Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

4 ^kfCirlap Eredményes tíz esztendő a körösié tétleni Dóssá Tsz-ben bélét a budakeszi kézműipari bedolgozók vámszedőinek ügyében Megírtuk, hogy a Budapesti X. kerületi Kézműipari Válla­latnál bedolgozó zsinórkészí­tőként működött Wachtel Je­nő, aki először egy körkötő­gépen dolgozott, majd — hogy teljesítményét növelje — Klöpl-gépet vett és ezen ké­szítette a neki kiadott árut. Wachtel később megismerke­dett Stern Ilonával, akivel megállapodtak, hogy újabb Klöpl-gépet vesznek és Bu­dakeszin négy emberrel meg­kezdik a termelést. Wachtelék teljesítménybért kaptak az el­végzett munkáért, az embere­ket viszont alacsony órabérért dolgoztatták. Wachtel és Stern Ilona nem egészen egy év alatt a két bér közti különbözetből 200 ezer forint jövedelemre tettek szert. Hogy manipulációik ne tűnjenek fel a kézműipari vál­lalat vezetőjének, olyan em­bereket is jelentettek be be­dolgozóként, akik semmit sem csináltak, csak a pénzt vették feL A Pest vidéki Járásbíróság most tárgyalta az ügyet. Wachtel Jenőt és Stern Ilo­nát üzletszerűen elkövetett árdrágítás bűntettében mon­dották ki bűnösnek, amiért Wachtelt 2 év 8 hónapi bör­tönre, Stern Ilonát pedig 2 évi börtönre ítélték. Az ítélet kö­telezi Wachtelt és Stem Ilo­nát, hogy fejenként 10 ezer fo­rint vagyoni elégtételt fizes­senek. Az indokolás kimond­ja, hogy az utóbbi időben igen elszaporodtak az árdrágító visszaélések, mely fokozza ezen ügyek társadalmi veszé­lyességét. A két vádlott min­dent elkövetett, hogy meg nem dolgozott, illetéktelen nyereségre tegyenek szert oly formában, hogy az általuk al­kalmazott bedolgozókat — akik közül 16 éven aluliak is voltak — alacsony órabérért szinte éjt nappallá téve dol­goztatták. — De sok görhe máiét meg­ettünk az első esztendőkben! — emlékeznek most vissza a kezdet kezdetére a kőröstetét- leni Dózsa Tsz tagjai. Mert valóban, nagyon ne­héz volt az indulás 1948 őszén. Az egyéni gazdák szántották fel és vetették be akkor a cso­port földjeit, s Magyar Béla még jól emlékszik: kerékpár­ját kellett eladnia, hogy ki tudja fizetni a földmunka árát. Azóta tíz esztendő rohant el fergeteges gyorsasággal, s az idén jubilálni készül a Dózsa Tsz. Sok minden tör­tént ez alatt a tíz esztendő alatt az országban: ellenforra­dalom zajlott le, a régi idők szelétől érintve tömegesen tértek vissza az emberek az egyéni gazdálkodás útjára. De nem így a Dózsa Tsz-be- liek! Itt egyetlen kilépő nem volt, hanem még sokkal job­ban összekovácsolódtak, meg­szilárdultak, mint az acél, amely rendületlenül állja az idők viharát. Végérvényesen és örökre a szocialista mező- gazdaság mellett szavaztak, s nincs olyan erő, amely letérít­hetné őket erről az útról. — Én tűzbe mennék a szö­vetkezetünkért! — mondja Farkas János. — Pedig nem akartam belépni. Dehogy akar­tam! Emlékszem, amikor az elnökünk, Berta Mihály agi­tált, azt mondtam neki: „tu­dom én jól, hogy csak a lo­vamra pályáztok”. Aztán mégis beléptem 1949-ben. Ha­nem elmondhatom, érdemes volt Csak szét kell nézni a laká­sában Farkas Jánosnak — a régi cselédembernek — s bár­ki megállapíthatja ezt maga is. Csiszolt üvegű, halványzöld konyhabútor a konyhában, új rekamié a szobában. Pattogó zene szól, egy pompás rádió szolgáltatja — azt is mostaná­ban vették. Farkas János két fiával és egy 15 éves lányával dolgozik a tsz-ben. Talán so­kan el sem hiszik: tavaly 95 mázsa búzát, 45 mázsa árpát, 70 mázsa kukoricát, 5 mázsa cukrot, 18 ezer forintot, zabot, mákot, takarmányt és tüzelőt kaptak. Ezenkívül még övék a háztáji gazdaság termése. Van háztáji tehenük, hízójuk, több malacuk. S nem csupán a Farkas­családra jellemző az ilyen nagy jövedelem, hanem a többiekre is. Majd minden tagnak van kerékpárja, Mi­hály Sándor és Határ Mihály pedig most vásároltak motor- kerékpárt. Az 59 család közül mindössze háromnak nincs háztáji tehene, mindegyikük 2—3 hízót ölt a télen, s emel­lett még el is adott ugyaneny- nyit. Vannak szövetkezetek, ahol a tagok csak a háztájival tö­rődnek, mondván: ez igazán az övék. Hanem a Dózsában a közös gazdaságot nem hanya­golják el. A ragyogó tisztasá­gú istállókban ott sorakozik 44 darab, 12—14 litert adó, jól gondozott tehén, 47 növendék­marha, 50 hízó, 82 süldő, 19 anyakoca és 178 darab kisma­lac. Gazdasági eredményeik­re jellemzőek a tavalyi ter­mésátlagok: holdanként 14,7 mázsa búza, 18 mázsa őszi, 12 mázsa tavaszi árpa, 12 má­zsa borsó, 28 mázsa csövesku­korica és 166 mázsa cukorré­pa. Tíz esztendő e nagyszerű gazdasági fejlődésénél azon­ban még nagyszerűbb az a fejlődés, amelyen az emberek mentek itt keresztül. Akár késre mennének a termelőszö­vetkezetért, az ő termelőszö­vetkezetükért. Elmúlt már az az idő, amikor úgy vélték, a szövetkezeti élet nem sokban különbözik a régi cselédsors­tól. Elmúlt már az az idő, amikor (ha egyáltalán érde­kelte őket), úgy kérdezték az elnöktől: mikor vetteted el az árpát? Ma azt mondják: mi­kor vetjük már el? Közgyűlés elé viszik, ha valaki kitör egy kis fát és hosszasan méltat­lankodnak ekkora gondatlan­ság, nemtörődömség láttán. Mert mindegyikük gazda itt. Mindenki egyformán sajátjá­nak érzi a nyolcszáz holdas birtokot, a jól felszerelt gaz­daságot, a nagyszámú állat- állományt. És mert mindegyi­kük gazda, mindegyikük gon­dolkodik azon, hogyan lehetne még többet termelni, még vi­rágzóbbá tenni a szövetkeze­tét. Egyikük sem azon ügyes­kedik, hogyan húzhatná ki magát a dologból, hanem hogy idejében elvégezzék a mun­kát. Szigorú fegyelem ural­kodik a munkacsapatokban. A tagság maga határozza meg, mikor legyen a munkaidő kez­dete és vége. De ennek betar­tását aztán mindenkitől meg­követelik. Közösen tervezgetnek, mi­lyen is legyen náluk az a belterjesség Egyet bizonyosan tudnak: ugyanazon területen kevesebb befektetéssel többet kell ter­melni. Mármost, ha ez géppel érhető el, akkor gépeket vesz­nek igénybe, ha nem, akkor kézi erővel termelnek. Régen Itt nagybirtok volt. Mint volt cselédemberek, jól tudják, hogy a földbirtokos azt ter­melte, ami nagy jövedelmet hozott. Emlékeznek, Hartyáni annak idején állatokat tartott, s magot termesztett. Ök is erre tértek rá. Eleinte próbálkoztak ugyan kertészkedni, de ez nem járt haszonnal, hát abbahagy­ták. Ellenben jól kifizetődik a tejtermelés, a hizlalás, a cu­korrépa- és magtermelés. Az idén is bevetnek 35 hold föl­det cukorrépával, 30 holdat pedig beültetnek B—2-es ta­karmányrépával. A takar­mányrépa magvából 10 ezer forintra számítanak holdan­ként, s nem is igényel túl sok munkát. Húsz holdon borsót vetnek, úgy számolják, 12 má­zsás átlagot elérnek. Igaz, ezért nem kapnak tízezreket, de a ráfordítás is kevés. Ügyesked­nek is egy kicsit a következő­képpen: tavaszi árpájukat ve­tőmagként adják át az állam­nak. így a cserébe kapott ár­pán kívül — ami takarmányo­zásra ugyanúgy megfelel — kapnak még mázsánként 40 forintot is. Tehát nem 220, ha­nem 260 forintot ér egy mázsa árpájuk. Bár szigorúan megkövetelik mindenkitől, hogy teljes oda­adással dolgozzék, a tsz veze­tősége arra törekszik: évről évre csökkenjen a kézi munka mennyisége. A tsz gazdasági és pártveze­tősége nagy gondot fordít az ifjúságra is, mivel eok fiatal dolgozik a szövetkezetben. Van saját futball- és röplabdapályájuk, kultúrtermük, s ott különböző társasjátékok. A kulturális alapból a meglevő cimbalom mellé most vettek egy tangó­harmonikát 3400 forintért. Sa­ját zenekart akarnak alakí­tani, hogy a tízéves évforduló­ra, meg a lakodalmakra le­gyen, aki húzza a talpalá- valót. Mert sűrűn adódik itt lakodalom. Szerelmek szövőd­nek és házasságok köttetnek a fiatalok között. Nem kell attól tartani, hogy újabb tíz-húsz esztendő múlva nem lesz után­pótlás, ha kiöregszik a Dózsa Tsz jelenlegi tagsága. Szebelkó Erzsébet ŐRIZZÜK EMLÉKÉT Dabason, az úgynevezett centenáriumi temetőben nyug­szik Kossuth Lajos édesapja, A dabasiak nem feledkeztek el emlékéről, március 15-e alkalmából rendbehozták a sír­hoz vezető útat, a sírt, és a sír környékét is s koszorúzási ünnepséget is tartottak. EMLÉKEK KÖZÖn LAPOZGATVA L enin válogatott munkáit lapozgatom Vecsésen egy kicsiny házban. S ahogy forga­tom a könyvet, ezt a dátumot olvasom: kiadták 1934-ben, a SzovjetunióbanS előke­rülnek a féltve őrzött, az ül­döztetések idején titokban for­gatott írások: A szocializmus kiskátéja 1899-ből, a forradal­mi kormányzótanács rendeletéi. A Tizenhármak bűnpere, s még sok más ... Mind meg­annyi történelem! tiendvai József elvtársat, e történelmi kor egyik szaka­szának tevékeny résztvevőjét, a féltve őrzött ritkaságok tu­lajdonosát hallgatom, i' •k M int fiatal katona 1915-ben kóstolt bele a therezien- stadti várfogság gyötrelmeibe. Hogy miért került ide a szo­cialista eszméket hirdető ifjú? Lazításért! S amikor 1917 nyarán am­nesztiát kap, és a várbörtön ajtaja kinyílik előtte. ez nem szabadulást jelent a számára. Frontot jelent, esetleg halált. Megszökik. Első útja elvtár­sakhoz vezet. Ismerkedik a Galilei-körrel. Röpiratokat sok­szorosít, amelyeken ez áll: „Katonatestvérekhez!" S ami­kor a Galilei-kör néhány tagját letartóztatják, Kelen Jolán la­kásán folytatják a munkát. 1918-ban, egy szeptemberi napon a katona- és munkás- tanács a Reáltanoda utca egyik házában tartott illegális gyűlést. A szervezkedést lelep­lezik — egy háztetőn keresztül menekül a szomszédos Frank­lin nyomdába... ★ a Tanácsköztársaság kiki- áltása után, március 24- én részt vesz a nemzet­közi vörösezred szervezésébep. Frontra kerül, az erdélyi ha­tárra. Utána a csehszlovák front következik. A csehek akkor akartak betörni Salgó­tarjánba, de visszaverték őket és május 29-én délelőtt meg­kezdődött a vöröshadsereg dicsőséges felvidéki offenzí- vája. Délben 12-kor már ott álltak Losonc főterén. — Losonc bevétele után bal- dahinos, mennyezetes ágyban pihentem ki magam. Forgács grófék kastélyában — mond­ja mosolyogva. A pihenő után ismét kikerül a frontra. Hatvanba rendelik és rábízzák a 69-es vörös­ezred dandárparancsnokságát. S nemsokára jön a parancs: térjen vissza!... Vége! Min­dennek vége! •k j vörösezred rohamosztag- Ai parancsnokának el kell hagyni az országot. S elkö­vetkezett az emigrációs évek