Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-25 / 97. szám

1958. ÁPRILIS 25. PÉNTEK vf.rt HEG s&Círlap Miért sok a panasz a gépállomásokra ? Sok sürgetés érkezik, ma­napság a gépállomásokhoz, s néha bizony panaszkodnak is rájuk. Németh István, az Ócsa és vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezetének elnöke például az alábbi levelet irta szerkesztőségünkbe: „A lap április 10-i számában Fogams i elvtárs, a Bugyi Gépállomás igazgatója jelenti többek között, hogy a spárga termelésére az ácsainknak is kedvűik támadt. Sajnos, ezt a kedvet a gépállomás hamar elvette a gazdáktól, mert a szerződésben vállalt kötele, zettségének a mai napig sem tett eleget... szerintem he­lyesebb volna meggyőződni, hogy a gépek ikivonulták-e és ha igen, a vállalt munkát befejezték-e, mert 4—5 kát, hold elvégzése után a gép el­ment anélkül, hogy a spárga alá az egész területet felszán­tották volna. Véleményem szerint a jó és pontos munka az, ami vonzóm teszi a gép­használatot.” , Mindjárt elöljáróban meg kell nyugtatnunk az Öcsa és vidéke Körzeti Földiművesszö- vetkezet elnökét, hogy a Bugyi Gépállomás igazgatója és mun­katársai igen alapos és derekas munkát végeznek ezen a ta­vaszon. Éppen a Bugyi Gépál­lomás az, amelyik az időjárási viszonyokhoz képest dekádról dekádra a legjobban teljesíti tervét. Vonatkozik ez tavaszi átlagteljesítményére is: legjob­ban áll a tervteljesítésével a megye valamennyi gépállomá­sa között. Lehetséges, hogy Ócsán va­lóban történt szervezési hiba, de ebből az egy esetből kiindulva helytelen lenne elmarasztalni az egész gépállomást és veze­tőségét, mert ismételjük, kitű­nően dolgoznak^ Mégis, érthető, hogy a ter­melőszövetkezetek és a gazdák türelmetlenül várják már a gépet szerte a megyében s ért­hető az is, hogy annyi sürge­tés érkezik. Hiszen elég egy pillantást vetni a gépállomások tervteljesítésére, s megállapít­hatjuk, hogy a tavalyihoz ké­pest igen elmaradtak a mun­kákkal. Míg tavaly március 15-én már szerte a megyében dübörögtek a traktorok, az idén még március vége felé is arról kaptunk jelentéseket, hogy elakadnak a vonatok és egyéb járművek a hófúvások miatt.;. Csaknem egy hónap­pal vetette vissza a szokatla­nul rossz időjárás a tavaszi munkákat, s így a gépállomá­sok munkáját is. Normális esz­tendőben ilyenkor a borsót már kapálni kellene, ezzel szemben több helyen most ve­tik. Vannak olyan munkák, mint például a simitózás, gépi fejtrágyázás, az őszi vetések hengerezése és fogasolása, amelyből csak nagyon keveset végezhettek el gépállomásaink a rassz talajviszonyok miatt. Talán elég itt megemlíteni, hogy a múlt esztendőben^ ápri­lis derekáig a megye gépállo­másai 130 000 normálholdat teljesítettek, idén pedig ugyan­ez időig alig 70 000 normálhol­dat. A tervteljesítés őket is szo­rítja, s a mostoha körülmé­nyek ellenére is száz százalék­ra akarják elvégezni tavaszi tervüket. Ami azt jelenti, hogy a szerződésekben vállalt min­den kötelezettségüknek eleget tesznek, sőt még jóval többet is el tudnak végezni annál, mint amennyire pillanatnyilag szerződésük van. Ennek érde­kében — mondhatni — hősi erőfeszítéseket tesznek. A gombai Kossuth Termelőszö­vetkezetben például a Monori Gépállomás DT—413-as trakto­ra esőben is elvégezte a talaj­előkészítést, méghozzá úgy, hogy a lánctalp tetejéig érő vízben jutott el a szövetkezet parcellájához. Ahhoz azonban, hogy a ter­vezett mennyiségben, vagy an­nál nagyobb mértékben segít­hessék gépállomásaink a me­gye mezőgazdasági termelését, még igen sokat kell tenniök mind a gépállomásoknak, mind a szerződéskötéssel és munka- szervezéssel megbízott földmű­vesszövetkezeti dolgozóknak. A gépállomásoknak elő­ször is ki kell küszöbölniük a kapkodást. Mivel az idő sürget, ezeríelé húznák a traktort... Higgadtan, körültekintően kell elirányítani a gépeket, s nem mindiig ahhoz a termelőszövet­kezethez vagy egyéni gazdához küldeni, amelynek, illetve aki­nek a képviselője a leghango­sabban követeli. Másodszor, minden eddiginél szilárdabb munkafegyelmet kell teremte­ni a gépállomásokon. A most is gyakori esőzés miatt szinte állandó készenlétben kell len- niök a traktorosoknak, hogy ha csak 1—2 órát enged is az idő, azt se mulasszák el. Nem for­dulhat elő olyan eset, mint a minap például Pátyon, hogy az eső kiverte a munkából a trak­torost délelőtt, aki betért a kocsmába és délután négy óra tájban, amikor már az idő en­gedte volna dolgozni, nem volt „üzemképes“ — a traktoros. A földművesszövetkezetek­nek viszont a munka szervezé­sében vannak igen nagy fel­adataik. S itt nemcsak arra gondolunk, hogy az egyéni gazdákkal a kukorica alá tör­ténő szántásra minél több szerződést kössenek, hanem olyasmire is, hogy termelési fe­lelőseik, akik a gépek irányí­tását végzik, körültekintőbben járjanak el. Ne fordulhasson elő olyasmi, mint p>éldául Zsámbékon, hogy egy hold föld tárcsázásáért kiküldik a trak­tort a Vízmalom dűlőbe és a következő hold pontosan a falu ellenkező fekvésű határrészén van, a mányi határrészen. Ide áthuzatni nem is lehet a tár­csát, mert tönkreteszi a köves- utat, vagy maga megy tönkre, mire pedig vontatót kerítenek, s „átköltöztetik“ a gépet, fél nap is eltelik. Vagy olyasmi például, hogy a vámosmikolai íöldművesszö- vetkezeti ügyvezető a leghan­gosabban követeli a gépjét a Csitári határrészre, ahol öt hold megszántása várna a gép­állomásra, ám amikor a trak­toros kimegy, azt kell látnia, hogy mélyfekvésű, agyagos, vagy éppenséggel vízzel borí­tott talajra küldték, amelyet még lovasekével sem lehetne megközelíteni... A földmű­vesszövetkezetek termelési fe­lelősei anyagilag is érdekeltek a munka nagyüzemi szervezé­sében, hiszen két forintot kapu­nak normálholdanként, ha úgy sikerül megszervezniük a mun­kát, hogy kis körzeten belül 12 holdat végezhet a traktor. A munka az eddigi tapasz­talatok szerint ott halad a leg­jobban, ahol a földművesszö­vetkezetnek jól képzett, gya­korlott mezőgazdásza van, s kézbe veszi a gépállomási erő­gépek irányítását. Ilyen szem- pontból dicséretet érdemel a biaj Dózsa Termelőszövetkezet agronómusa, továbbá Elek Ist­vánt szentendrei földműves­szövetkezeti agronómus és Kö­rösi. valamint Horváth elvtár­sak, a ceglédi, illetve az abo- nyi gépállomás körzetében dől. gozó földművesszövetkezeti ag- ronómusok. A feladat tehát kettős: gépállomási és földművesszö- vetkezeti dolgozóknak egy­aránt össze kell fogniok, min­den szabad óra s minden gépi- kapacitás legjobb kihasználása érdekében. Csakis így adhat­nak minden eddiginél nagyobb gépi segítséget megyénk mező- gazdasági termelésének fellen­dítéséhez, s így szolgálhatnak rá arra a bizalomra, amelyet a termelőszövetkezetek és a dol­gozó parasztok a szerződés megkötésének pillanatában ru­háztak rájuk, H. V. Ultimi unt int unt Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban a közelmúltban si­keres kísérletet folytattak habalumínium előállításával. Az új típusú anyag feladata a fa helyettesítése néhány te- területen. Nagy előnye, hogy tűzálló, nem romlik, köny- nyen megmunkálható, vágha­tó, fűrészelhető, forrasztható és önthető. A repülőgép- gyártásban már ez ideig is használták. A jövőben azon­ban főként az építőiparban nyer nagymérvű alkalmazást. 'jmmHmiMHiiimimiiiiinmHnmimHmMiHMMMHmimimmHimHnummiHimniWiimmiiMiiniiinmmimiHiimfMiiiiim'Ä Fából vaskarika ü = Vagyis semmi haszna a pilisszentlászlóiak azon fára- | | dozásának, amellyel ez ideig mintegy hat kilométer erdő- | I kerítést készítettek a vadkárok megakadályozására tár- § 1 sadalmi munkában. Az erdei utak miatt kapuk is kelle- | 1 nek a kerítésre, amelyeken át közlekedni lehet. A kapuk | 1 építése a Pilisi Erdőgazdaság feladata lenne, de nemigen | I igyekszik ígéretének teljesítésével. A vadak pedig éppen § 1 úgy kijárnak és pusztítják a falusiak földjeit, termését. | | mint azelőtt. Csupán annyi a változás, hogy egy-két kilo- | 1 métert kell baktatniok a kerítés mentén, amíg elérik a | I nyitott kaput. Ettől viszont még sokkal jobb étvágyuk § I lesz, amit az is bizonyít, hogy az 1956—57. épre 85 ezer | 1 forint vadkárt fizetett ki a vadásztársaság Pilisszent- | I lászlón. Hát megéri a halogatás? Sz—e SiiiiitiiiHiiiiiiiiiiiiMiiiiiiuiiiiimiHinniHiiiHimHiHimiiiimimiiiHiiiHuiiiiHHiiiniimimniiiintiiiiiiiiimiiiiiiimiiimiHiiiiB Magyarországnak készül A moszkvai városi népgaz­dasági tanácsnál a következő­ket közölték velünk: — Magyarország számára sokféle megrendelést teljesí­tünk. Számos moszkvai gyár szállítja gyártmányait a Ma­gyar Népköztársaságba. A Lihacsov Autógyár és a Kisfogyasztású Autók Gyára teher- és személygépkocsikat, a Burovája Tyehnyika Gyár fúrókoronákat, a Keményfém- ötvözetek Gyára porszerű wolframikarbidot, a Kompresz- szorgyár pedig légsűrítőket készít a magyar ipar számára. És a felsorolást még folytat­ni lehetne. Ellátogattunk a Köszörűgépgyárba A gyár védjegyét 70 külön­féle típusú gép viseli, ezek kö­zül 15 típus gyártását csupán tavaly kezdték eL Gyári sétánk előtt elbeszél­gettünk Szamojlov főtervező­vel, aki érdekes fényképfelvé­telt mutatott. — Ez a kép a nemrégiben korszerűsített síkköszörűgépet ábrázolja. Miben különbözik a régi típustól? Az eddig hasz­nált gépektől a munkás el sem mehetett, napjában több­ször is el kellett mozdítania helyéről a csiszolókorongot, le­szednie és lemérnie a munka­darabot. Mindez csupán egy­két percet vett igénybe, de a sok egy-két p>erc órákat je­lentett. Gyárunk tervezői te­hát azért vállalkoztak a gép A legelőrehajtás előtti tudnivalók Évszázadokon keresztül az volt a gyakorlat, hogy György napján, azaz április 24-én haj­tották ki az állatokat a legelő­re, függetlenül attól, hogy mi­lyen az időjárás, vagy milyen volt a legelő állapota. A fel- szabadulás óta kormányrende­let határozza meg a legelőre­hajtás idejét. A rendelet elő- í írja, hogy kihajtás előtt a le­geltetési bizottság tagjainak felül kell vizsgáiniok a legelőt, s csak abban az esetben enge­délyezhetik az állatok kihajtá­sát, ha a fű megfelelően fej­lett, s a kihajtással nem tesz­nek kárt a növényzetben. A legeltetési bizottságoknak az idén is meg kell vizsgáiniok a kihajtás előtt a legelőket. Ez az idei tavasszal sokkal jobban indokolt mint máskor, mert a késői kitavaszodás gátolta a füvek növekedését is. Mikor hatjsuk ki mégis az állatokat a legelőre? Az első és az egyik legfonto­sabb, amit figyelembe kell venni: a növényzet fejlődése. Tudnivaló, hogy a legelők nö­vényzete sok fajtából tevődik össze, így a vezérnövény fej­lettsége az, amit figyelembe kell venni. Az ellenőrzések azt mutatják, hogy május 10-e előtt nem tanácsos kihajtani az állatokat, mert a korai le­geltetéssel mérhetetlen káro­kat okozhatnak. Inkább pár nappal, vagy egy héttel is ké­sőbben hajtsunk ki, mintsem elhamarkodjuk. Az állatok ugyanis a korai kihajtás esetén legeléskor kiszakítják a fű csí­ráját. Különösen a vizenyős legelők kímélésére kell nagy gondot fordítani. Ha ilyen le­gelőre korán kihajtjuk az ál­latokat, egy-két év alatt el- zsombékosodik és hasznavehe­tetlenné vájik. Megszívlelendő jótanács az is, hogy fokozatosan szoktas­suk ho'zzá az állatokat a zöld­takarmányhoz. Az első napok­ban csak néhány óráig enged­jünk legelni, mert ellenkező esetben hasmenést idézünk elő, amely kondíció leromlással jár együtt. A legeltetés első nap­jaiban bőségesen etessünk szá­raztakarmányt is, Alekszej Potapenko a síkköszörűgép alkatrészeit szereli korszerűsítésére, hogy lecsök­kentsék a mellókidőt, növel­jék a termelékenységet. Ennél a gépnél a dolgozó csupán beállítja a munkadara­bot, a többi mái4 az automata dolga. Egyetlen gombnyomás­ra megindul a gép, mozgásba jön az asztal, önműködően le­ereszkedik a korong és meg­felelő méretre köszörüli a munkadarabot. Aztán a gép önműködően megáll, az asztal visszamegy az új munka­darabért. Az első látásra mindez rend­kívül egyszerűnek tűnik. Pe­dig számtalan nehézséget kel­lett leküzdeniük, amíg idáig eljutottak! A szerelőműhely.: i Minde­nütt tisztaság és a szemnek jóleső rend, széles utak, csem- pézett falak. A fémállványo­kon . egymás mellett sorakoz­Vasárnap tartja alakuló közgyűlését Nagykátán a vízgazdálkodási társulat ,,E1 a kezekkel Indonéziától!“ A dzsakartai diákok nemrégiben tüntetést rendeztek az indonéz főváros utcáin. A diákok „SEATO. el a kezekkel Indonéziától” és „Pokolba a SEATOVAL” feliratú tábláik­kal az amerikai nagykövetség elé vonultak, hogy átadhas­sák „nyílt leveliiket” a nagykövetnek, amelyben felszólít­ják a SEATO tagállamait: ne avatkozzanak be Indonézia * belügyeiba Hosszú évtizedek óta fájó panasza a Tápió menti falvak­nak, hogy sok a vízmosásos területük. Csapadékos tavaszokon víz alá kerül a patak part­vidéke, a tócsákban fel­gyülemlett víz kilúgozza a termőtalajt, rongálja, mo­csarassá teszi a legelőket, réteket. Ennélfogva régóta harcolnak már a patak szabályozásáért, de a megvalósítás mind ez ideig elmaradt. Most végre — több lelkes parasztember közbejárá­sával — szervezik a Tápió és a Hajta egyesült vízrendszerének vízgazdálkodási társulatát. Tagjai a vízrendszer árterüle­tén levő földtulajdonosok. Céljuk: zsiliprendszer léte­sítése a patakon, vízleve­zető árkok ásása, hogy ez­által megvédjék a víz rom­bolásától földjeiket. Maguk adják össze az ehhez s~r,kséges anyagi eszközöket, illetve pénzt, de jelentős támo­gatást nyújt számukra az ál­lam is. Eddig a legjobban ér­dekelt öt községből (Tápió- györgye, Tápiószele, Nagykáta, Farmos és Jászboldogháza) kö­rülbelül 3000 hold földdel ren­delkező mintegy 500 tag írta alá a belépési nyilatkozatot. A társulat választott küldöt­tei vasárnap délelőtt tartják alakuló közgyűlésüket Nagy­kátán. A közgyűlésen kimondják az alakulást, megtárgyal­ják a társulás alapszabá­lyát, felügyelőséget, igaz­gatóságot választanak, s döntenek a hozzájárulás mértékéről és a befizetés időpontjáról. Szó van róla, hogy hamarosan másfélmillió forint állami tá­mogatását kapnak. Sz—e Az Egészségügyi Minisztérium közleménye az orvosi rendtartásról Az Egészségügyi Minisztérium az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete bevonásával hónapok óta foglalkozott az egészségügy területén elharapózott visszaélések megszüntetésére alkalmas rendsza­bályok előkészítésével. Számos megbeszélésen, ismert orvosok be­vonásával tartott ankétokon, a me­gyei és a városi főorvosok értekez­letein, szakszervezeti összejövetele­ken tárgyalták meg azokat az is- lézkedéseket. amelyekkel a dolgo­zók egészségügyi ellátását meg le­het javítani és az illegális magán­praxist vissza lehet szorítani. Az előkészítő munka során mind­inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az orvosok többsége elítéli a vissza­éléseket, a kórházi ágyuzsorát, az előnyösebb bánásmód érdekében kért titkos honoráriumot, az orvos és a beteg normális viszonyát za­varó pénzköveteléseket és kívánja a visszaélések megszüntetését. Az Egészségügyi Minisztérium ki­dolgozott és a Minisztertanács elé terjesztett egy javaslatot, amely al­kalmas a mai széleskörű elégedet­lenség megszüntetésére és megfelel a szocialista egészségügy szem­pontjainak. A javaslat a legális magánpraxist nem érinti, nak a különféle alkatrészek. Minden kéznél van. A szerelés gyorsan folyik. Hol szerelik a gépeket Magyarország számára? — Jöjjön, megmutatom a ma összeszerelt „372—B” típusú sík-köszörűgépet. Rövidesen elindul Budapestre — mondja Grigorij Kir juh in főműveze­tő. — A magyar megrendelé­seket mindig pontosan telje­sítjük. A főművezető megmutatja a munkanaplót is, amely tele van számoszlopokkal. A mű­hely által leadott gépek szá­mai ezek. Kiderül, hogy ta­valy négy csiszológépet határ­idő előtt szállítottak Buda­pestre. Az áruforgalmi osztály vezetője erről a következőket mondotta: — A „372—B“ típusú gép megrendelését augusztus 23-án kaptuk meg, s dolgozóink az augusztusi terven felül re­kordidő alatt készítették el: hat nap alatt! Odaértünk arra a helyre, ahol a gépek összeállítását kezdik. Itt megismerkedtünk Alekszej Potapenko lakatossal, aki valamilyen alkatrészen dolgozott. Amikor megtudta, hogy a magyar megrendelések iránt érdeklődünk, elmoso­lyodott és ezt mondotta: Mondja meg a magyar dolgozóknak, hogy amit vállaltunk, azt idő­ben teljesítjük is. Potapenko és társai teljes hévvel fogtak hozzá a Ma­gyarországnak készült, soron következő gép összeszerelésé­hez. Megismerkedtünk Ivan Zsukov és Jurij Komarickij szerelőlakatosokkal, akik ele­jétől végig részt vettek a „magyar” gépek összeszerelé­sében. Szívesen beszélnek a találékonyságot és összehan­goltságot követelő munkájuk­ról. A gyár másik végén, a 3. számú szerelőműhelyben szim­Az elkészült köszörűgép tén Magyarország számára ké­szül az 5831. számú fogköszö­rűgép, amely termelékenység és munkaminőség szempontjá­ból sokkal jobb a külföldi cé­gek hasonló gépeinél. A műhely elhagyásakor egy öreg munkás: Ivan Afonyin minőségi ellenőr lépett hoz­zánk. A Magyarországra indu­ló exportszállítmányoknak csaknem valamennyi gépe az ő keze alatt ment keresztül. — Még nem jártam Magyar- országon — mondja. — De Pa­vel Bikov, a 2. számú gép­műhely esztergályosa gyak­ran mesél Magyarországról és népéről. Számos szovjet ta­pasztalatot adott át magyar barátainak, s ugyanakkor ren­geteget tanult tőlük. Hát igen- barátok között ez már így szokás. M. Tamarin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents