Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-24 / 121. szám

1958. MÁJUS 24. SZOMBAT

PEST

ME C

^Cirlap

A „Bah" vasúti kocsi és a nyereségrészesedés

Nagysikerű előadás

Nemcsak a sajtóközleményekből, hanem a valóságban is megismerte már az utazó- közönség egy része a Dunakeszi Járműjavító gyártotta „Bah“ jelű, tágas, kényelmes, középfeljárós, modern új vasúti személykocsit. Eddig 9 ilyen kocsi kapcsolódott be a hazai forgalomba.

Azt azonban kevesen tudják, hogy a kényelmes vasúti kocsik gyártása körül milyen visszás helyset alakult ki a közelmúltban;

Tavaly kezdték gyártani az új kocsitípust. Az idei első negyedévben futott kj az első három az üzemből. Mint minden prototípus és nullszéria elkészítésénél, ennél is tapogatóztak a tervezéssel, a normák megállapításával.

Nem volf végleges a norma

Nehezítette a helyzetet, hogy az üzem szerkesztőgárdáját tavaly fontos feladat megoldására más üzembe vezényelték. Ez év januárjában tértek vissza a gyárba.

Ettől kezdve kidolgozták az új kocsitípus végleges rajzait, a gyártási technológiát és a műszaki normákat.

A végleges tervek elkészítése után hozzákezdtek az eddigi Kezdeti normák felülvizsgálatához. Ahol lazának találták a megadott időt, ott megváltoztatták. Ezt a munkát folyamatosan végzik. E fontos intézkedés foganatosítása előtt összehívták az űj kocsigyártó üzemrész bizalmijait és műszakijait, hogy magyarázzák meg a dolgozóknak, miről van szó.

Úgy látszik, ez a tájékoztatás nagyon hiányos volt, mert az intézkedés végrehajtása nem a várt kedvező fogadtatásban részesült. Az említett megbeszélés után ugyanis arra figyeltek fel a vezetők, hogy egyes munkahelyeken többen csellengenek. Sok munkautalvány volt kint, amivel a jelenléti időt megfelelő munka nélkül is igazolni tudták.

Őszintén...

Sőt egyes felelőtlen emberek azt híresztelték, hogy Márté elvtárs, az egyes gyáregység vezetője és Rísz elvtárs, a gyáregység termelési osztályának vezetője felajánlották, hogy „lerendezik“ a normákat. Bizony elég sokan felültek ezeknek a rágalmazóknak.

Őszinte beszéddel szót kell értenünk a járműjavító dolgozóival. Szó sincs valamiféle általános normarendezésről.

A felsőbb szervek korábban

világosan megmondták ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Eszerint a megszabott teljesítményszinteket csak akkor változtatják meg, ha ehhez megteremtődtek a műszaki feltételek.

Eszerint jártak el a Dunakeszi Járműjavítóban is. A j „Bah“ vasúti kocsi prototípu- sánák és nullszériájának legyártása után (mert korábban I távol volt a szerkesztő gárda)! ! kidolgozták a sorozatgyártás műszaki feltételeit. Erre annál inkább szükség volt. mert már jelentős az elmaradás, ugyanis eddig veszteséggel gyártották ezeket az új kocsikat.

A dolgozókon múlik

A már forgalomba került kilenc vasúti kocsin kívül az idén további hatvanegyet kell átadni a vasútnak. Ezeknek elkészítésénél még pótolni lehet az elmaradást. Pótolni is kell, mert ha veszteségesen zárja az

idei esztendőt az üzem, az idei 20 napos nyereségrészesedésnek hűlt helye lesz jövőre. Márpedig — úgy gondoljuk —, senki sem akarja meglopni önmagát.

Még valamit szóvá kell tenni. Az új ikocsigyártás léte vagy nemléte is függ attól ebben az üzemben, hogy gyártmányaikat gazdaságosan állítják elő, vagy sem. Az új kocsi- gyártás megszüntetése pedig sok embert kellemetlenül érintene.

Mi a járműjavító dolgozói mellé álltunk, amikor arról volt szó; lesz-e továbbra is új kocsigyártás az üzemben, vagy

sem. Most is az ő érdekükben emelünk szót az ország és a népgazdaság érdekei mellett, amikor azt kérjük, hogy javítsák meg eredményeiket. Ne üljenek fel a zavartkeltőknek, mert azok nem javukat, hanem kárukat akarják amellett, hogy a népgazdaságnak is kárt akarnak okozni. Farkas István

Lajti Tibor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztálya helyettes vezetője május 22-én este 8 órakor Nagykőrösön, a munkásklub rendezésében előadást tartott. Címe: „Aktuális nemzetközi kérdések”. Az előadás után felszólalt Albert Hirsch elvtárs is, az Osztrák Kommunista Párt Magyar- országon tartózkodó egyik vezetője. Az előadást nagy érdeklődéssel hallgatták végig a nagykőrösiek.

komán vendégek Nagykőrösön

John Popescu elvtárs, a Román Népköztársaság magyar- országi nagykövete és felesége, valamint Vasil Moldo- ván kultúrtanácsos és Virgil Podrumaru sajtóattasé kíséretében Nagykőrösre látogatott el május 22-én, ahol baráti beszélgetést folytatott a város * vezetőivel.

Egy vecsési szakember

figyelemreméltó újítása

A nagyüzemi keltetőállomá- sok tenyésztojás szükségletűiknek mintegy nyolcvan százalékát a baromfitenyésztő mintaközségekben szerzik be. Sokszor olyan helyekről is, ahol nincs villanyáram. Az ilyen helyeken bádogbúrával ellátott petróleumvllágítású lám,pákát használnak a tojások átvilágítására. Ezek a lámpák azonban igen gyenge fényhatásúak, a dolgozókra nézve egészségtelenek és nem is megbízhatóik.

Megoldandó kérdés volt tehát egy olyan tojásátvilágító eszköz előállítása, amely az említett egészségügyi hátrányokat kiküszöböli és a tojás lámpázását tökéletesen biz- ,toSfjdú,.,A.proM#nát Jíonváth Istvánnak, a vecsési keltetőállomás vezetőjének sikerült megoldania.'

Az ő átvilágító lámpája a gépjárműveknél használatos fényszórótükör rendszerű, 25 wattos izzóval, hálózati és saját áramforrással egyaránt használható,

hordozható dobozba van beépítve.

A saját áramforrást egy 6 volt, 20 amperóra kapacitású akkumulátortelep biztosítja. A

litte, az egyszerű, hordozható, 'saját áramfotrasú lámpa

keretet, zárt szekrényben helyezik el, hordozható kivitelben, üzemeltethető és töltés céljára alkalmas dugaszoló csatlakozással. Végül a szerkezet harmadik fontos része a töltőkészülék. Ennek célja az időközönként kimerülő telep utántöltése. A töltőkészüléket úgy szerkesztették, hogy a kimerült telepet 8 óra alatt feltölti.

Ezzel az új eszközzel a nagy. üzemi keltetés korszerű, üzembiztos felszerelési tárggyal gazdagodott. Mái' csak azért is, mert a keltetésre átvett és kifizetett tenyésztojások minősége befolyásolja légióként a kelési eredményeket és a naposcsibe önköltségi árának alakulását.

Ha ugyanis az átveendő tenyésztői ásókat nem tudják megfelelően lámpázni, sok alkalmatlan (öreg. apadt, rostás héjú, hártya- és jégzsinórsza- kadt, híg fehérjéjű, sőt meleg hónapokban vízfoltos, záp stb.) tojás is átvételre kerül, méghozzá tenyésztési felár fizetése mellett, így a keltetö- ailomáso&aí igen .nagy veszteség éri.

Az új rendszerű tojásátvilágító készülék kitűnően bevált

a csírakorong vizsgálatára, valamint a keltetőállomásokon történő lámpázások elvégzésére is. Előnye még, hogy olcsó: egy darab komplett 'berendezés körülbelül 800 forintba kerül, használhatósága pedig 8—10 év.

Szikora András

BOCI A MÉRLEGEN

Lám, a bocinak tetszik a játék, ámbár fél szemével mintha maga is a mázsát ellenőrizné

Egy kis leleményességgel könnyen megoldható a fiatal állatok súlygyarapodásának törődésmentes ellenőrzése. Ennek eszköze nem egyéb, mint egy ketrecszerű építmény, amely — mint a képen is látható — kétajtós megoldású. Az egyik ajtón az állatot bevezetjük, a másikon pedig a mázsáról letereljük.

A kaloda építése során célszerű a sarkokat vaspánttal megerősíteni, ez tartósságát jelentősen növeli. A kalodát a

mázsán a kép szerint kell elhelyezni, ami egyébként a borjak, juhok és sertések tő* meges mérésénél is jól hasz-t nálható. Alkalmazásával az állatok pontos és törődésmen- tes mérését teljesen biztosU tani lehet. Előállítása igen könnyű, elkészítéséhez sem beruházás, sem anyagigénylés, de még építési engedély sem szükséges. A gazdaság, vagy a tsz asztalosmestere könnyűs szerrel, szinte órák alatt meg-, építheti.

Húszezer asszony üdvözlete

Becs, a Budára emlékeztető keskeny utcácskák, a fényes belvárosi kirakatok és a hangulatos kiskocsmák városa néhány napig az asszonyok fővárosa lesz. Itt tartja majd

IV. kongresszusát a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. Hazánk képviseletében 7 asszony vesz részt a június elején megnyíló kongresszuson.

A Pest megyei asszonyok kedves ajándékot küldenek külföldi társaiknak: egy kézzel festett díszpárnát. Kovács Lászlómé, váckisújíalui tanítónő munkáját. De elküldik 20 000 társuk forró üdvözletét is. húszezer emlék-tikettre írva. A tiketteket 10, művészien faragott, székely kopjafáira fűzik fel. A kopjafákat a Nagy- hátai Általános Iskola VII. osztályos tanulói készítették.

A Pest megyei asszonyok körében nagy érdeklődés nyíl« vámul meg a kongresszus iránt,- amelyen három napirendi pont szerepel: a női egyenjogúság és a nők jogvédelme, a békeharc, valamint az ifjúság és a gyermeknevelés kérdése. 'iiiimiimiiiiiiiiiHiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKniiHiiiiiiiiifiuiiiiiir

| Megyei borverseny

| Borkiállítás és borver- | seny lesz június 1-én és 2-án | a Pest megyei Tanács mező- | gazdasági osztálya rendezi- | seben a megyei tanács épü- ! létében. A kiállítást Szabó | Károly elvtárs, a megyei ta- ! nács elnöke nyitja meg. 1 Nagykőrösről mintegy 20 | szőlősgazda vesz részt leg- | jobb boraival a kiállításon.

H

azám c. versében József Attila így írt a Horthy- Magyarország munkásosztályának nyomoráról:

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre, s fröccsre hogy csináljon ricsajt.

E döbbenetes erejű, szociográfiai pontossággal megírt vers születése óta több mint húsz esztendő telt el. A munkás, a paraszt és az értelmiségi dolgozó azóta birtokba vette hazáját, saját sorsának kovácsa lett. Nagyot léptünk előre a társadalmi haladás útján, asztalunkra — a költővel szólva — azóta hús is jutott, illőn a megszerzett hatalomhoz. A csecsemő, aki akkoriban látta meg a napvilágot, vagy a gyermek, aki első botladozó lépéseit tette, azóta ifjúvá serdült s ma választó — és választható polgára felszabadult hazájának. Üzemben dolgozik az esztergapadnál, ércet olvaszt óriáskohóinkban, traktorral szántja az apjától és minden ősétől egykor megtagadott földet, górcső fölé hajol, vagy az egyetem padjaiban készülődik bevenni a tudomány sáncait.

Ifjúságunk csak az idősebbek elbeszéléséből, a politikai meg a szépirodalomból ismeri a kapitalizmust. Ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy sokan nem becsülik meg eléggé mai sorsukat, emiatt követelődzőbbek a társadalommal szemben, ebből ered kritikátlanságuk, gyakran cinizmusuk is. Igaz, minket, felnőtteket terhel a fő felelősség. Hosszú esztendőkön át tenyerünkön dédelgettük a felnövekvő nemzedéket, mintegy kárpótlásul azért, amit tőlük a kapitalista múlt megtagadott. Arra már kevesebb gondot fordítottunk, hogy fiaink és leányaink fogékony lelkületét, jel. lemét a közösség megbecsülésére formáljuk, olyanná, hogy ne ajándéknak, hanem becses előlegnek tekintsék a társadalom bőkezűségét.

Túlzás volna persze azt állítani, hogy a fiatalok egészére érvényesek az elmarasztaló megállapítások. Az ellenforradalom tanulságait messzemenően levontuk az ifjúság nevelésével kapcsolatban, ezt a leg- öntudatosabbak megértették, helyeslik és támogatják. A politikai élet konszolidálásából becsülettel kivették részüket, a párt köré sereglő fiatalok, a számbelileg kicsiny, de öntudatos KISZ-szervezetek. Napjainkban pedig országszerte új meg új bizonyítékát láthatjuk annak a felelősségnek, amely a fiatalok tízezreit áthatja a népgazdaság megszilárdítását, célzó takarékossági mozgalomban. Még csak a felhívás hang. zott el az ifjúsághoz, de máris százak és százak várják a „behívót“ a dunai gátépítésre, a Hanság vizeinek lecsapolá- sára.

Nincs tehát okunk a kétség- beesésre. Mégsem állíthatjuk, hogy teljesen nyugodtak vagyunk. Amint a dicséretes példákat, úgy a káros eseteket is hosszasan sorolhatnánk, s ez megrontja örömünket, aggodalommal tölt el bennünket. Ifjúságunk gondolkodásában mély nyomokat hagyott az ellenforradalom erkölcsi pusztítása, a hitetlenség, a nyugati rádiók hazug propagandája a jólétről, a burzsoá demokráciáról, s a többiről. Ez a hatás ma is tart s ezt több hazai tényező is segíti, élteti.

M

iről is van hát szó? Arról, bogy a fiatalok egy része csupán a mának él. Gondtalanul, sőt felelőtlenül élvezi azt az anyagi és erkölcsi állapotot, amelynek egyenrangú részese társadalmunkban. Mindezt természetesnek tartja, eszébe sem jut, hogy előnyös helyzetéért nemzedékek vívtak kemény küzdelmet, eszébe sem jut, hogy tékozlásával az egész társadalom gyarapodását akadályozza, saját jövőjét is veszélyezteti. Sőt! Egyesek személyes sérelemnek tekintik az idősebb dolgozók intését, figyelmeztetését. Nem csinálnak ügyet gyakran abból sem, ha hanyag, nemtörődöm munkájuk miatt munkahelyükön kitelik a becsületük, legfőbb gondjuk, hogy jól keressenek, könnyen éljenek. Az ilyen élet- felfogás, illetve lehetőség önzővé, cinikussá teszi a fiatalokat, ezekből lesznek az úgynevezett „fenegyerekek“, akik ha megszokják a léha életmódot, a társadalom tudatos megkárosításától sem riadnak majd vissza. Bűnügyi statisztikánk erre az aggályunkra számos adattal szolgálhat.

A mának élés veszélyessége, káros volta nem mindig jelentkezik ilyen durva esetekben, s nem minden könnyelműen fiatal sodródik el eddig a szélsőségig. Hogy ma mégis foglalkozni kell ezzel a problémával, annak az az oka, hogy a fiatalság között láthatóan hódít a csak mának élés olcsó romantikája.

Néhány héttel ezelőtt, amikor a KISZ megindította az ifjúság takarékossági mozgalmát, megyénk alapszervezetei jobban körülnéztek portájukon, felmérték, hogyan kapcsolódhatnak be a• mozgalomba. Felmérték természetesen a takarékosság egyéni lehetőségeit is. Többek között így vált ismertté, hogy a Kemény- fémipari Vállalat számos fiatal munkásának havi zsebpénze egyenlő teljes fizetésével, azaz keresetéből egyetlen fillért sem kell hazaadnia családjának. Jómódú parasztfiatalokról lévén szó, kosztjuk, ruházkodásuk költségeit szüleik fedezik. De nem ritka megyénkben az olyan munkáscsalád sem, ahol a gyárban dolgozó fiú, jövedelme nagyobb részét, havi hat-hét- száz forintot tarthatja meg zsebpénznek. Amilyen örömteli az, hogy egyes jól kereső szülők anyagi helyzete megengedi ezt a „gavallériát”, épp oly elszomorító az a felelőtlenség, amelyet gyermekükkel szemben e téren elkövetnek.

Ezek a fiatalok — lehetnek bár a legjobb szándékúak — előbb-utóbb elkapatják magukat, kivételes helyzetük arra ösztönözheti őket, hogy szokásaikban, szórakozásaikban is elkülönüljenek társaiktól. Könnyen eljuthatnak addig az állapotig, amikor nem lesz előttük becsülete a pénznek, előbb-utóbb nem lesz becsülete a munkának sem. A léha életmódot folytató, költekező fiatalok mágnesként vonzzák magukhoz a könnyelmű barátokat, akik, mert a potyázást élvezik, tovább erősük bennük a különcködési hajlamot. Az, hogy egy ilyen fiatal útja hol végződhet, nem nehéz kitalálni. Jobb eset az, amikor csak a munkahelyükről bocsátják el őket. De arra is volt számtalan példa, hogy a költekező életmód fedezésére a rossz társaság hatásaképpen hozzányúltak a társadalmi tulajdonhoz, vagy más törvény- sértést követtek el.

E

cikk nem akar ’vészharang lenni, ismételjük, nincs okunk kétségbeesésre. Ha sok gonddal, küszködéssel ifjúságunk nagy többsége túljutott már az ellenforradalom okozta válságon, de lehetetlen nem látni, hogy az örvendetes fejlődéssel egyidőben romboló hatások is érik. Az ifjúság egy része még nem érti meg, hogy az ellenforradalom után, annak fontos tanulságaként, megnövekedett velük szemben a társadalom felelőssége és igénye, hogy a szabadság félreértéséből származó szabadosságukat szigorúbban bírálja, ha kell, el is ítéli, egy szóval avantgardista hajlamait igyekszik korlátok közé szorítani a közösség. Egyesek számára még kényelmetlenek a szocialista erkölcs normái, amelyek éppen a munkáshatalom jövője érdekében, magának az ifjúságnak az érdekében több figyelmet és felelősséget követelnek tőlük.

Nem sajnáljuk, sőt büszkék vagyunk rá, hogy társadalmunk éppen az ifjúságnak adta eddig a legtöbbet. Erőfeszítéseink, ha úgy tetszik, .áldozathozatalunk gyümölcsét is elsősorban a fiatalok fogják élvezni. Az ő számukra tesz- szük igazán kényelmessé, napfényessé közös otthonunkat, a szocialista hazát. Ma sem vagyunk szűkmarkúak velük szemben, pedig gazdasági ter- heink ma sokkal nagyobbak, mint voltak két esztendővel ezelőtt. Nem irigyeljük tőlük a korukkal járó harsány vidámságot, s nem vesszük rossznéven ifjúi szertelenségüket sem. Valamit azonban elvárunk tőlük, meg is követelünk. Ne csak jogaikat ismerjék, hanem kötelességeiket is! Akik ma a középiskolák, vagy az egyetemek padjaiban ülnek, legfőbb gondjuknak a tanulást tekintsék, akik a termelésben dolgoznak, törekedjenek arra, hogy kulturált szakmunkásokká, a föld hozzáértő művelőivé, a katonasorba lépők pedig arra, hogy a szolgálati idő leteltével hazánk harcedzett védelmezőivé váljanak.

jyjemcsak a Kommunista If- ±s júsági Szövetség, de az egész társadalom segítő összefogására van szükség, hogy az utat és célt tévesztett fiatalokat megóvjuk a rájuk leselkedő veszélytől: a perspekti- vátlan életszemlélettől. Az egész társadalom érdeke, hogy az ellenforradalom által megrabolt és beszennyezett ideáljait olyan tisztán adjuk vissza az ifjúságnak, mint amilyen makulátlanul az a felszabadulást követő esztendőkben bennük élt.

Ennél nagyobb ügy, ennél fontosabb kötelességünk aligha lehet.

ANDRÄS ENDRE