Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-18 / 65. szám

2 ”"&CirlaP 1958. MÁRCIUS 18. KEDD A SZÍRIÁI és az egyiptomi dolgozók szakszervezetei szom­baton egyetlen szervezetbe tö­mörültek, amelynek neve „Az Egyesült Arab Köztársaság Dolgozóinak Szervezete”! FIGL osztrák külügyminisz­ter ötnapos hivatalos pakisz­táni látogatásánalk befejeztével szombaton Teheránba utazott. CARLO SCHMID, a német szövetségi gyűlés alelnöke be­fejezte egyhetes lengyelországi látogatását és a hét végén Koppenhágán és Brémán át visszatért a szövetségi köztár­saságba. EGYHETES időtartam után vasárnap bezárta kapuit az idei bécsi nemzetközi tavaszi vásár. A vásáron 4500 kiállító vett részt, akiknek 43 száza­léka külföldi voltí A HIVATALOS LÁTOGA­TÁSON Indiában tartózkodó Chivu Stoica. a román minisz­tertanács elnöke, a kíséretében levő személyekkel vasárnap Bangálorba. India egyik leg­nagyobb városába érkezett. Chivu Stoica a városi tanács épületében rendezett fogadá­son beszédet mondott. A TAJVANI LAPOK beszá­molnak Csang Csn-zsunak a „törvényhozó jüan” egyik tag­jának beszédéről, amelyből kiderül, hogy Csang Kaj-sek titkosrendőrsége néhány év alatt 1 300 000 személyt tartóz­tatott le „felforgató tevékeny­ség” vádjával. BORISZ POLEVOJ írót 50. születésnapja alkalmából, a szovjet irodalom fejlesztése érdekében végzett kiváló mun­kája elismeréséül a Munka Vörös Zászló Rendjével tün­tették ki; HIVATALOS forrásból szár­mazó közlés szerint Szudán elismerte az Egyesült Arab Köztársaságot. AZ AFRIKAI—ÁZSIAI ÉR­TEKEZLET titkársága vasár­nap táviratot intézett a SEATO- hoz, amelyben „az afrikai és ázsiai népek nevében elítéli a külföldi beavatkozást Indoné­zia és általában az afrikai és ázsiai országok belügyeibe”. Befejeződtek a szovjet választások A Szovjetunió lakossága március 16-án megválasztotta legfelsőbb államhatalmi szer­vét: a Legfelsőbb Tanácsot. A választások mind az 1364 vá­lasztókerületben lezajlottak. Moszkva 18 választókerületé­ben a szovjet fővárosra- jel­lemző élénkséggel és szerve­zettséggel folyt a szavazás. Itt jelölték Hruscsovot, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, Nyeszmejanovot, a nagy szovjet tudóst, Blazse- novot, a híres újítót és a szov­jet főváros sok más kiváló személyiségét. 18 órára a vá­lasztók 99,57 százaléka lesza­vazott. Leningrádban a vá­lasztóknak 99,70 százaléka délután 6 óráig teljesítette ál­lampolgári kötelességét. Hazafias lendület jellemezte a választásokat Kijevben, Harkovban, Odesszában, Pol- tavában és Ukrajna más váro­saiban, Belorussziában, Grú­ziában, Örményországban, Uz- bekisztánban, Kirgiziában, az Uraiban, Kazahsztánban, Szi­bériában és az egész Szovjet­unióban. Mindenütt vidámság, elevenség, szervezettség jelle­mezte a választásokat. A köz­ponti választási bizottság je­lölése szerint 18 órára az or­szág csaknem valamennyi la­kosa teljesítette vasárnap ál­lampolgári kötelességét. Ötvenméteres versenyuszoda épül Sztálinvárosban Sztálinvárosban, külföldi ta­pasztalatok alapján, ötven méteres korszerű verseny- uszodát építenek, amelynek vizét kokszolói kamragázzal melegítik majd. Az uszodát a tervek szerint júniusban ad­ják át rendeltetésének. Sándor, József, Benedek — nem inasnak meleget A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztató szerint a március 18—19 és 20-án elkö­vetkező hagyományos tavasz­hozó trió: a Sándor, a József és a Benedek az idén aligha váltja be a reményeket. A múlt évben ez időtájt már 20 fokon felül volt a hőmérsék­let tartósan, most 16-án pél­TITO: Mind jobbak a magyar—jugoszláv kapcsolatok Mint a Tanj-ug jelenti: Jo- szip-Broz Tito, jugoszláv el­nök, a belgrádi Marx Engels téren megtartott választási nagygyűlésen beszédet mon­dott. Részletesen szólott né- hánv belpolitikai kérdésről, majd a nemzetközi helyzet egyes vonatkozásaival foglal­kozott, és a többi között megállapította: mélem. hogy ez még fokozó­dik. Csehszlovákiával is jó viszonyban vagyunk, noha ez a viszony még jobb is lehetne. Tito jugoszláv elnök a to­vábbiakban a nyugati orszá­gokkal való kapcsolatokat elemezte, és a legmagasabb szintű értekezlet mellett fog­lalt állást. dául a nappali hőmérséklet csak 2—3 fokra emelkedett, s éjszaka mínusz 3—6 fokig süllyedt, ami az utóbbi évszá­zad leghidegebb március 16-át jelentette. Európa-szerte hideg az idő. Franciaország északi részén, továbbá az Alpok és a Kárpá­tok vidékén az éjszaka mínusz 5—10 fokig süllyedt a hőmé­rő. Ukrajnában az északi áramlással jött ciklon hatá­sára nappali fagyok is van­nak, nagyobb hidegeket azon­ban csak a Pecsora folyó és az Ural vidékén mértek, ahol még mindig mínusz 30—35 fo­ltos a hideg. Az elkövetkező néhány nap valószínűleg csak kevés csa­padékot hoz. A déli megyék­ben az Olaszország felöl ke­letre húzódó ciklon kisebb esőzéseket okoz, az észáki es a keleti megyékben inkább hó- szállingózás várható. — Mint ismeretes, csaknem valamennyi kelet-európai or­szággal, a Szovjetunióval és másokkal rendeztük kapcso­latainkat. Egyesekkel igen jó kapcsolatot tartunk fenn. A Szovjetunióval gazdasági és egyéb kapcsolataink igen jól fejlődnek. Állami vonalon nin­csenek nehézségeink, minden úgy mégy. ahogyan kell. A kölcsönös bizalmatlanság ele­mei közül sokat kiküszöböl­tünk;' s azt, szeretném, ha a meglevők is kiküszöbölődné­nek. Lengyelországgal. Ro­mániával, Magyarországgal. Bulgáriával és a többi or­szággal ugyancsak jó viszony­ban vagyunk. Különösen Len­gyelországgal jók a kapcso­lataink, Romániával ugyan­úgy, Magyarországgal pedig mind jobb viszonyba kerü­lünk. Kelet-Németországgal diplomáciai kapcsolatot és együttműködést létesítettünk, jól haladnak a dolgok és re­Szukamo beszéde a Szukarno elnök vasárnap bandungi rádióbeszédében kijelentette: „Egyetlen indo­néziai tartorpány sem boldo­gulhat önmagában. A nép bol­dogulása érdekében a tarto­mányoknak együtt kell ma- radniok.” Az elnök leszögezte, hogy a közép-szumátrai lázadó ve­zetők „elárulták a független­ségért folytatott harcot “es ezért szigorú büntetésben lesz részük.” Szukarno beszélt Indonézia külpolitikájáróf és kijelentet­te, hogy ez nem a semlegesség, hanem a „nem-csatlakozás” politikája. Indonézia kívánja a „békés együttélést”, de csak azokkal, akik nem gyarmato­sítók. Szukarno vádolta azokat, akik „megkísérlik Indonéziát bevonni hatalmi tömbükbe”. Hozzátette, hogy a közép-szu- Btótrai lázadók „külföldi ha­sz mátrai lázadókról talmak fizetett ügynökei, akik be akarják vonni Indonéziát ezekbe a tömbökbe”. Az elnök elmondotta, hogy Sumual ezredes az észak-ce- lebeszi volt katonai parancs­nok, a „fiatal ezret1 esek” cso­portjának vezetője a japánok­kal kötött üz’ cet. A japánok fegyvereket „zállítanak neki, . s „ezekéi a fegyvereket az In- ágnzz Köztársaság ellen hasz­nálták volna fel”." „De mielőtt az egyezményt aláírták volna, egy másik külföldi bujtogató azt mondotta, jobb lenne, ha Indonézia bizonyos helyére szállítanának fegyvereket, és ezért Sumual felmondta a ja­pánokkal kötött egyezményt.” Az elnök kijelentette, látta az egyezmény fényképmásolatait. A néphez fordulva kiáltotta: „Nem árulás ez? Segítségetek­kel elsöpörjük ezeket az áru­lókat”. 'jnHMiiiiiiniiimmiimtmHiiiiitmtttiiiuiitiiititiiiuimiiiiiiiiinJtHiiiiitttituiiiitimitmiiiiiuiH'imiiuiiiHmiitiiitiiinmiHMtig Disszidens fajvédő Igen, így van, bármilyen furcsán hangzik is. Ott li- | | begteti a szél, minden piaci napon a ceglédi utcán. Ifjú- \ | nak — de kevéssé bájosnak — rajzolt hölgyike üldögél a | 1 fehér gyolcson, egy kis pad szélén, ölbeejtett kezekkel. | | távolba meredő, bazedovosnak látszó szemekkel, s mintha I f csak ö sóhajtaná a föléje írt szöveget: „Mily távol mész- I f sze van hazám, Csak még egyszer láthatnám...” Körülötte lengedez, hogy „Az én uram csak a vizet | | issza..meg „Szeretnék május éjszakákon letépni min- \ 1 den orgonát...”, de mit számítanak ezek a szépnek szánt | | disszidens hölgyhöz viszonyítva! Csak őt nézi a jövő-menő | | piacoló ember, s csöndes tűnődéssel arra gondol: na, disz- 1 | szidens magyarok, hát kellett nektek az a csodás, „csoda” § I nyugat? Sz—e 1 1958. március 18, kedd, Sándor, Ede napja. A Nap kél 5.52 órakor, nyugszik 17.52 órakor, A Hold kél 4,43 órakor, nyugszik 16.14 órakor. Várható időjárás kedden estig: Változó felhőzet, né­hány helyen kisebb havazás. Mérsékelt szél, A hőmérsék­let alig változik. Legmaga­sabb nappali hőmérséklet kedden 2—5 fok között. A HAZAFIAS NÉPFRONT március 15-én Pátyon emlék­ünnepet tartott, melyen a be­szédet Nyéki József, a nép­front járási titkára tartotta. MEGKOSZORÚZTÁK Kos. suth Lajos édesapjának sír­ját március 15-én Dobáson. Az emlékbeszédet Boros András, a járási tanács vb- elnöke mondotta, MŰSOROS DÉLUTÁNT rendez március 22-én Kőrös-* tetétlcnea a "tanyai iskola, melyen a tanulók vendégül látják a Dózsa Tsz tagságát. A műsoros délutánt a fel­nőttek részére táncest kö­veti. KÉT TANTERMES ISKO­LÁT építenek Vecsés külső területén. Az új iskolával igen sok gyermek kényelmét szolgálják, kiknek ezentúl nem kell több kilométert gyalogolniuk a községi isko­láig. FÉRFI ÉS NŐI fürdő léte­sítését tervezik a mendei Le­nin, Tsz-ben. A tsz tagsága nagy örömmel fogadta a ve­zetőség kezdeményezését. PETŐFI MELLSZOBROT mintázott Brizdik László, ve- csési munlcásszobrász. A szobrot ünnepélyes külsősé­gek között március 15-én lep­lezték le a tanácsháza előtti téren. UJ MOZIT kapnak az óosaiak. A mozi építését még ebben az évben megkezdik egymillió forintos költségve­téssel. A mozi a legkorsze­rűbb lesz és azt tervezik, hogy még ez évben meg is nyitják. JUBILÁRIS közgyűlést tart ma délelőtt fél 10 óra­kor a vecsési háziipari szö­vetkezet a József Attila kul- túrotthonban. A Nagyvásártelepre vasárnap és hétfőn reggel 18 vagon és kilenc tehergépkocsi áru érke­zett, ebből öt vagon burgonya, hét vagon zöldáru és négy vagon alma. A KÖZÉRT zöldséges boltok­ban új ára van a íejeskáposztá- nak. A kemény fejű szabolcsi káposztát kilónként 2.40 forintért árusítják, a gumós zellert 6.20, a téli karalábét 1.80, a petrezse­lyem gyökeret 2.60-.3. a sárga­répát 1.60—1.70 forintért hozták forgalomba. Az Alföldről kiváló minőségű hófehér rizs érkezett. Az állami boltok kilónként 15 _16 forintért h ozták forgalomba. A taksonyl termelők kifli burgonyát szállí­tottak a piacokra, kilónként négy forintért árusították. iiHiiuiHiiiiiiiiiiiitinininiHYunttflitmimmiimHiiiuniiinufuiiiHniiiimiiNimiimtiniuimimimiiiMimtiiimmiMiiiniiiiiiimiiiiitHiiuiiitiHiiiiiiiiinniimimnitimiiuninB Márciusi gondolatok Á lorleneleír folyamán nemzeti mozgalom mindig ak­kor bontakozik ki, amikor egy ország földjét lakó, kü­lönböző-társadalmi osztályok valamilyen közös érdek alap­ján, közös cél elérésére össze­fognak. A cél lehet az ország területének, függetlenségének védelme — ezt látjuk a Hu­nyadiak alatt, amikor nemes és paraszt együtt harcol a tö­rök ellen, de lehet valamilyen társadalmi átalakulás is, amely különböző osztályok­nak egyaránt érdekében áll. Az 1848-as forradalom és sza­badságharc példa az elsőre, de példa a másodikra is, mert a polgárosodó, vagy polgárosod­ni óhajtó középnemesség, a parasztság és a polgárság egyaránt a polgári átalakulá­sért küzdöttek. A nemzeti mozgalom azon­ban nem ragad magával fel­tétlenül minden társadalmi osztályt, amely a haza szent földjét lakja. Különösen akkor nem, ha a mozgalom célja a társadalmi átalakulás. Ilyen­kor az az osztály, amelynek kiváltságai a változás áldoza­tául esnek, természetesen szembe fordul vele. így, a legnagyobb birtokosok, arisz­tokraták, főpapok jórészt ki­maradtak a nemzeti egységből 1848-ban is. Hám János her­cegprímás honárulásáról már sok szó esett. De Jellasichot is hazánk fia, báró Jósika Sa­mu ajánlja március 25-én az államkonferencián horvát bánnak, hogy császárhű és erélyes ember kerüljön a dél­vidéki hadak élére. Ä nemzeti egység _ osz­tály sző vétség. A szövetkezett osztályok ellentéteit azonban nem tünteti el a hazafias fel­buzdulás, legfeljebb háttérbe szorítja a közös cél, vagy a közös veszedelem. Ezt bizo­nyítja a szabadságharc törté­nete is. Márciusban elfogad­tatja az országgyűléssel a job­bágyfelszabadítást a nagy ijedtség vagy az első lelkese­dés. De a nyár azzal telik el, hogy vitatkoznak: elenged­jék-e a szőlődézsmát is, meg az egyéb szolgáltatásokat, ahogy a parasztok kívánják, mennyi kártérítést kapjanak a nemesek, s honnan vegyék ar­ra a pénzt. Csak Jellasich be­törése némítja el a marako­dást. A bán egyaránt kifoszt urat és szegényt, s a közös vívmányokat fenyegeti. De a megoldatlan ellentét végig ott lappang a hősi harcok mögött. Száztíz évvel ezelőtt, 1848. március 25-én Zágrábban, Horvátország fővárosában gyűlést tartottak. Határozatot is hoztak, amelyben követel­ték a horvát, szlavón és dal­mát területek egyesítését, az önálló országgyűlést és ennek felelős minisztériumot, a hor­vát nyelv hivatalossá tételét, a közteherviselést, népképvi­seletet, törvény előtti egyenlő­séget, végül a robot és dézsma eltörlését. Mintha csak lemá­solták volna a pesti 12 pontot! Nemzeti egység ez is. Még szélesebb is mint a magyar, mert a parasztokon, polgáro­kon. köznemeseken kívül az egyház és az arisztokrácia is támogatja, sőt Becs olyan „de­rék“ császárhű tisztet küld élére, mint Jellasich. Nemzeti függetlenségért, pol­gári átalakulásért harcol mind­két nép. Még a jelszavak is szinte azonosak. Jellasich még földosztást is ígér, igaz, hogy csak a magyarbarát nemesek birtokait akarj a szétosztani. De melyiknek a harca igazságos? Madarat a tolláról, barátjáról. A magyarországi nemzetiségek mozgalmai nem voltak haladók, mert Európa legzsarnokibb hatalmaival, a Habsburg császársággal, majd a cárral szövetkeztek. De ered­ményesek sem lehettek — ép­pen ezért. Egy percig sem gon­dolhatta senki komolyan, hogy császár és cár segítségével nemzeti függetlenséget nyerhet bármely nép is. A nemzetisé­gek ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül. A nemzeti mozgalmakat nem lehet elszigetelten, pusztán be­lülről vizsgálni. Részét képszik a haladás és reakció — ahogy Petőfi mondta — „jók és gono­szak“ nemzetközi harcának, és jellegüket az is meghatározza, hogy melyik tábor oldalára áll­nak, bár ez sem független bel­ső fejlődésüktől. S most ugorjunk előre vagy háromnegyed századot. Nézzük meg, nemzeti volt-e az a Hor- thy-kor, amely nem győzte eléggé ünnepelni március 15-ét és hangoztatni a nemzeti jel­szavakat? Az uralkodó körök célja valóban az volt, hogy nemzeti egységet hozzanak lét­re, vagyis a különböző társa­dalmi osztályokat közös cél el­érésére mozgósítsák: a koráb­ban Magyarországhoz tartozott részben magyar, de főképpen nemzetiségek lakta területek visszaszerzésére. A munkások és parasztok azonban mást akartait: nagyobb darab ke­nyeret, földet, beleszólást az ország ügyeinek intézésébe — hasonló dolgokat, mint 1848- ban. Ehhez viszont most már a kapitalizmust kellett volna lerombolni, amiről természete­sen az uralkodó osztály hallani sem akart, s így a Horthyék elképzelte nemzeti egység kút­ba esett. A sok szavalás a nemzeti érzésről, a sok csínad- ratta március 15-én tartalom nélkül, üresen hangzott. Mél­tán írta Babits: „Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak — Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak — Mint az olcsó gyertyák,“ Á Horthy-korszakban azaam ban lehetőség volt egy új nem­zeti egység, új osztályszövet­ség létrehozására. Ennek a végső célja már a szocializmus: egyszerre végezni a tőkével és a földbirtokkal. A szövetség tagjai a munkások, parasztok és a kispolgárok. S a német veszély, majd megszállás még a burzsoázia egv részét is csat­lakozásra készteti. A felszaba­dulás meghozza a dolgozók kö­veteléseinek teljesedését, s hozzá a német megszállók ki­verésével a függetlenséget is. A vívmányék hasonlóak az 1848-asokhoz, de túlmennek azokon, mélyebbek, átfogób- bak, több embert érintenek. S tartalmat az 1948-as centená­riumi ünnepségeknek — a szo­cialista forradalom vívmányai adnak. Az új nemzet.; egység a munkások, parasztok és kis­polgárok szövetsége, továbbra is fennmarad. A közös cél: a jólét megteremtése, növelése, a szocialista viszonyok, a fejlődő gazdasági élet segítségével. El­lentétek is vannak. Ezek azon­ban korántsem olyan mérté­kűek, mint a szabadságharc alattiak voltak, hiszen itt nem kizsákmányolok és kizsákmá. nyoltak állnak egymással szö­vetségben. A vezetés hibái következté­ben azonban szaporodtak a súrlódások, egyfelől a mániá­sok, másfelől a parasztok és kispolgárok, a vezetők és veze­tettek között A szocialista nemzet egysége meggyengült, egyre üresebben csengtek a márciusi ünnep beszédei. 1956. október 23-án Pesten egyetemisták vonultak fel nemzeti zászlók alatt. A külső­ségek talán hasonlítottak az 1848. március 15-ére, legfeljebb a parasztok hiányoztak a tün­tetők közül. Ezt a hasonlóságot igyekeztek is kidomborítani. Vajon nemzeti mozgalom volt-e az, ami 1956-ban lángba borította az országot? Nemzeti mozgalomnak álcázott ellenfor­radalom volt. A tőkések és földbirtokosok azért akarták visszaszerezni korábbi hatalmukat, hogy új­ra rátegyék a kezüket a föld­re, gyárra, és folytassák nyo­morpolitikájukat ott, ahol ab­bahagyták. A félrevezetett munkások, kispolgárok azt hitték, több politikai jogért harcolnak, hogy elérjék élet- színvonaluk gyorsabb, egyen­letesebb emelkedését. Ez vi­szont csak úgy lehetséges, ha megőrzik a szocialista alapot, a termelőeszközök köztulaj­donban maradnak. A célok te­hát — alapvetően különböz­tek. Hogy céljaikat a tőkések nem hirdették nyíltan? Vajon Jellasich nem ígérte meg kiáltványában, hogy nem bántja a vívmányok egyikét sem? „... egy gonosz párt — nem figyelve egy nemeskeblű és hű nemzet nagy többségé­nek igaz érzelmeire — vétkes céljaival visszaélni átalkodik.” Ezt nem Mindszenty, hanem Jellasich mondta még 110 év­vel ezelőtt. És Madarász, Kos­suth későbbi minisztere így leplezi le a támadó horvát bán elképzeléseit: azt gondolja, hogy „előbb le kell vernem azon embereket, akik a nép­nek a szabadságot megadták, addig a népet el kell bolondi- tanom, azután majd megtaní­tom, ha nem lesz okos embere, aki megeszesítse." Nocsak, úgylátszik mégis volt hason­lóság 1848 és 1956 között. S ha valaki még nem tudná, hogy haladó vagy reakciós, kossuthi, vagy Jellasich-féle nemzeti egység volt-e az 1956- os, akkor nézze meg a baráto­kat. Ha 48-ban a népek bör­tönőre és Európa csendőre nem adott szabadságot a vele szövetkezett kis nemzeteknek, vajon ép ésszel számíthatott volna-e bárki arra, hogy most a fő gyarmattartó és kapita­lista országok segítenek ne­künk szabadon szocializmust építeni? Azt kaptuk volna ju­talmul, amit Egyiptom bünte­tésül. Európa-csodálta 48-as sza­badságharcunk példája mutat­ja, hogy milyen csodákra ké­pes a lelkes nemzet, ha össze­fog. Legyünk azon, hogy a nemzeti összefogás lelkesedése új csúcsok — a szocializmus — felé ragadja az országot. Bor István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents