Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

1958. JÜNIUS 4. SZERDA rrsr M £ G1 ^Cirtao r* Gyöngyviráglevelet vásárolnak ! a (öldművesszövetkezeii boltok ! Gyógyszerkutatók vizsgála­tai megállapították, hogy a gyöngyvirág levele igen fon­tos, szívműködést szabályozó és erősítő hatóanyagot tartal­maz. A földművesszövetkezeti boltok hazai és külföldi gyógy­szergyárak részére, ebben az évben korlátlan mennyiségben vásárolják a gyöngyvirág- levelet. A rövid szárral gyűj­tött nyers áruért kilogram­monként 1 forintot, eredeti zöld színében szárított levél kilójáért pedig 7 forintot fizet­nek. Még egyszer az üzemi tanácsokról A Balatonon is feloldották a pontyfogási tilalmat A Földművelésügyi Minisz­térium Halászati Felügyelősé­ge közli, hogy a pontyfogási ti­lalmat a Balatonon és vízrend­szerén is feloldották. A tör­vényes rendelkezések betartá­sával tehát szabad a ponty­horgászat. Harmincezer láda datolyát dobtak a Themzébe A londoni kikötőben sztráj­koló munkások száma 15 500- ra emelkedett. 97 hajón tel­jesen szünetel minden munka, 10 000 tonna romlandó árut, nagyobbrészt élelmiszereket a teljes megsemmisülés fenye­get. 30 000 láda datolyát már a Themzébe kellett dobni. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 63. törvényerejű rendeletével biz­tosította a dolgozók demokra­tikus jogainak ■ bővítését az üzemi tanácsok létrehozásán keresztül. Vajon üzemi taná­csaink tudtak-e, vagy tudnak-e élni a kormányunk által biz­tosított lehetőségekkel? Vajon betöltik-e, vagy be tudják-e tölteni azt a szerepet, amelyet szántunk nekik ? Ezekre a kérdésekre igennel kell felelnünk annak ellenére, hogy az üzemi tanácsok mun­kájának vannak olyan árnyol­dalai (közgazdasági ismeretek hiánya, szervezési tapasztalat­lanság), amelyekkel már létre­hozásukkor számoltunk és saj­nos, e tekintetben a mai na­pig sem javult lényegesen a helyzet. Egyet azonban vilá­gosan kell látnunk. Az üzemi demokrácia kiszélesítése, a dol­gozók bevonása a vezetésbe olyan eredmény, amely mel­lett a jelenleg még meglevő hiányosságok eltörpülnek. Az üzemi tanácsülés a kollektív nevelés olyan eszköze, ahol a munkapadok mellett levő dolgozó felül tud emelkedni személyi, brigád- és műhely- sovinizmusán és az üzem egé­szének problémájához szól hozzá. A legtöbb vállalati igazgató ma már nem fél az üzemi ta­nácstól, mert tapasztalta, hogy számos feladat megoldásában komoly segítséget ka.p tőle. Például az üzemi tanácsok többsége jól vizsgázott a nye­reségrészesedés igazságos el­Több ezer főnyi gyászoló közönség kísérte utolsó útjára Csányi István elvtársat Vácott (Váci tudósítónk teleíonjelen- i tése.) . Kedden délután gyászpom­pát Öltött Vácott az alsóvárosi sírkert. A ravatalozóház elő- J ''csarnokát vtQim.és fgke.t.észínű (drapériákká,!, vonták be. Lobo­gó kanflellabérek melleit a ko- móráhinagasló katafalkon pi- ro9 selyemlepellel borított ko­porsó pihent, rajta a felírás: Csányi István, élt 39 évet. A város lakossága eljött bú­csúztatni halottját. Rokonok, elvtársak, tanácstagok, bará­tok, munkatársak és a jó isme­rősök több ezren vettek részt a gyászünnepségen. Délután 5 órától hatos csoportokban dísz- őrségek váltották egymást a rátságos mosolyodat nem fe­lejtjük el és életed, tetteid példamutatás lesz számunkra is. A beszéd elhangzása utéo. az Internacionálé hangjai és á katonai díszálákulat sörtüze közben engedték le a koporsót a s ívgödörbe. Az úttörők vö­rös rózsákat dobtak a nyitott sírba. Ezután a népi zeneka­rok eljátszották Csányi elv­társ legkedvesebb dalait, majd a frissen domboruló sír­hanton elhelyezték a nagyszá­mú koszorút és az emlékezés virágcsokrait. Papp Rezső osztásának^ a munka- és védő­ruha keretszámok tételes fel­osztásának megoldásával, de'a kormány takarékossági felhí­vással kapcsolatos teendők el­végzésével is. Ennek ellenére az üzemekben és a közéletben is találkozik az ember olyan hangokkal, hogy vajon nálunk szükséges-e az üzemi tanács? A szakszer­vezet ilyen irányú kibővítése nem nehezíti-e a munkát? Egyeseik felvetik, hogy az üze­mi bizottság elnöke; aki egy­ben az üzemi tanács elnöke is, hogyan tudja gyakorolni egy. szerre a dolgozók érdekvédel­mével kapcsolatos és ugyan­akkor az üzemben felmerülő, műszaki, gazdasági problémák megoldásával kapcsolatos funkcióját is. Meg kell mondani, hogy a kettő nem mond ellent egymásnak. A tér. melési feladatok és problémák megoldása, a tervek teljesítése valamennyi dolgozó érdeke. Ebben a gazdasági évben :» lesz nyereségrészesedés, amely­nek mértéke a végzett mun­ka eredményességétől függ. Az üzemi tanács nálunk szükséges, mert minden olyan szerv, amely az üzemi demok­rácia kiszélesítését, a kollek tív vezetést segíti elő, erősíti a proletárdiktatúrát, a mun­kásosztály hatalmát. De * szerv jó. vagy rossz működése nem lehet közömbös számunk­ra. Éppen ezért beszélnünk (kell hibáiról és arról, hogy e hibás kijavítására milyen esz­közök állnak rendelkezésünk- re. Üzemi tanácsaink napról nap- ra erősödnek, de még ma Is magukon viselik a kezdeti gyermekbetegségek jeleit. A Váci Hajógyárban például még szervezési nehézségeket találunk. Minden hónapban tartanak üzemi tanácsülést. Ez nem helyes. A gyakori ülése­zésből falkad, hogy nem tud­ják előkészíteni a megbeszélő íjéltét,; -'Előnstdülf olyaii ' eset. hogy az üzemi tanácsülést há­rom nappal, az üb vezetőségi ülés előtt tartották, holott ep­rien fordítva kellett volna lennie. Az üzemi tanácstagod gyakran csak az ülésen tájé­kozódnak arról, hogy miről ja lesz szó és így nincs idejük felkészülni. Az üzemi bizott­ság szociális felelőse például nem tagja az üzemi tanácsnak, noha az üzemi tanács dönt az igazgatói alapból szociális, 1 sport, kulturális célokra biz­tosított keret felhasználásáról A Csepel Autógyár üzemi tanácsát sem tájékoztatták leg­utóbbi rendkívüli ülése előtt a tanácskozás anyagáról. Mind­össze annyit tudták, hogy a munkaruháról lesz szó, de hogy csökkenték-e az egyes üzemrészek keretszámai, vagy nőttek, erről nem tájékoztat­ták őket. Az ilyen hibák kija­vítása nem tűr halasztást. A Váci Fémöntöde- és Al­katrészgyár mentes ezektől a hibáktól, viszont a tanács­együttes képzettségi színvonala nagyon alacsony. Ezen az üze­mi tanácstagok oktatásának megszervezésével kívánnak változtatni. Helyes, ha az üzemi bizott­ság, ismerve az üzem felada­tát, gazdasági kérdésekben kö­vetendő helyes párt-irányvonal alapján szakbizottságokkal ki­dolgoztatja a napirendi javas­latokat, amelyek majd az üze­mi tanácsülés anya,gát képezik. Az így elkészült javaslatokat az üzemi bizottság megtárgyaL ja és kialakít egy álláspontot. A módosított javaslatokat sok­szorosítja és 5—6 nappal az üzemi tanácsülés előtt minden tanácstagnak eljuttatja. Az üzemi tanácsülés előtt össze­hívja az üzemi tanács párt- csoportvezetőiét. a pártcsoport tagjait és megbeszélik a javas­latot és ha az a párt politiká­jával, a gazdasági helyzettel, a dolgozók érdekével megegye­zik, állást foglalnak. Utána ke. rül sor az üzemi tanácsülésre, ahol — mint a gyakorlat be­bizonyította — a javaslat fö­lötti viták alapján kialakul a végleges álláspont. Az üzemi tanácsok eddisi mun­kája igazolja életképességüket és azt, hogjr a meglevő hibá­kat képesek kijavítani. Az üzemék dolgozói ismerik a tanács munkáját, szeretik az üzemi tanácsot és valameny- nyien magukénak érzik azokat a döntéseket és határozatokat, amelyeket e szerv hoz. Nem lehet és' nem szabad összeha- sonlítani az üzemi tanácsokat a káros emlékű1 munkástaná­csokkal, mért' áfc "utóbbiak né­pi demokratikus rendszerünk ellenére, az üzemi tanácsok pedig javára jötték létre. Míg a munkástanács a munkások hatalomtól való megfosztásá­nak eszköze volt. addig az Rögtön indulunk (Prukner Pál felvétele) iHmiuiiiiiimmimmnmmimmmiminniiiiiiiimiiiiifiiiiiiniimmmiiiiiiNiiimmiimiiimimmmmmiumHmmimiiiiio Mar most jelentkezhetnek a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók a jövő évi talajjavításra üzemi tanács a munkásoknak a vezetésbe, a hatalom gya­korlásába való bevonását ered­ményezi. Nagy Tibor A kormányzat a jövő év­ben szinte korlátlan lehetősé­get és jelentős anyagi támoga­tást. nyújt mind a termelőszö­vetkezeteknek, mind pedig az egyénileg gazdálkodóknak a sa­vanyú és lúgos talajok javítá­sához. ‘A- munkálatok jó megszerve­zése és gyors lebonyolítása ér­dekében azok, akiik a jövő év­ben talajjavítást akarnak vé­geztetni, már most jelentkez­hetnek a területük szerint ille­tékes járási, vagy megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán, illetve a Talajjavító Vállalat kirendeltségeinél. A talajjavítást az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgá­ló Intézet tudományos talaj- vizsgálata előzi meg. Ezt az OMMI kirendeltségek díjtala­nul, államiköltségen intézik. A hatóanyagok állomásig tör­ténő szállításárnak költségeit ugyancsak az állam, viseli. A helyszínre szállítás, tárolás és kiszórás, ha azt a Talajjavító Vállalattal végeztetik a meg­rendelők, mázsánként mind­össze 7,60 forintba kerül. A Budapesti Talaj javító Vál­lalat a közeljövőben az or­szág különböző vidékein nagy­szabású bemutatókat rendez; koporsó mellett. Először a me­gyei, a járási és városi pártbi­zottság tagjai, majd a tanács, a kiegészítő parancsnokság, munkásőrség, a- nyomdász szaktársak, a népfront-bizott­ság és a tömegszei’vezetek kül­döttségei rótták le kegyeletü­ket. Hat órakor Makiári József vezénylésével felhangzott a munkáskórus gyászindulója. A szomorú dallamok után a vá­rosi népfront-bizottság nevé­ben Kopernyczky István vett búcsút az elhunyttól. — Harcos életed, bátor, küz­delmes munkád örökké útmu­tatás lesz részünkre is — mon­dotta többek között, majd a vá­rosi tanács nevében Kiszel Já­nos elnök beszélt. Az elhúnyt kívánságának megfelelően a sírgödörnél ré­gi harcostársa és barátja. Hantos Lajos elvtárs, a me­gyei pártbizottság tagja vett búcsút a párt halottjától. — Korán megismerted a proletárgyermek nehéz éle­tét — mondotta. — Kezdő életéveid a munkás ifjú küz­delmes sorsa volt. Ezért iga­zoltad a felszabadulás után tetteiddel, hogy mennyire szereted munkástársaidat, elvtársaidat. Mindig őszinte, becsületes ember voltál. — Az ellenforradalom ne­héz napjaiban kórházi ágyad­ból keltél fel és fegyverek ro­pogása közben jöttél Pestről Vácra, mert úgy érezted, hogy itt a helyed. És az elvtársak­kal együtt folytatott küzdel­med nem volt hiábavaló. Nektek köszönhető, hogy a rend helyreállott és az épí­tőmunka Vácott is tovább folytatódott. — Mégegyszer megköszön­jük neked, Csányi elvtárs csa­ládod, elvtársaid, barátaid ne­vében, amit értünk tettél, ígérjük, hogy jólismert, ba­guiiliii'iiiiliiiiiiimii'iiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinillniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiHiliilliliiiliiHiiiiiiiiiiuiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiim »liiHIIIIHlllllllllllllllllllimimMIllllillllltiilillllimiilliliiiiMimiiimiliiHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiIHlíiiiiiiiiiHii'iiiiimiiHiiiiiniiiiNiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHMiiiiiMi! ninimitirjHi 1 77 gy levél, melyet Blandl | J-J József küldött szerkesz- § tőségünknek, hozott ide ki Ve- ! resegyházra, | A malom mellett, a falu szé- | lén egy kis sárkunyhó, né- ! hány száz négyszögöl kert, ez | a Blandl-házaspáré. Az utcá- § ról szőlőlugas vezet a házhoz, | az épület előtt néhány buk- | szus és egy öreg diófa. A kert - dísze. A fák alatt virágágyak 1 és éppen a rózsaszín szegfű | nyitja virágait. | A konyha csak egy zug, a | szobában mindössze két ágy | fér el. Szegénység, nyomor. I Mankóra támaszkodó pici, | ráncos arcú öregasszony fo- | gad, s amikor megtudja, hogy | mi járatban vagyunk, sza- | badkozik a rendetlenségért. | Vetetten ágy, mosatlan edé- ! nyék, néhány fafaragvány, ez | az egész ház berendezése. | — A férjem nincs idehaza, | Pestre ment virágot árulni. 1 — Mikor jön meg? 1 — Nem soká, a négyes vo­§ nattal. Mi járatban vannak? | — A levél ügyben, hátha | lehetne valamit segíteni? | — Foglaljanak helyet, mind­1 járt letörlök egy széket — | próbál botjára támaszkodva | helyet adni. | — Majd később visszajö­| vünk, addig beszélünk a fa- | nácselnökkel... 1 A tanácselnök, Dudás La- ! AL jós ismeri a Blandl- ! ügyet. | — Igen. Szegények. 1 — Valami segélyt nem le­! hetne nekik adni? Vagy elin- | tézni. hogy megkapják az | öregségi nyugdíjat? | — Egyszeri segélyt adhá­! tunk, 200 forintot, többet nem. | Ilyent már kapott. 1 A tanácselnök számára ez- 1 zel a Blandl-ügy le van zárva. MAGÁNYOS ÖREGSÉG Igen. A tanácselnök tudja, hogy ott, a faluszélen van egy kis viskó. Abban lakik egy öreg házaspár. Az asz- szony beteg, „Ízületeivel” rok­kant meg. A férfi az első vi­lágháborúban fej- és tüdőlö­vést kapott, 75 százalékos ha­dirokkant és mindössze 82 fo­rint nyugdíjat kap. S ebből él, illetve tengeti életét a két em­ber, meg abból a néhány négyszögöl homokból, amely a sárkunyhó körül elterül. De­kát ö mit tehet? Ahogy mond­ja, „nem egy Blandl van a községben, hanem több”. Egy­szeri segélyt adhat. Nem rosz- szívű ember, dehát az ö vál­lát az egész község gondio- baja nyomja. Újra itt vagyunk a Blandl- portán, ahol a szőlőlugas alatt vár bennünket a két kis öreg. A férfi magas, sovány, aszott, ráncos arcú, ősz hajú ember. 73 éves, de többnek látszik Gyomorbajos. Nagyon örül jövetelünknek és úgy kapasz­kodik belénk, mint a fuldokló a szalmaszálba, mint utolsó le­hetőségbe, hátha a szerkesztő­ség segíteni tud az ő nagy- nagy baján. könyvecskét kotorász elő a limlomok közül és kihozza, reszketős kézzel mutatja: — Nézze, ez a munkaköny­vem. Ez bizonyítja, hogy 35 évig egyfolytában dolgoztam. Csak akkor nem, amikor mun­kanélküli lettem. Lapozgatom a munkaköny­vét. Cégbejegyzések igazolják, hogy Blandl József sokfelé megfordult, sok helyen dolgo­zott, még Bécsben is. De 1930- ban sehol nem kapott munkát. 1935-ben pedig beteg lett. Gyo. morfekélyt kapott és nem tud­ta magát gyógyíttatni. Ezért legyengült, abba kellett hagy­nia munkáját. Ettől kezdve csak alkalmi munkából tartot­ta fenn családját. Ez lett a veszte. Akkor még nem gon­dolta, hogy egykor szükséges lesz az állandó munka igazolá­sa. Meg reménykedett a fiá­ban, aki egy szép napon — ez­előtt tíz évvel — disszidált. Ti­zenkilenc éves fejjel nyakába vette a nagyvilágot és valahol Ausztráliában kötött ki. Itt­hagyta az öregeket magukra, támasz nélkül. a z öreg leveleket mutat, AL fényképet a fiáról, akit még ma is nagyon, de nagyon szeret és aki oly hűtlen lett hozzá. Néha egy-egy csomagot kapnak tőle, használt ruhane­műt, néhány borotvapengét, de sokat ő sem tud küldeni. Oda­kint sem fenékig tejfel az élet, ott is dolgozni kell az ember­nek és ugyanúgy megvan a gondja, mint idehaza. A távol­ság az érzelmi szálakat erősíti, de az anyagiakat szétszakítja. S ahogy az évek telnek, úgy fogy az a kis ajándék is, amit Blandlék a fiuktól kapnak. Az öreg most iparművészeti munkával próbálkozik. Szobro­kat, képeket farag. Van egy fametszete, amely egy hortobá. gyi tanyát ábrázol. Pásztorok ülnek egy kis kunyhó mellett Az egyik felolvas. Jegenyefa 4 z élet különös. Az egyik AL embernek boldogságot, a másiknak csak nyomorúságot tartogat öregségére. Blandlt az utóbbi öntötte el. Mögötte egy hosszú munkásélet, előtte pe­dig kegyetlen és megvetett öregség... — Baranya megyei vagyok, Mohácson tanultam a lakatos szakmát, s 1903-ban már szer­vezett munkás voltam ... Becsoszog a házba és egy na­gyon, de nagyon féltve őrzött hajlik rájuk. Az elgondolás szép, a kivitelezés gyenge. Nem is kívánhatunk művészetet et­től dz öreg embertől. Valami­kor kedvtelésből csinálta, most pedig a nincs viszi rá, hogy hátha ezért is kapna valamit. Vevő azonban nem akad. Az Iparművészeti Múzeum enge­délyezte, hogy Blandl József eladhatja szobrait, fametsze­teit. De se a járás, se a megye nem támogatja. Lehetne talán munkáiból egy kiállítást —< mondjuk a váci művelődési házban — rendezni. Az embe­rek felfigyelnének, s esetleg anyagilag támogatnák. Erre még ő sem gondolt. S megígéri, hogy megpróbálkozik vele. Most szegfűt árul a pesti piacokon. Egy pár fillér össze­jött. Pár napra megvan az éle­lemre a pénz. De mi lesz az­tán? Néhány nap múlva meg­érkezik a 82 forint havi nyug­díj .És azután? Valamit tenni kellene, segí­teni, hogy Blandl József és fe­lesége — mindketten rokkan­tak — ne érezzék olyan nagyon a nyomort, a szegénységet... a z újságíró mit tehet? FeU AL jegyzi papírra a hallotta­kat. Elgondolkozik, talán egy kérvény segítene és méltányos- sági alapon mégis rendeződhet az a nyugdíj, hiszen 35 évig egy­folytában dolgozott. Szociális otthonban is el lehetne őket helyezni, ök maguk nem isme. rik a hivatali utakat, csak ma­gánosságban, maguknak élvet csendben, szerényen morzsol- gatják a napokat. Abban re­ménykednek, hogy úgysem tart ez már soká. Szemükbe könny gyűl és reszkető kézzel egy virágcsok­rot nyújtanak át az újságíró­nak, akinek elszorul a szíve és nem tud szólni. Gáli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents