Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

1958. ÁPRILIS 5. SZOIVIBAT wc c. k'fCirlap 3 Katonai díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13-ik évfordulóján (Folytatás a második oldalról) az egész világ békeszerető és demokratikus erőinek a hábo­rú ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcát. Korunk két legnagyobb ereje: a szocialista országok és a nemzeti függetlenségüket nemrég kivívó országok harci szövetsége Emlékezzenek 1956 őszére! Az imperialisták ekkor, nem ok nélkül indítottak egyszer­re két támadást: a szocialista Magyarország ellen és a füg­getlen Egyiptom ellen. Arra számítottak, hogy a magyar szocialista erők veresége és a szocialista tábor zavara meg­könnyíti számukra, hogy rá­erőszakolják akaratukat Egyiptomra. Köztudomású, hogyan végződtek az imperia­lista támadások. Az imperialista erők kettős veresége fordulópont volt, ez­után enyhülni kezdett a nem­zetközi helyzet. Ebben van a magyar szocialista erők és az egyiptomi hazafiak győzelmé­nek nemzetközi jelentősége. Az imperialista ármányok elleni közös harcban, még Jobban összekovácsolódott korunk két legnagyobb erejének: a szocialista or­szágoknak és a nemzeti függetlenségüket nemrég kivivő országoknak harci szövetsége. Elvtársak! Petőfi Sándor, a nagy magyar költő, több mint száz éve keserűen írta: „Nagy a világ, és testvérünk nincs benne, Nincsen, aki bajainkban résztvenne. Qehogy testvér a magyarhoz a világ! Ellensége minden ember, akit lát.” A szocializmus megváltoztat­ta ezt a helyzetet. A szocialis­ta népek nagy családjában a magyar egyenjogú testvér. A magyar dolgozók tudják, hogy társadalmi vívmányaik csak •fldkor lehetnek tartósak, ha testvéri szövetség fűzi őket a többi szocialista ország népé­hez. A Szovjetunió — o többi szo­cialista országgal szorosan együttműködve és valamennyi békeszerető néppel vállvetve ■— minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegye egy új há­borúnak. A béke nem hull az ölünkbe, érte állhatatosan kell harcolni az agresszió, a hábo­rú és a rombolás erői ellen. Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerető em­berek, szerte a földkerekségen. A Szovjetunió a legutóbbi időben, békeszerető politikájá­hoz híven sok új konstruktív Javaslattal állt elő, több külpo­litikai lépést tett. hogy enyhít­se a nemzetközi feszültséget, véget vessen a fegyverkezési hajszának és elérje az atom­fegyver betiltását. De az Egye­sült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó körei nem fogadták kedvezően javasla­tainkat, sőt mi több, tovább szítják a hidegháborút és foly­tatják az erőpolitikát, fokoz­zák a fegyverkezési hajszát, atomháborúra készülnek a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország ellen, hogy még izzóbbá tegyék a légkört. Önök tudják, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa a napokban elhatározta, hogy országunk egyoldalúan meg­szünteti az atom- és hidrogén­bomba kísérleteket. A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa fel­szólította az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy kövessék példáját. Ezt a történelmi jelentőségű határozatot az egész világ — az Egyesült Államok és Anglia népe is üdvözölte. Mindenki várta, miiként reagál majd az Egyesült Államok és Anglia kormánya, merre áll maid a váltó: a béke megszilárdítása vagy pedig a nemzetközi fe­szültség fokozása, a fegyverke. zési hajsza folytatása felé, amelv nem a békés enyhülés­hez, hanem elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Eisenhower, az Egyesült Ál­lamok elnöke, a napokiban sajtóértekezleten nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió egyoldalúan be­szüntette az atom- és hidro- génfegyver-kísérleteket. Mit is mondott az elnök, akit reá­lisan gondolkodó politikusnak tartunk, hiszen erőfeszítéseket tett — bár gyengéket és hatá­rozatlanokat —. hogy megta­lálja a nemzetközi feszültség enyhítésének módjait Eisenhower kijelentette, hogy a Szovjetuniónak ezt a külpolitikai lépését nem sza­bad „komolyan venni”, az ilyen tettek tisztán „propagan- da-jellegűek”. Más politikustól várni lehe­tett ilyen nyilatkozatot. De hogyan nevezheti ezt a lépést propagandának az az állam­férfi, aki megérti, hogy mit jelent az ilyen intézkedés. Ért­hető ezért, hogy a világ népei kiábrándulással és elkesere­déssel fogadták Eisenhower nyilatkozatát. Felszólítás Eisenhowerhez, Macmillanhez: bizonyítsák tettekkel jóakaratukat, tegyék meg a világbéke biztosításához vezető lépéseket A népi Magyarország dolgo­zóinak nagygyűlése előtt sze­retném kijelenteni a követke­zőt: Ha Eisenhower valóban úgy véli, hogy propagan­dából szüntettük meg az atom- és a hidrogénfegy­ver-kísérleteket, akkor ő és a többi nyugati állam­férfi miért nem folytat ugyanilyen propagandát és miért nem szünteti meg e célból az atomfegyver-kí­sérleteket? Ami bennünket, a Szovjet­unió vezetőit illeti, mi büsz­kék vagyunk erre a propagan­dára, amely az egész emberi­ség kívánsága szerint való. Ha az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnö­ke ugyanezt a propagandát folytatná, mennyire megör­vendeztetné ez a világ minden népét! Egyes államférfiak csökken­teni szeretnék azt a nagy ha­tást, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának az atomfegyver-kísérletek egyol­dalú betiltásáról hozott hatá­rozata keltett, ezért azt állít­ják, hogy a Szovjetunió e ha­tározat előtt már végrehaj­totta atomfegyver-kísérlet so­rozatát. Igen, mi folytattunk atomfegyver-kísérleteket, de az egész világ tudja, hogy az Egyesült Államok már 1945- ben kipróbálta az atomfegy­vert, mégpedig nem valami­lyen gyakorlótéren, hanem Nagaszakiban és Hirosimában. E „kísérletek” sok százezer béké$ ember életét oltották ki. A Szovjetunió köztudomá­súlag később kezdte el az atomfegyver-kísérleteket, és a kísérleteket úgy végezte, hogy a lehető legjobban megvédje a lakosságot a veszélyektől. Aki ért a technikához, az gondol­kodás nélkül megmondja, ki végzett több kísérletet ezzel a fegyverrel. Ha tehát a kísérleti robban­tások számát tekintjük, akkor nekünk a kísérleteket csak az­után kellett volna abbahagy­nunk, miután utolértük az Egyesült Államokat. Ezért, aki a kísérletek számára hivatko­zik, az szabadulni akar a köz­vélemény nyomásától, be akar­ja csapni a népet, hogy folytat­hassa az atomfegyverek kipró­bálását és felhalmozását, a fegyverkezési hajszát. Egyes nyugati személyiségek azt is mondják, hogy a kísér­letek egyoldalú megszüntetésé­nek bejelentésével a kísérletek nemzetközi ellenőrzése elől akartunk kitérni. De ezt a csa­lást könnyű leleplezni. Ismere. tes, hogy egyetlen angol vagy amerikai atom- és hidrogén- bomba-robbantás sem maradt titokban. Tehát * a robbantások nemzet közi ellenőrzése ténylegesen már megvan. Amikor a hidegháború ame­rikai hívei azt kezdték bizony­gatni, hogy végre lehet hajtani műszerekkel észlelhetetlen ellenőrizhetetlen robbantáso­kat. sok országban. így az Egyesült Államokban is, a tudósok megcáfolták ezeket az állításokat. Azoknak az ame­rikai politikusoknak, akik élő- zőleg arról beszéltek, hogy le­hetetlen minden robbantást észlelni, el kellett ismerniök, hogy valóban nem lehet eltit­kolni a kísérleti atomfegyver- robbantásokat. De ha úgy vélik, hogy az atomfegyver-kísérletek nem­zetközi ellenőrzésének hiánya akadályozza az Amerikai Egyesült Államokat és Ang­liát hogy a Szovjetunió példá­jára, önként megszüntessék a kísérleteket, akkor a Szovjet­unió beleegyezik a nemzetközi ellenőrzésbe. Ezt többször ki­jelentettük. Felszólítjuk partnereinket: hagyják abba a kísérleteket! Már mától fogva szüntessük meg a hidrogén- és atombom­ba-robbantásokat, ne fertőzzük a rádióaktív anyagok hasadási termékeivel a légkört. A Szovjetunió népei nevé­ben, a szovjet kormány nevé­ben Eisenhowerhez, az Egye­sült Államok elnökéhez, Mac- mlllanhcz, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez fordulok. Kövessék a Szovjetunió példá­ját, tettekkel bizonyítsák jó­akaratukat. Ez boldoggá tenné az emberiséget, e nemes lépés emléke évszázadokig fennma­radna. Az atomfegyver-kísér­letek megszüntetését úgy te­kintjük, mint a teljes leszere­lés felé, a világbéke biztosítá­sának feltételei felé vezető el­ső lépést, mint a két rendszer békés együttélésének, békés versenyzésének útját. Ennek a létfontosságú kérdésnek a megoldása elősegítené a többi sürgős nemzetközi probléma rendezését is. Elvtársak! Több mint három hónapja javasolta a szovjet kormány, hogy hívják össze a kormányfők, a vezető állam­férfiak értekezletét. Ezen old­ják meg a halaszthatatlan problémákat és közös erőfe­szítéssel határozzák meg azo­kat a célravezető módokat, amelyek enyhítik a nemzetkö­zi feszültséget és megszünte­tik a hidegháborús állapotot. Erre azt mondják nekünk, hogy meg kell vitatni a kelet­európai országok helyzetét. De hát tulajdoniképpen mit akar- 1 nsk megvitatni és ugyan ki jogosított fel bárkit is, hogy megvitassa más országok belső fejlődését? Nem, jó urak, ne lépjenek a más kertjébe. A kelet­európai népek már eldön­tötték ezt a kérdést, gazdái ők a saját portájuknak és nem tűrik el, hogy bárki is belügyeikbe avatkozzék. A szocialista tábor és a kom­munista világniozgalom erősen fellendülőben van. A testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek tavaly ősszel Moszkvában tartott tanácsko­zása tovább erősítette egységü­ket és összeforrottságukat, meghatározta a munkás- és demokratikus mozgalom fel­adatait. Legfőbb tennivalónk: a bé­ke megszilárdítása! A szo­cialista tábor — a béke bástyája. Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan testvéri barátsá­ga! — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs. N. Sz. Hruscsov beszédét gyakran szakította félbe a nagygyűlés részvevőinek lel­kes tapsa és tetszésnyilvání­tása. A nagygyűlésen Marosán György mondott zárszót. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. A nagygyűlés után N. Sz. Hruscsov és a szovjet párt­a díszemelvé- ! nyen helyet foglalt többi ve- ! zető magyar államférfi kfsé- ! rétében elvegyültek az emel- ! vényt körülvevő tömegben. A | dolgozók nagy lelkesedéssel, | szeretettel és barátsággal fo- | gadták a vendégeket, akik | közvetlenül elbeszélgettek ve- ! lük. | A mindvégig lelkes hangu- ! latú nagygyűlésen mintegy | félmillió dolgozó ünnepelte | április 4, hazánk felszabadu- ! lásának 13. évfordulóját. (J)i Ha ti a tk éft eh Több a szín, több a szív, já­tékosabb és mégis komolyabb a nagygyűlés han­gulata, mint bár­mikor eddig. Ren­geteg a színes­pöttyös kendő, a kis zászló és min­denütt mint új­fajta tavaszi vi­rágok, a léggömb­csokrok. A gye­reksereg számára külön élvezet, hogy pillanaton­ként szabadul el a hatalmas tér más-más pontjai­ról egy-egy szí­nes léggömb. Iga­za van annak a bácsinak, aki a hangulat emel­kedését a lég­gömbök elszaba­dulásának foko­zódásával méri le. Valószínűleg statisztikus az il­lető: Komolyan mondja feleségé­nek stopperórá­ját nézegetve: „Egy fél órával ezelőtt még 15 má­sodpercenként, most már másod­percenként 15 lég­gömb szabadul el. Kitűnő a han­gulat.” * Mindenkinek tet­szik „a kisdobo­sok” díszmenete. Keményen lép­delnek, a dob fe­szesen az oldalu­kon, az ütők „súlyban”. Az­tán később, jóval a felvonulás után, csomó fiatallal körülvéve látunk egy kisdobost. Teljes erőből pü- föli a dobot. Most már odavághat, mert hiszen ^pi­hen. A tribün előtt, a munkásőrök sorfala között ki­kandikálva két kisfiú áll. A fia­talabbik kérdez és az idősebb mindent szépen ■ megmagyaráz. Né­ha döcög a ma­gyarázat, de ifjú barátunk nem jön zavarba. „Kere­kít”. Jönnek a tö­kösök. Hang nél­kül. Illetve a hangjuk később érkezik meg, mint ők. A fiatalab­bik gyerek meg­kérdi: „Mi tör­tént a zúgásuk­kal. Elvesztet­ték?” A nagyob­bik meghökken, de aztán kivágja magát: „Te kis csacsi, hát nem hallod, hogy a hátsók hozzák utánuk.” A tribün előtt egy barátommal találkozom. Egye­dül van. „Hát az asszony hol ma­radt?” Barátom nagyban magya­rázza, hogy leg­nagyobb sajnála­tára otthon keU lett maradnia, mert a gyereket nem tudták ki- re hagyni. Majd elmesélem neki .az egészet — mond­ja magabízóan. Javában sajnál­kozunk a szegény asszonykán, hi­szen az egész Bu­dapest itt van. És egyszercsak torkunkon akad a szó. Ragyogó arccal megjelenik az asszonyka. És a férj így kiált fel: „Most már igazán nem tu­dom, maradt-e valaki otthon.” Még egy gye­rektörténet. Az út szélén hatal­mas fa. És a fán diadalmasan ül­dögél egy süvöl- vény. A barátja tízszer is megpró­bálja, de túl vas­tag a fa dereka, mindig visszacsú­szik. Végül a hop- ponmaradt fiú dühösen felkiált a barátjához: „Én május elsején sok­kal nagyobb fán fogok ülni.” Sz. M. Az MSZMP Központi Bizottságának ebédie a szovjet párt- és Mnykilötlseg tiszteletére A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttsége tiszteletére pénte­ken a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Házának nyári helyiségében ebédet adott. Nem mi mondjuk — ők írják Lippmann cikke Dulles politikájáról Walter Lippmann, a New York Herald Tribune szemle­írója „Elszakadás a valóság­tól” című cikkében megálla­pítja, hogy Dullesnek a Szov­jetunió legutóbbi döntéséről mondott véleménye „a nem­zetközi helyzet kíméletlen va­lóságától való elszakadás egyik veszélyes formája.” Is­meretes, hogy Dulles az atom- és hidrogénfegyver kísérletek egyoldalú beszüntetéséről szóló döntést „ravasz és semmit­mondó propaganda-trükknek” nevezte. „Ez az értékelés — mutat rá Lippmann — azon az el­gondoláson alapul, hogy tö­mérdek kudarcunk és befolyá­sunk hanyatlása nem politi­kánk fogyatékosságának kö­vetkezménye, hanem a Szov­jetunió óriási propaganda­fölényének. Más szóval, ha cikkeink nem kelnek el, en­nek oka nem a cikkek minő­sége, hanem a csomagolás és a reklám... Nézzük meg pél­dául a nukleáris kísérletek kérdését, amivel Dulles úr foglalkozott. Elmondotta, hogy a Szovjetunió nemrég fejezte be a kísérlet-sorozatát, míg mi az idén tavasszal és nyáron készülünk ilyen kísérlet-soro­zatra. A szovjet trükk — mondja — abban áll, hogy az oroszok bejelentik azoknak a kísérleteknek megszüntetését, amelyekre bizonyos ideig nem Az idén több ezer magyar turista utazik a Szovjetunióba A váci ünnepi gyűlés résztvevői I Az idén az IBUSZ és a szov- ! Jet Inturist utazási iroda kö- |zött létrejött megállapodás ér- ! telmében több ezer magyar | dolgozó utazhat a Szovjetunió | legszebb vidékeire. Harminc- ! hét magyar turistacsoport e Moszkvába, Kijevbe és Lenin- ! grádba utazik, négy turistacso- ! port a Nagy Péter hajóval a 1 Fekete-tenger legszebb üdülő­helyeit, Odesszát, Jaltát, Ba- tumit, Suhumít és Szocsit lá­togatja meg. Az Inturist lehetőséget nyújt a magyar fizikai dolgozók és dolgozó parasztok részére, va­lamint kisfizetésű rétegeknek kedvezményes utazásra. Az idén az elmúlt évekhez viszo­nyítva mintegy háromszor több turista utazik a Szoviet- unióba. lesz szükségük és azt remélik, hogy visszatartanak bennün­ket a számunkra igen fontos kísérletektől. De ezzel a trükkel olyan nehéz megbirkózni? Mi sem lenne egyszerűbb, mint kije­lenteni, hogy ha befejeztük kísérleteinket a Szovjetunió­hoz hasonlóan, mi is beszün­tetjük a további kísérletezést azzal a feltétellel, hogy a Szovjetunió nem kezdi újra a kísérleteket. A világ nem olyan hiszékeny, hogy ne fogná fel ennek a válasznak világos ér­telmét. Mi azonban nem adhatunk ilyen választ, mivel katonai világpozíciónk alapja a nuk­leáris fegyverek elrettentő ereje... A nukleáris fegyve­rek kiküszöbölése pedig telje­sen lehetetlenné teszi, hogy a szövetségesek hálózata segít­ségével megvalósítsuk a stra­tégiai visszatartás politikáját. Ez a reális oka annak, hogy az amerikai propaganda olyan hetytelenül jár el. Ha nem tudjuk felülvizsgálni politi­kánkat, Dullesnek inkább őszintének kellene lennie és nyíltan el kellene ismernie, . hogy nem tudjuk beszüntetni a kísérleteket, mivel nem pusztíthatjuk el a nukleáris fegyvereket anélkül, hogy ne eszközölnénk radikális változ­tatásokat külpolitikánkban.” Lippmann a továbbiakban megállapítja, hogy „az ameri­kai propaganda sok területen olyan politikát magasztal, amely bizonyos okoknál fogva elavult, irreális és mélysége­sen népszerűtlen”. „Párizsban — írja végezetül — egy okos és tapasztalt em­ber azt mondotta nekem, hogy a nyugati világ nem azért van politikai hanyatlásban, mert a Szovjetunió olyan erős és any- nyira jövőbelátóan cselekszik, hanem azért, mert a nyugati demokráciák nagyon sok hi­bát követtek el és nincs poli­tikai bátorságuk ahhoz, hogy kijavítsák ezeket.

Next

/
Thumbnails
Contents