Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

MEGYEI kfCirhw 1958. MÁRCIUS 22. SZOMBAT A kormány szóvivőjének nyilatkozata (Folytatás az első oldalról) landó ENSZ-küldöttsége ve­zetőjéhez írt leveléről. Cabot Lodge úr a múlt hó<- napban levelet juttatott el New York_i missziónk veze­tőjéhez. amelyben informá­ciót kér bizonyos magyar személyek sorsáról. Csodála­tos módon azonban ezek a sze­mélyek valamennyien alkot­mányellenes s népellenes bű­nöket követtek el az ellenfor­radalom ideién. E személyek ügye kizáró­lag a magyar hatóságokra tartozik, és jogosan te­kintünk belügyeinkbe való beavatkozásnak minden olyan kérdést, ami bár­milyen módon befolyá­solni igyekszik az illetékes magyar szervek döntését. Ezután a szóvivő azzal kap­csolatban mondta el vélemé­nyét, hogy az Egyesült Álla­mok külügyminisztériuma március 15-e alkalmából nyi­latkozatot tett közzé. — Ez a nyilatkozat bel­ügyeinkbe való újabb illeték­telen beavatkozási kísérlet — hangsúlyozta Gyáros László, i— Nem tudni, milyen elkép­zelés alapján véli magát ille­tékesnek az Egyesült Államok külügyminisztériuma, hogy a magyar nép nevében beszél­jen, Felelős magyar vezetők több ízben leszögezték, hogy kormányunk minden or­szággal — az Egyesült Ál­lamokat is beleértve — normális kapcsolatok meg­teremtésére törekszik. Természetesen a magyar kor­mány álláspontja mindig az volt. hogy a más országokkal való viszony megjavítását cél­zó törékvés és szándék köl­csönös legyen, A szóba nfor- gó beavatkozási kísérlet vi­szont azt mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya nem törekszik hasonló szel­lemben a kapcsolatok megja­vítására. Nem telik örömünk abban, hogy állandó vita ink- legyenek a világ vezető ka­pitalista nagyhatalmával, és mi nem keressük erre az al­kalmat. De a leghatározottabban visz- szautasítunk a bel­ügyeinkbe való beavat­kozásra irányuló minden kísérletet. Arra a kérdésre, hogy Ma­gyarországon is átadják-e a mezőgazdasági gépállomásokat a termelőszövetkezeteknek, a szóvivő elmondotta, hogy a Szovjetunióban sem a gépállomásokat, hanem a gépeket adják át a kolho­zoknak, a gépállomásokat pedig fokozatosan átszer­vezik. A szocialista országok külön­böző adottságait mindenkor figyelembe kell venni. A Szov. jetunióban a mezőgazdaság szocialista átszervezése már 25 évvel ezelőtt befejeződött, nálunk még alig ^agyunk túl az átszervezés kezdetén. A mi gépállomásainkra még jó né­hány esztendei munka vár, hogy elvégezhessék — a mi viszonyainkhoz mérten — azt a munkát, amely a Szovjet­unióban már befejeződött. Egyébként nálunk kor­mányhatározat biztosítja, hogy a jól működő terme­lőszövetkezetek traktoro­kat és egyéb mezőgazda- sági gépeket vásárolhas­sanak. — Igaz-e. hogy a Vatikán több magyar papot kiközösí­tett? — hangzott a következő kérdés. — A pápa őszentségével nem állok levelezési viszonyban — hangzott a válasz. — Ilyen ér­tesítést tőle nem kaptam, de tudomásom szerint legújabban sem a magyar kormányhoz, sem a püspöki karhoz nem ér­kezett hivatalos értesítés vati­káni kiközösítésekkel kapcso­latban. Ismeretesek azonban azok a híresztelése^, amelyek szerint a Vatikán magyar pa­pokat egyházi szankciók alkal­mazásával fenyeget. Nyilván­való, hogy a M'agyar Nép- köztársasággal szemben ellen­séges politikai szándék vezeti azokat a vatikáni köröket, amelyek ezt az üldözési kam­pányt irányítják és szervezik. Több máW'külpolitikaf tár­gyú kérdés után belpolitikai kérdésekre válaszolt a szóvivő. Egyebek között elmondotta, hogy alaptalanok azok a hí­resztelések, amelyek szerint a békekölcsömsorsolások módsze­rében változások történnének. Változatlanul érvényes a minisztertanácsi határozat, amely megszüntette a bel­földi államkölcsönök kibo­csátását. Ez a határozat kimondta azt te, hogy a kibocsátott béke­kölcsönöket egységesen 1974 december 31_ig kell sorsolás útján visszafizetni, s Ugyanez vonatkozik a kamatozó kötvé­nyekre is. Gyáros László a továbbiak­ban beszámolt a Miniszterta­nács március 20-i üléséről. A Minisztertanács első na­pirendi pontként a mű­szaki oktatás problémájá­val foglalkozott. A kormány olyan határozatot hozott, hogy az általános is- kolákbfen és a gimnáziumok­ban meg kell kezdeni a mű­szaki képzés elemeinek beve­zetését. Módosított és kiegészített a Minisztertanács egyes korábbi állategészségügyi rendelkezéseket, majd fá­sítási kérdésekkel foglal­kozott, A Minisztertanács felhatal­mazta a külügyminisztert, hogy tárgyaljon a Zágráb­ban felállítandó magyar fő­konzulátus ügyében, s a kormány végül folyó ügye­ket tárgyalt — fejezte be nyilatkozatát Gyáros László. Vasárnap választ Jugoszlávia Tito elnök múlt vasárnapi választási beszédével Jugo­szláviában véget ért a mint­egy két hónapig tartó Igen élénk választási hadjárat. Va­sárnap, március 23-án több mint 11 millió választó járul majd az urnákhoz, hogy meg­válassza a nemzetgyűlés szö­vetségi tanácsának 301 képvi­selőjét. Három nappal később pedig, március 26-án a járási népbizottságok 6229 tagja dönt majd a nemzetgyűlés másik háza — a termelők ta­nácsa — képviselőinek meg­választásáról. A választások után egy hó­nappal az újonnan megválasz­tott 517 képviselő részvételé­vel az új nemzetgyűlés meg­kezdi munkáját. Zűrzavar Szaud-Arábiában A Reuter jelentése szerint az arab hírügynökség csütör­tökön megbízható forrásokra hivatkozva jelentette Aden- ből, hogy ott Szaud király kö­zeli lemondására számítanak testvérbátyja, Mohamed javá­ra. A jelentés szerint Fejszál herceg, trónörökös, aki egyben miniszterelnök és külügymi­niszter, hétfő óta háziőrizet­ben van. A lottóhúzás nyerőszámai: 6, 37, 41, 6Ö, 79 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság pénteken délelőtt 10 órakor a kaposvári Vörös Csillag Filmszínházban ren­dezte meg a J2. heti lottósor­solást. Mintegy 3 900 000 szel­vény érkezett be, eg.v nyerő­osztályra tehát körülbelül 1 450 000 forint jut. A szoká­sos előkészületek után a kö­vetkező számokat húzták ki: 6. 37, 41, 60. 79. rmnap 1958. március 22, Beáta napja. A Nap kél 5,44 órakor, nyugszik 17,59 órakor. A Hold kél 6,23 órakor, nyugszik 20,15 órakor. Várható időjárás ma estig: Erősen felhős idő, sok helyen havazás és hófúvások. Élénk, helyenként erős nyugati szél, a hőmérséklet keleten csök­ken, nyugaton alig változik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet szombaton plusz 1—2 fok között. Távo­labbi kilátások: az éjszakai fagy erősödése valószínű. A magyar kormány-és A magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjai — dr. Münnich Ferenccel, a Minisz­tertanács elnökével az élen — pénteken délelőtt Suhl váro­sának hagyományokban gaz­dag nagyüzemét, a Simson közlekedési eszköz- és készü­lékgyárat látogattájz meg. A gyár kapujában az úttörők vi­rágcsokrokkal fogadták a kül­döttséget és kisebb ajándéko­kat nyújtottak át a magyár párt- és kormányküldöttség vezétőjéhéR.“í!zt' követőén drr Münnich ' Ferenc Otto Grote- wohllal együtt ellépett az üzem munkásőrségének fel­sorakozott egységei előtt, majd az üzem dolgozóihoz fordulva, rövid beszédben fe­jezte ki afeletti örömét, hogy a magyar párt- és kormány- küldöttség ellátogathatott ide, a Német Demokratikus Köz­társaság fontos ipari központ­jába, amelynek gyártmányai — a Mopedek, a motorkerék­párok és a vadászfegyverek — Magyarországon is keresettek. A Simson-üzem igazgatósá­gának villásreggelije után — amelyen Messel, a gyár igaz­gatója ' beszámolt az üzem .törtéoetéröl„és.. fejődéséről — a magyar .párt,-, és, kortpány- , küldöttség nérrtét vendéglátói­nak kíséretében megtekintette a gvár több üzemét. Dr. Mün­nich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke elbeszélgetett a munkásokkal, érdeklődött a munkamenet iránt és elisme­rését fejezte iki a magas tech­nikai fejlettség felett. A Sim- son-gyárban tett látogatás vé­geztével az üzem igazgatósága egy ragyogóan kék Mopedet, a gyárról szóló képes albumot, valamint egy remekbe készült vadászfegyvert nyújtott át ajándékként a magyar kül­döttségnek. A magyar párt- és kor­mányküldöttség ezután részt vett a Suhl keíüfeti tanács, va­lamint Németország Szocia­lista Egységnartja kerületi ve­zetősége által az oberhofi Thälmann Házban adott ebé­den, majd megjelent a Suhl főterén, a Marx-Platzom ren­dezett nagygyűlésen. — A TANÄCSKÖZTÄIU SASÁG harminckilencedik évfordulójának és a KISZ fennállásának egyéves évfor­dulója tiszteletére a szobi KISZ-szervezet és a kultúr­otthon ma délután öt órakor műsorral egybekötött ünnep­séget rendez a szobi művelő­dési házban. — HÉTFŐN a Budapest Varieté megyénk két városá­ban is vendégszerepei. Nagy­körösön délután, Cegléden pedig este mutatják be az így fest Pest című nagy­sikerű műsorukat. — A SZOT és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság szer­vezi a moszkvai repülőgép- társasutazásokat, — 1951 ÓTA TÖBB MINT NÉGYSZERESÉRE emelke­dett az évi fásítás. Emlék­plaketteket, érmeket és 100 000 forint jutalmat oszta­nak ki a tavalyi fásítás leg­jobbjai között. ífjf W-gELENTIK^ A Nagyvásártelepre pénteken reggel 21 vagon és nyolc teher­gépkocsi áru érkezett, ebből kilenc vagon burgonya, hat va­gon zöldáru és három vagon to­jás. A havazás és a hófúvás el­lenére valamennyi élelmiszert szállító vonat idejében befutott. A KÖZÉRT zöldséges boltok­ban új ára van a kelkáposztá­nak, a téli karalábénak, a salátá­nak és a zöldhagymának. A kel­káposztát kilónként 3.20, a kara­lábét 1.50* a S&látát fe(i£hK£nt 3.60 forintért, a zoldhágymát csomón­ként 80 fillérért árusították. A magánkiskereskedők a tisztított parajt kilónként 9—9.20 forintért adták. Vágott baromfi mérsékelt mennyiségben volt a piacokon, az őstermelők kilónként 1—1.50 forinttal emelték az árakat. C GARAMI LÁSZLÓ: Ami összefogja az embereket Szombat délelőtt. A nap nevet az égen, mint­ha tavasz vagy nyár lenne, de a hó dacos: hiába simogatja a napsugár, nem olvad. De érik már a tavasz: a föld felengedett, hat-nyolc ember ingre vetkőződve nagy igyeke­zettel ásót forgat a tanácsházá­val szemközt. Azám, a tanácsháza! Nagy, emeletes épület, nem is tudom, miért a nyolcszáz lel­ket számláló községnek ilyen... Miközben lesúrolom cipőmről a vendégmarasztaló sarat a lépcsőn, forgatok is a fejem­ben egy-két gondolatot a bü­rokráciáról és a túlnövesztett igazgatási apparátusról. Kár volt azonban előre spe­kulálni! Odabenn Martin Friedrich polgármester elmondja, hogy csak hárman dolgoznak itt, összesen két Szobában. És a többi helyiség? — Majd megmutatom... — mondja a Bürgermeister, de előbb néhány szóval képet raj­zol községéről. Elmondja, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság meisseni járásának egyik közepes nagyságú közsé­gébe érkeztem, de ez a község arról nevezetes, hogy itt ala­kult először ebben a járásban termelőszövetkezet (ahogyan itt nevezik, rövidítve „LPG“), de ma már tagja a Genossen- echaftnak a falu 85 százaléka. És sorolja a számadatokat: — Nyolcszáz hold földje van a szövetkezetnek, kétszázhu- szan dolgoznak benne, van 502 szarvasmarhájuk, ebből 225 a fejőstehén, van ezenkívül szer disznajuk, 35 lovuk, 200 birká­juk és 1100 tyúkjuk,.i M Indent jegyzek, már csak udvariasságból is, csak két dolgon csodálkozom. Elő­ször: jól tájékozott ez a tanács, elnök, hogy papír nélkül iffy „köpi“ a termelőszövetkezet adatait; másodszor pedig: a nyolcszáz holdból hogyan tar­tanak el ennyi állatot? De az elnök csodálkozik, hogy csodálkozom. — Magam is szövetkezeti tag vagyok — mondja, és hoz­záteszi még: — Rossz gazda az, aki nem tudja, mi mindene van saját gazdaságában! Erre nem lehet mit válaszol­ni. Hisz valóban ez a termé­szetes ... Azt csak nem vethe­tem ellene, hogy nálunk bezzeg vannak — nem tanács, ha­nem termelőszövetkezeti elnö­kök is, akik okuláré és papír után kutatnak, ha felelniük kell hasonló kérdésekre. De csitt! így szokott ez len­ni: mindig a más rétje a zöl­debb. Pedig bizony lesz itt még olyan, ami meg nálunk, Magyarországon jobb és szebb. Várjuk meg a végét! — Hát akkor nézzük meg, mi is van ebben a nagy. épü­letben! — emelkedik fel a ta­nácselnök és vezet szobáról szobára. És most jön a meglepetés: a nyolcszáz lakosú községnek olyan bölcsőde-óvoda-napközi „kombinátját“ rejti magában ez az emeletes ház, hogy ná­lunk akármelyik város megiri­gyelhetné — és joggal, Egyik szoba a másik után. Parketta mindegyikben és fa- latnyi ágyak, asztalkák, mos­dók, fogasok, vécék, szekré­nyek, székek. Mint a héttörpék birodalmú. báni — Most csak a napközi üze­mel — mondja a Bürgermeis­ter. — Tél van, az asszonyok ilyenkor ráérnek. Dologidő­ben azonban..; Hát, néha nehéz ármunka a szomszédos két szobában.., Túl hangosan döngicsélnek az apró méhecs­kék! Nehéz elszakadni innen, a gyermekek közül. Nem csodá­lom már, hogy Hófehérke oly hosszú ideig maradt a törpék­nél, elhiszem, ha ott is ilyen új, szép, tiszta, barátságos volt minden... De menni kell tovább, mert a termelőszövetkezetet is meg akarják mutatni. Nem büsz­keségből, de ha már magyar vendég jár Jahna községben, hát lásson, halljon mindent. T apossuk a tavaszt lehelő földek mellett a sarat. Uj marhaistállók, silók, ser­tésnevelők ... Szép, szép, de ilyesmi van nálunk is jócskán. Azután benyitunk a marha­istálló melletti épület ajtaján (érdekes, itt minden ajtó nyit­va van, úgy látszik nem kell félnvök a ragadós kezű embe­rektől). — Ez itt az állatgondozók fürdője — mutatja a tanácsel­nök. — Három kád, három tus, természetesen melegvíz­zel. Hm... Ha ez neki egészen természetes, akkor nekem is legyen az. így csak ennyit mondok: — Szép... Honnan veszik a vizet? A Bürgermeister csodálko­zik: — Hát honnan vennénk? A vízvezetékből. Megcsavarja a falon a csa­pot, csurog a víz. Ilyen bizonyíték ellen szót sem szólhatok. — És a házakba, a lakóhá­zakba is bevezették a vizet? A Bürgermeister méginkább csodálkozik. — Hát miért ne vezettük volna be?! Kényelmesebb, mint a kútből húzni, és cipe- kedni vele ... Visszakanyarodunk a ta­nácsháza felé, belépünk a „tejházba”, Tejház — Milchhaus. Ez a neve. Különálló, remek kis épület, itt tárolják a fejögé- peket (elektromos árammal működnek), a szeparátorokat, a köpülőket, és isten tudja, még mi mindent. — És kézzel nem is fejnek már? — De igen. A gép után az utófejést kézzel végezzük. De a munka javát a fejőgép vég­zi. Néhány lépéssel arrébb, ott, ahol az emberek ásnak — még egy különálló kis épület vár ránk. — Ez a fürdő — mutatja az elnök, és megint előremegy, hogy mutassa az utat. — Már láttunk egy fürdőt! — vetem közbe, gondolva: té­ved. — Az az állatgondozóké volt, ez pedig a falué. í tballagunk a kazánházon. -AL Mosf éppen hidegek a hatalmas hengeres tartályok, szombat délelőtt van. ez szün­nap. Délután és vasárnap: a csúcsforgalom ideje, és a fűtő bácsinak is ki kell szusszanta­nia magát, egész heti munka után. Innen egy folyosőfélére ke­rülünk. Négy ajtó jobbra, négy balra. Az egyik oldalon négy kád, a másikon négy tus. A fürdés 70 pfennig, a tus 40. (Forintban körülbe­lül 3,50, illetőleg 2 forint.) — Szép — mondom ismét, és megcsípem a karomat, ti­tokban, ne lássák. Egy falu­ban két fürdő?! Elgondolkoztató. Mi hasznosabb? Elkápráz­tatni a termelőszövetkezeti tagokat és a kívülállókat a havonta vagy évente kiosztott pénzek, termények összegei­vel — vagy gondoskodni ar­ról, hogy a közös munkán, a közös termelési érdeken kí­vül legyen más is, ami össze­köti az embereket? A Wasserleitung — a vízve­zeték — csőhálózata, a gyer­mekkert apró asztalkái-székei, a fürdők fehércsempés kádjai, a mosoda három mosógépe (mert természetesen mosodá­juk is van, amelyik kilóra mos az egész falunak), olyan kö­telék lehet, és olyan kötelék is, amelyik a munkán túl egy- befüzi ezeket a szorgalmas pa­rasztokat. Igaz, nem látható kötelék, hiszen a vízcsövek a föld alatt, a falban rejtezkednek, de erő­sebb minden láthatónál. Még a mosodában vagyunk, amikor a tanácselnök meg­jegyzi: — Baj azért van itt is: tud­ja, néha olyan szutykos inge­ket, gatyákat hoznak be, hogy... És mutatja, mint emelkedik a gyomra. Tehát itt sem megy minden egyszerre, Van már fejőgép, fürdő, trágyarakógép — hogy az embereknek ne kelljen a vasvillával térdig trágyalében álhiiok — mosoda, gyermek­kert, két teherautó és sok más minden, de az igazi, mély, lel- kekbe ható kultúra csak ez­után jön. Ez az alap, a tech­nikai előfeltételek, a többi er­re épül majd. És ez az építés lassúbb lesz, mint ahogyan az új istállók, a fürdők, a tejház és a többi felépült. JT ijövet az egyik ásogató ÍV ember megszólít (kide­rült, hogy bővítik a fürdőt, annak az alapjait munkálják), méghozzá magyarul: — Az elvtárs Magyarország­ból jött? — Igen. — Mi is odavalók voltunk. Baranyából telepitettek ki. Már törve beszél csak, de látom, jó szívvel ízlelgeti a rég nem hallott és mondott sza­vakat. — Jöjjön el hozzánk, aztán nézze meg, hogy élünk. Majd elmesélheti otthon. Ez az utolsó jahnai állomás: Bődi Johann (így mutatkozott be) háza. Olyan félig emeletes, mint a legtöbb épület. Földszintes tu­lajdonképpen, de errefele a padlásteret is beépítik, szabá­lyos manzardlakásokat képez­nek benne. A tanácselnök tüntetőén megcsavarja a konyhában a csapot. Három szobába kukkantok be a „földszinten“. Szépek, jól bútorozottak. Ilyen világos- fényes német hálószobákért állnak sorba minálunk a bú­torüzletek előtt a vevők... A padlástérben két szoba, az öre­geké. De maradt még hely a padláson a búzának, kukoricá­nak, és a sonkáknak is (télen itt tartják). Bődi Johann büszke, ragyog az arca. — Tetszik? — Nagyon. Boldogan élnek itt? — Láthatja. De azért idén hazalátogatunk egy-két hétre. Lakodalomra. Most már lehet.„ B úcsúzáskor csak egyet kér­dezek még a Bürger- meistertől: — És minden falu ilyen ma­guknál? Nevet, mintha várta volna már ezt a kérdést. — Nem, nem mindegyik. Van olyan község is, ahol nincs vízvezeték, se fürdő, se fejőgép. De na felejtse el, mi már öt éve közösen gazdálko­dunk. Ebben a járásban mi kezdtük, a többi utánunk jött. Majd ők is elérnek oda, ahol mi most tartunk. Egy pillanatra elgondolkozik, követi szemével az égen futó tavaszi felhőket, úgy mondja: — Igaz, addigra mi megint tovább megyünk majd egy lé­péssel. De ez nem baj, igaz?

Next

/
Thumbnails
Contents