Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-05 / 81. szám
1958. ÁPRILIS 5. SZOIVIBAT wc c. k'fCirlap 3 Katonai díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13-ik évfordulóján (Folytatás a második oldalról) az egész világ békeszerető és demokratikus erőinek a háború ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcát. Korunk két legnagyobb ereje: a szocialista országok és a nemzeti függetlenségüket nemrég kivívó országok harci szövetsége Emlékezzenek 1956 őszére! Az imperialisták ekkor, nem ok nélkül indítottak egyszerre két támadást: a szocialista Magyarország ellen és a független Egyiptom ellen. Arra számítottak, hogy a magyar szocialista erők veresége és a szocialista tábor zavara megkönnyíti számukra, hogy ráerőszakolják akaratukat Egyiptomra. Köztudomású, hogyan végződtek az imperialista támadások. Az imperialista erők kettős veresége fordulópont volt, ezután enyhülni kezdett a nemzetközi helyzet. Ebben van a magyar szocialista erők és az egyiptomi hazafiak győzelmének nemzetközi jelentősége. Az imperialista ármányok elleni közös harcban, még Jobban összekovácsolódott korunk két legnagyobb erejének: a szocialista országoknak és a nemzeti függetlenségüket nemrég kivivő országoknak harci szövetsége. Elvtársak! Petőfi Sándor, a nagy magyar költő, több mint száz éve keserűen írta: „Nagy a világ, és testvérünk nincs benne, Nincsen, aki bajainkban résztvenne. Qehogy testvér a magyarhoz a világ! Ellensége minden ember, akit lát.” A szocializmus megváltoztatta ezt a helyzetet. A szocialista népek nagy családjában a magyar egyenjogú testvér. A magyar dolgozók tudják, hogy társadalmi vívmányaik csak •fldkor lehetnek tartósak, ha testvéri szövetség fűzi őket a többi szocialista ország népéhez. A Szovjetunió — o többi szocialista országgal szorosan együttműködve és valamennyi békeszerető néppel vállvetve ■— minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegye egy új háborúnak. A béke nem hull az ölünkbe, érte állhatatosan kell harcolni az agresszió, a háború és a rombolás erői ellen. Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerető emberek, szerte a földkerekségen. A Szovjetunió a legutóbbi időben, békeszerető politikájához híven sok új konstruktív Javaslattal állt elő, több külpolitikai lépést tett. hogy enyhítse a nemzetközi feszültséget, véget vessen a fegyverkezési hajszának és elérje az atomfegyver betiltását. De az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó körei nem fogadták kedvezően javaslatainkat, sőt mi több, tovább szítják a hidegháborút és folytatják az erőpolitikát, fokozzák a fegyverkezési hajszát, atomháborúra készülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, hogy még izzóbbá tegyék a légkört. Önök tudják, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a napokban elhatározta, hogy országunk egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogénbomba kísérleteket. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felszólította az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy kövessék példáját. Ezt a történelmi jelentőségű határozatot az egész világ — az Egyesült Államok és Anglia népe is üdvözölte. Mindenki várta, miiként reagál majd az Egyesült Államok és Anglia kormánya, merre áll maid a váltó: a béke megszilárdítása vagy pedig a nemzetközi feszültség fokozása, a fegyverke. zési hajsza folytatása felé, amelv nem a békés enyhüléshez, hanem elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, a napokiban sajtóértekezleten nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette az atom- és hidro- génfegyver-kísérleteket. Mit is mondott az elnök, akit reálisan gondolkodó politikusnak tartunk, hiszen erőfeszítéseket tett — bár gyengéket és határozatlanokat —. hogy megtalálja a nemzetközi feszültség enyhítésének módjait Eisenhower kijelentette, hogy a Szovjetuniónak ezt a külpolitikai lépését nem szabad „komolyan venni”, az ilyen tettek tisztán „propagan- da-jellegűek”. Más politikustól várni lehetett ilyen nyilatkozatot. De hogyan nevezheti ezt a lépést propagandának az az államférfi, aki megérti, hogy mit jelent az ilyen intézkedés. Érthető ezért, hogy a világ népei kiábrándulással és elkeseredéssel fogadták Eisenhower nyilatkozatát. Felszólítás Eisenhowerhez, Macmillanhez: bizonyítsák tettekkel jóakaratukat, tegyék meg a világbéke biztosításához vezető lépéseket A népi Magyarország dolgozóinak nagygyűlése előtt szeretném kijelenteni a következőt: Ha Eisenhower valóban úgy véli, hogy propagandából szüntettük meg az atom- és a hidrogénfegyver-kísérleteket, akkor ő és a többi nyugati államférfi miért nem folytat ugyanilyen propagandát és miért nem szünteti meg e célból az atomfegyver-kísérleteket? Ami bennünket, a Szovjetunió vezetőit illeti, mi büszkék vagyunk erre a propagandára, amely az egész emberiség kívánsága szerint való. Ha az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke ugyanezt a propagandát folytatná, mennyire megörvendeztetné ez a világ minden népét! Egyes államférfiak csökkenteni szeretnék azt a nagy hatást, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának az atomfegyver-kísérletek egyoldalú betiltásáról hozott határozata keltett, ezért azt állítják, hogy a Szovjetunió e határozat előtt már végrehajtotta atomfegyver-kísérlet sorozatát. Igen, mi folytattunk atomfegyver-kísérleteket, de az egész világ tudja, hogy az Egyesült Államok már 1945- ben kipróbálta az atomfegyvert, mégpedig nem valamilyen gyakorlótéren, hanem Nagaszakiban és Hirosimában. E „kísérletek” sok százezer béké$ ember életét oltották ki. A Szovjetunió köztudomásúlag később kezdte el az atomfegyver-kísérleteket, és a kísérleteket úgy végezte, hogy a lehető legjobban megvédje a lakosságot a veszélyektől. Aki ért a technikához, az gondolkodás nélkül megmondja, ki végzett több kísérletet ezzel a fegyverrel. Ha tehát a kísérleti robbantások számát tekintjük, akkor nekünk a kísérleteket csak azután kellett volna abbahagynunk, miután utolértük az Egyesült Államokat. Ezért, aki a kísérletek számára hivatkozik, az szabadulni akar a közvélemény nyomásától, be akarja csapni a népet, hogy folytathassa az atomfegyverek kipróbálását és felhalmozását, a fegyverkezési hajszát. Egyes nyugati személyiségek azt is mondják, hogy a kísérletek egyoldalú megszüntetésének bejelentésével a kísérletek nemzetközi ellenőrzése elől akartunk kitérni. De ezt a csalást könnyű leleplezni. Ismere. tes, hogy egyetlen angol vagy amerikai atom- és hidrogén- bomba-robbantás sem maradt titokban. Tehát * a robbantások nemzet közi ellenőrzése ténylegesen már megvan. Amikor a hidegháború amerikai hívei azt kezdték bizonygatni, hogy végre lehet hajtani műszerekkel észlelhetetlen ellenőrizhetetlen robbantásokat. sok országban. így az Egyesült Államokban is, a tudósok megcáfolták ezeket az állításokat. Azoknak az amerikai politikusoknak, akik élő- zőleg arról beszéltek, hogy lehetetlen minden robbantást észlelni, el kellett ismerniök, hogy valóban nem lehet eltitkolni a kísérleti atomfegyver- robbantásokat. De ha úgy vélik, hogy az atomfegyver-kísérletek nemzetközi ellenőrzésének hiánya akadályozza az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát hogy a Szovjetunió példájára, önként megszüntessék a kísérleteket, akkor a Szovjetunió beleegyezik a nemzetközi ellenőrzésbe. Ezt többször kijelentettük. Felszólítjuk partnereinket: hagyják abba a kísérleteket! Már mától fogva szüntessük meg a hidrogén- és atombomba-robbantásokat, ne fertőzzük a rádióaktív anyagok hasadási termékeivel a légkört. A Szovjetunió népei nevében, a szovjet kormány nevében Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez, Mac- mlllanhcz, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez fordulok. Kövessék a Szovjetunió példáját, tettekkel bizonyítsák jóakaratukat. Ez boldoggá tenné az emberiséget, e nemes lépés emléke évszázadokig fennmaradna. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetését úgy tekintjük, mint a teljes leszerelés felé, a világbéke biztosításának feltételei felé vezető első lépést, mint a két rendszer békés együttélésének, békés versenyzésének útját. Ennek a létfontosságú kérdésnek a megoldása elősegítené a többi sürgős nemzetközi probléma rendezését is. Elvtársak! Több mint három hónapja javasolta a szovjet kormány, hogy hívják össze a kormányfők, a vezető államférfiak értekezletét. Ezen oldják meg a halaszthatatlan problémákat és közös erőfeszítéssel határozzák meg azokat a célravezető módokat, amelyek enyhítik a nemzetközi feszültséget és megszüntetik a hidegháborús állapotot. Erre azt mondják nekünk, hogy meg kell vitatni a keleteurópai országok helyzetét. De hát tulajdoniképpen mit akar- 1 nsk megvitatni és ugyan ki jogosított fel bárkit is, hogy megvitassa más országok belső fejlődését? Nem, jó urak, ne lépjenek a más kertjébe. A keleteurópai népek már eldöntötték ezt a kérdést, gazdái ők a saját portájuknak és nem tűrik el, hogy bárki is belügyeikbe avatkozzék. A szocialista tábor és a kommunista világniozgalom erősen fellendülőben van. A testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek tavaly ősszel Moszkvában tartott tanácskozása tovább erősítette egységüket és összeforrottságukat, meghatározta a munkás- és demokratikus mozgalom feladatait. Legfőbb tennivalónk: a béke megszilárdítása! A szocialista tábor — a béke bástyája. Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága! — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs. N. Sz. Hruscsov beszédét gyakran szakította félbe a nagygyűlés részvevőinek lelkes tapsa és tetszésnyilvánítása. A nagygyűlésen Marosán György mondott zárszót. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. A nagygyűlés után N. Sz. Hruscsov és a szovjet párta díszemelvé- ! nyen helyet foglalt többi ve- ! zető magyar államférfi kfsé- ! rétében elvegyültek az emel- ! vényt körülvevő tömegben. A | dolgozók nagy lelkesedéssel, | szeretettel és barátsággal fo- | gadták a vendégeket, akik | közvetlenül elbeszélgettek ve- ! lük. | A mindvégig lelkes hangu- ! latú nagygyűlésen mintegy | félmillió dolgozó ünnepelte | április 4, hazánk felszabadu- ! lásának 13. évfordulóját. (J)i Ha ti a tk éft eh Több a szín, több a szív, játékosabb és mégis komolyabb a nagygyűlés hangulata, mint bármikor eddig. Rengeteg a színespöttyös kendő, a kis zászló és mindenütt mint újfajta tavaszi virágok, a léggömbcsokrok. A gyereksereg számára külön élvezet, hogy pillanatonként szabadul el a hatalmas tér más-más pontjairól egy-egy színes léggömb. Igaza van annak a bácsinak, aki a hangulat emelkedését a léggömbök elszabadulásának fokozódásával méri le. Valószínűleg statisztikus az illető: Komolyan mondja feleségének stopperóráját nézegetve: „Egy fél órával ezelőtt még 15 másodpercenként, most már másodpercenként 15 léggömb szabadul el. Kitűnő a hangulat.” * Mindenkinek tetszik „a kisdobosok” díszmenete. Keményen lépdelnek, a dob feszesen az oldalukon, az ütők „súlyban”. Aztán később, jóval a felvonulás után, csomó fiatallal körülvéve látunk egy kisdobost. Teljes erőből pü- föli a dobot. Most már odavághat, mert hiszen ^pihen. A tribün előtt, a munkásőrök sorfala között kikandikálva két kisfiú áll. A fiatalabbik kérdez és az idősebb mindent szépen ■ megmagyaráz. Néha döcög a magyarázat, de ifjú barátunk nem jön zavarba. „Kerekít”. Jönnek a tökösök. Hang nélkül. Illetve a hangjuk később érkezik meg, mint ők. A fiatalabbik gyerek megkérdi: „Mi történt a zúgásukkal. Elvesztették?” A nagyobbik meghökken, de aztán kivágja magát: „Te kis csacsi, hát nem hallod, hogy a hátsók hozzák utánuk.” A tribün előtt egy barátommal találkozom. Egyedül van. „Hát az asszony hol maradt?” Barátom nagyban magyarázza, hogy legnagyobb sajnálatára otthon keU lett maradnia, mert a gyereket nem tudták ki- re hagyni. Majd elmesélem neki .az egészet — mondja magabízóan. Javában sajnálkozunk a szegény asszonykán, hiszen az egész Budapest itt van. És egyszercsak torkunkon akad a szó. Ragyogó arccal megjelenik az asszonyka. És a férj így kiált fel: „Most már igazán nem tudom, maradt-e valaki otthon.” Még egy gyerektörténet. Az út szélén hatalmas fa. És a fán diadalmasan üldögél egy süvöl- vény. A barátja tízszer is megpróbálja, de túl vastag a fa dereka, mindig visszacsúszik. Végül a hop- ponmaradt fiú dühösen felkiált a barátjához: „Én május elsején sokkal nagyobb fán fogok ülni.” Sz. M. Az MSZMP Központi Bizottságának ebédie a szovjet párt- és Mnykilötlseg tiszteletére A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttsége tiszteletére pénteken a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Házának nyári helyiségében ebédet adott. Nem mi mondjuk — ők írják Lippmann cikke Dulles politikájáról Walter Lippmann, a New York Herald Tribune szemleírója „Elszakadás a valóságtól” című cikkében megállapítja, hogy Dullesnek a Szovjetunió legutóbbi döntéséről mondott véleménye „a nemzetközi helyzet kíméletlen valóságától való elszakadás egyik veszélyes formája.” Ismeretes, hogy Dulles az atom- és hidrogénfegyver kísérletek egyoldalú beszüntetéséről szóló döntést „ravasz és semmitmondó propaganda-trükknek” nevezte. „Ez az értékelés — mutat rá Lippmann — azon az elgondoláson alapul, hogy tömérdek kudarcunk és befolyásunk hanyatlása nem politikánk fogyatékosságának következménye, hanem a Szovjetunió óriási propagandafölényének. Más szóval, ha cikkeink nem kelnek el, ennek oka nem a cikkek minősége, hanem a csomagolás és a reklám... Nézzük meg például a nukleáris kísérletek kérdését, amivel Dulles úr foglalkozott. Elmondotta, hogy a Szovjetunió nemrég fejezte be a kísérlet-sorozatát, míg mi az idén tavasszal és nyáron készülünk ilyen kísérlet-sorozatra. A szovjet trükk — mondja — abban áll, hogy az oroszok bejelentik azoknak a kísérleteknek megszüntetését, amelyekre bizonyos ideig nem Az idén több ezer magyar turista utazik a Szovjetunióba A váci ünnepi gyűlés résztvevői I Az idén az IBUSZ és a szov- ! Jet Inturist utazási iroda kö- |zött létrejött megállapodás ér- ! telmében több ezer magyar | dolgozó utazhat a Szovjetunió | legszebb vidékeire. Harminc- ! hét magyar turistacsoport e Moszkvába, Kijevbe és Lenin- ! grádba utazik, négy turistacso- ! port a Nagy Péter hajóval a 1 Fekete-tenger legszebb üdülőhelyeit, Odesszát, Jaltát, Ba- tumit, Suhumít és Szocsit látogatja meg. Az Inturist lehetőséget nyújt a magyar fizikai dolgozók és dolgozó parasztok részére, valamint kisfizetésű rétegeknek kedvezményes utazásra. Az idén az elmúlt évekhez viszonyítva mintegy háromszor több turista utazik a Szoviet- unióba. lesz szükségük és azt remélik, hogy visszatartanak bennünket a számunkra igen fontos kísérletektől. De ezzel a trükkel olyan nehéz megbirkózni? Mi sem lenne egyszerűbb, mint kijelenteni, hogy ha befejeztük kísérleteinket a Szovjetunióhoz hasonlóan, mi is beszüntetjük a további kísérletezést azzal a feltétellel, hogy a Szovjetunió nem kezdi újra a kísérleteket. A világ nem olyan hiszékeny, hogy ne fogná fel ennek a válasznak világos értelmét. Mi azonban nem adhatunk ilyen választ, mivel katonai világpozíciónk alapja a nukleáris fegyverek elrettentő ereje... A nukleáris fegyverek kiküszöbölése pedig teljesen lehetetlenné teszi, hogy a szövetségesek hálózata segítségével megvalósítsuk a stratégiai visszatartás politikáját. Ez a reális oka annak, hogy az amerikai propaganda olyan hetytelenül jár el. Ha nem tudjuk felülvizsgálni politikánkat, Dullesnek inkább őszintének kellene lennie és nyíltan el kellene ismernie, . hogy nem tudjuk beszüntetni a kísérleteket, mivel nem pusztíthatjuk el a nukleáris fegyvereket anélkül, hogy ne eszközölnénk radikális változtatásokat külpolitikánkban.” Lippmann a továbbiakban megállapítja, hogy „az amerikai propaganda sok területen olyan politikát magasztal, amely bizonyos okoknál fogva elavult, irreális és mélységesen népszerűtlen”. „Párizsban — írja végezetül — egy okos és tapasztalt ember azt mondotta nekem, hogy a nyugati világ nem azért van politikai hanyatlásban, mert a Szovjetunió olyan erős és any- nyira jövőbelátóan cselekszik, hanem azért, mert a nyugati demokráciák nagyon sok hibát követtek el és nincs politikai bátorságuk ahhoz, hogy kijavítsák ezeket.
