Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
‘‘hírlap 1958. JÜNIUS 29. VASÁRNAP Hogyan készül a mai regény ? MAKLARY ZOLTÁN játssza az Aranybalta című új magyar rövidfilm főszerepét. vággyal. Kérdés: van-e út visszafelé, haza? — Azt hiszem, hogy az ő , számára nincs — válaszolja Fehér Klára az önönmagának feladott kérdésre. — Nem azért nincs, mert nagy a távolság és könnyebb volt az expediciós társaság segítségével nagyon messzire eljutni, mint saját költségen visszajönni, és nem is azért, mert az orvosnak szerződéses kötelezettsége is van, ami a fehér pokolhoz köti. De az itthoni életet többé visszacsinálni már nem tudja. A felesége újra férjhezment és elveszett az egykori szép lakás is, mindennel együtt. — Mi a szándéka? — kérdezem. — VÁLASZOLOK az orvosnak. Regénnyel. Ebben megírom majd, hogy ő is azok közé tartozik, akik azt hitték, hogy az elrontott életért csak a hazát, az államot, a fennálló társadalmi rendet, a kormányt lehet felelőssé tenni. Azt hitték, hogyha hazát változtatnak, akkor már minden problematikus kérdés megoldódik. Sokan jártak úgy, mint ez az orvos, hogy nem látták világosan, miért alakult életük kedvezőtlenül és a merőben hibás és rossz következtetések levonásának eredményeképpen gyógyszerként a disszidálást választották. — Nem segít neki? A regény nem happy-enddel zárul? — Sajnálom, de nem lesz happy-end. Vannak hibák, amelyeket meg lehet érteni és meg is lehet bocsátani, de kijavítani lehetetlenség. Természetesen nem akarom azt állítani, hogyha az orvos ittmaradt volna, akkor az élete feltétlenül másképpen alakul, jobb lesz vagy legalábbis sokkal jobb. De meggyőződésem, hogy ez az orvos az idegen környezetben hamarosan el fog pusztulni. Fehér ezután elmondta, hogy milyen módszerrel írja meg ezt a regényét. Az orvos által közölt adatok alapján minden olyan személyt felkutatott, akivel az életében valaha is találkozott. Elmondatta velük az orvosról alkotott véleményüket, meséltetett magának csaknem feledésbe merült epizódokról. Nem riadt vissza atFEIIÉR KLÁRA, a kitűnő írónő nemrégen levelet kapott a Déli-sarkról; A levél írója egy volt budapesti orvos, aki az októberi zűrzavaros napokban disszidált. Fehér Klára az orvost személyesen nem ismerte. Régen, amikor még a Szabad Nép munkatársa volt, az akkor Sztálinvárosban dolgozó orvos írt neki először. Valami ügyes-bajos dolga volt s annak elintézéséhez kért Fehértől segítséget. Fehér segített. Igen nagy bajában az orvos most újra hozzá fordult tanácsért. — Levelében megírta, hogy miért ment el Magyarországról — meséli Fehér Klára. — Olyan történet ez, amit nemcsak meghallgatni és megírni érdemes, de amivel foglalkozni is kell, még pedig igen alaposan. Az orvos értelmiségi családból származik, s pályafutásának körülményei nem alakultak szerencsésen. Nem dolgozott megfelelő munkahelyen. Egyik felettese egy rosszindulatú fasiszta főorvos volt, a másik egy képzetlen, irigy ember, aki állandóan keresztezte útját. Emiatt családi élete sem alakult kedvezően. Végülis úgy járt, mint igen sokan az ellen- forradalom napjaiban. Azt hitte, hogyha elhagyja az országot, akkor már minden megváltozik; Eldobta magától a családot, az otthont, a munkahelyet, mindent és mindenkit. Sok hányódás-vetődés után eljutott egy expedícióban való részvételig és így végülis az Antarktiszig. Az egyébként fiatal magyar orvos szervezete gyenge volt és a szokatlan éghajlati viszonyok között megbetegedett. De azért így is tudott dolgozni. A testi betegséggel még valahogy megbirkózott, azonban lelki baja ellen már nem talált orvosságot. Ezért fordult hozzám. Levelében leírta, hogy a kietlen jégvilágban, az idegen környezetben egyetlen öröme és vigasza, ha rádiójával magyar szót és zenét tud hallgatni. Az expe- diq.iós társaság magnetofonján ezt megörökíti. Így, ha a légköri viszonyok nem kedvezőek — ami a sarkvidéken elég gyakeri —, akkor magnószalagról hallgatja meg számtalanszor is ugyanazt a szöveget, ugyanazt a dalt. Tele van honAz angliai filmeket finanszírozó részvénytársaság erősen deficites vállalkozás angliai filmeket finanszírozó részvénytársaság, melyet a kormány 1949-ben az angol film- producerek támogatására hozott létre, a legutóbbi pénzügyi évben 116 443 font netto deficitet könyvelt el. Ez a tény egyik bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz idők járnak az angliai filmiparra. Az 1957-es évben színrehozott és a részvénytársaság által finanszírozott 31 film közül csak 9 hozott profitot, azaz a filmeknek sokkal kisebb százaléka, mint az előző években. A részvénytársaság jelentésében hangsúlyozza: „Miután egyes filmek sokkal nagyobb veszteséggel zárultak, mint mások és bizonyos filmek még mindig nagy kasszasikert aratnak, ez azt bizonyítja, hogy a közönség, amely ma oly sok szórakozás között választhat, jobban szelektál, mint a múltban.” A Britisch Lion Dilms Ltd., amelynek részvényei a részvény- társaság tulajdonában vannak, az 1957-es évet 300 ezer font veszteséggel zárta. A részvénytársaság el akarja adni ezeket a részvényeket, a filmipar helyzete miatt azonban eddig nem kaptak megfelelő ajánlatot. MODERN ROMEO ÉS JULIA Irattassék az Országos Műsoriroda számlájára Magda Gábor színházi szervező a hónap elején plakátokat küldött le Nagyiká- tára azzal, hogy június 16-án Bilicsi Tivadar és művész- társai részvételével esztrád- műsort rendeznek a nagy- kátai kultúrházban. A nagyhalai közönség nagy érdeklődéssel várta az érdekesnek és nívósnak ígérkező műsort és már jóelőre megvásárolták jegyeiket. Két nappal az előadás előtt azonban értesítést kapott a járási kultúr- ház, amelynek értelmében az Országos Műsoriroda június 21-ére halasztotta a jóelőre beígért előadást. A nagykátai emberek bosz- szankodtak, aztán azzal kezdték bíztatni önmagukat, hogy egy hét múltán úgyis csak részesei lesznek az előA BBC televíziós adásában bemutatott egy színdarabot, amely a Romeo és Júlia témáját dolgozza fel — modern kiadásban. A darabban Romeo, azaz Joe egy Shakespeare-t szerető teherautó-sofőr és Júlia, illetve Rose oxfordi egyetemi hallgató. A fiú és a lány együtt látják a színházban a Romeo és Júliát és beleképzelik magukat a főszerepekbe. Később Joe felkeresi Roset az oxfordi kollégiumban, de ekkor találkozásukat már nem ragyogja be a rivaldafény és minden szürkébbnek tűnik. Utolsó találkozásukkor elhatározzák, hogy elválnak. Nem azért, mintha szerelmük nem állta volna ki a próbát, vagy külső társadalmi erők léptek volna közbe, hanem, mert úgy látják, hogy házasságuk túlságosan nagy változást jelentene megszokott életmódjukban és erre Rose nem hajlandó elszánni magát. Elválnak, minden keserűség vagy tragikus körülmények nélkül, egyszerűen felismerve saját gyengeségüket. MAJ-BRITT NILSSON játssza a rövidesen bemutatásra kerülő Gyermekkori szerelem című svéd játékfilm női főszerepét. I : : ] ( 1 £ t C £ I t wmninitiffliHiiiiiiiitiniiiniiiimttiiHiimtinmiHHiimiiiititiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiitiitmiiiiiiiiiuiiiniiiuiiiiiiuvr. | BAKFISOK j Csipkéző kacagásuk sudár szárnya beleröppen a vonat mord zajába. £ H | Cinkos szemük vidáman összecsillog, § | köztük surrannak apró kislány-titkok halkan, álmuk színes gömbjébe zárva, § csak sejtelem még testük karcsú vágya. Megráncosodva, félig összegyűrten Gérard Philipe fénykép van kezükben. | Nézik, csodálják hárman összebújva, az egyik szól és már nevetnek újra. Szeszélyes szivüket nem érti. renkt A kalauz szemét rajtuk felejti. Borsányi János EGY JOBBFAJTA ÁLLÁS* I Nyugatnémet történet adásnak. így gondolták legalább is a nagyhutaiak. Az Országos Műsoriroda azonban újra közbeszólt. Két nap- . pal az előadás előtt telefonon = közölték, hogy Bilicsi ugyan j nem jöhet, de bizonyára Feleki j jó lesz. Újabb bosszankodó- ] sok, de mivel tenni már sem- j mit nem lehetett, a jegyek j régen elkeltek. így minden- i ki belenyugodott a megvä!- I toztathatatlanba. Ám az j Országos Műsoriroda csodá- j latos rendező és szervező, és j az előadás napjára újabb \ meglepetést tartogatott, j Ugyanis ekkor közölték, hogy i sem Bilicsi, sem Feleki nem i jöhet, de azért jönnek a tár- \ sulat többi tagjai. Azt azon- ; ban már elfelejtették hivat»- j losan közölni, hogy Bilicsi I Tivadar ugyanezen a napon j Aszódon szerepel. VITTORIO DE SICA Jupp elől, a penge hegyé- \ nél fogta a kést és hanyagul i lóbázta; hosszú, vékonyra fent \ kenyérvágó kés volt; látszott, | hogy nagyon éles. Egyszer csak ; hirtelen mozdulattal fölhají- \ tóttá a kést; légcsavarszerű \ surrogással körözött felfelé, a I csupasz penge aranyhalként i csillogott az álkonyuló nap su- | gárkévéjében, odafönt meg- \ akadt, elvesztette a lendüle- ! tét s élesen zúgott lefelé, pon- \ tosan Jupp fejére. Jupp vil- i lámgyorsan fejére tett egy ; fatuskót, a kés reccsenve állt l bele és rezegve megszorult. \ Jupp levette fejéről a tüsköt, j kirántotta a ikést és ingerült \ mozdulattal az ajtóba hajította, \ ott egy ideig rezgett, majd le- \ billent és a földre hullott... — Fort elem — mondta Jupp \ csendesen. — Abból a világos ; föltevésből indultam ki, hogy ; az emberek, ha már lefizet- \ ték pénzüket a kasszánál, leg- í szívesebben olyan számokat \ néznek, amelyekben kockán \ forog a testi épség vagy as \ élet — akárcsak a római cir- : koszban. Biztosak akarnak \ lenni legalább afelől, hogy i vér is folyhat, érted? — Föl- \ emelte a kést és alig lendülő \ karral az ablak legfelső ke- j resztfájába hajította, olyan í hevesen, hogy a táblák megjúliusban új filmben jelentkezik a magyar közönség előtt. Filmjének címe: Szerelem és fecsegés. | * Részletek a háború utáni né! met írónemzedék egyik legtehet- ! ségesebb képviselőjének. ,.A késes - ember’: című elbeszéléséből.' csörrentek és majdnem kipotyogtak a morzsalékos gittből. — A dolog persze annál hatásosabb, minél magasabbra száll a kés. De szükségem van fönt valamilyen akadályra, amin ütközik az izé és elveszti a lendületét, hogy aztán élesen és pontosan zúgjon le mihaszna koponyámra. Nézd csak. Fölfelé intett, ahol egy leomlott er'kély vasszerkezete mered a levegőbe, — Itt tréningeztem egy egész évig. Figyelj! Magasra zúgatta a kést, az döbbenetes törvényszerűséggel és következetességgel szállt fölfelé, lágyan és szelíden emelkedett, szinte mint a madár, majd beleütődött az egyik tartóba, lélegzetállító gyorsasággal zúgott vissza és a tuskó- ba csapott. Azt hiszem, az ütés ereje is éppen elég lehetett. Juppnak a pillája sem rezdült. A kés néhány centiméterre a fába nyomult. — Hiszen ez nagyszerű, ember! — kiáltottam. — Ez aztán igazán óriási, erre mégse mondhatják, hogy nem szám! Jupp egy ked vű éji kirántotta a kést, marókra fogta a nyelet és a levegőbe emelte. — Azt éppen nem mondják, tizenkét márkát fizetnek esténként, és két nagyobb szám között eljdtszadozhatom kicsit a késsel. De túl sima a számv Férfi, kés, tuskó — érted? Kellene egy félmeztelen nő, hogy az orrától hajszálnyira röpíthessem a kést. Akkor tombolnának. De hol találsz ilyen nőtt Előre ment, g Visszatértünk a szobájába. Óvatosan az asztalra tette a kést, mellé a fatuskót és megdörzsölte a kezét. Azután leültünk a kályha melletti ládára és hallgattunk. Zsebemből kenyeret vettem elő s megkérdeztem: — Velem tartasz? — Örömmel... Te mit csinálsz voltaképpen? — Semmit... Küszködöm. — Nehéz foglalkozás. — Az — ennyi kenyérért száz követ kell keríteni és megtörni. Alkalmi munka. — Hm... lenne kedved megnézni még egy mutatványomat? Amikor bólintottam, felállt, felkattintotta a villanyt, a falhoz lépett s félrehúzott egy kárpitszerű leplet; a vörhe- nyesre meszelt falon szénnel megrajzolt férfialak elnagyolt körvonalai látszottak: a koponyának megfelelő tájon egy különös, kelevényszerű domborulat alighanem a kalapot jelezte. Ahogy jobban odanéztem, láthattam, hogy ügyesen álcázott ajtón van a rajz. Feszülten figyeltem Juppot, amint gyötrelmes fekvőhelyzetben csinos, barna bőröndöt húz elő s az asztalra helyezi. Felkattintotta a bőrönd zárját és különös tokot szedett elő; olyasféle sokzsebű, szövetből varrt tokot, amilyenben anyáink szokták őrizni a kelengyébe kapott étkészletet. Fürgén kibontotta a zsinórt s kiterítette az összegöngyölt nyalábot az asztalra; egy tucat agancsmarkolatú kés került elő belőle: akkoriban, amikor anyáink valcert táncoltak, .,vadászterítéknek” nevezték az ilyent. — Ez minden, amit megmentettem a szüleim tulajdonából. Minden elégett, szétfolyt, a maradékot meg ellopták. Amikor nyomorultan és rongyosan megjöttem a fogságból, semmim sem volt — majd egy vav egy előkelő hölgy keresett fel, anyám ismerőse, és átadta ezt a csinos kis bőröndöt. Anyám helyezte nála biztonságba ezt a kis matyót, néhány nappal azelőtt, hogy megölték a bombák. Különös. Nem? Mi persze már tudjuk: ha megérinti az embereket az elmúlás félelme, a legkülönösebb holmikat igyekeznek menteni. Nem pedig a nél- külözhetetlent. Enyém lett tehát ennek a kis bőröndnek a tartalma: a barna bádogfazék, a tizenkét villa, tizenkét kés és tizenkét kanál és a nagy kenyérvágó kés. A kanalakat és villákat eladtam, egy évig belőlük éltem, a késekkel meg tői sem, hogy mindenhova elutazzék az országba, ahol orvos-hőse életében valaha is megfordult. A regény azután választ ad arra, hogy hol történtek a hibák, utat mutat, merre kellett volna haladni. A könyv előreláthatólag nemcsak az olvasóközönség részéről tarthat igényt az érdeklődésre, hanem az írók részéről is, akik Fehér Klára új művében a mai regény alkotómódszerének egyik igen érdekes és igen jó módszerével ismerkedhetnek meg. Kalotai Gábor Péter és Pá! napja a magyar kalendáriumban P éter és Pál naptárunk egyik legfontosabb dátuma. A néphit szerint erre a napra beérik a búza és így megkezdődik az aratás, amelynek eredményétől függ betevő falatunk, jövő évi kenyerünk. A magyarnak évszázadokon át a földművelés volt a főfoglalkozása s ezért érthető, hogy a mezőgazdaság eseményei körül alakult ki a legtöbb régi hagyomány és burjánzott ki leg- dúsabban a babona. Különösen gazdag ilyenekben Péter és Pál napja. Még nagyapáink generációja is tisztelte ezeket az avult és ma már túlhaladott íratlan szabályokat és nem vétett ellenük. Ezek közé a szokások közé tartozott, hogy pénteki napon soha nem láttak aratáshoz, mert a babona szerint ilyenkor üres a búza feje. Ha halottat ravataloztak a faluban, sem volt ajánlatos munkába kezdeni, nehogy a bánatos kalászokból kiperegjen a szem. De tiltotta a régi hagyomány az újholdkor és Illés napján való aratást is. Azt mondták, hogy ezeken a napokon könnyen villámcsapás érheti az aratókat. Munka előtt a férfiak és nők két gabonaszárat szoktak a derekukra kötni fájás ellen. Ezeket később a mestergerendára akasztották. A kaszálás mindig csendben történt, míg marokszedés közben, kötélcsavarásnál vagy kévekötésnél szólt a dal és tréfa járta. Érdekes szokás volt a holdvilágon aratás. Leginkább Erdélyben dívott. Amint besötétedett, a gazda és házanépe szekérre ült és zene- meg énekszó mellett végighajtott a falun. Felhangzott a jól ismert népdal: „Megérett a tiszta búzakalás?, le kell már aratni.;.” meg aí, hogy „Ha legény vagy, gyere velem kaszálni, necsak otthon a lányokkal cicázni”. Mindig akadtak legények és leányok, akik csatlakoztak a háziakhoz. Többnyire éjfél felé járt, mire végeztek az aratással és ahogyan jöttek, dallal — zeneszó-, val szekereztek haza. Azelőtt a halászok is védőjüknek, Szent Péternek napján ünnepelték a nyári halászat megindulását. Előző este sorra felkeresték a gazdákat, bekopogtattak házaikhoz. A menet élén ünneplőbe öltözött leányok rúdra kötött, virágíü- zérrel díszített pontyot vittek; A gazdák kaláccsal, borral kínálták őket és jó haljárást kívántak. Másnap, mise után a víz partjára vonult a falu és a halászok halpaprikással meg túróscsuszával vendégelték meg a többieket. Utána az esti óriákig vigadtak s táncoltak. Azt mondják, hogy Péter Pál napján legízesebb az eper. Ezért ezen a régi szokásokban és népi hagyományokban gazdag napon szüretelik legszívesebben ezt a pompás gyümölcsöt. Boldog Balázs HEINRICH BÖLL: