Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

■kSfifiya nyer* iioretrtíóe, ersú főzett, kixtmiíhktt^bt- ■Ültéi és éíiokuim wwt disz lm túrokra '■.cfwzztt 'plíúzék/, szűrte fctsjikeszőrtorMi készül? ;Uo^ó*ko( fóh&étizot 'oi ha -.$&$■ &0§éÍ* noéfég., Ä kvhúikh íthS .részét (#rk<3-»tints húrtnímák tíénk­^á(t pttíéhríi?.- *éi ü-éyo.tíUyéíí- ío.PMj HÍRES FÉRFIAK A NŐKRŐL!!! „Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi .................•••••’* M ikszáth Kálmán mondotta egykoron a fentieket. A módsze­rekben nagyon sok az igazság. Vízszintes 1. és függőleges 14t Kedves nőolvasóinktól elnézést kérünk, mi mossuk ke­zeinket. VÍZSZINTES: 4. Előkelő szál­loda. 11. Tökéletesen kiirtó. 13. Sportfelszerelés. 14. Német névelő tárgyesete. 15. Mihály nem becéz­ve. 16. Az óvodai közösséghez tar­tozó. 18. Német névmás. 19. Taka­rítószerszám. 22. Takarodj! 24. Kákabél? 25. Szovjet sakkbajnok. 29. A kívánság előterjesztése. 30. Versenydíj. 31. Lóg az orra. 32. Község a váci járásban. 33. Ablak­szélek. 35. Endre Erzsébet. 37. Minden rossz kezdete. 38. Rövidí­tett korjelző. 39. Hableány. 41. Hi­res szobrászművészünk (Miklós 1831—1875), kitűnő műve a „Búsuló juhász”. 43. Asszonyrag. 44. Álmo­dozó. 46. Fejér megyei község. 48. Az egyik Pest megyei község szü­löttje. 52. Félkila! 53. Híres angol hadvezér volt (HAIG). 54. Sport­műszó az ökölvívásban. 55. A ma­gasba! 56. Borzalmas. 59. Bors­bél? 60. Életet mentett. 61. Zava­ros sor. 62. Torbágyi Kisiparosok Torna Clubja. 64. Fedezi a vissza­vonulást. 67. Valami _ franciául ( Rien). 68. Főúri rövidítés. FÜGGŐLEGES: 1. A franciák bora (VIN). 2. Apafej? 3. Rugalmas cipőtalp. 4. Járművek rongálják. 5. Sirdogál. 6. Majdnem itt. 7. Drága szőrmével bélelt. 8. Sérü­lés a lélegző szervben. I. Győri sportklub. 10. Kiváló termőtalaj. 11. Aruda. 12. A ló hátán is meg­él. 17. Megindul. 19. Hímez-hámoz. 20. össze-vissza keres. 21. E. S. E. 23. TÜZEP-termék. 26. Uzsonnázó társaság. 27. Félkész? 28. Hegedű- húr. 32. Szőlőhegyek kísérője. 34. Mérgező gáz. 36. Délutáni hírlap neve. 40. Szétszór. 42. Ormány­végek? 45. Sportember akkor is ha kint van a vízből. 47. Élelem. 49. ETletnékje van-e? — Nagy­kőrösön. 50. Alkalmas szélek? 51. Egyenlő a semmivel. 55. Fővárosi rövidítés. 57. A vagányok más­képpen úgy mondják, hogy zri. 58. Keverten tűr. 60. Merre? 63. Skálahang. 65. Magad. 66. Diplo­mások rövidítése. TRÉFÁS SZÁMTAN. A testvérek hárman valónak. Egy ízben túrósgombócot kívánt meg a gyomruk. Kívánságuk tel­jesült. Estefelé megérkezik a legidő­sebb fiú. Leül az asztalhoz és megeszi a gombócok egyharmadát és elsiet a randevúra. Hazajön a második fiú. Gondolva, hogy ő az első vacsorázó, elfogyasztja a meg­maradt gombócok egyharmadát és rohan a moziba. Végül meg­érkezik a legkisebb fiú és hasonló­képpen jár el, mint testvérei. A végén a tálban nyolc gombóc maradt. A kérdés: Hány gombócot evett a három fiú? Beküldendő a keresztrejtvény és a számtani rejtvény megfejtése 1958. május , 21-ig. A helyes meg­fejtők'1 között értékes könyveket sorsolunk ki. Az 1958. április 20-i rejtvényeink helyes megfejtése: Keresztrejt­vény: „... roppant elegáns vise­let, de nélküle jobban lát az em­ber.” Szórejtvények: Félsziget. Világrész. Kelenföld. Békéscsaba. A NYERTESEK NÉVSORA: Felvári József italboltkezelő, Csömör-Hőstelep. — Kővári Bélá- né, Veresegyház, Ujiskola út 12. _ Nagy Gergely, Budapest, XI., Szabolcska u. 7. IV. 3. — Bocsi József, Vác, Köztársaság út 8. _ Vajda Sándor, Pilisvöröávár. — Tárnok József, Vác Petőfi S. u. 4. _ Székács Józsefné, Cegléd, Kö­rösi út 24. — Szerető Szilárdka, Budapest, XI., Budaörsi út 28. f. 2. — Gróf László, Kerepes. Sza­badság u. 50. — Blaskovics Piros­ka, Kóka, Kossuth Tsz. A könyveket postán küldjük el. A CSUSZA-CSALÁD „Szvu A repülőgép befejezte a tiszt életkort, s olyan puhán ereszkedett le a gyepszőnyeg­re, mintha Gergely papa őr­angyala tartotta volna a te­nyerén. Brüsszelben voltak, a világkiállítás fővárosában. Gergely papa kissé szédül­ten tapogatta cipőjével a vas­lépcső fokait, amint — min­denkit mégelőzve — kifelé tü­lekedett a gépből. Odalenn egy szürke egyenruha várta, lárva- szerűen megkövült, udvarias mosollyal nyúlva aktatáskája után. — Köszönöm — hárította el Gergely papa a segítséget. — Szil vu plé — felelte az egyenruha, még mindig udva­riasan. — Keli a fenének — jelen­tette ki erélyesen Gergely papa, akibe a szilárd betonon kezdett visszatérni a magabiz­tosság. ■— Pálinka kell ide ba­rátom, nem szilvalé! Nálatok talán az a szíverősítő? — tette hozzá békülékenyén. — Eh bien — bólogatott beleegyezően az egyenruha, s könnyed, bocsánatkérö mozdu­lattal faképnél hagyta Gergely papát. Szerencséje volt, mert a ma­gyar pavilon alkalmazottjainak arra is volt gondjuk, hogy pártfogásukba vegyék, kalau­zolják későbben érkező honfi­társaikat. Nélkülük Gergely papa talán még ma is keresné a szállodáját, Hotel Pique Dame — ez volt a kicsi, de előkelő szálloda névé. Gergely papa igyekezett jól eszébe vésni, hogy majd egyedül is hazataláljon. E cél­ból néhányszor — gondolatban -r- elismételgette: — Pikve dáme,.. Pikve dáme. , Egy rövid délután állt ren­delkezésére, végignézni a kiál­lítást. Másnap már munkába kellett állnia. Gergely papa ugyanis azért jött Brüsszelbe, hogy működés közben mutassa be saját találmányát, a fél­automata szálazót. Míg azon tanakodott, melyik pavilonba menjen először, szo­katlan látvány vonta magára a figyelmét. Az USA feliratú csarnok előtt szebbnél-szebb fiatal nők sétálgatták fél-alá egy függőhídszerű építményen. Sétálás közben vetkőztek. Vé­gül már csak tenyérnyi fürdő­ruha takarta valamennyit. Ger­gely papa szorongva figyelt: vajon azt is levetik? Ebben a pillanatban szürke kosztümös fiatal lány állt meg mellette: — Joli mademoiselles, oui? — kérdezte betanult mosollyal. = Szil vu plé... = invitálta kecses mozdulattal közelebb Gergely papát a függőhídhoz, A kisöreg meglepődött: — mit akar már ez is azzal a szilvalével? Es egyáltalán hon­nan tud — ha rosszul is « magyarul?! Vagy lehet, hogy ez a nemzeti italuk? Mivel a maga részéről hatá­rozottan nem szerette a szilva­levet, tagadóan rázta meg fe­jét. A bájos ismeretlen erre újabb próbálkozásba fogott: — Wollen sie vielleicht et­was zu essen? Gergely papa tanácstalanul meredt újdonsült partnerére. Szegény feje az egészből csak az etvasz-t értette. Azt is budakőrösi értelmezésben. Ná­luk ugyanis a felismerhetetlen leveseket nevezték etvasznala az üzemi konyhán. Nem való­színű, hogy ez a lány ismer­né ... önagysága közben megunta a hallgatást. Néhány dallamos olasz szó után bocsánatot kért a zavarásért, és elment. Ger­gely papa szívesen visszahívta volna, de hogyan? Csak nem kiabálhat utána, hogy: — hé, hova siet? Álljon meg! — Isten áldjon, szilvalé —■ motyogta szomorkásán, s meg­indult a legközelebbi épület felé. A bejáraton belépve, ha­talmas nőalakot látott a szem­közti falon, piros jambósapká- ban. Marianne volt, a Francia Köztársaság jelképes nőalakja. Gergely papa azonban reklám­nak vélte: azt hitte, női divat­áru osztályra került. Bele­törődve hagyta magát sodor­tatni a tömeggel, egy Resta­urant feliratú térem felé. Itt kellemes csalódás érte: női ru­hák helyett ízlésesen terített, négyszemélyes asztalokat ta­lált, — így is jó — dünnyögte magának, mert a látványra feltámadt benne az éhség. Ké­nyelmesen helyet foglalt az egyik asztalnál, s türelmesen várt. Mig szemét érdeklődve jártatta körben a hangulatos helyiségben, kezével szórako­zottan tolta félre az asztalon heverő, bordó bársonykötésű könyvecskét. Nem sokat kel­lett várnia, máris ott termett előtte a frakkos pincér. — Qu’est ce que voulez- vous? — kérdezte hajlongva. Gergely papát elöntötte a verejték. A pincér kedvesen segítségére sietett. Kinyitotta a bársonykötésű könyvecskét, és vendége elé tette. A kisöreg engedelmesen bétűzgetni kezd­te a sorokat. Bár ne tette vol­na! A könyvben ilyesmi állt' Rumpsteak á la Mme Boulanger Filet aux porc, sauce á la Roti Beefsteak á la Rochelli Es így tovább. Gergely papa behunyta a szemét és nagyot fohászkodott: / — Gulyást adjatok nekem, a nyavalya törje ki ezeket az álákatl A pincér megörült: — Goulache? Trés bien. szil vu plé.., És elsietett. Hanem erre igazán felmér­gesedett az öreg. Olyat már hallott, hogy az oroszok evés előtt vodliát isznak. Otthon is szokás hébe-hóba kecskeméti füttyös barackkal kezdeni a napot, reggeli előtt. De, hogy ő szilvalevet igyon? És ráadá­sul éhgyomorra? A fene itt egye meg, az egészet> Felállt és kisietett. Meg sem állt a legközelebbi utcasarokim. Ott is csak azért, hogy meg­kérdezze: merre kell menni a Pikve dámé-ba? A férfi, akit megkérdezet* — ni, milyen jó magyaros ké­pe van — elgondolkozva in­gatta fejét: — Pikve dáme? — Néhány másodpercig gondolkozott, az­tán felcsillanó szemmel kér­dezte: —• Sprechen sie Deutsch? Gergely papa ügyet sem ve­tett a kérdésre, makacsul ki­tartott a magáé mellett: Pikve dáme? A belga mással próbálkozott. Magára mutatott és azt mondta: — Je Brüsszel. Et vous> London? Paris — Budapest! — kezdett ko- pisgálni Gergely papa. — Akkor mi a fenét akarsz azzal a pikve dáméval, cim­bora?! sa csapott a meglepett kisöreg vállára a „belga”. — Miért nem mindjárt ezzel kezdted? Hova akarsz menni? — Hiszen azt hajtogatom már egy félórája — ocsúdott fel a váratlan fordulaton Ger­gely papa — a Pikve dáme hotelbe! — Pik dám az, te bikkfa­nyelvű — gorombáskodntt ke­délyesen az idegen. — Na gyere, majd elvezetlek. Elindultak. Gergely papa félszemmel a kísérőjét vizs- gálgatta: — Dissziddns vagy? — Menekült! — hangzott a helyreigazítás. — Jó neked itt? — Mindenesetre jobb, mint otthon! — Mit csinálsz? — Üzletem van. Műanyag és bazáráru. Szédületes biz- nissz idekint., t Megérkeztek. Az idegen né­hány pillanatig töprengve bá­multa a fényes előcsarnokot, aztán — mintha gondolatait akarná elhessegetni — meg­rázta a fejét. Gergely papa kezet nyújtott: — Köszönöm az istápolást — mondta. Az idegen kinyújtott keze ott maradt a levegőben. Ami­kor Gergely papa kicsit értet­lenül ránézett, erőltetett hety­keséggel nevetett: — Borravaló alma, cim­bora?! — Aztán halkan, su­nyin hozzátette: — valamiből élni is kell. ■.; Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents