Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

cJíirlav 1958. Április 5. szombat Lelkesen ünnepelte megyénk felszabadulásunk napját (Folytatás az 1. oldalról) hazánk felszabadulásának 13. évfordulójára rendezett nagy­gyűlésen. A Hazafias Népfront helyi elnökének megnyitó szavai után Szabó Károly elvtárs, a Pest megyei Tanács v. b.-el- nöke tartott ünnepi beszédet. — Hazánk felszabatulásá- nak napja a természet újjá­éledésének örökszép idősza­kára esik — mondotta többek között. — Korszakalkotó for­dulópontot jelent e nap né­pünk életében, mert e nappal, 1945. április 4-ével, új feje­zete kezdődött a magyar tör­ténelemnek. A továbbiakban a magyar nép történelmének nevezetes és kiemelkedő állomásait mél­tatta, majd a Horthy-fasiszta rendszer szégyenletes szerep­léséről beszélt, amellyel bele­sodorták Magyarországot a Szovjetunió elleni imperialista háborúba. Ennek ellenére a Szovjetunió nem mint ellen­séggel bánt a magyar néppel, hanem súlyos véráldozat árán a szabadságot hozta el szá­munkra. Szólt azokról az elévülhetet­len érdemekről, amelyeket a Szovjetunió hős fiainak kö­szönhetünk az ellenforrada­lom leverésében, majd éltette a Szovjetunió, a magyar nép és a népi demokráciák test­véri barátságát, s köszönetét mondott a megye dolgozó né­pének, a párt útmutatása alap­ján végzett, a szocializmus építésében elért eredményes munkáért. Az ünnepi beszéd elhang­zása után az MSZMP városi bizottsága, a szovjet elvtár­sak, a megyei és a városi ta­nács, a vállalatok, intézmé­nyek, tsz-ek, iskolák képvise­lői helyezték el koszorúikat a szovjet hősök emlékművére. Ezután a Kossuth-szobor, majd az első világháborúban eleset­tek emlékművének megkoszo­rúzása következett. A'"felszabadulás évforduló­járól máig sok helyütt megem­lékeztek a városban, vállala­toknál, iskoláknál, tsz-ekben stb. A ládagyárban 3-án dél­után a KISZ-fiatalok tettek fogadalmat, 4-én este pedig élüzemavató ünnepséget tar­tott a vállalat, 5-én estére a konzervgyár KISZ-fiataljai hívták meg táncos, vidám hanglemezestre — új rádiójuk felavatására — a város ifjú­ságát. Vác Már csütörtökön elkezdő­dött Vácott az ünnepségek so­rozata. Délután egy órakor a Váci Kötöttárugyárban ben­sőséges hangulatban adták át az üzem dolgozóinak a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaját. A Gépipari Tech­nikumban másik élüzem: a Forte-gyár dolgozói tartottak jólsikerült ünnepséget. Pénteken reggel már 9 óra­kor gyülekeztek az emberek az üzemekben, iskolákban es hivatalokban. Csoportosan, zászlókkal, táblákkal, jelmon­datokkal díszítve haladtak a nagygyűlés színhelyére: a Konstantin térre. A szovjet hősi emlékmű környéke ün- napi díszt öltött április ne­gyedikére. Az általános gim­názium homlokzatán a mun­kásmozgalom nagyjainak ha­talmas arcképei sorakoztak. A diákotthon falán füzér sze­rűen elhelyezték az egyes or­szágok zászlóit. Az úttörők selyem csapat- zászlókkal sorakoztak fel a díszemelvény mellett. Szem­közt a honvédség és a mun­kásőrség alakulatainak nyíl­egyenes sorai várták feszes állásban az ünnepély kezde­tét. Mintegy háromezer ember jelenlétében harsant pontban tíz órakor a kürtszó, jelez­vén a helyőrségi parancsnok érkezését. Szemle után fel­olvasták a honvédelmi mi­niszter napiparancsát. Fel­hangzott a magyar és a szovjet himnusz és közben a Duna partján elhelyezett ágyúk díszlövései köszöntöt­ték felszabadulásunk 13. év­fordulóját. Ünnepi beszédet Matusek Tivadar országgyűlési kép­viselő, a járási pártbizott­ság titkára mondott. Beszélt azokról a nagyszerű vívmá­nyokról és eredményekről, amelyek a felszabadulást kö­vető tizenhárom ' esztendőt jellemzik. A szépen sikerült emlékün­nepély hatását nagyban fo­kozta Sáfár György lelkes szavalata és a Váci Munkás­kórus bemutatkozása. Az ün­nepség második részében koszorúzás következett. A pártbizottságok, tanácsok, fegyveres testületek, üze­mek, termelőszövetkezetek és végül az iskolások küldöttsé­gei helyezték el a hála és szeretet virágait az emlékmű talapzatán. Küldöttség keres­te fel az alsóvárosi temető­ben fekvő szovjet katonasi- rokat is, ahol öt koszorút he­lyeztek el. Befejezésül katonai dísz­szemle következett. Az úttest két oldalán sorakozott fel a nézők serege, és lelkesen meg- I tapsolta a díszmenetben el­vonuló honvédséget, valamint munkásőrségünk tagjait. Délután több sportrendez­vény szerepelt a műsoron. A váci filmszínházak „A Sipka­szoros hősei”, „Az anya” és a „Karneváli éjszaka” című szovjet filmeket vetítették. Este a járási kultúrház szín­padán az Országos Kamara- színház Pest megyei Petőfi- együttese mutatta be Bán Pál háromfelvonásos vígjátékát. Pilisszenfiván A községben a pártszerve­zet. az üzemi pártszervezet, az üzemvezetőség, a KISZ, a Ha­zafias Népfront és a nőtanács közös rendezésében tartották a felszabadulási ünnepélyt. Reggel 6-kor a helyi bányász­zenekar zenés ébresztőt szol­gáltatott. Ezzel egyidőben a Pilisi Szénbánya Vállalat 13 díszlövéssel köszöntötte a nagy napot. A község lakos­sága a kora délelőtti órákban a községi tanács épületénél gyülekezett, onnan a temetőbe vonultak, ahol megkoszorúz­ták a szovjet hősök sírját. Ez­után 350 személy részvételé­vel a bányászszakszervezet kultúrotthonában tartották az ünnepséget. Az ülést Szőke József, a Hazafias Népfront elnöke, nyugdíjas bányames­ter nyitotta meg. Majd Lékó László, a Budai Járási Párt- bizottság tagja, a Pest megyei tűzrendészeti osztály parancs­noka tartott ünnepi beszédet. Az ünnepség keretében a Pi­lisi Szénbánya Vállalat veze­tősége' ...tr“fgIS2SlSSaUlájsÍ ver­s eny pénzjutalmait osztotta ki. Solymár Solymáron a koszorúzás 9 óraikor kezdődött. A koszorú­zás küldöttségileg történt. Az ünnepély 10 órakor a kultúr- otthonban 350 ember jelenlé­tében volt. Az ünnepi műsort az iskola kultúrcsoportja ad­ta. Ünnepi beszédet Kozma László v. b.-elnök mondott. Az ünnepség keretében a Soly­mári Műanyag Ktsz dolgozói­nak jutalmat és oklevelet osz­tott ki. 23 dolgozó, ezek közül 10 kiváló dolgozó kapott ösz- szesen 4900 forintot. Az ün­nepség fél 12 órakor fejező­dött be. KÉT DIADAL lipióbicske ISIS április /. Ismét ISIS április 6 A SZABADSÁGHARC el- zí fojtására szerveZkedő reakció csapatai szinte a fél országot kezükben tartották. 1849 tavaszán azonban meg­indult a honvédhadsereg dia­dalmas ellentámadása, s en­nek az ellentámadásnak két jelentős diadala éppen Pest megyei községek nevéhez fű­ződik. Szolnok bevétele után a honvédhadserea előtt meg­nyílt a főváros felszabadításá- naik lehetősége. A hadsereg vezetésében levő egyenetlen­ség megszűnik. Április 1-én máris megindul a nagyarányú támadás, A Tiszafürednél összevont 1„ IJ-, III. hadtest átkel a Tiszán, s mivel a Gal- ga mocsarai nem alkalmasak felvonulásra. Nagykátának ke­rülve igyekeznek oídalbatá- madni az Isaszegnél gyülekező császári csapatokat. A szembenálló két sereg majdnem egyenlő erejű. A magyar csapatoknak 52 510 emberük és 184 ágyújuk van, míg az osztrák csapatoknak Windischgrátz vezetése alatt 53 000 emberük és 222 ágyújuk van. Windischgrátz mindenre kész vribékje, Jellasich. a kö­zeledő magyar csapatok elől Nagykőrösről Nagt/káta felé húzódik, hogy Gödöllő kör­nyékén Windischgrätzhez csatlakozzon. K LAPKA tábornok két dandárét Tápióbicskére küldi, hogy Jellasich vissza­maradt poggyászkaravánját el­foglalják. Maga pedig a se­reg zömével a Tápió-híd in­nenső oldalán marad. A csa­patok vígan masíroznak be a faluba, s amikor a falu köze­pére érnek, gyilkos sortűz fo­gadja őket. ekkor derül ki, hogy az ellenség igen erős utóhada még a községben tar­tózkodik. A meglepetésszerű sortűztől a sereg felbomlik, kénytelen- visszavonulni, s a keskeny, Tápió-hídnál pánik tör ki., emberek, lovak egy­mást taposva igyekeznek me­nekülni, sokan közülük a Té­pi ót szegélyező mocsarakba vesznek. A visszahúzódó csa­patok már majdnem Nagy’ á- tára érnek, amikor Jászbe­rényből megérkezik Damja­nich hadteste. Damjanich egy pillanatnyi időt sem vesztve rohamra küldi csapatait, s a vörössipkások fergeteges ro­hama elől a hidat védő osztrák csapatok megfutamodnék. A faluban sem bírják tartani magukat, ezért felgyújtják a falut, s Tápiószecsőn át Jel­lasich után iramodnak. A csata délután 6 órára ért véget, több száz osztrák kato­na maradt a hadszíntéren, s hirdette a magyar honvédség második, tavasza nagy győzel­mét A BICSKEI CSATA után -t csapataink nem álltaik meg, hanem Windischgrätznek a Gödöllő és Rákoscsaba kö­zött félköralakban húzódó dombsor völgyeiben elhelye­zett csapatait igyekezték meg­közelíteni. Csapataink több ol­dalról nyomultak előre. Elő­ször Gáspár ezredes találkozik Bognál az ellenséggel, heves, de rövid küzdelem után elfog­lalja a községet. Klapka az Isaszeg előtti Királyerdőben nyomul előre. Kisebb osztrák csapatokkal találkozik, azokat megf utamítja, üldözésük köz­ben azonban szembetalálja magát Jellasich pihent csapa­taival. A pihent és túlerőben levő csapat elől Klapka kény­telen meghátrálni. Ekkor ér­kezik meg Damjanich, a tá- oióbicskei csata hőse, Dány felől. Damjanich vörössipká- sainak rohama előtt Jellasich csapatai meafutamodnak, de ekkor Gödödllő felől osztrák hadtest érkezik. Damjanich két tűz közé kerül. Délután 4 órakor is teljes hévvel tart a csata. Damja­nich nem hátrál, sőt Jellasich csapatai inognak meg, a mind­halálig küzdő magyar honvér dek frontvonala előtt. A CSATATÉRRE már rá- borul az alkony, s csak a lángban álló község szolgál­tat kísérteties fényt a hadako- záknak. Késő este érkezik meg Aulich hadteste és ez eldönti a csatát. Windischgrátz feladja Isaszeget is, sőt effész környé­két és Gödöllő felé húzódik, hogy szétvert csapatait ren­dezni tudja. A fiatal honvédhadsereg két diadalmas csatájának emlékét őrzi megyénk két községe. A tápióbicskei szobor, s az isa- szegiek ezernyi emléke hű őr­zői a vérüket hullató magyar honvédek tetteinek. Az árulás és a nemzetközi reakció túl­ereje megbuktatta, vérbefoj- totta a magyar szabadsághar­cot. Azonban a két diadal megmutatta, hogy a szabad­ságáért, a jövőjéért 'küzdő nép hadserege előtt nincs lehetet­len. M. O. Meggyorsítja a házépítést a vafoszhl-lap „tojógép" Az Építéstudományi Inté­zetben befejeződött a salakbe- ton-anyagú válaszfal-lapok kí­sérleti gyártása. A válaszfal­lapokat egyszerű szerkezetű gép, az úgynevezett vibroprés állítja elő. A gép termelékeny­sége igen nagy: egy művelettel 12 darab hat vagy tíz centi­méter vastagságú 19X50 cen­timéter méretű válaszfal-lapot állít elő. Egy nap alatt 600— 800 blokk készíthető el a gép­pel, ami 4000—5000 kisméretű téglának felel meg. A gép megkönnyíti és gaz- daságossabbá teszi az építke­zést, mert a salak-beton építő­elem olcsóbb, mint a tégla és gyorsabban megy vele a fala­zás. Legfőbb előnye, hogy al­kalmas a blokkok helyszíni előregyártására is. Gumikeré­ken jár és kézzel mozgatható Amint halad, sorban rak le — letoj i a, mint tyűk a tojást — a válaszfal-elemeket, ezért „tojógépnek“ nevezték el. Sab­loncserével ' födémbéléstestefe gyártásiára is alkalmas-. Az Építésügyi Minisztérium egyelőre 50 gépet készíttet, ezeket a tavasszal induló la­kásépítkezéseknél már hasz. nálhatják. A „tojógépnek“ egy kisebb változatát, amely a jelenlegi* nél alkalmasabb magánosok használatára, bemutatják a Budapesti Ipari Vásáron. Ha lesz iránta érdeklődés, ennek a kisebb gépnek a gyártását is megkezdik. fiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiHiiiiifiiiiiiiiiiiiiiHmitB A kis bányász BUDAPEST ŐZEN A budaörsi Prés- és Kovácsoltárugyárban szerdán délután nagy érdeklődés mellett tartották meg felszabadulásunk 13. évfordulójának megünneplését. Az ünnepi beszédet Tausz János, belkereskedelmi miniszter mondotta. Képünk a hallgatóság egy részét mutatja be A Diósdi Csapágygyárban a felszabadulás 13. évfordulójá­nak megünneplését egy másik nagy jelentőségű ünnepség­gel kötötték össze. Ekkor vették át a SZOT és a Minisz­tertanács vörös vándorzászlaját. Képünk Keveházy Erzsé­betet, Méhes Tibort és Radesics Erzsébetet mutatja be, akik a gyár dolgozói nevében átvették a zászlót | rtorús reggel köszöntött a 1 ß fővárosra tegnap. Haj- | nalban még igencsak azt le- ! hetett hinni, hogy esni fog 1 — hányán kémlelték az eget | aggódó tekintettel! — de az- I után olyan jó idő kerekedett, | hogy az embernek akaratla- I nul az jutott eszébe: még az | idő is velünk tart, még az is | összeszedi miagát, s olyan me- § leget, olyan napsütést vará- ! zsol a 13. felszabadulási év- ! fordulót ünneplő fővárosra, 1 hogy egyszeriben elfeledjük I a hóval beköszöntő tavaszt. | A harckocsik fényes, csil- | lógó tornyain megvillan az el- 1 ső napsugár. A harcosok iz- igatottan várakoznak, s beszél- 1 ni sincs nagyon kedvük, mert | úgy szorongatja torkukat a 1 megilletődöttség. | Reggel hat óra. Visszame- I gyek a kis katonákhoz, akik a | fényesre tisztított harckocsik | mellett, bőrsisakokban, ide- | gesen cigarettázva várákoz- I nak. Amint kiderül, „földi” is 1 akad közöttük. Kovács Kál- I mán Ceglédről vonult be, szü- ! lei hatholdas parasztok. Tet- | szik neki a páncélosélet, de | mégis csak kiszökken száján | a panasz: | — Tudja, az a haj, hogy én | nem láthatom Hruscsov meg 1 Kádár elvtársat. Pedig na- igyon szerettem volna. Ugyanis vezető vagyok, s onnét csak előre látok ... Amikor mondom neki, hogy hétfőn láthatja Hruscsov elv­társat, mégpedig odahaza, fel­csillan a szeme.-— Tényleg? Hiszen az jó! Mert most szabadságot ka­punk. Ha sikerül a szemle —• teszi hozzá pillanatnyi szü­net után és jóízűt nevet. A kellemes szellő lengeti a zászlókat, s ahogy az ember végigtekint a téren, akaratla­nul is megkapja a dekoráció egyszerűsége s ízlésessége. Lám: kevésből is lehet szépet varázsolni. Mennyire más ez, mint az elmúlt esztendők ezer­nyi képe, felirata! Kevesebb, s mégis mennyivel, de meny­nyivel több! Nemcsak taka­rékosság ez, hanem mérték is! A párt, a kormány mérté­ke! Az ünnep ne külsőségei­ben legyen ünnep, hanem benn, az emberek szívében. Mert az az igazi ünnep. S ilyen ünnep volt ez az ápri­lis 4-e, a felszabadulás 13. év­fordulója. Egy munkásör azt mondja• tudja, mi igencsak korán ide­jöttünk, de voltak már itt! Idősebb is, fiatal is. Nem saj­nálták. Csakhogy jó helyük le­gyen. S a legjobb helyek na­gyon hamar meg is teltek. i\/fég több mint két őrá van 1V1 vissza, de már nagyon sokan várakoznak. Egy idő­sebb néni ölébe veszi az uno­kát — legalábbis unokának gondolom — s miközben eteti — mert „katonákat” ad neki a rántotthúsból — azt mond­ja: jaj gyerekem, látod, egy­szer neked is itt kell a trap­pot verni! S játékosan meg­húzta az unoka fülét. A dísz­szemle alatt pedig vörösre tapsolta, a tenyerét, s csillogó szemekkel nézte a vigyázz- menetet verő, nyílegyenes so­rokban vonuló katonákat. Hiába, ilyenek ezek a nagy­mamák ... Mennyi ember munkája van egy ilyen nagygyűlésben! Mennyi idegesség, mennyi szervezés! Csörrennek az irá­nyítók telefonjai, jelentkez­nek egymásután az állomá­sok, ott a rádióskocsi anten­nája ágaskodik, motoros futá­rok suhannak keresztül a té­ren ... s közben a nézők vá­rakoznak, beszélgetnek, hogy a fáradságos munka eredmé­nyét elégedetten szemlélhes­sék. Egy szemle mindig nagy ese. mény. De főként akkor nagy. amikor egy ellenforradalom után az újjászervezett néphad­sereg díszeleg a dolgozó nép, a párt, a kormány vezetői előtt. De a szovjet küldöttség látogatása, részvétele a szem­lén, a nagygyűlésen eddig nem volt fényt kölcsönöz. Hiszen barátokat, nagyon-nagyon jó barátokat köszöntünk, annak a népnek vezetőit, akiknek fiai 1945-ben meghozták a szabad­ságot népünk számára, s akik 1956-ban azt segítették megvé­deni. S a szovjet küldöttséget köszöntő tapsorkán volt a bi­zonyítéka annak, hogy meny­nyire közeláll a magyar dolgo­zók szívéhez a szovjet nép, milyen szeretettel, milyen örömmel fogadja azok képvi selőit. Kürt harsan. A vezérkar fő­nökének kocsija a honvédelmi miniszterével egyvonalban vé­gig gördül a felsorakozott disz- zászlóaljak előtt. Hurrá zeng, s szinte reszketnek az ablakok, olyan frissen, olyan erősen hurráznak a fiatal férfi tor­kok. Egy moccanás nincs. Egy centiméter eltérés. Mintha egységes, összeforrott tömeg lenne a zászlóaljak serege. S az is! Mert a fegyelem nem­csak látszat fegyelem. Nem begyakorolt mozdulatok fe­gyelme. Hanem a tisztelet, a hűség fegyelme! S ahogy egy szóként harsant a hurrá, ugyanúgy egy tettként csele, kednek. A nép hatalma, a nép országa számíthat fiaira. Fehér vonalként cikáznak a fehér kesztyűk. A vigyázzme-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents