Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

2 1958. JÜNIUS 8. VASÄRNAP Cir Megkezdte tanácskozását az V. magyar békekongresszus (Folytatás az első oldalról) nép békés építőmunkáját za­varta meg, nemcsak a magyar békemozgalmat dezorganizálta s bénította meg ideiglenesen, . hanem zavart idézett elő a nemzetközi békemozgalom so­raiban is; főleg a kapitalista országok békemozgalmában. ■*-* Úgy hiszem, az eddiginél még jobban a szívünkbe kell vésnünk azt, hogy a magyar békemozgalom, a magyar béke­harcosok felelőssége messze túlterjed az ország határain. Nemcsak azért — ezért is per­sze! — mert a mi békemoz- galmunk szerves része egy, az egész világot átfogó mozgalom­nak. Hanem azért is, mert a béke és a haladás ügye valóban egy és oszthatat­lan az egész világon. — Senki nem tagadhatja, hogy a magyar nép nagy része, a felszabadulás óta eltelt 13 esztendő alatt politikailag is „felnőtt“, politikai látóköre szélesedett. Viszont, éppen az elmúlt időkben azt is tapasz­talnunk kellett, hogy van még ezen a téren éppen elég elvé­gezni valónk. Népünk egyes rétegeinek a gondolkodásában, érzésvilágában sok még a múlt nevelésének a hagyatéka: min­denekelőtt a nacionalizmus ée a sovinizmus a legveszedelme­sebb „örökség“. — Mindebből, azt hiszem vi­lágosan adódik az a tanulság, hogy helyes és szükséges, ha bé- kemozgalmunk a szó ne­mes értelmében vett nép­nevelői szerepet vállal e feladat megoldásában. Van­nak ennek a népnevelőmun- kának olyan területei, amelyek nemcsak összeférnek a béke- mozgalom szerepével, jellegé­vel, hanem szinte parancsol­ják számukra a nagyobb akti­vitást. Gondolok itt mindenekelőtt a más népek életének, politi­kai, társadalmi viszonyainak, kultúrájának a sokoldalú is­mertetésére. S gondolok általá­ban a nemzetközi helyzet leg­fontosabb eseményeinek, ősz szefüggéseinek a szüntelen ma­gyarázására. Enélkül valójá­ban a békemozgalom se lehet eléggé mozgósító erejű. Az nem szólam, hanem eleven va­lóság, hogy a magyar nép túl nyomó nagy többsége békét akar. Úgy hiszem, azon a na • gyón szűk rétegen kívül, aki kalandor módjára gondolkodik, aki gyűlöli a népi demokráciát, aki a régi világ visszatértét várná egy háborús konfliktus­tól, valójában senki sincs, aki ne a béke mellé adná a sza­vazatát. De mi nem elégedhe­tünk meg az élet és a halál vagy-vagy-ára adott egyszerű felelettel: a béke ügyéért ten­ni és helytállni tudó_ emberek millióira van szükségünk. Cselekedni s helytállni pe­dig csak az az ember tud. aki felismeri a béke és a háború erői nagy küzdel­mének igazi összefüggéseit* s látja ebben a küzdelem­ben a maga helyét, a ma­ga szerepét. — Tisztelt békekongresszus! Úgy hiszem, nem túlzók, ha kzt mondom: a tanulságok és felismerések egy része már gyakorlatilag is része a mi békemozgalmunkna k. A jelen­levők számára — akik jól is­merik (hiszen maguk is része­sei) a magyar békemozgalom helyzetét — az se hat kötelező szólamként, ha azt mondom, hogy a magyar békemozgalom, bár az ellenforradalom megzilálta átmenetileg a sorait, jóval erősebb, ele­venebb, aktívabb, mint az ellenforradalom előtt volt. — Legfontosabb dolgunk ma <az, hogy ápoljuk és fejlesszük népünk tudatában a nemzetkö­ziségnek, a népek közötti ba­rátságnak és a szolidaritásnak az eszméjét. Ezért rendeztük meg, kezdetként, a népek ba­rátsága hónapját. — Fontos feladatunknak tar­tottuk s tartjuk ezután is, hogy a magyar helyzettel, belső fej­lődésünk tényeivel, a magyar nép életével, békeakaratával megismertessünk más népe­ket. — Tisztelt békekongresszus! Az eddigiekben elsősorban a magyar békemozgalom helyze­téről beszéltem. A mi mozgalmunk — mint már mondottam is — szerves része az egész világot átfogó, nagy nemzetközi békemozga­lomnak. A tízéves nemzetközi békemozgalom nagy utat tett meg: az 1948-as Wroclaw! kongresszus óta, amely jakkor szinte még csak a világ haladó szellemű értelmiségeinek egy csoportját tudta megmozdítani, tíz év alatt hatalmas méretű világmozigalommá lett. Száz és százmilliók sorakoznak már eszméi, követelései mögé — munkások, parasztok, értelmi­ségiek, polgárok, Európában éppen úgy, mint Ázsiában, Af­rikában vagy a latin-amerikai országokban. Különösen nagy jelentőségűnek kell tartanunk azt a folyamatot, amely Ázsiá­ban és Afrikában bontakozott, bontakozik ki: a gyarmati sorsból felszabadult vagy a felszabadulásukért küzdő népek széles arányú felsorako- zását a békemozgalom mögé. A nemzetközi békemczgalom tekintélye megnőtt s bár a fegyverkezési hajsza, az új há­ború propagandistái mindent megtesznek, hogy mint „kom­munista fedőszervet", hazug rágalmaikkal elszigeteljék, va­lójában éppen az ellenkezője történik: egyre többen fordulnak bi­zalommal a nemzetközi békemozgalom felé, vagy teszik magukévá a követe­léseit. Mindez azt bizonyítja, hogy a nemzetközi békemozgalom helyesen tudta kifejezni a vi­lág népeinek, az egyszerű em­berek százmillióinak az óhaját, akaratát, reménységét, akik a fenyegetésekkel teli, robbanó feszültségeikkel terhes világ­ban keresik a kiutat a józan­ság, a megbékélés irányába. A nemzetközi békemozga­lom ma arra összpontosítja az erejét, hogy a leszerelés és a nemzetközi együttmű­ködés sürgető kérdéseiben keressen és találjon meg­oldást. A július 16-án kezdődő stock­holmi világkongresszus tanács­kozásain is ezek a fő kérdések Az elmúlt hetek viszony­lagos csendessége után e hé­ten szép számmal akadtak olyan események, amelyek élénken foglalkoztatták a köz­véleményt, s amelyeket a krónikás is úgy jegyzett fel magának, mint a megemlíten- dők legfontosabbjait. Három olyan esemény is esett az elmúlt vasárnapra, amely nemcsak széles töme­geket érintett, hanem a köz­vélemény figyelmét is magá­ra vonta. A pedagógusnap or­szágszerte megható, kedves ünnepségek sorozata volt. A Néphadsereg Színházában tar­tott „hivatalos” ünnepségtől a legkisebb falvak egyszerűsé­gében is megható megemléke­zéséig a „nemzet napszámo­sainak” nagyszerű ünneplése volt ez a nap. Sok baj és gond volt a pedagógusfronton s ma is szép számmal akad­nak problémák. De a pedagó­gusnapi ünnepségek egyben annak bizonyítékai is voltak, hogy a néphez, a szocializ­mushoz hű pedagógusokat a legnagyobb megbecsülésben részesíti államunk. Nem kis gond a jövő nem­zedékének nevelése. S ép­pen ezért a pedagógusok mun­kájának komolyságát súlyá­nak megfelelően értékelik. S ugyanakkor mind több és több pedagógus érzi munká­jának felelősségét, azt, hogy nemcsak gyermekek vannak kezére bízva, hanem a szo­cialista társadalm jövendő építői, akikből nemcsak em­bert, hanem szocialista em­bert kell faragnia. A pedagógusnapi ünnepsé­gek egy napon voltak a bu­dapesti békekonferenciával, s ennek szimbolikus jelentősége is van. Hiszen a jövő nemze­dékének nevelése egyben azt is ielenti, hogy ennek a nem­zedéknek biztosítani kell a jövőt, a békés alkotómunka szerepelnek. Valóban: ez a két kérdés-csoport az, amelyek kö­rül ma a béke és a háború erőinek világméretű s drámai küzdelme kijegecesedik s ame­lyek megoldásán keresztül ve­zethet csak az út a tartós béke biztosításához. Éppen ezért mi is helyes­nek és fontosnak látjuk, ha a stockholmi kongresszuson a béke hívei módozatokat keres­nek és találnak a bizalmatlan­ság fojtó, a robbanás veszé­lyeit hordozó légkörének a megtisztítására, az országok, népek közötti közeledés, együttműködés megteremtésé­re. Egyben annak a remény­ségünknek és kívánságunk­nak is hangot adunk, hogy va­lósuljon meg a Szovjetunió ál­tal kezdeményezett csúcstalál­kozó. Nem tartottam a beszámoló feladatának, hogy a nemzet­közi helyzetről összefüggő s mindenre kiterjedő elemzést adjak — de azt hiszem, hogy az elmondottakból is kitűnik és a mindennapi elet is szün­telenül adja annak a doku­mentumait, hogy rendkívül éles harc foiyik a béke és a háború erői között. Sok olyan eleme van a nemzetközi élet­nek, amelyek jogos nyugtalan­sággal tölthetik el az embere­ket. Mi az mégis, ami a határo­zott reményt adja, hogy nem zúdul az emberiségre egy min­den eddiginél irtózatosabb ka­tasztrófa? Az, hogy a békét akaró emberek mérhetetlenül Az amerikai közvélemény­kutató intézet jelentése sze­rint a különböző országokban rendezett népszavazások azt bizonyítják, hogy a legmaga­sabb síkú értekezlet eszméje széleskörű támogatásra talál. Azt mutatják ezek a nép­szavazások — amelyeknek eredményét közölte a New York Herald Tribune —, hogy Delhiben a megkérdezettek 90 százaléka, Angliában csak­nem 80 százaléka, Párizsban lehetőségét, azt, hogy ez a felnövő nemzedék ne gyilkos, pusztító háborúban, hanem a mindennapok munkájának nagyszerűségében bizonyít­hassa be tudását, hűségét a nép ügyéhez. Sok szó esik a béke ügyé­ről napról napra. Az egysze­rű emberek mindennapi élete sem folyik ilyen eszmecsere nélkül. Hiszen a legdrágább­ról, a legfontosabbról van szó. S enélkül lehet-e tervezni, ál­mokat szőni? A budapesti bé­kekonferencia beszédes tanul­sága volt annak, hogy a fővá­ros népének — akárcsak az ország népének — szívében milyen mélyen, milyen kitép- hetetlenül gyökerezik a béke­vágy, alkotómunkánk eredmé­nyeinek, terveink valóravált- hatóságának biztosítéka. A budapesti békekonferen­cia után nem is egy héttel, szombaton kezdetét vette az V. országos békekongresszus, ahol az egész ország népét képviselő küldöttek tesznek tanúságot a béke védelme, a magyar nép egységes béke­akarata mellett. A küldöttek között sokféle véleményű em­ber van. De egy dologban mindannyian a legmélysége­sebben egyetértenek: szocia­lizmust építő népünknek szi­lárd elhatározása, hogy min­dent elkövet a béke megőrzé­séért. De a kongresszusra ide- sereglö külföldi vendégek nemcsak ezt viszik magukkal, nemcsak erről beszélhetnek országuk népének, hanem magukkal viszik mindennap­jaink képét, a frissen tataro­zott házak színeit, a nyári napfény sugárözönében ját­szó vidám gyerekek kacaját, a földeken dolgozó paraszt verejtékes, de elégedett arcá­nak nyomát. Mert nálunk, bárhová is nézünk, minden a békéről beszél. többen vannak, mint akik a háborúra spekulálnak. Az hogy az egyes emberek békevá­gya olyan erővé szervező­dött immár, amire még nem volt példa az emberi­ség történetében. Az, hogy nemcsak az élet igaz­sága áll azok oldalán, akik a békét védik, hanem az igaz­ság mellett az erő fölénye is. S ha ez a kettő, az igazság és az erő együtt van. a győzelem bizonyossága nem hiú remény­kedés. A szocialista országok népei az emberiség fe­lét jelentik már s ezek béke­akarata köré újabb százmil­liók sorakoznak, Ázsia, Afrika felszabadult országaiban, de a többi kapitalista országokban is. A Szovjetunió, harmadik szputnyikjával immár a világ­űrt ostromolja, s az a techni­kai fejlettség, amely erre ké­pes volt, nyilván képes olyan fegyvereket is adni a földi em­berek kezébe, amelyek meg­gondolásra, óvatosságra kész­tetik a háború kalandorait. — Tisztelt békekongresszus! A stockholmi világkongresz- szus a népek „csúcstalálkozó”- ja lesz. Azok, akik a magyar békemozgalom képviseletében részt vesznek ezen a találko­zón, úgy hiszem, egy megújult erővel munkálkodó békemoz­galom nevében mondhatják el, hogy mi. magyar békeharco­sok, vállaljuk a ránkeső részt a béke győzelméért küzdő em­berek nagy felelősségéből! 67 százaléka, Montevideóban 52 százaléka, és így tovább, állást foglalt a legmagasabb szintű értekezlet megtartása mellett. Az összegezett ered­mény — írja a New York Herald Tribune — a követ­kező: a megkérdezettek 70 százaléka a legmagasabb szintű értekezlet mellett és 10 százaléka ellene szavazott. Húsz százalék nem mondott határozott véleményt. Sok szó esett a béke ügyé­ről, a béke ügyének szolgála­táról az Újságíró Szövetséget újjáalakító küldöttgyűlésen is. A magyar újságírás legjobb­jai, a magyar újságíró társa­dalom választott képviselői tettek hitet felszólalásaikban a béke ügye mellett, amellett, hogy tollforgató ember szá­mára sem lehet fontosabb, mint ami a nép számára leg­fontosabb: őrizni a békét, küzdeni a békés alkotómunka további biztosításáért. De ta­núság volt ez a küldöttgyű­lés amellett is, hogy bármeny­nyire kárognak Nyugaton a rosszatakarók varjúhadai, a magyar újságírók egységesen szállnak síkra a párt és a kormány helyes politikája mellett, egységesek abban is, hogy írástudók árulására so­ha többé nem adnak lehetősé­get. Mindennapjaink eseményei között — nagyon helyesen — mind nagyobb és nagyobb te­rületet foglalnak el a gazda­sági helyzet kérdései, nép­gazdaságunk egyes problémái. Mind több az olyan ered­mény, amely azt mutatja, hogy pártunk és kormányunk helyes irányítása nyomán ja­vulnak eredményeink, keve­sebb zökkenővel dolgozunk. Jelentős része volt ebben az előrehaladásban annak is, hogy a testvéri országok, el­sősorban a Szovjetunió hatal­mas segítséget nyújtott nép­gazdaságunknak. S a hét fo­lyamán újabb jelentős segít­séget kaptunk. Megkötöttük a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és kölcsönös áruszállítás egyezményét. A nagyobb testvér segít­sége a kisebbnek mindig na­gyon jólesik. S ilyenkor az ember arra is gondol: napról napra jobban és jobban kell mainap 1958. június 8, vasárnap, Medárd napja. A Nap kél 3.47 órakor, nyugszik 19.39 órakor. A Hold kél 23.45 órakor, nyugszik 10.48 órakor. Várható időjárás: változó felhőzet, több helyen, elsősor­ban nyugaton záporeső, ziva­tar, mérsékelt délkeleti, ké­sőbb délnyugati szél, a hő­mérséklet kissé emelkedik. — DÖGÉI IMRE földmű­velésügyi miniszter ma reg­gel 8.10 órakor traktorosnapi köszöntőt mond a Kossuth- rádión. — SEGÍTENEK a burgo­nyabogár irtásában a pándi általános . iskola felső osztá­lyos tanulói. Eddig három al­kalommal irtották a kártevő­ket a községi tsz és az egyé­nileg dolgozó parasztok föld­jein. — BALSIKERÜ CSÓNAK­AVATÁS. Koczur László vá­ci lakos kétszemélyes kaja­kot vásárolt az elmúlt hetek, ben. A csónak első útján a Váci Petőfi SE csónakházá­nál ereszkedett vízre. A nagy szélben a felkorbácsolt hul­lámok hamarosan felborítot­ták a kajakot és Koczur László a vízbe esett. A közel­ben tartózkodó révészek a fiatalembert kimentették, de azt már nem tudták meg­akadályozni, hogy a kajak egy szembejövő vontatóhajó uszályához ne ütődjék.-> TIZENHAT UJ HÁZAT adnak át június 15-én a Dán- szentmiklósi Állami Gazda­ság pusztavacsi üzemrészle- gének Anna-majorjában a gazdaságok dolgozóinak. Va­lamennyi lakás fürdőszobás, összkomfortos, — 22 ÓVÓDÁST üdültettek az elmúlt hónapban Balaton- széplakcm a Budakalászi Tex­tilművekből. A jövő hónap­ban 140 iskolást üdültetnek ugyancsak Balatonszéplakon. a saját lábunkon megállni, hogy a segítség ne csak egy­oldalú, hanem kölcsönös le­gyen. S ez az egyezmény bi­zonyság arra is, hogy meny­nyire magasra értékelik a Szovjetunió gazdasági szak­emberei a magyar népgazda­ság munkáját, hiszen az áru- szállítási egyezmény nem egy pontja bizonyítja, hogy a ma­gyar árunak híre van a Szov­jetunióban is, s hírén túl: be­csülete. De gazdasági kapcsolataink erősödését, izmosodását nem­csak ilyen tények bizonyítják, hanem olyan, sokkal „szem- melláthatóbbak“ is, mint a hé­ten zárult Budapesti Ipari Vá­sár. A jövendő nagyszabású nemzetközi vásárainak csíráit már itt is fellelhettük. Nem beszélve arról, hogy igen sok kölföldi üzletember is járt a vásáron, s azonkívül, hogy je­lentős üzleteket kötöttek a ma­gyar külkereskedelmi szervek­kel, kedvet is kaptak arra, hogy a következő ilyen vásáron cégükkel is képviseltessék ma­gukat. A mind szebbé váló napok jobban és jobban a mezőgaz­daság felé fordítják a figyel­met. Az új kenyér, az új ter­més nemcsak a parasztság gondja. S végre ezen a héten nem lehetett panaszra ok. Megemberelte magát az „Idő­kiszerelő Vállalat“ is, ha nem is bőséges, de szépecske eső hullott, majdnem mindenütt az országban. Kellett, nagyon kel­lett mindenütt ez az eső, hi­szen az elmúlt hetek szárazsá­ga már-már veszélyeztette a termést. Igaz, hogy még így is többféle terményből, sajnos, nem várható bőséges betaka­rítás. *De az a munka, amit a földeken folytatnak falvaink lakosai, „gyümölcsözőén“ érez­teti hatását. Ezen a héten több külföldi államba indult meg a gyümölcsexport, amely nem­csak deviza-bevételünket növe­li, hanem bizonyítéka annak is, hogy a megnőtt termelési kedv tyiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiimtiiimiiiiitiiiiiitiiiiiitt ( Politikai Tájékoztató j | címmel rövidesen megjele- i | nik a megyei pártbizottság 1 | ágit. prop, osztályának ki- | | adványa, amely az aktivis- I | ták zsebkönyve lesz. Beszá-1 | mól, tájékoztat az időszerű 1 | pártpolitikai, bel- és kül-1 | politikai, gazdasági és kul- 1 | turális kérdésekről, felada- | | tokról. Minden pártmunkás 1 f számára nélkülözhetetlen. I | Kapható lesz a pártbizott-1 | Ságokon és a pártszerve-1 | zeteknél. Ára 80 fillér. T<fHlllllllMIIII|||||||i|H|||||ni|||||||||||||||||||||,||,||„„,UU(|||~ — TAUSZ JÁNOS és Ta­kács Károly képviselői foga­dónapot tart június 11-én, szerdán de. 11—14 óráig a Hazafias Népfront helyiségé­ben, Városház u. 7. — KÉTNAPOS KIRÁN­DULÁST rendez június 14— 15-én a Budaikalászi Textil­művek KISZ-bizottsága a vállalat fiataljai részére. W»JELENTIK^ A Nagyvásártelepre szombaton reggel 44 vagon és 15 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 20 va­gon vegyes zöldáru, egy vagon új burgonya, kilenc vagon cse­resznye és nyolc vagon tojás. Szombaton a zöldborsó, a kara­lábé és a cseresznye volt a leg­keresettebb cikk a piacokon. A velőborsót és a cukorborsót egy­séges áron, kilónként 6.80. a kel- ká.oosztát 4.60, a fejeskáposztát 4.80, a fehér karalábé csomóját 2.40. a kék karalábé csomóját pe­dig 3.20 forintért árusították. Uj- burgonyából az apró parázsbur­gonyát 6—7, a válogatottat 13—14, a kevert újburgonyát 10—11 forin­tért adták. Megjelent a piacon a Karmazsin-cseresznye, ára kilón­ként 6.40 forint,* az apró piros cseresznyét 3.80, a világosat 5.40—6 forintért árusították. Az osztályozott szamócát 9.40—18 fo­rintért adták. A földművesszö­vetkezeti hentesboltokban a só­zott fehér szalonnát kilónként 36, a csontnélküll füstölt sertéscom­bot 41, a karajt 38. a csontnél- küli sertésfejet 25 forintért áru­sították. mennyire egészségesen érezteti hatását. Ugyanakkor a kormány újabb és újabb intézkedésekkel segíti elő a mezőgazdaság mind gyorsabb fejlődését. A héten a Minisztertanács ülésén a ter­melőszövetkezetek további erő­sítéséről tárgyaltak, s a hozott határozatok annak biztosítékai, hogy mindenféle erőszaktól mentesen továbblépünk terme­lőszövetkezeti mozgalmunk fej_ lesztésében, a mezőgazdaság fejlődésének egyetlen lehetsé­ges útján. Egy időben gúnyosan em­legették hazánkat, mint a lab­darúgás nemzetét. Volt jogos magva ennek a gúnynak. De az tagadhatatlan, hogy a labdarú­gó világbajnokság mai nyitá­nyának közeledtével akár a lapok hasábjain, akár a min­dennapi beszélgetésekben mind több és több helyet kap a ma­gyar csapat helyzete, kilátásai, reményei. Van, aki abban is kiegyezne, hogy a legjobb nyolc közé bejussanak, de akadnak vérmesebbek is, akik azt jósolják, hogy a legjobb négy között ott lesz a magyar csapat is. Egy biztos: már az szép eredmény, hogy a most formálódó magyar csapat elju­tott a világ legjobb tizenhat csapata közé, hiszen nem egy futballhatalmasság kiesett a küzdelembőL A magyar csapat azonban ott van. Ott van, s a csapat tagjai mindent el is kö­vetnek jó szereplésük érdeké­ben, hiszen tudják, hogy ide­haza százezrek izgulnak, re­ménykednek és bizakodnak, ti­tokban abban reménykedve, hogy tényleg bejutunk a leg­jobb négy közé. Egy héttel öregebbek let­tünk. A krónikás azt tartja, hogy az öregség csak akkor nyűgös valami, ha az ember nem tud semmit a háta mö­gött, ha nincs mire visszatekin­tenie. Az e heti „öregedésünk“ nem ilyen. Van mit összegezni a hét végén. Mészáros Ottó BELPOLITIKAI KRÓNIKA A nemzetközi közvélemény síkraszáll a legmagasabb szintű értekezlet mellett

Next

/
Thumbnails
Contents