Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

rrsT MEGY, kfC irlap 1958. JUNTOS 15. VASÁRNAP TEAKONYHA-TŰZHELYEK KÉSZÜLNEK A Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár a napokban megkezdte a tetszetős Láng­tűzhely szállítását a kereske­delemnek és rövidesen az egész országban kapható lesz a szén-, gáz- és villanytüzelés­re egyaránt használható tűz­hely. A gazdaságos háztartási eik> -bői az év végéig tízezret gyártanak. A gyárban július elsejével, négyféle színű zo­máncozással, megkezdik az egyfőzőlapos, sütőtérrel is el­látott teakonyha-tűzhelyek so­rozatgyártását. Ebből az újfaj­ta tűzhelyből a második félév­ben szintén tízezer készül. Textilipari méréstechnikai konferencia Ä KGST határozata alapján június 16-tól 23-ig rendezi meg Budapesten a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Köny- i nyűipari Minisztérium a tex­tilipari méréstechnikai konfe­renciát. A konferencián kül­földi és magyar szakemberek tartanak előadásokat a textil­ipari méréstechnikai tudomány köréből; RÁCKEVE JÖVŐJÉRŐL VAN SZÓ! A Pest megyei Hírlap többször foglalkozott a rác­kevei müemlékkastély jö­vendő sorsával. A kérdés­hez most Ráckevéról, több ottani tanár aláírásával, a kővetkező figyelemre méltó sorokat kaptuk: Az elmúlt időben többször is szó esett a Pest megyei Hír­lap hasábjain a ráckevei Sa- voyai-kastély, Johann Lucas Hüdebrandt ' klasszikus épít­ménye méltatlan helyzetéről. Ha sok mulasztás után, ha késve is, de foglalkozni kezd­tünk az épület sorsával és ter­veket készítettünk jövőbeli felhasználásáról. Magyar Lászlóé az érdem, hogy fel­hívta ennek szükségére a köz­vélemény figyelmét, Ráckeve dolgozói azóta is állandó figye­lemmel kísérik a falu legszebb műemléke sorsét. Nem kis meglepetést okozott számukra a Pest megyei Hírlap május 25-i száma, ahol azt olvasták, hogy kórház lesz a kastélyból. A kórház fontos, szükséges intézmény, tudják ezt a ke- veiek is. Eddig is hiányát érez­ték egy járási kórháznak, csak örömmel üdvözölnék létrejöt­tét. A cikkben azonban azt Szörnyű tragédia egy tápióbicskei családban Á 18 éves tápióbicskei B. Pál beleszeretett mostoha­anyjába, aki állítólag viszo­nozta érzelmeit. Az apjára féltékeny volt. Sokszor meg­fenyegette, hogy agyonüti, ha közelít mostohaanyjához. Má­jus 14-én a hajnali órákban B. Pál fenyegetését valóra- váltotta: Először édesapját, majd nevelőanyját baltával többször fejbesújtotta. A szü­lők védekeztek, végül is esz­méletlenül összeestek. A fiú azt hitte, hogy mindketten meghaltak. Elmenekült és a közeli rozstáblában bújt meg. Annyira félt tette következ­ményeitől, hogy végzett ön­magával is. Egy rozsdás vas­cső volt nála, azt gyufafejjel tömte tele, majd szájába vet­te és felrobbantotta. A robba­nás ereje olyan súlyos sérü­léseket ejtett a fején, hogy azonnal meghalt. Csak később találtak rá a rozs között. A Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat kiskartali telepén több száz kendermagos tyúkot vándorólaznak. Így nem­csak az önköltséget csökkentik, hanem edzett, jól termelő egyedekké válik valamennyi tyúk olvastuk, hogy az Egészség- ügyi Minisztérium korszerű kórházat és szociális otthont kíván berendezni az épület falai között. Kérdés, hogy ez megvalósítható-e? Kialakít­ható-e valójában korszerű kór­ház a kastélyból? Ügy hisszük, nem! Egy korszerű kórház lé­nyeges tartozékai a tágas, vilá­gos, napos betegszobák, terv­szerűen elhelyezett rendelők, laboratóriumok, fürdőszoba- és WC-hálózat stb. Bármennyi pénzt fordít a minisztérium a kastély átalakítására, olyan az épület belső szerkezete, hogy abból korszerű kórházat épí­teni nem lehet. Különben is lehetetlenné teszi ezt a víz magas páratartalma, a levegő nagy portartalma, a lombos fák hiánya a környéken. Ilyen környéken korszerű kórházat nem lehet telepíteni. Rosszul sikerült félmegoldásokra pedig bűn lenne, ha az ország pén­zét pazarolnák. A kastély el­veszítené műemlék-jellegét is, amit pedig az 1949/XIII. számú törvényerejű rendelet is véd! A kastélyt mint műemléket is helyreállítják, azt tehát hoz­záférhetővé kell tenni a nagy­közönség számára is, ezt pe­dig kórház esetében nem le­het biztosítani. Az újjáépített kastéllyal, mint műemlékkel, egy kórház hivatásánál fogva sem törődhet annyit, mint egy kultúrintézmény. Pedig ez sem lényegtelen. Ha a kastély nem alkal­mas kórháznak, mi legyen hát belőle? Megismételjük: tu­ristaszálloda és kultúrotthon. Meggyőződésünk, hogy Rác­keve jövendő fejlődésének zá­loga az idegenforgalom. Azt mondják, hogy Ráckeve hor­gászparadicsom és ez igaz. Ugyanakkor látogatott fürdő­hely is lehetne, mert a sorok­sári dunaág a folyóvíz és az állóvíz előnyeivel egyaránt rendelkezik, vize állandóan cserélődik, ugyanakkor tiszta és nem is hideg. Ugrásszerűen megnőne az itt nyaralók szá­ma, akik nyári pihenőjüket szép természeti környezetben, jó fürdési lehetőségek mellett szeretik eltölteni. Szívesen töl­tenék itt hétvégi pihenőjüket azok a fővárosi dolgozók is, akik nagy családdal, a nagy távolság és számottevő útikölt­ség miatt, a Balaton partjára ritkábban jutnak el, a néhány forintos ráckevei útiköltséget azonban szívesen vállalnák, ha szállóhelyük biztosítva lenne. Már a jövő évre Is kiépíthet­nénk több vendégszobát, eze­ket az IBUSZ országos szervei­vel összefogva kiadnánk a nya­ralóiknak. Nyilvánvaló, hogy érdeklődő bőven akadna. A külföldön járt különböző kül­döttségek tagjai beszámolóik­ban csodálattal emlékeznek meg arról a magas műemléki kultúráról, amelyet például a Szovjetunióban, Lengyelország­ban vagy Csehszlovákiában ta­pasztaltak, ahol a műemlékek a gyakorlati élet szükségleteit szolgálják. Jó idegenforgalmi érzékkel a híres műemlékeket idegenforgalmi központtá fej­lesztették, ami jelentős valuta­nyereséggel is jár. Mi miért dobnánk el ezt a lehetőséget magunktól? A kastély-szálló­nak hamarosan lehetnének kül­földi vendégei a környező népi demokráciákból, akik haza­térve, műemléki kultúránk jó hírét öregbítenék! Ez meg­hozná Rác ke vének a kétvágá­nyú vasútvonalat, az utcák kö­vezésének folytatását, a község rendezését stb. Ráckeve járási székhely, megfelelő kultúrotthona még sincs. Egyszerű megoldással, úgyszólván költség nélkül cse­rélhetnének helyet a kastély­beli hivatalok és a kultúrott­hon. Az új járási kultúrott- hont egyszer úgyis fel kell épí­teni. Lehetne-e jobb helyet ta­lálni számára, mint a kultúra szépségét sugárzó és beszéde­sen hirdető kastélyt? Még egyszer ismételjük: kór­házra, szociális otthonra nagy szükség van! De csak olyanra, amely teljesen megfelel a kór­ház, a szociális otthon követel­ményeinek. Kérjük a járás, a megye, a minisztériumok fele­lős vezetőit, hogy gondoljanak Ráckeve jövő fejlődésére is, amikor döntésüket meghozzák. Nem kevesebbről, mint Rác­keve jövőjéről döntenek! Tavaszi parány, pezsgőpor, barackos kocka és gyümölcscukor az édesipar nyári újdonsága Az üdítő édességek választéka rövidesen újabb cukorkák­kal bővül. Az édesipar ismét gyártja a Tavaszi parány néven ismeretes citrom- és narancsízű keverékkel töltött ostyaszele­teket. Gyártják a vízben feloldható ke'lemes aromájú pezsgő­port is. Rövidesen többféle ízben készül. Csokoládéval bevont barackos kockát is készítenek. Előre­láthatólag 1—1 forint 20 fillérért hozzák forgalomba. Bővítik a gyümölccsel töltött cukorkák választékát is. Főként málna-, barack- és epervelövel ízesített cukorkából gyártanak nagy mennyiséget, Árnyon úsznak a tengeri hajók j tudósok kimu- <ri tatták, hogy a tengervíz ara­nyat is tartalmáz, mégpedig minden tonnában egy ez- redgramm van eb­ből az értékes ne­mesfémből. A ma­tematikusok vi­szont kiszámítot­ták, hogy a világ összes tengereiben együttvéve körül­belül 13 360 millió köbkilométemyi víz van. Ebből a számból könnyen kiszámítható, hogy a tengerek 13 360 millió kiló ara­nyat tartalmaznak. Ennyi aranyon úszkálnak tehát a tengeri hajók. Ha a tengervíz ara­nyát ki tudnák választani, minden ember egyformán hét kiló aranyat kaphatna. A tenger-arany­nak csak az a szépséghibája, hogy nem érdemes kiválasztani a víz­ből, mert többe kerülne az így elő­állított arany, mint amennyit a pia­con ér. Kluth a Hala­dás csodái című munkájában mint érdekességet fel­jegyzi, hogy J. D. Rockefeller olyan sokat ■ keresett, hogy ha aranyban kellett volna napi „szerény” jövedel­mét hazavinnie, ezt személyesen nem tudta volna megtenni, mert nem kevesebb, mint öt mázsa arany volt ez a napi kereset. Igazi nagytőkés pilla­natkép! Hány és hány munkás ve­rítéke adta össze ezt az aranymeny- nyiséget! No, még csak annyit az arany­bálványról, hogy az Európában elő­forduló aranyat csaknem kivétel nélkül hegyékből bányásszák. Volt olyan hegy, amely­nek mélyében két­ezer bányász is fá­radozott az ércfej­tésen. Kilenc baleset tanulsága : Tartsuk be a közlekedési szabályokat! A nyári csúcsforgalom be­álltával megyénk területén a közlekedési balesetek száma rendkívüli módon megszaporo­dott. Ezt részben időjárási okok, de zöméiben gépjármű- vezetők, lovaskocsiihajtók és gyalogosok fegyelmezetlensé­ge idézi elő, mint az alábbi példák is bizonyítják: Június 3-án Halásztelek ha­tárában Kántor Sándor teher­gépkocsivezető összeütközött Drapcsik Sándor személygép­kocsijával. A baleset azért kö­vetkezett be, mert Kántor Sándor kanyarodott, e nem adta meg az egyenesen hala­dó gépkocsinak az elsőségi jogot. Személyi sérülés nem. történt, az anyaigi kár 2000 forint: Június 3-án Vecsés belterü­letén Nagy Ferenc budapesti lakos kis tehergépkocsival szabálytalanul kanyarodott, s az utána jövő mentőautó bele­hajtott. Egy személy könnyen megsérült, az anyagi kár kö­rülbelül 6000 forint. A bal­eset oka: Nagy Ferenc gépko­csivezető nem adta meg az el­sőbbségi jogot az egyenesen haladó mentőgépkocsinak. Június 4-én Perbál és Tök község között Spekker Mihály dömperével az útszéli árokba fordult. A dömperen szabály­talanul utazó Schultz István 29 éves zsámbóki lakos a dömper alá került és sérülé­seibe a kórházban belehalt. A balesetet az idézte elő, hogy Spekker egy lovaskocsit nagy Ívben került ki és így a fel­ázott útpadkán dömpere meg­csúszott. Ugyancsak június 4-én Szá- iiiimmiiiiimtiiiiimiiimiiiiiiiimiiiimmiiiimiiiimiiiiiiiiiiiipi szélgetést. Barizs Bálint újsá- \ gólja: hogy már majdnem \ mindegyikük megvette a 12 \ forintos szalmaikalapot (ez lesz i 02 „egyenruhájuk“), most már \ csak a 11. osztályosoknak kell \ beszerezniük. Aztán arról folyik a szó, \ hogy szabadidejükben mennyit i sportolnak majd, mert hogy \ kosárlabdapályát építenek, az \ nem kétséges. Gyólai Ferenc — az egyik \ legjobb humorú diák — az! iránt érdeklődik, lehet-e majd] horgászni, mert ő ezt a sportot \ szereti. — Szúnyogokra — felelik \ többen is. Ahogy elnézem az egészsé- \ ges kedélyű kis társaságot, ar- j ra gondolok, ha valaki azzal \ biztatná őket, hogy tolják el I helyéről mondjuk a Gellért- \ hegyet, nem sokat spekulálná- I nak. Búcsúzóul megkérdezem: I — Igaz-e az, hogy az ácsai- | ak le akarják pipálni a megye I valamennyi gimnáziumát? — Le is fogjuk — felelik I szinte kórusban —, de még az| egyetemistáktól sem félünkl § — Ezt meg is írhatom? — Egész nyugodtan — 1 mondja Ambrus József most | már minden tréfa nélkül. Hiszek az ócsaiaknak... jj Szívesen velük mennék, ha te-ß hetném. Most sajnálom igazán, hogy | nem vagyok már diák ... (andrás) I gethalom határában Kovács Sándor, dunavarsányi lakos motorkerékpárjával beleütkö­zött a Csepel Autógyár teher­gépkocsijába, amely — szabá­lyosan — fékpróbát végzett. A baleset bekövetkeztéért Ko­vács Sándor a felelős, aki nem tartotta be a követési távol­ságot. Kovács Sándor súlyo­san megsérült. Június 5-én Budakeszi bel­területén Végh József 22 éves pátyi lakos motorkerékpárral elütött egy kisgyermeket. Sú­ly ák László 5 éves gyermek fi­gyelmetlenül szaladt ki az út­testre és így Végh a balesetért nem hibáztatható. A kisfiú könnyebben megsérült. Június 6-án Komjáti Pál dunaharaszti lakos kerékpárjá­val balra akart kanyarodni. Kanyarodása szándékát azon- ban nem jelezte és így Mold- 1 vári György budapesti la- ! ko® motorkerékpárjával el- ! ütötte. A motorkerékpár pót- | ülésén utazó Kerpeczki Pál | súlyos sérülést szenvedett. A í baleset bekövetkeztéért Kom- | játi Pál kerékpáros a felelős, i Június 8-án Cseresznyés Ist- [ ván gépkocsivezető, budapesti § lakos, Cegléd határában a 1 szabálytalan előzés következ- f tében elütötte Pataki Árpád = 13 éves és Tóth Ferenc 14 ; éves nyársapáti lakosokat. | Cseresznyés gépkocsivezető j előzésekor a kerékpározó fiúk I mellett igen közel haladt el, I így gázolta el őket. Mindkét [ fiú súlyos sérüléseket szenva­I r’ett. Június 8-án Miczfkó János : monori lakás motorkerékpár- i iával a főútvonalra való rá- i hajtás előtt nem állt meg és ! így beleütközött Kátai János vecsési lakos, szabályosan köz­lekedő motorkerékpárjába. Kátai könnyen megsérült. A balesetért Miczkó János a fe­lelős. Június 7-én Mózes János lo, vaskocsi-hajtó Szentmártoniká- ta belterületén kétfogatú lo­vaskocsijával halálra gázolta Baksai Zoltán másféléves kis­fiút. A gyermek az árokszélen játszott és észrevétlenül ke­rült a kocsi hátsó kereke alá; A közlekedésrendészeti osz­tály — a balesetek igen nagy számára való tekintettel — is­mételten felhívja a gépjármű- vezetők figyelmét a KRESZ szabályainak betartására. A félhomályos SZObában az iskola gondnoka csöndben végzi munkáját. Tollának per- cegése, egy-egy papírlap meg- zizzenése minden za j. Várom a szünetet jelző csen­getést, s vele Mayer József KlSZ-titkárt, a II/a-ból, addig pedig — a gondnok tanácsára — olvasgatom a DISZ idejé­ben nyitott dicsőségkönyv lapjait. Az ácsai Bolyai János Gim­názium mindössze hatéves in- tézmény, de a dicsőségkönyv számos szép tettről, a tanulók példamutatásáról emlékezik meg. Hivalkodás nélkül, szin­te csafe távirati tömörséggel rögzíti az ifjúsági mozgalom­ban kitűnt fiatalok nevét, a színjátszó szakkör megyeszer- te elismert sikereit, a legkü­lönbözőbb módon kifejezett társadalmi elismeréseket, s épp így nem szentel nagyobb bejegyzést azoknak a munka­brigádoknak sem, amelyek annak idején Kazincbarcikán meg Mohács-szigeten mutat­tak példát a szocialista haza- fiságból. A könyv sok mindenről nem beszél, amely ugyancsak hozzátartozik az iskola, a ta­nulók eredményeihez. A köz­ségi sportpálya építése, a kö­zeli állami gazdaság megsegí­tése, az iskola udvarán a diá­kok által létesített kosárlab­dapálya stb. TIIIIEINIKIETT INI cl munkal(iá imqÁlníL Felberreg a csengő. Jól ismert zsivaj árad nyo­mában a tantermekből s egy­szerre csak előttem áll Mayer József KISZ-titkár. Arcán kedves, elfogódott mosoly. Az idő rövid, egyenesen a tárgyra térek: — Hányán jelentkeztek a. Hanságba? — Tizennégyen ... Azaz ti- zenketten megyünk. Ketten másnap lemondták. — Miért? — Segíteni kell itthon a szü­lőknek. — Eredetileg hány tanulóra számítottak? ■— Az volt az elképzelés, hogy a mi iskolánkból hat fia­tal vegyen részt a munkában. Amikor Beck tanár úr, a KISZ-segítő ismertette a nyá­ri programról kiadott brosú­rát, egyből jelentkeztünk. Ne­kem már nem is kellett kü­lön szólnom. — Valamennyien kiszesek? — Nem. A fele KISZ-en kí­vüli Volnánk persze töb­ben is — jegyzi meg —, de az elsősöket és a negyedikeseket ki kellett hagyni. Az érettsé­gizők egyetemre készülődnek, meg pályaválasztási gondok foglalják el őket. A KISZ-titkár be lemelege­dik a beszédbe. Sorra jellemzi a Hanságba készülő tanulókat. Aztán megállapodunk, hogy a szünetekben összeismertet ve­lük. Egy óra múlva egyszerre három legényke telepedik le a szoba díványára, mint fecskék a villanyvezetékre. Korcsok Ferenc, Kis,s Lajos és Je­szenszky Sándor. Nyíltarcú, jókötésű fiatalok. — Mit gondolnak, milyen lesz ott az élet? — kíváncsis­kodom. — Hát azt tudjuk, hogy nem üdülőbe megyünk. — Nem újság nekünk. Min­den évben jelentkezünk vala­milyen társadalmi munkára — teszi hozzá Kiss Lajos, s mu­tatja tenyerét. Megint Korcsok veszi át a szót. — Mj már mindannyian megismerkedtünk a kapa és az ásó nyelével. Jeszenszky szorgalmasan bó­lint és mosolyog. Ö csak any- nyit mond, amikor elbúcsú­zunk egymástól: — Szívesen megyünk, sza­bad emberek vagyunk. — Ön­kéntelenül is kihúzza derekát, mint aki tudja, hogy fontos dologban nyilatkozott. Az utolsó szünetben atléták­kal telik meg a szoba. A KISZ-titkáron kívül nyolcán ülnek körül. Csupa napbarní­tott, vidám diák. Kiemelkedik közülük Ambrus József, a IU/a. osztályól. Óriás. Nem sokban marad el mögötte erő­ben Nyerges Gyula vagy Tí­már László sem. Válameny- uyien sportolók. Még a leg­gyengébb is két-három sport­ágat űz. Valamennyien kosara­sok, azaz hogy mindenekelőtt futballisták, néhányuk kivéte­lével tornászok, atléták. — Ahogy elnézem magukat, arra gondolok — tréfálkozom velük —, hogy nem lesz-e sok a napi három köbméter föld kitermeléseT Harsogó nevetés a vd!asz, A hangulat, mely eddig várako­zással teli volt, egy pillanat alatt átforrósodik. Magam is érzem, naivság volna a tábori élet nehézségeiről szót ejteni. Most már ők irányítják a be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents