Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

1958. JÜNIUS 15. VASÁRKAP 'k/Cirlap KULTURÁLIS VILÁGHIRADÓ JOSEPH KAINZ néhai hí­res bécsi színész születésének századik évfordulója alkalmá­ból a Burgszínház Kainz- érmet alapított a legjobb férfi és női színészi alakítás, vala­mint a legsikerültebb rendezés jutalmazására. Az első kitün­tetéseket az idei bécsi ünnepi hetek keretében osztják ki. BRANCO CSOP1CS, az is- mertnevü jugoszláv író nem­rég két új művet fejezett be. „Hangtalan puskapor“ címmel megírta az „Áttörés“ című re­gényének folytatását és átad­ta a kiadónak „A sasok kire­pülnek“ című ifjúsági elbeszé­lését. ADAM MICKIEWICZNEK, a lengyelek nagy költőjének halála századik évfordulója al­kalmából szobrot emeltek Pá­rizsban. MOSZKVÁBAN gyűjtemé­nyes kötet jelent meg Louis Aragon, Martin Andersen Nexő, Kuo Mo-zso, Michael Gold, Bertolt Brecht, Pablo Neruda és más külföldi köl­tőknek a Szovjetunióról írt verseiből. NAOSH1 TOKUN AGA nem­rég bekövetkezett halálával komoly veszteség érte a hala­dó japán irodalmat. Az 59 éves író proletársorsból küz­dötte fel magát, és fiatal ko­rában egy cigarettagyár mun­kása volt. Világhírű, magyar­ra is lefordított mozgalmi re­gényével, a „Sikátor“-ral és a „Csendes hegyek“ meg „Tokio, — a munkanélküliek városa“ című műveivel a szocializmus magasztos eszméjét szolgálta. A REGENSBURG melletti Walhallaban rövidesen felállít­ják Wilhelm Conrad Röntgen, a róla elnevezett sugarak hí­res feltalálójának mellszobrát. TOULOUSE-LAUTRECRÖL, a századforduló híres francia festőjéről ír könyvet Henri Perruchot, Gauguin, Van Gogh és Cézanne nagysikerű életrajzírója. PEK1NGBEN, Sanghajban és Kantonban gyermekszínházat létesítettek. A három kínai gyermekszínpad régi gyermek­darabokon kívül mai írók szín­műveit is műsorra tűzte. THOMAS STEARNS ELIOT neves angol költőt és dráma­írót a római egyetem bölcsé­szeti kara dísztoktorrá avatta. LUDMILA SAGALOVA játssza az Eg és föld között című szovjet film női főszerepét írnitnaimn miiMiiiiiiHiimiiiiHniiiiiiitiitiimiiiHiminiimhiiiiHiiiiimuiiHMimiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliifiit' Vidor Hugo: JÚNIUSI ÉJ Ha leszállt az est, a nyári szürkületbe virágos mezők, bódult illata vegyül. Hányt szemmel az alkony zsongását fülelve, bágyadt testünk éber félálomba merül Kigyúl a csillagfény s mélyül az árnyék, a világmennyezeten félhomály borong, Míg az ifjú hajnal, mely sorjára vár még, éji egek alján nagy céltalan bolyong. BOLDOG BALÁZS fordítása tHNHiittHiitifiuíKMiiiiiitmitiiiiimininmimiiimiiiiii! Gyermekhez, születése előtt A ddig még nem kell takaró neked, addig még nem kell sapka, sál, addig nincsen még estéd, reggeled, nem bánt, hogy téllé lett a nyár. S a hőmérő-szál futkosása még nem kelt feletted rettegést, de tűztöl sem kell félned, hogyha ég s nem hessentik a tűt, a kést. Nem botlaszt lépcső, túrt szőnyeg-szegély, nem rejt gyanútlan bajt a jó, nem tátogat rád titkosan a mély, nem zaklat még a Télapó. A nem-létedbe burkolt létezés magáról nem mond még sokat, és mert az ismert benned oly kevés, az éleszt bennünk gondokat. Igényeinkre most készít agyunk sok kínálatra mond nem-et, és tesz egészen — mert önzők vagyunk — a jellemed, szemed s — nemed. Németh Emil A magyar zenetörténet há­rom „nagy Ferenc”-et ismer: Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Lehár Ferenc. Mindegyik a saját területén rendkívülit, örökéletűt alkotott európai vi­szonylatban is. A mai napon Erkel Ferenc emlékezetét idézzük, mert ma 65. eszten­deje dobbant utolsót az a szív, amely úgy tudott lelkesedni, égni, küzdeni a magyar hazá­ért, a szabadságért, minden, a néptől idegen eszme letöré­séért. Erkel ifjúságának első, irá­nyító benyomásainak ideje hazai történelmünk ama szép korába esik, melyben a nem­zeti lelkesedés az országba új életet öntött. Ez a hatás egész életére és munkásságára ki­hatott: dalmű témául mást, mint nemzeti életünk fényes vagy szomorú napjaival kap­csolatosat, el sem tudott kép­zelni. — Volt nekünk otthon az Alföldön — beszélte egy alkalommal Gárdonyi Gézá­nak — egy paraszt mindene­sünk, akinek minden szavát lestem. Egy este, mikor bó­biskolva ült a tűzhely pad­káján, hallom, hogy dudol va­lamit. A dallam hol emelke­dik, hol leszáll, de csak any- nyit fúj belőle egyszerre, amennyi egy lélegzetvételre elég. A dal bűbája, szaggatott­sága megragadott. Később, mi­kor zenész lettem, sokat gon­dolkoztam ezen. Ebből értet­tem meg, mi a rubáto, a kö­tetlen magyaros előadás. Ez a tanulatlan mindenes lett a ve­zetőm egész pályámon! A magyar nép és a magyar zene szeretete arra készteti, hogy mint komponista, mint zongoraművész, mint karmes­ter s nem utolsósorban mint szervező minden képességét a magyar zene kultuszának, felvirágoztatásának szentelje. Erkel indulása idején Kolozs­vár a Habsburg-ellenes forra­dalmi nemzeti mozgalom egyik fellegvára. Az ország­ban komoly zenei tanintézet nem volt, s muzsikusnak csak az számított, aki a külföldön tanultakat propagálta ideha­za. Magyar nyelvű színház sém volt Pest-Budán, sem olyan zenekar, amely előadta volna a magyar zeneköltők műveit. Annak a harcnak, melynek élén Petőfi Sándor és barátai, a későbbi márciusi ifjak álltak, zenei frontján Erkel Ferenc vívta a maga csatáját, Mosonyival és Liszt­tel együtt a magyar nemzeti zene felvirágozásáért. Pestre kerülve — 1837-ben , — az akkor megnyílt Nemzeti Színházhoz első karnagynak szerződtették. Az egész or­szágra s az egész magyar kul- túréletre kiható működése s alkotása aztán ez időtől fogva kezdődött. Erkel 1840-ben jelentkezik első operájával: Báthory Má­riával. Kezdeményezése együtt halad Európa leghaladóbb ze­nei mozgalmaival. Az 1848-as forradalmi ifjúság körében legjobb barátainak egyike Eg- ressy Béni — aki mintegy ösz- szekötő láncszemet alkot a ze­neszerző és Petőfi között. — Egressy írta 1844-ben bemuta­tott forradalmi hatású operá­jának: a Hunyadi Lászlónak szövegkönyvét. A Hunyadi Lászlóval egy évben, ugyanennek a nemzeti lelkesedésnek a szikrájaként, születik a Himnusz. Tizenhét esztendő telik el a Himnusz után, míg felgördül a függöny s bemutatják 1861 március 9- én nagy dalművét, a: Bánk bánt. Abban az időben törté­nik ez, amikor egy sujtás is szemet szúr a rendőrségnek, vagy amikor egy díszesebben kirajzolt „K”-betűt már Kos­suth melletti tüntetésnek hitt a cenzúra. Ebben az időben Tiborc panaszának, Petur és Bánk haragjának hangot adni nemcsak művészi, hanem nagy hazafiúi tett is volt. Tombolásig tapsolt a közön­ség Petur bordalára Bánk bán hősi lázadásának láttán, az opera „a magyar hazafiság, kitartás, lelkesedés élesztő forrásává” lett és pótolta az erőszakosan feloszlatott or­szággyűlés elnémított politi­kai szónoklotait. Erkel többi operája is meg­felel egy hősi, politikai szán­déknak, egy nagy harci tett­nek, zenei szempontból pedig lázas út-keresés a magyar nemzeti opera megteremtésé­hez. Nemzeti ünnep egy-egy operájának bemutató estje: Erzsébet, Sarolta, Dózsa György, Barankovics György, Névtelen hősök és az István király. Dózsa György librettóját 1867-ben Jókai drámája nyo­mán Szigligeti Ede írta s a darabot a kiegyezés évében mutatta be a Nemzeti Színház. Érthető okokból csak néhány­szor kerülhetett a közönség elé. Az 1514-es parasztlázadás képe nem ragadhatta meg az akkori közönség érdeklődését. „A győzelmet meghozzák majd jobb szándékok” — énekelte a kórus s a váteszi jóslat ime: beteljesedett... Szervezői munkásságának maradandó emlékei: 1853-ban megalakította a Filharmóniai Társulatot, elnöke volt az Or­szágos Daláregyesületnek, igazgatója a Zeneakadémiá­nak és haláláig főzeneigazga­tója az Operaháznak, Egy hősi élet szakadt meg 1893. június 15-én Budapes­ten, de tetteinek emlékét min­dig őrzi a magyar kultúrhis- tória. V. J. Jean Marais lünk volt, Küvir elvtárs. és a paraszt is. — Valahogy túlelőre sza. ladtunk.' Nem mind lehettek olyanok, mint Korvin elv- társ. Nem mind élt tisztára csak az eszmének. — Mért gondolja, hogy én csőik az eszmének éltem? Csak... — és Korvin elgon­dolkozott. Majd megkérdezte: A maga asszonya mikor szüli meg a gyerekét? — Körülbelül most, talán a napokban. — Hát... az enyém is... Kurír megragadta Korvin kezét. — Csakhogy az enyém, úgy tudom, a börtönben látja meg a napvilágot — tette hozzá csendesen Korvin. Küvir Lajos keze elgyengiilt. A gyaluhoz, vésőhöz, utász- lapáthoz és fegyverhez szokott kéz Korvin kezét visszaenged­te a fekhelyre. A saját homlo­kát dörgölte. — Néha — mondta csende­sen Küvir, és megint végig­simította a homlokát — az em­bernek az jut eszébe, hogyha az ember meghal, minden mindegy. — Hogyan, Küvir elvtárs? — és Korvin barna sasszemében most szomorúság csillogott. — Hát a gyerekeink, vagy ha nem a mieink, a más gyere­kei? Az ilyen gondolat oda vezet, ahol most Cserny Jós­ka van, szegény. Az élet nem velünk kezdődött. Nem velünk végződik. Minden cselekede­tünk tovább él, a jó is, a rossz is és minden gondolatunk. Minden tovább mutat ...Mi forradalmárok, hivatva va­gyunk példaadásra. Talán Cserny jobban érzi magát, mint maga vagy én. Még ha a pillanatnyi jobb érzés volna is a dolgok mércéje ... Pedig nem! Az ember csak úgy em­ber. ha büszke ... Korvin szemei bezárul­tak. Arca viaszsárga volt. — Sírt Cserny. mikor magát meglátta? — kérdezte halkan Küvir. Korvin csak bólintott. — Mert tudja, Korvin elv- társ, mi volt Cserny szavajá- rása? „A fejesék meglógtak. Minket vízben hagytak." Mi­kor aztán meglátta magát persze ez fejbekólintotta. Korvin csak egy pillanatra nyitotta fel szemét, aztán csu­kott szemmel felelt. — És na­gyon jó, hogy elmenekültek. Mikor szükség lesz, megint itt lesznek. Kun Béla: zászló. Egy hadsereggel felér. — Értem én — sietett Küvir helyeselni —, inkább az nem jó, hogy maga. Korvin elv­társ, itt maradt. Magát min­den rendőr-csendőr ismerte. Maga olyan, hogy aki egyszer látja, mindjárt megismeri. Magát is ki kellett volna vin­ni. — Én döntöttem így. Marad­ni akartam. — Nekik nem lett volna sza­bad megengedni. — Akkor csak éreztem — mondta Korvin és élesen rá­nézett Küvirre —, de most már tudom, hogy itt kellett maradnom. Akkor csak homá­lyos sejtés volt, kicsit talán az élet megvetése. Most, látja, jó. A „fejesek” vállalják, ami a százezrekre vár! Jó az, hogy én most Küvir Lajossal együtt vagyok itt, és szegény Cserny még maga előtt* se talál igazo­lást. — Hát igen, Korvin elvtárs. — Nem volna tiszta a lelki­ismeretem, ha az öreg Nyisz- tor ülne, én meg valahol Becs­ben sétálnék. Vannak, akiknek ott kell az életüket igazolni. Nékem itt, és másképp. Néha mindenféléket gondolok. Pél­dául, hogy ha Vilmos császár nem szökik el, akkor az a rosszul sikerült német forra­dalom. még ennyire se sikerül. Remélem, szerénységnek tart­ja. ha ahhoz a butq császárhoz hasonlítom magam — mo­solygott Korvin erőtlenül. — Lesznek utódaink, Kor­vin elvtárs? — Pillanatig se kételked. hetünk. Többen lesznek, job­bak lesznek. És nemcsak utó­daink. Ma is százezrek érez­nek velünk. Nekünk csak egy feladatunk maradt: bátran ... — de nem fejezte be a monda­tot; mást, kevésbé személyeset mondott: — Mikor a hullám magasba szökik, sokan va- | gyünk. Nekünk nem szabad | lesüllyedni: néznek ránk. — Én azt hiszem, vannak, | akik most is dolgoznak. Mikor | kihallgatáson voltam, egy 1 újonnan hozott mesélte, hogy | valami nénit fogtak le. már | idős asszonyt. Azzal vádolják, | hogy röpiratot terjesztett, öt | is a röpirat miatt hozták be. | Azt akarták, valljon rá. — | És súgva tette hozzá. — Bog- § dányné vagy Bogárné, így s hívják a nénit. — Alacsony, kis köpcös | asszony, úgy negyven körül? \ — Nem tudom, nem láttam. | — Ha az, akire gondolok, | akkor a lányát ismerem. If-1 júmurikás lány. De hogy a né- | ni? Az ura öreg, mgátalkodott | szocdem. Milyen különös ... | — Nem tudom, ki és mi, § sókat beszélgetni ott nem sza- | bad, — Hát lehetünk mi gyávák, | Küvir elvtárs? — „A lélek kész, de a test | erőtlen”. — Nem, csak azt ne — és f Korvin arcán pillanatra harag | vonult át. — A lélek ad erőt | a testnek. — Ne feledjük, mi | már nem vagyunk test. Meg- | magyarázni ezt majd az utá- | nunk jövők fogják. Azaz, hogy | Lenin biztos meg tudná ma- | gyarázni. Szerencsére most | sokkal sürgősebb dolga van, | mint testről és létekről érte- | kezni. Szovjetoroszország lé-1 tét kell megalapoznia. 1 alakítja Victor Hugo A királyasszony lovagja című drá­mája francia' változatának főszerepét. A filmet a nyáron mutatják be filmszínházaink LEGENDA A SZERELEMRŐL címrr.el rövidesen új csehszlovák—bolgár játékfilm kerül bemutatásra. A film Nazim Hikmet török iró hasonló című színművéből készült ERKEL halálának 65. évfordulóján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents