Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-12 / 137. szám
1938. JŰNIUS 12. CSÜTÖRTÖK Z7&Cirlat) 3 Akinek a pénzbüntetés jelentős jövedelmet hoz... Egyéni és közösségi érdek a burgonyabogár elleni védekezés Már a kaszálásnál lehetőleg kerüljük el a mezsgyeszéleken, allékon burjánzó mérgező gyomnövényeket — Most bemutatom maguknak, hogyan segíti sok-sok ezer forintos jövedelemhez az egyik gazdálkodót az 500 forintos pénzbüntetés — mondja Kiss Kálmán, Dabas község mező- gazdasági felügyelője, amikor megállapodunk, hogy együtt töltjük a délelőttöt, méghozzá határjárással. Mindenesetre élénk képzelőerő szükséges ahhoz, hogy megértsük, miként is róhatnak ki valakire „saját érdekében” egy nem is jelentéktelen ösz- szegű pénzbüntetést. Az ember önkéntelenül cselt gyanít, hiszen a dohányzástól és a bortól, továbbá a szép menyecskéktől is saját érdekünkben óvnak bennünket erkölcseink. Ahogy a községből kikanyarodunk a dülőutakra, mindjárt egy országos veszedelemre, a burgonyabogár pusztítására terelődik a szó. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy a burgonyatermesztés megdrágult. Ahogy ma már szőlőt nem tudunk termeszteni réz- gálic, azaz bordóileves permetezés nélkül, ugyanúgy nemcsak a jövőben, de már az idén is permetezéssel és porozással, méghozzá többszöri permetezéssel, illetve porozással tudjuk csak biztosítani e növényféleség zavartalan termesztését. Hiszen a dabasi Kossuth Termelőszövetkezetben, ha nem lépnek idejében közbe, két nap alatt letarolta volna az összes burgonyát a kaliforniai bogár. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy aki tavaly jobban, alaposabban védekezett, annál kisebb az idén is a kezdeti fertőzés. Az állam természetesen minden segítséget megad a termelőknek a veszedelmes kártevő elleni védekezésben. Azt azonban természetesen az állam sem -»vállalhatja,... hogy saját- költségére oldja meg országszerte a védekezést. Mint ahogy a szőlőnél sem tudja ma már vállalni mindenki helyett az ingyenes permetezést. Ezzel szemben a védekezőszereket, s a növényvédő gépállomáson keresztül a védekezéshez szükséges gépeket is biztosítja a termelők számára. Sőt, a dabasi járási tanács vezetői megbeszélték a Bugyi Gépállomással, hogy a jövő esztendőre — mivel a növényvédő állomás már nem győzi — a gépállomás is szerez két porozógépet. A földművesszövetkezetek járási központjával pedig- megegyezett, hogy a járás minden községébe tíz mázsa idegmérget szállítanak, úgy, hogy a szükséges védekezőszer mindenkinek tetszés szerinti mennyiségben rendelkezésre áll már ezekben a napokban. Jelentős szerepe van a gazdák öntevékeny védekezésének is. A veszély tudata összefogásra serkenti a termelőket. Így például Bugyin és Daba- son tanácsülésen határozták el, hogy a következő években a könnyebb védekezés érdekében táblásítják a burgonyatermesztést, azaz a falu összes burgonyáját egy tagban termesztik meg. Sáriban is hasonló mozgalom kezdődött, s itt is már tanácsülésen foglalkoztak az üggyel. De ha már a peronoszpóra- hasonlatnál tartunk, meg kell mondani, hogy a kaliforniai burgonyabogár sokkal veszedelmesebb a krumplitermesztőkre nézve, mint a szőlősökre a peronoszpóra. Nemcsak azért, mert ma még nem minden gazda fogta fel a veszély jelentőségét, hanem azért is, mert az a veszedelmes kártevő vándorol, olykor tíz kilométereket is elrepül egyfolytában. Elég tehát egyetlen gazda hanyagsága, hogy* a veszély messze környéken fennmaradjon. Kiszállunk az autóból és Kiss Kálmán éppen egy ilyen esetet mutat be. Nem daijasi, hanem két sári lakos földje mellett álltunk meg. Horváth Lászlónak és Bundzsák Pálnak mintegy 2—2 holdnyi ösz- szefüggő burgonyatáblája van a dabasi határban. Többször felhívták már mindkettőjüket a burgonyabogár elleni védekezésre, annál inkább is, mert ezt ma már törvény írja elő. A többszöri felszólítás és a büntetés kilátásba helyezése eredményeként mindketten el is végezték egyszer a fertőtlenítés munkáját. De hogy hogyan, arról a két egymás mellett fekvő tábla világosan beszél. Míg Horváth burgonyája aránylag tiszta, Bundzsák tábláján csak úgy hemzsegnek a nemrég kelt falánk ivadékok, s ha nem történik sürgős közbelépés, túlzás nélkül megjósolhatjuk: két nap múlva egyetlen levél sem lesz az egész táblán. Amiből pedig az következik, hogy kétholdas parcellája az idén parlagon heverne, egy szem termést nem fogna róla. Csakhogy a hatóságok nem hagyják annyiban a dolgot a gondatlan gazda, és a többi termelő érdekében sem. Ahogy visszamegyünk a faluba, Kiss Kálmánnak első dolga áttele- fonálni a sári tanácshoz. Elmondja, miről van szó, s kéri, értesítsék azonnal Bundzsák Pált, mert ha legkésőbb másnap reggel nem hajt végre hatékony permetezést vagy porozást krumplitábláján, a dabasi tanács végezteti azt el állandó készenlétben levő, öttagú brigádjával. A brigád munkadíját, a védekező anyag árát természetesen a gondatlan termelőnek kell megfizetnie, emellett szabálysértésért eljárást indítanak ellene. S mivel többszöri figyelmeztetés ellenére sem volt hajlandó megfelelő módon fertőtleníteni területét, legkevesebb 500 forint pénzbírsággal sújtják. Ekkor értettük meg, menynyire Bundzsák Pál érdekében történik ez a büntetés. Mert jobb későn, mint soha, s ha még most a dabasi tanács elvégezteti vele, vagy a brigáddal a permetezést, legalább 50—60 mázsa burgonyatermést megment számára. Ennek az értéke pedig jóval több, mint a fent említett csekély büntetés ;; i Holka Vilmos fejeződött a „maratoni beszélőverseny”, amelyet egy amerikai háztartási bolt írt ki jó1! felvágott nyelvű háziasszonyok számára. A versenyt, amelynek öt részvevője egymás után megdöntötte a világrekordot, az utolsó versenyző. Mrs. Frank Williams nyerEbben az időszakban haszonállataink többsége a legelőn tartózkodik, vagy egyéb alkalmas területen legeltetjük őket. A legelőre nem járó, főleg nagyobb tehenészetek állományánál is jelentős százalékban zöld'takarmányt adagolunk. Éppen ezért figyelemmel kell kísérni a legelőik és egyéb legeltetésre alkalmas területek fűállományát és a lekaszált zöití- takarmányt, hogy a frissen történő etetés során mérgező növény ne kerüljön bele. Az állatokra nézve mérget tartalmazó gyomnövény a zsur- [ ló, az őszi kikirics, fehér hu- I nyor, a szédítő vadóc, a sisak- | virág, a kutyatej, a beléndekfű, | a nadragulya, a bürök stb. Vannak azonban mérgező anyagokat tartalmazó takarmánynövények is. Ilyenek például a csillagfürtíélék. Legerősebben mérgező hatású a sárga csillagfürt. Óvatosan adagoljuk állataink részére a fehér virágú somkórót is, mert ha csak ezt etetjük, súlyos megbetegedést idézhetünk elő. Legcélszerűbb a felsorolt gyomnövényeket a legelőről, rétekről mind kiirtani, vagy a lehetőséghez képest számukat csokié meg: 38 óira 41 perc 50 másodpercen át szakadatlanul csevegett. A nyertes 1500 dollár értékű háztartási felszerelést kap. A versenyzők óránként két és fél percet pihenhettek. En- ni-inni tetszés szerint lehetett, de evés közben sem volt szabad elhallgatni. kentend. A takarmánynövények között felsorolt mérgezőlhatású zöldnövényeket pedig olyan mennyiségben és keverés arányban adagoljuk, hogy a mérgezés veszélyét mindenkor elkerüljük. Sz. A, A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségei által aláírt közös magyar— lengyel közlemény határozatainak megfelelően legutóbb Budapesten ülésezett a magyar—lengyel külkereskedelmi vegyesbizottság. A tárgyalások eredményeképpen június 11-én aláírták az 1958. évi árucsereforgalom bővítésére vonatkozó jegyzőkönyvet. A tárgyalások a barátság és a kölcsönös megértés szellemében folytak. A jegyzőkönyv alapján Lengyelország további 600 Warszava személygépkocsit, textilgépeket, mezőgazdasági gépeket, kokszot, vegyi cikkeket, lakkot, fa- és papírféléket és más árukat szállít a Magyar Népköztársaság részére. A Magyar Népköztársaság Diesel-elektromos mozdonyokat, dömpereket, alumíniumot, hengerelt árut, gépolajat, gyógyszereket, textilárukat és egyéb cikkeket szállít Lengyelországnak. A jegyzőkönyv körülbelül 12 százalékos emelést irányoz elő az 1958. évi eredeti maÚJDONSÁGOK HARKÁNY GYÓGYFÜRDŐN Az idén másfélmillió forintot költenek Harkányfürdő szépítésére, rendezésére. Tavaszra a fedett fürdőhelyiséget csinosították, most a nyári szabadtéri strandolok kényelméről gondoskodnak. Rendibehozták a fürdő körüli parkot, bővítették az öltözőket. A strandon fürdőorvosi szolgálatot is rendszeresítenek; Időjárásjelző radarkészülék A Német Demokratikus Köztársaságban nemrégen időjárásjelző radarkészüléket szerkesztettek. A különleges rendeltetésű műszer 3 centi- méteres hullámokat sugároz ki magából, amelyek visszaverődnek az esőcseppeken és ilymódon ismét visszatérnek az adóba, a kép ernyőjén pedig sötétebb vagy világosabb csíkok formájában mutatják azt a területet, ahol esik az eső. gyár—lengyel árucsereforgalom értékéhez képest. A tárgyalások során mindkét delegáció egyértelműleg megállapította, hogy további lehetőségek állnak fenn a kölcsönös áruforgalom bővítésére és ennek érdekében az év hátralevő részében további kezdeményező lépéseket fognak tenni. A jegyzőkönyvet magyar részről Tordai Jenő, lengyel részről Tadeusz Nestorowicz írták alá. Megszűnt az Alkalmi Áruház A vidéki és a budapesti vásárlók százai keresik fel naponta Budapesten az Alkalmi Aruk Házát. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint az újjáépülő áruház a jövőben már nem árusít alkalmi cikkeket. A leértékelt áruikat ezentúl szakosított üzletekben hozzák forgalomba. A ruházati méterárut, a férfi és női divatcikkeket a József körúton, a volt Spolarich kávéház helyén, a cipőket a Thököly út 16. szám alatt, az edényeket pedig a József körút 46. szám alatti üzletekben árusítják. Az új csevegési világrekord Az AP jelentése szerint beAíáífták a magyar-lengyel árucsereforgalom bővítésére vonatkozó jegyzőkönyvet Ne folytassunk struccpolitikát! Május végén nem mindennapi eset történt a Diósdi Csapágy- gyárban. Egy fiatal, köztiszteletben álló nődolgozó névnapja alkalmából levelet kapott „munkatársaitól". A tréfának szánt „köszöntő" értelmi szerzője a gyár egyik főművezetője, akit munkatársai, sőt elvtársai (párttagról lévén szó) korához illően komoly, korrekt embernek ismertek. Hogy mit tartalmazott a levél, ahhoz legyen elég ennyi: rímbe szedett, útszéli trágárságok özönét. Az ügyben természetesen vizsgálat, majd fegyelmi eljárás indult, aminek során kiderült, hogy a főművezetőnek társai voltak. Szerepel közöttük egy fiatal mérnök, aki a mi rendszerünkben szerezte meg diplomáját, szerepel kívüle egy gyárrészlegvezető (a főművezető felettese), azonkívül eigy technikus, egy gépírónő (férjes asszony) és egy, a levelet diktáló, betanított munkás. Nem foglalkoznék a dologgal, Iha csupán felháborítónak tartanám az esetet. Ez azonban annál sokkal több: elgondolkoztató. Ma már az egész gyár előtt világos, hogy az ízléstelen levél névnapi tréfa kívánt lenni, a szerzőt és társait nem bosszú vezette tettük elkövetésében, s nemhogy ellenszenvvel, de inkább rokon- szenwel viseltetnek a címzett iránt. A lealacsonyító durvaság céltáblája bármely dolgozó lehetett volna. Elgondolkoztató, hogy a hat ember közül egynek sem jutott eszébe: mégsem kellene elküldeni a levelet. Nem gondolt erre a gépírónő, noha a levél kétharmad részének legépelése után abbahagyta az írást, mert az annyira közönséges volt. Nem gondolt erre az üzemi mérnök, aki vállalkozott a gépelés befejezésére. Nem gondolt arra senki, hogy a levél még egy prostituáltat is felháborítana, ha ő kapná.. . Elgondolkoztató továbbá, hogy a fegytelmi bizottság előtt az egyik felelős állású dolgozó így érvelt: eszembe sem jutott megütközni, mert a gyár női dolgozói még különbeket is mondanák, miijt ami a levélben szerepel;.. (Itt mindjárt megjegyzem, hogy bár ennek az állításnak van némi alapja, egészében mégsem igaz. Az üzemben szép számmal dolgoznak olyan nők, akik kerülik az öntudatos emberhez méltatlan társalgási tónust.) Egy, az átlagnál sokszorta műveltebb műszaki vezetőnek azonban ezt semmiképpen sem szabadna természetesnek tartania, úgy- annyirá, hogy meg se ütközzék azon. Beszélgettem erről Tóthné elvtárssal, a nőbizottság egyik tagjával. Nem tagadta, hogy „sok baj van a nők szájával“, főleg azonban a férfiakra panaszkodott. Elsősorban egyes gépbeállítókra, akik válogatott gorombaságokat vagdosnak a hozzájuk forduló nők fejéhez. Sajnos — mondotta —t a művezetők egyike-másika, sőt az egyik gyárrészlegvezető maga is rossz példát mutat. Elpanaszolta továbbá, hogy az „esztergában“ dolgozó egyes fiatalemberek néíha útszéli hangon tesznek megjegyzéseket azokra a nődolgozókra, akiknek történetesen dolguk aikad a műhelyben. Nem mondta ki Tóthné, de enélkül is világos: mindezekért elsősorban politikai munka és a termelés parancsnokai, a párt és a műszaki vezetők felelősek. Volt alkalmam beszélgetni a névnapi „köszöntőt” kezdeményező főművezetővel is. Hat elemit végzett, de szorgalmával, gyakorlati érzékével olyan szaktudást szerzett, amely képessé teszi jelenlegi posztja betöltésére. Munkáját elismerik, anyagilag is megbecsülik. Elégedett ember. Házat épít, terveiben motorvásárlás szerepel, de valami hiányzik életéből, amivel eddig senki sem törődött, legkevésbé ő maga. Elég-e a tudása, művelődik-e? A főművezető nem jár színházba, moziba is csak elvétve. Könyvet nem vásárol, nem is olvas. Munkaideje alatt — a termelést tekintve — nem különbözik a szocialista munkástól, de amint kihúzza a lábát az üzemből, világa összeszűkül, nem szélesebb már. mint a kapitalizmusban volt. Igen, a főművezetőről — a munkásból lett vezetőről — elfeledkeztünk, nem számoltunk azzal, hogy segítségünkkel még többre is vihetné. Sőt, azt sem vettük észre, hogy műszaki fejlődése mellett visz- szacsúszik arra a talajra, ahonnan elindult, a kapitalista ízlés, a sekélyes kultúra talajára. És épp úgy nem látjuk meg a többi, hozzá hasonló munkást sem. Elgondolkoztató végül: miért volt szükséges egy ilyen egyáltalán nem tipikus eset ahhoz, hogy felfigyeljünk valamire, amit e nélkül is meg kellett volna látnunk. Mert az már egy cseppet sem kétséges, hogy a Diósdi Csapágygyárban — és más vidéki üzemekben, ahol az utóbbi nyolc-tíz évben a törzsmunkásállomány felhígult — olyan kulturális elmaradottságról van szó, amely mint az üzemben uralkodó anarchikus szabad- szájúság mutatja, szégyenletes erkölcsi-etikai magatartásban jelentkezik. Ez véleménye a diósdi gyár csúcs-pártvezető- ségének, ez az üzem gazdasági és műszaki vezetőinek is. Igen, a kulturálatlanságról van szó, a munkások jelentős része szellemi igénytelenségének, műveltségi színvonalának nagyon alacsony fokáról. Erre csak néhány példát: A gyár mintegy ezer dolgozója közül mindössze 70 személy látogatja többé-kevésbé rendszeresen a könyvtárat. Elsősorban a műszakiak, a jobb szakmunkások és segédmunkások. A fizikai munkán dolgozó nők csak elvétve kölcsönöznek könyvet. (Igaz az is, hogy a könyvállomány nagyon szegényes, az érdeklődők igényeinek kielégítésére sem alkalmas.) De nézzük, mit mutat a könyvterjesztő statisztikája? A havonta eladott könyveknek csupán tíz százalékát vásárolják a fizikai dolgozók, a többi vásárlás az értelmiségi és az adminisztratív beosztásúak között oszlik meg. Ha a nők arányát nézzük, hasonló képet kapunk, mint a könyvtárlátogatásnál. Mi más ez, mint kapitalista örökség, amelyről hosszú ideje hallgatunk, mert hajlamosak vagyunk szocialista eredményeinkkel megnyugtatni magunkat. A Diósdi Csapágygyár helyzete, ha csupán gazdasági mutatóit vennénk számításba, megnyugvással tölthetne el bennünket. A hatesztendős üzem ötször szerezte meg a nagyon becses élüzem címet és két Ízben nyerte el a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. Arra a tényre, hogy a múlt évi nyereség- részesedés a dolgozók háromheti fizetésének felel meg, joggal büszkék vagyunk. De annál érthetetlenebb, hogy az emberek formálásának jobbára csak a célirányos, a közvetlen hasznot hajtó oldalát szorgalmaztuk. Jó szervezéssel. műszakilag képzett apparátussal elértük, hogy az üzem állományának zömét jelentő betanított munkások szocialista munkaszervezettségben dolgoznak, szakmunkásaink számára lehetővé tettük, hogy az üzemen belül is tovább fejleszthessék tudásukat, a legjobbakat technikumba, egyetemekre küldtük, vagy javasoltuk. A legjobbakat... De arra már kevesebbet gondoltunk, hogy mi van a gyengébbekkel, az elmaradottakkal. Intézményesen nem kutattuk, hogy a munkások, főleg az új munkások fejlődnek-e, hol tartanak, melyik fokán állnak a kultúra létrájának. Amikor a munkásosztályról beszélünk, nagyon helytelenül csupán azokra gondolunk, akik szemléletükben, érzelmükben is az új társadalom legkövetkezetesebb kovácsai, azokra, akiket érdemeik alapján vezető-posztokra helyeztünk, azokra, akik történelmi szerepükhöz mérten megszerezték és törekednek is megszerezni a szocialista műveltséget. Ez a mérce nem jellemző a Diósdi Csapágygyár össz- munkásságára. A munkásosztály megítélésénél mi mégis úgy gondolkoztunk, vagy legalább is viselkedtünk eddig, mintha a munkásosztály kultúrában, ízlésben, szocialista világnézetben és erkölcsben kiforrott, egységes, egész volna. Nem szabad struccpolitikát folytatnunk, különben saját magunkat vezetjük félre; Az a tény, hogy egy munkás megállja a helyét a termelésben, önmagában még nem bizonyítéka annak, hogy erkölcsében, tudatában, kultúrájában szocialista színvonalra emelkedett. Nagyon soknál ma még az egyetlen hajtóerő: mi van a borítékban? Belső ellentmondás van a gyár termelőképessége és a munkások átlagos kultúrszín- vonala és társadalmi tudata között. Ezt a belső ellentmondást tartja életben az emberekben, a társadalomban még ma is ható kapitalista örökség. Hallgattunk ennek veszélyéről, vagy sokszor magunkkal is elhitettük, hogy a munkásosztály fejlődése során automatikusan elsorvad ez a csökevény. Rajtunk, fáradhatatlan nevelőmunkánkon múlik, hogy a ma még elmaradott, ellentmondásokkal teli kezdő munkásréteg holnap, vagy holnapután már szélesebb perspektívában gondolkozzék, hogy ízlésében, igényességében a ma- gasabbrendű szocialista kultúra részese és hordozója legyen. András Endre Óvjuk állatainkat a mérgező növényektől!
