Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

I*BT MEGY k/Cirlap 1958. ÁPRILIS 18. PÉNTEK így élnek ők nyugaton 1 Az íetőr. Uj Hungária, a Nem- a Magyar diák című disszidens szennylapok mér­hetetlen ocsmányságokkal gyalázzák a Magyar Népköz- társaságot. E fasiszta lapok bértollnokai reszketnek a düh­től, ha a Magyar Népköztársa­ság eredményeiről hallanak. Még mindig igyekeznek a nyugatimádat mérgével beol­tani csalódott olvasóikat, bár időnként kénytelenek megem­líteni a panaszokat is, ame­lyekkel elárasztják őket a disszidensek. A Magyar diák című lap ír arról, hogy a sze­gény, hányatott életű magyar, aki a mesebeli birodalomba vágyik, ahol az autó a fákon terem és csak fel kell nyúlni érte, hogy vágyait elérhesse, űrlapok és kérdőívek, életraj­zok sokaságát tölti ki, csak­hogy megkapja az életet je­lentő vízumot az USA-ba. Amerikába érve, új kérdő­ívek, kérdőemberek, fényké­pek és ujjlenyomatok fogad­ják őket. Szerencséje van a szökevénynek, ha egy ameri­kai táborba bejut. Az állam azonban csak a kapun belül gondoskodik róluk, ha a tá­bor kapuján valaki kiteszi a lábát, azzal már soha nem törődnek. A magyar dissziden­sek között — mint ahogy a lap írja — vannak különbsé­gek. Van akinek az első útja a televízióba vezetett és itt egy cég reklámműsora kere­tében felléphet. Nagy gesz­tussal átnyújtják neki a sok dolláros csekket. A másik vi­szont örülne egydolláros kere­setnek is, de sehol nem kap munkát. Autószerelő? Itt az otthoni értelemben vett sze­relés nincs. A balszerencsést még ablakpucolónak sem ve­szik fel. Ilyen az „egyéni sors”. Hát igen! A kapitalista vi­lágban ilyen az egyéni sors. Ha nincs szerencséje, éhen pusztulhat, mert még ablak­pucolónak sem veszik fel. Láger-lázadás t Az Uj Hungáriában Dunai futár jelzéssel riport jelent meg egy lágerből kitört ma­gyarokról. Ugyanis á becsa­pott, hitegetett disszidensek megúnták a nyugatnémet gon­doskodást, a „láger-jólétet” és nyolcvanhatan késő éjjel 5,erőszakosan” elhagyták a lá­gert. A lap így ír a továbbiak­ban: „Ostrom egy békés személy- vonat ellen. A csoport — mármint a nyolcvanhat lágerlázadó — a passaui állomásépület — ott is a síneken vesztegelő sze­mélyvonat — -felé veszi út­ját. A szerelvénynek menet­rendszerűen indulnia kellett volna a határon át Ausztriába. Nagy késéssel indult. A ma­gyarok ugyanis szabályosan megostromolták a vagonokat. 'A jegykezelő kalauzokat fél­retolták az útból (képzeljük el, milyen udvariasak lehet­tek), a fináncoknak fittyet hánytak és erőszakkal pró­báltak feljutni a kocsikba. Egy részüknek sikerült is, úgy, hogy az időközben meg­érkezett nyugatnémet rend­őröknek kellett onnan leszál­lítani a jegy és vízum nélkül Ausztriába törekvő utasokat. ' Késő éjjel lévén, az óvá­rosi iskola tornatermébe vit­ték őket. Akkor már talpon voltak a városi hatóságok, a Vöröskereszt is. Másnap reg­gel a magyar csoport szóvivő­je elmondotta, hogy azért tör­tek ki a lágerból, mert otttet- vek voltak és az étkezés sem kielégítő. A városi orvos és az állami orvosi intézet képviselője megvizsgálta a panaszt. Egyet­len élő tetűt sem találtak a tábor egész területén.” Engedje meg a világ, adisz- szidensek már csak jobban tudják, hogy volt-e ott tetű, vagy sem, hiszen ők vakaróz­tak a táborban. Öt szűk esztendő Egy magyar disszidens az Uj Hungáriában kesereg ar­ról, hogy legalább „öt szűk esztendő” kell, amíg megsze­dik magukat egy kicsit és em­beribb módon élhetnek. Osto­rozza azokat a sorstársakat, akik türelmetlenkednek és már azonnal boldogulni akar­nak. így ír levelében: „Rátérek sorstársaimra. A többség azzal a felelőtlen el­képzeléssel hagyta el az orszá­got, hogy itt az „arany-nyuga­ton” munka nélkül is hasára pottyan a banán és néger tán­cosnők Cadillacon hozzák a coca-colát. Sokan végtelenül fel voltak háborodva, amikor egy szó nyelvtudás nélkül nem tudták az első pár hóna­pi fizetésükből megvenni az autót. Ezeket az elképzelése­ket most már nem kell meg­cáfolni. (A lágerekben kel­lett volna.) A többség rájött erre szomorúan maga is. De szükségesnek tartanám a jö­vőre nézve a nevelő célzatú felvilágosítást.” Oszkár, meg a Joli Az Uj magyar életben heti villámriportot olvashatunk. A Nyugatra sodródott fiatal ma­gyar gyerekről szólt ez az írás. Egy magyar fiúcska „karrierjét” írják meg. A gyereket az~ utcán egy jólgön­dörített fekete pulikutya von­szolta piros szíjjal. A ripor­ter megszólította a gyereket: — Hát neked kutyád van, fiam? — Nem az enyém, csak ku­tyapásztor vagyok. Ugyanis — magyarázza egy erélyeset rántva a pulin — egy német nénié az Oszkár, aki fájóslá­bú. Ajánlkoztam, hogy én sé­táltatom a kutyáját, ne ve­sződjön vele. Rámbízta. Min­den délután egy séta. Pénzt kapok ezért és uzsonnát is ad­na, mert szeret az Oszkár. — Miért nem fogadod el az uzsonnát? — Nem érek rá, mert ami­kor Oszkárt hazaviszem, vil­lamosra ugróm, megyek a má­sikért. Az is egy jómódú csa­ládé. Fiatal farkaskutya, Joli­nak hívják, mert tetszik tud­ni, lány... — És ők mit fizetnek? ‘— Egy a tarifa, ha fiú a ku­tya, ha lány. Ott villamos­pénzt is kapok. A puli már menne, hát bú­csúzom. A kutyapásztor siet, megy a Jolánért, aki azért Jo­lán, mert lány kérem. A kapitalisták kutyáikat gondoztatják a jobb sorsra ér­demes, elárvult magyar gyere­kekkel. Papírsárkánnyal a fácánok ellen A fészkelő fácánok nagyon szeretik a lucernás, a lóherés és a tavaszi takarmánykeveré­kekkel bevetett földeket. Eze­ken a helyeken azonban nem költhetnek zavartalanul, mert a korai haszálás nagy károkat tesz a fiókákban. Az idén az állami gazdaságok 800 000 holdnyi vadgazdálkodási terü­letén elriogatják a fészkelő fá­cánokat és foglyokat a korai kaszálású földekről. Közönsé­ges papírsárkányokat enged­nek fel, amelyeket a madarak prédára leső ragadozóknak néznek. Ezenkívül idomított vadászmadarak röptetésével is kedvezőbb helyre terelik a fészkelő fácánokat és foglyo­kat, Érthető számunkra ma már, hogy miért növekszik szünte­lenül azoknak a száma, akik megundorodva a kapitalista világtól, tettüket megbánva kérik, hogy még egyszer visz- szatérhessenek meggondolat­lanul elhagyott hazájukba. Szebelkó Imre Tízezer tő muskátli exportra Ezerszámra nevelik a kerte­ket és a házak ablakait éke­sítő piros muskátlit a keszt­helyi kísérleti intézet kerté­szetében. A virágairól neveze­tes kertészet híre túljutott az ország határain, s kereske­delmi szerveink útján Svájc­ból nemrégen nagy tételű megrendelést kaptak. Ennek alapján a kertészek tízezer tő muskátlit készítettek elő ex­portra. ' Színház, 3roda/óm-j—2 Leonhard Frank és Osborne műve a Modern Könyvtárban Az Európa Kiadó a napok­ban indította meg a Modern Könyvtár új sorozatát. A nagymultú sorozat újra meg­indításával a kiadó gyorsan hozzáférhetővé kívánja ten­ni a magyar olvasóknak a vi­lágirodalom rövidebb léleg­zetű új alkotásait. A Modern Könyvtár két soronkövetkező újdonsága: Leonhard Frank Michael visz- szatér című novellája és az angol Osborne Dühöngő fia­talok című színműve. Mi ölte mega dinozauruszokat? ilík Százmillió évvel ezelőtt a dinozaurusz volt az állatok ki­rálya. Majd hirtelen kihaltak ezek az állatok és a földet át­engedték kisebb, melegvérű emlősöknek. A dinozauruszok kipusztulásának oka az egyik elmélet szerint az, hogy hir­telen megváltozott a Föld ég­hajlata. A másik felfogás azt vallja, hogy a hatalmas, ne­hezen mozgó dinozauruszok nem tudtak védekezni a ki­sebb, fürgébb emlősállatok el­len, amelyek felfalták tojá­saikat. Albert Schatz, az egyik pennsylvániai agrártudomá­nyi intézet biokémikusa most egy harmadik elméletet dolgo­zott ki, amely szerint a dino­zauruszok kipusztulását a modern növényzet fejlődése okozta. Schatz dr. szerint a dino­zauruszok lomha állatok vol­tak és szervezetük vegyi mű­ködése oly lassú volt, hogy óriási testüket aránylag cse­kély táplálékkal fenn tudták tartani. A levegő abban az időben nem tartalmazott any- nyi oxigént, mint ma és az akkori tűlevelű ősfák nem ad­tak ki magukból annyi oxi­gént, mint a jelen kor nö­vényzete. A dinozauruszok te­hát oxigénszegény levegőben éltek és amikor a leveles fák és füvek megjelentek, az ős­állatok lélegzése megnehezült. Az erőteljes leveles fák és fü­vek annyi oxigént termeltek, hogy ezzel megváltozott a le­vegő összetétele. Az oxigén­dús levegő viszont meggyorsí­totta a dinozauruszok szerve­zetének vegyi működését, te­hát a szervezet több táplálé­kot kívánt, amit nehézkes mozgásuk miatt nem tudtak megszerezni, úgy hogy végül is az oxigéntöbblet következ­tében szabályosan elégtek. Egészen más alapokból in­dulnak ki V. I. Kraszovszkij és I. Sz. Sklovszkij szovjet csillagászok, akik azt mond­ják, hogy a dinozauruszok ki­pusztulását után a Földet érő kozmikus sugarak mennyisége a sokszo­rosa a mainak. A tudomány már régen ki­mutatta, hogy a kozmikus su­gárzás gyors változásokat okozhat a növényzetben és az állatokban. Ha tehát a koz­mikus sugarak mennyisége növekszik, az általuk okozott változások természetesen szin­tén növekednek. Miután pedig a változások többnyire káro­sak. sőt halált okoznak, a fo­kozott kozmikus sugárzás ki­hatása az élet bizonyos for­máira szerencsétlen kimenete­lű lehet. A százmillió évvel ezelőtti dinozauruszok talán Ember született címmel rövidesen új szovjet filmet színházaink mutatnak be film­iKiiMiimiiiiiniiiiniiiimiiiiKittitfliiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiHif BÁSTYASÉTÁ NY 77 rr Uj magyar operett a Blaha Lujza Színházban Történetét jól ismerjük már. A rádióban többször is elhang­zott rádió-operett formájában. Vidéken a szegedi Nemzeti Színház játszotta nagy siker­rel. S most, két esztendős si­keres pályafutás után szín­padot kapott Budapesten is. De közben annyit változott, hogy az alaptörténetből már csak a romos, műemlékké nyilvánított budai ház és a hat vidám, hamisítatlanul pesti fiatal maradt. S nyom­ban hozzá kell tenni, ez a vál­tozás csak hasznára vált Ba­ráti Géza librettójának. A kedves dallamok Eise- mann Mihályt, a jól ismert operett zeneszerzőt dicsérik. A három lány szerepében Zentay Anna, Kardos Magda és Kovács Ibi üde, bájos je­lenség. Hármójuk közül Kar­dos Magda érzi legotthonosab­ban magát szerepkörében. Bővérű humora, érdekes hang­ja s táncos lába egyaránt ér­vényesül. Zentay Anna első­sorban temperamentumával, s nagy rutinjával, a fiatal Ko­vács Ibi pedig friss, kislá- nyos kedvességével tűnik Jci. A három fiú alakítója: Rá- tonyi Róbert. Hadics László és Gálcsiki János — szintén jól beleilleszkedik az operett vidám légkörébe. Rátonyi a tőle megszokott figurát adja. Gálcsiki János, aki hosszú ideig mint prózai színész szerepelt, bebizonyította, hogi mint operettszínész is megáll­ja helyét. Hadics László nyúj­totta a leggyengébb alakítási hármójuk közül. A rendező, Horváth Tiva dar jól oldotta meg feladatát de két súlyos hibát követett el Mindkettő a színészek kivá­lasztásánál történt. Sem Szabi Ernő, sem Somogyi Nusi nem ilyen 'könnyű szerepre való. S éppen ezért érthetetlen előt­tünk, hogy a két kiváló szí­nész miért csak a Blaha Luj­za Színházban kap színpadot, Szabó Ernőt, a Hannibál ta­nár úr alakítóját ma mái majd minden országban jói ismerik, s tisztelik művésze­tét. Somogyi Nusi is bebi­zonyította az elmúlt évtized alatt, hogy kiforrott, drámai színésznő, aki legutóbb pél­dául az Égi madár című film­ben Édes szerepéljerf. nyújtott felejthetetlen alakítást. Ak­kor pedig miért nem kap ez a két kiváló színész a tehet­ségéhez méltó szerepet? A Bástyasétány 77 sikerült operett. S ami a legtöbb eré­nye, hogy igazi mai, sőt tipi­kusan pesti operett. Alakjai egy-kettő kivételével élnek, nemcsak a színpadon, de a valóságban is. Talán éppen ezért ígér hosszú, s nagy si­kert a Blaha Lujza Színház számára. Ami érthefetlen A festő filozófiája a Supernova-csillagok idézték elő. A két tudós sze­rint az elmúlt ezer év alatt legalább öt Supernova-csilla- got figyeltek meg a Földről. Ebből a megfigyelésből kiin­dulva a két tudós hozzávető­legesen kiszámította, hogy kö­rülbelül minden kétszázmillió évben egy Supernova csillag a Földtől 26 fényév távolság­ban robban. A Supernova felrobbanása rendkívüli esemény: ugyanis néhány hét időtartamára a felrobbant csillag annyi fényt sugároz ki, mint kétszázmillió Nap együttesen. A 'tudósok 1 szerint ez az óriási fénymeny- ! nyiség ugyan nincs nagy ha- I tással a Földre, de a robba- ! náskor keletkező kozmikus su- ! garak már sokkal komolyabb i,. Tudod, ügyvéd nem tudnék lenni, nem mindenki képes | tényezők. Sok száz, sőt még arra, hogy a való tényeket egyszerűen meghamisítsa! talán ezer évvel a robbanás lassabban alkalmazkodtak a változásokhoz, mint ahogy a jelen kor állatai képesek er­re. A szovjet tudósok szerint tehát több évszázadon át tar­tó erőteljes kozmikus sugár­zás, amelyet egy felrobbant csillag idézett elő, valameny- nyiüket elpusztította. A kis- növésű, gyorsan lélegző álla­tok, mint például a jelen kor egyszerű, patkányféle emlős­állatai nem szenvedtek oly mértékű kárt a sugárzástól, mint az óriási ősállatok. Ami­kor azután a felrobbant csil­lag kozmikus sugárzása meg­szűnt, az állatok újból megnö­vekedtek — egészen elefánt nagyságig. J ól emlékszünk még a Kül­városi legenda című film­re, amely rövid, de dicstelen pályafutása alatt megérdemel­ten „vívta ki“ magának a ma­gyar mozilátogató közönség, de elsősorban az angyalföldi mun­kásság felháborodását. A film egész története alapvetően hi­bás szemléletből fakadt. A régi külvárosi élet bemutatását ígérte, s helyette a való élet meghamisítását adta. Egy öreg külváiosi bérház életét, az iga­zi munkások életének bemuta­tása nélkül. Embereket ember­ség nélkül. Lumpenproletáro­kat a proletariátus igazi arcá­nak bemutatása helyett. Mélységesen tévedtek tehát a film alkotói, amikor szerelmi legenda címén eltorzítva vitték a mozi vásznára a külvárosi emberek életét. Szerencsére még nincs oly messze a múlt. hogy ne tudtuk volna nyomban felfedezni a film torzításait. Nem ilyen emberek éltek s él­nek ma is Budapest külváro­saiban. Ha akadnak is közöt­Hány könyvből állt Gorkij magánkönyvtára? Gorkij gyakran hangoztatta, hogy számára a könyvek jelentették a tudás leggazdagabbb forrását. Ezt támasztja alá A. Sumszkij, az irodalomtudományok kandidátusa, Gorkij magánkönyvtárának feldolgozója. Gorkij magánkönyvtára több mint ÍO 000 kötetet tartal­maz. Ezek között megtalálhatjuk a legkiválóbb orosz és kül­földi klasszikus írók és költők műveit, a leghíresebb történel­mi monográfiákat és így tovább. A könyvtár egyik dísze a 600 kötetes népdal, népmese, szólás-mondás és a népművészet sok más alkotásának gyűjteménye. Mindezt Gorkij hosszú, évek során állította össze. Az író ritka, sőt mondhatnánk egyedülálló könyveket is gyűjtött. Könyvtárának legrégibb kötete 1767-ben jelent meg. tűk a filmben megrajzolt ala­kokhoz hasonlóak — nem ez a tipikus és még a filmírót sem jogosítja fel arra, hogy ezek, s csakis ezek életének bemuta­tásán keresztül tárja elénk a> külváros életét. Ezért a buda­pesti, elsősorban a XIII. kerü­leti munkások tiltakozására joggal került le ez, a magyar filmgyártás eddigi eredmé­nyeihez méltatlan film, a mo­zik műsoráról. Annál érthetetlenebb azon­ban Szurdi Mártának, a Film­főigazgatóság csoportvezetőjé­nek az a nyilatkozata, amely a Film, Színház. Muzsika című művészeti hetilap legutóbbi számának hasábjain látott napvilágot. Ezek szerint, s most szó szerint idézzük Szur­di Márta nyilatkozatát: „Dá­niával is sikerült üzletet köt­nünk. Megvették a Tettes is­meretlent, a Külvárosi legen­dát és a Díszelőadást.“ Akaratlanul is felmerül a kérdés: a Filmfőigazgatóság ilyen esetekben csak az üzleti szempontokat tartja fontosnak, s így akarja „behozni“ az el­hibázott film költségeit, vagy pedig kimondatlanul is a film alkotóinak ad igazat azzal, hogy bár idehaza levették a mozik műsoráról. külföldön azonban bemutatják a Külvá­rosi legendát. Akár egyik, akár másik szempont vezette őket, mindenképpen súlyos hi­bát követtek el. Az ugyanis semmiképpen sincs rendjén, hogy — akárcsak a film koc­káin keresztül is — valótlan képet fessünk idegen emberek tízezrei előtt a magyar mun­kások életéről. (prukner)

Next

/
Thumbnails
Contents