Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
A CSUSZA-CSALÁD HÚSVÉTI TÖRTÉNET l II _____________________________ ____________________________ Á PRILIS 6, uusdcMift 'MossutU cádlá 10.10 cán, erre sem engedett fel a fiú morcossága. Mariska mama türelmét veszítve felfortyant: — Mi az, fiatalúr, nem jutott dinnyeföld? Vagy talán nem tetszik az új kabát?! — Deee ... nagyon szép. Köszönöm, mama. Tamás olyan előkelő meghajlással mondta ki a köszönömöt, mint egy reumás spanyol grand. Mama gyanakodva méregette. — Azért mondom! Mert 650 forint volt, ha nem tudnád! — Ha tettünk volna hozzá még 150-et, 800-ért egy klassz felöltőt vehettünk volna — dünnyőgte Tamáska, csak úgy, az orra alatt. Gergely papa mégis meghallotta. S nagyon csendesen csak ennyit mondott: — Gyere ide, fiam, mesélni szeretnék neked valamit. .. Van annak már vagy 35 esztendeje, amikor ez a dolog történt. Fiatal voltam, 18 éves. Néhány hónapja, szabadultam Salgó bácsinál. Tudod, akinek lakatosműhelye volt a Fadrusz utcában. A mester jó ember volt; nem küldött el a segéd, vizsga után — pedig ez nagy divat volt akkor, hiszen az i'i*as kevesebbe került — hanem •felajánlotta, hogy csökkentett bérrel maradhatok. A legtöbb ismerősöm munka nélkül tén- fergett, válogatni nemigen volt miben. Mit tehettem volna? — maradtam. Heti 12 pengőért gürcöltem az öregnél, sokszor 10—11 órát is. Édesanyám még élt, őt is segítenem kellett. A 48 pengőmből neki küldtem húszat, minden hónapban. Cserébe ő is küldött néha egy darab szalonnát, ezt-gzt, amit éppen tudott. Ez volt a reggelim. Ebéd nem kellett, mert „úriember“ voltam: 10 óra után reggeliztem, így jobban bírtam estig. Munka után aztán átmentünk a fiúkkal a „Jobb mint otthon‘‘ vendéglőbe, ahol 24 fillérért füstöltlével készült bablevest ettünk. Ez volt a vacsorám — két évig. Mert azután az m. kir. honvédség adott kosztot-kvártélyt... Lakásom az nem volt, így hát ágyrajáró lettem özvegy Sánta Balognénál. Kriminális egy asszony volt, isten nyugosztalja. Hat ágyrajárót tartott a szoba-konyhájában, ö maga a speizban aludt, min- denjéle göncökön. De amikor I meghalt, 9000 pengő maradi \ utána — az egyházra. A szoba \ már foglalt volt, amikor mi ] odakerültünk. Nekünk már j csak a konyhában jutott hely.] egy ócska vaságyon. Azért \ mandom, hogy nekünk, mert; kettőnké volt az ágy Örvös \ Józsival, egy fálumbéli cimbo- \ rámmal. Józsi kazánfűtő volt) az Irgalmas Szív Kórházban, | osztán mindig éjszaka dolgo- \ zott. Én meg mindig nappal. ] Hát így váltottuk egymást az | ágyban — vigyázva, hogy ki ] ne hüllőn — pontban reggel \ fél hatkor. Nagyon jól megvoltunk ev- \ vei a Józsival. Közös volt az ] ágyunk, meg az egész ruhatá- \ runk. Hol ő kérte kölcsön az \ én egyetlen nyakkendőmet, j hol én jártam az ő cipőjében. ] Táncolni is úgy mentünk el néha az iparoskörbe, hogy egy- \ szer Józsi, egyszer én. Nem is \ lett volna különösebb baj, csak. ] télikabátunk lett volna kettő. De nem volt, csak Józsinak. Az is úgy lett, hogy két hetet kapált érte a Wenkheim ura-] sáanál. Azt viseltük aztán ketten. Szép. úri kabát volt; egyszer már kifordították, de még így is kirítt a ruhatárunkból. Húsvét következett éppen, amikor az eset történt. Abban az évben későbbre esett a húsvét, majdnem április vé- aére. Onnan tudom, mert már kitűztük a „kabátunkra“ a május elsejei jelvényt, a vörös szegfűt. (Kétfilléresekböl csináltuk a jelvényt, valamelyik fiú szerzett hozzá piros dukkó- festéket.) Ez a jelvény lett aztán mindennek az oka., s Csibi napok óta olyan jól viselkedett, hogy Mariska mama aggódni kezdett: csak nem beteg ez a fruska? Csendes, szófogadó, a macskát se kínozza, sőt — ami a legaggasztóbb — egyszer sem verekedett az elmúlt héten. Itt valami komoly baj lehet — töprengett a mama. Pedig bajról szó sem volt. Mindössze az történt, hogy húsvét közeledett, s Csibi roppantul szeretett volna egy töltőtollat. Olyan „arany“- hegyűt, mint amilyet Bordás Erzsi kapott születésnapjára... Izgatottan várta az estét, az „istenek tanácsának“ — ahogy Gergely papa tréfásan a családi megbeszéléseket nevezte — kezdetét. Akkor fog eldőlni, hogy mama hónapok óta összespórolt pénzéből kinek milyen ajándékra futja?! A tanácskozás rövid volt és erélyes, mert a referátumot Mariska mama tartotta. Ismertette a „költségvetési keretet“ s javaslatot tett a legsürgősebb „beruházásokra“. Gergely papa — mint a lojális ellenzék az angol alsóházban — megpróbált bizonyos ellenvetéseket tenni. A mama ugyanis ismét kifelejtette önmagát... No, majd a lottónyereségből veszek neki valamit — gondolta a papa. Nem tudta szegény feje, hogy a mama azt a pénzt is belekalkulálta a költségvetésbe. :;. Mindenki kíváncsian várta a péntek reggelt, a „szere- tetcsomagosztás“ ünnepi perceit. Gergely papa különösen izgatott volt, mert a 180 forintból —i amelyet a mama nagylelkűen neki adott zsebpénz címén a nyereményből ~n nyári ruhának valót vett a mamának. A legboldogabb talán Csibi volt; kétszer is körültáncolta a szobát az áhított töltőtollal, llus álmodozva gyű- rögette ujjai között a 6 személyes asztalnemű finom da- masztját: képzeletben már látta magát, mint ifjú háziasz- szonyt, szépen terített asztal körül üldögélő vendégeivel. Gergely papa praktikus ajándékokat kapott: zsebkendőket, zoknikat és — hogy régi vágya is teljesüljön — egy borotva- penge élesítőt. Egyedül Tamáska volt szót- lan. Kényszeredett arccal forgolódott a tükör előtt az új lódenkabátban. Hiába ugratta llus, hogy ha ezt felveszi, minden lány utána fordul az ut- iiiitiiiitimmiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiitiitiiiiimii Kiskosztüm Szemrevaló fiúk voltunk, különösen a Józsiért bomoltak a jányok. Merthogy szép magas volt. Csakhát ő olyan volt, hogy ahányat látott, annyit szeretett. Énnekem meg akkor egy kis barna jány volt a menyasszonyjelölterri, a Szappanos utcában. Jóképű kis- jány volt, meg olyan kacagás. Fehérnemű szabászatot tanult a Rátarti Kallósáénál. Józsival úgy beszéltük meg — mivel még hideg volt —, hogy felváltva megyünk lo- csolkodni. Egyszer ő veszi fel a kabátot, egyszer én. Be is tartotta becsülettel a megállapodást, késő délutánig. Akkor én kerültem volna sorra, mert megegyeztünk, hogy utoljára Erzsiékhez megyek — így hitták a kisjányt — és egész este náluk maradok. ...Ahogy üldögéltem a hideg konyhában — fűteni már nem volt mivel — az istennek se fogott a hely. Folyton a szobaajtóhoz szaladgáltam, az órát nézni. Józsinak már régen haza kellett volna jönnie. Már hét óra is elmúlt, én meg egyre idegesebb lettem: majd még azt hiszi a kisjány, hogy meg se akarom locsolni. Meg aztán — mi tagadás — féltem, hogy lekések a vacsoráról . •. Józsi pedig nem jött. Se este, se másnap. Harmadnap került elő, csúnyán összeverve. Olyan volt a feje, mint egy lekvárfőző üst. A dolog úgy történt, hogy Józsi — sokfelé volt locsolkod- ni, sokfelé itatták — délutánra felöntött a garatra. Már hazaindult éppen, amikor össze- akadt egy rendőrtizedessel, a Pulyka Szabóval. Így hittük, mert olyan ronda vörös volt. Pulyka Szabó először csak belekötött, amiért részeg, de amikor meglátta a vörös szegfűt, bekísérte. Ott aztán, hogy ne unatkozzék, jól összeverték. Ha már úgyis ott volt,., ... Az eljegyzésből persze nem lett semmi. Erzsi sose bocsátotta meg, hogy meg se locsoltam. Én meg mit mondhattam volna: hogy nem volt kabátom?! .., Nyíri Éva ÚJRA in A CSINN-BUMM CIRKUSZ! III! C sinn-bumm! Kislányom már egy nappal előbb bejelentette, hogy másnap délelőtt tíz órakor csinn-bumm cirkusz lesz, amit ö meg akar hallgatni1. Hiába volt minden ellenvetésem — amit az táplált, hogy másnap vasárnap volt és szerettem vo'na tovább aludni — kislányom korán lefeküdt, hogy véletlenül el ne mulassza a műsort. Nem a'udta el. Kezdtem hadilábon állni ezzel a cirkusszal. Módszert dolgoztam ki a csinn-bumm kijátszására. Szombaton moziba mentünk, kirándultunk, késő estig fennmaradtunk, hogy kislányom másnap délelőtt tíz órakor még az igazaik álmát a’udja. És akkor... igen, akkor megm minim...... ........................................... K-1 'p és kabát teljes harmóniában. Szép, kék- íehérpettyes kalap, kék — egyenesszabású — kabát. A MEGLEPETÉS Kissé rzokatlan a vonal és a derék átgomboló, egészében azonban jól matat 17 ató alig fért -tv már a bőrébe. Még néhány pillanat, s Gábor belibben a szobába, kezében a húsvéti ajándékokkal. Már hetek óta erre a percre várt. Gondolatban százszor elképzelte, milyen meglepetésekkel készül férje az ünnepre. — Biztosan megvette azt a heréig angol szövetet — szőtte gondolatait —, amelyre már három Ízben is felhívta a figyelmét, amikor végigsétáltak a neonfényben úszó Kossuth Lajos utcán. S ha már ruhaanyagot vesz, biztosan nem fe- \ ledkezett meg arról a cuki feke- \ te körömcipöről sem, amelyről minden este olyan szívhezszólóan mesélt. Annál is inkább, mert Gáboréit üzemében éppen a minap volt a nyereség- részesedés, jóllehet Gábor erről mélységesen hallgatott. Bár furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy mennyit kapott, mégsem kérdezte meg. Hadd vásároljon kedvére — neki. Nagyon szerette az ilyen kedves meglepetéseket, s minden bizonynyal most sem csalódik majd a férjében. Türelmetlenül felpattant a /tetterőről, ahol eddig összehúzódva feküdt, mint egy doromboló kis cica, s egy cigarettát kotort elő — a férje zsebéből. Aztán odaállt a hálószoba ajtaja elé, s bekiabált, akár az ünnepváró nagy gyerek. — Mehetek már? — Még egy pillanat, cicuskám! — érkezett Gábor dörmögő válasza. — Talán még azt a leheletkönnyű periongarnitúrát is megvette — villant át agyán a gondolat, s bolondos jókedvében dúdolni kezdett egy buta kis dalt: — A ruha a fő... Nem jutott tovább, mert felpattant a hálószoba ajtaja. Mint a madár, úgy röppent Gábor kitárt karjaiba, csak azután pillantott az asztalra. A fehér asztalkendő alatt magasan domborodott a megannyi ajándék. G ábor tekintetét kereste szemével. — Ruhaanyag? Körömcipő? Perionkészlet? — kérdezte, de férje mindannyiszor nevetve tiltakozott. — Egyik sem, cicuskám! Nem tudta tovább türtőztetni magát. Odaszaladt az asztalhoz, s nagy lendülettel emelte le a fehér asztalkendőt. — Csrrrr —hullott a földre egy kicsiny porceláncsésze. Ijedt arccal tekintett a csillogó tizenkétsze- mélyes herendi porcelánkészletre. Aztán sírva vetette végig magát a heverön. A lehullott csészét siratta? Vagy talán túlzottan nagy volt a meglepetés? p. p. szólalt a csinn-bumm — a szomszéd lakásból. A családból seníki sem ébredt fel rögtön. Én is próbáltam elhitetni masammal, hogy a csinn-bummot csak álmodom, hallucinálok... de nem. Felhangzott a jellegzetes, megismétlődő kacagó hangorkán, ütemes hahota ... kislányom felébredt és be kellett kapcsolnom a rádiót. Később már be re kellett volna kapcsolnom, Bukfenc. Szamóca és a cirkusz többi szereplőjének a hangja vasárnapról vasárnapra egyre erősebben harsogó t a fülembe. Egyre több gyermek harcolta ki otthonában azt a jogot, hogy a csinn-bummal vasárnap délelőtt kiverje az egész család, s hovatovább minden család szeméből az álmot. Nemsokára az egész ország visszhangzott a csinn- bummtól. 1956. október 21-én játszották utoljára a rádióban. Az ellenforradalom hosszú időre elnémította a csinn-bummct. És most, kerek másfél esztendei hallgatás után újra felhangzik a Magyar Rádió gyermekcirkuszának a hangja. L esakai András, a csinn- bumm örökös szerzője, most i-t-t ül előttem, s máris kezdődik a beszélgetés: — Kinek az ötlete volt ez a cirkusz? — kérdem. — Ügy emlékszem, . hogy Sándor Györgynek, a rádió gyermekosztálya valamikori vezetőjének jutott az eszébe, hogy létesítsünk egy láthatatlan' cirkuszt a gyerekek szamára meséli Leszkal( Azt hiszem, szintén az ő ötlete volt, hogy csinn-bumm- cir.ousz legyen a neve. Az első előadás 1951. augusztus 4-én volt. Szőnyi Zoltánnak — aki kezdettől fogva írja velem együtt a csinn-bummot — ment régebben egy folytatásos gyermekregénye a rádióban. A folytatásokat mindig felolvasta egy színész, a szereplők megszemélyesítése nélkül. Ennek a regénynek „Biribum-Cirkusz” volt a címe, s főhősei voltak Kelemen, Bíkmatok. talán Szamóca. Robi és Maki is. E regénybeli figurák megszólaltak a _ csinn-bumm cirkuszban. Ma- | gam azt éreztem feladatom- ! nak, hogy olyan bohócot hoz- I zak létre, aki szinte már |nem is nevezhető bohócnak a | szokásos értelemben, mert hi- ! szén a jóság és a lelki tiszta- |ság hőse. Aki megmutaíhat- |ía az embereknek — kicsik- ! nek, nagyoknak egyaránt —, | hogy mennyire el kellene | -zomorodniok, ha hazudtak. |és milyen ujjongó örömmel' | kellene örül nők mindannak, | aminek az életben örülni le- ! hét. ^ Bukfenc: az életöröm I bohóca, de tudja, hogy nincs | hegy völgy nélkül, tudja, hogv = ezt az örömet a maga nagysze- ! "őségében csak azok érezhetik, | akik saomorkodni is tudnak 1 '’sőt. kénytelenek), ha megbán- ! f°tták önmagukat vagy mást | valamely gonoszkodással. 1 — Van-e valami ielentősé! se annak, hogy bohócodat I »open Bukfencnek nevezted ! el? 1 __ 'Tulajdonképpen a leg1 jellemzőbb bohócne- |vet kerestem. De nemcsak a? | elnevezéshez kell eljutni az | embernek, hanem adott eset- |ben egy kifejezéshez is. Buk- jjfenc így beszél önmagáról: | ..Bukfenc — mindent tud”. Ezt | mintha már Bukfenc mondta | volna bennem. Megszületett ! és megszólalt. Azután már | nem volt egyéb dolgom, mint | keresnem egy művész-színészt, | akinek megmondhatom, nü- ! ként beszélget bennem Buk- ! fene. tehát lassan, szaggatot- ! tan. minden szót külön kiejt- |ve. Pethes Sándor művésze- ! tében bíztam, ő tudja utánoz- = ni Bukfencet! Ellenezték, hogy ő játssza. De végül mégis kiharcoltam számára a szerepet és igen nagy örömömre szolgált, amikor a bennem levő Bukfencet kitűnően sikerült utánoznia. Megmondtam neki. hogy hosszú életű figurát alkottunk e pillanatban. Nem látszott rajta, hogy biztos ebben. — Akadnak-e olyanok, akik támadják a csinn-bumm cirkusz működését.9 S zélcsend soha sincs hosszú időre ezen a területen, s meg kell mcnda- ni. hogy a csinn-bumm eddigi útját sem lehet zavartalannak tekinteni. Sok támadás érte egy időben, s az volt a támadók vádi a. hogy értelmetlen handabanda. valóban csak csinn és bumm, tohuvabobu. De mi úgv gondoljuk, hogy ezek a vádaskodók éppen csak bele-belehallgattak egy kicsit, nem hallgatták elejétől végig a jeleneteket, tehát nem is lehetett tudomásuk: arról, hogy azok a csinnen és a bummon kívül egyebet is mondanak, — Bukfencnek is volt része elég fejmosásban. Egy időben az volt a panasz ellene, hogy — póruljár. „Győzzön Bukfenc”, mondogatták neki. „Magának volt igaza, tehát maga győzzön'’. És Bukfenc győzött is. Meggyőzte hibáz- • tatóit. hogy ő akkor is győz, ha póruljár. Győz a hallgatók szívében: annál inkább vele és igazával éreznek, mennél sainálatra méltóbban járt pórul. — Hbgyán látod a csínn- burnm jövőjét? — Az eddiginél még jobb előadásokat kell maíd tartanunk, aminek azonban az egyetlen előfeltétele. hogy több próbát lehessen tartani. Erre sok más hangjátékunknak is szüksége lenne. Reménykedem abban. hogy megszűnik az a veszély, mely a csinn-bummot színpadra akarja kényszeríteni. Leglényegesebb tervem, hogy egyszer cirkuszommal a felnőttek füle igényét is kielégítsem. Már dolgozom . Bükien'- mindent — tud” című rádiójátékomon. Kalotai Gábor ifiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii Hétnylcatlos kabát A kabát szép, az angolos szabás vonalai találhatók a fazonon. Az alatta viselt ruha feltétlenül hosszabb mint a kabát, és ez furcsa hatást vált ki
