Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Qátékllllltllllll.lllúllllfllllllllltlllllllltltlltflllltlflltltlllllllflllllllllllllllllllllllllllllf V«ltltlltlllllifllllltlllill|llllf(IMIIIIIIIIIII(IIIIIIMII|IMIIIIIIHIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIMII>lltf Htllllllllltllf a szabadban MÁLNA-MESE Végre itt a tavasz! az idő enyhül, menjünk ki a szabadba játszani! A fiúk között újabban elterjedt „sport- szellem*’ nagyrészt megszüntette a dur- ' vaságokat, verekedéseket. ők is tud- 5 ják, hogy az ügyességet sokkal jobban meg kell becsülni, mint a nyers erőt. Minthogy a fiúk általában nagyobbak és erősebbek, mint az ugyanolyan korú leányok, tehát testi erőt kívánó játékoknál állítsátok úgy össze a társaságot, hogy egy-egy csapaton belül a leányok ■ 1—3 évvel idősebbek ’ legyenek a fiúknál. Ha nagyrészt egykorú gyermekek vannak együtt, akkor okosabb, ha külön játszanak a leányok és külön a fiúk. Amikor ugyanis a fiúk még bírják a játékot, a leányok szégyellik bevallani, hogy fáradták, s inkább túlerőltetik magukat. Ez pedig komoly betegségek okozója lehet. Ugyanez áll a társaság átlagos életkoránál 2—3 évvel vagy még többel fiatalabb fiúpajtásaitokra is. Ne zárjuk azért ki a „kicsiket” a játékból, ne csúfoljuk őket, ha hamarabb kifáradnak, mint mi. Kedvesen figyelmeztessük őket, hogy okosan tennék, ha pihennének egy kicsit. Jusson eszünkbe, hogy kisebb korunkban mi is gyengébbek és ügyetlenebbek voltunk. 4 Az erdőben málnázlam. Finom málnát találtam. Teleszedem kosaram, § ügy veszem haza utam. | Egy szemecskct a kosárba. Ezt a szépet meg a számba. A két kezem gyorsan jár, Mégse telik a kosár. Hosszú az út hazáig, I Megszomjazom odáig. | Egy-két szemet bekapok, Nem eszem, csak kóstolok, | Egyre tart a kóstoló, I Fogy és olvad, mint a hó. | Art neki a napsugár? | Vagy tán megnőtt a kosár? | Lenyugszik az öreg nap... | A kosárka fenekén | Egy szem málna marad csak. Ezt cipeljem haza én? De szép piros! Bekaptam, 1 így a gondját leraktam. | N. Szakonszkaja fim .............................................................................................. ni....mi...mm.......... H OL AZ OLLÓ ? Kiválasztunk egy helyet a szabadban, ahol több fa szegélyezi a szabad teret. Eggyel töb- i'ben játsszák, mint ahány alkalmas fa van. ' Egyik lesz a „fogó”. A gyermekek mindegyike odatámaszkodik egy-egy fához (mindenki másikhoz) és a fogó sorra járja őket azzal a kérdéssel: „Hol az olló, komámasszony?” Ezalatt azok a gyermekek, akiknek a fogó háttal áll, vagy akiktől messze van, folyton cserélgetik helyeiket, azaz fáikat egymással. A fogó pedig igyekszik valamelyiket — aki abban a pillanatban nincsen fánál — megérinteni a kezével. Fánál álló gyereket érinteni nem szabad. Minél többet cserélnék helyet a gyerekek, annál mozgalmasabb a játék és annál több alkalma van a fogónak valakit megérinteni. Ha egy gyereket a fogó megérintett, akkor ez lesz a fogó — a régi fogó pedig fához áll. De ha játék közben a fogónak sikerül egy olyan fához jutnia, amelyik mellett abban ■' , pillanatban nem áll senki, akkor is megszűnt S fogó lenni. Ilyenkor az lesz az új fogó, akinek nem jutott fa. NEMZETESDI A gyerekek választanak egy kapitányt. Ez • kapitány elővesz egy darab papírt és ceruzát és sorra egymás alá felírja a gyerekek éltal maguknak választott nemzet nevét, például magyar, német, svéd, olasz, szovjet, francia stb., stb. Ezután ásnak egy kis mélyedést és abba beletesznek egy labdát. Minden gyerek a labda köré áll kinyújtott kézzel, úgy, hogy mikor a kapitány az ő nemzetnevét szólítja, mielőbb kézbe tudja fogni a labdát, amelyikkel valamelyik gyermeket igyekszik megdobni. A többi gyerek, abban a pillanatban, hogy hallja, hogy nem őt szólították, széjjelszalad, hogy ne találhassák el. Ha a szólított eltalál valakit, akkor kap egy pontot (a kapitány az illető nemzet-név mellé tesz egy pontot), ha nem, akkor az kapja a pontot, aki rosszul dobott. Ezt most így folytatják mindaddig, míg valakinek 10 pontja van. Ez kiáll a játékból — és a játék folyamán sorra kiáll mindenki, akinek 10 pontja lett. Aki legutoljára marad, lesz a kapitány. a tanító bácsival együtt /í taposom a miltitzi sarat. Lám, gyerekek, ebben nem különbözik ez a német demok- ratikrys , köztársaságbeli. jatyfßr. ■ka a mieinkéitólz:)fi'ÖQlv<i:láSk<>r' itt is bokáig ér a sár-ésifiaégy autó kapaszkodik fel a dom- bos-völgyes utakon, menekül, aki tud. Tapossuk a sargt Hans Rudolffal (azaz magyarosan Rudolf Jánossal), aki az új iskolát akarja megmutatni a magyar vendégnek, azaz nekem. . — De előbb lássa a régieket — mondja —, hogy megmérje a különbséget! És látom az Egyik régi iskolát a másik után. Az első: egy szobácska, a döngöltfalú házat tulajdonképpen csak a beleépített hatalmas gerendák tartják össze. Most motorkerékpárok ácso- rognak ott — a tavaszt várva —. ahol két évvel ezelőtt még német pajtásaitok tanulták a betűvetést. A második: fábarák a hegytetőn. Itt azután befütyülhetett a deszkák között a szél télvíz idején! Most lakatlan a barak, de nyáron gyermekkert lesz előtte, benne pedig az óvoda bútora, felszerelése. A harmadik: ismét egy tanterem, dohot, penészt lehelnek a falak, lehet a házikó vagy kétszázéves, tán még annál is ódonabb. Hát itt se lehetett valami nagy élvezet a tanulás. Gondoljátok, másutt s,e? Ne higgyétek! Negyediknek olyan iskolát láttam, hogy beleörült a szívem, és kívántam, bárcsak kisiskolás lennék újra. miltitzi kisiskolás. Már kívül is: hatalmas, emeletes épület,.zöld erdők övezte rHétié§én. Ä homlokzaton, a tető alatt meseszép képsorozat, porcelán-mozaikból kirakva. Azt mutatja, hogyan élnek, játszanak, fejlődnek a fiatalok az új Németországban. Talán hallottátok már, hogy a világ legdrágább porcelánját Meissen városában csinálják. Nos, ez a mozaikkép is onnan való. kézzel festették a hírneves porcelángyár legjobb művészei, hogy a legszebb német általános iskolát díszítse. És belül? Nyolc osztályba 140 nebuló jár. Hatéves a legfiatalabb, tizennégy-tizenöt a legidősebb, fiúk és leányok vegyesen. A tantermek... Mit is írjak róluk? Új bennük minden a függönytől a tábláig, hiszen az egész iskola égy esztendős. Minden osztályteremnek másszínű az ajtaja. Van tehát zöld osztály, barna osztály, kék osztály... És az emeleten benyitottunk a kémia-fizika kísérleti terembe, ahol a gyerekek maguk fogják a kezükbe a kémcsöveket, kísérleteznek, próbálkoznak, hogy megértsék, megtanulják az élet, a természet „titkait”. Hogy mi van még ebben az iskolában? Természetesen találtam benne gazdagon felszerelt szertárakat, asztalosműhelyt, vasasszerszámokat, ahol a gyerekeket megtanítják a munka elemeire (idén már botanikus kertjük is lesz), valóságos kis múzeumra is bukkantam: a meisseni porcelán Előállításának útját követhettem az egyik kiállítási szekrényben, azután egy régi tárna támasztó- gergndái átlőttek a szemembe, azután . ■. De miért folytassam? Eszembe jut, hogy a tanító bácsi búcsúzáskor a következőket mondta nekem: — Beszéljen Pest megyében az általános iskolába járó gyerekekkel, különösen azokkal, akik tanulnak vagy tudnak németül. Szeretnének a mi felsőtagozatos tanulóink magyar gyerekekkel levelezni. Ha írnának nekünk, mi válaszolnánk, jó pajtásokká lehetnének a miltitzi és a Pest megyei gyerekek, megírnák egymásnak, hogyan élnek, hogyan tanulnak... Nos, gyerekék, itt az alkalom, ha többet akartok tudni erről a csodaszép iskoláról, ha levelezni akartok miltitzi pajtásaitokkal, küldjétek német nyelven írt leveleiteket a szerkesztőségbe, mi szívesen továbbítjuk azokat. És ha majd választ kaptok, írjátok meg nekünk is, hogy veletek örülhessünk a bimbózó, virágzó barátságnak. Garami László FEHÉR - FEKETE A társaság két csoportra oszlik. Mindkét esoportban egyenlő számú játékos legyen. Mindkét csoport egyenes sorban áll, a sorok egymással szemben 5 lépés távolságban helyezkednek el. A játékvezető sorsolással vagy akár anélkül is, kinevezi az egyik csoportot feketének, a másikat fehérnek. A játékvezető érthetően, hangosan elkiáltja az egyik csoport színét. Például azt kiáltja: „Fehér!”. Akkor a fekete csoport tagjai megfordulnak s gyors futással menekülni kezdenek, a fehér csoport pedig — amelyet a játékvezető a kiáltással üldözőnek nevezett ki — utánuk rohan. Az üldöző csoport igyekszik minél több menekülő feketét foglyul ejteni, ami egyszerű megérintéssel történik. A megérintett játékosnak azonnal félre kell állnia. A játékvezető egy perc után leállítja a játékot és felírja, hány foglyot ejtett az üldöző csapat. Ezután újra feállnak egymással szemben, mint az előbb. A foglyok is beállnak. Addig folytatják a játékot, amíg minden { csoport egyforma sokszor volt üldöző (például: tíz játékból ötször a fehér, ötször a fekete). Azután összeszámolják, hogy melyik csoport hány foglyot ejtett összesen. Akinek több foglya volt, az győzött. i MEGJÖTT A NYUSZIKA (Prukner Pál felvétele) Tudod-e ?... ... hogy a föld felülete 510 millió négyzetkilométer. ... hogy az egyenlítő hossza 50 070 kilométer 368 méter, ... hogy a föld köbtartalma 1 082 841 315 köbméter, ... hogy a földpálya hossza 939 millió kilométer, ... hogy egy fénymásodperc 300 000 kilométer, ... hogy egy fényév 10 billió kilométer, ... hogy a föld forgási sebessége 29,8 km másodpercenként, ... hogy a föld egyszeri forgása 23 óra "ff perc 4 másodper- ág tart, ... hogy a hold útja a föld körül 27 nap 7 óra 43 perc, ... hogy a föld útja a nap körül 365 nap 5 óra 48 perc 46,2 másodperc. ... hogy Budapesttől az Északi-sark légvonalban 4722 kilométerre van, ... hogy Budapesttől a Déli-sark 14 500 kilométer légvonalban, ... hogy a föld legmagasabb pontja a Csomolungma (Mount Everest. Himalája) 8882 méter, i.. hogy földünk leghosszabb folyója, a Nílus, 6670 kilométer, ... hogy a föld legnagyobb tava, a Kás- pi-tó, 412 ezer négyzetkilométer, ... hogy a föld legnagyobb területű országa a Szovjetunió 22,3 millió négyzet- kilométer, TÖBBET SZEMMEL... Dörgcs-v i I Isi m Iá s Egy meleg nyári vasárnapon nagy gyerektársaság rándult ki az erdőbe. Egyszerre csak a távoli hegyek fölött felhők gyülekeztek az égen és alig fordultak meg, hogy haza menjenek, nagyot villámlott, majd egy idő múlva mennydörgést is hallottak. Magduska, a félénk kislány, sírni kezdett. Megijedt, hogy az erdőben éri őket a vihar. Gyuri, a legnagyobb és legokosabb fiú a társaságban, megvigasztalta. — Ne félj, Magduska, a vihar még nagyon messze van. — Honnan tudod? — Kiszámítottam, abból az időből, ami a villámlás és a mennydörgés közt eltelt. A fény ugyanis olyan gyorsan halad (300 000 km-t tesz meg másodpercenként), hogy vehetjük úgy, mintha idő sem kellene a haladásához. A hang viszont egy másodperc alatt csak 330 métert tesz meg. Azt tudjuk, hogy a valóságban a villámlás és a mennydörgés egyszerre történik, tehát abból, hogy mennyi idő telik el a villám meglátásától addig, amíg a mennydörgést meghalljuk, kiszámíthatjuk, mennyire van tőlünk a vihar. Az előbbi villám után 46 másodperc múlva hallottuk a mennydörgést, a másodpercek számát megszoroztam a hang sebességével és ebből kiszámítottam, hogy körülbelül 15 kilométert (pontosan 15 180 métert) tett meg a mennydörgés hangja, míg fülünkhöz ért, vagyis a vihar körülbelül 15 kilométernyire van innen. Amíg ideér, mi kényelmesen hazamehetünk. — Azt is meg lehet így állapítani, hogy közeledik-e a vihar és milyen sebességgel. Ha ugyanis a legközelebbi villámlás és mennydörgés közt sokkal kevesebb idő fog eltelni, mint 46 másodperc, akkor jó lesz szaladni, mert a vihar erősen közeledik, de ha esetleg csak 50 vagy még több másodperc múlva követi a mennydörgés a villámot, akkor akár nyugodtan itt is maradhatunk, mert a vihar távolodik. A villámlás és a mennydörgés közti időt figyelhetjük másodpercmutatós órán, de sokkal egyszerűbb és majdnem teljesen pontos eljárás az is, hogy nyugodtan, egyenletesen számolunk tizenegytől fölfelé (azért 11-től, mert ezeket a számokat: egy, kettő stb. gyorsabban számolnánk). Ha túl lassan, vagy túl gyorsan nem számolunk, egy-egy szám kiejtése egy másodpercig tart. Ezt az eljárást tanácsos egy másodpercmutatós órán begyakorolni, mert ■ alkalomadtán jó hasznát vehetjük a tudományunknak. Sikerült a próba Legközelebb az országúton sétált együtt a társaság, mikor az út felett levő vasúti hídon gyorsvonat robogott át. A híd messze volt tőlük, de azért jól hallották a vonat zaját. Egy kisebb fiú, Palika, csillogó szemekkel, büszkén mondta Gyurinak: — Jól megjegyeztem ám, amire a múltkor az erdőben tanítottál minket és most kipróbáltam. Mikor a vonat ráment a hídra, számolni kezdtem tizenegytől felfelé, és addig számoltam, amíg meghallottam a zakatolást. Tizennégyig jutottam el, tehát 4 másodperc telt el közben. Eszerint a hídnak innen 1320 méterre (4x330) kell lennie. Gyurka bólintott. — Ha jól számoltál, így is van — mondta — és mindjárt ellenőrizhetjük is. Innen a hídig egyenesen vezet az út, tehát leléphetjük a távolságot. A felnőttek 75 centiméteres lépésekkel járnak, az én lépésem (egyszer lemértem) körülbelül 60 cm. Tehát 2200 lépést kell a hídig lépnem, ha az valóban 1320 méterre van innen. A próba sikerült, alig néhány méter különbség volt Palika számítása és a valóságos távolság között, ami ilyen nagy távolságnál nem lényeges. ülilven széles a folyó Séta közben egy folyóparthoz ért a társaság és nyomban megindult a vita, milyen széles lehet a folyó. Gyuri megszólalt: — Megtanítlak benneteket, hogyan lehet egy folyó túlsó partja, s más el nem érhető pont távolságát megállapítani minden különösebb segédeszköz nélkül. Csak egy ilyen sapka kell hozzá, mint az enyém, aminek ellenzője van; vagy egy kalap, aminek karimája helyettesíti az ellenzőt. (Az ellenzés sapkát sokan „sildes” sapka néven ismerik.) Gyuri a folyópartra állt, szemben a túlsó parttal és fejét kissé meghajtotta, úgyhogy a sapka ellenzőjének szélét és a túlsó partot éppen egyvonalban látta. Majd óvatosan, merev testtel és nyakkal jobbra fordult addig, amíg úgy látta, hogy az ellenző széle elérte az innenső partot. Ezt a pontot megjegyezte magának és azután lelépte a távolságot, mely e pont és azon hely közt volt, ahol állott. — Ez a távolság egyenlő a folyó szélességével! — mondta. Negyvenötöt lépett, tehát nyugodtan kijelentette, hogy a folyó körülbelül 27 méter széles .45x60=2700 cm=27 méter). IhälydciMfePef iäilan^
