Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

""cMirlaO 1958. JÜNITJS 29. VASÁRNAP A magyar és a bolgár párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól szóló nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) erélyesebben elítéli a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének megbontását vagy lazítását célzó mindenfajta hasonló vagy egyéb jelensé­geket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommu­nista. Párt, ihíven a marxiz­mus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveihez, továbbra is tántoríthatatlanul folytatja a harcot az ellenség ama kísérletei ellen, amelyek a nacionalizmus szításával el­lenségeskedést és gyűlöletet igyekeznek kelteni a népek között. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommu­nista Párt újólag kifejezte azt a szilárd elhatározását, hogy a proletár internaciona­lizmus szellemében erősíti és mélyíti kapcsolatait egymás között és a többi testvérpárt­tal. mindenekelőtt a Szovjet­unió Kommunista Pártjával. A két párt egyetért abban, hogy az eddiginél jobban fel kell használniuk egymás ta­pasztalatait a szocializmus építése érdekében. E célból megegyeztek abban, hogy kül­döttségeket cserélnek a párt­munka különböző területeinek tanulmányozására, közös meg­beszéléseket szerveznek a szo­cialista építés és a béke ügyét szolgáló politilcai tevékenység kérdéseiről, kölcsönösen meg­hívják egymást a marxiz­mus—leninizmus elméleti problémáival foglalkozó kon­ferenciákon való részvételre. II. A két ország képviselői az időszerű nemzetközi' kérdések kapcsán megállapították, hogy a szocialista tábor országai ha­talmas sikereket 'és eredmé­nyeket értek el. A szocialista országok szüntelen előrehala­dása gazdasági, kulturális és műszaki tekintetben mindjob­ban bizonyítja a szocialista rendnek a kapitalista rend feletti, a szocialista .világrend­szernek a kapitalista világ- rendszer feletti magasabbren- dűségét. A béke és háború kérdése ma a nemzetközi kapcsolatok központi kérdése. a mai poli­tika alapvető kérdése. Ma a béke erői kétségtelenül fölény­ben vannak a háború erői fe­lett. A béke erőinek azonban szüntelen éberséget kell tanú- sítaniok, s nem szabad meg- feledkezndök az imperialista erőknek a nemzetközi légkör megrontására és a feszültség kiélezésére irányuló kísérle­teiről. Az Egyesült Államok impe­rialista körei az egész világ agresszív imperialista köreinek élén a népek érdekeit és béke­vágyát semmibe véve új vi­lágháborúra készülnek, hogy uralmukat az egész világra kiterjesszék. Ezt bizonyítja a féktelen fegyverkezési hajsza, a rakétatámaszpontok építé­se egy sor országban, Nyugat- Németorszóg atomfegyverek­kel ellátása, a nukleáris fegy­verrel folytatott kísérletek megszüntetésének elutasítása. A felek határozottan támo­gatják a Szovjetuniónak a leg­magasabb szintű értekezlet összehívására s az atom- és hidrogénfegyverekkel folyta­tott kísérletek megszüntetésé­re irányuló javaslatait, vala­mint a varsói szerződésben részvevő országoknak azt a javaslatát, hogy a varsói szer­ződés és az északatlanti pak­tum országai kössenek meg­nemtámadási egyezményt. E javaslatok megvalósítása az államok közötti bizalom ki­alakulásához és a nemzetközi feszültség enyhüléséhez fog vezetni. Az imperialista körök ama kísérletei, hogy a tervezett legmagasabb szintű értekezlet napirendjére felvegyék a né­pi demokratikus országok vi­szonyainak kérdését, durva beavatkozást jelentenek ezen országok belügyeibe, ellentét­ben állnak az ENSZ alapok­mányában. kifejtett elvekkel és az értekezlet összehívásá­nak további megnehezítésére irányulnak. Szuverén orszá­gaink senkitől sem tűrik el, hogy beavatkozzanak bel- ügyeikbe. Komoly aggodalomra ad okot a nyugatnémet szövetségi gyűlés határozata a nyugatné­met hadsereg atomfegyverek­kel felfegyverzéséről és ra­kétatámaszpontok létesítésé­ről Nyugat-Németország terü­letén. Ez megteremti az atom- és hidrogébfegyverőkkel foly­tatott háború reális veszélyét és nyíltan Németország bé­kés úton való egyesítése ellen irányul. Hasznos hozzájáru­lás a német kérdés reális meg­oldásához a Német Demokra­tikus Köztársaságnak a két német állam kormányai kö­zötti közvetlen kapcsolat lé­tesítésére és a német állam­szövetség megteremtésére vo­natkozó javaslata. Ezek meg­valósítása az első jelentős lé­pés lenne Németország egy­ségének helyreállítása, az egy­Metuiti f‘íií/i/ nem menni, ez itt ff k értlés A megyei pártbizottság fontos feladatának , tartja, hogy az üzemi dolgozókkal megismertesse az előttünk álló fontos feladatot, a me­zőgazdaság szocialista át­szervezésének problémáit. Fontos ez azért, mert a ha­talmon levő munkásosztály­nak részt kell vennie ennek a feladatnak megoldásában. Csak ennek elvégzése teszi igazán eltéphetetlenné a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a né­pi hatalom, a proletárdikta­túra alapját. Ebből kiindulva határoz­tuk el, hogy — úgy, mint néhány más Pest megyei nagyüzemben — a Budaka­lászi Textilmüvekben is — kezdetnek — egy pártnap ke­retében ismertetjük a dolgo­zókkal a párt agrárpolitiká­ját és tudatosítjuk a mun­kásosztály feladatát és fe­lelősségét a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A budakalászi pártszervezet és a dolgozók mindent megtet­tek a pártnap sikeréért, amit az is bizonyított, hogy a kultúrterem zsúfolásig meg­telt üzemi munkásokkal és a környékbeli dolgozókkal. De mi történt? A Központi Bizottság agit.- prop. osztálya által 10 nap­pal előbb az előadás meg­tartására felkért Magyar! András elvtárs, földművelés- ügyi miniszter-helyettes, a rendezvény napján, délelőtt 11 órakor felhívta telefonon az üzem párttitkárát és kö­zölte vele, hogy elfoglaltsága miatt nem tudja az előadást megtartani. A párttitkár elv­társ közölte, hogy a délután fél 3 órára hirdetett előadást elhalasztani nem tudják, mi­re Magyari elvtárs megígér­te, hogy az eredeti időpont­ban megtartja előadását. Magyari elvtárs most már másodszori ígérete ellenére sem jelent meg az előadás megtartására, maga helyett egy elvtársat küldött ki, aki minden jóindulata ellenére sem tudott megbirkózni a feladattal. Fél óra alatt ne­héz is felkészülni. A történ­tek után érthető, hogy a dolgozók csalódottan távoz­tak. Mi elhisszük, hogy Magya- ri elvtárs elfoglalt ember, de ha 11 órakor megígéri, hogy az előadást megtartja, miért nem tett szavának eleget? Akadhat fontosabb dolga egy vezetőnek, mint 500 dolgozó­val beszélgetni a párt politi­kájáról, az életről, az előt­tük álló feladatokról? Ha pedig mégse tudta elhárítani az akadályt, ami miatt Ma­gyari elvtárs nem tudott megjelenni, legalább a me­gyei pártbizottságot értesítet­te volna, hogy egy jobban felkészült előadót küldhet­tünk volna ki*... A történtek után Magyari elvtárs ígére­tet tett, hogy az üzemet a közeljövőben meglátogatja és a dolgozókkal elbeszélget, kárpótlásul a meg nem tar­tott pártnapért. A budakalá­szi dolgozók joggal számíta­nak erre... Marosi Jenő séges demokratikus, békesze­rető német állam megteremté­se felé. A két kormány támogatja a Lengyel Népköztársaságnak a közép-európai atomfegyver­mentes övezet létesítésére vo­natkozó javaslatát. Ha a Német Szövetségi Köztársaság magáé­vá teszi ezt a javaslatot, ame­lyet a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság már elfogadott, elhárul az atomiháború veszé­lye Európa egyik legsűrűbben lakott területén. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság el­ítéli a gyarmatosítás minden formáját és támogatja a né­peknek a szabadságért és füg­getlenségért vívott harcát. Úgy véli, hogy meg 'kell szüntetni az alégiai háborút és lehetővé kell tenni, hogy az algériai nép maga rendezze sorsát. Meg kell szüntetni az imperia­lista államok beavatkozását Li­banon, Indonézia, valamint más ázsiai és afrikai országok belügyeibe, meg kell teremte­ni a népek szabad fejlődésének feltételeit, biztosítani kell nemzeti függetlenségük meg­szilárdítását. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségével való ideológiai nézeteltérés ellenére a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság a jövőben is erőfeszítéseket tesz a Jugosz­láv Szövetségi Népköztársaság­gal való jószomszédi viszony továbbfejlesztésére, a balkáni és az európai béke érdekében. A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözli a Bolgár Népköztársaság békepolitiká­ját, amely a Balkán-félsziget többi országával való jószom­szédi viszony és együttműkö­dés kialakítására irányul az egyenjogúság, a nemzeti és ál­lami szuverenitás tiszteletben- tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján, a Balkán békeövezetté való alakítása érdekében. A két fél támogatja Chivu Stoicának, a Román Népköz- társaság minisztertanácsa el­nökének azt a javaslatát, hogy hívják össze a balkáni orszá­gok Vezetőinek értekezletét. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság küldöt­tei kifejezik szilárd elhatározá­sukat, hogy külpolitikájukban a jövőben is a különböző tár­sadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvéből indulnak ki és jó viszony fenntartására tö­rekednek valamennyi ország­gal az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök elve alapján. III. A felek megelégedéssel ál­lapítják meg, hogy eddigi po­litikai, gazdasági és kulturális együttműködésük kedvező je­lentőségűnek tartják a bol­gár—magyar barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély- nyújtási szerződés megköté­sét, amelynek tízéves évfor­dulóját ez évben ünnepük meg. A két küldöttség megálla­pítja, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Bolgár Nép- köztársaság baráti kapcsolatai egyre erősödnek. A felek megegyeztek abban, hogy a jövőben tovább széle­sítik együttműködésüket a po­litikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. Elha­tározták, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa előírásainak szellemében foly­tatják á szocialista kooperáció és specializálás fejlesztését a gazdasági élet területén. E célból a két küldöttség megál­lapodott magyar—bolgár gaz­dasági együttműködési vegyes­bizottság létrehozásában. A felek megegyeztek, hogy az országaik szocialista mező- gazdaságának épitésében szer­zett tapasztalatok tanulmá­nyozására mezőgazdasági kül­döttségeket cserélnek. A két nép kulturális kap­csolatainak továbbfejlesztése érdekében a két küldöttség egyetért abban, hogy tudomá­nyos együttműködési megálla­podást kötnek a két ország tu­dományos akadémiája között, szélesítik kulturális.-— intéze­teik tevékenységét Magyaror­szágon és Bulgáriában. mat nap 1958. június 29, vasárnap, Péter és Pál napja. A Nap kél 3.49 órakor, nyugszik 19.45 órakor. A Hold kél 17.52 órakor, nyugszik 2.18 órakor. Várható időjárás: kevesebb felhő, néhány helyen, főként délkeleten, futóeső, megerő­södő északnyugati, északi szél, hűvös éjszaka. A nap­pali hőmérséklet egy-két fok­kal emelkedik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 17—20 fok között. — ÜDVÖZLŐ TÁVIRA­TOT küldött az MSZMP Központi Bizottsága Walter Ulbricht elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt első titkárának hatvanötödik szü­letésnapja alkalmából. — A SZOVJET IFJÚSÁG NAPJA alkalmából a KISZ központi bizottsága távirat­ban üdvözölte a Komszomol Központi Bizottságát és a szovjet ifjúságot. — BEMUTATJÁK a velen­cei gyermekfilm fesztiválon az úttörővasútról készített kisfilmet, a Mosoly vonatát. — A MŰVELŐDÉSI HA­ZAK igazgatóinak és a taná­csok népművelési előadóinak 10 napos továbbképzési tan­folyama kezdődik holnap Cegléden, a művelődési ház­ban. — 27 ÜJ TAG lépett be eb­ben az évben az abonyi Jó­zsef Attila Termelőszövetke­zetbe, — MINDEN MÁSODIK HÉTEN társasutazást rendez a nagykőrösi TIT és a műve­lődési ház az ország legszebb tájaira. Most 65 részvevővel Aggtelekro, látogatnak el, jú­lius 6-án pedig Esztergomba rendeznek kirándulást. — TÍZNAPOS balatoni sá­tortáborozásra indul július 2-án a Keményfémipari Vál lalat és a Prés- és Ková- csoltérugyár 15 kiszistája. A. két üzem közösen rendezi meg a fiatalok nyári üdülte­tését. — AZ ÜNNEPI KÖNYV­HÉT megnyitóján, július 1-én Markovits József tart elő­adást a könyvhét jelentősé­géről Diósdon. Ugyanekkor Katona Ottilia és Árpád! Gabriella verseket ad elő. —- A MEGYEI ÉNEKKAR- VEZETŐK kéthetes tovább­képző tanfolyama nyílik meg hétfőn a nagykőrösi művelő­dési házban. A tanfolyamon körülbelül ötvenen vesznek részt. — 77 SZARV ASMARHÄ- VAL növelte állományát az albertirsai Szabadság Ter­melőszövetkezet ebben a gaz­dasági évben. A Nagyvásártelepre szombaton reggel 82 vagon és 20 tehergép­kocsi 'áru érkezett, ebből 40 va­gon vegyes zöldáru, 16 vagon új­burgonya, öt vagon uborka, 14 vagon gyümölcs és négy vagon tojás. A hétvégi piac forgalma igen élénk volt, a háziasszonyok sok levesbevaló zöldséget, zellert és fejeskáposztát szereztek be. Jól fogyott még az újburgonya, a hagyma és a karalábé. A kör­nyékbeli kertészek a csapadékos időjárás hatására a csomós pet­rezselyem gyökeret és a sárgaré­pát 20 fillérrel, a gumós zellert 30, a kelkáposztát 30—40 fillérrel olcsóbban adták, mint pénteken. Az áUami boltok a barnaretek és a makói főzőhagyma árát 20 fil­lérrel mérsékelték. A beérkezett hét vagon meggy árubőséget te­remtett a piacokon. A hólyag- és a pipaesmeggy árát kilónként 40—80, a sárgabarackét pedig 50 fillérrel szállították le. A húslerakatok elsőrendű mi­nőségű marhahúst árusítottak. A szövetkezeti baromfiboltok az élő csirke árát kilónként 2 forint­tal mérsékelték. ............................ iiiiiitiiiiiiiitiiiiiiiiiiitiliiiiHilllilliiiiiMfiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiiiiiiiitiitiiiiiimiMn« S ZTROKAY TIBOR: 15. UUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUUIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIU ögjj nSo ímjÁö Lő tuL ttajpléj cihái így folytatódott tehát a meglepetés meséje s így kez­dődött el a mese-sziklakert építése. Másnap mindjárt bele is kezdtem. Aztán Ili is csat­lakozott, s csonka két héten át, belegyúrtunk abba követ, föl­det és izzadságot, hajnali pá­rát, déli verőfényt és esti szür­kületet, élő növényt és halott fát, festéket és szalmát, mesét és valóságot, pénzt és képzelőerőt. És sok felzaklatott álmot. De azt már a legvakmerőbb kép­zelettel sem tudtam volna megálmodni, hogy a hirtelen jött hangulattal olyan fába vágom fejszémet, amely az utolsó csapásnál, erőm végét is tökéletesen kiszippantja. Szabadságom utolsó napjá­nak esti tíz órájára készült el a mese-sziklakert. Halálos fá­radtsággal estem az ágyba s megváltás lett másnap reggel, újra a gyári munkába állani. Holtfáradtra üdültem maga­mat. A mese sziklakerttel. Az építés megkezdődött. Tervezésre idő nem volt, csak megindult és a képzelet tágí­tott rajta. Csak a kéz és az anyag nem alkart engedelmes­kedni. Mindjárt a munka ele­jén makrancoskodott. A virágágy elejét lapos hegytetővel akartam kezdeni, aztán szakadékos völgy, majd meredek sziklacsúcs követte volna; északi oldalán zord, sziklás és meredek marad a j középig, déli oldalán pedig fél- | körben enyhül, a második vad- \ rózsa-tőig. Ott ismét csak híd j ívelheti át a völgyet s csak I aztán eressSkedhetvk le a sík- J Ságra, Kevés volt a föld a hegyek kialakításához. Kosár'szám ku­bikoltam hozzá a kert leglehe­tetlenebb részeiből. Keskeny volt a virágágy, sziklát utánzó mesterséges falra volt szükség, ami a hegyek meredek oldalát megtartjá. A még visszama­radt összes téglatörmeléket idefuvaroztam a disznópajta mellől... A lapos hegytető elkészült. A mögötte következő völgy át­elleni meredek oldala is ala­kulni kezdett. Beépült a há­rom alagút is. A vasúti sínek pályája a bal sarolk alagútjá- ból futott ki, a másik sarok sziklakapuján szaladt át, az­után felkapaszkodva a völgy emelkedő töltésén, eltűnt a harmadik alagútban. Most már sziklakő is kellett, hogy való­ságot mintázó utánzat készül­hessen. Megindult a vadászat és izzasztó cipelés. Egy elha­gyott helyen 'kődarabok hever­tek a magas fűben. Korábban egyszer, majdnem a lábamat törtem rajtuk elestemben. Ak­tatáskám rövidesen szétszakadt a súly alatt. (Később, mikor már a nagy sziklakért készült, a nagykovácsi hegyekről ho­zott egy fuvarosgazda negyven- ötvenkilós darabokat — a fe­leségem is olvassa — pár fo­rintért. De cipeltünk párszor a Hármashat árhegyről is! Ki­csi, de szép, időmarta dara­bok.) Hajnali fél négykor kezdtem és este kilencig dolgoztam. Közben, a diófa alatt, föld- és téglahányásak között, a sza­badtéri népművészeti műhely is megkezdte munkáját. Felesé­gem egykori tanítványa, Ur- bán Laci, lelkes lombfűrészes, fúrt, faragott és szegecselt. Először a villaszerűén kikép­zett gyermeküdülőt készítette el, valódi üvegablakokkal és ajtóval, széles erkélyére kerek asztalt, köré székeket, a kerii napernyő alá. Aztán feleségem következett. Befestette a vil­lát tompa épületszívelőkel s mikor megszáradt, függöny ke­rült az ablakokra s a szélesen kitárt ajtóra, szemben a fal­hoz kékhuzatú heverő, két vé­gén hengeralakú, bojtos pár­nákkal, aztán állótükör a sa­rokba, elé kékkel bevont ülő- zsámoly és a középre kis asz­tal székekkel. Nyomban be is állítottuk próbára, helyére. Az első hegytető sarkán, háttal a völgy meredekje fölé. Korlá­tos sziklalépcső egyenlített szintet a villa kövekkel elfe­dett deszkaalapjához. Mikor a völgyszélessége vég­legesre kialakult s a két hídfő kiépült, Laci keze között már a Margit-híd öccse készült. A híd után balra, meredek hegyi út kapaszkodott fel a szikla­boltozat alá s azon áthaladva, felkanyargott az erdős szikla­csúcs alatt elterülő fennsíkra. Amelynek szélére vígan forgó vitorlájú szélmalom került. Vaspántos ajtaján éppen csák ki ikellett volna lépnie a lili­puti molnárnak, hogy kihajol­hasson a malom körül körbe­futó rácskerítésen és lekiáltson a mélybe, vízikollégájához. Talán meg is hallotta volna ott a völgy fenyői között, mert a vízimalom lapátos kereke ál­mosan forgott és 'a malomhoz vivő út csendjét sem verte fel kocsizörgés. A nagy hídtól egyenesen haladó út, már országút volt. A javából. Jobboldalán fehérre meszelt korlát vidám csíkja fi­gyelmeztette a két egymással szemben haladó autóbusz ve­zetőjét, hogy az irdatlan mély­ség szélén nyitva tartsa ám a szemét! Csak az utasok nézde- lődhettek nyugodtan. Láthat­ták elágazás után a meredeken kapaszkodó sziklafalat, melyen itt-ott fenyőligetek birkóztak a széllel. Aztán a vízimalom hangulatos beugrója bukkant ki hirtelen, Ezüstös ívben hul- dott alá a sziklacsorgó hideg vize a malom lapátkerekére. aztán a kövek között patakká formálódva, pajkos cikázással surrant át a korhadozó malom- híd vén hasa alatt. Az éles útkanyart jelző tábla után felbukkanó felülivel híd, megint mély völgy felett segí­tette át az autóbusz utasait. Aztán már szinte magától is legurult a kocsi a faluba, melynek elején, fehéren fekete­írásos tábla jelzi, hogy meg­érkeztünk „Ági-falvára”. Csak az első ház portáját láthatjuk. A többi elveszik a kanyargós út mögött, és a szét­szórt házakat eltakaró sűrű fák között. De ez az első ház nagyon szép. Tágas, és kerí­tése élő sövény, kapuja széles, és bár gémes-kút ostorán him­bálja a szél a vedret, és a ka­pubálvány mellett rúd végére kötözött szalmacsóva díszeleg, a szalmatetős ház gazdája mégis, messze földről származ­hatott ide. Mert a tornác tete­jét székelyfaragású oszlopok tartják. Tiszta az udvar, hátul nyitott, féltetős nyári szín, já­szolában illatos széna, és a ház kiskertjében haragoszöld mo­hafű pirinyó fehér virága. Néhány utas kisétál a por­ta kiskapuján — ami ott van az évezredes tölggyé előlépte­tett tujafa tövében — és kijut a rétre, aminek túlsó szélén csillog a tó. A hegy felőli ol­dalon sűrű bokrok tükröződ­nek vizében, pázsit és hem­pergő-homok az innenső olda­lon, és a tölgyfának támasz­kodva, hallgatagon kúposodik a juhász kunyhója. Előtte vil­láságú bogrács, csak éppen a tűz nem ég alatta. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents