Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

1958. MÁRCIUS 15. SZOMBAT tr.rr MECI’Ef kfCirlap A gazdálkodás ütőere a szarvasmarhatenyésztés Felismerték ezt a mendei Lenin Tsz-ben A Nemzeti Bank dolgozói járták a minap a mendei Le­nin Tsz portáját. „Foglalni“ jöttek. Na. nem olyan fogla­lásról van szó, mint a múlt­ban, amikor nagyon sok pa­rasztháznál hívatlan vendégek voltak a végrehajtók. Nem. ők építési szakemberek, akik tervrajzokkal a kezükben vizs­gálódtak, hogy a tanyaköz­pontnak melyik részét „foglal­ják le” a 40 férőhelyes tehén­istálló és a 150 férőhelyes ser­téshizlalda részére. Az ilyen látogatásnak pedig csak örül­ni lehet, szívesen látják őket a termelőszövetkezeti tagok is. Építkezni „kénytelen" a termelőszövetkezet, s ez a >,kényszerűség" nem is olyan rossz dolog. Vannak istállók a tanyaközpontban, de akármi­lyen szorosra kötik is az álla­tokat, csak nem férnek el A rövidesen világrajövő 38 borjúnak már aligha akad hely. Pedig ugyancsak fáj a szívük a tsz-tagoknak, amikor arra gondolnak, hogy meg kell válni tőlük. De hót most még a szükség törvényt bont. Pár éwei ezelőtt nem vol­tak ilyen gondjaik, mint ma. Kevés volt az állat, s a meg­lévők is gyenge kondícióban. Ma 70 tehenet, 12 növendék- állatot, 678 juhot, 30 anyako­cát és 86 hízót mondhat ma­gáénak a tagság. A 708 hold földhöz nem kevés ez az állat­állomány, de ők még többet akarnak, s ezért építkeznek. Mindössze egy esztendő ta­pasztalata győzte meg a tag­ságot arról, hogy a mezőgaz­daságban a legérdemesebb ál­lattenyésztéssel foglalkozni. Voltak állataik régebben is, de vajmi kevés hasznot haj­tottak. hogyan is lett volna jö­vedelmező az állattenyésztés, amikor egy-egy tél úgy meg­sanyargatta az állatokat, hogy sok elpusztult, s ami átvészel­te a telet, abba is alig tudtak életet verni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy itt is di­vatom volt az „osszunk ki min­dent" gyakorlat. A hangosko- dóknak mindig sikerült elérni- ök, hogy a közös állomány ősszel takarmány nélkül ma­radt. Ezeket a hangoskodókat az ellenforradalom után eltávolí­tották és szakembert, Barthos Lászlót bízták meg a tsz elnök­ségével. Egy esztendő alatt olyan fordulatot értek el a szövetkezet gazdálkodásában, amire kevés példa van. Arra fektették a fösúlyt, amit az­előtt elhanyagoltak — az állat- tenyésztésre. Tavaly az összes bevételük 860 ezer forint volt, s ezt fele­fele arányban hozta az állat- tenyésztés és a növényterme­lés. Mit mutat az idei mérleg? A közel 2 100 000 forintos be­vételből 1 506 000 forintot hoz az állattenyésztés és a növény­termelés csak 500 ezret. E né­hány számadat világosan pél­dázza a nagyarányú változást. Az állattenyésztés központ­jában — amint ezt Barthos László elnök elmondja — a szarvasmarhatenyésztés áll. Ez Rácz Péter tehenész fejes közben az ütőér a szövetkezet gazdál­kodásában. Mert nézzük csak: növekedhet-e a termésátlag a földeken, ha nincs trágya? Természetes, hogy nem. A tsz- ben éppen az állattenyésztés fejlesztésével érik el, hogy a réginél 10—15 százalékkal ke­vesebb területen ugyanannyit, vagy még annál is több gabo­nát termelnek. Az így felsza­badult területet elsősorban ta­karmánynövényekkel vetik be. A 65 hold lucernához most ta­vasszal újabb 50 holdat telepí­tenek, 64 hold vörösheréjükhöz pedig újabb 53 holdat. Meri-e valaki tagadni, hogy a gaboná­nak nfem ezek a pillangós nö­vények a legjobb elővetemé- nyei? A szarvasmarhatenyésztés képezi az alapját a sertés- tenyésztésnek is. Tavaly ősszel 30 fehér hússertés anyát sze­reztek be, amelyek rövidesen lemalacoznak. A tehenészetből nyert tejet most is feldolgoz­zák, a vajat és a túrót értéke­sítik. Ugyanakkor megmarad­nak a melléktermékek, ame­lyeket a növendéksertésekkel itatnak fel. A tejfeldolgozás igazi haszna a fehér hússertések nevelésé­nél mutatkozik majd meg. A fölözött tejjel, az íróval és a savóval nevelt malacok rend­kívül gyorsan fejlődnek majd. Ez teszi lehetővé a Bacon-ser­tés hizlalást, ami céljuk is. Hat-héthónapos korban az ál­lati fehérjével táplált állatok elérik a 90—100 kilogrammot, s nagy hasznot hajtanak a szö­vetkezetnek. A mendei Lenin Tsz, tagjai, úgy látszik, megtalálták az utat a boldoguláshoz. A gaz­dálkodás ilyen módon való át­alakítása ugyanis nagyon jól kifizetődik. Amíg tavaly 40 fo­rintot ért egy munkaegység, az idén 52 forintot terveztek, de el akarják érni a 60 forintot. Gazdálkodásuk, eredményeik alapján nincs is okunk azon kételkedni, hogy nem valósít­ják ezt meg. ......- Szöveg: Mihók Sándor K ép: Gábor Viktor APariameRt postabélyegzőn Az Országházban működő 57. számú postahivatal két kü­lönleges bélyegzőt kapott. Az egyik körbélyegző, amelyen a Parlament épületének rajza, s a postahivatal száma látható. A másik alkalmi bélyegző, Ezen ugyancsak az Országház, s „Az országgyűlés időszaka“ felirat található. Az előbbi bé­lyegzőt állandóan, az alkalmit pedig csals az ülésszakok ide­jén használja a postahivatal. Gyomtalanító és bakhát-porhanyítógép Pettkó Zsigmond balatonfü­redi mehcanikus sok hasznos gépet szerkesztett már a mező­gazdaság számára. Az utóbbi hónapokban főleg a szőlészet gépesítése foglalkoztatta. A napokban a pápai vas-, fém­es gépipari javító vállalat ba­latonfüredi részlegében Pett­kó Zsigmond és több szaktár­sának közreműködésével el­készítette a bakhát-porhanyító és gyomtalanító gép mintapél­dányát. A gép két bafchát kö­zött haladva kiálló pörgő acél­szögeivel kivágja a gyomokat és egyben porhanyítja a föl­det. A gép a rövid gyakorlati próbákon sikerrel vizsgázott. Vázlatok, feljegyzések, tanulmányok a címe Bor Pál festőművész kiállításának, A legutóbbi 10 év terméséből válogatta össze a kiállítás anyagát az örökké kereső, művészi nyugtalanságtól fűtött művész. Meglepődöm, amikor az életrajzi adatokat olvasom. Szinte hihetetlen, hogy a festő, aki ma is fáradhatatlanul járja az országot, szomjasan kutatva az új festői témákat, lankadatlan buzgalommal kísérletezve, új és új formai megoldásokat keresve, mondom, ez a fiatalságtól sugárzó ember lassan-lassan a 70. esztendőt tapossa. Dömsöd, a Duna, mindig visszatérő témák festői pá­lyáján, Nagy élmények készíthették ezt a hűséget. Így tehát — a táj jogán — félig-meddig megyei művész Bor Pál. A katalógus előszavában ezt írja magáról: „Kerestem a témaadta formai újat és érdekeset és a képmegoldásban, szerkesztésben a valóságadta határokon belül az újszerűre, a maira törekedtem.” A festő nagy élménye a fény. 'Egyik képe dömsödi erdőrészletet mutat be. Nyár van, összeborulnak a dús fák, a levelek közt betört a Nap; meggyújtja a patak ví­zét és szinte robban szét a fény, hogy millió sugár- repeszre törve elöntse belülről is a kis erdei zugot. Ez az élmény sok képen visszatér. Ezt idézi a „Naplemente a Dunán”, a „Falurészlet Dömsödön”. Izgatja a mozgás, a ritmus. A „Viharos Balaton" cí­mű akvarell a táncoló hullámok játékát hozza szelleme­sen. egyszerűen. Nagyon tetszett a „Fasor télen” című kép. Első pilla­natra meghökkent sivár szabályosságával, aztán megráz a gyámoltalanul, szinte félszegen álló facsoport, a vézna, csupasz ágak szánalmat gerjesztő fájdalmas látványa. A „Magános öreg fa” című grafikája is drámaiságával hat. Ballada, képben elmesélve. A Dunakanyar, a nagy folyam, a dömsödi táj ihletett festője megörvendeztetett bennünket ezzel a kiállításával. További eredményes munkáit jóleső örömmel várjuk. Sz. M. „Málnaházak“ a Dunakanyar málna-táján Szövetkezeti termékbemutatók lesznek a megyében A KISZÖV megyei elnöksé­ge tájegységenként szövetke­zeti termékbemutatókat rendez megyénkben az év folyamán. Ezáltal minden kisipari szö­vetkezetnek módja nyűik arra, hogy az általa készített és a lakosság által kedvelt termé­keit bemutathassa. A tájegységek figyelembe vételével megyénk nagyobb városaiban rendezik majd meg a termékbemutatókat. A cél­kitűzés sikere érdekében kérik a szövetkezeteket, hogy minél nagyobb számban jelentsék be részvételüket a tájbemutatók­ra. Azok a ktsz-ek, amelyek részt kívánnak venni a bemu­tatón, szándékukról mihama­rabb értesítsék a KláZÖV me­gyei elnökségét; Hazánk a rejtett tartalékok és a kiaknázatlan lehetőségek valóságos kincsestára. Amióta a tervszerű kutatómunka megindult, egyre-másra kerül­nék felszínre az új értékek és hasznosításra a feltárt le­hetőségek. Évek óta folyik ilyen feltárási munka a Buda- tétényi Kertészeti Kutató In­tézetben. ahol a szakemberek egész gárdája gyűjti a gyümölcstermelésre vonatkozó adatokat és állítja azokból össze egy- egy táj kertészeti monográfiá­ját Elek László, a kutatóin­tézet agili6 helyettes igazgató­ja irányítja a kutatómunkát, amelynek célja az, hogy a gazdagon termő kertekhez megteremtsék a tudományos alapot. Eddig 209 községet „tártak” fel. Hatalmas terü­leten összegyűjtötték és fel­dolgozták a két holdon felüli és üzamileg kezelhető gyü­mölcsösök kertészeti adatait. A monográfiái felvételeknél az adatgyűjtés és felmérés ki­terjedt a bogyós gyümölcsökre, j peröcsényi ta- sjl nácselnökkel ~ beszélgettünk éppen, amikor halkan meg­kocogtatták odakinn az ajtó fáját, öreg, törődött ember lé­pett az irodába. Gör­csös botja hangosan koppant minden lé­pésénél a szuette, öreg padlón. Kucs­máját alázatosan a markába gyúrta, egy ideig csak a szája | mozgott, míg végre \ szavakká formálód- \ tok gondolatai. — Ha meg nem \ sértem, elnök úr, \ lesz-e valami újra abból a segélyből? — kérdezte fakó han­gon, s arca akarat­lanul is vörösebb lett egy árnyalattal. Nem tudni, a kályha melegétől, vagy a szégyentől, annyi bizonyos, hogy ros­téi Ite a dolgot mód­felett. Az elnök csendes szóval válaszolt. — Még a héten megtárgyaljuk, Már­ton bácsi! — biztatta derűs szóval. — Le­gyen csak egészen nyugodt. Mindent megteszünk, ami erőnkből futja. Az öreg nem szólt semmit, csak meg­Mindenki megöregszik egyszer Tóth Gyuláné tsz-tag a tejet pasztőrözi emelte a kezében tartott föveget, az­után indult máris. De a lépése nehéz volt, mint aki súlyos terhet hordoz rogy- gyant vállairu C sak, amikor már becsukódott mögötte az iroda aj­taja, akkor szólt a tanácselnök újra. — Szegény jó öreg! Közel nyolcvan esz­tendőt megért már, de öröm aligha érte hosszú életében. Bá­nat és gond azonban annál több. Három gyermeliet nevelt fel becsülettel, reájuk hagyott földet, min­dent, s most három gyerek nem tud el­tartani egy apát. A múlt esztendőben mi utaltunk ki neki ha­vonta kétszáz forint szociális segélyt. Ab­ból élt, meg ha oly­kor megszánta vala­melyik szomszéd. Az embernek aka­ratlanul a szíve fa- csarodik ennyi kö­zöny hallatára, amellyel a Márton­gyerekek viseltetnek öreg, munkaképtelen apjuk iránt. S akar­va, nem akarva az ember szájára kí­vánkozik a kérdés: — Miért nem for­dul az öreg Márton bácsi a bírósághoz? Minden bizonnyal megnyerné a port, hiszen a bíróságnak jogában áll apjuk el­tartására kötelezni a három gyereket. A tanácselnök, Ge­re József elvtárs el­gondolkodó arccal lapozgat az előtte fekvő aktacsomóban. Csak nagysokára szól. — Magyaráztuk ezt már mi is Már­ton Károly bácsinak, ő azonban nem akar pörösködni a saját gyerekeivel. „Ha bennük nincs annyi becsület — szokta ilyenkor mondani — hogy eltartsák apju­kat, aki felnevelte őket, akkor inkább koldulni megyek.” Hirtelen keserűen kifakad. nájának minősítették, ez ma­gyarázza meg az óriási ér­deklődést iránta. A dunakanyari málna-tájon a málnával beültethető terü­let megközelíti a háromezer holdat. Egy hold közepes ter­mése huszonöt mázsa, amely­nek értéke több mint huszon­ötezer forint, ami azt jelenti, hogy ebben az aránylag kis körzetben a málnatermelés évente •— hetvenötmillió forintot biztosíthat a termelőknek. Hogy milyen jól fizet a mál­natermelés, azt a legjobban ta­lán az bizonyítja, hogy azok a kisparasztok. akik kivénült szőlőiket kidobva málnát ül­tettek a helyébe, egymás után építik fel új, modem családi házaikat. Ezeket az új lakó­házakat — már eddig is több száz van belőlük — a környék­beliek igen találóan „málna­házaknak” nevezik. A málna nem nagyon mun­kaigényes gyümölcs, vízigé­nye is kicsi, csak a szedése jelent komolyabb munkát. A szüret tulajdonképpen két hó­napig tart és a napról napra megérő szemeket csak kézi erővel lehet leszedni. Külön­ben nincs sok gond vele. A málna jellegzetesen az a gyü­mölcs, amely kisgazdasági ter­melésre alkalmas. A Dunakanyar talajának agrokémiai összetétele és az itt uralkodó meteorológiai vi­szonyok tökéletesen megfelel­nek a málna Igényeinek. ez teszi a vidéket a kon­tinens legjobb málnater­melő vidékévé, amely a többi magyarországi mál­naterülettel együtt kielé­gíthetné Európa egész málnaszükségletét. A Pest megyei málnatájon kívül elkészítette a kutatóin­tézet a Győr melletti Sokoró- alja monográfiáját is. amely a másik málnatermelésre al­kalmas terület, de az eddigi adatok szerint Vas és Zala me­gyében is jók az adottságok a málnatermeléshez. — A legfontosabb természe­tesen az lenne — mondja Nagytóthy István —, hogy a málnatelepítés kérdését szak­szerűen és intézményesen old­juk meg. mert nagyon sok függ attól, hogy egy-egy he­lyen a létező száznegyven málnafajta közül melyikkel lehet a legtöbb eredménveket elérni. A kutatóintézet á’tal összegyűitött és tudományo­sán feldolgozott adatok eh­hez biztos támaszpontot és irányítást adnak. Magyar László a málnára, szamócára, kösz* rnétére és ribizkére is. Egy kertészeti főiskolát végzett szakemberekből álló huszonöt tagú felvételező brigád járta és járja sorra a községeket, te­lekről telekre, dűlőről dűlőre járva írja össze a szükséges kertészeti adatokat. Ezek az adatdk Nagytóthy Istvánhoz, a kutatóintézet monografusá- hoz futnak össze, aki azután élkéf zífí äz' atkutatött “ "terüle­tek pontos kertészéti' térké­peit. A feldolgozott adatok alapján megállapított „tény- állás’‘-ból szinte felmérhetet­len jelentőségű következteté­seket vontak le. Ezekről Nagytóthy István a következő­ket mondotta: — Megállapítottuk, hogy Budapest környékén az őszibarack mellett a bo­gyósoknak, elsősorban a málnának van óriási je­lentősége. A Dunakanyar­ban és közvetlen környé­kén alakult ki Magyaror­szág legnagyobb és legjobb málnatermő tája. A Dunakanyar és a hozzá csat­lakozó Börzsöny, Cserhát, Ipolymellék és Pilis négy­ig venkét községében végeztük : el a felvételeket és megállapí- ; tottuk, hogy ezen a részen a ; múlt évben mintegy ezer ka- í tasztrális holdon termeltek í málnát. Erről a területről a j földművesszövetkezetek í nyolcvan vagon málnát I vásároltak, s körülbelül ki- í lencmillió forintot fizettek ki ! érte a termelőknek. A málna- i termelésre használt jelenlegi ; terület igen könnyen kétszere- í sére, sőt háromszorosára is j növelhető és könnyen meg le- j hét sokszorozni a termés i mennyiségét is. I A szövetkezetek által át- í vett nyolcvan vagon málnán | kívül még termett ezen a | területen harminc-negyven I vagon, ezt a termelők maguk j értékesítették. A szövetkezet az átvett málnáért tizenegy forin­tot fizetett kilónként, a málnatermelés tehát min­dennél nagyobb jövedel­met biztosit azoknak, akik szakszerűen foglalkoznak vele. | Az értékesítés lehetősége szin- ! te határtalan. A belföldi fo- j gyasztás igénye maga 600—700 j vagon évenként — ennyit ven- í ne át a konzervipar —. a kül- I földi piac pedig értékes va- ; luta ellenében minden expor- ! tálható mennyiséget átvenne A magyar málnát a külföldi ; szakemberek Európa legza- i matosabb, legértékesebb mál­«— Csak azt nem értem, hogyan lehet­nek ennyire szívte­lenek egyes embe­rek. Lajos fia nyolc holdon gazdálkodik; Károlynak is önálló gazdasága van Nagy- börzsönyben és a lánya is három hol­dat tud a magáénak. Lenne tehát miből gondoskodni az öreg­ről. Mégsem teszik. Vgy látszik, a szülői szeretet teljesen ki­halt belőlük. S zomorú dolog az, nagyon szomorú, amikor a gyerekek elfelejtik, sőt meg­tagadják apjukat, aki embert nevelt belő­lük. De vajon soha sem szólal már meg bennük a lelkiisme­ret szava? Arra so­hasem gondoltak még, hogy egyszer ők is lesznek öre­gek? S akkor vajon milyen érzéssel ven­nék tudomásul, ha gyermekeik ugyanezt tennék velük. Érde­mes elgondolkozniok ezen. Talán még nem késő! Még ösz- sze fog hatnak, hogy boldog, nyugodt öregkort biztosítsa­nak édesapjuknak. (P. P )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents