Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-07 / 133. szám

""il/Cirlap 1958. JÜNIUS 7. SZOMBAT Ellentétek az algériai közüdv-bizottság és De Gaulle között A francia sajtó De Gaulle algíri tárgyalásairól De Gaulle tábornok algériai „diadalútjó'nak" kulisszái mö­gött rendkívül heves harcok folynak a közüdv-bizottság em­berei, a gyarmatosítók és a velük szövetkezett katonai vezetők, valartikvt a tábornok- miniszterelnök között. A francia sajtó, a cenzú­ra megszűntével most már szabadon ír a kor­mányfő és az algíri ha- ( tál másságok közti ellenté­tekről, nem fukarkodik a bő részletekkel. A Paris-Presse beszámol ar­ról, hogy Algírban szerdán Massu ejtőernyős-tábornok a közüdv-bizottság nevében „tiszteletteljes kívánságként1’ azt követelte, hogy De Gaulle .„tegye magáévá Algéria la- j kórnak integrációját, küszö­bölje ki kormányából a régi rendszer söpredékét, a népnek nem tetsző politikusokat, is­merje el a közüdv-bizottságo- |kat az ország számára szüksé­ges hazafias fegyverzetként." A Paris-Presse szerint Massu tábornok követelé­seit De Gaulle „inkább kedvezőtlenül" fogadta. Az ejtőernyős tábornok a De Gaulle-val folytatott megbe­szélés. után az algíri közüdv- bizottság embereivel tárgyalt. A miniszterelnök ezután újra hívatta Mássut. Négyszem­közti találkozásuk három per­cig tartott. De Gaulle „nagyon kemény" lehetett, mert Massu igen zavartan távozott és nem is vett részt a nagygyűlésen, amelyen De Gaulle felszólalt. ; Szinte valamennyi párizsi lap — jellemző módon még a jobboldali sajtó is — egyre nyíltabban ír a De I Gaulle és az algíri köziidv- bizotiságok közti ellentét­ről. »Baloldali körökben ennek a ’hirtelen őszinteségi rohamnak azt a magyarázatot adják, hogv ?De GauUe-nak még szüksége van a „régi rendszer" politiku­sainak támogatására, a tábor­nok tudja, hogy az anyaország­ban nem számíthat a nép tá­mogatására. A jobboldali sajtó „őszintesége” azt célozhatja, hogy megerősítse De Gaulle tábornok „liberalizmusának”, köztársaságodrti voltának le­gendáját. A Figaróban és a New York Herald Tribune-ban a nevés amerikai újságíró, Joseph Al­so® azt írja, hogy az algíri „forrófejűek" egy­re kevésbé leplezett bizal­matlanságot mutatnak De Gaulle iránt és megpróbálják rábeszélni ka­tonai munkatársaikat, külö­nösen Massu tábornokot, hogy ők is csatlakozzanak ehhez a bizalmatlan magatartáshoz. Al- sop mégis azt jósolja, hogy De Gaulle ura lesz a helyzetnek. A Combat, amely az utóbb' hetekben nyíltan De Gaulle táborába állt, azt írja, hogy nehézségek várhatók az algíri közüdv-bizottságiban. Ez a véleménye Serge Bromberger- nek. a Figaro tudósítójának is. A Combat egyébként közli a csütörtökön este Algírban osz­togatott névtelen röpcédulák szövegét. A' röpcédulák tünte­tésre szólítanak fel azzal, hogv „a tüntetők fejezzék ki Algé­ria népének azt a követelé­sét. hogy De Gaulle alapítson fcözüdv-kormúnyt, vagyis mondjanak le eddigi miniszte­rei, vessen véget az eddigi rendszernek. „Le a régi rend­szerrel” — fejeződik be az il­legális röpirat. A baloldali sajtó rámutat a közüdv-bizottságok embe­reinek fasiszta mesterke­déséire. Az Humani-té, megállapítja: a cél világos. Az összeeskü­vőknek egy hónap óta nem sikerült Franciaországban egyetlen jelentős megmozdu­lást szervez-niök. Nem fasisz­ta tömegmozgalom segítette De Gaulle-t a hatalomhoz, hanem csupán az algíri ösz- szeesküvés. a katonai állam­csínnyel való zsarolás és egyes politikusok árulása. A fasizmus a népi támogatás hí­ján abban reménykedik, hogy 1 úgy fog diadalra jutni, ha a hadsereg és rendőrség egy ré­szének támogatásával közüdv. bizottságok hálózatát építi ki. Robbanás a libanoni elnöki palota közelében Csütörtökön délután a köz- társasági elnöki palota közelé­ben heves robbanás történt. A bomba egy közeli ház erkélyén robbant, aminek következtében az erkély egy része, valamint az erkélyhez vezető lépcső le­omlott. A robbanás pillanatában ép­pen minisztertanácsot tartottak az elnöki palotában és a mi­niszterek a robbanás hallatára félbeszakították ülésüket, hogy tájékozódjanak az eseményről. A robbanásnak nem volt ál­dozata, de minden szomszédos épület ablaka betört. Ax angol kezvclcmcnj követeli: Macmillan szorgalmazza a csúcstalálkozót a Fehér Házban Az amerikai válság hatásáról is tárgyal Eisenhowerrel Harold Macmillan, Nagy- Britannia miniszterelnöke, amerikai útja előtt csütörtö­kön megjelent II. Erzsébet ki­rálynőnél. A miniszterelnök tegnap indult a londoni repülőtérről az Egyesült Álla­mokba. Június 9-én és 10-én Eisenhower elnökkel, 11-én Diefenbaker kanadai minisz­terelnökkel tárgyal, majd jú­nius 14-én visszatér a brit fő­városba. A TASZSZ a többi között a következőket írja Macmillan amerikai útjáról: bár utazásá­nak az a hivatalos ürügye, hogy átvegye egy Indiana-ál- lambell egyetem diszdoktori oklevelét. útjának nyilvánvalóan po­litikai jellege lesz. Ez abból is kitűnik, hogy a miniszterelnök találkozik és tárgyal Eisenhowerrel. Az is erre mutat, hogy az angol kor­it lány június 4-én külön mi­nisztertanácson vitatta meg azokat a problémákat, ame­lyeket Macmillannak a Fehér Házban érintenie kell. Megvitatják az amerikai válságot és annak a brit gazdaságra és a sterling­övezetre gyakorolt hatását. A szemleírók ezzel kapcsolat­ban nem titkolják, hogy a Nyugat vezető köreiben növek­szik az aggodalom a Szovjet­unió fokozódó gazdasági ha­talma és mind több gyengén fejlett országnak nyújtott se­gítsége miatt. Politikai vonatkozásban né­hány szemleíró azt tanácsolja az angol és az amerikai kor­mányfőnek: a hírhedt eró'politika he­lyett fordítsanak nagyobb ■ gondot a gazdasági versen­gés politikájára. Az Observer szerint tanácsko­zásukra „a nyugati szövetség legnagyobb balsikerei pillana­tában kerül sor”. A lap han­goztatja, hogy Macmillannak igyekeznie kell meggyőzni az elnököt, hogy ,,az oroszokkal való tárgyalások ügyében ta­nt sított merevség” ártalmas. Az ország közvéleménye azt követeli, hogy Macmillan tö­rekedjék a csúcstalálkozóra. * Újabb összetűzések francia és tunéziai csapatok között Csütörtökön este kiadott hi­vatalos tunéziai közlemény szerint az elmúlt 24 órában újabb összetűzések voltak francia és tunéziai csapatok között. A közlemény szerint csü­törtökön tűzharc alakult ki tunéziai egységek és egy fran­cia járőr között, amely Algé­riából hatóit bé tunéziai te­rületre. Amikor a tunéziai egységek megjelentek, a franciák tüzet nyitottak. A tunéziaiak viszo­nozták a tüzet. Néhány órás harc utón a franciák vissza­vonultak Algériába. A közlés szerint szerdán éj­jel francia csapatok géppus­kával és aknavetővel Remada térségében két tunéziai állást lőttek. A harc két órán át tartott. Egy francia katonai szóvivő tagadta, hogy francia kato­nák tüzelni kezdtek volna és azt állította, hogy tunéziaiak lőtték géppuskákkal a francia állásokat, de a franciák nem viszonozták a tüzet. SZLOVÉNIA magasabb hegy­vidékein havazik. A Kredari- cán, a Triglav csúcsa alatt 13 centiméteres hó van. A hideg­hullámot rendkívül nagy hő­ség előzte meg. Egy ország kertésze Amikor 1935 június 7-én örökre lezárultak Iván Vlagyimirovics Micsurin szemei, egy hatalmas ország vette tudomásul nagy döbbenettel a szomorú hírt, hogy az első szocialista ország zseniális kertésze, a róla elneve­zett micsurinszki gyümölcstermelő kombinát szakavatott vezetője elhúnyt. Kereken 80 esztendőt élt, ebből 18 évet szocialista rendszerben, amelyről azonnal megállapította, hogy benm az élet lényegesen más lett, megtelt értelemmel, érde­kessé és örömteljessé vált. 1907-ben meghívták Ameri­kába és minden segítséget megígérték neki munkája elvégzéséhez, de ő azt válaszolta, hogy hazájában, népe közt marad és annak dolgozik. 1911-ben és 1913-ban az amerikaiak gyűjteményét akarták megvásárolni, akkor it elutasító választ adott. 1932-ben Kozlóvot, ahol (kísérleteit elkezdte, Micsu- rinszknak nevezték el és őt Lenin-renddel, valamint a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. Nem afféle szobatudós volt, állandóan levelezett a kolhozparasz- tokkal, cikkeket írt az újságokba, folyóiratokba. Munka közben érte a halál. Emlékét őrzi az a 300 új gyümölcs­fajta. melyet kitermesztett, a micsurinisták mozgalma és Micsurinszk városban a sírja fölé emelt díszes emlékmű. THŰL TUXP j Poütikai Tájékoztató 1958. június 7, szombat, Ró­bert napja. A nap kél 3.48 órakor, nyugszik 19.38 órakor. A Hold kél 23.18 órakor, nyugszik 9.44 órakor. Várható időjárás: felhőát­vonulások, néhány helyen eső, mérsékelt északi, észak­keleti szél, a nappali felmele­gedés kissé fokozódik. — JUBILEUMI TRAKTO­ROSNAPOT rendeznek a gépállomások fennállásának 10 eves jubileuma alkalmából június 8-án a Nagykőrösi Gépállomás dolgozói. Az ün­nepség a nagykőrösi Pálfái erdőben lesz, juniálissal egy­bekötve. A kultúrműsorban fellép Vörös Sári, a Magyar Rádió énekese és a Nagykőt rösi Földművesszövetkezet tánecsoportja, — SZABADTÉRI ' SZINt PÁDON, június 7-én és 8-án este nyolc órakor a szentend­rei általános leányiskola be­mutatja az Éneklő virág cí­mű kétfelvonásps meseope­rát. — ZÁSZLÓAVATÁSI ün­nepséget rendez június 15-én a szentmártonkátai belterü­leti iskola II. Rákóczi Fe­rencről elnevezett úttörő- csapata. SZTROKAY TIBOR: Uiuimmiii! 7. miiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiwiiiiiiümiit'iii i löt') éiujAú Imid nojpJájábéi Es a kertet mindennap meg kellett néznem, és megcsodál­nom azt az ujjongást, amit egy-egy bimbó vagy virág okozott. Kicsi színes folt kelt életre az udvar elvadultságá- ban. Most már gyorsan követték egymást az események. Juditka egyre panaszkodott, hogy kiskertjének széle csú­nyán belelaposodik az udvar járt részébe. Évek óta, nagy halom törött tégladarab hevert a, háziék disz napa fiájának ke­rítésénél. Gondot adott elszál­lítása. Nekifogtam a gyerekek­kel. Előrecipeltük a téglaha­lom egy részét s beszegélyez­tem vele mutatósán a kisker­tet. (Mikor arra jött egyszer a házinéni, Juditkának kurtán ennyit mondott: rendes.) Ma­radt még téglatörmelék bőven, sor került hát a kúthoz vivő út két oldalán levő, méternyi széles, elhanyagolt virágágyak szegélyezéséhez is. (A házinéni Juditkának ezt mondta: „A virágágyakban is kertészked­hetsz!" —?...!) Futórózsa, ce- rastium, minden évben titok­zatosan előbúvó petunia és tulipán, meg a tujafa és csa­lán, sövényszilánk és tyúkhúr gabalyodovt bennük egymásba. Némelyik a gazda valamikori ültetése, másik meg, a termé­szet erősebbje jogán burján­zott. A Virágágyak között vivő út bogárhátra, a futórózsa gyil­kosán tüskés vadhajtásai kés alá, s a két első lő oszlopra, meg az út felett áthajtó ívre igazodott. — Miért nem ültetjük ki a muskátlikat is? — állt elém egyik nap Juditka. Igaz. Miért is nem? De hova? Hosszas tanakodás után meg­állapodtunk, hogy Juditka kis­kertjébe. ö maga javasolta. De ha már a muskátlik lejön­nek a szabadföldbe, miért ég­jenek tovább az aszparáguszok ott a tűző napon és szeles pár­kányon? A két gyermek nyomban meg is is kezdte Juditka ed­digi növényeinek áttelepítését, az oldalvirágágyba. Ági, sem azelőtt, sem azután, soha olyan szorgalmas kertész nem volt, mint ezekben a napok­ban. A gyanús csak az volt. hogy állandóan súgtak-búgtak egymás között. Egyik délután aztán, mikor mindnyájan lent voltunk, s Ilivel az udvar megváltozott képét tárgyalgattuk, elérkezett­nek találták a kellő pillanatot. — Volna egy kérésünk... Ezt Ági mondta. Hozzám­törlészkedett, mint a hízelgő cica, s úgy nézett kék szeme, hogy a kérést megtízszerezte. —.. .ha ideültettük a mus­kátlikat, tessék venni nekünk egy törpét is. — Micsodát? — Egy törpét. Olyan nagyot, amilyet abban a kertben lát­tunk, Budán. Kapcsoltam azonnal. Kert, virágok, mesevilág, romantika. Ez minden gyermeknek álom­világa. Hát legyen! Könnyű volt mondani, csak a kivitel vált kegyetlen ne­hézzé. A muskátlikat kiültet­tük legközelebb, vasárnap dél­előtt, földbe süllyesztett csere­pükben az aszparáguszok is el­képzelt legszebb helyükre ke­rültek. S egy hét múlva olyan lett a kis szöglet, mint egy költemény. Csak törpét nem sikerült sehogyan sem felhaj­tani. N a pont a iártam, üzemidő után, sorba a játéküzleteket, a háztartási és iparművészeti boltokat, a népművészeket és cserepeseket, de mindenütt csak fejetráztak. Néhol még gyanúsan pislogtak is rám. A nagy járás-kelést kollégáim sem hagyták szó nélkül az üzemben. Naponta ugrattak: — Van már törpe? S én tíz nap múlva is csak azt mondtam: — Még mindig nincsen, Zsuzsi kartársnő komikus sóhajtással kiáltott fel: — Borzasztó! Elmúlik a nyár, az ősz is. De mit fog csinálni törpe nélkül télvíz idején?! (Abban az időben járta ez a szólás, egyik divatos filmből, szabadon idézve.) Szóval, nevettek rajtam. Végre La jós ka szánt meg. ő is szobatársunk az üzemben, köz­tünk legidősebb, s hogy be­cézve szólítjuk mégis, az csak a szeretetnek jele. Lajos'ka úgy ismeri Budapestet, mint talán senki más. Sportot csi­nált a törpe-vadászatból. Két napot áldozott szabadságából, a harmadikon diadalmasan kiáltotta be a telefonkagylóba: — Két címet is tudok! A körúti udvarból hamar ki­fordultam. Nyolcéves gyermek- nyi gólemeket mutatott az ass- szony s én rémülten hátrál­tam az ijesztően mázolt bábuk elől. A másik, egy Kazinczy utcai pinceműhely volt, ahol mestersége régi emlékei között, idős szobrászmester bácsi fo­gadott. A polcokon sorakozó töméntelen plakett, szobor re­lief, meg fal- és mennyezet- gipszminta között, pillantás alatt rámutattam arra, amit két hét óta hiába kerestem. Galóca-gomba tetején üldögélő fehér szakállú törpe volt, ke­zében kártyával. Piros volt kucsmája, kék a dolmánya s zöld a nadrágja. Vállán átve­tett tarsolya bőrbarna. Sok szín, de oly meglepően finom árnyalatokban, hogy a vásári tarkaságtól távol állt. Arca annyira tökéletes, és kék sze­me kifejező, hogy néhány pil­lanatra sajnálkozással néztem az öregkor mezsgyéjén már | messze járó öreg szobrászmes-1 térré. | Boldogan fizettem és boldo- § gan segítettem becsomagolni. g De már sokkal kevesebb boI-| dogsággal cipeltem ölemben —| gyalog, villamoson és vonaton | egyaránt — az egyre jobban - ólommá súlyosodó terhet. A si-1 iker azonban óriási volt! És | még nagyobb az öröm akkor, | midőn a virágzó muskátlik és| az aszparáguszok sejtelmes le-1 vélzete közé, betrónólt a törpe. | Mintha valóban a földből nőtt | volna ki a hatalmas gomba, s melynek talpát sötétzöld mo-i hapázsit fedte. A mohából, itt- = olt földbenyomott nagy, lapos | kavicsok kandikáltak. Talán \ éppen ezeken lépkedett be az \ öreg, mielőtt a gomba kalap-i jára telepedett. Így kezdődőita kert. s et- \ tói kezdve így lett nekem is § könyékig maszatossá kezem és | poros időben is sárossá a ci-1 pőm. És így kezdtem el me-1 gint, az örökös guggolást. Vén | fejjel. Egymás mellett Judit-§ kával. Juditka mellettem. És | Ági? Ö nem nagyon. Merí t örökké hancurozik, és ha paj- i kos lendülete úgy hozza, leg-1 feljebb csak a hátamra ugrik. I (Este, mikor a gyárból haza- | jöttem, Juditka azt újságolta, I hogy a házinéni sokáig néze- ] gette a kiskertet. Nagyon tét- \ szett neki a törpe, és elme- \ sélte. hogy valamikor, a há- \ ború előtt, a diófa mögött \ gyönyörű kerek virágágy volt. f Vörös virágú kána volt ül- \ tetve a közepén, körülötte sok- \ színű rézvirág, és tarka petu-j nia-szegély övezte.) (Folytatjuk) ; címmel rövidesen meg jele-§ I nik a megyei pártbizottság | | ágit. prop. osztályának ki-| = adványa, amely az aktivis- \ \ ták zsebkönyve lesz. Beszá-| j mól, tájékoztat az időszerűi i pártpolitikai, bel- és kül-1 | politikai, gazdasági és kul-1 \ turális kérdésekről, felada- i ltokról. Minden pártmunkás! ! számára nélkülözhetetlen. f I Kapható lesz a pártbizott-1 I Ságokon és a pártszerveze-1 | teknél. Ára 80 fillér. ?iiMiimmMiiiiiHiiiiiiiiiimminiiiiimiimiiiiiiiiimiiiiii:iiir» — ORSZÁGOS állat- és ki­rakodóvásár lesz június 8-án, vasárnap Kókán. — PERCENKÉNT 24 LI­TER jó ivóvizet ad az ártézi- kút, amelyet a községfejlesz­tési hozzájárulásból 70 000 fo­rintos költséggel fúrtak Pán- don. A kutat holnap adják át rendeltetésének. — NAGYSIKERŰ TEX- T1KKIÁLLITÁST rendezett Vácott a Széchenyi utcai be­mutatótermekben a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat., fennállásának ötödik évfordulója alkalmá­ból. A kiállítás a hiányos pro­paganda ellenére is sok járó­kelőt csábított a termekbe, — reklámpszicholó­gia. Egy nagy párizsi áru­ház megállapította, hogy a háziasszonyoknak küldött prospektusokat eddig a cím­zetteknek csak a 25 százaléka olvasta el. Az áruház vezető­sége elhatározta, hogy rek­lámnyomtatványait a jövőben zárt borítékban és „bizal­mas“ megjegyzéssel a férjek­nek küldi el. A reklámpszi­chológusok bizonyosra veszik, hogy a jövőben az asszonyok elolvassák az ajánlatokat. — SZÉLESÍTIK a visegrá­di hajóállomás melletti mű­utat. A munkálatokat meg­kezdték. A Nagy vásár-telepre pénteken reggel 40 vagon és 16 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 23 va­gon vegyes zöldáru, nyolc vagon cseresznye, négy vagon tojás és két vagon citrom. Az állami zöldségboltokban a zöldborsót kilónként 5.80—6,10, a Kelkáposztát 4.60. a fejeskáposz- tás 6. a csomós karalábét 2.80— 3.60 forintért árusították. Ujbur- gonyából az apró parázs burgo­nya kilónként 8—8.80, á darabos úi burgonya 14 forint. A nyári saláta lejenként 80—90 fillér!; drágult, a retek csomója 0.80—1.GO torint. Zöldhagymában a kínálat fokozódott. a vékony csemege­hagyma csomóját 30—40. a fűző- hagyma csomóját 60—70 fillérért árusították. Az uborka ára vál­tozatlanul 14 forint kilónként. Heves megyéből: Csány. Kál. Heves és Hon környékéről meg­jött a szabadföldi spárgatök. Az apró tököt kilónként 6—8 forin­tért hozták forgalomba, a meleg­ágy! spárgatök 10 forint. Az apró piros cseresznyét 4.80 _5.40. a na e vobbat 6.40. a világos ropogósát 7.20—7.60. az osztályozott szamó' cát 8.80—18 forintért adták. A szövetkezeti baromfiboltok­ban az idei libahúst (egynegyed liba» kilogrammonként 45 forin­tért. az idei libaaprólékot 25. a tyúkhúst 39. a tyúkaprólékot 29 forintért árusították. i

Next

/
Thumbnails
Contents