Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

1958. Április 20. vasárnap rr sr MEGY WCirlap KISI JAPAN MINISZTER­ELNÖK pénteken Szuzukival, a Japán Szocialista Párt elnö­kével tárgyalt a parlament fel­oszlatásáról. Szuzuki megígér­te, segít Kisinek, hogy még a feloszlatás előtt elfogadják a fontosabb törvényjavaslatokat. A SZOVJETUNIÓ MINISZ­TERTANÁCSA úgy döntött, hogy a Szovjetunió állami le­véltáraiban őrzött bolgár vo­natkozású levéltári anyagokat ad át a bolgár kormánynak. Az anyagok között bolgár ál­lami intézmények számos ok­mánya van, amelyek fényt de­rítenek Bulgária 1905 és 1944 közötti történelmének egyes mozzanataira. JOSZIF KUZMIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese pénteken va­csorát adott a Moszkvában tar­tózkodó Jaromir Dolansky csehszlovák miniszterelnökhe­lyettes és a vezetése alatt álló kormányküldöttség tiszteletére. „AZ ATLANTI SZÖVET­SÉG állandó tanácsa pénteken megvitatta a csúcstalálkozó előkészületeinek helyzetét, te­kintettel a legújabb moszkvai fejleményekre“ — mondják diplomáciai megfigyelők. ÉSZAKKELET-LENGYEL- ORSZÄGBAN újabb falvakat és helységeket öntött el az ár­víz. Ostrolenka méteres víz alatt áll. A Narew és a Bug vízszini jenek további emelke­désétől tartanak. Katonaság dolgozik a mentési munkálato­kon. A REUTER-ÍRODA JELEN­TI. hogy Adenauer kancellár, Erhard gazdasági miniszter és Brentano külügyminiszter szombaton repülőgépen haza­indult az angol fővárosban tett háromnapos hivatalos látoga­tásáról. A FÜGGETLEN AFRIKAI ORSZÁGOK értekezlete pén­teken befejezte az első napi­rendi pont megvitatását. Az értekezlet eszmecserét folyta­tott külpolitikai kérdésekről és elsősorban az algériai hely­zetről, ezenkívül pedig megvi­tatta Afrika függő helyzetben levő területeinek sorsát, a faji kérdést és az afrikai országok függetlenségének és szuvereni­tásának védelmében elenged­hetetlenül szükséges intézkedé­seket. Az indonéz kormány csapatok sikerei A dj akartai rádió szombaton közölte, hogy az Észak-Szumát- rából előrenyomuló kormány­csapatok 60 kilométerre meg­közelítették Bukittinggit, a fel­kelők nyugat-szumátrai fővá­rosát. A rádió-jelentés szerint az előrenyomuló csapatok nem ütköznek ellenállásba és a megszállt területeken normáli­san működik a közigazgatás. Padangban a kormány erői hatalmukba kerítették a kikö­tőt is, a padangi repülőteret pedig helyreállították és meg­nyitották a légiközlekedés szá­mára. 1 Ml TÖRTÉNT A HÉTEN ? [ Amerikai „előkészületek” csúcsértekezletre a nemzetközi politika hőmérője az elmúlt héten sem ám szállt alább, sőt, talán valamivel emelkedett is. A csúcsértekezlettel kapcsolatos fejlemények — még ha azok bizonyos tekintetben előbbre lépést is mutatnak — kissé hát­térbe kerültek a francia kormány bukásával. Ez részben termé­szetes is, hiszen a moszkvai négyhatalmi diplomáciai megbe­széléseken, amelyen a csúcstalálkozó előkészítéséről van szó, jelenleg egy megbukott francia kormány nagykövete vesz részt. Máris nagy diplomáciai tevékenységet és egyben a köz­vélemény részéről nagy megdöbbenést váltott ki az a szovjet leleplezés, hogy az északi-sarki térségben, a Szovjetunió ha­tárainak irányában atombombákat hordozó amerikai repülő­gépek végeznek „riadórepüléseket”. Az Egyesült Államok ilyen irányú tevékenysége — egybevetve a NATO-államok hadügyminisztereinek párizsi tanácskozásával, ahol a fegyver­kezés további fokozása mellett döntöttek — mindenki előtt világossá teszi: akarják-e a nyugati hatalmak valóban a nem­zetközi feszültség enyhülését? A bizonyítékok szerint az ame­rikaiak inkább o feszültség kiéleződésére törekednek, s ebben támogatást élveznek nyugati szövetségeseik részéről is. Indonéziában az elmúlt hét során tovább folytatódott a központi kormány csapatainak sikeres offenzivája a szumátrai és a celebeszi lázadók ellen. A kormánycsapatok visszafoglal­ták Padangot, a lázadó kormány „fővárosát” és több partra­szállást hajtottak végre Észak-Celebeszen is. A lázadók órái minden bizonnyal megvannak számlálva s rajtuk már aligha segíthetnek az amerikai és csangkajsekista fegyverszállit- mányok. Amerikaiak a moszkvai tárgyalóasztalnál és az atombombás repülőgépeken Minden szenzáció nélkül, fotóriporterek és újságírók tá­vollétében kezdődött meg Moszkvában — most már a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország diplomatáinak rész­vételével — a kelét—nyugati csúcstalálkozó előkészítése. A csend, amely a tárgyalások megkezdésének külsőségeit jellemzi, egyben azt is mutat­ja, hogy a csúcstalálkozóhoz vezető útnak talán még csak a legelején járunk, s az akadá­lyokat, amelyeket a nyugati hatalmak emeltek, eddig alig­ha sikerült felszámolni. Lé­nyegében az Egyesült Álla­mok eddig semmit nem enge­dett „feltételeiből”, azonban a világ közvéleményének kö­vetelésére már nem zárkózhat el a csúcstalálkozó megtartá­sának eszméjétől. Moszkvában megkezdődtek a zárt ajtók mögötti diplomá­ciai megbeszélések, azonban — mint arra Gromiko szovjet külügyminiszter pénteki saj­tókonferenciáján rámutatott — ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió min­denben elfogadja a nyugatiak elképzeléseit, vagyis, hogy már a nagykövetek beszéljék meg a csúcstalálkozón szóba kerü­lő kérdések lényegbeli prob­lémáit. A szovjet kormány vé­leménye szerint a diplomáciai megbeszéléseknek a külügy­miniszteri találkozó előkészí­tésével kapcsolatos feladato­kat kell megoldani, nevezete­sen azt, hogy hol és mikor, kiknek a részvételével tartsák meg a külügyminiszteri érte­kezletet. Ezzel szemben a nyugatiak már a nagykövetek tanácsko­zásain eszmecserét kívánnak folytatni azokról a kérdések­ről, amelyek a jelenlegi fe­szültséghez vezettek. Nyil­vánvaló, hogy a nagykövetek, akiknek minden apró kérdés­ben is ki kell kérniök kormá­nyuk véleményét — hónapo­kig. sőt esetleg évekig is elvi­tatkozhatnának minden ered­mény nélkül. A washingtoni köröknek azonban éppen az a céljuk, hogy időt nyerjenek a további fegyverkezéshez, ami­kor még nehezebb lehet a megegyezés, „kifárasszák” a közvéleményt, vagyis lejáras­sák a négyhatalmi találkozó gondolatát, bebizonyítva, hogy „nincs lehetőség a megegye­zésre”, s ezzel igazolni eluta­sító magatartásukat. A megegyezési készségnek amerikai részről mutatkozó hiányát, sőt, a kelet—nyugati közeledés megtorpedózására irányuló készségét a legutóbbi hetvenkét órában több tény is mutatta. Az amerikai légierő főparancsnoksága ugyanis, ar­ra való hivatkozással, hogy radarkészülékei a Szovjetunió felől bizonyos, ellenőrizhetet­len „tárgyak” közeledését jel­zik — mindannyiszor atom­bombákkal megrakott repülő­gépeket küld „védekezé­sül” a szovjet határok felé. Ezek a „tárgyak”, amelyeket az amerikai radarkészülékek mutatnak azonban vagy lezu­hanó meteoritok, vagy egy­szerű elektromos zavarok. Az amerikai légihaderő, vagyis az Egyesült Államok azzal, hogy atombombás légi „riadó-jára­tokat” szervez a Szovjetunió határainak közelében, köny- nyen végzetes cselekedetet okozhat, amely esetleg egy amerikai pilóta téves megíté­lése alapján lángba döntheti az egész világot. A szovjet tiltakozás megvi­tatására hétfőn összeül New Yorkban a Biztonsági Tanács. A nemzetközi közvélemény megdöbbenéssel vette az ame­rikai „atombombás” repülé­sek hírét és a nyugati sajtó számos orgánuma is rámutat az amerikaiak kétszínűségére: nem lehet tárgyalóasztalhoz ülni, s az asztal alatt kést döfni a partner lábába... Nyilvánvaló, hogy a nemzet­közi közvélemény elítéli az amerikaiak atombombás pro­vokációit. Következik: a 26. francia kormány A párizsiak humora — mint ezúttal ismét bizonyítást nyert — az életből szedi áldozatait. Az áldozat ezúttal sorrendben a huszonötödik, Felix Gail­lard megbukott miniszterel­nök. Egy párizsi vicc szerint a következő történik Franciaor­szágban: „Az idegen megkér­di a Szajna '■partján álldo­Kubában fokozódik a Fidel Castro vezette felkelők harca a Batista-diktatúra ellen. Képünk azt mutatja, amint a felkelők egy osztaga megmotoz egy foglyul ejtett katonát Gaillard gáló párizsitól: Mondja, hogy hívják a francia miniszterel­nököt? Mire a párizsi a leg­nagyobb természetességgel így válaszol: Nem tudom, ma meg nem olvastam újságolt.” Ez a szellemes mondás mint cseppben a tengert, tükrözi, milyen gyakran váltogatják egymást a kormányok Fran­ciaország élén. A Gaillard- kormány, amely a háború után tizenhárom év alatt sorrend­ben a 25. — szerdára virradó éjjel 321:255 arányban meg­bukott a nemzetgyűlésben. 160 napos fennállása so­rán Gaillard tizenegyszer ve­tette fel a bizalmi kérdést — legtöbbször az algériai hábo­rúval összefüggésben — de eddig mindig sikerült kievic- kélnie a kátyúból. Most azon­ban a jobboldal is felmondta a Gaillardnak nyújtott váltót — s a kormány beadta le­mondását. Érdemes rövid számvetést csinálni Gailiardék 160 napos tevékenységéről. A kormány megalakulásakor természete­sen átvette az előző burzsoá kabinetek terheit: az algériai háborút, az óriási adósságokat, az amerikai politika iránti el­kötelezettséget. Ezekben Gail­lard csak súlyosbította Fran­ciaország helyzetét. Az algé­riai háborút tovább folytatta, s a Szakiét Szidi Jusszef tu­niszi falu elleni terrorbombá­zással súlyos konfliktust te­remtett Tunisz és Franciaor­szág között, s lényegében kö­zelebb vitte az algériai hábo­rút egy esetleges nemzetközi konfliktussá való átalakulás­hoz. Az amerikai—angol „jó- szolgálati”* megbízottak alig­ha tudtak segíteni Gaillard kormányán úgy, hogy a fran­cia burzsoázia minden csoport­ja — a középtől a szélső- jobboldalon. áüó poujadistákig — jóllakjon az észak-afrikai kérdés megoldásával. Vég­eredményben a kommunisták és a jobboldal döntötte meg a Gaillard-konmányt. A kom­munisták azért, mert ellenez­ték a kormánynak az algériai háború folytatására irányuló politikáját, a jobboldal pedig azért, mert Gaillard „nem elég erélyesen” folytatta Al­gériában a háborút. A Gaillard-kormány az al­gériai politikán bukott meg, azon, amely naponta másfél milliárd frankjába kerül Franciaországnak, pontosab­ban a francia dolgozóknak, akiknek életszínvonala szin­te napról napra romlik a ka­tonai kiadások fokozódása miatt. Franciaország tehát ismét kormány nélkül van — im­már huszonötödször. Vajon le­hetséges-e egy tartós kibonta­kozás a jelenlegi zsákutcából, amelybe a burzsoázia vitte az országot? A válasz nem egy­szerű. Természetesen csak egy baloldali, a legutóbbi általános , választásoknak megfelelő ősz- \ szetételü kormány vezethetné \ ki valóban Franciaországot a jelenlegi zsákutcából — azon- j ban ennek útjában elsősorban j a szocialista párt vezetősége : áll, amely vak kommunistáéi-! GAZDA SZEMMEL Hogyan telepítsünk málnát? Béres András olvasónk leve­lében arra kért bennünket, hogy „A gazda szemével“ című rovatban írjuk meg, hogyan, milyen időben kell a málnát telepíteni, s milyen fajtát ül­tessen. Szabó Gábor megyei kertészeti és szőlészeti felügye­lő válaszol olvasónk kérdésére. A málna nemes fajtái a sző­lő égöve alatt jól megterem­nek. Nagyon kedveli az olyan helyeket, ahol a nyári hőmér­séklet viszonylag igen magas és a téli hőmérséklet alacsony. A talajban általában nem vá­logat, nagyon talajzsaroló, ezért minden tápanyagot fel­használ. Nyirkos, mélyrétegű, tápdús de nem túl kötött tala­jokban díszük legjobban. Hi­deg vagy sovány talajon nem ad kielégítő termést. Köztes termelésre nem alkalmas sze­reti a napsugaras helyeket a tápanyag utánpótlásáról állan­dóan és rendszeresen kell gon­doskodni. Szaporítása gyökér­dugványról, bújtásról, magve­tésről — az utóbbi főként a nemesítés során — történik. Talajelőkészítés: somkóróval vagy más pillangós virágú nö­vényekkel történt zöldtrágyá­zás után a telepítés előtt a ta­lajt 40—50 centiméter mélyen megforgatjuk és a szükséghez mérten istállótrágyázzuk. A sikeres termelésnek fontos fel­tétele az időben való talajelő­készítés. A mi vidékünkön a málnát általában ősszel ültetik, de ha valamilyen ok miatt elkésünk vele, akkor tavasszal is jó eredménnyel ültethetjük. Az őszi ültetést azért kedveli, mert októberben a talaj még annyira meleg, hogy a kiülte­tett növény a fagy beálltáig még jól meggyökeresedik. Az elültetett málnatöveket ajánla­tos porhanyós földdel felkupa- colni, vagy félérett istállótrá­gyával letakarni. Ha száraz időjárás uralkodik, a földet az ültetés után alaposan megön­tözzük. A málna termesztésé­nél többféle művelési eljárást szoktunk alkalmazni: sodro­nyos vagy kordonművelést vagy sövényszerű, azaz csopor­tos ültetést. Az előbbi a nagy­üzemi málnatermelésben aján­latos. A málnatöveket másfél­két méter sortávolságra ülte­tik, a növénytávolság pedig 40—60 centiméter. Csoportülte­tésnél hat növényt ültetünk, fajtától függően. A málna művelésének és gondozásának egyik fontos fel­tétele a sarjak válogatása. Er­ről a későbbiek során tájékoz­tatjuk olvasóinkat. Termesztett, azaz ismert faj­táink a következők: Superla­tiv, Knewett, Lloyd George* Marlboro, nagymarosi, stb. A hibridkukorica vetőmag cseréjéről A kukoricatermelésben nagy Jelentőségű a hibrid vetőmag alkalmazása. Gyakorlati ta­pasztalatok igazolják, hogy ugyanolyan megmunkálás mel­lett 10—15 százalék termés­többletet ad, mint a szokvány­minőségű. Oka: erős gyökérzet, kórokozókkal és kártevőkkel szembeni fokozott ellenállóké- pesség, fagy- és hőségtűrő ké­pesség. A hibridkukoricák alkalmazá­sa esetén igen fontos tudniva­ló, hogy a vetőmagot évenként cserélni kell, mert az utánter- més elvetése esetén a fejlődési erély és termőképesség zuha­násszerűen csökken. Megyénkben a múlt években a vetőmagelőállítás ütemével megfelelően fokozatosan vezet­tük be a hibridkukorica faj­tákat. Ezek az Övári 5-ös elne­vezésű fajtahibrid és a Mar- tonvásári 5-ös elnevezésű bel­tenyésztéses hibridkukorica. Tavaly a termelőszövetkezetek kukorica vetésterületük 42,3 százalékát vetették hibridmag­gal. Ez évben a kukorica ve­tésterület 59,2 százalékára kér­tek hibrid vetőmagot. Hibridkukorica-vetőmagot az egyéni gazdák is kaphatnak a terményfelvásárló telepeken cseretermény ellenében. A vetőmag termelési értékének megfelelően az Övári 5-ös fajtahibrid 100 kilójáért 150 kiló, a Martonvásári 5-ös bel- tenyésztéses hibrid 100 kiló­jáért 200 kiló kukoricát kell cserébe adni. Cseretermény­ként kukorica hiányában búza, rozs, árpa, zab és napraforgó is adható. A kiosztásra kerülő hibrid-vetőmag a községi ter­ményfelvásárló telepekre min­denütt megérkezett és a cserét megkezdték. A Komszomol új Központi Bizottsága A Komszomol 13. kongresz- szusán megválasztott új köz­ponti bizottság pénteken meg­tartotta első ülését. Itt meg­választották a központi bizott­ság 17 tagú irodáját, valamint megválasztották az iroda hét póttagját. A Komszomol Központi Bi­zottságának első titkára, Vla­gyimir Szemicsasztnij lett. A központi bizottság titkárává Alekszandr Akszenovot, Lju- bov Baljasznaját, Elmar Be- mant, Natella Vaszadzét, Va- gyim Loginovot, Nyikolaj Moszjacevet, Kajum Murtaza­jevet, Szergej Pavlovot és Szergej Romanovszkijt válasz­tották meg. _________ A jugoszláv nemzet- gyűlés ülése A jugoszláv szövetségi nem­zetgyűlés szombaton reggel 8 órakor folytatta tanácskozá­sait. A két ház együttes ülésén Tito elnök tartott beszámolót a szövetségi végrehajtó tanács 1954—1957. évi tevékenységé­ről. A sánta kutyát nehezebb utolérni lenességében inkább a reak­cióval menetel együtt, sem­mint tömegeinek, a dolgozók­nak érdekeit nézné s a nép­front mellett döntene. A szél­sőjobboldal az utóbbi időben erősen aktivizálódott, s igye­keztek előtérbe tolni a diktáto- ri hajlamú De Gaulle táborno­kot is. A kulcs azonban a szo­cialisták kezében van, s Guy Molleték jelenleg aligha tehet­nék meg, hogy bizalmat ad­nának a parlamentben a szél­ső jobboldalnak. Erre ösztönzi a szocialistákat a dolgozó tö­megek növekvő gazdasági elé­gedetlensége is, amelyet nem hagyhatnak figyelmen kívül. Sebes Tibor ......a rezsim hivatalnokai k özött egyetlen becsületes ember nem volt“. Tehát a kormány minden tagja és szolgája csalt, lopott Vene­zuelában. S ezt nem mi, ha­nem az új venezuelai kor­mány egyik bizottsága mondja Jimenez diktátorról és lakájairól. A vizsgálat során ugyanis kiderült, hogy eltűnt a közoktatásra szánt pénz, s ma több a tíz éven felüli írástudatlanok száma az országban, mint hét évvel ezelőtt. Kiderült, hogy Caracas víztartályait rossz helyre építették, de 45 millió dollár elúszott, az ál­lami posta épülete össze- dülöben van, stb. így azután egy dologban mi is tisztán láthatunk. Az ellenforradalom leverése után Jimenez képviselői voltak leghangosabb szó­szólói az ENSZ-ben a ma­gyar „szabadságharcosok­nak“. Megtorlást, szankciót követeltek a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjet­unió ellen. Lám. lám s most kiderült, mindezt csak azért, hogy a saját szennyesüket takargassák. Nagyszerű do­log volt nekik a szabadság és a becsületesség képében tetszelegniök, hiszen erre otthon nem adódott lehető­ségük. Mi már akkor is gondol­tunk erre, de a valóságot nem mi tártuk fel. hanem az új venezuelai kormány. Ez a dolgok rendje. A sánta kutyát nehezebb utol­érni. mint a hazug diktá­tort! Illetőleg ez utóbbit könnyebb! (filyó)

Next

/
Thumbnails
Contents