Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

‘‘hírlap 1958. JÜNIUS 29. VASÁRNAP Hogyan készül a mai regény ? MAKLARY ZOLTÁN játssza az Aranybalta című új magyar rövidfilm főszerepét. vággyal. Kérdés: van-e út visszafelé, haza? — Azt hiszem, hogy az ő , számára nincs — válaszolja Fehér Klára az önönmagának feladott kérdésre. — Nem azért nincs, mert nagy a tá­volság és könnyebb volt az expediciós társaság segítségé­vel nagyon messzire eljutni, mint saját költségen vissza­jönni, és nem is azért, mert az orvosnak szerződéses kötele­zettsége is van, ami a fehér pokolhoz köti. De az itthoni életet többé visszacsinálni már nem tudja. A felesége újra férjhezment és elveszett az egykori szép lakás is, minden­nel együtt. — Mi a szándéka? — kér­dezem. — VÁLASZOLOK az orvos­nak. Regénnyel. Ebben meg­írom majd, hogy ő is azok közé tartozik, akik azt hitték, hogy az elrontott életért csak a hazát, az államot, a fenn­álló társadalmi rendet, a kor­mányt lehet felelőssé tenni. Azt hitték, hogyha hazát vál­toztatnak, akkor már minden problematikus kérdés meg­oldódik. Sokan jártak úgy, mint ez az orvos, hogy nem látták világosan, miért alakult életük kedvezőtlenül és a me­rőben hibás és rossz következ­tetések levonásának eredmé­nyeképpen gyógyszerként a disszidálást választották. — Nem segít neki? A re­gény nem happy-enddel zárul? — Sajnálom, de nem lesz happy-end. Vannak hibák, amelyeket meg lehet érteni és meg is lehet bocsátani, de ki­javítani lehetetlenség. Termé­szetesen nem akarom azt állí­tani, hogyha az orvos itt­maradt volna, akkor az élete feltétlenül másképpen alakul, jobb lesz vagy legalábbis sok­kal jobb. De meggyőződésem, hogy ez az orvos az idegen környezetben hamarosan el fog pusztulni. Fehér ezután elmondta, hogy milyen módszerrel írja meg ezt a regényét. Az orvos által közölt adatok alapján minden olyan személyt felkutatott, akivel az életében valaha is találkozott. Elmondatta velük az orvosról alkotott vélemé­nyüket, meséltetett magának csaknem feledésbe merült epi­zódokról. Nem riadt vissza at­FEIIÉR KLÁRA, a kitűnő írónő nemrégen levelet kapott a Déli-sarkról; A levél írója egy volt budapesti orvos, aki az októberi zűrzavaros napok­ban disszidált. Fehér Klára az orvost személyesen nem is­merte. Régen, amikor még a Szabad Nép munkatársa volt, az akkor Sztálinvárosban dol­gozó orvos írt neki először. Valami ügyes-bajos dolga volt s annak elintézéséhez kért Fe­hértől segítséget. Fehér segí­tett. Igen nagy bajában az or­vos most újra hozzá fordult tanácsért. — Levelében megírta, hogy miért ment el Magyarország­ról — meséli Fehér Klára. — Olyan történet ez, amit nem­csak meghallgatni és megírni érdemes, de amivel foglalkozni is kell, még pedig igen alapo­san. Az orvos értelmiségi csa­ládból származik, s pályafutá­sának körülményei nem ala­kultak szerencsésen. Nem dol­gozott megfelelő munkahelyen. Egyik felettese egy rosszindu­latú fasiszta főorvos volt, a másik egy képzetlen, irigy em­ber, aki állandóan keresztezte útját. Emiatt családi élete sem alakult kedvezően. Végülis úgy járt, mint igen sokan az ellen- forradalom napjaiban. Azt hitte, hogyha elhagyja az or­szágot, akkor már minden megváltozik; Eldobta magától a családot, az otthont, a mun­kahelyet, mindent és minden­kit. Sok hányódás-vetődés után eljutott egy expedícióban való részvételig és így végülis az Antarktiszig. Az egyébként fiatal magyar orvos szervezete gyenge volt és a szokatlan ég­hajlati viszonyok között meg­betegedett. De azért így is tu­dott dolgozni. A testi betegség­gel még valahogy megbirkó­zott, azonban lelki baja ellen már nem talált orvosságot. Ezért fordult hozzám. Levelé­ben leírta, hogy a kietlen jég­világban, az idegen környezet­ben egyetlen öröme és vigasza, ha rádiójával magyar szót és zenét tud hallgatni. Az expe- diq.iós társaság magnetofonján ezt megörökíti. Így, ha a lég­köri viszonyok nem kedvezőek — ami a sarkvidéken elég gyakeri —, akkor magnósza­lagról hallgatja meg számta­lanszor is ugyanazt a szöveget, ugyanazt a dalt. Tele van hon­Az angliai filmeket finanszírozó részvénytársaság erősen deficites vállalkozás angliai filmeket finanszírozó részvénytársaság, melyet a kormány 1949-ben az angol film- producerek támogatására hozott létre, a legutóbbi pénzügyi évben 116 443 font netto deficitet köny­velt el. Ez a tény egyik bizonyíté­ka annak, hogy milyen nehéz idők járnak az angliai filmiparra. Az 1957-es évben színrehozott és a részvénytársaság által finanszíro­zott 31 film közül csak 9 hozott profitot, azaz a filmeknek sokkal kisebb százaléka, mint az előző években. A részvénytársaság jelentésében hangsúlyozza: „Miután egyes fil­mek sokkal nagyobb veszteséggel zárultak, mint mások és bizonyos filmek még mindig nagy kasszasi­kert aratnak, ez azt bizonyítja, hogy a közönség, amely ma oly sok szórakozás között választhat, jobban szelektál, mint a múltban.” A Britisch Lion Dilms Ltd., amelynek részvényei a részvény- társaság tulajdonában vannak, az 1957-es évet 300 ezer font veszte­séggel zárta. A részvénytársaság el akarja adni ezeket a részvénye­ket, a filmipar helyzete miatt azonban eddig nem kaptak megfe­lelő ajánlatot. MODERN ROMEO ÉS JULIA Irattassék az Országos Műsoriroda számlájára Magda Gábor színházi szervező a hónap elején pla­kátokat küldött le Nagyiká- tára azzal, hogy június 16-án Bilicsi Tivadar és művész- társai részvételével esztrád- műsort rendeznek a nagy- kátai kultúrházban. A nagy­halai közönség nagy érdeklő­déssel várta az érdekesnek és nívósnak ígérkező műsort és már jóelőre megvásárol­ták jegyeiket. Két nappal az előadás előtt azonban érte­sítést kapott a járási kultúr- ház, amelynek értelmében az Országos Műsoriroda június 21-ére halasztotta a jóelőre beígért előadást. A nagykátai emberek bosz- szankodtak, aztán azzal kezd­ték bíztatni önmagukat, hogy egy hét múltán úgyis csak részesei lesznek az elő­A BBC televíziós adásában bemutatott egy színdarabot, amely a Romeo és Júlia témá­ját dolgozza fel — modern ki­adásban. A darabban Romeo, azaz Joe egy Shakespeare-t szerető te­herautó-sofőr és Júlia, illetve Rose oxfordi egyetemi hallga­tó. A fiú és a lány együtt lát­ják a színházban a Romeo és Júliát és beleképzelik magukat a főszerepekbe. Később Joe felkeresi Roset az oxfordi kol­légiumban, de ekkor találkozá­sukat már nem ragyogja be a rivaldafény és minden szür­kébbnek tűnik. Utolsó találko­zásukkor elhatározzák, hogy elválnak. Nem azért, mintha szerelmük nem állta volna ki a próbát, vagy külső társadal­mi erők léptek volna közbe, hanem, mert úgy látják, hogy házasságuk túlságosan nagy változást jelentene megszokott életmódjukban és erre Rose nem hajlandó elszánni magát. Elválnak, minden keserűség vagy tragikus körülmények nélkül, egyszerűen felismerve saját gyengeségüket. MAJ-BRITT NILSSON játssza a rövidesen bemuta­tásra kerülő Gyermekkori sze­relem című svéd játékfilm női főszerepét. I : : ] ( 1 £ t C £ I t wmninitiffliHiiiiiiiitiniiiniiiimttiiHiimtinmiHHiimiiiititiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiitiitmiiiiiiiiiuiiiniiiuiiiiiiuvr. | BAKFISOK j Csipkéző kacagásuk sudár szárnya beleröppen a vonat mord zajába. £ H | Cinkos szemük vidáman összecsillog, § | köztük surrannak apró kislány-titkok halkan, álmuk színes gömbjébe zárva, § csak sejtelem még testük karcsú vágya. Megráncosodva, félig összegyűrten Gérard Philipe fénykép van kezükben. | Nézik, csodálják hárman összebújva, az egyik szól és már nevetnek újra. Szeszélyes szivüket nem érti. renkt A kalauz szemét rajtuk felejti. Borsányi János EGY JOBBFAJTA ÁLLÁS* I Nyugatnémet történet adásnak. így gondolták leg­alább is a nagyhutaiak. Az Országos Műsoriroda azon­ban újra közbeszólt. Két nap- . pal az előadás előtt telefonon = közölték, hogy Bilicsi ugyan j nem jöhet, de bizonyára Feleki j jó lesz. Újabb bosszankodó- ] sok, de mivel tenni már sem- j mit nem lehetett, a jegyek j régen elkeltek. így minden- i ki belenyugodott a megvä!- I toztathatatlanba. Ám az j Országos Műsoriroda csodá- j latos rendező és szervező, és j az előadás napjára újabb \ meglepetést tartogatott, j Ugyanis ekkor közölték, hogy i sem Bilicsi, sem Feleki nem i jöhet, de azért jönnek a tár- \ sulat többi tagjai. Azt azon- ; ban már elfelejtették hivat»- j losan közölni, hogy Bilicsi I Tivadar ugyanezen a napon j Aszódon szerepel. VITTORIO DE SICA Jupp elől, a penge hegyé- \ nél fogta a kést és hanyagul i lóbázta; hosszú, vékonyra fent \ kenyérvágó kés volt; látszott, | hogy nagyon éles. Egyszer csak ; hirtelen mozdulattal fölhají- \ tóttá a kést; légcsavarszerű \ surrogással körözött felfelé, a I csupasz penge aranyhalként i csillogott az álkonyuló nap su- | gárkévéjében, odafönt meg- \ akadt, elvesztette a lendüle- ! tét s élesen zúgott lefelé, pon- \ tosan Jupp fejére. Jupp vil- i lámgyorsan fejére tett egy ; fatuskót, a kés reccsenve állt l bele és rezegve megszorult. \ Jupp levette fejéről a tüsköt, j kirántotta a ikést és ingerült \ mozdulattal az ajtóba hajította, \ ott egy ideig rezgett, majd le- \ billent és a földre hullott... — Fort elem — mondta Jupp \ csendesen. — Abból a világos ; föltevésből indultam ki, hogy ; az emberek, ha már lefizet- \ ték pénzüket a kasszánál, leg- í szívesebben olyan számokat \ néznek, amelyekben kockán \ forog a testi épség vagy as \ élet — akárcsak a római cir- : koszban. Biztosak akarnak \ lenni legalább afelől, hogy i vér is folyhat, érted? — Föl- \ emelte a kést és alig lendülő \ karral az ablak legfelső ke- j resztfájába hajította, olyan í hevesen, hogy a táblák meg­júliusban új filmben jelentkezik a magyar közönség előtt. Filmjének címe: Szerelem és fecsegés. | * Részletek a háború utáni né­! met írónemzedék egyik legtehet- ! ségesebb képviselőjének. ,.A késes - ember’: című elbeszéléséből.' csörrentek és majdnem kipo­tyogtak a morzsalékos gittből. — A dolog persze annál ha­tásosabb, minél magasabbra száll a kés. De szükségem van fönt valamilyen akadályra, amin ütközik az izé és elvesz­ti a lendületét, hogy aztán éle­sen és pontosan zúgjon le mi­haszna koponyámra. Nézd csak. Fölfelé intett, ahol egy le­omlott er'kély vasszerkezete mered a levegőbe, — Itt tréningeztem egy egész évig. Figyelj! Magasra zúgatta a kést, az döbbenetes törvényszerűséggel és következetességgel szállt fölfelé, lágyan és szelíden emelkedett, szinte mint a ma­dár, majd beleütődött az egyik tartóba, lélegzetállító gyorsa­sággal zúgott vissza és a tuskó- ba csapott. Azt hiszem, az ütés ereje is éppen elég lehetett. Juppnak a pillája sem rezdült. A kés néhány centiméterre a fába nyomult. — Hiszen ez nagyszerű, em­ber! — kiáltottam. — Ez aztán igazán óriási, erre mégse mondhatják, hogy nem szám! Jupp egy ked vű éji kirántotta a kést, marókra fogta a nyelet és a levegőbe emelte. — Azt éppen nem mondják, tizenkét márkát fizetnek es­ténként, és két nagyobb szám között eljdtszadozhatom kicsit a késsel. De túl sima a számv Férfi, kés, tuskó — érted? Kellene egy félmeztelen nő, hogy az orrától hajszálnyira röpíthessem a kést. Akkor tombolnának. De hol találsz ilyen nőtt Előre ment, g Visszatértünk a szobájába. Óvatosan az asz­talra tette a kést, mellé a fa­tuskót és megdörzsölte a ke­zét. Azután leültünk a kályha melletti ládára és hallgattunk. Zsebemből kenyeret vettem elő s megkérdeztem: — Velem tartasz? — Örömmel... Te mit csi­nálsz voltaképpen? — Semmit... Küszködöm. — Nehéz foglalkozás. — Az — ennyi kenyérért száz követ kell keríteni és megtörni. Alkalmi munka. — Hm... lenne kedved megnézni még egy mutatvá­nyomat? Amikor bólintottam, felállt, felkattintotta a villanyt, a falhoz lépett s félrehúzott egy kárpitszerű leplet; a vörhe- nyesre meszelt falon szénnel megrajzolt férfialak elna­gyolt körvonalai látszottak: a koponyának megfelelő tájon egy különös, kelevényszerű domborulat alighanem a kala­pot jelezte. Ahogy jobban oda­néztem, láthattam, hogy ügye­sen álcázott ajtón van a rajz. Feszülten figyeltem Juppot, amint gyötrelmes fekvőhely­zetben csinos, barna bőrön­döt húz elő s az asztalra he­lyezi. Felkattintotta a bőrönd zárját és különös tokot szedett elő; olyasféle sokzsebű, szö­vetből varrt tokot, amilyenben anyáink szokták őrizni a ke­lengyébe kapott étkészletet. Fürgén kibontotta a zsinórt s kiterítette az összegöngyölt nyalábot az asztalra; egy tu­cat agancsmarkolatú kés ke­rült elő belőle: akkoriban, amikor anyáink valcert tán­coltak, .,vadászterítéknek” ne­vezték az ilyent. — Ez minden, amit megmen­tettem a szüleim tulajdonából. Minden elégett, szétfolyt, a maradékot meg ellopták. Ami­kor nyomorultan és rongyo­san megjöttem a fogságból, semmim sem volt — majd egy vav egy előkelő hölgy keresett fel, anyám ismerőse, és átadta ezt a csinos kis bőröndöt. Anyám helyezte nála bizton­ságba ezt a kis matyót, né­hány nappal azelőtt, hogy meg­ölték a bombák. Különös. Nem? Mi persze már tud­juk: ha megérinti az embere­ket az elmúlás félelme, a leg­különösebb holmikat igyekez­nek menteni. Nem pedig a nél- külözhetetlent. Enyém lett te­hát ennek a kis bőröndnek a tartalma: a barna bádogfazék, a tizenkét villa, tizenkét kés és tizenkét kanál és a nagy kenyérvágó kés. A kanalakat és villákat eladtam, egy évig belőlük éltem, a késekkel meg tői sem, hogy mindenhova el­utazzék az országba, ahol or­vos-hőse életében valaha is megfordult. A regény azután választ ad arra, hogy hol tör­téntek a hibák, utat mutat, merre kellett volna haladni. A könyv előreláthatólag nemcsak az olvasóközönség részéről tarthat igényt az érdeklődésre, hanem az írók részéről is, akik Fehér Klára új művében a mai regény alkotómódszerének egyik igen érdekes és igen jó módszerével ismerkedhetnek meg. Kalotai Gábor Péter és Pá! napja a magyar kalendáriumban P éter és Pál naptárunk egyik legfontosabb dá­tuma. A néphit szerint erre a napra beérik a búza és így megkezdődik az aratás, amely­nek eredményétől függ betevő falatunk, jövő évi kenyerünk. A magyarnak évszázadokon át a földművelés volt a főfoglal­kozása s ezért érthető, hogy a mezőgazdaság eseményei körül alakult ki a legtöbb régi ha­gyomány és burjánzott ki leg- dúsabban a babona. Különö­sen gazdag ilyenekben Péter és Pál napja. Még nagyapáink generációja is tisztelte ezeket az avult és ma már túlhala­dott íratlan szabályokat és nem vétett ellenük. Ezek közé a szokások közé tartozott, hogy pénteki napon soha nem lát­tak aratáshoz, mert a babona szerint ilyenkor üres a búza feje. Ha halottat ravataloztak a faluban, sem volt ajánlatos munkába kezdeni, nehogy a bánatos kalászokból kiperegjen a szem. De tiltotta a régi ha­gyomány az újholdkor és Illés napján való aratást is. Azt mondták, hogy ezeken a na­pokon könnyen villámcsapás érheti az aratókat. Munka előtt a férfiak és nők két gabona­szárat szoktak a derekukra kötni fájás ellen. Ezeket ké­sőbb a mestergerendára akasz­tották. A kaszálás mindig csendben történt, míg marok­szedés közben, kötélcsavarás­nál vagy kévekötésnél szólt a dal és tréfa járta. Érdekes szokás volt a holdvilágon ara­tás. Leginkább Erdélyben dí­vott. Amint besötétedett, a gazda és házanépe szekérre ült és zene- meg énekszó mel­lett végighajtott a falun. Fel­hangzott a jól ismert népdal: „Megérett a tiszta búzakalás?, le kell már aratni.;.” meg aí, hogy „Ha legény vagy, gyere velem kaszálni, necsak otthon a lányokkal cicázni”. Mindig akadtak legények és leányok, akik csatlakoztak a háziakhoz. Többnyire éjfél felé járt, mire végeztek az aratással és aho­gyan jöttek, dallal — zeneszó-, val szekereztek haza. Azelőtt a halászok is védő­jüknek, Szent Péternek napján ünnepelték a nyári halászat megindulását. Előző este sorra felkeresték a gazdákat, be­kopogtattak házaikhoz. A me­net élén ünneplőbe öltözött leányok rúdra kötött, virágíü- zérrel díszített pontyot vittek; A gazdák kaláccsal, borral kí­nálták őket és jó haljárást kí­vántak. Másnap, mise után a víz partjára vonult a falu és a halászok halpaprikással meg túróscsuszával vendégelték meg a többieket. Utána az esti óriákig vigadtak s táncoltak. Azt mondják, hogy Péter Pál napján legízesebb az eper. Ezért ezen a régi szokásokban és népi hagyományokban gaz­dag napon szüretelik legszíve­sebben ezt a pompás gyümöl­csöt. Boldog Balázs HEINRICH BÖLL:

Next

/
Thumbnails
Contents