Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

1958. «TÜNIUS 29. VASÄRNAP ff»T HECm iifCirlap Szüntessek meg a felesleges íróasztalokat a hely iiporban A helyiipar dolgozóival be­szélgetve,. leveleiket olvasva — amikor az irodistákra tere­lődik a beszéd —, elég gyak­ran hallunk és olvasunk ilyen­fajta megjegyzéseket: „sok a ráérő idejük”, „sokan vannak”, „egy párat nem ártana gép mellé állítani, több hasznunk lenne belőlük”. De találkozunk szélsőséges véleményekkel is, mint például: „azok mind ló­gósok”. Főként idősebb „sza­kiktól” olyasmit is hallunk, hogy „bezzeg a tőkések nem alkalmaztak sok adminisztrá­tort, nagyobb is volt a hasz­nuk”. Nemcsak a vélemények sok­rétűsége, a tények is indokolt­tá teszik, hogy foglalkozzunk a helyiiparban adminisztratív munkakörben foglalkoztatott dolgozók hely­zetének alakulásával. Kezdjük az idősebb „szakik” véleményével. Hogy is volt a tőkések idején? Tényleg nem alkalmaztak sok adminisztra­tív embert. De az is igaz, hogy abban az időben nem is lehe­tett a maihoz fogható igazi nagyiparról beszélni. A tech­nika fejlődése közel sem volt olyan ütemű, mint manapság. Á tőkés gyárak kialakítottak bizonyos profilt és hosszú éve­kig aszerint dolgoztak. Ilyen körülmények között tényleg csak kevésszámú műszaki szakemberre és néhány haj­csárra volt csupán szükségük. A technika fejlődésének mai üteme nem engedi meg az úgynevezett „letestelést”. Gyártmányainkat szüntelenül fejlesztenünk kell, mert csak így tarthatunk lépést a tech­nikával. Különösen szükség van erre egy szocialista ál­lamban, ahol ezzel egyidőben a régi tőkés ipar helyén a na­gyobb követelményeknek meg­felelő ipart kell szervezni. -Ehhez a nagy feladathoz nem kis számú műszaki em­berre, közgazdászra és egyéb adminisztratív munkaerőre van szükségünk. Saját érde­künkben, az ipar jövő perspektívájának biztosítása érdekében van erre szükség. Mindehhez vegyük még hoz­zá, hogy a tőkés ipar jelentős része Magyarországon külföl­di érdekeltség volt. Az ilyen gyárak fiókvállalatként szere­peltek, az anyacégtől kapták a műszaki és gazdasági irá­nyítás jelentős részét. Népi államunkban, miután a gyárak társadalmi tulajdon­ba kerültek, elejétől a végéig mindent saját erőből kell el­végeznünk. Nyilvánvaló tehát, hogy ilyen körülmények kö­zött érthetően megnő a mű­szakiak és az adminisztratív dolgozók létszáma. Nem szabad megsértenünk azokat a becsületes, törekvő, szorgalmas embereket, akik nem gép gyanánt végzik el, amit rájuk bíznak, hanem munkájuk közben gondolkoz­nak is. Egervári Lajos például, a Pilisi Szénbánya Vállalat tervosztályvezetője a tervtel­jesítéseket figyelve érdekes következtetéseket von le és sok jó javaslatot tesz a veze­tőknek. De nagyon sok ilyen derék embert találhatunk az irodai dolgozók között. Mégse egészen alaptalan, hogy a helyiiparban több helyen túl­zottan magas az adminisztra­tív létszám. Hol a hiba? A már ismertetett vélemé­nyeket azoknak a vállalatok­nak a helytelen gyakorlata szüli, ahol tényleg sok az iro­dista. Nem indokolt például, hogy a megyei helyi építőipar­ban csaknem minden második munkás mellé jut egy alkal­mazott. Különösen nem indo­kolt ennek a számnak az 1956. évhez viszonyított emel­kedése. Akkor ugyanis több, mint három munkás mellé jutott egy alkalmazott. Ezzel az aránnyal sem lehet dicse­kedni, de a jelenlegivel külö­nösen nem. Vagy miért van szükség 184 munkás mellett 82 alkalmazottra a Nagykátai Sü­tőipari Vállalatnál? Sajnos még jónéhány hasonló példát fel lehetne sorolni. Mi az oka annak, hogy egyes helyeken ennyire meg­szaporodott az alkalmazottak száma? Helyesebben nem is számuk nőtt, •**osak a fizikai dolgozókhoz viszonyított rész­arányuk lett nagyobb. A már említett helyi épí­tőipar esetében az történt, hogy amíg 1957-ben 1956-hoz képest 172-vel csökkent a fizi­kai dolgozók száma, az alkal­mazottaké ugyanezen idő alatt csupán kettővel fogyott. Mit mutat ez? Azt, hogy ennél a vállalatnál és általában az ilyen vállalatoknál nem nyúl­tak erélyes kézzel az alkal­mazotti létszámhoz. Határo­zott kormányzati törekvések ellenére sem tették ezt meg. Több helyen inkább „kreál­tak” munkaköröket, csakhogy ne kelljen elküldeni valame­lyik alkalmazottat. Még elgondolkoztatóbb, hogy az ilyen vállalatoknál még most sem tesznek meg min­dent ennek az áldatlan hely­zetnek a megszüntetéséért. Barátságból teszik ezt, vagy ,.jó emberek“ akarnak lenni az ilyen vállalatok vezetői? Egyre megy. Magatartásuk tűrhetetlen és kárt okoznak vele a népgazdaságnak. Jogosan teszik szóvá a dol­gozók, amikor a takarékos­ságra serkentjük őket, hogy nézzünk körül az íróasztalok tájékán is. Tévedés ne essék, mi nem azt állítjuk, hogy a ‘felesleges munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottak nem jó szakemberek. El kell ismerni, hogy ezeknek az em­bereknek a többsége is szor­galmas, jólképzett munkaerő. Ettől függetlenül nekik is meg kell érteniük, hogy nem ma­radhatnak ott, ahol nincs rá­juk szükség. A népgazdaság számos területén szükség van jól képzett műszakiakra, ad­minisztrátorokra. Tehát a helyiiparban feleslegessé vált alkalmazottakat nem kell az utcára tenni, csupán olyan munkakörbe átcsoportosítani, ahol szükséges és hasznos munkát tudnak kifejteni a népgazdaság gyarapítása ér­dekében. Farkas István Huszonkilenc négytalálat a lottón A lottó 26. játékhetére, nem végleges megállapítás szerint, 2 715 377 szelvény érkezett be. Az eddigi ada- . tok szerint öttalálatos szel­vény nincs. A nyertes szelvé­nyek száma és a nyeremé­nyek összege a következő: négytalálatot 29 fogadó ért el. nyereményük egyenként 70 225 forint. A háromtalála- tos szelvények száma 2631, ezek nyereménye egyenként 387 forint. A 67 112 kéttalá- latos szelvényre egyenként 15 forint nyeremény jut. Módosították az élüzem cím l elnyerésének feltételeit I az építőiparban Az építőiparban tavaly úgy ! szabták meg az élüzem cím [ elnyerésének feltételeit, hogy | a verseny az ellenforradalom | okozta épületkárok helyreáll!- í tásáinak befejezését és a ter- \ melésnek az ellenforradalom | előtti színvonalra emelését \ szolgálja. Az építővállalatok a ] helyreállítások túlnyomó ré- \ szét befejezték, a termelés I emelkedése is túlhaladta a ki- { tűzött célt. Ezért az Építés- [ ügyi minisztérium az Építő-, I Fa- és Építőanyagipari Dolgo- i zók Szakszervezete együttes : határozatban módosította az j élüzem cím elnyerésének fel- ] tételeit. A határozat szerint 1958 \ második félévében azok a vál- j lalatok nyerhetik el az élüzem i címet, amelyek a leggazdasá- ! gosabban termelnek, tehát a legolcsóbban építenek, minél lejjebb szorítják az önköltsé­güket, jó minőségű munkát végeznek és hiánytalanul vég­rehajtják a különböző takaré­kossági intézkedéseket. A ha­tározat ezenkívül az egyes igazgatóságok profiljának megfelelően megszabja a hoa- zájuk tartozó vállalatok kü­lönleges feladatait. Éljen a daraszén?! Sohasem voltam ellene a megfelelő helyen alkalmazott írásos agitációnak, a figyel­met felkeltő, lelkesítő jelsza­vaknak. Amit azonban a rác­kevei I^EV-vonalon láttam a minap, enyhén szólva meg­hökkentett. A Csepel Autógyár táján zakatolt velünk a vonat, s én unatkozva nézegettem kifelé az ablakon. Sokat éppen nem láthattam: szürke kőkerítés zárta el előlem a kilátást. A kerítésen pedig feliratok; pi­rossal, fehérrel. A piros fes­ték a széntároló helyének jelölésére szolgált, a fehér pedig a jelszavak színe volt. És ebből következett a ga­liba. Az még csak hagyján, hogy a DARABOS SZÉN felirat közelében ott áll az is, hogy KISZ-KISZ-VIT. (Bár ennek sem tudom, mi az értelme?) Abba is beletörődtem volna, hogy minden politikai jelszót tisztes távolban egy-egy „szénjelentés” követ. Da amikor ezt láttam: ÉLJEN A DARASZÉN MSZMP! — ettől már kissé megrökö­nyödtem. A dolog úgy történhetett, hogy kezdetben vala a dara­szén. Aztán megszületett az elhatározás, hogy lelkesítő jelszavakat kell festeni a ke­rítésre. Igen ám, de hová? Mert a szénrakodó csaknem teljes hosszában végigkíséri a kerítést, s ugyanígy a szénre vonatkozó feliratok is. Ügy látszik, ez sem jelentett akadályt, mert — mint a fenti példák mutatják — kis helyen sok jó felirat elfér. Ha másképp nem, hát úgy, hogy az ÉLJEN A MSZMP! közrefogja a daraszenet. Gondolom, így történt. S így vált az egyébként jószán- dék-vezette írásos agitáció bosszantó komikummá a Cse­pel Autógyár kerítésén. .....................................................................................................................................................................................mimmniminmii' F ejlődnek szakcsoportok, Szombaton a Budapesti Föld­művesszövetkezetek Szövetsé­gének termelési tanácsa Cin­KARALÁBÉSZÜRET Hét hold öntözéses kertészete van az abonyi József Attila Termelőszövetkezetnek. Az eddigi jövedelem azt mutatja, hogy jóval túlteljesíti a 160 ezer forintos bevételi tervet. Eddig több mint 30 ezer forintot hozott a kertészet, s a termés java még hátra van. A karalábétermés is jól kifizetődik. Amint a képen látható, Mucsányi Julia, Majer- csik Magda és Csömör Verona valóságos „karalábéhegye­ket” raknak össze a frissen szedett termésből, hogy aztán útnak indítsák a fővárosba a fővárosi szövetkezetek kotán termelési tanácskozást rendezett. Vincze István, a termelési tanács titkára ismer­tető előadásában közölte, hogy a budapesti földművesszövet­kezetekhez négy mezőgazda- sági jellegű szakszövetkezet tartozik: az 1251 taggal ren­delkező méhész-, a csaknem száztagú „Família” baromfi­tenyésztő-, a 40 000 négyzet- méter pinoeterületen gazdál­kodó gombatermelő- és a múlt év végén alakult nyúltenyésztő- szövetkezet. Ezeken a szakszö­vetkezeteken kívül 12 szakcso­port csaknem kétezer taggal 912 hold területen gazdálkodik. A három kisállattenyésztő és a speciális baromfinevelő szak­csoport kivételével — ahol af­rikai mosusz kacsát tenyészte­nek — a kertészeti szakcsopor­tok területük egy részét közö­sen művelik. A gyümölcster­melő szakcsoport 110 holdon, a budai és a nagytétényi hegy­község pedig 400 holdon gon­dozza, elsősorban a világhírű őszibarackosokat. A közel jövőben a XV., a XVI. és a XVII. kerületben paradicsomtermelő, a X., a XVII. , a XVIII. és a XX. ke­rületben pedig burgonyater­melő szakcsoportok alakulnak, amelyek megoldják a központi palántanevelés, a fajtakivá­lasztás, a burgonyacsiráztatás problémáit. BELPOLITIKAI KRÓNIKA Az idő homokóráján újra le­pergett egy hét. Megint öre­gebbek lettünk, s ez az örege­dés nem fájó, mert gazdag, de­rűs alkotó napok szépítették meg életünk egét. Június utolsó hetébe lép­tünk és egyben az aratási idénybe. Hétfőn szerte az országban felbúgtalk a kom­bájnok, aratógépek és trak­torok motorjai és a suso­gó, hajladozó búzakalászok, zenéjébe új hang keveredett. Megkezdődött az áldott élet — a gabona aratása. Sok aggó­dás előzte meg ezt az időt. S még a városi emberek is az aszályos, felhőtlen, tavaszi, ko­ra nyári napokon ki-kitekintet­tek az ablakokon és remény­kedve várták az esőt, hogy az a föld és a növények szomjú­ságát eloltsa. Még idejében jött, s így a terméskilátásokon sokat javított. Az időjárás mel­lett, dolgozó parasztságunk, s a mezőgazdasági munkások szorgalma, a gép alkalmazása sokat bepótolt abból, amit a kedvezőtlen, szeszélyes idő­járás okozott..; Az aratás azt is megmutat­ja. hogy ott, ahol már közös erővel, nagyüzemi módon gaz­dálkodtak, nagyobbak, a ter­méseredmények, mint a szét­szór- nadrág szíj parcellákon. A Dánszentmiklósi Állami Gazdaságból, s a barcsi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetből 16 mázsás holdanként! őszi árpa termés betakarításá­ról adtak hírt. A Kátai Állami Gazdaságban szemtanúi vol­tunk annak, hogy a szak­szerűen gondozott, s jól művelt búzaterület holdan­ként 15 mázsát is ad. s a gazdaság átlagtermése hol­danként a 12 mázsa fölött lesz. Ezek az eredmények mutatják a nagyüzemi, szo­cialista gazdaság fölényét. S az elkövetkezendő napokban a gép>ek zenéje mellett meg- pendülnek a kaszák és meg-' kezdődik a búza víg aratása is... Miközben aj. élet ezernyi je­le bizonyítja, hogy orszá­gunkban csendben, békében folyik a termelőmunka, as» emberek élik mindennapi éle­tüket, a nyugati világban a? imperialisták dühödten szór­ják átkaikat hazánkra, s a humanizmus tógáját öltötték magukra, szemforgatőan az ellenforradalmi Nagy-csoport felett mondott Ítéleten saj­nálkoznak. Rádióik kacsákat sugároznak szét az éterbe hogy Budapestien megállt a* építkezés, az élet, s az embe­rek némán tüntetnek a Nagy Imre-csoport mellett. Éhe* disznó makkal álmodik. Csak szeretnék, ha népünk felül­ne az imperialista hírverés nek. Nem ül fel! Tanult a keserű leckéből és tetteivel, szíwel-lélekkel éppen az 1956-os ellenforradalmi mo­csok maradványainak az el­takarításán dolgozik... Budap>est utcáin épülnek az új lakóházak. Lendülettel fo­lyik a termelőmunka az üze­mekben és népünk lelkesedés­sel fogadta a hároméves terv törvénybeiktatását. Szerte az országban gyűrfcőziik a nép, hogy megvalósítsa az élet- színvonalat stabilizáló, szo­cialista vívmányainkat erősítő, életünk jobbulását elősegítő hároméves tervet. Az ország­ban iskolák, tantermek, orvo­si rendelők, művelődési há­zak, filmszínházak épülnek, s így a fejlődő, gépesített me­zőgazdaság. növekvő gyárak, s üzemek mellett a kultúra várai is épülnek. Tolnából ar­ról adtak hírt, hogy 25 új tantermet létesítenek, Miskol­con kétmillió forintot fordí­tanak iskolaépítésre. Tótkom­lóson 500 személyes filmszín­házat adnak át a lakosságnak, Pécsett a bányatelepi kórházat bővítik és így tovább. Az építők, akik az új gyárak, iskolák, kórházak falait húz­zák, éppen ezen a héten tartották meg ünnepüket, s emlékeztek a múltra, amikor az építőmunkás nem volt megbecsült tagja az akkori társadalomnak. A régi rossz­ra, a kietlen, sívár életre emlékezve, elgondolkoztak a jelenen, és az a dalos-táncos jókedv, amely ezen a napon megmutatkozott, bizonyítja, hogy az építők is a mi ügyünkért dolgoznak és tény­legesen építenék, alkotnak. Nagy, országos esemény, hogy ezen a héten magyar P»árt- és kormányküldöttség tartózkodott Bulgáriában, ahol baráti beszélgetést folytattak az ottani párt- és kormány­vezetőkkel. Látogatást tettek a bolgár városokban és fal­vakban. ismerkedtek a test­véri nép életével, munkájá­val és eredményeivel. Ezzel a látogatással és a pénteken aláírt tárgyalási okmánnyal még tovább mélyült, erősö­dött a magyar és a bolgár nép széttéphetetlen barátsága. Né­pünk örömmel és megnyug­vással fogadta a tárgyalásokat, hiszen a bolgárok minden időben mellettünk álltak és 1956 őszén is, amikor az el­lenforradalmárok támadták meg drága hazánkat, szocia­lista rendünket, elsők között siettek segítségünkre, hogy a szocialista erők úrrá legye­nek a politikai és gazdasági zűrzavaron és konszolidálód­jon az élet nálunk. A bolgár elvtársak azóta is nagy figye­lemmel és szeretettel kísérték a hazánkban végbement fejlő­dést és ahol tudtak, segítet­tek bennünket. Mi is őszintén és szívből örülünk a bolgár nép sikereinek, annak, hogy a Szovjetunió és Kína után a világ harmadik országaként — a mezőgazdaság szocialista átalakításával — a szocialis­ta gazdaság alapjait mind vá­rosban, mind falun lerakták. örülünk ennek a nemzetközi és történelmi jelentőségű győ­zelemnek, mert mi is ugyanazt az utat járjuk, mint a bolgár elvtársak s erről az útról soha, senki nem téríthet le bennün­ket ... A politikai és gazdasági élet szilárdulása mellett kulturá­lis életünk is tovább fejlődik, ennek egyik demonstrálása ép­pen a ma megnyíló ünnepi könyvhét. Erre készültek ezen a héten a művelődési házak, a könyvterjesztők, a könyv­kiadók, az írók, a kultúra munkásai. Az idei könyvhét alkalmából 80 mű jelenik meg több mint 600 ezer példányban. Ezek közt mai költészetün­ket bárom, mai regényirodal­munkat r>edig 14 mű képvi­seli. A magyar klasszikus iro­dalomból hat regény, illető­leg négy verskötet lát nap­világot. Ezenkívül 14 ifjúsági és gyermekkönyv, 10 politikai és filozófiai mű. három iroda­lomtörténet, 15 külföldi re­gény- és verskötet, valamint 11 műszaki, mezőgazdasági, képzőművészeti. p>edagógiai és egyéb új kiadvány kerül a könyvesboltokba. A városi és falusi olvasók legszélesebb ré­tegeinek az igényeit is kielé­gíti a könyvek nagy választé­ka. Az ünnepi könyvhét alkal­mával az írók és az olvasók találkoznak, legjelesebb íróink látogatnak el a vidéki váro­sokba és falvákba, vesznek részt az ünnepélyes megnyi­tókon, ellátogatnak a fővá­rosi könyvsátrakba, ahol mű­veiket dedikálják és elbeszél­getnék a vásárlókkal. Az élet sok apró mozaikból tevődik össze és mint minden hétnek, ennek a hétnek is megvoltak a maga egyszerű, derűs, kedves és emlékezetes napjai. Ezen a héten voltak a beiratkozások az általános iskolákban. Sok-sok nebuló lép egy lépcsőfokot és gyűr- kőzik majd neki a nagyobb tudomány elsajátításának és tíz. és tízezer kisfiú és kis­lány először lépte át az iskola kapuját, ismerkedett az is­kolapadokkal, amelyekben a következő éveit tölti majd szorgalmas tanulással... Űjabb IBUSZ-vonatok in­dultak hazánk különböző tá­jaira, vitték a pihenni, szóra­kozni vágyó dolgozókat. Úttö­rők százai mentek a balatoni és mátravidéki táborokba él­vezni a nyár ezernyi örömeit. Ifjúságunk szerte az ország­ban nagy lelkesedéssel, oda­adással és érdeklődéssel készü­lődik a hansági táborozásra, a hansági láp és mocsár lecsapo- lási munkáira. Lelkesíti fia­talságunkat ez az országépítő munka. S a romantikán, a sportolás és szórakozási lehe­tőségeken tűi — amelyet a hansági táborozás biztosít — demonstráció is egyben, a ma­gyar ifjúság kiállása a szocia­lista haza mellett, amely táp­lálja, neveli és boldog jövőt biztosít számára. A magyar élet vígságát még a borús, esős júniusi napok sem törik meg. Az életből a humor, a tréfálkozás sem hiányzik, hiszen a labdarúgó- világbajnokságon elszenve­dett magyar vereség okozta lehangoltsági hullámok elcsi­tultak és a szurkolótábor a hazai klubcsapatoknak druk­kol, motorversenyen izgul, sőt a versenyből nincs hiány, so­kan az országos borversenyre, mások a kutyakiállításra, a kutya-szépségversenyre ké­szülnek. így zajlik, sokszínűén az élet, lüktet a munka, s Péter- Pál napjával, az aratás kellős közepébe lépünk és a magyar táj nótától, kaszasuhintástól lesz hangos, s a krónikás is dallal búcsúzik a héttől: s:. „Vár ránk a búza, sűrű kalásza Szóljon az ünnepi szó, Gépész gépje nótánk kísérje Légy hát víg, arató!” GÁLI SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents