Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

1958. JTÜNIUS 27. PÉNTEK

/ff»

« Ecrer

&Cirlap

Beszélgetés dr. Pál Zoltán ügyésszel a fiatalkorú bűnözők helyzetéről

Fiatalkorú bűnözők száma az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett, különösen a nyugati államokban, ahol az összbűnözők közül ma már katasztrofális hányadot tesz ki a fiatalkorúak száma. S ennek egyik legfőbb előidézője a háborús pszihózis. Az „egy nap a világ életszemlélete”, a rothadó társadalom létbizonytalansága és kilátástalansága adja meg a magyarázatát a nyugati országok fiatalkorú bűnözői száma emelkedésének.

Az elmúlt évtizedben hazánkban is emelkedett a fiatalkorú bűnözők száma, de lényegesen kedvezőbb arányban, mint nyugaton, s az előidéző okok is más természetűek.

Pál elvtárs erről a következőket mondja:

— A második világháború felmérhetetlen erkölcsi rombolást végzett országunkban is. de különösen az ifjúság körében.

Tehát a legfontosabb tennivalók ezen a területen adódtak volna. Ám a szocializmus hatalmas iramú építése közben bizonyos mértékig mégis háttérbe szorult az ifjúság nevelésének ügye.

Az elmúlt másfél év alatt azonban ezen a területen is döntő változások történtek.

Az ügyészség behatóan foglalkozik a fiatalkorúak helyzetével. Különös gonddal keressük azokat az okokat, amelyek a gyermekeket az erkölcsi züllésbe, a bűnözésbe sodorják. Ugyanis a legfontosabb feladatnak a bűn elkövetésének megelőzését tekintjük.

— Hol és miben látja ezeket az okokat?

— Határozattan állítom, hogy nincs született bűnöző. A környezet és a nevelés határozza meg elsősorban a gyermek jellemét és egyéniségét. Az olyan családban, ahol

Amilyen a család, olyan a gyermek.

De ezen túlmenően

működik egy igen sokat ígérő szervezet, a párthatározat nyomán létrejövő Országos Ifjúsági és Gyermeknevelési Tanács, amely összefogja az ifjúság nevelésével foglalkozó szerveket, hogy hatékonyabbá tegye a munkájukat.

Ilyen tanácsok már megyénk területén is — Nagykőrösön, Cegléden és más helyeken is — működnek. Az ő feladatuk az, hogy ellenőrizzék az olyan helyeket — vasútállomás, mozi, cukrászda, italbolt stb. —, ahol a fiatalok a legnagyobb számban tartózkodnak. S a szemtelenül és tiszteletlenül viselkedő fiúkkal, leányokkal a helyszínen elbeszélgetnek, — vagyis nevelőmunkát végeznek. A nevelési tanács tagjai felkeresik az erkölcsi züllésnek kitett gyermekek szüleit is, ahol tanácsokkal, szociális segély- nyújtással, vagy gyám kijelölésével segítenek megteremteni a gyermek fejlődése érdekében elengedhetetlenül szükséges feltételeket.

Ma már számszerűen kimutatható, hogy amióta, ez az intézmény működik, azóta a fiatalkorú bűnözők száma folyamatosan csökken.

Az Ifjúsági és Gyermeknevelési Tanács az eddig elért eredményeivel igazolja, hogy megérdemel minden támogatást és segítséget azoktól, akiknek szívügyük a jövő nemzedékének a sorsa.

Ebből a hatalmas munkából az ügyészség és a bíróság is kiveszi a részét. A mi feladatunk, hogy az ifjúságnak azt a szűk rétegét, amely a züllés, a bűnözés útjára tért, elszigeteljük a többiektől. Büntetésként intézetbe helyezzük őket, ahol a szocialista társadalom rendjét tiszteletben tartó, becsületes emberekké válhatnak — fejezte be nyilatkozatát dr. Pál Zoltán, a fiatalkorúak ügyésze.

D. J.

A rózsák szerelmese

mmmHHmmimmiiiimHHHMiiiiimiiniMiiHMHmiiiiiiHmiHimiMiiiiinmtHmHMiimimmtHimmmiiiimitiiHumiiiiHiim

a szülők iszákosok, durvák. nemtörődöm természetűek, ott a gyermek sem érzi jól magát, mindenáron szabadulni akar otthonról,

A felbomló házasélet ugyancsak törést és zavart okoz a gyermek lelkében.

Az egymással szemben álló , szülőknél gyakori eset, hogy i gyermeküket egymás ellen f hangolják. Mi lesz ennek a \ következménye? A gyermek j elhidegül, mert nem tudja fel- \ fogni és megérteni, miért kell \ választania azok közül, akiket \ egyformán szeret. A szüleiben l csalódó gyermek, aztán bizal- j inatlan lesz a felnőttekkel j szemben és nem érzi szüksé- \ gét annak, hogy tisztelje is i őket. Az ő számára ilyenkor \ az utca, a baráti társaság j nyújt vigaszt, ahol megértésre \ talál. S a magára maradt. [ ellenőrzés és felügyelet nélkül j hagyott gyermek kiszámítha- j tatlan. Az erkölcsi züllés, a j bűnözés felé vezet az útja, j különösen akkor, ha már az \ iskola sem tudja helyrehozni \ a rossz családi élet káros ki- ! hatásait.

De érdemes felfigyelni egy j új jelenségre is, amely az élet- I színvonal emelkedésével pár- 1 huzamosan jelentkezik.

Azok a szegény munkás- és f parasztszülők, akik az életük ] javát végignyomorogták, ma \ minden lehetőt megadnak j gyermekeiknek, hogy biztosít- | sák számukra a gondtalan éle- j tét.

Ez sem helyes.

Az a gyermek, akinek j semmiért sen kell küzdenie, mert nindent eléje j tálalnak, nem becsüli meg [ az,

S ha majd a sait lábára kell | állnia, ha majo nem élvezi | a szülők támogtását. akkor j az életben is nindenütt a | könnyebb oldalt érési. Ilyen | fiatalokkal gyakrh találkoz- f tam a vádlottak hdján.

— Mit tesz a trsadalom, í hogy megakadályoz* és meg- f előzze a fiatalkorúra bűnözé- f sét?

— Hangsúlyoznom kell, f hogy ebben a kéregben a f legtöbbet a szülők hétnek. í

■jyr AGY KÖRÖS. Szolnoki út.

iY Mindössze néhány lépés a Fő tértől. Mégis olyan, mint egy kis elvarázsolt paradicsom a hatos számú ház. Barbie Antal dr. kicsiny birodalma. Itt él családjával, ha délutánonként hazatér a Nagykőrösi Konzervgyárból, amelynek üzemi orvosa, s hódol szenvedélyeinek. Mert van néhány belőle, s valamennyi szép, nemes szenvedély.

— Kell valami, ami leköti az embert, ha a munkából fáradtan hazatér — kezdi csendesen a szót a hús nappali szobában. — A kérdés csupán az, melyikei választja Iki az ember a sok közül. Azt, amelyik káros és ártalmas nemcsak önmagára nézve, hanem a társadalom szempontjából is, vagy pedig amelyik felüdít, s nemesít. Ez a szabadidő kérdésének nyitja.

Elgondolkozik néhány pillanatra, s egy régi emléket elevenít.

— Ezerkilencszázharmincki- , le neben történt, egy kicsiny dunántúli falucskában, Kajá- ron. Itt kezdtem orvosi működésemet. Megérkezésemkor a főjegyző így fogadott: tudsz inni és kártyázni? Amikor ráfeleltem, hogy egyiket sem, mogorván rámrivallt: Akkor máris csomagolhatsz, s mehetsz : haza. Nem is volt ott sokáig ■ maradásom. Az én szenvedő- . lyeim másban jelentkeztek. ; Még egyetemista koromban ; tánc-zenekart alakítottam. Na- ■ gyón szerettem zongorázni. ;

Gyakran játszottam akkor a mozikban is, én szolgáltattam egy szál zongorán a néma-filmek kísérőzenéjét.

Akaratlanul is a krónikás ajkára kívánkozik a kérdés:

— Természetesen ma is zon- gór ázik?

Elmosolyodik.

— Ma már átvették helyem a leányaim.

t\E AZÉRT NEM maradt

U hűtlen a zenéhez, a muzsikához, ha ma már csak elvétve is ül le a zongora mellé. Az országban ugyanis ő volt a tizenhetedik rádió-amatőr, s így szinte természetes, hogy a szoba sarkában álló hatalmas zenegépet saját maga építette.

Póruljárt nyelvelők

János-ünnepély lesz vasárnap

a Népligetben

A Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete június 29-én, vasárnap rendezi a hagyományos János-ünne- pélyt, a népligeti Petőfi-sport- telepen. Az egésznapos ünnepségen kulturális és sportműsor szórakoztatja a kicsinyeket és nagyokat egyaránt. A sportrendezvények már reggel 8 órakor megkezdődnek. Délután Budapest és Belgrad nyomdászainak válogatott csapatai vívnak labdarúgó-mérkőzést.

Igen érdekesnek ígérkezik a kulturális műsor is, amelyben többek között fellép Bilicsi Tivadar, Kövecses Béla, Kovács József, Környei Lajos, Simon István, Margaréta Petrova, Németh Paula, Szecsődy Irén, a szakszervezet, több nyomda és a Csepeli Papírgyár énekkara, illetve zenekara. Konferál Darvas Szilárd és Pártos Ili.

A műsort este 10-ig tánc követi.

A legnagyobb, s talán legszebl szenvedélye azonban a kertészkedés. S ezt minden kimondott szónál ékesebben bizonyítja az orvosi rendelő épületét beborító, vérvörös és fehét színekben pompázó futórózsa Tavasszal és ősszel a rózsái gondozása tölti ki szabadidejének legnagyobb részét.

De vajon mit csinál ilyenkot nyáron, amikor a rózsák mái virágba szöktek?

— Nagyon szeretek fényképezni. Most a színes fotózás a szenvedélyem. Igaz, sok idői és nagy türelmet igényel, de csak az igazi szenvedély, amelyért komoly erőfeszítést kell tenni az embernek. S a színes fotózás valóban ilyen.

Dr. Barbie Antal nem tölti hiába a szabadidejét. S az elmondottakon kívül gyakori látogatója a városi értelmiségi klub előadásainak, szeret színházba és moziba járni, bár t két utóbbi kedvenc szórakozó sónak most már odahaza' hódolhat, hiszen csak fel kel kattintani a televíziós készülél kapcsolóját, s máris színház ban, moziban érezheti magát

A legnagyobb öröme mégi az, ha együtt lehet a családdalt a két lányával, akik köüíll < nagyobbik, Mária, kimondha tatlan örömet szerzett szá mára ezekben a napokban: ki tűnőre érettségizett. S enné aligha kívánhat többet, szebbe egy édesapa. Még akkor is, ht orvos, kertész, muzsikus, rádió műszerész, fényképész, szereti férj és apa egyszemélyben.

(prukner)

J. BANDI TÖRTÉNETE

a szót: Épp volt egy üresedés, mert a kertész elment. Ennek a helyére tették s mivel lakása sem volt, a kézbesítőfülkét rendezték be számára. Nem könnyű dolog gondját viselni, mert a fiú szeretet nélkül nevelkedett, ide-oda hányta a sors. A sok nélkülözés, ütés-verés egy kissé nehéz felfogásúvá tette. Még írni, olvasni sem tud. Nehezen illeszkedik bele az olyan légkörbe, ahol megbecsülést, tiszteletet tanúsítanak egymással szemben az emberek, mert ő ezt soha nem tapasztalta. De, hogy a jószándék megvan benne, az biztos. Csak egypár szóval kellett figyelmeztetni, hogy lakása s ő maga is piszkos. Szombaton már felsúrolta a kis kamrát, s azóta is rendben tartja. Vett lavórt is a tisztálkodáshoz. Az igaz, hogy magatartása érdes, otromba, s sokan ezt rossznéven veszik tőle, de hát hol tanulhatott volna jobbat? Attól az anyától, aki az éhes, zsírt megdézsmáló négyéves gyereknek úgy a fejébe vágta a kést, hogy a hosszú forradás még most is a homlokán van, vagy attól a gazdától, aki kilencéves korában úgy összeverte, hogy nyomait a karján még ma is viseli? Türelmesnek kell vele lennünk, állapítják meg újra a gondos pótmamák. Ha érzi, hogy törődnek vele, szeretik ő\ megváltozik. S hogy ez a törődés nem marad a szavaknál, mutatja az, hogy fizetését gondos terv szerint beosztják. Már van új ruhája, cipője. Ha valamit rosszul csinál, nehezen ért meg, nem szidással, hanem szép szóval

hányatott élete. De bármenynyire is szívükön viselik a nevelő-mamák a sorsát, ez mégsem lehet végleges megoldás, amit a fiú maga is érez. Teljesen kiszolgáltatottan, tudatlanul áll a világban. S a tanács dolgozói valamennyien elfoglalt emberek, kiknek maguknak is van családjuk, gyermekük, s ügyes-bajos] problémáik nem kevés. J. Bandira üres délutánok, vasárnapok várnak, s a léha, könnyelmű barátok, akik csodálatos szimattal találják meg az ilyen embereket, hogy bűnre csábítsák őket.

Irma és Jolán néni már nem tehet többet, de tehet a KISZ- szervezet. S itt meg kell mondani, hogy mikor szóltak Spenger elvtársnak, a KISZ- titkárnak, hogy beszéljen a fiúval, azt mondta várjanak még evvel, egyelőre más feladatok vannak. Az igaz, hogy, sok feladata van a KISZ-nék, de ez is a legfontosabbak közé tartozik, hogy egy fiatalt, különösen egy ilyen fiatalt felkaroljon, tanítson. Adjanak neki feladatokat, vonják be a megelégedett fiatalok közösségébe, érezze, hogy a magához valók között is van társasága. A KISZ feladata, hogy ne engedje át az üres szombat délutánoknak s a féldeciknek, ami menthetetlenül arra az útra vezet, ahol családja jár, s akiktől most még irtózik, hogy életüket megismerte.

S mikor jóbarátokként elbúcsúztunk a kapuban, kilépve szikrázó napsütés fogadott. Ott megígértem, hogy egy pár hónap múlva újra megnézem mi történt J. Bandival, s akkor olvasóinknak is beszámolunk, milyen útra vezette a társadalom keze.

Komáromi Magda

Baratsagtalan szürke esőfelhők takarták el az eget előlem, ahogy kifelé tekinl- gettem a Monorra vivő vonat ablakából. De őszintén szólva, csak néztem, de nem láttam, mert gondolatban állandóan azzal az üggyel foglalkoztam, amiért oda utaztam. Levelet kaptunk az elmúlt héten régi ismerősünktől, Vadász nénitől, aki leírta a monori községi tanács és J. Bandi esetét.

Cseperkélő esőben értem a tanácshoz és a régi-régi épület visszhangos folyosóján kerestem a tanácselnök szobáját. S mikor beléptem, s elmondtam, miért jöttem, egyik percről a másikra, otthon éreztem magam. Nagyon csinos és nagyon kedves nők koszorúja vett körül, hogy közösen elmondják J. Bandi történetét.

Horváth Elekné, a szép szőke „Irma néni” vitte a szót: Körülbelül fél éve lehet, hogy egy reggel nagyon elhanyagolt külsejű kamaszt láttam a kapu alatt ácsorogni. Megkérdeztem, kit keres, mire elmondta, hogy az édesanyját! J. Andrást az anyja egész kiskorában lelencbe adta s azóta vetődött ide-oda. Most végre megtudta, hogy anyja Mono- ron él s azt jött felkeresni, de nem tudta a lakáscímét. Ezt rövidesen kikeresték s a községi kézbesítő kíséretében elindult „haza”. Az első nap még szívesen fogadták, különösen, amikor munkával szerzett pénzét átadta. De amikor az ötszáz forint elfogyott s megszűnt az ivászat, vége lett a szeretetnek is. Anyja s az iszákos, munkakerülő férfi, kivel együtt él, már nem törődtek vele. pénz nélkül tartani sem akarták. S így került vissza a tanácsra, ahol valami munkát kért, hogy élni tudjon.

Most Varga János veszi át

magyarázzák meg, mit kell tennie.

„Egy gondos szülő húszéves koráig neveli, védi a gyermekét — mondja Horváthné. — Ez a fiú megélt 19 évet, de szellemileg még nem jutott el idáig. Az elmaradt nevelést most nekünk kell pótolni.”

Ezek után még fokozottabb kíváncsisággal vártam a délutánt, hogy a munkából megtérő fiúval én is beszélhessek. S amikor ott ült előttem szőke hajával, kék szemével, úgy nézett ki, mint bármelyik munkásfiatal, akit a gondos szülök eresztettek szárnyra. Pedig ahogy csendes hangján, értelmesen meséli élete „ sorát, szörnyű dolgokat hallok. „Anyámnak nyolc gyermeke van, de nem ismerjük egymást, szétszóródtunk. Négyéves voltam, hogy lelencbe adtak. Nem igen emlékszem sokra, csak már arra, mikor kiadtak falura. Első nap, amikor elvittek. még a szobában aludtam, de másnap már 25 disznót, négy tehenet, két lovat a csi- kaival kellett ápolnom. Lakásom az istálló volt. Éjjel háromkor felvertek etetni. Ekkor már hétéves voltam. Iskolába mindig csak délelőtt engedtek el, akkor meg már nem mertem bemenni. Nem tanultam ott semmit, épp csak a nevemet tudom leírni. Mikor beírtak a második osztályba, a gyerekek csak gúnyoltak. Közben más gazdához kerültem, de iskolába nem adtak többé. Volt hely, ahol szerettem volna megmaradni, mert rendesen etettek és nem ütöttek, mint

máshol, de onnan elvittek vissza a menhelybe. Ma már meg sem tudom mondani, hány csalódnál voltam, csak azokra emlékszem jól, ahol nagyon megvertek. Egyszer az egyik gazda, mert a malacvisítástól nem értettem, mit mondott, úgy nekemesett, hogy a felesége szedett ki a kezei közül s kötözött be ecetes ruhával. Mikor vizet kértem, mert nagyon rosszul voltam, a gazda pofonvágott, hogy ezt kapsz, nem vizet. Tizenhat évemet hogy betöltöttem, megkérdezték a menhelyben, mi akarok lenni. Így mentem a bányába dolgozni. Azonban nagyon fiatal voltam, nem bírtam a nehéz munkát, hát önkényesen kiléptem. Majd megbetegedtem. Egy alkalommal látogatók jöttek a szomszéd beteghez s az egyik asszony megkérdezte: ismerem-e J- Jóska tsz- tagot, mert valahogy hasonlítok rá. A következő látogatáskor már a bátyám jött be értem a feleségével. így találtuk meg egymást. Elmentem én is a tsz-be dolgozni, kaptam ‘fél hold háztáji földet is. Nem is volt baj a zárszámadásig, ekkor azonban a bátyám mindent elszedett tőlem. Munkaegységeimre s a háztáji föld jövedelméből mindössze egy öltönyt s egy 40,— Ft-os. kalapot kaptam. Azt mondta, ezzel ki vagyok fizetve, hisz tartottak engem. Küldött, keressem meg anyámat, úgy tudja, Monoron él. Hát így jutottam el idáig.”

A foqadtatást s a többit

már olvasóink ismerik. Most úgy látszik, átmenetileg csendes öbölbe jutott J. Bandi