Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

1958. MÁRCIUS 25. KEDD ilttf üJCirlap Fiatalokat a mezőgazdaságba... A diósdi szőlő, és gyümölcs- termelő szakcsoport egy hold területet ad az általános iskola 5., 6. és 7. osztály ta­nulói részére iskolagazdálkodás céljára. Tavasszal szölővessző- ket és facsemetéket is juttat­nak a fiataloknak. Lehet, hogy a felületes olvasónak nem so­kat mond ez a kis értesítés, pe­dig nagy jószándék és bölcses­ség rejlik a cselekedet mögött. De nézzük csak, miről is van szó. Ki tudja, hányszor elhang-. zott már az a megállapítás, hogy a fiatalok nem szeretnek a mezőgazdaságban dolgozni, lebecsülik a mezőgazdasági munkát. Inkább elmennek az üzembe dolgozni, vagy íróasz­talt foglalnak, de nem marad­nak. Ezt teszik még akkor is, ha így kevesebbet keresnek. Amikor ezeket a megállapítá­sokat halljuk, vagy elmondjuk, sokszor hozzátesszük: „ja, ezek a mai fiatalok“, A fiatalokat okoljuk, pedig ők a legkevésbé tehetnek erről. Eveken keresztül kevés meg­becsülésben részesült a parasz­ti munka. Az újságok, a rádió, mind az üzemi munka szépsé geiről beszéltek. A begyűjtés terhei is riasztották a fiatalo­kat a városba. Hová jutottunk? Oda, hogy egyes községekben csali elvétve találkozunk fia­tallal, aki lovat hajt, vagy a mezőgazdaságban dolgozik. El­mentek, el a mezőgazdaságból a városokba. S hogy nem könnyű őket onnan visszahoz­ni, azt nap mint nap láthat­juk. Mit kellene tenni annak ér­dekében, hogy a fiatalok szá­mára vonzóvá tegyük a mező­gazdaságot, hiszen az elörege­dés veszélye fenyeget? Talán azt, amit a dicsői szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport tagjai tesznek. A nemsokára életpályát választó fiatalokkal megismertetik a mezőgazdasági munka, a kér tcszkedés, a gyümölcsösök ne­velésének szépségeit. Lehet, hogy lesznek olyan fiatalok- akik először csak játszani mennek el az iskola kertjébe talán a kapálás sem esi> ínyükre. A növekedő fák, a növények, amelyeket ők nevel­nek, gondoznak azonban egé­szen bizonyos, hogy sokukba» felkeltik az érdeklődést a me zögazdaság iránt. Hiszen a fia­talok rendkívül fogékonyak, szeretik az újat, szeretnek „ko­moly “ dolgokkal foglalkozni Hátha még megismerkednek » mezőgazdasági génekkel, ame­lyek ugyanúgy könnyebbé te szik a földművelő munkáját- mint az üzemi gépek a mun­kásokét. A mezőgazdasági nagyüzemekben a munka ne­hezebbik részét már gépesítet­tük, és az újabb és újabb kor szerű gépeknek ugyancsak az emberi erő kímélése a céljuk- Megbecsülendő és megszív­lelendő a diósdi szakcsoport tagjainak próbálkozása. Után­pótlást akarnak nevelni a me­zőgazdaság részére. Persze mindig szükség lesz üzemi munkásra, mérnökre, orvosra katonatisztre, de ugyanígy szükség lesz a munkáját értő parasztra is. . Ahhoz, hogy előbbre tudjunk menni a mezőgazdaságban, na­gyon kellenek a fiatalok Hányszor találkozunk elavult nézetekkel, elavult termelési módszerekkel, amelyek gátjai a mezőgazdaság fejlődésének. Ezek pedig éppen az időseb­bektől származnak, akik úgy gondolják: „ha eddig jó volt így, ezután is jó lesz“. A fia­talok azonban szeretik a gépe­ket, úttörői az új termelési el járásoknak és velük könnyeb­ben is halad majd a mezőgaz­daság szocializálása. Előbb azonban meg kell nyerni a fiatalokat, hogy minél többen maradjanak mezőgazdaságban, s ez nem könnyű feladat. I Évente 280 érettségizett szakember kerül I i a földm íívesszö vetkez etekhez [ | * Szövetkezetek Országos Szövetségének kezelésében | | A működő négy kereskedelmi technikum évente 200 I | érettségizett szakembert ad a íöldművesszövetkezeti | | mozgalomnak. A SZÖVOSZ a közelmúltban határozatot | hozott a szövetkezeti szakoktatás további fejlesztéséről. A határozat szerint a technikumok nappali tagoza- § tára azok a szövetkezetek küldhetnek tanulókat, melyek- ! nek munkaerőszükséglete azt szükségessé teszi. Elsősor- ! ban azoknak a tanulóknak biztosítanak helyet, akiknek | elhelyezéséről az illető földművesszövetkezet gondosko- ! dik, s ,a tanuló az érettségi után hajlandó visszamenni | dolgozni a falujába. Azokat a tanulókat, akik előmenete- I lükkel jó példával járnak elöl, s az anyaszövetkezethez | visszamennek dolgozni, a földművesszövetkezetek a tanu- ! lás ideje alatt rendszeres anyagi támogatásban részesítik. A nappali tagozat mellett levelező tagozat is műkö- I dik a technikumokban, ahol a földművesszövetkezetek | dolgozói, Könyvelői, vállalati szervezői, statisztikusi képe- ! sítést nyerhetnek. A kereskedelmi technikumok mindkét | tagozatára megkezdődtek a beiratkozások és jeientke- i zések. Nem lehet büntetlenül herdálni a társadalmi tulajdont A Váci Járásbíróság március 14-én hirdetett ítéletet Abrahám Gábor, a Fene és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet volt bolt­vezetője ügyében. Abrahám bolt­vezetői működése alatt 13 ezer fo­rintnál többet kitevő áruval és pénzzel nem tudott elszámolni. A nyomozás során kiderült, és a tárgyalás során be is bizonyoso­dott, hogy Abrahám a rábízott tár­sadalmi tulajdont, szövetkezeti va­gyont hanyagul kezelte. A bíróság ezért Abrahámot nyolc hónapi bör­tönre, és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte s egyidejűleg kötelezte a ha­nyagságból eredő leltári hiány tel­jes összegének megfizetésére. A börtönbüntetés végrehajtását a bí­róság három évre felfüggesztette. Az Ítélet nem jogerős. Pásztor Károly FJK-elnök, Vác Közgyűléseken hallottuk, láttuk... VÁCHARTYÁN ÉS VIDÉ­KE KÖRZETI FÖLDMÜ- VESSZÖVETKEZET. A kül­döttgyűlésen a 120 küldöttből 102 jelent meg. A szövetkezet 228 ezer forint tiszta nyeresé­get ért el tavalyi működése alapján, abból 33 ezer forintot fizetnek vissza a tagságnak visszatérítés címén. Ribai Jó­zsef kisnémedi küldött kérte, az idén helvben vásárolja fel a terményt a szövetkezet, he­lyiséget tudnak adni. Bakos János váchartyáni küldött azt kérte, hogy intézkedjen az fmsz: hetenként legalább egy­szer lehessen húst kapni a köz­ségben. Nem fogadták el Bar- tos István vácdukai küldött ja­vaslatát, hogy a visszatérítés összegét ajánlják fel a tagok újabb részjegyek jegyzésére és a kapott pénzből apróbb mun­kákat, renoválásokat végezzen el a szövetkezet. A javaslatot csak a tagság kis része szavaz­ta meg. KOSDI FOLDMÜVESSZÖ-1 VETKEZET. 1956 áprilisában | lett önálló a szövetkezet. Alig a | váci körzeti szövetkezetnél | mindig veszteségesen zárták az 1 évei, mióta, önállóak, tavaly is. 1 az idén is, 120 ezer forintnyi | tiszta feleslegről tudnak szá- | mot adna tagjaiknak. Ebből a 1 nyereségből 14 ezer forintot § fizetnek vissza a tagoknak. Az | új vezetőséget, a küldöttek ké-§ résére, kézfeltartással, nyílt f szavazással választották meg. | A régi vezetőséget egy kivéte- 1 lével újra megválasztották, | KARTAL ÉS VIDÉKE I KÖRZETI FÖLDMÜVESSZÖ. I VETKEZET. A 100 küldöttből | 97 jelent meg a vihar«» ta- 1 nácskozáson. A kartaliak is, a § vérségiek is kérték különválá- f sukat, önállósulásukat. A kül- i «lőttek. Bognár József javasla- | tára kimondták a két szövet- | kezet különválását s egyidejű- f rtaráti vacsorán ismerked- JJ tem meg az Örkényiek­kel. Szólt a zene, brummogott a bőgő, csendült a pohár, szállt a vidám, önfeledt ka­cagás. Barátkoztunk. Magya­rok, szovjet katonák — falu­siak. Hangulatos, szép este volt. S egyszer ifjú tanárbará­tom bemutatott a falu igaz­gató-tanítójának. Sovány, so­kat dolgozó, örökké nyugha­tatlan, csupa szív ember ez a nevelő! Koccintás közben a helyi élet örömeiről, bajairól be­szélgettünk. A téma a körül forgott, hogy a közösségi erő mindent legyőző. Valahol már írtam erről, hiszen olyan meg­kapó volt ennek az estének a színe, forrósága, íze és ereje. Szinte itt volt az egész falu. Nem szám szerint, hanem ré­tegében, felfogásában — a re­formátus paptól kezdve a lel­kes kommunista párttitkárig. Megfogott engem az a bölcs és okos tett, amit itt láttam. Egy táborban a különböző embereket. Valóságos nép­front! — A hétköznapokon vajon így van-e? — kérdeztem az igazgatót. — Próbálkozunk — felelt. — Máshol is láttam én bo­ros asztal mellett barátkozó embereket, s aztán minden maradt a régiben, nagy volt a széthúzás ... — Nálunk megváltozott. Jöjjön ki egyszer, nézze meg például a földművesszövetke- setet. Lehet, hogy talál még leg versenyre hívták ki egy­mást. A küldöttgyűlésen az váltotta ki a vihart, hogy set utóbbi időben több visszaélést lepleztek le a szövetkezetnél. Kartalon, s a tagság ezért az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot okolja. IKLADI FÖLDMÜVESSZÖ- VETKEZET. A közgyűlés ha­tározatot hozott, hogy március végéig meg kell alakítani a mezőgazdasági üzemágat. A domonyi határban levő szőlő­területen még az idén megala­kítják — a gazdák kérésére — a hegyközséget. Sőt az erdőbir­tokossági társulást is megszer­vezik, mely után Különösen érdeklődnek a község lakói. Á közgyűlésen újjászervezték a kereskedelmi bizottságot, melynek minden tagja nő, a szövetkezeti nőbizottság tagjai. A szövetkezet a múlt évi 96 ezer forintos tiszta nyereségből 71 ezer forintot tartalékalapra helyezett, csaknem 5 ezer fo­rintot visszatérítés címén kifi­zetnek a tagoknak, s határoza­tot hoztak a szövetkezet kisgép parkjának felállításáról. HEVIZGYÖRK1 FÖLDMŰ- VESZOVETKEZET. Bizony nem gazdálkodtak valami jól. 1957-ben a tagok sem valami nagy számban mentek el a küldöttgyűlésre, a megjelentek bírálták a szövetkezet igazga­tóságát, mert az csak ritkán kéri a tagság véleményét. Az idén nem fizetnek vissza sem­mit a tagoknak a kevés, alig 45 ezer forintos nyereségből. Határozatot hoztak, hogy ez évben 10 ezer forint értékű részjegyet fizetnek be, s 1958 végére a szövetkezet saját alap­ját legalább 15 százalékloal nö­velik. Az aszódi földművesszövetkezeti könyvesboltban a domo­nyi tanácselnök, Kálmán Sándor, és a tanárnőm, Csor­dás Nagy Dezsőné a könyvtár részére könyveket váló­vá gatnak. NAPOK, EMBEREK (Buzdítás sok kivetnivalót, de már kez­dik megérteni, hogy a közös­ség nagy erő — érvelt a tanító, 5 saván fogva az igazgató­tanítót, újra Ikilátogattam Örkénybe. Alkonyati időben érkeztem. Marosi Elemér bará­tom fogadott. Szívesen szegő­dött mellém kísérőnek és veze­tett el a földművesszövetkezet központjába. Hagy falusi ház, kívül kocs­ma, belül az udvaron van az iroda. Egyszerű, szűk paraszti szobák, a könyvelésben például alig férnek, hatan is összezsú­folódtok. A másik szobában papír fölé hajolva fogadtak a vezetők. Dobai József elnök, ifjú Nagy János mezőgazdász és még két vitatkozó, érvelő szövetkezeti vezető: a főköny­velő és az üzemgazdász. — Egy év alatt megkétszere­ződött taglétszámunk... — ltezdi a beszédet az elnök, — Mindennap jönnek, van­nak jelentkezők, valahogyan megérezték, hogy más már a mostani szövetkezet, mint « néhány évvel ezelőtti volt — veszi fel a beszéd fonalát a mezőgazdász. — Érzik a segítséget, amit szövetkezetünk nyújt a terme­lésben, a szerződéskötéssel, az árufelvás árlássa l. — Ez még a kezdet. Jövőre még többet tudunk nyújtani —; mondja az üzemgazdász. — Most kezd érlelődni az a politika, amélyet a kormány folytat — veti közbe Marosi Elemér igazgató-tanító. — Hát még ha a kastélyt is megkapnánk, milyen élet ten­ne ebben a faluban! — teszi hozzá ifjú Nagy János, aki egyben községi népfront-titkár is. A gépállomás elköltözött. A Földművelésügyi Minisztérium nem akarja átadni a kastélyt a falunak, pedig szép a terv ... A gazdakört, a tömegszerve­zeteket, a kultúrotthont szerel­nénk elhelyezni — mondja a* elnök. — A szakcsoportok is helyet kapnának benne. — Mozgolódnak az emberek, most almatermelésre társul­nak. Ez már a negyedik. Van szőlő-, méhész- és zöldségter­melő szakcsoportunk — Ugye nemcsak tréfálkoz­tam? — mosolyog Marosi Ele­mér. — Amit ott a baráti es­tén látott, ár a hétköznapokon valósággá válik, Ami nem véletlen \ z elmúlt hónapban nem A egy helyem derült fény sikkasztó, a szövetkezeti va­gyont. hanyagul kezelő boltve­zetők, felvásárlók üzelmeire. Nem véletlen, hogy a vissza­élést elkövetők többsége — mégpedig túlnyomó többsége — olyan helyen dolgozik, ahol a legkönnyebb pénzhez, jog­talan jövedelemhez jutni. Nem véletlen az sem, hogy közöttük nagyon sok olyan van, akit alkalmazni nem le­hetett volna azon a területen, de akik így vagy úgy, de el­érték, hogy mégis alkalmazzák őket. S itt már a sikkasztások mö­gé kell nyúlni, azt kell ku­tatni, hogyan nyílt lehetőség a sikkasztó előtt, hogy sikkaszt­hasson. Ennek a kérdésnek két oldala van. Az egyik: a meg nem felelő ellenőrzés, a másik a felületes személyze­ti politika. Az előbbiről már igen sóik szó esett, s történtek is hathatós lépések az ellen­őrzési munka megjavítására, nem egy helyen a felügyelő bizottságok már tökéletesen betöltik feladatúikat. Az utób­bi okról azonban elég kevés szó esett, talán azért, mert igen. kevés volt a jó tapaszta­lat, de talán valamiféle ért­hetetlen szégyenlősségből is, mely szinte takargatni igye­kezett azt, hogy igenis van ná­lunk személyzeti munka, s ennek a személyzeti munká­nak nem is akármilyennek, hanem a szocialista társadalom érdekeit szem előtt tartónak kell lennie. Nagyon helyes volt, s igen kedvező visszhangra talált a kormánynak az az intézkedése, hogy erkölcsi bizonyítványhoz kötötte bizonyos állások betöl­tését. De azt is meg kell mon­danunk, hogy sok rendelkezés­nek. s így ennek sem szerez­nek mindenütt érvényt, ha­nem a dolgok kényelmesebb oldalát választva, inkább el­fogadnak felületes, 'olykor ha­zug ..meséket’’ s szentesítik olyanok belépését, akiknek semmi keresnivalójuk , nincs a szövetkezetben. Hiszen hány olyan eset volt, amikor kis fáradsággal is kideríthető lett volna, hogy a felvásárlóként alkalmazott ember már több ízben volt büntetve sikkasz­tás és a közellátást veszélyez­tető bűncselekmények miatt! De n szövetkezet vezetői „meg­várták”, míg náluk is sik­kaszt. s már az eső után kap­kodtak köpönyegért! TVTem rideg, lélektelen sze- mélyzeti munkát kívá­nunk. Nincs helye az embert szem elől tévesztő személyze­ti munkának sehol sem. De nincs helye a liberalizmusnak, az álhumanizmusnak sem. nem is szólva a sógor ság-ko- ma-ság „jól bernit’’ módszeré­Qzép ez, hiszen az ember »3 egyedül nem több magá­nyos vadnál, amely élete fenn­tartásáért zsákmányt Ikeresve bolyong. Az emberi ész és erő csak társaságban fejlődik, s az emberek együtt szebbet és jobbat alkothatnak ... Ezt kell propagálni a falu­nak, erre vannak hivatva a, szövetkezeti vezetők, arra, hogy elindítsák a magányos embert a 'közösségi élet felé, amelyben az ész és az erő fejlődik. A földművesszövetkezet ve­zetői ezt megértették. Bizo­nyíték erre az 1616 szövetke­zeti tag, a részjegyek tömege és egyéb gazdasági eredmény, amelyet Nagy Ferenc főköny­velő sc-rol fel. Az, ami ott a baráti esten elkezdődött — az összefogás felismerése. Annak a megér­tése, hogy a világ változik, s a falunak sem szabad lemarad­nia, hogy egymásra vagyunk utalva, — itt szárba, kalászba szökkent, a jó, okos szövetke­zeti vezetés során. Sötét este volt, amikor a négy, papír fölé hajló földmű- vesszöveikezeti vezetőtől elbú­csúztunk. Kint a téli utcán vi­lágítottak a villanylámpák. Boldogan szorítottam kezet Marc-H Elemérrel, — látva a közösségi gondolat erejét, amely egyre jobban elfoglalja helyét az ember világában... S ez a kis írás sem akar más lenni, mint buzdítás. Gáli Sándor röl. amikor egymást helyez- getik jobbnáUjobb állásokba az atyafiak, s ügyelnek arra is, hogy akinek ez nem tetsze­nék, annak a körmére koppint* sanak. A megfontolt, körültekintő, az emberrel érdeme szerint foglalkozó személyzeti mun­kára azonban igen nagy szük­ség van, még akikor is, ha akadnak, akiknek ez nem tet­szik. Szükség van erre. mert csakis így érhető el, hogy ne kerülhessenek olyanok a pénz­nek, a szövetkezeti vagyonnak még csak a közelébe sem, akik könnyen megszédülnek » pénzszagtól, könnyen lelép* nek a becsület útjáról. Meg­fontolt személyzeti munkával — bármily furcsán hangzik is — hány millió forintot megta­karíthattunk volna, olyan mil­liókat, melyek elfolytak a site kasztok kezén! Persze nincs most sem késő, hogy a jövő idők millióit, tízezreit meg- védjük! Kétségtelen: sokkal ké­nyelmesebb dolog bólintani mindenre, egy-egv kézfeleme- iőssel jóváhagyni igazgatósági ülésen valaki alkalmaztatását, mint alaposan utánanézni an­nak. s nyugodt lelkiismerettel azt mondani: helyes, dolgoz­hat! S itt kell szólni arról, ami igen megkönnyítené a sze­mélyzeti munkát, s egyben alaposabbá, nagyobb felelős­ségűvé is tenné azt. Arról van szó, hogy a legritkább eset­ben nézik azt meg: ki javasol­ta a siklkasztót, ki a felelős an­nak beállításáért, kinek a mu­lasztását „dicséri” a vissza­élést elkövető szabad garáz­dálkodása. Hiányzik ez szö- vetkezeteinif gyakorlatából, de hiányzik a szövetkezetek fel­sőbb szerveinek munkájából is. P edig erre igen nagy szük­ség lenne, hiszen így ele­jét lehetne venni annak, hogy felelőtlenül, meggondolatlanul, felelős helyékre álítsanak em­bereket. s csak akkor szánják- bánják. amikor megtörténik a baj. Vonják felelősségre azt vagy azokat, akik lehetővé tették, hogy a sikkasztó olyan helyre kerüljön, ahol ismét sikkaszthatott! Két-három ilyen felelősségrevonás után nyilván meggondolnák szö­vetkezeteink igazgatóságai, hogyan is intézzék ezt a mun­kát. De helyes lenne ezt a gyakorlatot megvalósítani azért is, mert akkor maguk a kétes elemek is számolnának azzal, hogy nem egykönnyen furakodhatnak be a szövetke­zetbe, mert ott alapos sze­mélyzeti munlka folyik. De így az a helyzet, hogy aki sehol sem kell, . akit sehol sem ál­lítanak be felelős helyre, az el­megy a szövetkezethez szeren­csét próbálni, s legtöbbször szerencséje is van! Történi már olyan eset, hogy börtön­ből szabadult sikkasztó két. hét után mint egyik szövetkezet pénztárosa tűnt fel1 Aki becsületes, ne legyen előtte zárt kapu! De aki becs­telen, aki már nemegyszer vé­tett a társadalom törvényei el­len, annak ne adjanak alkal­mat arra, hogy ismét vétkez­zék! S ezt csakis alapos, meg­fontolt felelősségtől áthatott szövetkezeti munkával lehet elérni. Több figyelmet kell fordítani erre a megyei, járási szövetkezeti szerveknek is, s nem árt gyakorlatként meg­valósítani egy-egy sikkasztás felderítésénél a sikkasztó aka­ratlan vagy akart pártfogójá­nak szigorú felelősségre voná­sát. — sz — t — Jobb lesz a fagyasztott húsok minősége A vágóhidak már kartondo­bozokba csomagolva szállítják a mészárszékeknek, hentesek­nek a fagyasztott sertéskarajt, lapockát, tarját és oldalast. így a hús szállítás közben nem tö­rődik össze és az üzletek is jobban tudják tárolni. Egy do­bozban például két comb van, amit ha felbontanak, gyorsan el is tudják adni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents