Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-18 / 41. szám
1958. FEBRUAR 18. KEDD 5%Ci*ríap 3 A népi ellenőrzés hatékonyságának fokozásáért A közmondás úgy tartja, hogy a jó pap holtig tanul. A ceglédi járás földmü- vesszövetkezeteinek tagjai, dolgozói és választott vezetői éppenséggel nem papok, mégis úgy tartják, hogyha nem tanulnak, nem végezhetik el kifogástalanul feladatukat. Idős, meglett emberek s asszonyok, mindannyian dolgozó parasztok, fiatal iskolásokhoz hasonlóan gyakran vesznek mostanában részt 2—3 napos tanfolyamokon, Nem betűvetést tanulnak, hanem azt, hogyan lehet még eredményesebben védeni, óvni a földművesszövetkezet vagyonát. Legutóbb Nagykőrösön gyűltek össze a ceglédi járás földművesszövetkezetei felügyelő bizottságainak elnökei és elnökhelyettesei, valamint a járási felügyelő bizottság tagjai, hogy megvitassák tennivalóikat és tanuljanak. Az oktató jellegű tanfolyam 3 napig tartott, a résztvevők szállást, ellátást is kaptak. A tanfolyamra 20 szövetkezeti tisztségviselőt hívtak meg, és mind a húsz pontosan, időben megjelent. A népi ellenőrzés hatásosabbá tétele volt a tanfolyam célja, és annak tökéletesen mégfelelt. Szakemberek magyarázták meg a felügyelő bizottsági tagoknak, hogyan kell hatásos, operatív ellenőrzést végezni a szövetkezeti boltokban. Különösen sokat foglalkoztak a vagyonvédelemmel és a leltározásokkal, valamint a földművesszövetkezetek új, módosított alapszabályával. A tanfolyam utolsó napján a részvevők gyakorlatban tettek „vizsgát” a tanultakból. Szükség volt erre a tanfolyamra, mert az ellenforradalom után a ceglédi járásban is meglazult a szövetkezetek vagyonvédelme. A felügyelő bizottsági tagok ellenőrzései szinte kizárólag a boltok tisztaságára és a kiszolgálás minőségére szorítkoztak. Éppen a legfontosabbal, a vagyonvédelemmel foglalkoztak a legkevesebbet. Azt ugyan tudták, mit kell tenni, de a hogyannál megakadtak és inkább bele sem kezdtek. Pedig a közgyűlésen kívül a földművesszövetkezet legfőbb ellenőrző szerve a felügyelő bizottság, s tőlük joggal várja el minden, ki, hogy jobban vigyázzanak a szövetkezet vagyonára. Többek kérésére a felügyelő bizottsági tagok számviteli oktatásban is részesültek, hogy ellenőrizni tudják a bolti leltár elszámolásokat és a központi pénztárakat. A tanfolyam véget ért, hazamentek a felügyelő bizottságok tagjai. Községeikben ezekben a napokban kioktatják a helyi felügyelő bizottságok tagjait a tanfolyamon tanultakra, így felvértezve végzik ezentúl ellenőrzéseiket a ceglédi járásban a földművesszövetkezetek felügyelő bizottságainak tagjai. Biztosra vehető, hogy ezután már menet közben leleplezik a szövetkezetét megkárosítani akaró személyeket s nemcsak utólag állapítják meg a hiányt. Elismerést érdemel a földművesszövetkezetek ceglédi járási központja igazgatósága és szakszervezeti bizottsága a tanfolyam megszervezéséért, a népi ellenőrzés hatásosságának ilyen formában való kiszélesítéséért. d.s«fftt#*fa íV/ő.vseríi kérdései: Néhány szó az egyszerű szövetkezés! formákról Hifiül először emelünk szót az egyszerű szövetkezést formák érdekében. Mély meggyőződésünk, hogy a társulások, a szakcsoportok, az alacsonyabb szövetkezeti formák hozzájárulnak a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséihez. Néhányszor már leírtuk, hogy a kisüzem fékezi a termelőerők fejlődését, a munkatermelékenység növelését a mezőgazdaságban. A magyar mezőgazdaság elaprózott, nadrágszí jparcel Iákra épült, s ezért nem tudja felvenni a versenyt a technikailag jól felszerelt nagyüzemi mezőgazdaságokkal, amelyekkel az európai országok rendelkeznek. A mezőgazdaság az egész világon a nagyüzem felé halad. A tőkés országokban például úgy, hogy a kisárutermelő paraszt elbukik abban a versenyben, amelyet a kapitalista nagyüzemmel folytat, és kénytelen gazdaságától megválni, bérmunkás, napszámos lesz. Ezzel kapcsolatban egy példát megemlítek. Az Egyesült Államokban az utolsó 15 év alatt 1,5—20 hektáros kisgazdaság közül 717 ezer, a 20—40 hektáros gazdaságokból 398 ezer ment tönkre, s ugyanakkor megnőtt az 500 hektáron felüli gazdaságok száma. A mezőgazdasági kapitalista azért növeli gazdaságát, hogy emelje profitját, még nagyobb kizsákmányolásra tegyen szert. A kisüzem nem tud védekezni a nagy gazdaságok ilyen irányú tendenciája ellen. mert >ki van szolgáltatva a bizonytalanságnak, az időjárás szeszélyének. A kisparaszt nem tudja alkalmazni azokat a gépeket, technikai felszereléseket, amelyekkel a nagyüzemek rendelkeznek és amelyek olcsóbbá teszik a termelést. A szocializmust építő országokban is nagyüzem felé halad a mezőgazdaság. A dolgozó parasztok az önkéntesség, a fokozatosság elvén tömörülnek, s kisgazdaságaik egyesítésével biztosítják a nagyüzemi formát, és a boldogabb megélhetést. A kisparaszt a szövetkezetben továbbra is gazda marad és nem bérmunkásként, hanem szövetkezeti tagként dolgozik. A szövetkezet jövedelméből végzett munkája és földterülete arányában részesül. S nem máról holnapra lép a legfejlettebb szövetkezeti formába, hanem fokozatosan ismerkedik meg a szövetkezéssel és növeli gazdasága erejét, családja jólétét, műveltségét. A fokozatosság egyben azt is jelenti, hogy nem adja fel mindjárt egyéni gazdaságát. Különböző termelési ágra társul, bizonyos munkafolyamatokat közösen végez, közösen vásárolja meg a szükséges gazdasági felszerelést és értékesíti termeIvényeit. Mindezt a földművesszövetkezeteken át teszi. A múlt években a helytelen gazdaságpolitika következtében a földművesszövetkezetek elbürokratizálódtak és egy sor jól működő hegyközség, tejszövetkezet és más alacsonyabb társulás megszűnt, mert csak a III. típusú — minden munkát közösen végző — szövetkezeteket támogatták. Ez helytelen volt, mert lényegében nem számoltunk az egyéni parasztok beállítottságával, azzal, hogy bennük mélyen él a kistulajdonosi érzés. Ugyanakkor azonban nem idegenkedik a szövetkezéstől, maga is hajlandó erre az útra lépni, ha látja, hogy ezáltal növelheti jövedelmét, megkönnyítheti a termelőmunkát, fokozhatja a munka termelékenységét. A mi megyénkben különösen nagy jelentősége van az alacsonyabb szövetkezeti formáknak. Pest megye sajátos mezőgazdasági kultúrával rendelkezik. A főváros közelsége kialakította a zöldségtermelést, a gyümölcstermelést. A Duna—Tisza közi í utóhomok on a múlt században szőlő-, gyümölcskultúra alakult ki kisparcellákon. A gyümölcs-, bor- és zöldségértékesítés, az állatok nevelése, a tejértékesítés viszont a szövetkezésre késztette a parasztokat, ha meg akartak állni abban a versenyben, amelyet számukra a múltban az élet előírt. Ezért nálunk jelentős lépcsőfok az alacsonyabb társulás, a szakcsoport, amelyen át a fejlettebb mező- gazdasági termelőszövetkezetek felé halad parasztságunk. Az utóbbi evekben jelentősen megnőtt a földművesszövetkezetek keretén belül gazdálkodó társulás és szakcsoport száma. Megyénkben 103 mezőgazdasági termeléssel és állattenyésztéssel, 73 méhészettel foglalkozó alacsonyabb típusú szövetkezet működik. Ezzel a számmal azonban nem lehetünk megelégedve. A föidművesszövetkezeti apparátusnak, a tanácsoknak és mindazöknák, akiknek szív- ügyük a magyar mezőgazdaság, fáradhatatlanul kell munkálkodniok azon, hogy minél több dolgozó paraszt értse meg a. szövetkezés gondolatát. Ezt a munkát azonban néhány helytelen nézet gátolja. Egyesek azt mondják: „Csak a kedvezmény miatt tömörül a paraszt szakcsoportba, alacsonyabb szövetkezeti társulásba, csak azért, hogy az állami tartalékföldet megtarthassa magának”. Ez persze nem így igaz. Parasztságunk zöme valójában azért társul, hogy földjét jobban meg tudja művelni, termel- vényeit, állatait értékesíteni és a mezőgazdasági gépeket kihasználni! Olyan nézettel is találkozunk, amely szerint „a A SZAKCSOPORT alapszabálya 5. bekezdés 3. pontja szerint: „Az intéző bizottság elnöke tanácskozási joggal részt vehet a földművesszövetkezet igazgatósági ülésein, ugyanígy a szövetkezet ügyvezető elnöke, illetve más igazgatósági tagjai a csoport intéző bizottsági ülésein részt vehetnek’*. A mi szakcsoportunk Ráckevén működik, méhészkedés- sel foglalkozunk. Sérelmesnek találjuk, hogy az alakuláson kívül bennünket nem hívtak meg igazgatósági üléáekre és már három éve nem képviseli a 40 tagú méhész szakcsoportot senki sem az igazgatóságban. Pallér József, a volt Ráckevei Földművesszövetkezet ügyvezető elnöke — akit azóta viselt dolgai miatt eltávolítottak a földművesszövet- kezetböl — nem sokat törődött velünk, de utóda sem. Február 2-án például közgyűlést tartottunk, s erre meghívtuk a földművesszövetkezet igazgatóságának tagjait. Mindössze egy igazgatósági tag jelent meg, de Mészáros András igazgatósági elnök nem tartotta érdemesnek, hogy legalább egyszer, ilyenkor meglátogasson bennünket. Ügy érezzük, hogy a méhész-szakcsoportot csak másodrangú csoportként kezelik Ráckevén. Lehetséges azonban, hogy az igazgatóság talán nem is tudja, hogy létezünk. Tapasztalataink szerint a mi földművesszövetkezetünk kevés megértést tanúsít a munkánk iránt s valahogy olyan másodrangú szövetkezésnek, társulásnak tartanak bennünket. Nem jól van ez így. Gondolom, más szakcsoportokkal is így viselkednek, s akkor bizony nem nagyon tudják segíteni a szövetkezés ügyét, ami pedig egyik fő célja a földmű- vesszövetkezeteknek. Kérem a Pest megyei Hírlap szerkesztőségét, tudassa Velünk, hogy részt vehetünk-e a szövetkezet igazgatósági ülészövetkező paraszt jobban boldogul, megerősödik gazdasága és kapitalizálódik,” Ennek a nézetnek csak egy része igaz, az, hogy a szövetkező paraszt jobban boldogul, mint aSki teljesen egyénileg gazdálkodik. Ez nyilvánvaló. Ezért szövetkezik! Az azonban nem igaz. hogy a társulás és a szakcsoport a ka- pitalizálódás felé vinné a parasztot. Éppen ellenkezőleg. Ha megismerkedik a szövetkezéssel, ha látja, hogy a közös tevékenység, a gépek használata. a közös értékesítési lehetőség számára könnyebbé teszi a paraszti munkát, eredményesebbé a gazdálkodóst, boldogabbá a családi életet, akkor feltétlenül a magasabb szövetkezés felé halad S ebben van óriási szerepük a földművesszövetkezeteknek. A termelési szerződésekkel, az értékesítés megszervezéséivel, gépvásárlásokkal és más tevékenységgel a közös munkára, a közös beszerzésre, a szövetkezés magasabb fokára ösztönözhetik a dolgozó parasztokat. Csak egy példát említek. Ha a földiművesszö- vetkezet nem a szakcsoportok tagjaival, hanem magával a szakcsoporttal köt szerződést, akikor elősegíti a közös tevékenységet. Ezáltal a társulásoknál. a szakcsoportoknál mindjobban a közös munka, a nagyüzemi jelleg nyer létjogosultságot. Bízunk abban, hogy egyre többen értik meg a szövetkezés gondolatát és erejüket nem kímélve munkálkodnak- azon, hogy megyénk parasztsága — az alacsonyabb társulási formákat is felhasználva — a szövetkezeti útra lépjen. Gáli Sándor sein, vagy nem. Egyidejűleg azt is írják meg, mitől függ, hogy a szakcsoport elnöke részt vehessen az igazgatósága üléseken, mert mi nagyon szeretnénk magunkat képviseltetni, hisz oly sok problémánk lenne, amit közösen gyorsabban, jobban tudnánk, megoldani. Szíves válaszukat várom Bújna Vilmos, a ráckevei méhész szakcsoport elnöke ★ LEVÉLÍRÓNK kérdésére a Szövetkezetek Pest megyei Központja szövetkezetpolitikai főosztálya az alábbi válásét adta: A Szövetkezetek Pest megyei Központja már korábban kiadott egy olyan rendelkezést, melynek értelmében a szakcsoport intéző bizottságának elnökei tanácskozási joggal ajánlatos és helyes meghívni a földművesszövetkezet igazgatósági üléseire. Megyénkben a legtöbb földművesszövetkezet meghívja a szakcsoportok elnökeit az igazgatósági ülésekre, s ugyancsak részt vesz az igazgatóság képviseletében — legtöbbször az elnök — a szakcsoportok értekezletein, vezetőségi ülésein. Való igaz, olyan rendelkezés nincs, mely kötelezővé tenné a szakcsoport elnökének meghívását, azonban a gyakorlat bebizonyította, hogy az a helyes és gyümölcsöző, ha rendszeresen meghívják őket. Sok segítséget tudnak adni az igazgatóságnak a szakcsoportok és így a földműves szőve tkeze t is jobban megismeri a szakcsoportok problémáit, közös erővel és egymás segítésével előbbre tudnak menni. Véleményünket továbbra is fenntartjuk és ajánlatosnak tartjuk, hogy a szakcsoportok elnökei részt vehessenek az igazgatósági üléseken. Ha az elnök ebbe nem egyezne bele, a szakcsoport elnöke kérje ezt az igazgatóságtól. Reszt vehet-e a szakcsoport elnöke a földművesszövetkezet igazgatósági ülésein? Kidobott pénz ? A kultúrcsoportokra költött pénz annyi, mintha az ablakon dobnánk ki a százasokat — mondta az egyik földművesszövetkezet vezetője, amikor arról érdeklődtünk, hogy miért nem törekednek kultúrcsoport megalakítására. Mindegy, hogy hol történt az eset, hiszen azóta — a hírek szerint — megváltozott a vélemény, s ha minden igaz, meglesz a kultúrcsoport. De érdemes szóvátenni ezt a mondatot is a mögötte meghúzódó szemléletet, hiszen nem egy esetben tapasztalhatjuk, hogy amikor a földművesszövetke- zéti fcultúrcsoportok kerülnek szóba, akkor vállvonogatás vagy kézlegyintés a válasz. Van-e valami alapja ennek a „szemléletnek“? Kétségtelenül van! Hiszen nem egy esetben — lapunk hasábjain is — szó vétettük azt, hogy a kultúr- csoportok műsora színvonalban nem megfelelő, hogy könnyen hajlanak a poros, semmitmondó darabok előadása felé, ahelyett, hogy a mának szóló, komoly, tartalmas darabokat részesítenék előnyben. Ez igaz. Viszont igaz az is, hogy vállvonogatással nem lehet változást elérni, nem lehet segíteni a kultú csoportokat. Pedig a segítség az elsőrendű feladat; Van bizonyos divat abban, hogy a legkisebb faluban is Csárdásldrálynőt meg Vén bakancsost tanulnak a kultűrcsoportok. Hiszen színházaink — a faluszínházat kivéve — sem valami példás mű- sorpolitikát követnek. De ahogy ott, a kultúrcsoportok- nál is meg kell indulnia egy olyan folyamatnak, mely végleg a lomtárba juttatja a poros, üres darabokat,' s azt ad az embereknek, amit szórakoztatónak, mulatságosnak is találnak, de ugyanakkor visznek is magukkal valamit az előadásról, a darab mondanivalójából. A több segítséghez elsősorban nem pénz kelE’ Kell" az is; de főként az kell, hogy ne gáni- csoskodás, ne közömbösség „támogassa“ azt az egy-két lelkes, szívből dolgozó emberit, aki többet és jobbat ákar a kultúrcsoportokkal elérni, aki szabadidejét arra áldozza, hogy a fiatalokkal foglalkozzon, s megtanítsa őket — erejétől telve — a kultúrának, a művelődés ügyének igazi szol-: gálatára. De az Is kell, hogy a föld» művesszövetkezeti kultúrcsoport ok ne csak a földműves, szövetkezet gondját jelentsék, hanem az egész faluét. Lehet erre példát találni, hiszen az országoshírű abonyi kultúr* csoport nemcsak a földműves* szövetkezet büszkesége, hanem az egész falué! De ne csak a sikerekben akarjanak osztozni a falubeliek, a társadalmi szervek, hanem a gondokban isi A kulturális igényék megnövekedését, a kultúra iránti szomjat jelenti az is fal- vainkban, hogy ma már mind több helyen merül fel a kérés j legyen a községnek önálló kul- túrcsoportja! Helyes ez a kérés? Helyes! Hiszen a kultúrcsoport nemcsak új színfolt a falu amúgy is kevés lehetőséget nyújtó szórakozásában, hanem mód arra is, hogy mi* nél több fiatalt — de időseb* bet is — a kulturális felemel* kedés aktív harcosává te* gyünk. Azt, hogy mennyire megmozgatja a falu életét egy jól működő, lelkes kultúrcsoport, a legjobban a tápiószentmáiv tondakkal lehet igazolni; Hiszen kérdezzük csak meg a falubelieket! Szívüggyé vált a faluban a kultúrcsoport, soha annyi lelkes rajongója, támogatója nem volt a faluban a kultúrának, mint most! Az erkölcsi s egyéb támogatáson kívül természetesen kell anyagi támogatás is a kultúr- csoportoknak. Van egészséges vonás abban, hogy minden kultúrcsoport tartsa el magát, de ugyanakkor van benne egészségtelen is: az, hogy ez olykor a „kasszasikerek“, az igénytelen, semmitmondó darabok felé taszítja a kuitúr- csoportokat. A földművesszövetkezetek igen sókat áldoznak a falu érdekében. Éppen csak erre nem jut pénz? Pedig olykor többet jelent a kultúrcso- portnak adott támogatás, mint három, —televízió» készülék megvásárlása! A kultúra ügyére áldozott forintok nem jelentenek kidobott pénzt! A kulturált, olvasott parasztember, parasztfiatal ma mór nem ritkaság falviatokban. S azért kell áldozni, hogy minden ember, minden fiatal ilyen legyen. — sz — t — nuiimiiiMiiiiuiimiitiiiimiiiiniiiitimmiiiifiiiiiiiiifmiiiiiiuiiiiiittiitnHiiintiiiMHuiiiiiiiimiiimiifiiiiiimiiiiimiiiiifiitiiiiiiif Motorkerékpáralkatrészt vásárol a nagykőrösi szövetkezet vas-műszaki boltjában Nagy Albert csemői dolgozó paraszt. Mindent megtalál a boltban, amire csak szüksége van A nagyobb üzemekkel és a megyei tanácsokkal is megtárgyalja a MÁV a nyári menetrend tervezetet A MÁV menetrendjének megjelenése után gyakran hangzott el panasz, hogy a vonatok indulási és érkezési ideje egy-egy nagyobb vidéki város - lakosságának, vagy a nagyüzemek dolgozóinak nem felelt meg. Természetesen a MÁV már nem tudott változtatni a menetrenden és a jogos panaszokat nem tudta orvosolni. Éppen ezért a MÁV most a menetrendtervezetet megtárgyalja a nagyobb üzemekkel, s a vidéki városokkal. Az észrevételeket, javaslatokat megvizsgálják, s ameny- nyiben mód nyílik, érvényesítik a menetrendben. A munkásjáratok természetesen mindig a nagyobb üzemek munkakezdéséhez igazodnak. Az idei nyári vasúti menetrend előkészítéséhez a menetrendszerkesztőség már hozzálátott és a tervezet előreláthatólag még ebben a hónapban elkészül. A tervezetet eljuttatják az érdekelteknek, a nagyüzemek vezetőinek, a megyei tanácsoknak és a kívánságok figyelembevételével készítik el a végleges menetrendet. Természetesen csak azokat a javaslatokat vehetik figyelembe, amelyek jelentő» sebb számú utas érdekét szolgálják és nem zavarják meg egy-egy nagyobb tájegység forgalmát.
