Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

”\fCMäp 3 Mi ve v« «. «/^A/í r tm&y u&itffln is jEWlPH beromfHenyésztési szakiskola /mondókéi A péceli baromfitenyésztési szakiskola Péceien a Gyömrín út 27. szóm alatt, szanatóriumnak is beiüö, árnyas fákkal övezett domb tetején a régi Fáy-kas- télyban működik az ország egyeben, de egyre nagyobb tradíciókkal rendelkező barom- fitenyésztési szakiskolája. A cél: megtanítani a növendé­keket a nagyüzemi baromfite­nyészet szakszerű vezetésére. Az iskola nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tudást is ad. Az elméleti oktatás itt, a gyakorlati pedig Gödöllőn, a Kisállattenyésztési Kutató In­tézet telepein történik. A szak­iskola tehát kiváló szakembe­reket nevel arra a fontos nép- gazdasági ágra, amely eddig kissé mellőzve volt. Pártunk és kormányunk felismerte az e területen mutatkozó hiá­nyosságokat és intézkedésével megalapozta az iskola műkö­dését és a szakemberek neve­lését. Az iskola növendéket ezek­ben a napokban vizsgáznak, számot adva az egyéves mun­kásságukról. Az 1957—1958-as évfolyamban 38 növendék te­szi le a nehéz vizsgát. Ter­mészetesen bizonyítványt is kapnak. Minősítésük: „Szakis­kolát végzett baromfitenyész­tő." Tihanyi Istvánnak, a szak­iskola igazgatójának közlése szerint a tanulmányi előmene­tel igen jónak mondható, az átlagos tanulmányi eredmény 3,8. Mi történik a végzett nö­vendékekkel? A végzett nö­vendékek elhelyezéséről a Földművelésügyi Miniszté­rium és a szakiskola vezető­sége már gondoskodott. Kö­zülük tizennégyen különböző megyék baromfikeltető állo­másaihoz szaktanácsadóként kerülnek. Feladatuk lesz a megyékben a termelőszövetke­zetek baromfiállományának szervezése, szaktanáccsal váló ellátása, továbbá a bromfite- nyésztő mintaközségek és szakcsoportok irányítása. Az állami gazdaságok baromfite­lepeire kerül tizenöt fö, ré­szint brigádvezetőnek, részint gyakornoknak, átmenetileg szakmunkás csoportvezetőnek. Az Élelmiszeripari Miniszté­rium baromfitenyésztő gazda­ságaiba öten, a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Köz­pont területére pedig négyen mennek. Csak helyeselhető, hogy a Földművelésügyi Minisztérium állást is biztosított valamennyi növendék részére. A vizsgá­kon részt vesznek a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató In­tézet kutatói is, valamint dr. Kántor István, az FM kisál­lattenyésztési osztályának ve­zetője. A növendékek nevelésében igen kimagasló és lelkiismere­tes munkát végzett Tihanyi István igazgató, Czakó József és Dér András gazdasági ta­nár. Dicséret illeti valameny- nyiöket, mert munkásságuk A kedvezőtlen időjárás elle­nére meglepően gazdag ter­mést várnak megyénk újbur- gonya-termelői. Elsőnek a da- basi járásból. Inárcsról indí­tottak útnak Csehszlovákiába újburgonyát, eddig mintegy 30 vagonnal. A tervek szerint az idén 300 vagon újiburgo- nyát szállítanak megyénkből — a belföldi szükséglet kielé­gítése mellett — külföldre. A nagyfokú burgonyaibogár-ve- szély ellenére eddig sikerűit íertőzésmentes burgonyát szál­lítani, A termelők lelkiismeretesen védekeztek a burgonyabog-araik ellen. Azonban, mint más me­gyében már előfordult, akad­nak termelőik, akik nem véde­eredményeképpen 38 szakem­berrel gazdagították a magyar barofitenyésztést. További jó munkát kívánunk az iskola vezetőségének, a végzett nö­vendékeket pedig szeretettel üdvözöljük ma még az -iskola padjaiban, de holnap már a gyakorlati élet területein. Szikora András keznek a burgonya,bogarak kártevése ellen. Ezektől a földművesszövetkezetek nsm veszik át az árut, sőt a fel­vásárlásból is kizárják azt a községet, ahol fertőzött új­burgonyát találtaik. A kizárás súlyosan érinti az illető község minden újbur- gonyatermelőjét, esetleg egy gazda hanyagsága, lelkiisme- retlensége miatt. Az exportra alkalmas újiburgonyáért a termelők a szokásosaiéi 15—20 százalékkal több pénzt kap­nak. A belföldi fogyasztás cél­jaira viszonylag kis mennyisé­gű újburgonya kell. A termelőknek tehát érde­kük a burgonyabogán elleni gondos, alapos védekezés. A MSZMP Központi Bizottsága tagjainak találkozója egyetemi professzorokkal Az MSZMP Központi Bizottsága a tanév befejezése alkal­mából június 20-án elvtársi beszélgetésre hívta meg az egyete­mek vezetőit és számos professzorát. A késő esti órákba nyúló, szívélyes légkörben lefolyt beszélgetésen részt vett a Központi Bizottság részéről Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fehér Lajos és Kállai Gyula elvtársak, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Benke Valéria, Fogarasi Béla, Novo- báczky Károly és Orbán László elvtársak, a Központi Bizott­ság tagjai. Megkezdődött az újburgonya exportja KÖSZ ÖNTJÜK ÁZ ÉPÍTŐKET S zeretettel köszönti az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének Pest megyei Bizottsága megyénk építő-, fa- és építő­anyagipari dolgozóit az építők napja alkalmából. Hazánk felszabadulása óta immár nyolcadik alkalommal teszi feledhetetlen nappá ezt az ünnepet az egész napos szórakozás építőipari dolgo­zóinknak. Senkinek sem szabad elfeled­nie azt az időt, amikor ipa­runk dolgozói a régi, letűnt világban egy évből csali öt hónapot dolgozhattak. A ve­zető urak kegyeiből hét hónap alatt kétheti inségmunkán ve­hettek részt. Az öthónapi ipari szakmunkát is túlnyomó részt vidéken kellett tölteni, mert csak abban az esetben alkalmazták a munkást. Mun­kásszállásokról szó sem lehe­tett A hosszú, fáradságos munka után istállóban, csűr­ben. kellett tölteni az éjszakát. Minden nap attól kellett fél­niük, hogy Vagy elbocsátják őket vagy ha végig is tudják dolgozni a szezont, mi lesz a családdal a hosszú téli hóna­pok alatt. Ennek tudatában csak fel­háborodva tudunk gondolni az 1956 októberi ellenforradalom idejére, mert senki előtt sem lehet vitás, hogy a régit akar­ták vissza; az idényjelleget, a bizonytalanságot, és kiütni a munkás-paraszt hatalmat a kormányzásból. E gondolatra az építőmunkés kezek, ugyan­úgy, mint a többi munkásé is, még keményebben fogják meg a szerszámot és védelmezik eddigi alkotásainkat. Szemünk előtt vonul el és folytatódik a népi demokrácia nehéz, de győzelmes időszaka. Üj városok, ipari gócpontok, erőművek, lakóházak, hidak, utak, iskolák és számos egyéb kulturális létesítmények jelzik közös rpunkánk eredményessé­gét. Alig 13 éve, hogy hazánk felszabadult a fasizmus igája alól, s máris milyen szép fej­lődést értünk el. Minden egyes létesítmény a mi kezünk munkájának a gyü­mölcse is. Ezeket az alkotáso­kat állandóan tovább kívánjuk fejleszteni. Minden igyekeze­tünkkel az eddig elért ered­mények magasabb szintre való emelésén fáradozunk. Ezekkel a gondolatokkal köszöntünk minden építőipari dolgozót a? építők napján. Szilágyi Sándor területi elnök 1 Képek a budakeszi Kossuth Tsz-ból Növekszik a baltacim-kazal, nem lesz gond az állat- állomány átteleltetése I Különös gonddal hizlalták a képen látható kocákat. Az | aratás nehéz munkája közben „szolgáltatják” majd az I üzemi konyhán a finom pörköltnek, kirántottnak valót | Mészáros Miklósné, aki tíz éve tagja már a termelő- ! szövetkezetnek, Kéri Mihálynéval, az „újdonsült” termelő­szövetkezeti taggal szüreteli a cseresznyét Jön a zamatos erdői szamóca A Börzsöny és a Pilis nagykiter- jédésű erdeiben megérett az erdei szamóca. A napokban az Erdei Terméket Feldolgozó és Értékesí­tő Vállalat megkezdte begyűjtését és szállítását. Előreláthatólag 20 mázsa erdei szamócát adnak át a fővárosi Csemege-boltoknak, első­sorban az éjjel-nappal, a Kígyó utcai és a Marx téri közértek­nek, A jövő héten hat IBUSZ-vonatot indítanak a Balatonra Az IBUSZ június 28-án Siófok­ra és Fonyódra, június 29-én Sió­fokra, Fonyódra, Balatonalmádiba, Balatonfüredre, ezenkívül Agárd- ra, Zebegénybe, Királyrétre, Tóvá- roskertre és Gyöngyösre indít kü- lönvonatot. Jelentkezni június 26- ig lehet az IBUSZ-irodákban. BELPOLITIKAI KRÓNIKA A hét legjelentősebb ese­ménye, mely az érdeklődés középpontjában állt, kétségkí­vül az országgyűlés ülésszaka volt, hiszen nem kisebb dol­got tárgyaltak meg a nép vá­lasztott képviselői, mint a há­roméves terv-javaslatot, az el­következendő évek munkájá­nak iránymutatóját. A tervgazdálkodás elvá­laszthatatlan a szocialista rendszertől, s elválaszthatat­lan a szocializmus építésének feladatától is. Ma már nem kell bizonygatni, hogy tervek nélkül nem lehet felépíteni az új rendet, nem lehet biztosí­tani annak szilárd gazdasági alapjait. De nem mindegy, hogy reálisak-e ezek a tervek, vagy pedig álmokat kerget­nek. Az elmúlt esztendőkben akadtak olyan terveink, me­lyek nélkülözték a reális ala­pot, s melyek tervek is ma­radtak. Most, az országgyűlés elé került terv-javaslat olyan volt, mely reális alapokon nyugszik, mely nem kerget ál­mokat, hanem olyan feladato­kat szab meg, melyeket ugyan nem könnyen, de becsületes, alapos munkával sikerrel tu­dunk végrehajtani. Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a kormány első elnökhelyettese az időszerű gazdasági és poli­tikai kérdésekről tartott fel­szólalásában is erről beszélt: tervünk reális alapokon nyug­szik, a párt és a kormány nyugodt szívvel terjeszti a nép képviselői elé. Nincsenek eb­ben a tervben szemkápráztató számadatok. Nem igér ez a terv fűt-fát. Szerény terv ez, de reális, megvalósítható, s lehet-e ennél fontosabb szem­pont? Mi ér többet? A szép szavak, a csillagászati számok tömege, vagy pedig a reális szó, mely megvalósulandót je­lez? Az országgyűlés ülését meg­előzték az országgyűlés külön­böző bizottságainak ülései. Ezeknek a vitáknak a jellege, egész tartalma mutatja, hogy képviselőink mennyire fele­lősségteljesen vizsgálják a há­roméves terv célkitűzéseit. A hároméves terv egészének legfontosabb célkitűzése: az életszínvonal stabilitása, a dolgozó nép életének fokoza­tos javítása, gondtalanabbá té­tele. Az életszínvonal emelése — mint kifejezés, mint foga­lom — sokat vesztett hiteléből az elmúlt esztendők alatt. De az ellenforradalom leverése után napról napra tapasztal­hattuk, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány ilyen ígéretei a legreálisabb alapokon nyugszanak, s a kor­mány ezt sem szégyellte meg­mondani, ha valamire nem volt lehetőség. S ez most is így van: nem csodálatos emel­kedés, nem tejjel-mézzel folyó Kánaán, hanem szerény, de biztos alapokon nyugvó élet­színvonal-javítás, olyan, mely­re alapozni lehet, olyan, mely­re újabb emelkedések falát emelhetjük. Természetesen ahhoz, hogy az életszínvonalat emelhessük, sokat kell tennünk. S erről is igen sok szó esett Kiss Árpád beszámolójában, de a felszóla­lók is nagy figyelmet fordítot­tak az életszínvonal emelésé­nek feltételeire. Az ipar ter­melésének 22, a mezőgazda­ságénak 12—13 százalékkal kell növekedni, hogy megte­remtsük az életszínvonal javí­tásának feltételeit. De nemcsak a termelékeny­ségnek kell emelkedni, hanem egy sor, kisebb jelentőségűnek látszó, de nagyon is fontos feladatot kell megoldanunk: napról-napra figyelmet kell fordítanunk a termelés gazda­ságosságára, a takarékosságra, a nép vagyonának megóvásá­ra. Sokat hangoztatott szavak, sokat beszéltünk és írtunk ró­la. De nem hasztalanul. Mind több és több ember érti meg, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldása nélkül nem lép­hetünk előre, nem biztosíthat­juk az életszínvonal emelését; S az országgyűlés ülése is fi­gyelmeztette az ország népét: addig nyújtózkodjunk, amed­dig a takarónk ér! Ne pocsé­koljuk az olyan anyagokat, melyekre egész népgazdasá­gunknak nagy szüksége van. Ne bánjunk könnyelműen az olyan gépekkel, melyek verej- tékes munka nyomán készül­tek el, s melyekben az egész nép fillérei fekszenek. De nemcsak az ipar terüle­tén vannak fontos feladataink a hároméves terv sikeres vég­rehajtása érdekében, hartem a mezőgazdaságban is. A ter­melőszövetkezeti mozgalom további erősítése, fejlesztése, a mezőgazdaság belterjességé­nek fokozása nem kis, nem könnyű feladat. Pártunk és kormányunk megteremtette a biztonságos termelés feltéte­leit. A megnövekedett terme­lési kedvet ezer és ezer tény bizonyítja. De mindez még nem elegendő. Itt is tovább kell lépnünk, hiszen elképzel­hetetlen, hogy míg az iparban jelentős fejlődést érünk ei, addig a mezőgazdaság mozdu­latlan maradjon. A belterjes­ség. az állattenyésztés megja­vítása egyben azt is jelenti, hogy még több segítséget kap a falu, még több iparcikk bő­víti a választékot, hiszen a munkás-paraszt szövetségnek van ilyen „üzleti” oldala is. Örömmel adhattunk számot a hároméves terv vitája so­rán arról, hogy a baráti álla­mok, elsősorban a Szovjetunió hogyan lesz segítségünkre. A KGST legutóbbi ülésén igen fontos határozatok születtek, s ezek a határozatok tükrö­ződnek abban is, hogy három­éves tervünk során jelentősen bővíteni kívánjuk gazdasági együttműködésünket a szocia­lista országokkal. De ugyan­akkor azt is hangsúlyoznunk kell — s ezt tették az or­szággyűlés ülésein is —, hogy elsősorban a saját lábunkon kell megállnunk, elsősorban a saját jó munkánk gyümölcsei­re számíthatunk. Az országgyűlés olyan „ké­nyes” kérdést is felvetett a tervjavaslat vitája során, mint a lakáskérdés. Mindenütt nagy gond ez, s a terv minden le­hetőt tartalmaz is, ami eny­híthet a jelenlegi nehéz hely­zeten. De ugyanakkor Apró elvtárs arra is felhívta a fi­gyelmet: a kormány, az állam nem tudja ennek a kérdésnek teljes terhét magára vállalni, hanem a dolgozók is, erejük­höz mérten segítsék az állam ilyen irányú erőfeszítéseit, A terv most már törvény. Törvény, mely kötelező. Kö­telező, hogy valóság, a nép életét szebbé tevő valóság le­hessen. Az időjárás bizonyos javu­lása némileg megengesztelte a közvéleményt, mely jogos ag­gódással tekintett a terméski­látások elé a száraz, aszályos­nak ígérkező nyárelőn. Az elmúlt napokban lehullott te­kintélyes csapadék javított a terméskilátásokon, s szeren­csére — még nem jött ké­sőn. Aranyat érő eső volt ez, s a falvakat járva, rögtön szembetűnik: mennyivel nyu- godtabbak most már a pa­rasztemberek. De van egy másik hír is, mely az egész ország közvéleményét érdekli: a jövő kenyerének biztosítása. Megkezdődött az aratás az ország igen sok helyén. Vág­ják már az árpát s nem egy helyen a rozsnak is nekifog­tak. A nyári munkák dandárjá­hoz érkezünk. Az aratás-csép- lés mindig a legmegfeszítet- tebb munkát követelte a fal­vak dolgozóitól, s az idei elő­készületek azt tanúsítják, hogy a jelentősen megnőtt terme­lési kedv, a biztonságérzet széppé, s zökkenőmentessé te­szi az idei aratást. A heten került nyilvánosság­ra a Legfelsőbb Bíróság Nép­bírósági Tanácsának ítélete Nagy Imre és társai bűnügyé­ben. A néphatalomra feneke- dö, a szocialista demokráciát álnok jelszóként használó áru­lók elnyerték méltó büntetésü­ket. A történelem már az ellen- forradalom napjaiban kimond­ta felettük az ítéletet. Azok, akik kommunisták, haladó emberek legyilkolását megen­gedik, akik szakítani akartak a szocialista országok testvéri közösségével, akik utat nyi­tottak a múlt sötét urainak és a söpredéknek, csak árulók, a nép ellenségei lehetnek. S az ellenforradalom leverése óta eltelt idő még tisztábbá, még igazabbá tette ezt az ítéletet. Ezer és ezer letagadhatatlan tény, adat bizonyította, hogy Nagy Imre és társai hogyan szövetkeztek a magyar reak­ció legsötétebb alakjaival, ho­gyan árulták el a nép hatal­mát, hogyan akarták az impe­rializmus igájába kényszeríte­ni az egész magyar népet. A nép nevében ítélt a nép­bírósági tanács. A nép nevé­ben, mely elszoruló szívvel és torokkal szemlélte októberben az új urak koncért való tüle­kedését, s mely fellélegezve, bizakodva indult az útnak, amikor látta: az árulók eltaka­rodtak a történelem színpadá­ról. A népet becsapni, elárulni büntetlenül nem lehet. S az ítélet is azt bizonyította: igaz, nagyon igaz a költő szava „ezerszer jaj a bűnösöknek“; Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents