Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

A CSUSZA-CSALÁD A PIROS KOSZTÜMÖS pártolta, s szidta a pipogya vő­legényt. — Az ilyen meg is érdemli, hogy faképnél hagyják — do­hogta —, hiszen egyebet se tud, csak bemutatkozni! Nem arról kell karattyolni a lá­nyoknak, hogy „kérem szépen, én konszolidált ember va­gyok ...“ Ez az alak mulyább, mint a sokévi átlag! Nem kon­szolidáció kell a lányoknak, hanem.,. — Gergely! — vágott közbe rosszallóan Mariska mama — zsindely van a háztetőn! — Csak hadd tudja meg Ilus is hogy mi az élet — heveske- dett a kisör eg. —Tisztelem a pedagógiai el. veidet papa, de szeretném, ha máskor fejtenéd ki őket! A mama arca vésztjósló volt. Gergely papa tehát jónak lát­ta. abbahagyni a témát. Hogy visszavonulását fedezze, Ta­máshoz fordult: — Csak nőkkel ne kezdjen soha az ember! — Ne bizony — bólogatott Tamáska meggyőződéssel. — Na nézd csaik! — Mariska mama összecsapta kezeit — hát neked ugyan mi bajod a nőkkel? — Üldöznek, anyukám. Mindegyik hozzám akar jönni feleségül! — Az a piros kosztümös is? — kottyantotta közbe kíván­csian Csibi. Mire észbekapott, már késő volt: a mama felfi­gyelt. — Miféle piros kosztümösről van szó? Ha nem csalódom, Zsuzsának nincs piros kosz­fiúnak, oszt egyszeresük más­sal látták andalogni! Igaz, az se mostanában volt... ■— Kiről beszélsz, Gergely?! — Izé ... az egyszeri lányról, meg az egyszeri Béláról... A döbbent csendet Csibi kuncogása vágta ketté: ő „kap­csolt“ először. A mama — aki eddig megsemmisiilten hallga­tott — válaszul egy csattanós nyaklevest mért a kislány ko­bakjára: — Nesze! Ez a Nanáért volt! Nyíri Éva N. Szakonszkaja: ANYU ERNYŐJE T(ejfvény­Allonyodott. A tavaszi nap — kifáradva a felhőkkel vívott sokmenetes küzdelemben ■— bágyadt hunyorgással adta át helyét a leszálló sötétségnek. A sűrű vászonredönyön már csak annyi fény szűrődött be, amennyinél Csibi elvákoskod- hatott. önagysága különben se látott, se hallott: mohó érdek­lődéssel falta az oldalakat. A sokat forgatott, rongyos könyv fedelén elmosódott betűkkel ez állti E. Zola Nana ' Ne firtassuk most, honnan szerezte Csibi ezt a nem ép­pen serdületlen fiatalok szá­mára íródott művet, figyeljük inkább az ajtót, amely ebben a pillanatban kinyílt. A küszö­bön Tamáska állt, kissé zilál­ton a kiadós motorozástól. — Szia, kisasszony — kiál­totta, miután meggyőződött ró­la, hogy Csibin kívül senki sem tartózkodik idehaza. (Mariska mama ugyanis több ízben *nyomatékosan“ figyelmeztette csemetéit a jassznyelv haszná­latának kóros következményei­ről. Szándékosan mondtam kó­rost és nem károst, mert a fi­gyelmeztetések minden eset­ben súlyos anyai pofonokat he­lyeztek kilátásba.) — Szevasz, Tamás — felelte a kislány, művészien megját­szott ásítással, mintha most ébredt volna fel évtizedek óta megszokott ebéd utáni szúnyó- kálásából. Ez a hang mindenki mást megtévesztett volna, Ta­mást kivéve. A fiú gyanakodva közeledett a díványhoz: — Mit olvasol? — Vernét — felelte halkan Csibi s mintegy mellékesen ■megpróbált ráhasalni a könyv­re. — Nana, Csibikém — kezd­te Tamás még inkább gyana­kodva, de Csibi elhűlten vá­gott a szavába: — Honnan tudod?! .Most Tamáson mit a megle­pődés sora, de nem mutatta. Fölényesen rántott egyet a vál. Ián: — Szimat dolga, sveszter­kém! i Csibi könyörgőre fogta a dol­got: — TomiSkám, ha nem árulsz el, én is hallgatok a tegnapi­ról.., Tamás kutyaszorítóba került. Az a bizonyos „tegnapi“ sem­miképpen sem juthat a mama fülébe. Egész nap azon törte a fejét, mivel vásárolja meg Csi­bi hallgatását. Most itt van a nagyszerű alkalom a meg­egyezésre; csak tudná, hogy mit tud, amit nem szabad el­árulnia? ... Hogy is volt csak? .-..VemétNana, Csibikém t.. Nana, Csi ..; Nana! Egy pillantás a könyv fedelére, s Tamás kötekedve fordult hú­gához; — Jó kis könyv, mi? Éppen neked való! Zola is 11 éves gyerekeknek szánta. Ha mama megtudja... — Ha mama megtudja, ak­kor egyebet is meg fog tudni! <— a kislány hangja már fe­nyegető volt. — Manusz mossa lábát? — kérdezte Tamás kissé kifa­csarva az ismert latin közmon­dás, manus manum lavat — kéz kezet mos — szavait. — Rendben van — nyújtott kezet komolyan Csibi, úgy is, mint a titokban olvasott Zola könyvek szakértője. Ebben maradtak. Sokáig. Több, mint fél óráig. Akkor sem rajtuk, hanem a véletle­nen múlott, hogy a megállapo­dás füstbe ment. Az pedig így történt. Nyolc órakor hazajött a csa­lád a moziból. A „Társbérlet örömei“ című filmet nézték meg, osztatlan nemtetszéssel. Mariska mama — amellett, hogy az egész filmet vacaknak tartotta — azon háborgott, mi­féle finom kislány lehet az, aki néhány napos ismeretség után egy „jött-ment“ miatt szakít a vőlegényével?! Ger­gely papa viszont a kislányt I Világviszonylatban is számottevő eredmény — 4000 gyermek tanul zenét Pest megyében — mondotta Kotányl Nelly, a Magyar Zeneművészek Szakszerveze• tének Pest megyei elnöke A KÖZELMÚLT napokban egy párizsi sajtóértekezleten a francia főváros zenei kérdéseit tárgyalták, s ahogy az ilyenkor történni szokott, a hazai álla­potokat összevetették a külföl­dével. így került szóba a ma­gyar zenepedagógia, s egy jó­indulatú magyar informátor révén a budapesti alsófokú zeneoktatás helyzete. A rész­A ” nyu rrnyoje összetört, Az eső volt a vétkes. Annyiszor kellett kinyitni. Meg becsukni, hogy rémes, Abbahagyta, újra kezdte. Záporzott a zápor, Üjra kezdte, abbahagyta, így csinált vagy százszor. Aranycseppek tengere. Zúdult le a tetőre. Csendesedett, kimerült, Aztán egészen elült. Ilyet nem is láttam még, Mintha dézsából öntenénk. Azik sövény, nyírfácska. Megázik a ruhácska. Csúnya eső, már huszadszor kezdi újra, Szegény ernyő, már huszadszor nyitva, csukva. Anyu ernyője összetört, Az eső volt a vétkes. Annyiszor kellett kinyitni. Meg becsukni, hogy rémes. Fordította: Szántó Miklós vevők előtt köztudomású volt, hogy Magyarország az elmúlt évtizedekben és most is kiváló művészeket adott a világnak, s ebben nagy szerepe volt az it­teni zenetanítás igen magas színvonalának. Arról azonban eddig talán senki sem tudott, hogy hány gyermek és ifjú ta­nul zenét e kitűnő pedagógu­sok keze alatt. — Tízezer növendéke van a budapesti zeneiskoláknak — hangzott a párizsi beszámoló, ami hitetlenkedést és csodál­kozást váltott ki a hallgatóság köréből. Az előadó azonban meggyőzte a hallgatóságot, hogy igazat mond s a tanács­kozás részvevői ezek után egy­hangúlag megállapították, hogy ilyen hatalmas számbeli (s nyilvánvalóan minőségbeli) eredmények elérésére eddig egyetlen nyugat-európai város sem volt képes. — Még sokkal nagyobb lett volna a párizsi tanácskozók meglepetése — közölte velünk Kotányi Nelly, a Magyar Zene­művészek Észak-Pest megyei Szakszervezetének az elnöke —, ha arról is felvilágosították volna őket, hogy Pest megyé­ben ma közel négyezer gyer­mek és ifjú tanul zenét. Ha a főváros lakosságának a számát egybevetjük a megyével, ak­kor kiderül, hogy Pest megyé­ben sokkal nagyobb arányú a zeneoktatás, mint a főváros­ban. De ennél még sokkal ör- vendetesebb számunkra az, hogy a megyei tanulók döntő többsége munkás és paraszt szülők gyermeke! Korántsem ritka az az eset, hogy egy munkáscsalád egyszerre három gyermekét is taníttatja zenére. Gyakran meneszt valamelyik község szülőkből álló küldött­séget szakszervezetünkhöz, hogy létesítsünk náluk is zene­iskolát. A megye zenei tudás­szomjának az illusztrálására talán elég megemlítenem, hogy ez idő szerint Cegléden 1200, Felsőgödön 300, Vácott 260, Szentendrén 120 és számos alig néhány ezer lakosú községben is átlagosan száz gyermek ta­nul zenét. — KÜLÖNÖSEN az elmúlt esztendő leforgása alatt növe­kedett meg szinte ugrássze­rűen a zene iránti érdeklődés, s ezt bizonyítja az is, hogy amíg az ellenforradalom előtt Pest megyében csak kilenc zeneiskola volt, ma huszon­négy működik kilenc fiókinté­zettel. — Ennek a hatalmas kultu­rális eredménynek az elérésé­ben nagy szerepet játszott a Pest megyei Tanács áldozat- készsége, s nem utolsósorban a népművelési osztály lelkes, hozzáértő, jó munkája. Az ok­tatási színvonal emelésében és az iskolai tanítási fegyelem megszilárdításában sokat kö­szönhetünk annak, hogy a ta­nács megbízásából ma már | nem egyetlen szakfelügyelő, | hanem egyszerre nyolc láto­gatja rendszeresen a megyei | tanintézeteket. | Nem szabad azonban elhall­gatnunk a hibákat sem. Igen | helytelennek tartom — mondta | többek között Kotányi —, hogy |a megyei zenetanárok, illetve |a megyében tanító zenepeda- |gógusok a fővárosiakkal szem- |ben igen hátrányos helyzetben | vannak. Elöljáróban le kell | szögeznem, hogy a megyében | tanító zenetanáraink éppen | olyan kiváló pedagógusok, |mint fővárosi kollégáik. Kü- ! lönben is javarészük fővárosi | lakos. Amíg a fővárosban | oktató zenetanár 22 forint óra- ! díjat kap, addig a megyei csu- ipán 11 forint 60 fillért, kultúr- ! otthonban 9 forint 60 fillért, | Az utazással eltöltött órákat | senki sem fizeti meg. Ezenfelül | még meg kell küzdeniük a kon- ! tárok versenyével is. Több he- ! lyen ma is borbély, gyógysze- § rész és különböző szakmabeli | nyugdíjasok, mint helyi lako- |sok 20—25 növendék tanítását 1 is vállalják olcsó pénzért. | — A KONTÁROK működé­sét a tanács, a szakszervezet | támogatásával könnyen és = gyorsan felszámolhatná. Sok- ! kai nehezebb a zenehálózat további bővítése. Sajnálatos ugyanis, hogy azok a fiatalok, akik a zeneiskolát elvégezték, általában nem tanárok, hanem csaknem valamennyien mi­előbb művészek akarnak lenni, Súlyosbítja a helyzetet a vi­déki lakásínség is. A fővárosi zenetanár, ha akarna is, akkor sem tudna tető alá jutni vidé­ken. De mindezek a további fejlődést akadályozó okok el­lenére is hiszem, hogy ha a tanács a népművelésnek ezen a területén tovább fokozza ál­dozatkész tevékenységét, igye­kezete nem lesz hiábavaló. Kalotai Gábor tümje! (Zsuzsának hívták Ta­más menyßßszony jelöltjét.) Tamás előbb fenyegető pil­lantásokat vetett húgára, s csak azután felelt, mesterkél- kélten unott hangon: — Ja, az az egyik haverom­nak a menyasszonya. Tegnap találkoztam velük. A mozi előtt beszélgettünk, amíg Ban­di bement jegyet váltani. Ott látta Csibi . -.. — Vagyis? ezt Csibitől kérdezte Mariska mama. Min­dig így szokta, ha sejtette, hogy sántít az igazság. Csibi azonban lesütött szemmel hall­gatott. Cipője orrával apró kö- röcskéket rajzolt a padlóra. — Csibi! A kislány kelletlenül meg­szólalt: — Egy pádon ültek. Most ] nem láttam — tette hozzá fél- \ szemmel bátyjára pillantva —, j mert Tamás a félkarjával elta- \ karta a lányt. — Mit csinált?! — Mariska] mama mély lélegzetet vett, de \ Csibi folytatta: — Én meg a Nanát olvas- \ tarn! Kimondta. Aztán elhallgatott, j várta a vihart. Legnagyobb ] csodálkozására elmaradt. A: mama oda se figyelt. Nem, hagyta magát kizökkenteni. — Idehallgass, fiam! Én a világért sem akarlak rábeszél-: ni a Zsuzsára. Az is távol áll \ tőlem, hogy beleszólják az \ ügyeidbe. De ha nekem itt \ össze-vissza szélhámoskodsz. ] Zsuzsának ígérsz házasságot, \ és piros kosztümösökkel csákó- j lózol a Károlyi parkban, én \ úgy felképellek lelkem, hogy j egész életedre kancsal leszelI — Mariskám — szólt közbe \ a papa, kihasználva a lélegzet- \ vételnyi szünetet — ne idege- [ sitsd fel magad. Nem érdemes, j meg nincs is igazad. Elvégre | még nem vőlegény a fiú, csak \ udvarló. Osztán inkább most; tombolja ki magát, mint a há- \ zasság után! — Huszonegyéves koráig \ elég ideje volt a tombolásra! \ porolt tovább a mama. — Most [ már abbahagyhatja. Ki hallott \ már olyat, valakiről az egész \ város tudja, hogy komolyan [ udvarol egy rendes kislánynak, \ vőlegényjelöltje, oszt egyszer- \ csak mással látják csókolózni?! [ — Hát ilyet csakugyan nem \ hallottam mostanában — hűm-\ mögött a papa. — De olyat \ igen, hogy valaki gyűrűs \ menyasszonya volt egy rendes \ HIRES férfiak a nőkről AZ ASSZONY OLYAN. MINT A MONOKLI — mondotta Molnár Ferenc, a ferencjózsefi kor társadalmának kitűnő is­merője. Kijelentését az író mai rejtvényünk hosszú soraiban (vízsz. 4. és függ. 23.) szereplő állításával támasztotta alá. A felelősség természetesen Molnár Ferencé. Földrajzi betűrejtvények | 1 1 ­’ ■ * T=t 7­A ■* ■9- <0 ■ H 42 I 13 I i * « 17 r U * i ■ 21 r 26 J * r Ú28 p 1 Pl !2 ■ ■ m a *6 35 1 36 fi 37 ____L 38 33 60 gp ■w _ ■ u ¥ 63 ■ 4* U ■ 68 u * 80 51 1“ jr~ ■ 57 WL 59 ■ 1-P 1“ ts 69 \ 69 ■ 70 r ■ L * ■n FÜGGŐLEGES: 1. Mint a vízsz. 48 sor. 2." Egysejtű állati véglények egyik osztálya. 3. Dunántúli bánya­község. 4. Évtizedek éta nagyon kívánt. 5. Nem tűri, hogy bántal­mazzák. 6. A foszfor kémiai Jele. 7. Világhírű francia matematikus, fizikus és filozófus (1623—1662). 8. Átkelőhely a vízen. 9. Való. 10. El kell végezni. 11. Névtelen, szerzője Ismeretlen. 12. Eltünteti a felírást a falról. 14. „K”. 16. Szomszédos állam államfője. 20. A szirtek büsz­ke királya. 24. Ütődötten, bambán. 30. Nagyon silány. 33. Lét — nem­lét! 35. A holló belső része. 36. Palóc gyümölcs. 38. Mulasztását, hibáját saját maga igazolja. 39. E. J. A. 40. Libabelső. 41. Mikszáth elbeszélés: „A jó ................42. Két s zóval is kerget. 43. Építőanyag. 48. Részeg embert rövid úton eltá­volít. 50. Csak félig éber? 51. Háromnegyed akó. 53. Jobbra bal­ra??? 55. Hiányosan menni. 57. összekevert sakkgyőzelem. 60. A lyányok balfele. 63. Fékezhetetlen. 66. Nemzet. 68. Tagadószó. 69. Ugyanez — rövidítve. Kert vakoknak Hágában különleges nö- ! vénykert nyílott vakok szá- ! mára. A keskeny virágágyak- I ban főképpen erősillatú virá- |gok sorakoznak, amelyeket a | látogatók megtapogathatnak. | A virágok neve és rövid jel- ! lemzése vakírással szerepel a = mellettük letűzött táblákon. \ I VÍZSZINTES: 1. Fürödni benne I kellemes. 8. Birkózómutatványt vé- ! géz. 13. Nyelvtani fogalom. 15. I Thébai királylány, a kötelesség- = teljesítés hősnője. Szofoklesz tra- 1 gédiát irt róla. 17. Ezt a tanácsadót 1 lehetőleg ne vegyük igénybe. 18. = Szerenádok (két szó). 19. Lazítja a I munkafegyelmet. 21. Halformájú I emlős a javából. 22. Kis adag, az 1 étteremben. 23. Például a Szovjet- I unió. 25. Görög Ifjúsági Pantheon. 126. Lánggal lobog. 27. Vesszőkosár, i 28. A pincébe! 29. Belülről súgó? i 31. Április 20-án. 32. Egyel? 34. | Gyerekjáték. 37. Pesti pályaudvar. 141. Olyan művészi Írás, mely ver- I senyben vesz részt. 44. Vízzel töm. 145. Az elseje eleje. 46. Nagy Rezső. 147. A kozmos belülről. 48. Orszá- = gos hivatal. 49. Tevékenységében | meggyőződés nélküli. 52. Világhírű = lófajta. 54. Mohamedán elöljáró. 156. Klsborjú. 58. Légy üdvözölve! |— de latinul. 59. Déli pihenőt tart. 161. Kérdőszó. 62. Ezeröt — római 1 számmal. 64. A. R. 65. Hatvan | percnyi. 67. Lótestű, emberderekü |és emberfejű szörny, a görög mlto- 1 lógiában. 70. Asztali teke. Beküldendő Molnár Ferenc mon­dásának és a szórejtvények meg­fejtése 1958. április 30-ig. A helyes megfejtők között értékes könyve­ket sorsolunk ki. Az 1958. március 30-1 rejtvényünk helyes megfejtése: ...............hanem a zok, akik félnek és mégis helyt állanak a veszedelemben.’: Könyvet nyertek: Dr. Wurm Ist­ván, Taksony. — Gudra Lászlóné Gyömrő, Tompa u. 25. — Balogh Barna, Gödöllö, Óvoda u. 10. — Cserhát Józsefné, Vác, Petőfi u. 4. — Csanád László, Cegléd, Pesti u. 36. _ Körösi Ilona, Nagykőrös, P etőfi Sándor ált. isk. — Tóth Istvánná, Piliscsaba, tanácsháza. — Kőhalmi Erzsébet, Vác, Hársfa u. 25. — Móga Gyöngyi, Szentendre. Cseresznyés u. 10. — Ilyés András. Taksony, Erzsébet u. 56. A könyve­ket postán küldjük el. PEST MEGYEI HÍRLAP A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a megyed tanács lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIH., Blaha Lujza tér 3 i Telefon: 343—100. 142—220. Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Kulcsár Mihály.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents