Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

1958. MÁJUS 11. VASÁRNAP rtst W£C k/CfHan U!tmfllillltltifmilllllllimillMIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIinttlllllltHltlllllli!lltl!lllUlilhlllU?l1llllltllitllimitlllttllllltllllt!MIIHHIH A iirodalmi pályázat eredménye A Pest megyei Tanács és a Pest megyei Hírlap szerkesztősége az elmúlt év őszén irodalmi pálya* zatot hirdetett, amelynek célja az volt, hogy a megye területén élő dolgozók írói formába öntsék a mai kor eseményeit, másrészt, hogy akik lígy érzik, írói mondani­valójuk van, írásaik napvilágot lássanak lapunk hasáb­jain. Az irodalmi pályázat meghirdetése óta számos elbe­szélés, tárca, mese és riport érkezett szerkesztőségünkbe, azt bizonyítva, hogy a pályázat meghirdetése eredményes volt. Sok olyan levél is érkezett szerkesztőségünkbe, amelynek írói — arra hivatkozva, hogy csak későn érte­sültek a pályázat meghirdetéséről — a pályázat meghosz- szabbitását kérték. Kérésüknek eleget tettünk, s így a művek beküldési határidejét ez év márciusának végéig meghosszabbítottuk. Ezután kezdődött meg a beküldött sok száz pályamű feldolgozása. íróik változatos témagaz­daságról tettek tanúbizonyságot. írtak az ellenforradalom borzalmas napjairól, s a disszidált magyarok keserű sor­sáról csakúgy, mint hétköznapjaik békés munkájáról, s belső érzéseikről, elsősorban a szerelemről. A pályamű­vek egy részét közöltük már lapunk hasábjain. Nem egy pályamű azonban még csak azután kerül közlésre majd. A bíráló bizottság a pályaművek elbírálása után úgy találta, hogy az első díjat ezúttal nem adja ki, mert a be­küldött munkák között nem talált olyat, amely ezt a szintet megütötte volna. Az 1500 forintos II. díjat H. Becz Imre (Szigetszent- miklós, Petőfi u. 5.) nyerte Becsei elégia és számos más verse beküldéséért. Az 1000 forintos harmadik díjat a bizottság megoszt­va, 500—500 forintos díjként ítélte oda Rakovszki József­nek (Pilis) verseiért és Bohnyát Györgynek (Vác, Már­cius 15 tér 19.) Forrófejúek című elbeszéléséért. A bíráló bizottság dicséretben részesíti még: Urbán Lászlót (Gyömrő, Liszt Ferenc u. 4.) Csalódás a remények útján című elbeszéléséért. Ladnai Ferencet (Keményfaipari Vállalat) Egy volt karhatalmista emlékezései című írásáért. Körmendi Imrét (Csepel Autógyár) Naplórészlet 2057-ből című művéért. Zombori Imrét (Zsámbék) verseiért, és Durmits Árpádot verseiért. imiiiimiiimiMfiimiiHHHiimimumiMiiiHiiiiHmiiMiHHHiiimmHmminiMiHMHmuMHmmimiHiutHiiiHiHiiHMintii MÁJUSI STRÓFÁK Giuseppe Ungaretti: Ember vagyok mégis Mint ez a színdarab San Michele olyan hideg olyan kemény olyan kiszikkadt olyan megolvaszthatatlan olyan teljességgel ellélektelenedett Mint ez a színdarab olyan az én sírásom senki se látja Halálnak' bére az élet Simon Gyula fordítása VAIRIA HATMOU Kinyílt az ég tűzpiros tulipán tárja szívét Nótám a szél lendítse messzire: jiozzád beszél Tiéd szívem sokra nem mégy vele én azt hiszem Állj meg magad ha ketten vagyunk is igy biztosabb • J b.hj ij aílO^J. Mint most a fák: hajt, ha össze is bújik az ág. Bor István Az utolsó paradicsom című olasz film főszereplője. A film a déltengeri szigetvilág egzotikus életét eleveníti meg. Az 1957-es berlini nemzetközi filmfesztiválon ezüst díjat nyert ez a film A honi/. Nagyhuta» Tóalmás új iskolái feltétlenül elkészülnek az új tanévre „Számos Pest megyei köz­ségben az örvendetesen fejlő­dő igények kinőtték a régi is­kolaépületeket, amelyek bőví­tésre szorulnak. Több község­ben egészen új iskolaépület­re lenne már szükség. A me­gyei költségvetés elég bőke­zűen biztosított pénzügyi ke­retet a legszükségesebb isko­laépítési és bővítési munkála­tokhoz, így ebben az évben már sok megyei iskola problé­mája elintéződik.” A Pest me­gyei Hírlap a közelmúlt na­pokban írta ezeket a sorokat a megye területén folyamat­ban lévő iskolaépítésekről be­számoló tudósításában. Az építési vállalatokkal kötött szerződések szerint a munká­latokat olyan időpontban kell befejezni, hogy az iskolák az új, illetve a kibővített iskola- épületekben kezdhessék már meg a tanítást az ősszel kez­dődő új tanévben. A megyei tanácshoz befutó jelentések szerint az építési munka minden helyen terv­szerűen folyik és így komoly kilátás van arra, hogy időre be is fejeződik. Próbaképpen ellátogattunk három iskola­építő községbe, Abonyba, Nagykátára és Tóalmásra, hogy a helyszínen nézzük meg: teljesülnek-e ezek a re­mények, ABONYBAN gimnázium épül. Általános gimnáziumot kap ez a nagy kiterjedésű és népes község, amely már nagyon régen vá­gyakozik középiskola után. Vezetősége és lakossága kész­ségesen vállalt súlyos terheket érte. A régi banképületet ajánlotta fel a gimnázium számára, átalakításának költ­ségeire 30 ezer forintot sza­vazott meg, az érdekelt szü­lők pedig magukra vállalták, hogy társadalmi munkával el­készítik a kerítését és vállal­ták az átalakítással kapcso­latos munkálatokat. A megyei tanács nemrégen meghozta határozatát, amely ügy szól, hogy Abony már az idén meg­kapjam gimnáziumot, amely egyelőre az első és a második osztállyal az új tanévben már meg is kezdi működését. Az átalakítási munkálatok előkészítése már megtörtént. A szükséges anyagot a hely­színre szállították és a na­pokban megkezdődik a mun­ka. Nincs nagyobbszabású át­alakításról szó, néhány közfa­lat kell húzni az épület bel­sejében, a helyiségeket át kell festeni, némi tatarozásra is szükség lesz, de ez mind olyan munka, amelynek elvégzésére bőven van idő. így semmi akadálya sincs annak, hogy az abonyi gimnázium szep­tember elején kaput nyisson. Az abonyiak nagyon örül­nek a gimnáziumnak. Eddig évente 100—120 abonyi gye­rek járt be a ceglédi közép­iskolákba, ezek most meg­szabadulnak a „bejárás” minden kényelmetlenségétől, hiszen odahaza végezhetik el a gimnáziumot*. Igen valószí­nű az is, hogy az abonyi gim­náziumnak sok olyan növen­déke is lesz, aki az általános iskola nyolc osztályának el­végzése után különböző okok miatt nem iratkozna be gim­náziumba, ha Ceglédre kellene bejárnia, de az abonyi gim­náziumba mindenképpen be­iratkozik. NAGYKATA vadonatúj, gyönyörű és kor­szerűen felszerelt gimnáziu­mot kap, mert a régi iskola- épület már nem felel meg a középiskolai igényeknek. A három részre tagolódó, nagy kiterjedésű új épület már te­tő alatt áll. Egyelőre vakolat­lan téglafalai vörösen izzanak a májusi napfényözönben. Kö­zépső része kétemeletes, bal­szárnya egyemeletes, jobbszár­nya, ahol a tornaterem készül, földszintes. Az építési mun­kának a Szolnok megyei Épí­tőipari Vállalat jászberényi kirendeltsége a vállalkozója. A munkát Szikra István ve­zeti és ezeket mondja róla: — Két évvel ezelőtt, 1956- ban kezdtük meg itt a mun­kát, amely azonban különböző okok miatt többször elakadt. • Az árvíz, majd a földrengés miatt kellett félbeszakíta­nunk, hogy minél hamarabb helyreállíthassuk az elemi károkat, aztán a bányászlakás építések is elvonták innen az erőket. Végül mégis rákap­csolhattunk. Szerződésünk szerint szeptember elsejére kell készen átadnunk az épü­letet, de az építési munkála­tokkal már augusztus elsejé­re elkészülünk. Csak a sze­relési munkálatok terén mu­tatkoznak némi nehézségek. A szennyvíz-levezetés kérdése még megoldásra vár. Ehhez a munkához a szerelő válla­latnak május másodikén kel­lett volna felvonulnia, de még eddig nem jelentkezett. Reméljük, hogy csak néhány napos késésről van szó. Az épületen most hetven munkás dolgozik. A gimnázium­ban nyolc tanterem, fizikai* vegytani előadóterem, olva­sóterem, tanácskozó-terem, ta­nári szoba, igazgatói iroda* kétszáz férőhelyes ebédlő* üzemi konyha, kétszáz négy­zetméteres alapterületű torna­terem, fürdő, zuhanyozó, öl­töző, orvosi szoba és szép gondnoki lakás» lesz. Ha a gimnázium az uj tanévben át­költözik új hajlékába, eddig használt épületében az egyik általános iskola kap helyet. Az új gimnáziummal szem­ben egy lakóház is épül, ben­ne egy kétszobás pedagógusla­kás konyhával és fürdőszobá­val és egy háromszobás peda­góguslakás ugyancsak konyhá­val és fürdőszobával. TÓALMÁS szintén kinőtte a maga régi két- tantermes iskoláját. Uj* hatalmas szárnyat kap hoz­zá négy tanteremmel. Aa emeletes szárnyépület fa­laival , már elérték a meghatározott magasságot* most készül az utolsó födém hozzá, aztán a tetőszerkezet elkészítésére kerül sor. Ezt a munkát is a Szolnok megyei Építőipari Vállalat végzi. Nagy János építésvezető ezeket mondja róla: — A szerződés szeptember elsejét tűzte ki végső határidő- i ül, de a munkával augusztus i 15-re feltétlenül elkészülünk. ! Jelenleg egy hat tagból álló kőművesbrigád, egy ács és hu­szonöt segédmunkás dolgozik rajta. Minden anyagunk meg­van, nem lesz semmi fennaka­dás. Mi is azon vagyunk, hogy a tóalmási gyerekek jövőre már ezekben az új és egészsé­ges tantermekben tanulhassa­nak. Az új épületszámyban min­den lesz, ami egy korszerű is­kolához kell: tanári szoba, ta­nulószoba, előadóterem, szer­tár, sőt „zsibongó“ is, ahol a tízperces szünetekben tartóz­kodhatnak a gyerekék, ha a szabadban kedvezőtlen az idő. Tornaterem egyelőre saj­nos — nem lesz. Hogy miért* azt nem sikerült megállapítani. Valószínűleg szűkre szabták a pénzügyi keretet. Pedig kár* hiszen a testnevelés fontossá­gát ma már senki sem vonja kétségbe. És az is kétségtelen, hogy így, egy füst alatt sokkal könnyebb és olcsóbb lett vol­na ;;. A legfontosabb mégis az, hogy ez az épület is időre elkészül* Magyar László pedig negyvenhat százalékra. Ez tény és való! No már most mit jelent ez a tény? Itt az igazgatóságban felnőtt embe­rek ülnek. Nem akarok itt önök előtt demagógiát űzni, elvtársaík. Nem akarok arról panaszkodni, hogy a munká­sok nélkülözik a termékein­ket ... Hogy a falusi szövet­kezeti boltok néma szemrehá­nyással tekintenek ránk táton­gó polcaikkal... Hogy nem teljesítettük a vöröshadse- reg megrendelését, nem ad­tuk meg vitéz katonáinknak, amire szükségük van, és így tovább, önök felnőtt embe­rek, semmi értelme, hogy köz­ismert tények ismételgetésével töltsük az időt. Másról aka­rok beszélni. Negyvenhat szá­zalékos elmaradás a tervtelje­sítésben ... tudják elvtársak, hogy ez mit jelent? Nem ol­vasnak újságot elvtársak! Beleragadtak a mindennapi, hétköznapi folyó teendők hí­nárjába! Én ezzel szemben figyelemmel kísérem a politi­kát. Olvasok újságot és a kö­vetkezőket közölhetem: a Föüzell négy szigorú feddést kapott tizenegy százalékos le­maradásért. Tizenegy száza­lék... és minálunk hány??! Az üvegszilikát-bizottságot fel­oszlatták húsz százalékos terv nemteljesítés miaú. Az össz- texértben szigorú dorgálással leváltották az elnököt, kizár­ták a pártból az igazgatót meg a helyettesét! Porcüveg- fájanszban három százalékos lemaradás miatt az egész igaz­gatóságtól megvonták a sza­badságot! A Keményfém- egyesülésben egy embert ki­zártak a pártból, négyet levál­tottak, kettőt eltiltottak min­dennemű felelős állás viselé­sétől. Tessék? Helyes Anton Fridrihovics kiegészíti a fentebb mondottakat: ugyan­ott feloszlatták az üzemi párt- szervezetet és elrendelték az egész apparátus terven kí­vüli tisztogatását. Terven ‘kí­vüli tisztogatás, elvtársak! Ter-ven ki-vü-U tisz-to-ga-tásl Az Olajiparban a vezetőség három tagját leváltották és átadták a bíróságnak, leváltot­ták az elnökhelyettest, az el­nököt pedig más munkakörbe helyezik át. De mit is emle­getem az Olajiparit! Egész népbiztosságoknak mossák meg ai fejét, olvassák csak el az újságot. Mit képzelnek, velünk majd zsenírozzák ma­gukat? Dehogy is zsenírozzák! De nem ám! No és mit java­solnak most nekünk? Váltsuk le az üzemi megbízottunkat? Gyorsítsuk a nyersanyag el­szállítását? Fokozzuk a pre­mizálást? Nevezzünk ki új igazgatót? Állítsunk fel di­csőségtáblát meg szégyentáb­lát? Naívság, elvtársak. Ne­vetséges. Határtalanul naív és nevetséges. Ne dugjuk a fejünket a homokba! Hajlan­dó-e a jelenlevők közül va­laki kezeskedni azért, hogy a negyedév végére a gyár leg­alább félig behozza az elmara­dását? Nem, ilyen kezességet senki sem vállalhat értünk ... Nehéz helyzetben vagyunk. Minden félintézkedés rövidlá­tás lenne, kétszeres veszélyt rejt magában ... Bátran, ha­tározottan és amellett körülte­kintően kell eljárnunk. Tud­ják, elvtársak, hogy mit aján­lok? Alakítsuk át a lazarev- kai gyárat, nevezzük el, te­gyük meg ... egyszóval változ­tassuk át. kombináttá. Igen, kombináttá, sőt, ha úgy akar­ják, trösztté. Tessék? Miért ne? Vannak ennél sokkal ki­sebb trösztök is. Igen, területi trösztté alakítjuk át a gyá­rat. Olga Mdkszimcvna, ké­rem, keresse csak meg az irattárban az ivanovói területi bizottság levelét... valahol ott kell lennie. Ha jól tudom, a múlt év elején érkezett. Azt kérték, adjuk át a lazarevkai gyárat a terület rendelkezése alá. Akkor kategorikusan el­utasítottuk. Most pedig ... most kategorikusan hozzájá­rulunk. Tessék? Én se sza­kítottam félbe önöket, most szíveskedjenek végighallgatni az elnöküket félbeszakítás nél­kül. Tehát1 a gyárat területi trösztté alakítjuik. A megbí­zottunkat tüstént visszahívjuk, hogy ne zavarja a helyi szer­vezetet az igazgatásban. A te­rületi bizottságra bízzuk, új igazgatót nevez-e ki, vagy pe­dig meghagyja a régit. Az ő dolguk, ám feleljenek érte! Es ami a fő: haladéktalanul tö­röljük Lazarevkát a közpon­tosított ipari és pénzügyi ter­vünkből. Ezzel, amint nem nehéz kitalálni, ugyebár, egy csapásra megváltoztatjuk a tervteljesítésünk százalékszá­mát! ... Elszigetelni a beteget az egészségestől: ez minden intézkedés alapja, értelme! Hadd feleljen az egészséges az egészségesért, a beteg a betegért. Leoperáljuk a szer­vezet gennyedző részét és megadjuk nélci a lehetőséget, hogy vagy meghaljon, vagy a megfelelő elszigeteltségben meggyógyuljon.. Hadd igaz­gassa a gyárat a területi bi­zottság, érvényesítse a ren­delkezésre álló összes eszkö­zöket! Zárjon ki embereket a pártból, aprítsa őket gulyás­sá, ha úgy tetszik. Mi kö­zünk hozzá?! Elvégre is a gyár nincs Moszkvában *. * Cselekednünk kell, most mindjárt, haladéktalanul, eb­ben a minutában. A legna­gyobb ügybuzgalommal! A ne­gyedév végéig •még öt hetünk van. Mire a negyedévi ered­ményeket ellenőrzik, addigra mi már réges-rég kiléptünk az egészből... Tessék? Nem ravasz ez. csak bölcs, kedves elvtársak! Használni kell az eszünket! Az e-szün-ket! Bi­zony, kell, hogy legyen vala­mi sütnivaló ebben a serpe­nyőben, itt ni, amit a nyakun< kon viselünk! Sütnivaló nélkül már réges-rég vórúljártunlk volna mindannyian! Ivan Vagyimovics szereti az irodalmat-- SOLOHOVOT? Persze, hogy olvastam. Nem mindent, de azért olvastam tőle egyet- mást. A „Csendes ,Don”-t.. azt is ő írta? Persze, olvas­tam. Azazhogy, olvasgattamt Lapozgattam ... Tudja, ké­rem az embernek nincs ideje, hogy minden sort elolvasson Szerintem nem is szükséges. Én a magam részéről csak rá­nézek egy bekezdésre és már felfogom a lényegét. Ezt a gyakorlatot az írásbeli jelen­tések olvasásával szereztem... Egyébként borzasztó, hogy mi­lyen gyengén írnak úgy álta­lában! Tudja, nincs bennük semmi mélység, semmi.., semmi szenvedélyesség. Iga­zán nem is értem, mi ennek az oka. Pedig hát mennyire a kedvükben járnak, ha tudná! Honorárium, beutalás, alkotó szabadság, tanulmányút.,. És amellett semmi felelősség, semmiféle ipari és pénzügyi terv. Ha engem egy félévre így elhelyeznének, remekmű­vet írnék! Adatok? Mit szá­mítanak az adatok! Ha az embert a párt odaállítja egy bizonyos helyre, például az irodalomba, ha megadják ne­ki a lehetőséget, hogy állami ellenőrök, revízió nélkül dol­gozzék, és mentesüljön ettől az idegtépő hajszától, akkor köszönje meg és írjon re­gényt! A pártonkívülinek ... no, annak, persze, tehetséges­nek kell lennie. De hiszen a párt még annak is segít. Fa­gye jev? Melyik, a leningrádi? Hogyan, csak egy van? Azt hittem, kettő... Általában fu­ra egy népség ez! Pökolian fegyelmezetlenek... Egyszer, amikor Malinovszkij még élt, elhatároztam, hogy költe­ményt rendelek nála a Főfá- janszporc meg az összagyag­iparért egyesülésének az év- \ fordulójára. Felhívom tele-1 fonon, kérem Majakovszkij | elvtársat. „Elutazott hat hét-1 re”, mondják. Kérdem, ki he-§ lyettesíti? Azt mondják, sen- | ki. Mit jelent az, hogy sen- | ki??! Hat hétre elutazik és | még helyettest sem jelöl ki? 1 Vagy azt hiszi talán, hogy pó-1 tolhatatlan? Minálunk ninese- i nek pótolhatatlan emberekl f Aztán még kétszer felhívtam, 1 hát kérem, fényes nappal nem 1 felel a telefonja. Nem veszik I föl a kagylót. A végén ki-1 sül, hogy főbelőtte magát. 1 Olyan népség ez kérem, hogy I megbízhatatlanabb nincs a | világon. A minap a moszkvai 1 városi tanácsnál jártam, hát | kérem, megjelenik ott valami § író, és kéri, utaljanak iki neki I egy villát. És milyen udvaria- | san beszéltek vele! „Legna- | gyobb sajnálatunkra most ép- I pen nincs villánk! Sajnos,, ké- | rém szíveskedjék a villatröszt- | hoz fordulni..Aztán, mi- f kor elment, meg is kérdez-1 tem: miért „legnagyobb saj-1 nálatukra?” Talán bizony az | ingatlaniroda útján nem vá-1 súrolhat magának villát? Hi- | szén ezék aranyhegyeket ke- | resnek!... Az „Akadémia” ki­adványai? Gyűjtöm őket... | micsoda kultúra! Csupa se-1 lyemkötés, aranyozás... Azt mondják, vannak még külön | számozott példányok is, sev-1 róba vagy sagrénba kötve, | valami afféle. Gyönyörű köny- I vek! Apulejus „Arany kecs- 1 kebakja”, vagy valami af-1 féle ... elragadó! Vagy ott I van például az a Boccaccio. 1 Micsoda stílusművész! Lám, a I trágárságot is olyan finoman, | olyan kultúráltan tudják tá- | lalni, hogy kutya legyen, a'ki I beleköt... A „Vasáradat”-oty i Hogyne! Már a forradalom I előtt, a gimnáziumban olvas- I tam. Mondhatnám, ezen a i könyvön nevelkedtem, már- \ mint politikailag.. Szöllősy Klára fordítása | Aljosina alakítja a „Fecske“ ! küldetése című izgalmas szov­jet film főszerepét

Next

/
Thumbnails
Contents