Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
1958. MÁJUS 25. VASÄRNAP 5 Ff TT MU üfCirtan Ráckeve történelmi nevezetességű műemlékének, a Sza- vojai Jenő herceg XVII. században épült gyönyörű kastélyának a sorsa már évek óta foglalkoztatja a megyét is, a járást és a községet is, de a műemlékek megvédésére hivatott szervet, az Országos Műemléki Felügyelőséget is. A műtörténeti és helytörténeti szempontból egyaránt nevezetes épület tulajdonosa a Földművelésügyi Minisztérium, amely az értékes szobrokkal díszített évszázados falak között különböző intézményeinek adott hajlékot. Ott van például egy erdőipari vállalat faraktára és hivatalos helyisége, a nemesvonalú homlokzat pillérei között deszkaanyagot és ládákat tárolnak, a park vén fái között disznók futkároznak és túrják fel a hajdani virágágyak helyét, a közvetlen szomszédságban viszont fafeldolgozó üzemek, deszkaraktárak, fűrésztelepek tanyáznak. Közben az épület pusztul, falairól töredeznek le a szobordíszek, hámlik a vakolat, a középső díszterem megrongálódott mennyezete átázott és az esővíz, a hóié akadálytalanul csurog át rajta. Ráckeve község tanácsa hosszú idő óta harcol az épületért, amellyel sok szép terve lenne. Alkalmasnak véli turistaszállónak, amely igen hasznos segítőeszköz lehetne az idegenforgalom megalapozásához, de el lehetne helyezni benne nagy fontosságú szociális intézményeket, kórházat, egészségházat, szociális otthont, esetleg betölthetné a kul. túrház szerepét is. Mindenképpen hasznosabb és művészi értékéhez méltóbb hivatást tölthetne be, mint amilyent jelenleg betölt. Lassú pusztulása pedig jogos aggodalommal tölti el nemcsak a község lakosságát és tanácsát, hanem mindazokat, akik szívükön viselik műemlékeink sorsát. Ha igaz, végre rövidesen döntő fordulat áll be1 a ráckevei kastély sorsában. Az Országos Műemléki Felügyelőség vette gondjaiba a kérdést és sikerült megkapnia az ígéretet, hogy rövid időn belül rendezik elsősorban a kastély tulajdonjogának kérdését, majd gondoskodnak az épület restaurálásáról. A műemléki felügyelőségen Sallay Mariann művészettörténész az ügy előadója, aki érdeklődésünkre a következőket mondotta: — A ráckevei kastély valóban az ország egyik értékes építészeti műemléke. A törökverő Jenő herceg építtette a XVII. században. Szavojai Jenő különben egész Csepel-sziget ura volt. Ezt az értékes területet kapta jutalmul a törökök hatalmát végképp megtörő diadalaiért. Az épület tulajdonosa jelenleg a Földművelés- ügyi Minisztérium, de állandóan vitás volt, hogy karbantartásáról kinek kell gondoskodnia. Az 1949-ben hozott XIII. számú törvényerejű rendelet szerint a műemlékek karbantartása a mindenkori tulajdonos kötelessége, illetve azé, aki az épületet bértérítés nélkül használja. Ha nincs gazdája a műemlékként nyilvántartott épületnek, akkor a karbantartás a mi kötelességünk, az országos felügyelőségé. A ráckevei kastély esetében az a baj, hogy igen sok kézben van, sok intézmény használja, így a karbantartást egyik sem hajlandó vállalni. Hosszas tárgyalások eredményeképpen most megszületett végre a megállapodás, amelyek alapján a Földművelésügyi Minisztérium átadja az épületet az Egészségügyi Minisztériumnak, amely Pest megye tanácsának egészségügyi osztálya, a ráckevei járás és Ráckeve község támogatásával korszerű kórházat és szociális otthont rendez be falai között. Előbb természetesen elvégzik rajta a restaurálást, a renoválást és a szükséges átalakítást, hogy megfeleljen műemlék jellegének és új rendeltetésének egyaránt. A kastély teljes rendbehozásához és belső átalakításához, valamint berendezéséhez és fölszereléséhez több millió forint kell, de a szükséges ösz- szeget elsősorban az Egészség- ügyi Minisztérium, valamint az érdekelt tanácsok biztosítják és megfelelő hozzájárulást biztosít az Országos Műemléki Felügyelőség is. A nagyarányú munkálatokat már a jövő év tavaszán meg is kezdjük és az év végéig talán be is fejezzük. Ráckeve lakossága, amelynek büszkesége és szívügye volt mindig ez á szép műemlék, bizonyára nagy örömmel és megnyugvással fogadja ezt a hírt. A műemléki felügyelőségen különben érdeklődtünk a megye területén levő egyéb műemlékek sorsa iránt is. Azt a választ kaptuk, hogy Pest megyében rengeteg olyan régi kastély, kúria és vár van, amely szerepel a műemlékké nyilvánított épületek jegyzékében és ezeknek védelméről gondoskodnak. Szigorúan ellenőrzik, hogy a tulajdonosok, illetve a műemlékké nyilvánított épületek használói teljesítik-e karbantartási kötelességüket. A karbantartás költségeihez » indokolt esetben a felügyelőség is nyújt anyagi támogatást, a várak karbantartásáról pedig saját maga gondoskodik. A kormány évi tizenkétmillió forintot bocsátott ebből a célból a felügyelőség rendelkezésére. Rövidesen megjelenik Pest megye kétkötetes topográfiája, amely részletesen ismerteti a megye területén levő műemlékeket. Van a megye területén számos olyan régi épület, főleg földesúri kúriák, amelyek nem szerepelnek a .műemlékek jegyzékében, mert nem elégítik ki a műemlék jelleg megállapításához szükséges előfeltételeket. Ezekre természetesen nem terjed ki az országos felügyelőség gondoskodása, így azokkal a tulajdonos szabadon rendelkezik. M. L. ROBERT BEATTY az Időzár című angol film egyik főszereplője Itrlíy Mc Ilonái! szintén az Időzár című angol filmben játszik, amelyet rövidesen filmszínházaink is bemutatnak Kulturális világhír adó AZ IDÉN ÜNNEPELTÉK Heinrich Heine születésének 160. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NDK kulturális minisztériuma kiosztotta a nagy lírikusról elnevezett irodalmi díjat. Az első nyertesek: Walter Victor, aki irodalmi és publicisztikai tevékenységéért részesült a magas kitüntetésben és Kari Schnog, akinek fasisztaellenes, harcos költői művét díjazták. DZSEVAEET GADZSIEV azerbajdzsán zeneszerző szimfóniát komponált Lenin tiszteletére. MOLNÁR FERENCNEK „A Pál utcai fiúk“ című regényét harmincezer példányban jelentette meg a moszkvai Ifjúsági Kiadó. A népszerű könyvet O. Roszjanov fordította oroszra, ....Ei CARRERA .GUERRA ismert költő és író halálával e gyik harcos képviselőjét vesztette el a mai brazíliai irodalom. Jelentős szerepet játszott az ország kulturális életében és népszerű munkatársa volt a haladó lapoknak és folyóiratoknak. sejáték muzsikáját. Kulinyi megírta a nyers szöveget és egy szép napon ismét jelentkeztek Móránál. Elzongoráz- ták neki a friss muzsikát, felolvasták a szöveget. Eleinte idegenkedve hallgatta, de aztán. amikor látta, hogy nem esett különösebb bántódésa a báránynak, egészen fellelkesedett ő is. Csiszolgatta, simogatta a szöveget, megírta hozzá a még hiányzó verseket. Most már csak színház kellett volna a barikának. Vin- czéék először Pesten próbálkoztak vele, de úgy látszik, a pesti direktorok Móra Ferenc nevében nem szimatoltak valutát. Ebben a politikának is szerepe lehetett, hiszen a főváros színházi berkeiben, ha mást nem is, de azt tudták róla, hogy kérlelhetetlen ellensége a kurzusnak, amely destruktívnak bélyegezte. így vetődött fel a gondolat, hogy mutassa be először a szegedi színház. A szegedi színháznak akkor Tamay Ernő volt az igazgatója, aki kapva kapott a felkínált lehetőségen. Elfogadta a darabot és elhatározta, hogy nagy, fényes ünnepet csinál az ősbemutatóból. Tervét meg is valósította. Lelkesedése átragadt az egész társulatra, különösen akkor, amikor megismerték a darabot. November 15-re tűzték ki a premiert, arany nyomású meghívókat küldtek szét az országban mindenfelé a notabilitásoknak. A bemutatót valóban országos érdeklődés kísérte. A nagy pesti, lapok Szegedre küldték kritikusaikat, a pesti színházak megfigyelőiket. Ragyogó este volt és óriási siker. Móra meséje — Vincze muzsikája harmonikusan simult ehhez a kedves meséhez — valósággal elandalította a közönséget. A szereposztás is jó volt. Sok ismerős névre bukkanunk a régi színlapon. Mátyás királyt Táray Ferenc, Veronikát Harmath Hilda, Tádé lengyel herceget Páger Antal, a számadó Tandari feleségét Oláh Böske, Gyurka bojtárt Tolnai Andor alakította, és a fekete sereg egy nyalka hadnagyának szerepében Ajtay Andor aratott nagy sikert. A zord kritikusok a legnagyobb elragadtatással számoltak be a szegedi ősbemutatóról és mindenki szentül hitte, hogy a darab a lehető legrövidebb időn belül a fővárosba kerül. Meg is indult érte a versengés. Pályázott rá az Operaház, a Vígszínház, a Fővárosi Operettszínház, sőt már arról is szó esett, hogy a budapesti közönségnek valamelyik nagy pesti színházban először a szegedi együttes mutatja be a darabot. Szegeden sokáig műsoron maradt, mindig táblás ház élvezte végig, aztán felvette műsorára a rádió is. Már az egész országban ismerték és énekelték néhány fülbemászó dalát. Dg kőiben történt valami. Hogy mi, azt nem lehet tudni. Az aranyszőrű bárány soha sem jutott el egyetlen fővárosi színpadra sem. Nagyon valószínű, hogy a kurzuispoíiti- ka vetett gáncsot a szép terveknek, mondván: a destruktív Mórát még az aranyszőrű bárány bőrében sem szabad beengedni a wolfkárolyok, a csillériandrésok és egyéb aszfalti ébredők városába. Móra, aki az operát tartotta a legmulatságosabb műfajnak, még egyszer kapcsolatba került a szegedi színházzal, még pedig mint egy — opera társszerzője. Mascagni nálunk ismeretlen operáját, a Kis Ma- rat-t fordította le Tonelli Sándor. A nyers fordítást, főleg a verses részeket, Móra dolgozta át. Ennek a darabnak is Szegeden volt az ősbemutatója, a Budapesti Operaház legkiválóbb szólistáinak vendégszereplésével. Országos színházi esemény volt, felvonult rá ismét a fővárosi sajtó is, szép kritikák jelenteik meg róla, sok elismeréssel _ a szegedi színház nemes törekvései iránt. De a Kis Marat sem jutott fel Budapestre. Nem is adták elő soha másutt e hazában, csak Szegeden, ennek azonban valószínűleg már nem Móra társszerzősége volt az oka, bár a neve szerepelt a színlapon is, inkább az, hogy a Kis Marat meg sem közelíti Mascagni egyetlen remekművét, a Parasztbecsületet. A nagy író egyedül, társn szerző nélkül, csak 1932-ben került színpadra, még pedig budapestire, a Városi Színházban, amikor híveinek, rajongóinak már óriásira növekedett tömege országszerte ünnepelte 30 éves írói jubileuma alkalmából. Az ünnepi műsoron szerepelt Móra egyfelvo- násos álomjátéka, az A jó isten foltozó szűcse is. Rózsahegyi Kálmán volt a darabban a nagy író édesapja, Móra Márton, és Rákosi Szidi az édesanyja, a kenyérsütögető asszony. Akik láthatták ezt a kis darabot, emlékét felejthetetlen. könnyes élményként vitték a szívükben haza. A szegedi színház már csak a felszabadulás után, 1945-ben tűzte műsorára és adta elő igen szép, gondos előadásban, nagy sikerrel. Móra akkor már 11 esztendeje halott volt. 1934-ben halt meg, és így semmiféle felelősség nem terheli azért a két színházi produkcióért, amelynek alapja egy-egy felejthetetlenül szép regénye volt, az Ének a búzamezőkről ' és a Négy apának egy leánya. Az elsőt Relle Pál és Góth Sándor dolgozta át színpadra. A Nem- § zeti Színház mutatta be 1936- ; ban. (Ügy látszik, hogy a re- | akció már nem félt a halott f Mórától.) A másik 1944-ben, I azon a napon, amikor az első komoly bombatámadás érte Budapestet, került színre a Vígszínház színpadán, Hunya- dy Sándor igen gyöngén sikerült feldolgozásában, egészen mérsékelt sikerrel. Hunyady | Sándor sem lehetett jelen a 1 bemutatón, súlyos betegen, fe- I küdt és két nappal később § meghalt. 1 län Mórának még egy kis egy- = felvonásosa, a, Csőszfogadás, de I semmi nyomát nem találtuk, 1 annak, hogy bárhol is előad- 1 táfc volna. A nagy írónak ennyi volt a I kapcsolata a színházzal, leg- | nagyobb részt ez is akaratán | kívül keletkezett. Maga be-1 vallja, hogy nem ambicionálta I sohasem a színház. „Színházba 1 két esztendőben egyszer, ha 1 megyek, vendég kedvéért, mert I a magam örömére nem érek rá 1 színlházaskodni” — írja egy I helyütt. (Homokóra, 1929. nov. I 23.) Ugyanebben a cikkében 1 (A Bárány feltefcintése) elég i kemény kritikát mond a dal- \ játékról. Persze, csak olyan jj Móra Ferences, szelíd, símoga- 1 tó szóval. „Mit csavarjam a I szót tovább — írja. — Egy bá- I rány nem falka. Még ha 1 alanyszőrű is. És egy anek- = dótát nem lehet három óra- I hosszáig mesélni. Az én tudó- | mányom a szóban forgó kér- I désben csak annyi volt. A si- 1 kér kenyerét ebből az egy \ szem búzából a szegedi színház | .sütötte, a színészek és a szer- | zőtársak. Aztán a szegedi | nemzet is nagyon kellett hoz- | zá, amely péksüteményhez van 1 szokva, de azért most vállalta 1 a rozskenyeret is.” Magyar László 3 őriek 'XihhitF-: A MÁSIK LEHETŐSÉG A nagy csatán ha győztünk volna, roppant hűhóval, mint dukál, hazám nem állna talpra újrti s bolondokháza lenne már. Mert a rendhez idomítanának minket, mint szilaj törzseket, s ugranánk — csattogna a járda —, ha őrmesterünk közeleg. A nagy csatán, ha győztünk volna, de büszke lenne szép honunk! A kezünk kaptákra szorulna még akkor is, ha horkolunk. A nő szakmányba szülne. Zord terv: évi egy gyermek. Vagy — dutyi. Az államnak a gyermek konzerv, s a vér a málnaszörp neki. A nagy csatán, ha győztünk volna, nagygermán egünk lenne már. A pap tiszt volna — csüggne rojtja — s az Isten: német generál. A határ lövészárok lenne. A hold: egy frájter rangjele. Császárunk volna, s az embernek sisakja nőne, nem feje. A nagy csatán, ha győztünk volna, nem lenne más, csak katona. Benn csupa kopjás, csupa kopja, körül szögesdrót állana. És nem születnénk, csak parancsra, hisz olcsók vagyunk szerfelett. S mert kell, ki be is ül a tankba. Anélkül győzni nem lehet. A láncolt értelem naponta hallgatna új ítéletet, mint konfetti, hullna a bomba, a nagy csatán, ha győztünk volna ... Még szerencse, hogy elveszett. Tímár György fordítása ANDRÁS ENDRE: Nevedről Nem ront a múlás neveden, Ma is még úgy hallgatom, mint templomi zenét: neved megszokni nem lehet soha! öröktől fogva van, mint az idő, mégis, miként először mondanám, annyira új. Gyönyörű dallamát elsőnek melyik tenger verte ki gyöngy habjain? Tán Ciprus szigetén, fűszer illattal telt királyi kertben, szökőkutak zenéjétől kísérten aeol-hárfán szólalt meg először, amint a déli szél reálehelt... És lekottázni sem lehet soha, mert benne mindig új dallam rezeg és nincs jel, amely megörökíti. A képzelet is rossz emlékező idézni őt. Leírni mily betűk lehetnek méltók? Nem tudom. A gót széttördelné finom vonalait, a latin írás lágyabb, ám szegény, talán a márvány szál-erezete áll lényegéhez közelebb, habár e hajlék néki hideg és merev. Színekben is csak álmodni lehet hasonlót hozzá. Karmint s aranyat eggyé ötvözni, meglehet erős; az ég kékjébe kell feloldani, vegyítve hozzá tearózsa színt és olajágnak meleg, üde zöldjét s úgy mindezt, hogy külön is éljenek, mégis összhangban bonthatatlanul. Forma nem illik hozzá, hasztalan. Súlytalan ringás, bódult lepketánc, láng-libbenés, levél, hullás előtt, vagy nyári felhők tükröző tavon, ha könnyű szél borzolja fel színét... Tán ily ritmus tudhat beszélni róla. Mylene Demongeof alakítja Maurice de Cazeneuve Bűntárs című filmjének főszerepét Kórház lesz a ráckevei „Szavojai kastély“
