Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
4 ns» Ml EG hírlap 1958. MÁJUS 11. VASÁRNAP Papírral és ceruzával A művelődési házak munkájának megjavítása mind- annyiunk. közös jeladata. Ezért vitát kívánunk indítani lapunk hasábjain művelődési házaink munkájáról, életéről. Welle Lá^ztó, a váci járási művelődési ház művészete előadójának alább közölt cikkét vitaindítónak szánjuk. Az általa jelvetett probléma minden bizonnyal sokakat foglalkoztat, s így reméljük, hogy a kultúrotthonok vezetői és dolgozói egyaránt elmondják majd ezzel kapcsolatos véleményüket. Minden reális alapokon nyugvó vitacikknek helyt adunk lapunk hasábjain. Naponta foglalkoznak az ország minden részén értekezleteken, megbeszéléseken, napilapokban a kultúrházak helyzetével, műsorpolitikájával és minden ágával. Sajnos egyetlen terület a kultúrházak működésében, amellyel nem (foglalkoznak, a kultúrházak pénzügyi helyzete. Általánosságban megállapítják, hogy a művelődési házak gazdasági helyzete rossz, hogy nem tudja eltartani magát, ezért állandóan állami támogatásra szorul. De azt nem vizsgálták még meg, hogy miért vannak rossz pénzügyi helyzetben a művelődési házaki Ennek több oka is lelhet. Az egyik legnagyobb oka, hogy az elmúlt években — amikor szinte ömlött a pénz a művelődési házakba, az ezen a területen dolgozó elvtársak megszokták, hogy igen bőven áll a pénz rendelkezésükre és a művelődési házak keretén belül erejüket meghaladó vállalkozásba kezdtek. Ennek az lett a következménye, hogy csakhamar pénzügyi csőd előtt állt á művelődési ház. Vannak még most is olyan vezetők, akik ilyen módszerrel vezetnek. Egy másik ok az, hogy a felsőbb szervek egyes vezetői jelenleg is ugyanolyan követelményeket támasztanak a művelődési házakkal szemben, mint mikor a bőség szarujából igen bőven folyt a pénz. De mindezeken felül a legnagyobb ok az, hogy a fejlődés folytán a művelődési háznak mind komolyabb és komolyabb munkát kell kifejteni a népművelés minden ágában, ami természetesen , mind nagyobb és nagyobb pénzügyi feladatok elé is állítja azokat. így például az ismeretterjesztés terén évekkel ezelőtt elég volt egy ismeretterjesztő előadásra 6—7 darab kézzel írt plakátot kiakasztani és az előadó már tarthatta is az előadást. Ma már azonban megköveteli a közönség, hogy azjsmeretter-1 jesztő előadásra is nyomtatott; plakát legyen. Nem elégszik! meg pusztán magával az elő-i adóval, hanem nívós segédesz-1 közöket is kíván (előadómű-1 vész, film, stb.). Természetesen l egy ilyen ismeretterjesztő elő-1 adás sokkal de sokkal több = pénzbe kerül. Ugyanez a hely- = zet a művészeti vonalon is, de I talán itt még hatványozottabb I mértékben. Hogyan áll jelenleg egy járá-| si művelődési ház pénzügyi I helyzete? A megye egyik leg-1 nagyobb művelődési háza a | váci járási művelődési Iház. | Helyzete előnyös, mert kezeié-[ seben van a város egyetlen! normál filmszínháza. A művelődési háznak többféle \ bevétele van. Ezeket a bevét«»- | leket három csoportra oszthat. | juk: állami támogatás, műkö-| dési bevételek, a filmszínház | bevétele. Évente 65 000 forint állami | támogatást kap. Ez a fennálló | rendelkezések értelmében a ki-1 nevezett alkalmazottak fizeté. | sének fedezésére szolgál. A | kinevezett alkalmazottak évi \ fizetésének összege 72 500 fo-1 rint. Tehát az állami támoga-1 tós 7500 forinttal kevesebb,! mint szükséges. A működési | bevételek igen sok tényezőből 1 adódnak. Tánciskolái tandíjak, \ össztáncok bevétele, színházi j rendezvények, terembérletek [ és így tovább. Mi itt a helyzet? \ A legjobb bevétel — amelyre I a legkisebb a kiadás. A bevéte- \ lek máris jelentős számszerű i Összegét a színházi bevételek j teszik ki. A színházi bevéte- = leknek két fajtája van. Azi egyik a saját öntevékeny cső- [ porttal tartott színházi elő- ] adás. A másik a hivatásos \ színházak előadásai. A saját csoporttal tartott \ előadásoknál csak azok az elő- \ adások a rentábilisak, amelyek j nem kosztümösek és nem iigé- j nyelnek különösebb díszlete- \ két. összehasonlításként meg- \ említem, hogy Csizmarek \ „Bukfenc“ című zenés bohó-1 zata — kosztümöt nem igényel — 2500—3000 forint tiszta jövedelmet jelentett négy előadás után a művelődési háznak. Ugyanakkor a „Szabin nők elrablása“ című zenés bohózat négy előadás után éppen, hogy a költségeket fedezte. Saját, öntevékeny előadásnál a legnagyobb tehertétel a jel- mezköiqsönzőnek fizetendő összeg. A hivatásos együtteseknél azonban jövedelem egyáltalán nincs. Sőt mondhatjuk, hogy itt teljes a ráfizetés. A hivatásos állami színházakat azonban fogadnunk kell, mivel ezt a közönség igényli és feladata is a művelődési háznak. A hivatásos színházak terembérleti díj címen a fennálló rendelkezések szerint, a bevétel 15 százalékát kötelesek leadni. A váci járási művelődési házban egy hivatásos színház — rendezvényein egy előadásból átlagosan telt ház esetén — 6000 forint a bevétel. Ezen összeg után a művelődési ház 900 forintot kap. Ezért az összegért köteles a művelődési ház termet. fűtést, világítást, teljes személyzetet adni. Erre az előadásra — mely mozi szünnapon van, mivel a színházterem és a filmszínház terme ugyanaz — kiadása 617 forint. A fenti kilencszáz forintból ki kell fizetni még a szervezési díjat is, mely 300 forint. Ezek- után 17 forint ráfizetés mutatkozik. A harmadik bevételi csoport a filmszínház bevétele. Általában azt hiszik, hogy a filmszínház mindent helyrehoz. Akik ezt hiszik, tévednek. Az biztos, 'hogy a filmszínházból van bevétel, amelyet a művelődési ház fenntartására lehet fordítani. A filmszínház bevételéből — a legnagyobb kiadás a filmkölcsöndíj, amely a bevétel 40—50 százaléka és még 22 százalék a forgalmi adó. Ez eddig összesen 67 százalék. Egy előadáson telt ház esetén a teljes bevételben, 1992 forint, filmkölcsöndíj és forgalmi adó 1331 forint, egy előadás rezsije, (munkabér, villany, vetítőszén) 332 forint, ez összesen 1633 forint. Tehát marad a művelődési háznak 329 forint tiszta jövedelme. Ez százalékban annyit jelent, hogy a filmszínház 68—70 százalékos látogatottság mellett nem ráfizetéses. Természetesen ezt a látogatottságot, sőt többet, minden hónapban eléri, így a művelődési háznak havonta mintegy 3000 —4000 forint tiszta jövedelmet biztosít. A filmszínháznál még egy érdekes dolgot kell megemlíteni. Azt, hogy amíg a művelődési ház az államtól évente 65 000 forint állami támogatást kap, addig évente forgalmi adóban 170 000—180 000 forintot fizet vissza. Ilyen pénzügyi helyzet mellett a művelődési ház a működéséhez szükséges összeget elő tudja teremteni, annak életében fennakadás nem áll be és adósságmentesen tud működni. A súlyos pénzügyi helyzet veszélyessége nem abban áll, hogy nem tud a művelődési ház működni, hanem abban, hogy a művelődési ház állagát nem tudja megóvni a teljes romlástól. Mindezt el lehet kerülni és úgy gondolom, hogy az államot igen nagy tehertételtől szabadítjuk meg akkor, ha a forgalmi adó mérvét jelentősen csökkenti, mert az állam a jelenlegi pénzügyi helyzet mellett nem tud annyit a művelődési ház javítására és felszerelésének pótlására fordítani, mint amennyit az forgalmi adóban befizet. Azt hiszem, sokkal nagyobb segítséget kapna a művelődési ház, ha a forgalmi adó egy része itt maradna, mert akkor a jó gazda gondos kezelése mellett igazi szép, otthonos, szocialista tartalommal megtöltött művelődési házunk lenne. Welle László, váci járási művelődési ház KRÚDY GYULÁRÓL A lap, melynek szerkesztőségében dolgozott, egyszer — ez még a huszas évek vége felé történt — valamelyik vidéki nagyvárosban ismerkedő vacsorát , rendezett. Részt vett rajta az egész re- dakció. A hangulat éjféltájban emelkedni kezdett. A cigány eleinte diszkréten húzta, de később a prímás közelebb óvakodott. Jó szemű legény volt, gyorsan kinézte magának a legjobb médiumot és finoman odahajolt Krúdy Gyula füléhez. Hegedűjén egymás után sírtak fel a legszebb és legrégibb nóták, ku- ruc-keservek, betyár-bánatok. Szó egy sem esett közben. — Nem sokat ér az a cigány, akinél rendelni kell a nótát — mondta később, csak úgy, maga elé, Krúdy. És ez igaz is, mert a jó cigány, az igazi, a Dankó Pista fajtájából való, egyetlen szem- pillantással megtalálja százfőnyi társaságban is a maga emberét és annak a szeméből olvassa ki az ilyenkor létjogosult nóták kottáját. Ez is csak Krúdynak muzsikált, pedig akadtak a társaságban elegen, jóhangúak, akik szíves-örömest huzatták volna. Krúdy viszont némán hallgatta a hegedűt, szempillája sem rezdült, csak akkor, amikor valami egészen mély, messzi bánat zokogása csuk- lott fel a g-húron. A könnycseppet kezefejével törölte le és csöndesen odaszólt a cigánynak, hogy elég volt, menjen az asztalfőhöz, a főszerkeszt ő úrhoz és húzza el az ő nótáját. Hát igen. Körülbelül ez volt Krúdy Gyula. Befelé élő, magányos lélek. Finom szűrője a legmélyebb és leghalkabb érzéseknek. Átszűrődött rajta az egész világ minden örömével, bánatával, szépsé- - t Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a Moszkvai Világ- ifjúsági Találkozóról készült szovjet riportfilmet gével és rútságával, hogy tiszta művészetté desztillálódjék. M int író, a maga nemében páratlan és utánozhatatlan egyéniség, ö sem utánzóit senkit, bár életrajzírói szeretik Mikszáth követőjének mondani. Lehet, hogy eleinte hatott rá a nagy palóc, első írásai valóban anekdotasze- rűek voltak, aztán meg a világa is azonos volt: a felvidéki ízes, hangulatos, kicsit derűs, kicsit szomorkás magyar világ. De aztán, amikor megtalálta a maga hangját és benépesedett a maga külön világa Szinbád-szerű alakokkal, a tegnapok ködlovagjaival elindult a maga útján. Uj műfajt teremtett, új hangot szólaltatott meg és kritikusait súlyos helyzetbe sodorta. Nem tudták, mit kezdjenek vele, hová skatulyázzák. Mondták impresszionistának és mondták naturalistának. Elképzelhetetlennek tartották, hogy valaki egyedül tudjon maradni és a maga útján alkosson remekműveket. Ma már tisztán látjuk az alakját és a szerepét is, amit betöltött. Úttörő volt a maga teremtette műfajával. Ahová ő eljutott, a nyugat legnagyobb modernjei is csak jóval utána érkeztek el. Idehaza persze, a klikkek által kisajátított irodalmi mezőkön, nem sok babér termett a számára. Napilapok hasábjain szórta szét művészetének kincseit filléres honoráriumért, filléres gondok között. (Amikor holtan találták óbudai odújában, néhány rézfillér került elő kopott ruhája zsebéből. Ez volt minden vagyona.) Azóta már azt is tudjuk, hogy szellemi örökségének, írásainak értéke felbecsülhetetlen kincs, amelynek „nőttön nő tiszta fénye* amint időben és térben távozik”. Amíg élt és alkotott, csak kevesek számára jelentett művészi gyönyörűséget, de azóta tábora évről évre növekszik és ma már a legszélesebb rétegek szívében is otthonra talált. Most nyolcvan éve, 1878. május 12-én született* és 1933- ban halt meg fiatalon, ötvenöt éves korában. (m. 1.) 'MtiiimiiiiiiiimimiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiHiiiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiitHiimiiitiiiHfiiiitiiiiiiiiiitHiHiiiiiiiititiitiiiiiiiiHititnii^^ MIHAIL KOLCOV: Ivan Vagyimovics, aki mindig a helyzet magaslatán áll Ivan Vagyimovics temetésén — MENJÜNK egy kicsit lassabban. Szűk a cipőm, hosz- szú az út. Hát bizony ... szomorú história. Elsején még együtt ültünk az önköltségi bizottságban. Drukkolt az előadásától, és aztán hogy örült, hogy jól sikerült! Nem tudta szegény, mi vár rá két hét múlva... Ki az ott elöl a koporsónál? Ahá, Kondakov, no nézd csak! Milyen minőségben jött el... az elnökség képviseletében, vagy csak úgy, magánemberként? Csak telefonon át ismerem, személyesen y>sem találkoztam vele. Milyen fiatal! Ilyen fiatalon elnökségi fognák lenni... nem csekélység! Az utóbbi időben valahogy egészen új arcok tü- nedeznek föl mindenütt. Ismeretlen emberek. Azt mondják, a pártszervezetből sok embert helyeznek át mostanában gazdasági területre. Űj seprű ...Ki tudja, talán épp a legjobbkor halt meg. A bizottságban sokan már rossz szemmel nézték... Súrlódásai? Már mint hogy velem? Sze- ■menszedett hazugság! Engem ugyan sose zavart. Valósággal megrendített a halála híre. Alávaló hazugság! Tudom, hogy ki mondta magának. Krugljakovszkij mondta. Nem, nem, ne is tagadja... világos, hogy Krugljakovszkij volt. Nem értem, minek terjeszt efféle híreket. Maga a harmadik, akitől hallom. Beszélnem kell vele... A krematóriumban? Nem, már harmadszor járok ott. Először akkor, amikor... szóval egy munkatársunk temetésén, aztán meg amikor Pjotr Bori- szovicsot temettük; maga akkor nem volt ott? Szép temetés volt. Tenger nép, koszorúk, muzsika, zászló, az elnökség is képviseltette magát. Neki szegénynek persze már mindegy volt. ő nem láthatta.. Az én temetésemre bezzeg nem jönnek majd el annyian. Ámbár, ki tudja, a szervezésen múlik... Sok függ attól, hogy az ember milyen viszonyban volt a munkatársaival... Meghiszem, hogy szép! Kivált az a pillanat, amikor leeresztik a koporsót, Hát a pincébe, a kemencékhez lement? Benézett azon a kukucskálón? Én sem. Igazán nem értem, mi van azon látni való. Azt mondják, a hulla összehúzódik, mintha görcsei volnának. Nemrégen hallottam, hogy egy felelős funkcionárius feleségét valami bolondok rábeszélték, nézzen be a kemencébe. Gyönyörködjék a férjében, hogy úgy mondjam. Persze, idegrohamot kapott. Az idióták! Én a feleségemet elvből nem viszem temetésre. Nem asszonynak való az. Annál kevésbé, mert az apja már nem mai gyerek... Bizony, bizony, az ember él, dolgozik, küszködik, mint a hal a jég alatt, aztán beteszik egy ládába, és elviszik. Sorrend kérdése. Amint mondani szokás: „Ki az utolsó? ön után következem!”... Csak azt szeretném, ha gyorsan túlesnék rajta. Vasúti szerencsétlenség, vagy valami efféle, és kész.:. Az ott a felesége húga. Szemre való menyecske, nem igaz? A férje kereskedelmi megbízott, vagy valami afféle, azért van így kiöltözve az asszonyka. Emlékeztessen rá később, hogy elmondjam a viccet, mikor Kalinyinhez elmegy két zsidó. Ellenforradalmi, de nagyon jó. Ugyan ki találja ki ezeket a vicceket? ... Nem, most nem mondom el, feltűnést keltene. Majd hazafelé menet.. Azt mondják, megnagyobbo- dott a szíve. Nem vigyázott magára, és tessék, ez az eredmény. Nagyon megértem őt. Velem is ugyanez történik majd egyszer... Nem, különösebb betegségről nem panaszkodhatok, de azért..« például este egyszer csak elkezd szörnyen viszketni a tenyerem. De úgy, hogy valami elképzelhetetlen! A minap például a színházban jött rám, komolyan mondom, felvonás közepén el akartam menni. De aztán épp oly hirtelen elmúlt. Az orvosok? Ugyan, hát lehet is azokból valami okosat kiszedni! Szegálovics profesz- szor azt mondja: lehetőleg ne vakarózzék, a viszketés tisztán ideges eredetű. Honnan tudjam én, hogy mit jelent ez a „tisztán ideges eredet”, hová vezet, milyen veszélyt rejteget magában? Az egészségemre persze fütyülök, de hát elvégre én nem vagyok magánember, alkatrésze vagyok valaminek, fontos intézmény nyugszik a vállamon! Megkérdem tőle, milyen diétát tartsák, mit egyem, mit ne? Azt mondja: „Mindegy, nincs jelentősége”. Az ő szemükben persze semminek nincs jelentősége! Orvos és állami ellenőr: ez a két legértelmetlenebb foglalkozás. Az lenne a kötelességük, hogy megvédjenek a betegségtől, de az nekik csak arra jó, hogy gyötörjenek vele. Még szerencse, hogy vigyázok magamra! Szigorúan megtartom a munkaszüneti napokat, munka után langyos fürdőt veszek. Aztán elvből sose gyújtok rá étkezés előtt. Magánák is ajánloml Ez nagyon, de nagyon fontos. És az idén szeretnék mielőbb szabadságra menni. Maga hová utazik? Nem, én megint a déli tengerpartra készülök. Föltétlen emlékeztessen rá, hogy elmondjam a viccet a három hölgyről a tengerparton ... Bizony, szomorú eset, nagyon szomorú. És ami a fő, olyan jő fiú volt. Soha sem ártott senkinek. Tudja, nem volt az a, hogy is mondjam, intrvkus fajta, nem akart senkiből tőkét kovácsolni. A helyére? Nem tudom ... Azaz hogy hivatalosan nem tudom, de szigorú diszkréció mellett megsúghatom: Szvencjanszkij. Már eldőlt. Igen, engem is meglepett. Még föl is sültem valamelyest. Gratuláltam Mjat- nyikovnak a kinevezéséhez. És képzelje csak, Mjatnyikov nem cáfolta. Csak hallgatott és mosolygott... Az utolsó ■percben minden megváltozott. Azt mondják, erélyes, ügyes szervezőt akartaik oda, aki a közvetlen gyakorlati vezetést ts tudja vállalni. De hiszen Mjatnyikov mellé is tehettek volna olyan helyettest, aki eU végzi a gyakorlati munkáit Mjatnyikov mégiscsak valaki. .. Mit csinál holnapután? Jöjjön el hozzám! Csak úgy, semmi különös, egy páran ősz- szejövünk, elbeszélgetünk. Annakidején nem tartottunk, la- kásavatót, hát ez afféle pótavatás lesz. Eredetileg mára terveztük, de elhalasztottuk a temetés miatt. Valahogy mégsem illik. Ha kitudódik, még azt mondanák: no hiszen, jó napot választottak a dorbézolásra ... Később is jöhet; Csupa jóbarát lesz, Szergej Szolomonovics is megígérte, hogy eljön *.. Mostanában sok embert küldenek vidékre, a politikai osztályra... Magam is boldogan elmennék, de nem visznek a betegségem miatt. Ahogy elébük tettem az orvosi igazolványt, csak belenézték, jóformán végig sem olvasták, és már szóba sem álltak velem. Mondhatom, megbántam, hogy elvittem nekik azt az írást. Jaj, ez a cipő, ez lesz a halálom! Menjünk lassabban, legfeljebb elmaradunk egy kicsit. Ott hátul jön a kocsim. Pihenünk, aztán a krematórium előtt majd kilépünk és utolérjük őket.i. Ivan Vagyimovics a tűzvonalban... — ELVTÁRSAK, nagy érdeklődéssel hallgattam vitáikat. Ha ugyan vitának lehet nevezni... Hallgattam és majdnem elnyomott az álom. Igen, elvtársák, kis híján elaludtam! Azt fkérdem: mire valók már megint ezek a végeérhetetlen fejtegetések nyersanyagról, üzemanyagról, munkaerőről, ármegállapításról? Mindezekből a fejtegetésekből csak egyetlenegy derül ki: a la- zarevkai gyár megint nem teljesítette a tervét. Nem teljesítette, ennyi az egész. Még-
