Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-03 / 129. szám
1958. JUNIUS 3. KEDD 3 '"iL'fCMan Ráckeve, Árpád utca Szovjet tudós tapasztalatcsere-látogatása V. I. Bászkákov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Tudományos és Műszaki Tájékoztató Intézetének helyettes igazgatója, a magyar— szovjet akadémiai egyezmény alapján tapasztalatcserére Magyarországra érkezett. Előadás a magyar képzőművészetről — Rómában Aradi Nóra, a Művelődésügyi Minisztérium képzőművészeti osztályának vezetője Olaszországba utazott. Június 4-én Rómában, a Collegium Hungaricumban a mai magyar képzőművészetről tart előadást, majd június 14-én részt vesz a Velencei Biennálé megnyitó ünnepségén. SZERETNÉM ELMESÉLNI a ráckevei Árpád utca történetét. Persze csak egy részét, mert a jelent most írják a ráckevei lakosok. Ami viszont a múltat illeti, az bizony harminc esztendőre nyúlik vissza. Körülbelül ennyi ideje ugyanis, hogy Moesáry Dániel kormánypárti képviselő úr először Ígérte meg választási beszédében az Árpád utca kikövezését. Mentségére szolgáljon, nein ő volt az egyetlen: rajta kívül sokan megígérték ugyanezt. No nem sűrűén, csak úgy négyévenként. Amikor választások voltak... Egyszer már a karókat is leverték a latyakba, mondván, Rogy ott lesz a köves út közepe. Tóth Gábor tanácselnök — szöszke hajú .suttyógyerek volt akkor — ma is emlékszik arra a karóra, amit ott szúrtak le éppen a konyhaajtajuk előtt. Ott is rothadt el a szűgyig érő sárban. Hanem az út csak nem épült meg ... Bántotta is eleget ,a ráckeveieket, hogy ilyen sáros a „főszeg" leghosszabb utcája. Szívesen kiköveztették volna, mar csak azért is, hogy ne mutasson kezével olyan vádlóan a főtéri Árpád-szobor a róla elnevezett utca felé. Hiába, nem volt rá pénz. Még a múlt év végén összeállított községfejlesztési tervben is csak 15 000 forintot szántak az Árpád utcára. Ezt is máshonnan „csípték le", hogy ha már a kövezésre nem telik, legalább a nagyobb gödröket betemethessék, meg vízlevezető árkot csinálhassanak az út két oldalán, így terjesztették a tervet a tanácsülés elé. Hümmögtek a tanácstagok, mindannyian tudták, hogy ez csak toldás- foldás. de mit csináljanak, ha nincs több pénz? Hiszen a kultúrotthon tatarozása is sürgős, meg az artézi kutak fúrása is. Csak legalább kölcsönt szerezhetnének valahonnan... EZ MOTOSZKÁLT az emberek fejében a tanácsülés után. Noha mindannyian jóváhagyták a tervet, valahogy mégsem voltak nyugodtak. Az Árpád utca bevonult még az álmaikba is. De nem ilyen la- tyakosan, gödrösen, hanem simára kövezve . . . Hogy szikrázik a lovak patkója a sebes vágtában! Addig-addig nyugtalanította őket ez az álom, amíg kimondták a szentenciát: ha nincs kölcsönpénz, majd ad a lakosság! Két és félezer hold földre vezet ez az út, mindenkinek megéri a költséget. Ügy látszik, csak az kellett, hogy valaki hangosan is kimondja, ami benne motoszkál: másnap 69 tanácstag indult útnak ház- ról házra a gyűjtőívekkel. Tíz nap alatt ötvenezer forint, 530 fogatnapszám és 529 gyalog- napszám gyűlt össze. Hanem az eldobott kő még ekkor sem állt meg. A nőtanács (kitalálta, hogy teaestet kellene rendezni. Teaest? Az i* jó! — mondták az asszonyok s két nap múlva 80 háziasszony kavarta a tortát, gyúrta a süteményeket — természetesen ki-ki a magáéból. Olyan vendégséget csaptak, hogy ... több ezer forint bevétel született belőle. De ezt már az Árpád utca és környéke lakói sem nézhették tétlenül. Kis ideig súgtak-búgtak, aztán egyszer csak hatalmas plakátok adták tudtul mindenkinek, hogy szombat este tanácsbál lesz a községi kultúrotthonban, amelynek bevételét az Árpád utca kövezésére fordítják. Három és fél hektoliter bor fogyott el a bálon. Három és fél hektoliter, amit a gazdák adtak össze öt-tíz literjével — ingyen— és maguk fogyasztottak el három decijével — pénzért! Az eredmény egy takarékbetétkönyv lett, benne 11 536 forint betéttel. A könyv első lapján, a tulajdonos rovatban ez áll: „Árpád utca ..." Egy szép napon ismerős fiatalember kopogtatott Tóth Gábor tanácselnök ajtaján: Mikus Ervin, a Budapesti Közúti Igazgatóság mérnöke. Csak néhány percre zavar — mondotta —, mert hallotta, hogy társadalmi erőből köves út épül az Árpád utcában. Neki fogata nincs, anyagilag sem tudja kivágni a rezet, de úgy gondolta, hogy társadalmi munkában megcsinálná a műszaki tervrajzokat. Aztán Kovács Sándor jelentkezett, ugyanennek a vállalatnak a járási kirendeltség vezetője: ő ugyan napköziben nings itthon — kezdte — de munkaidő után szívesen vállalja a munkálatok műszaki irányítását. Ügy gondolta, hogy a felajánlott gyalognapszámból a szaktudást igénylő burkolási munkákon kívül a lakossággal minden egyebet meg lehetne oldani... A MUNKA. TÖBB mint egy héttel ezelőtt megkezdődött. Naponta 50—60 önkéntes munkaerő dolgozik; planírozzák a talajt, árkot ásnak, követ fuvaroznak. Naponta 50—60 felnőtt, meg 40 diák: az Ady Endre Gimnázium tanulói, tanáraik vezetésével, ök sem akartak kimaradni, így hát felajánlottak 240 munkanapot az útépítéshez. ... Ezt szerettem volna elmondani az Árpád utca történetéből. Annak is főleg a múltjából. Mert a jelent most írják a ráckeveiek dolgos két kezükkel... Nyíri Éva Befejeződött a MUOSZ küldöttközgyűlése A Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése vasárnap befejeződött. A vita után a küldöttek egyhangúlag elfogadták a beszámolóban foglaltakat és az új alapszabályt, majd titkos szavazással megválasztották a szövetség választmányát, a fegyelmi bizottságot, az ellenőrző bizottságot, és megtartották az Újságírók Szanatórium Egyesületének közgyűlését; megválasztották az egyesület tisztikarát. A közgyűlés után a MUOSZ választmánya megválasztotta a szövetség elnökségét. A TETT SZÍNHELYE BERLIN címmel június hónapban mutatják be az NDK új bűnügyi filmjét .......................................................................................................................................................................................................................................................................................mir: n ek sem láttuk nyomát. Pedig elkelne. Ugyancsak elkelne, hogy a Szentendre—Visegrád közötti szakaszon is jobb legyen az ellenőrzés. A szabálytalanul parkírozó gépkocsik sokasága akkor csak megritkulna. Némelyek úgy hagyják magukra a gépkocsit, mintha az magától helyre menne. A dunapart végig „foglalt". Szinte sehol sincs olyan fa, mely alatt ne tanyázna kisebb-magyobb csoport. Pattog a labda, fogy az ennivaló, melyik csoportnál éppen mi van soron. Ez nem is lenne még baj. De hát ezek a pestiek... sóhajt az emberi Olyan csatateret „varázsolnak”, annyi szemetet szórnak szét, hogy mindegyik után elkelne egy köztisztasági alkalmazott! Sajnos, az emberek a természet szabadságának élvezését egyben a kulturáltságtól való szabadulással is egy- békötilk. \ isegrád ejgtt versenyt „futunk” a Táncsics gőzössel, mely billenésig megpakolva igyekszik lapátkerekével a kikötő felé. Nem öndícséret, d« nem tudott lehagyni bennünket! Mi értünk előbb a hajó állomáshoz! A népes hajóállomás még népesebb lesz pillanatokon belüli A hajónak itt a végállomása, mint a hangost) emondó közli: a hajó este hétkor in- dúl vissza. Aki lemarad, az gyalog megy. Pontos, megjelenést kérünk! (Ez igen — mondja a kisördög — mintha értekezletre hívnának.) A Táncsics után még több hajó köt ki, mint a hajóállomáson mondják, nem győzik „fogadni” a hajókat, annyi van. Még a vízibuszok is lemerészkednek idáig, no persze nem a menetrend szerinti pesti járatok. A rengeteg kiránduló eléggé sokat téb-láboL míg elszánja magát. Ugyanis egy aprócska térképen kívül semmi nincs a hajóállomáson és környékén, ami útbaigazítaná őket. Nem kerülne sokba. Még a községi tanács is megcsináltathatná! Még azt sem mulatja semmiféle felvilágosítás, hogy a várhoz hol lehet feljutni. Nem mindenki ismeri a turista utak jelzéseit. Sőt! No persze a többség nem a várhoz igyekszik. Túl messze van. Magasan. Meleg van ahhoz — mondják a renitenskedő gyerekeket leintve, akik „várat akarnak játszani” — ahogy ezt az egyik csemete „ízes” magyarsággal kifejtette. Legtöbben megelégednek a Sala- mon-torony környékével is, de azt már igazán szeretnék megnézni. S éppen ezért érthetetlen, hogy egy tábla miért nem magyarázza meg nekik, hogy miért nem nézhetik meg. Mert így kerülgetik, találgatnak, s végül bosszankodva továbbállnak. Mert azonkívül, hogy a „kutya harapós”, más felvilágosítás nincs. Az is a gondnokok kapuján. S ha már itt tartunk, azt is szóvá kell tenni, hogy illő lenne a falépcsői megjavítani. Olyan rozoga, hogy az embernek- akaratlanul is megrebben a szíve. Persze, feljut; rajta, dehát... A hajóállomási vendéglőben telt ház. Étel, ital bővében van, nem lehet panasz. Hacsak a locsolatlan salakra nem. Mert nem éppen gusztusos, amikor belepi az asztalokat ... A révátkelésnél annyian vannak, mint égen a csillag. Nagymarosról szinte ezredek- ben „vonulnak fel” azok, akik vonaton jöttek. Panasz nem is lehet, sűrűn fordul a rév, csak éppen a part gödrei nem a legjobbak a bokák számára. Egv kis planirozás eltüntetné. S akkor nem pottyannának el oly könnyen a gyerekek az amúsy is nagy tolongásban. Ha az ember visszanéz Vi- segrádra, bizony elszorul a lélegzete. Mert nagyon szép. Habár mellettem ezt azzal indokolták: — Tudod öregem, nekem mindig a másik part tetszik. Ha itt vagyok, akkor a visegrádi. Ha meg átmegyek, akkor a nagymarosi. Szegény ember. Az egész napot elutazhatja a réven. maros mar csendesebb. A dunapart itt is népes, de érezhetően kevesebben vannak. Kicsit mostohagyerek már ez a rész. Nem tudni, miért. Szobon pedig már valahol a Dunakanyar külvárosában érzi magát az ember. Ott bizony már nem nagvon emlékeztet semmi arra, hogy még mindig a Dunakanyarban van, ha éppen a „farkánál” is. Remélhetőleg a Dunakanyar bizottság nemcsak a Visegrád részre költ mindent. Jut erre is. Kismaros, Nógrádverőce felé ismét igazi dunakanyari a hangulat. Ezerszínű pillangóként lepik el a partot az emberek, csak éppen azt nehéz eldönteni, hogy tilos vagy jó helyen iürödnek. Mert mindenütt fürödnek. Ezzel is kellene törődni. Mert a folyami révkapitányság nem minden. A községi őrsöknek sem árt. olykor végignézni a partot. A Börzsöny már csendesebb, habár Királyrét felé sokan Dihengetnek a hegyoldalban, Börzsönyligetnél még arra is jut idejük, hogy a patakból halat fogjanak. Csak úgy pesti módra. Kézzel. Hogy valami haszon is legyen a mai napból. Ahogy hazafelé összegezem magamban a nap tapasztalatait. némi malidéval állapítom meg, hogy míg mindenki örült, pihent, játszott, s jót | kortyolt a hűs seritalból, ad- 1 dig én loholtajn, izzadtam, bá- | mészkodtam, s kérdésekkel | nyaggattam azokat, akik min- | denre kíváncsiak voltak, csak | éppen az én kérdéseimre nem. | De hát ez már így történt. 1 Akkor legalább összegezzen | az ember. Sok szépet, jót Iá-§ tott. Érdemes a Dunakanyar \ bármely részére elmenni, meg-1 ismerni, mert sok-sok szép él- | ménnyel lesz gazdagabb. Düc- 1 cenő, hiba. akad mindenütt. § Olyasfajta szeplők ezek, mint | a hamvasarcú kislány orra kö- | rüh Ettől még szép a Duna- | kanyar. Persze ezek nélkül a | hibák nélkül még szebb lenne. | S nem is kellenének hozzá | százezrek, milliók. Elsősorban | akarat kell, s egy kis jóindu- § lat. Mert igaz: úgyis eljönnek | a pestiek. De hát, aki már § egyszer jött, az jöjjön több- § szőr is. Legyen mit magával 1 vinni! (Itt mondja megint a| kisördög, hogy egyedül Viseg-| rádon látott megvásárolható | emléktárpvat, ké^slapot. Pe-1 dig, de tervezték ezt is sok | hejyütt!) ('salogat, hív a nyári | nap. ezzel kezdtem. Valóban 1 rengetegen keresik fel a Du-| nakanyart, nem egy külföldi | gépkocsit is láttunk a legkü-1 lönbözőbb helyeken. Nem | rossz dolog ez. Sőt: jó dolog. | S apró hibák eltüntetésével | még szebbé, kellemesebbé le-1 hét tenni az embereknek a | vasárnapot, a pihenés napját. | Hogy ne csak a nyári nap, ha-1 nem a kulturált környezet, a| megfelelő ellátás, s a táj szép-1 sége együttvéve is vonzza | őket. | Lebukik a nap. Indul vissza | a Táncsics, s motorok zúgnak | végig a betonon. Hazafeléi igyekeznek a pestiek. Hogy| jövő héten ismét eljöj jenek ... | Mészáros Ottó I TŰZOLTÓVERSEM BIÁN Vasárnap tartották meg Bián a budai járási önkéntes és társadalmi tűzoltók versenyét. Negyven csapat indult a versenyen szép eredménnyel. A legjobb eredményt elérő csapatok pénzjutalmat, oklevelet, az úttörők töltőtollat, nyomósceruzát, tornacipőt és oklevelet kaptak, Az üzemi csoportok a 400-as fecskendőn mutatták be tudásukat. Első lett a budaörsi Prés- és Kovácsoltárugyár. Második a Keményfémipari Vállalat csapata. A községi tsz és állami gazdaságok versenyében a 400-as motorfecskendőn első lett az érdi dohánykutató gazdaság csapata, második a Herceg- halmi Állami Gazdaság. Lajtfecskendőn mutatták be tudásukat az úttörők. Első a Budajenői községi úttörők fiúcsapata lett. Második lett Perbál úttörő-csapata. A verseny legidősebb résztvevője Beniczki Gyula 78 éves tinnyei tűzoltóparancsnok volt. A legfiatalabb pedig Roller János 14 éves sóskúti úttörőcsapat-parancsnok és Gazdag Anna 14 éves nagykovácsi úttörőparancsnok volt. Zenekarral az élükön a gyakorlótérre indulnak az önkéntes tűzoltócsoportok tagjai Gyakorlat közben. Szerelik a 400-as mozdanyszivattyó csövét A legidősebb és a két legfiatalabb résztvevő (Nánási Pál fotoriportja)