küzdelme ... Berlinben tagja a Német Kommunista Párt­nak. Hamburgban részt vesz a Kapp-puccs leverésében ... aztán Dánia, Hollandia, 1924 őszén ismét Berlin. Ekkor Pieck és Thälmün elvtársak szemináriumát hallgatja. Mint lakatos, alkalmi munkákból tartja fenn magát. Hitler ura­lomra jutásakor elhagyja Né­metországot. Párizs. A Fran­cia Kommunista Párt tagja, és megszervezi az emigránsok otthonát. Majd újabb stációk követ­keznek: Svájc. Bécs. 1937 őszén illegálisan visszatér Ma­gyarországra. Újpesten na­ponta be-betér egy cukrászdá­ba. melynek Tihanyi Miklós a tulajdonosa. Itt találkoznak illegálisan a kommunisták, in­nen viszik szét a röpiratokat a közeli gyárakba ... ... Húsz éve él Vecsésen. 1944 őszén, amikor Vecsés senki területe lett, amikor mindenkinek el kellett hagyni a községet — ő maradt. És amikor a németek fel akarták robbantani a katolikus templo­mot, a kommunista Lendvai József vágta el utolsó perc­ben a nyújtózsinórt... ★ a vecsési autóbuszon egy Aa idős. sovány férfi utazik Pest felé. A Váci úti Kazán­javító Vállalat felé visz az útja. A március 21-i ünnepség­re siet. ú-osszú éveik óta erre a napra mindig őt hívják meg régi munkástársai. Az idős. őszes Lendvai József, a Ta­nácsköztársaság rohamosztag- parancsnoka feláll a szónoki emelvényre, és talán így kez­di ..; — Amikor mi, fiatal kom­munisták harminckilenc év­vel ezelőtt ... Hernádi Magda 1958. MÁRCIUS 22. SZOMBAT Cf ilni, Színház, Qrúdalúm­ELOZETES JELENTÉS Rövidesen nálunk is bemutatják a Múló évek című érde­kes szovjet filmet. «nimHiiiiiiiiiiitiimintnmtitHiiiimtitiiiiiiiiiiiiitiiiiitiiiiiu» Beszélgetés Láng Györggyel, a seneóriások életrajz-irójával Láng György író és muzsi­kus. Sok oldalú mindkét hiva­tás területén. Mégis mint a nagy zeneművészek életrajz­írója, a vérbeli portréírók él­vonalában biztosít magának helyet. A nemzetközi zenevilág mint kiváló zeneesztétát és tu­dományos kutatót tartja szá­mon. Kivételes zenei tehetségé­vel már igen korán feltűnik. Tizenhat éves, amikor Siklós­nál tanul, és amikor leteszi az érettségit, Kodály tanítványá­vá lesz, aki zeneszerzésre ok­tatja. De már mint zeneakadé­miai növendék belesodródik az illegális mozgalomba. Titokban a munkásotthonok énekkarát tanítgatja, előadásokat tart külvárosi gyűléseken. Előfor­dul, hogy az előadóterembe be­nyomuló rendőrség elől kény­telen az ablakon át menekül­ni. Diplomaszerzésének azon­ban semmiféle rendőrség sem tudja útját állni, de érvénye­sülését annál inkább gátolják. Néhány kitűnő kompozícióval ugyan nevet szerez, tekintélyes zenekarokat vezényel, s elvét­ve tanárkodik is, de végül mégis csak külföldre menekül politikai ellenségei elől. Nem adja fel a harcot. Külföldön még többet tanul és tudomá­nyos kutatómunkát végez. 1940-ban visszatér, s napvilá­got lát a nemzetközi zenetörté­net egyik legragyogóbb élet­rajzmüve, Bach regénye, „A Tamás-templom karnagya“. New York hetvenezer dollárt kínál a mű amerikai kiadatá­sáért, de erre már nem kerül­het sor. Hitlerek közbeszólnak Lángot internálják, majd Mauthausenbe viszik. A Szov­jetunió felszabadító csapatai még életben találják, de a ki­váló zenetudós súlyos beteg. Ez erősen akadályozza zenei mű­vek alkotásában, az írás köny- nyebben esik. Miután jó szép­író, elkalandozik a színpadra is. (A Belvárosi Színház mu­tatja be „Akik túlélték“ című háromfelvonásos kamarada­rabját, a Renaissance Színház pedig egy Dosztojevszkij dra- matizációját, a „Két férfi az ágy alatt“ című vígjátékát.) Ugyanekkor egy kétkötetes ze­nei kulcsregényt ír, majd visz- szatér legnagyobb szerelméhez, a zenei életrajzíráshoz és 1948-ban napvilágot lát a világ első Bartók életrajza. "Vias­kodva egyre súlyosbodó szív­bajával. nap mint nap kijár az üzemekbe s csaknem minden ideiét a munkás-énekkarok ne. velésével tölti. Utoljára Sztá- iinváros zenei életének irányí­tásával bízzák meg, de orvosi beavatkozásra ezt a munkáját félbe kell szakítani. Ekkor minden erejével és ügyszerete­tével az életrajzregény-írás felé fordul.- Befejezés előtt áll Beetho. ven regénvem — mondja —, mely a hallhatatlan zeneköltő ifjúkorával foglalkozik. Hu­szonnégy évi kutatómunka eredménye ez a könyv. Fényt derítek arra, hogy mily nehe­zen bontakozott ki ennek az utolérhetétlenül nagy zeneköl­tőnek zseniális alkotótehetsé­ge. — Befejeztem húsz íves Haydn életrajzomat is, mely a jövő évi 150-ik jubileum alkal­mából jelenik meg díszkiadás- bati. Tulajdonképpen már évekkel ezelőtt írtam egy ki­sebb Haydn életrajzot, de a ki­adóvállalat helyesebbnek tar­totta, ha annak anyagát széle­sebb alapokon dolgozom fel. A Haydn mű népszerű formában megírt tudományos jellegű írás, melyhez minden létező dokumentumot összegyűjtöt­tem. Mint tudvalevő, Haydn tartózkodását megosztotta Ma­gyarország és Ausztria között. Kutatásaim nyomán fény de. rült arra is, hogy hogyan és milyen körülmények között ke. rült sor Haydn holttetemének megcsonkítására. Eigy fanati­kus tanítványa többekkel együtt az alig elföldelt Haydn holttetemét éj idején kiásta, levágta fejét és azt bearanyoz­va ereklyeként elrejtette. Erről sokáig senki sem tudott. Ké­sőbb. amikor Eszterházyék Haydn tetemét hazahozatták és Kismartonban a koporsót fel­nyitották, megdöbbenve ta­pasztalták, hogy a Haydn- csontváznak hiányzik a feje. Két ország rendőrsége nyomo­zott az eltűnt fej után. A fa­natikus fejrabló végre is beval­lotta tettét és Eszterlházy ha­talmas összeg fejében azt meg­vásárolta tőle. így került vég­re Haydn feje is a kismartoni kápolnába. A magyar közvéle­mény (melyet a holttestcson­kítás eléggé felháborított) és Eszterházy is most már meg­nyugodott. Én azonban mun­kám megírása közben levelet kaptam Otto Helmuth profesz- szortól, aki bizonyítékokat tárt elém arra vonatkozólag, hogy Eszterházyt becsapták és egy hamis fejet adtak el neki, az eredeti Haydn-koponya ma is Bécsben van. Láng György egyébként már egy ifjúsági regényén dolgo­zik, melynek a zenéhez vajmi kevés köze van. A címe: „Édes mama“, egy felbomló házas­ságról szól, melyben az egy­mással szemben álló szülők ■között morzsolódik a gyermek élete. Mai regény, mely az el­lenforradalmi időszakot is fel­öleli. „A Tamás-templom kar­nagya“ című háromkötetes Bach életregény újrakiadatá- sát most tavaszra. legkésőbb nyárra tervezi az Ifjúsági Könyvkiadó. Láng Györgyöt is erősen foglalkoztatja az életrajzre­gény és tanulmányírás fölött most folyó izgalmas polémia. — Azt hiszem, hogy igen sokban Szabolcsi Miklósnak van igaza. Semmiesetre sem lehet helyeselni azokat az írás­műveket, melyek csak p’.ety- kálkodnak egy nagy író életé­ről, kifejezetten érdekességhaj- hászók és ebből a célból nem riadnak vissza a hálószobatit­kok szellőztetésétől sem. Kalotai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents