Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

195*. ÄPRIUS 4. PÉNTEK •es» MiClEJ kJCMup 5 í 1 FODOR JÓZSEF: PIROS FEJFÁK ■N vir 1a leng sírjuk fölóit Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok -> A nagy élet ellobog. Hol a Don robog, Onnan jöttek ők, Hol a Volga ragyog — A halálba menők. Adj nékik magyar rög Lágy pihenőt. Hisz kart érted emeltek E seregek. Érted aludt ki szívük. A hős, meleg. Édes, furcsa daluk ajkukon Többé nem remeg. Onnan jöttek messziről S amerre a had haladt. Futott előlük az éj — S elhulltak a harc alatt. Elhulltak: s hosszú a halál. És az élet egy pillanat. Szergej, Iván, Nikoláj, Ott pihennek csendesen, A földért meghaltak ők. Amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó anya, föld És ió apjuk, Istenem! Méla, furcsa daluk nem remeg Többé ajkukon. És nem. mennek, ha megy a sereg Hazafelé az úton, Hiába várja honi meleg, A Dnyeszter, a Volga, Don. Hiába várja honi meleg, Mert elnyerte a halál — De áldott emlékű a sereg, Mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak a rögökért, Onts értük könnyet, mint ők a vért' Itt alusznak, ime sorba lent, A hű parancsteljesítők. Mint a néma, hű jóakarat, ÜOV jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, Emléküket az idők. SZABÓ ERNŐ JUHÁSZ GYULA: I TAVASZI VÁRÁS | /4 déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. I Az esti égen violás a szín, És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem A bimbók bomlanak majd szűz réteken Az örök nap még bágyadtan ragyog, De tavaszosak már a csillagok. I S az éjszakában zizzenő neszek, Egy új világ susogja már: leszekl 7 A földre fekszem, hallgatom szívét, Az égre nézek, kémlelem színét. Ég, föld között angyali üzenet 7 Hirdeti a jövendő életet. Mert boldog ige ez és szent igaz És örök törvény és áldott vigasz, Hogy győz az élet, duzzad és dagad S elönti mind az ócska gátakatl lii(iliiHHitHmniHnHiiHHtniiiiniiniimihmiiniiiMiniHtiiiiHnmimHiitiiMiuimiiniiiHmitnimtHmiiinninmimitmimiiiÄ A TANÍTÓ NÉNI A Hannibál tanár úr emlékezetes alakítása óta nem kapott fibnszerepet, s jelenleg a Tavaszi keringő című operettben lép fel a Blaha Lujza Színházban. Vajon mikor kap ismét kiváló tehetségéhez méltó szerepeket? TRAKTOROS VERS Hajnali vad robaja Nap-riasztó. Nyomában kelnek a porfel legek és hátul, mint nagy diadalszekéren, kisérik őt a rendületlenek. Tartásuk délceg, hősi tettre hivó. erő a karjukban töméntelen, hetyke mellükről peng szinte a szózat; „Hogyha vitéz vagy, jer akkor velem!” Kihívón, büszkén, mint hősi toborzó repül hadával a traktor tova, reggellé válik zajától a hajnak életet kelt a robaja. Es amikor este, érkező kanyarja meghozza újra tovatűnt zaját, a nagy tettektől csapzott hetyke arcok szórják az élet mosolyát... Németh Emil HAMVAS arcára pírt va­rázsolt a meglepetés. Már hosszabb .ideje beszélgettünk, de fénylő kék szemében még mindig ott volt a kérdés: va­jon miért kerestek éppen en­gem? Láttam a kérdést, de elhatároztam, hogy csak bú­csúzaikor válaszolóik rá. Előbb tudni akartam, miért lett tanító Dabason ez a fia­tal. csinos lány. Hiszen nem is tanítóképzőben végzett és sajnos, sok fiatal menekül a tanítód pályától, különösen pedig a falutól. Előttem ült a kis gyóni házban Lucái Erzsébet, s me­sélte az élettörténetét. Meg­vallom. nem találtam benne semmi különöset. Kitűnő tanuló volt már az általános iskolában is. Taní­tóképzőbe akart menni, de... de nincs jó hangja. Nem tud énekelni. A képzőben pedig az ének fontos tantárgy. Vé­gül is Vácra került, a mező- gazdasági technikumban érett­ségizett az elmúlt évben, ki­tűnő eredménnyel. Régi ál­mait még őrizgette magában, ezért jelentkezett a pedagógiai főiskolára. Egerbe. A felvé­teli vizsgán megfelelt, de <■ És (ízton ! _ hangzott Liu Han-Fu elnöki kérdése! Ez összesen négyszázkilenc. Ha nem tévedek, még egy elítélt hátravan! — Valóban, mondta a kong­resszus német delegátusa, de nem kívánom önöket ezzel sem, megvárakoztatni. Egyszerűen az történt, hogy kénytelen vol­tam — egy hóhér hóhérának lenni! Az öreg Erich F. hason- líthatatlan művésze volt — hi­vatalos elismeréssel — a hu­roknak és a kötélnek. Hajlott korában azonban belekóstolt a politikába, önök emlékeznek arra, milyen zavaros korszak volt ez. Itt póruljárt! Amikor már ott állt előttem, a végzetes csapóajtón, az öreg Erich tel­jes szilárdsággal foglalta el he­lyét. Arckifejezése azonban nem egészen felelt meg ennek a magatartásnak. Bizony mint­ha orcája-, szája, szempillája, pupillái... mindez krétából lett volna... Ilyen színe lett ennek a derék volt állami funkcionáriusnak. Röptiben üdvözöltük egymást. majd megborzadva könyörgött ne­kem: „Köss csak fel gyorsan, Rudolf!“ S amikor már rajta volt a csuklya, még hallottam hangját: „Nincsenek sem ro­konaim, sem barátaim... nincs semmi olyan szokásom, amelyet kedveltem. Ez a kis kert... ez a f ócska ... ezeket megszoktam... hiszen úgy­szólván közöttük laktam. De ma... ez az egész, Rudolf... ez nagyon kemény dolog... nem is gondoltam, hogy ilyen kemény ... Nem, Rudolf, nem. gondoltam volna soha ...“ A teremben elnyomhatatlan morajlás támadt. A vallomá­sok ritmusa egyre gyorsabb, egyre metszőbb lett. Hatodik hozzászóló: — 1914-ben az én hatalmas Maharadzsám úgy határozott, hogy a kohó hosszú kínjai he­lyett méreg váltsa meg gyöt­relmeitől az elítéltet. Én egye­dül ereszkedem le börtönébe, mintha titokban lopóznék hoz­zá, a végzetes pohárral. „Idd meg, ezt így kell tenned“ — súgom a fülébe. Utána már csak a tompa zajt hallom, el­hall a hörgés, megáll a léleg­zet, akkor megnyomok a fal­ban egy gombot, a padló szét­nyílik s az elítélt holtteste alá­görög. Azért vállaltam ezt a mesterséget, mert születésem­től vak vagyok. Az én Uram azt mondja, még Allahnak sincs joga látnia az embert, amikor egy asszonnyal vagy a halállal egyesül. Hetedik beszámoló: — Minálunk tovább élnek a hagyományok: megmaradtunk a máglyánál. Előző nap, hogy elindultam ide, ki kellett vé­geznem egy testvérgyilkost. Amikor már perzselődött a lá­ba, ezt ordította felém: „Emlé­kezz rá: te kényszerítettél, hogy megízleljem hamvaimat... Ha majd találkozunk, elmon­dom neked, milyen íze volt...“ Ez minden. Nem megyek visz- sza hazámba! Nyolcadik szónok: — Egy szentségtörő lator, amikor keresztre feszítettem (a polinéziai büntetőkódex ezt a 1 halálnemet írja elő az arány- | lag könnyebb esetekre is), azt I mondta: „Te elrablód az Úrtól | az én halálomat!“ Kilencedik: — Az elítélt ezzel a kéréssel 1 fordult hozzám: „Mondd meg 1 bíráimnak, hogy én ugyan bű- | nősnek érzem magam, mégis 1 sajnálatot érzek irántuk.“ A tizedik: — Ezt olvastam ki egu anya- | gyilkos szeméből: „Köszönöm, \ bakó, köszönöm. De jaj ne- 1 ked... most vagy akkor... ha | az anyám figyel minket.“ Sötétedett. Az eső fodrokban | csapta az ablaküveghez a vi- | zet. Még kilencven felszólaló 1 várt sorára, mint sűrű, átha- | tolhatatlan tömeg, mint az 1 euklideszi rendszer egy problé- | mája... várták, hogy az elnök 1 szólítsa őket... Passuth László fordítása na-az-Elefánt” a neve. Irtó­zatos méretű szerecsen volt — ikitartotta karját, szétnyitotta jobb kezének hatalmas hü­velykjét és mutatóujját (mint valami borzalmas harapófogót) s kuruttyoló hangon megszó­lalt.-Munkámban én csak ezeket az eszközöket — uj­jaimat használom. Nincs olyan nyakcsigolya, melyet nem tö­rök ketté fél perc alatt. Szá­momra, higgyék el, valósá­gos játék egy szemvillanás alatt — mintha csak épp el­gondolkoznék — szétrepeszte- ni egy száraz fatörzset. Ez azonban nem felel meg kirá­lyom ízlésének. Azt paran­csolja, hogy ehelyett színlel­jek ... mintha valami ret­tenetes erőfeszítésembe ke­rülne az egész. Bele kell gör­nyednem a munkába, fulla­dozni. lihegni... őfelségének ez a véleménye: „Az elítélt le­gyen abban a meggyőződésben élete utolsó pillanataiban, hogy a végső kiengesztelés aktusa éppen olyan fárasztó és fájdalmas a te számodra, aki azt végrehajtod, mint az ö számára, aki azt végigszen­vedi.” A következő a szónokok rendjében az amerikai Ernst Z. volt — szökés, üde ember­ke, mint a nyíló salátafej. Nyi­latkozata így hangzott: — Az előttem szóló tájékoz­tatása fájó emléket ébreszt bennem. Uraim: rövid leszek! Mi, amerikaiak, a villamosszé­ket használjuk, mert az meg­felel a higiénia követelményei­nek, tiszta és gyors. Nem oly komor, mint a vérpad, nem oly baljós, mint a tönk, az akasztófa, vagy a sűrűn lyug- gatott fal, ahová a golyóhalál­ra ítéltet szokták állítani. Nincs zaj ... minden majdnem nesztelen. Ha átlépi a szoba küszöbét az elítélt, inkább az a benyomása: fogorvosi rendelő­be kerül. Serénység és preci­zitás; néhány csekélyke moz­— Hivatásom gyakorlásának három évtizede alatt összesen négyszáztíz való vagy vélt bű­nöst rekesztettem ki az élet­ből. Nyolc közülük — míg tar­tott benne a lélek — káromoU és kigúnyolt. Háromszázhár man elvesztették eszméletüket abban a pillanatban, amikor engem észrevették. Sikertele­nül kíséreltük meg, hogy újra­élesszük őket. Már csak auto­maták voltak, a tények felisme­résének minden lehetőségétől eltávolodtak. Ily módon tehát a büntetés lényegében elérte célját, mielőtt a végrehajtás megkezdődött volna; az tehát, mint konkrét epilógus, való­sággal feleslegessé, ostobává vált. Ezeknek az akasztások­nak morális hatása akkor is azonos lett volna, ha az elítél­tek helyett egy ökör nyakára illesztjük a hurkot. De men­jünk csak tovább egy lépéssel Mindig csak az utolsó másod­percekről beszélek: negyvenki­lenc elítélten vett erőt az őrü­let. Sajnos, semmiféle kegyes törvény nem hatalmaz fel arra, hogy ilyenkor megkíméljem őket — a dobok vészes pergé- se nyeli csak el észbontó in- artikulációikat. Folytatom. Még huszonöt sztoikus katonát említek (ezek majdnem hogy segítettek nekem mesterségem gyakorlásában, s ugyanúgy a sírásóknak az elföldelésben), volt közöttük tizenegy „ször­nyeteg", ezek fennen hirdet­ték: bizonyosak abban, hogy újraszületnek és megismétlik öldökléseiket (a világnak szük­sége van erre — kiáltották), felemlíthetek tizenhárom fele­séggyilkost, akik féltékenység­ből öltek (ezek aztán egyre csak arra biztattak: végezzek minél sebesebben velük, mert nem akarnak késni, hogy a sí­ron túl is megfegyelmezhessék feleségüket s talán alig várták már, hogy a megszakított de­lirium után újból reá rohan­hassanak ...) ..helyhiány miatt“ nem vettek fel. Mikor eddig jutott elbeszé­lésében a kis tanítónő, meg­akadt a hangja. Egy pillanat­ra újra felbukkant szemében az egy évvel ezelőtti tanácsta­lanság. Nem. nem az élettől riadt meg, hiszen állást nem is egyet ajánlottak neki. Az OTP fiókjánál, a Borforgalmi Vállalatnál dolgozhatott volna; Nem is rossz, ezer forinton fe­lüli kezdő fizetéssel. Mégis tanácstalan volt. Egerben, míg a felvétel} bizottság be­bocsátására várt, hallotta, hogy képesítés nélkül is lehet valaki pedagógus. Ez volt még az utolsó reménysugár, s belekapaszkodott, mint a jár­ni tanuló gyerek a szalmaszál­ba. Kérvényt kérvény után írt — és sikerült. Ma már tanítónő Lucái Er­zsébet. a dabasi iskola neve­lője. Még képesítés nélkül dolgozik, de a szíve pótolja a hiányt... A nyáron pedig vizs­gázni fog. Tizenegy tantárgy­ból — többek között logiká­ból, pszichológiából, pedagó­giából. énekből, rajzból — kell vizsgát tennie a kecskeméti ta­nítóképzőben. TANÍTÓ NÉNI. Ahogy előt­tem ült, inkább menyecskének, _ fiatal háziasszonynak képzel- ! tem el. Igaz, a nyárra terve- ! zik az esküvőjüket a vőlegé- ! nyével. Talán egy új pedágó- I gus dinasztiát alapítanak? | Nem tudom. | Szavai nyomán megelevene- ! dett előttem az osztály. Laczkó | Feri. Kosztolányi Margit, a | két ió tanuló szinte előttem I ült a képzeletemben iskola- ! páddá változott fotelokban. 1 Látom Takács Lacit, meg Ve- ! likovszki Lacit, amint hancú- ! roznak az udvaron. Ök is jó 1 tanulók, de a magatartásuk... | hát lehetne jobb ... | Végül feltettem a legizga- ! tóbb kérdést, amiért felkeres- ! tem a képesítés nélküli taní- ! tónőt: — Miért akart tűzön- | vízen át pedagógus lenni? Sok | tanítótól kaptam már erre | választ s Erzsiké sem mondott | valami egészen mást, mint a | többiek. | — Nevelni akarom a gyere­! keket. Emberré formálni | őket. | Ezért kerékpározik nap mint 1 nap tíz kilométert esőben, hó- ! ban, tűző napon. (filyó) I iliiiiiiiitiHiiiiiiiitiiiiiiii'iiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitriiinitiiiiiiiiiiiiiii Tatjana Pilcckaja, a népszerű szovjet film­színésznő új film szerepét vállalta el dulat csak, könnyed... mint­ha csak az ápolónő adagolná: a halál édesdeden közeledik, inkább csak ajánljuk az el­ítéltnek, mintsem hogy egye­nesen rákényszeritenénk. Mindamellett • módszernek elegáns és mégis rugalmas mi­nőségbeli értékei úgy mond­hatnám ... negatív hatást vál­tottak ki H. O.-ból, a híres chicagói banditából. Engedel­mesen követve a lelkiatya in­telmeit, szelíden és készséggel hagyta magát vezettetni segé­deim által. Mintha gyermek­korának szelíd fohászait olvas­tam volna ajakáról! Am ami­kor némán a végzetes szék felé irányítottuk lépéseit s a jeges, majdnem sűrű csendben meg­kezdtük az ítéletvégrehajtás előkészületeit, hirtelen kedély­változáson ment át, fellázadt, egyenesen méregbe jött. Ar­comba köpött s azt üvöltötte: Bestiák! Nem lehet elviselni ezt a nyugalmat... ezt a né­maságot ... A pénzbeszedő, akit egész sorozattal gyilkol­tam meg, mégis... azt hihet­te, hogy izgalmamban elté­vesztem a lövést!“ A negyedik gzónok Tours francia város bakója volt; pa­pírlapon húzott elő zsebéből s kijelentette, hogy azt egy ál­tala 1937. július 5-én lenyakti- lózott illető tenyerébe rejtve találta. Mint költeményt — kissé középszerűnek lehetett mondani, amúgyis sokat vesz­tett értékéből a svájci tolmác• olasz átköltésében: Holnap veletek leszek már, Kísértetek. Ott, hol honol s szétárad a köd. Holnap jövök már veletek! Mutatjátok nékem az utat. Hosszút a leghosszabbak között S rövidek közt a legkurtábbat, Ha ígéritek — csak akkor mu­tatom Nektek legszebb sebemet Mutatom; véremmel mit vá­sároltam Lent, a halál nagy áruházában' Ötödik szónoknak a német Rudolf E, jelentkezett;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents