Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
II. ÉVFOLYAM, 80. SZÄM ÄRA 8A FIM ÚR 1958. ÁPRILIS 4. PÉNTEK Felszabadulásunk ünnepe Irta.- Szabó Károly, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke M ilyen röviden le tudunk írni, ki tudunk mondani egy naptári napot, egy évfordulót! De mennyi harcot, hősiességet, a társadalom számára milyen nagy fordulatot jelenthet egy-egy dátum! A magyar nép története sók nevezetes, dicsőséges évfordulót jegyzett fel. Gazdagok vagyunk haladó történelmi hagyományokban, hiszen az évszázadok során hazai elnyomóink mellett legtöbbször harcolnunk kellett idegen zsarnokság ellen is, nemzeti függetlenségünkért, a haladásért. Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics küzdelmei, e korok hősi harcai legszebb történelmi hagyományaink közé tartoznak, mert > a zsarnokság elleni harcuk egybeesett az általános emberi haladásért vívott harccal. E hagyományokat az elnyomott nép híven megőrizte szívében és örökül hagyta ránk, a felszabadult dolgozó népre, akik — a kommunistákkal az élükön — végre méltó helyet biztosítottak számukra a magyar történelemben. Harcuk nem tudott győzedelmeskedni, mert a magyar nép a túlerővel szemben nem talált hű szövetségesre. A szabadság zászlaját csak ideig-óráig sikerült magasra emelni, de a zsarnokság, a túlerő porba sújtotta azt. 1848 után. de különcsen a századfordulóval, egy új óriás, a munkásosztály kezdte ‘próbálgatni izmait, egy új hatalmas szövetség alakult ki: a proletariátus nemzetközi ösz- szefogása. A XX. század elején a tőkés világ valamennyi ellentmondása testet öltött. Az ezekből származó nyomorúságot még csak fokozta a hosszú, kilátástalan háború. Ilyen történelmi helyzetben Oroszország népei, a Bolsevik Párt vezetésével — a nemzetközi proletariátustól támogatva — először a világon végleg megdöntötték a burzsoáziának a földbirtokosok által támogatott hatalmát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a világ valamennyi elnyomott népének példát mutatott. E példából tanult a magyar nép is, és büszkék lehetünk arra, hogy Oroszország népei után először hozta létre a dolgozó nép hatalmát, a dicsőséges Tanács- köztársaságot. A Tanácsköztársaság rövid fennállása olyan mély gyökeret eresztett a magyar nép szívében, hogy azt onnan a 25 éves fasiszta terror sem volt képes kitépni. Százezrek panaszt és ugyanakkor hőn óhajtott kívánságát fejezte ki József Attila Hazám című költeményében: Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely hitetlen csodára vár., item elegendő, hogy kifessék; föl kéne szabadulni már! I ^s amiről Petőfi, József At- J tila és a dolgozó magyar nép álmodott, 1945-ben bekövetkezett 1945. április 4! Dolgozó népünk történelmének legjelentősebb napja. Április 4. jelképezi a hazánk történetében, dolgozó népünk életében bekövetkezett alapvető változást. Ekkor, 13 évvel ezelőtt hazánk egész területén elhallgattak a fegyverek. Hosszú, nyomorúságos, vérrel, szenvedéssel teli esztendők után a magyar dolgozó nép a felszabadító Szovjetuniótól végérvényesen, viszszavonhatatlanul megkapta a szabadságot. 1945. április 4-e után, élve e szabadsággal, hozzákezdtünk egy olyan társadalmi rendszer felépítéséhez, amelyben nem a földesurak, a tőkések a tulajdonosai és élvezői a javaknak, hanem maga a dolgozó nép. Az ország vezetői, a grófok, földbirtokosok és gyárosok helyett a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek lettek. A dolgozó nép okos gyülekezetében, a tanácsokban a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek végzik munkájukat. A hatalommal együtt az ország kincse, gazdagsága is a dolgozó nép kezébe került. Az októberi ellenforradalom szervezői megpróbálták az elmúlt 13 esztendő eredményeit meghamisítani. Nekünk ma, a felszabadulás ünnepén nyíltan ki kell jelentenünk, hogy büszkék vagyunk népi demokráciánk 13 esztendejére. Ez a 13 esztendő — az előfordult hibák ellenére — ezerszeresen is többet adott a dolgozó magyar népnek, mint a múltnak bármelyik évszázada. E mlékezzünk csak a múltra! Nem feledhetjük el, hogy például Pest megyében 1932-ben 43 ezer munkanélküli volt, a családtagokat is hozzászámítva 120—130 ezer ember volt kenyér nélkül. A hatalmas grófi és papi birtokokon tízezrek cselédként tengették életüket. A Horthy-rendszerben csak egyedül Pest megyében 132 ezer mezőgazdasági napszámos, cselédember dolgozott uradalmi és kulákföldeken, olyanok, akiknek egy talpalatnyi földjük sem volt. Nem feledhetjük el, hogy a felszabadulás előtt mindössze négy könyvtár volt Pest megyében. Vagy hogy megyénk területén 1945-ben még csak 151 orvos működött. Mit változott a helyzet az elmúlt 13 esztendő alatt! Csakis a felszabadulás tét-te lehetővé, hogy a földreform során csak Pest megyében 363 ezer kát. hold földet osztottak szét, ebből 74 ezer szegényparaszt és sigrárproletár részesült föid- jutta fásban. A 13 év alatt ipari vonatloo- zásban is jelentősen fejlődött megyénk. így Gödöllőn felépült a Ganz Árammérő Gyár. Diósdon csapágygyár, Ikladon műszergyár létesült. Ezeken kívül újjáépült a Csepel Autógyár. kibővítették a Váci Híradástechnikai Gyárat, a Váci Hajógyárat, új üzemrészt kapott a Dunakeszi Vagongyár. Több régi üzemet korszerűsítettünk, bővítettünk. Jelentősek az eredmények a lakosság kulturális, szociális és egészségügyi ellátása tekintetében is. Ma már mintegy 315 könyvtár áll — több tízezer könyvvel — a dolgozók rendelkezésére megyénk területén. A művelődésházak száma eléri a 150-et, több mint 180 mozink van. Jelenleg 523 orvos dolgozik megyénkben. M indezeket április 4, a fel- szabadulás tette lehetővé számunkra. A felszabadulás adta kezünkbe a diadalmas zászlót, amely alatt ezen eredményeket elértük. Ezt a diadalmas zászlót akarták 1956. októberében az ellenforradalmárok kicsavarni kezünkből és a sárba tiporni. Dolgozó népünk és a haladó emberiség szerencséjére a Szovjetunió, a szovjet nép fiai nem engedték sárba tiporni ezt a zászlót, nem engedték megsemmisíteni több mint egy évtizedes eredményeinket. A magyar dolgozó nép 1936 októberében megtanulhatta másodszor is, kik az igaz barátai, szövetségesei! Pártunk és dolgozó népünk, drága elvbársaink kiomló vére, a szovjet katonák élete árán tanultuk meg* hogyan kell vigyázni a szabadságra, az ország függetlenségére. Megtanultuk, hogy pártunk erejének kiapadhatatlan forrása a nép bizalma. A mi pártunk a nép bizalmának birtokában elég erős ahhoz, hogy soha többé ne engedje se balra, se jobbra rángatni az ország szekerét. P lszabadulásunk 13. évfordulóján mélységes hálóval gondolunk a baráti szovjet népre. Április 4-én, felszabadulásunk évfordulóján köszönetét kell mondanunk dolgozó népünknek, a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek, akik a párt útmutatása alapján — az osztálynélküli társadalom építői hazánkban. Éljen felszabadulásunk ünnepe! Erősödjék népünk összefoga. sa, hazánk további felvirágoztatásáért, a békéért, a szocializmus felépítéséért! Hruscsov: A magyar nép szilárdan és magabiztosan halad a szocializmus útján Oíssziknn vpség as Opvraháshan httatínli fvlsatih adttlásának Í3. éviortttthíjéin Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása tizenharmadik évfordulója alkalmából, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Operaház gyönyörűen feldíszített színpadán, az ünnepség elnökségében helyet foglalt: Dobi István, az Elnöki \a- nács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Az elnökségben foglaltak helyet a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), F. R. Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. A. Cromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Crisin. a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, P. J. Seleszt, Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első titkára, A. P. Bojkova, az SZKP leningrádi városi bizottságának másodtitkára, J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. A magyar és a szovjet himnuszok elhangzása után Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg a disz- iinnepséget. Köszöntötte az ünnepség részvevőit, s a közönség nagy íapsa közepette egyenként o szovjet küldöttség tagjait. Ezután felkérte Münnich Ferenc elvtársat, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, tartsa meg ünnepi beszédét. Dr.Münnich Ferenc elvtárs beszéde Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945. április 4-én adta hírül a Szovjetunió népeinek és az egész világnak a szovjet hadsereg főparancsnoksága, hogy Magyarország területéről kiverték az utolsó hitlerista és magyar fasiszta csapatokat. Ti- zenharmadszor ünnepeljük most április 4-nek évfordulóját, a magyar nép legnagyobb ünnepét. Legnagyobb ünnepünk ez, mert április 4-nek, felszabadulásunknak köszönhető, hogy sok évszázados belső és idegen elnyomatás után Magyarország ismét független állam lett, lehetővé vált, hogy a magyar dolgozó nép visszatérjen arra az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elindult, folytassa, amit a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi gyűlésünk fényét emeli, hogy körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségét, s a küldöttség vezetőjét Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. Ezen a napon emlékeznünk kell a múltra, mert sok emberrel van úgy, hogy a régi rosszról-bajról hamar elfeledkezik, s mert a ma fiataljai személyes tapasztalatból nem ismerhetik azt. A felszabadulás előtt Magyarország Európa egyik elmaradott területe volt. A Hruscsov elvtárs megkoszorúzza a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet A szovjet párt- és kormányküldöttség megkoszorúzta a magyar hősi emlékművet a Hősök terén magyar nép kettős elnyomatás: a magyar' földesúri-kapitalista, valamint a Habsburg-hatalom, később pedig a nácizmus igájában sínylődött. Ennek következménye volt a dolgozó tömegek teljes politikai jogfosz- tottsága és a mélységes gazdasági nyomor. Ha a régi újságok lapjait forgatjuk, még az akkori — zömében kapitalista — sajtó híradásaiból is elénktárul a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség helyzete. A munkások életét akkor a létbizonytalanság jellemezte. Robotoltak a munkások, de munkájuk eredménye a tőkés zsebébe vándorolt Nem egy híradást olvashattunk akkor arról, hogy munkások és kisgyermekükkel karjukon munikásasszonyok, hogyan menekültek tömegesen az öngyilkosságba, a kibírhatatlanul szörnyű élet szenvedése» elől. Az egyházi és világi főurak. földbirtokosok százezer holdjain szinte az állatokkal egy sorban tengődték a parasztok milliói, A Horthy-fasizmus a maga rendszerét hazafias rendszernek akarta feltüntetni; Terjesztette a nacionalizmust, a sovinizmüst. az antiszemitizmust, gyűlöletre izgatta a magyar dolgozókat más népek dolgozóival szemben, az országon belül még a katolikusokat és 3 protestánsokat is szembe akarta fordítani egymással. hogy megossza az erőket. a nép ereje az egymás közti villongásban merüljön ki, ne egyesülhessen az uralkodóosztály megdöntésére, a nép hatalmának megteremtésére irányuló forradalmi harcban. A Horthy-fasizmus kiszámított tervszerűséggel állandóan rágalmazta az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot, de emlékét sohasem tudta kiölni a dolgozó emberek szívéből. Rágalmazta a Szovjetuniót, az elnyomott magyar milliók mégis mindig szeretettel, reménykedéssel és bizalommal tekintettek a megvalósult munkásfiatalom országa felé. A munkásosztály, a kommunisták által vezetett függetlenségi és felszabadulási harchoz csatlakoztak más haladó erők is. mert egyre inkább megértették. hogy a kommunisták az igaz hazafiak. A magyar kommunisták, a magyar nép legjobbjainak ereje azonban kevésnek bizonyult a szabadság és a függetlenség kivívásához. Dolgozó népünk 1919 után akkor lett ismét szabad, amikor a szovjet hadsereg szétverte Hitler rab* lóseregét. Ezért fogadták felszabadító barátokként, ezért üdvözölték meleg szeretettel hazánk földjén a Szovjetunió katonáit a magyar munkások és do’gozó parasztok, a haladás hívei. _ Az imperialisták által 1956 őszén kirobbantott ellenforradalmat megelőző időszakban sok vita folyt a felszabadulás óta eltelt esztendők eredményeinek és hibáinak értékeléséről s ma is vannak még — igaz. egyre szűkülő — rétegek, amelyek nem tudnak egyértelmű, világos értékelést kialakítani. Mi tudjuk, megmondtuk, s (Folytatás a 2. oldalon) S
