Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

rfijrr Mii. <K irl(W 1958. ÁPRILIS 4. PÉNTEK D'iszünnepség az Operaházban hazánk felszabjdulásának 13. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) ma is megmondjuk, hogy az előző várt- és kormányvezetés súlyos hibá]c egész sorozatát követte el mind a politikai munkában, mind pedig a gaz­dasági építést szervező és irá­nyító munkában. Mi változat­lanul arra törekszünk, hogy ezeken a hibákon okulva, fel­tétlenül elkerüljük megismét­lődésüket. Ugyanakkor viszont a tények tömege támasztja alá azt a megállapítást, hogy a fel­szabadulást követő 13 eszten­dőt elsősorban a kivívott hatal­mas sikerek, a nagyszerű ered­ményeik jellemzik. A tizenhárom esztendőt elsősorban az eredmények jellemzik Ma, felszabadulásunk 13. év­fordulóján jogosan állapíthat­juk meg, hogy a magyar dolgozó tömegek soha nem éltek olyan jól, mint napjainkban, öröm­mel mondhatjuk el, hogy népünk műveltebb és egészségesebb, mint bár­mikor azelőtt. Ipari termelésünk növekedé- »ének üteme hatszor gyorsabbá vált, mint a Horthy-Magyar- országon. Valóságos kulturális forradalom ment végbe ha­zánkban — akkor is így van ez. ha a közelmúlt esztendők kultúrpolitikájának néhány in­tézkedését jogosan lehet bírál­ni. Kötelezővé tettük az általá­nos iskolai oktatást; a közép- iskolás diákok száma a háború előttihez képest megháromszo­rozódott, az egyetemi és főis­kolai hallgatók száma pedig a négyszeresére emelkedett. Mint ahogyan a magyar nép erői annak idején kevésnek bizonyultak hazánk szabad­ságának kivívásához, éppen úgy elégtelenek lettek vol­na a gazdasági felemelkedés­hez is. A felszabadulás óta ezen a téren elért eredmények megteremtéséhez is rendsze­res és állandó, önzetlen baráti segítségnyújtást és támogatást kaptunk nagy barátunktól, a Szovjetuniótól. Kedves elvtársak! Tizenhá­rom esztendővel ezelőtt nyer­tük vissza függetlenségünket és szabadságunkat, s a mai év­fordulón elmondhatjuk, meg­van minden biztosítéka an­nak, hogy ezt a függetlenséget és szabadságot megvédelmez­zük, soha többé el ne veszít­sük. Biztosítéka ennek az, hogy a párt, a kormány, a dolgozó nép levonta és helye­sen alkalmazza a tizenhárom esztendő tanulságait. Pártunk erős és egységes s mind szo­rosabbá váló kapcsolatok fű­zik össze a magyar dolgozó néppel. A Magyar Népköztár­saság, a proletárdiktatúra ál­lama erős, szilárdabb mint volt. A dolgozók akaratának megfelelően el vagyunk szán­va arra, hogy nem tűrünk el semmiféle kísérletet, amely a néphatalom gyengítésére, alá- ásására irányul. Az ellenforradalom nagy ta­nulságot jelentett a dolgozó tömegek számára. A magyar munkások, dolgozó parasztok, a nép ügyéért tevékenykedő értelmiségiek nem kívánják vissza a kapitalista múltat. 1956 őszén látták, hogy a füg­getlenség és szabadság forog veszélyben. A kiszolgáltatott­ság és a kizsákmányolás visz- szaállítása került akkor na­pirendre. Ezért sorakoznak fel most mind nagyobb szám­ban a munkásokon és a dol­gozó parasztokon kívül az ér­telmiségi dolgozók is a párt és a kormány helyesnek bizo­nyult, a gyakorlat próbáját ki­állt politikája mellett. Népünk Szovjetunió békejavasíatai mellett áll Biztos alapokon nyugszik a mi függetlenségünk és szabad­ságunk azért is, mert a szocialista tábor egyen­rangú és egyenjogú tagja vagyunk, alhhoz a testvéri közösséghez tartozunk, amelynek élén a Szovjetunió áll. Erőinket a varsói szerződésben egyesítet­tük. A mi szerződésünk szük­séges és helyes voltát még job­ban aláhúzzák a legutóbbi idők eseményei, különöskép­pen az a tény, hogy az impe­rialisták atomfegyverekkel is ellátják a nyugatnémet mili­taristákat. Dolgozó népünk érdekében szilárdan kitartunk a var­sói szerződés mellett és hűen teljesítjük a szerző­désből ránk háruló kötele­zettségeket. A jelenlegi nemzetközi hely­zetet az jellemzi, hogy szünte­lenül növekednek a szocialista világrendszer s különösképpen a szocialista tábor vezetőjének, a Szovjetuniónak erői. A Szov­jetunió célja az, hogy előse­gítse a legégetőbb nemzetközi problémák megoldását. Ezért terjeszti elő az építő javasla­tok egész sorát. A magyar dolgozók e javas­latok mellett állnak s ezért a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse megvalósulásukat A világ népei nagy öröm­mel látják a Szovjetunió páratlan technikai és tudo­mányos sikereit, amelyek súlyos csapást mér­nek az úgynevezett erőpoliti- kára, keresztülhúzzák a hideg­háború módszereit gyakorló és háborúra törő imperialista kö­rök számítgatásait. Ma már épeszűnek sem le­het mondani azt az embert, aki hem veszi tudomásul, mekko­ra változások történtek a Nagy 0któberi Szocialista Forrada­lom óta eltelt negyven eszten­dő alatt a győzelmes szocializ­mus országában. A negyvenedik évforduló al­kalmából tartott ünnepi ülés­ről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa már azzal a felhívás­sal fordulhatott a Szovjetunió népeihez, -hogy a szovjethata­lom fennállásának kezdődő ötödik évtizede a kommuniz­mus megvalósításának évtize­de legyen! A Szovjetunió ereje — a vi­lág minden népének ereje. A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitartóan haladjunk tovább a magunk válasz­totta úton. Mint, az egész világ közvéle­ményében, a magyar dolgozó nép millióiban is óriási vissz­hangra talált a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának most született döntése, amellyel ki­mondta az atomikísérletek egy­oldalú megszüntetését, A Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szo­cialista tábor tagja vagyunk, mert ez biztosítja, hogy csorbítatlanul megőrizzük ál­lami szuverenitásunkat és to­vább építhessük hazánkban a szocializm-ust. Politikánk cél­ja az. hogy ingadozás nélkül hozzájáruljunk a szocialista tábor egységének további meg­szilárdításához, erőinek növe­léséhez, s a proletár interna­cionalizmus szellemében ápol­juk és elmélyítsük a szocialis­ta országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő test­véri kapcsolatainkat. A baráti országokkal való szoros együtt­működés mellett — a békés egymás mellett élés alapelvé­ből kiindulva — a Magyar Népköztársaság kormánya ar­ra törekszik, hogy a nem szocialista országokkal is az egyenjogúság alapján rendez­ze és fejlessze politikai és gazdasági kapcsolatainkat, vi­szonyunkat. Ilyen irányú tü- rekvéseinkiiek már vannak eredményéi. Kapcsolataink 3 kapitalista országokkal lényegében az előbbi normális szinten telje­sen helyreálltak, sőt több vi­szonylatban ki is szélesedtek. Építő munkánk feladatai Pártjával és kormányával összeforrott, egységében erős nép ünnepli ma hazánkban április negyediké tizenharma­dik évfordulóját. Ez az egység a záloga annak, hogy sikeresen valósítjuk meg a szocializmus építésében előttünk álló to­vábbi teendőket. Idei népgaz­dasági tervünk ismeretes dol­gozó népünk előtt. Ezek a tervfeladatok reálisak, arra a biztos alapra épültek, hogy az ellenforradalom áltál okozott súlyos gazdasági zavarok elle­nére, a múlt év második felé­ben általában már magasabb színvonalon folyt a termelés, az egész gazdasági élet maga­sabb szintet ért el, mint 1956 első kilenc hónapjában. A ma­gyar dolgozók munkája, a Szovjetuniótól és a többi bará­tunktól kapott segítség tette lehetővé, s most már azt a célt tűzhettük magunk elé, hogy az életszínvonal stabilizá­lása mellett lényegében saját erőforrásainkra ala­pozva növeljük a nemzeti jövedelmet, az életszínvo­nal további emelésének egyetlen biztos alapját. Ez évi tervünk ugyanúgy, mint készülő hároméves ter­vünk a párt és a kormány hosszabb időre szóló gazdaság- politikájának részét képezi. Ennek a gazdaságpolitikának lényege az, hogy az ország ter­mészeti adottságaira, a reális lehetőségekre, a dolgozó nép öntudatos jó munkájára és a baráti országokkal fennálló együttműködésre épül, s azzal számol, hogy a legésszerűbben használjuk fel lehetőségeinket, ilyen módon fokozatosan, de biztonsággal haladjunk előre a szocializmus építésének útján. A kormány megfelelő intézke­déseket tett és tesz arra is, hogy a legfontosabb területe­ken bizonyos minőségi átala­kulás történjék a gazdasági fejlődésben. Ezért tűzte ki cé­lul ez évi népgazdasági ter­vünk az ipar szerkezetének fokozatos javítását. A dolgozók helyeslésével találkozott a kor­Hruscsov és Kádár elvtárs a budapesti gyermekek között mánynak az az intézkedése, amely a dolgozók anyagi ösz­tönzése céljából kialakította a nyereségrészesedés rendszerét, amelyet a továbbiakban is fenn kívánunk tartani. Számtalan más ténnyel együtt ez a tapasztalat is ar­ról győzi meg munkásosztá­lyunkat, műszaki értelmisé­günket, hogy érdemes oda- adóan fáradoznia a tervek tel­jesítésén, helyes és szükséges, hogy a saját maga érdekében is magáévá tegye kormá­nyunknak a takarékos gazdál­kodásra vonatkozó felhívását. Elsősorban az ipar és a mező- gazdaság dolgozóin, velük együtt a tudósokon, a tudo­mány szakemberein múlik, hogy megoldjuk iparunk, egész népgazdaságunk további fej­lesztésének fontos feladatát: emeljük a termelés műszaki­technikai színvonalát és külör, nősképpen ezzel a módszerrel tegyük őlcsóbbá ! termelésün­ket. versenyképesebbé export­ra kerülő tei-mékeinket. Az ál­lami gazdaságok, a gépállomá­sok dolgozói, a termelőszövet­kezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok azzal já­rulhatnak hozzá saját maguk és egész népünk életének to­vábbi javításához, ha mező- gazdaságunkat a belterjesség irányában fejlesztik, nagyobb gondot fordítanak az állat­tenyésztésre és lehetővé teszik, hogy a hazai szükségletek ki­elégítésén kívül, a régi hagyo­mányoknak megfelelően, mező- gazdasági termékeket is expor­tálhassunk. Minden dolgozó abban a biztos tudatban mun- kálkodhatik, hogy a párt és a kormány szi­lárd, nem kapkodó és nem kanyargó politikája s ezen belül szolid gaz­daságpolitikája — megte­remti a nyugodt alkotó munka, a fejlődés, a to­vábbi gazdasági sikerek feltételeit. Az ünnepi évfordulón min­den tapasztalatunk és vissza­emlékezésünk számbavétele arról győz meg minket, hogy jó úton járunk, jó cél eléré­séért munkálkodunk. Népünk szabad, független, szocializ­must építő nép. Magáénak ér­zi ezt a társadalmi rendet, megvédelmezi minden ellen­séges.. támadással szemben. Készen áll a munkára, hogy tovább haladjunk előre és fel­felé, a szocializmus magasla­tai felé. Népünk saját erejé­ben és nagy barátaink támo­gató erejében bizakodva néz a jövő elé! Münnich elvtárs nagy tet­széssel fogadott beszéde után Hruscsov elvtárs, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője emelkedett szólásra. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Hruscsov elvtárs beveze­tőben köszönetét mondott a szívélyes fogadásért, majd így folytatta: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szí­ves meghívására jöttünk ha­zájukba, hogy viszonozzuk lá­togatásukat, és jobban megis­merkedhessünk a tehetséges, szorgalmas magyar nép életé­vel, munkás hétköznapjaival. Őszintén reméljük, hogy a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségének látogatása to­vább erősíti és mélyíti a né­peink között kialakult baráti kapcsolatokat. A szovjet és a magyar nép ellenségei, aljas céllal azt próbálják belesuly- kolni a hiszékeny emberek fe­jébe, hogy az orosz—magyar kapcsolatok egész története egyrészt Ausztria—Magyar­országnak a hármasszövetség­ben és az Oroszország elleni háborúban való részvételére, másrészt a cári csapatoknak az 1848—1849-es magyarorszá­gi forradalom elfojtásában vitt szerepére korlátozódna. Ez ostoba, nagyon is átlátszó hazugság. Hamisítás, mert úgy igyekeznek beállítani a dol­got, mintha országaink ural­kodó, kizsákmányoló osztá­lyainak múltbeli viszonya egyben népeink viszonya lett volna. Ez azonban két külön­böző dolog. Aki csak egy kis­sé is tájékozott a történelem­ben, és nem akarja azt eltor­zítani jól tudja, népeink egy­más iránt milyen nagy rokon- szenvet éreztek mindig. Gondoljunk 1917-re, amikor hazánk munkásosztálya, dol­gozó népe lerázta magáról a cárizmus gyűlöletes igáját, majd győzelemre vitte a Nagv Októberi Szocialista Forradal­mat, s ezzel új korszakot nyi­tott az emberiség történelmé­ben, mily lelkesen támogatta Magyarország munkásosztálya, dolgozó népe a fiatal szovjet köztársaságot. A polgárháborúban sok tíz­ezer magyar testvérünk küz­dött hazánk ellenségei ellen. Szívből jövő hálát érzünk irántuk. Mi, az idősebb nemzedék tagjai, jól emlékszünk még, hogy a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának híre mi­lyen lelkesedést keltett Orosz­országban és világszerte a dol­gozók között. A Magyar Tanácsköztársa­ságot annak idején megfoj­totta a reakció a nemzetközi imperializmus ereje. Az el­lenforradalom Magyarorszá­gon vadállati .módon számolt le a magyar szabadságharco­sokkal, tízezerszámra gyilkol­ták le a magyar hazafiakat, s 70 000 embert vetettek börtön­be. A nép elnyomói még az írmagiát is ki akarták irtani a magyar nép ama évszázados törekvésének, hogy szabadon éljen, tőkések, földbirtokosok és mágnások nélkül. A gyára­kat és az üzemeket visszaad­ták a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak, a fasiszta reakció uralmának sötét kor­szaka következett Magyaror­szágon; A magyar munkások, pa­rasztok és haladó értelmisé­giek szivében azonban tovább lángolt a szocializmus eszmél­nek tüze. Semmiféle fasiszta kegyetlenkedés nem tudta el­nyomni a magyar népben a szabadságvágyat, azt a törek­vést, azt az eltökélt szándékot, hogy lerázza magáról a kapi­talizmus igáját és a fasizmus gyűlöletes rabláncát. A sza­badság tüze világító fénnyel 1945 áprilisában lobbant fel, amikor a magyar nép a szov­jet hadsereg győzelmeinek eredményeképpen lerázhatta magáról az átkos emlékű Horthy-rendszert és a fasiz- I mus véres diktatúráját, saját I kezébe vehette a hatalmat. ! Végre valahára elnyerhette a i régóta várt szabadságot és füg­getlenséget! A szovjet-magyar barátság kiállta a tűzpróbát Hruscsov ezután arról be­szélt, hogy a magyar nép * kommunisták vezetésével meg­tudta védeni a népi demokra­tikus rendszer nagy vívmá­nyait. Ellenségeink arra számítot­tak, hogy sikerül szétszaggat­niuk,_ vagy legalább is megla­zítaniuk a szocialista országok népéig között szövődött szoros, testvéri barátság kötelékeit. A szovjet—magyar barátság szilárdsága a magyarországi október-novemberi események idején kiállta a tűzpróbát; Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor a nemzetközi és a bel­ső reakció erői nyíltan gálád támadást intéztek az egységes szocialista tábor egyik tagja ellen, az egész világ feszülten figyelte, mit tesz a Szovjet­unió. A Szovjetunió, a szovjet nép nem maradhatott közömbös bajbajutott barátjának, a ma- gyár dolgozók millióinak sorsa iránt, akiket az a veszély fe­nyegetett, hogy újból a földes­úri és kapitalista kizsákmányo­lás rabigájába görnyednek. A Szovjetunió, testvéri kö­telességéhez híven, a pro­letár internacionalizmus mély és igaz érzésétől ve­zettetve. nein térhetett ki Magyarország kormányé nak kérése elől: a magyar nép segítségére sietett. A szovjet—magyar barátság I kiállta a reakciós erők csapá­sait, sőt még jobban megszilár- ! dúlt és megerősödött, s ezt a barátságot ma már 1 nem bonthatja meg sem­miféle ellenséges mester­kedés sem. bárhogy toporzékoljon és dü­höngjön is az imperialista re­akció. Az ellenforradalmi lázadás leveréséhez segítséget nyújtot­tunk a magyar népnek, s ez­zel megakadályoztuk, hogy az ellenség aláássa az egész szo­cialista tábor egységét, amely nehéz próbát állt ki a ma­gyarországi események napjai ban. Világosan láttuk, ha se­gítséget adunk Magyarország­nak az ellenforradalom leveré­séhez és következményeinek minél gyorsabb felszámolásá­hoz, ezzel segítjük a szocialis­ta tábor valamennyi országát is. Ismeretes, hogy az elíenfop radalom elfojtásához a magyar népnek adott támogatásunkat egyöntetűen helyeselték a szo­cialista országok dolgozói, s az egész haladó emberiség. A Szovjetunió Kommunista: Pártja elsőrendű feladatának és internacionalista kötelessé­gének tartja, hogy az egyenlő­ség, a testvéri együttműködés és a kölcsönös bizalom lenini elveinek alapján minden szo­cialista országgal fáradhatatla­nul erősítse és bővítse poli­tikai. gazdasági és kulturális 'kapcsolatait. A magyar nép minden eredményét a párt vezetésének köszönheti Münnich Ferenc elvtárs be­széde igen meggyőzően ismer­tette a magyar népnek az utóbbi időben aratott sikereit. Magyarország dolgozói rövid idő alatt szép eredményeket értek el a népi demokratikus rendszer erősítésében. Ez nyil­vánvalóan megmutatta a Ma­gyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjének nagy életerejét. Magyarország bel­politikai és gazdasági helyzete napról napra szilárdul. Növekszik a Magyar Nép­(Folytatás a 3. oldalon.) f

Next

/
Thumbnails
Contents