Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-13 / 37. szám
1958. FEBRUAR 13. CSÜTÖRTÖK FTVJ HCC1 hírlap MEZŐGAZDASÁGUNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI: Hogyan teremtsük meg a nagyüzemi baromfitenyésztést? baromfi- alakulá1 566 000 1 496 000 Az ellenforradalom dühödt támadása Pest megyét sem kímélte. A károkat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy jelentős volt megyénk állatállományának pusztulása. A legnagyobb veszteség a tsz-ek baromfiállományát érte. Ezt tetőzte még az a helytelen vélemény (melyet a legtöbb tsz vezetősége is támogatott), hogy a közös baromfitenyésztés csak ráfizetéses tenyésztési ágazat lehet. Jelentős volt a baromfipusztulás a különböző állatbetegségek következtében is. Csak baromfipestis miatt például 5000 darabbal csökkent az állomány. Az említett okok következménye tehát az lett Pest megye termelőszövetkezeteiben, hogy az 1956. évi, több mint 60 000 baromfiból 1957 már- ciusában mindössze .15 000 darabot számláltak össze a közös ólakban. Napjainkban azt gondolhatnánk, hogy ez az utóbbi szám már a múlté. Az 1957-es esztendőben helyrehozták a károkat, pótolták az állományt. Sajnos, korántsem így van. Mi a helyzet jelenleg a megye termelőszövetkezeteiben a baromfitenyésztés frontján? Feleletet rá egy szóban adhatunk: aggasztó! Véleményünknek sokrétű alapja van. Miért aggasztó a közös baromfitenyésztés helyzete és miben látjuk a kivezető utat? Az összehasonlítás kedvéért vegyük Pest megye állományának kétévi sát. 1955 márciusban darab. 1957 márciusban darab. Az 1957. évi baromfiállomány szektorbeli elosztása igen aránytalan. A csaknem másfélmillió baromifiinak mindössze 3,2 százalékát találjuk szocialista szektorban. Szám szerint 34 000 darabot állami gazdaságokban, 15 200 darabot a tsz-ek közös állományában. Elemezzük megyénk baromfiállományának fajonkénti megoszlásét is. Pest megye a legideálisabb tenyész- területe a víziszámyasofcnak. A Duna, Tápió, Galga, Ipoly völgyét a libák és kacsák őshazájaként emlegetik, mégis mindössze 5,3 százaléka vízi- szárnyas itt az összes baromfiállománynak. A pulykaállomány még az egy százalékot sem adja, pedig Cegléd és Nagykőrös nagy kiterjedésű füves tanyavilága országosan is a legjobb pulykatartó területek közé tartozik. Az elmúlt hetekben felmértük a tsz-ek baromfitartósra készített vagy átalakított épületeinek kihasználtságát és kapacitását. Megdöbbentő adatok birtokába jutottunk. Kerek számot mondva, mintegy 20 OOO baromfi tartására alkalmas férőhely teljes kihasználatlanságáról szereztünk tudomást. Több termelőszövetkezet vezetőjével személyesen beszélgettünk, a közös baromfiállomány újra alapozása érdekében ankétokat, tapasztalatcseréket szerveztünk. Majdnem egybehangzó véleményük az volt, hogy nem kifizetődő a nagyüzemi baromfitenyésztés, mert nagy a felnevelési veszteség, a tartási és takarmányozási költség. A döntő indokot én nem ebben látom. Valójában a felnevelési veszteség fokozatosan csökkent, ahogy azt az alábbi statisztika is bizonyítja: 1953- ban 54 százalékos, 1954- ben 26 százalékos, 1955- ben 31 százalékos, 1956- ban 18 százalékos a naposcsibe elhullás. Az elhullás is elsősorban a szakszerűtlen elhelyezés következménye. A fő hibát ott látom, hogy a tsz-tagok, de a vezetőik is az állatfajok sorrendjében a nagyságot nézik, így a baromfi utolsó helyen szerepel. Baromfiólnak megfelel — tartják néhány helyen — minden olyan épületrész, amelyet másra nem tudnak hasznosítani. Takarmánynak jó a rostaalja, vagy egyéb szemét-takarmány, nem is beszélve az állati eredetűről, amit esetleg venni kell. Baromfigondozónak csökkent szellemi képességűeket, legtöbbször mozogni is alig tudó aggokat jelölnek ki. Ilyen feltételek mellett valóiban nem beszélhetünk jövedelmező közös nagyüzemi baromfitenyésztésről. Napjaink egyik legégetőbb feladata a baromfitenyésztésnél is, hogy bonckés alá vegyük a jövedelmezőség egyik alapbázisát, az önköltség alakulását. Több éves gyakorlati elemzésünk azt mutatja, hogy az önköltség legnagyobb részét a takarmányozási költségek adják; mintegy 40—45 százalékot. Okát elsősorban a drága, zsákból való tartásban találjuk. Mellőzik többek között például az olyan költségcsökkentési módszerek alkalmazását, mint a nyári tar- lóntartást, vándorólazást.. Igen sokba kerül megyénkben a gondozás költsége is. Ennek csökkentéséről csak a gépesítés fokozása után szólhatunk. Megyénk termelőszövetkezetei közül a ceglédi Dóizsa Népe vezetőit mór nem kell meggyőzni a baromfitenyésztés nagyüzemi jövedelmezőségéről. 1750 tyúktól csaknem 100 darab tojásátlaggal zárták az 1957-es évet. Átlagban 31 forintért értékesítették a tisztított vágott baromfit Miben látjuk mi, állattenyésztési szakemberek kivezető utat ebből a kátyúból és mit teszünk a tsz-ek baromfitenyésztésének fellendítése érdekében? Ismét tekintélyt kell szereznünk annak az állatfajnak, amelynek fogyasztása egyre jobban előtérbe kerül országosan, de világviszonylatban is. Igen értékes valutát kapunk külföldön a baromfi húsáért és melléktermékeiért. Például a tavalyi évben (január 1 és október 1 közötti időszakot véve) országosan csaknem 50 000 mázsa vágott baromfiért, több mint 18 000 kiló ' libamájért és 12 000 kilogramm tollért kapott népgazdaságunk értékes külföldi valutát. Első lépésnek tartjuk a serkentő állami anyagi támogatást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közös tartá» céljára vásárolt naposcsibe vé- teld árából a törzsállomány fejlesztése érdekében két forintot az állam vállal. A te- nyészbaromfi beszerzését is megkönnyítik a tsz-eknek. Egv kifejlett tenyészbaromfi árából 25 forintos ártámogatást biztosít kormányzatunk. Keltetőállomásainfc fajtatiszta. vérvizsgált naposcsibéiből elsősorban a tsz-ek igényeit elégítjük ki. Fontos hogy keltetőállomási szak tanácsadóink valóban gyakorolják funkciójukat, amikor a tartási előfeltételek biztosításától végigkísérik a jószág fejlődését. A szakszerű takarmányozás érdekében segítséget adunk fehérjetakarmányok beszerzésére. Véleményem szerint Pesi megye területe igen alkalmas mindenféle baromfi tenyésztésére. Tenyésztési adottságaink biztosítottak, közgazdasági lehetőségeink korlátlanok, piacainkon a baromfiak állandó keresete dominál. Az 1958. évnek fordulópontnak kell lennie termelőszövetkezeteinknél a baromfitenyésztésben. Ahol a nagyüzemi adottságok megvannak, ott meg kell teremteni ért a tenyésztési üzemágat is. Mikolai Ferenc Pest megye főállattenyésztő je Több Lajta-sajtot gyártanak { A tejipar egyik új terméke a Lajta-sajt, nemrégiben került az üzletekbe. A kellemes ízű, nagy zsírtartalmú lágysajtot a mosonmagyaróvári üzem készíti, a napi 4,5 mázsa azonban kevésnek bizonyult. Az ipar vezetői most elhatározták, hogy további három üzemben, a tapolcai, a pacsai és a kalocsai üzemben is megkezdik a Lajta-sajt gyártását. A négy üzem a jövőben naponta 25 mázsa Lajta-sajtot készít, ami már kielégíti az igényeket. ...................UltilHIimilll..............................»«»»!"............... Ú jabb teljes operafelvételeket készít a rádió A közel jöyőben ismét több opera teljes hangfelvételét készíti el a rádió. Március elején vesznek először hangszalagra teljes Mozart-operát, mégpedig a Szöktetés a sze- rájból-t. Az opera rendezője Nádasdy Kálmán, karmestere Erdélyi Miklós lesz. A főszerepeket Osváth Júlia, Székely Mihály és Ilosfalvy Róbert énekli. A továbbiakban a Traviata és a Hunyadi László teljes felvételét készítik el. Az operákat .még ebben az évben műsorára tűzi a rádió. FINN FAHAZAKAT VÁSÁROLUNK A '„Puntalo” nevű helsinki faházépítő vállalat ajánlatot tett az IBUSZ-nak télen-nyá- ron lakható, szállodai célba is alkalmas faházak építésére. A tárgyalások rövidesen befejeződnek, s valószínűleg Sor kerül 10—12 faház megvásárlására, A faházakban az év minden időszakában 16—20 személy kaphat összkomfortos szállást. A tervek szerint, a fa- házakat Jósvafőn, Aggteleken, Mátramindszenten és a Dunakanyar kirándulóhelyein építik feL NYÍLT LEVEL Kovács István elvtárshoz, a KISZ megyei bizottságának szervező titkárához | Érdeklődéssel olvastam a Pest megyei Hírlap február | 3-i számában a KISZ megyei bizottságának üléséről szóló | beszámolót. Egy mondatát — idézetet a te beszámolódból | — kétszer, háromszor is elolvastam: „Gyömrőn meg min- | dig annyi a szervezet taglétszáma, mint amennyi a meg- | alakuláskor volt és újabb fiatalokat nem akarnak fel- = venni”. % Honnan vetted ezt az — bocsánat a kifejezésért — | igazságtól távoleső adatot?! Mert mi az igazság? A gyom- | rői KISZ-szervezet 1957. május 16-án 15 taggal alakult § meg. Nem sok — tudom. Küenc hónap telt el azóta, s | ezalatt mi 30 új taggal gyarapodtunk. Tehát meghárom- | szoroztuk az eredeti létszámot. Ez sem sok, mert hiszen § közben öt taggal kevesebben lettünk (bevonultak katona- | nak, más alapszervezetbe távoztak). így jelenleg csak | negyvenen vagyunk. Mi magunk’ is szeretnénk többen lenni, s nem múlik | el egyetlen taggyűlés sem új tagok felvétele nélkül. Ja- | n-uári taggyűlésünkön például éppen a megyei bizottság | munkatársának jelenlétében vettünk fel két új tagot. Éppen ezért is kérdem megütközve: mire alapozod | állításodat? Csak azért mondtad el, mert éppen rossz | példa kellett a beszámolóhoz? A felelőtlen beszéd ideje | elmúlt, el kellett múlnia. Valamennyien megkívánjuk, hogy a vezető szavának \ súlya és tekintélye legyen. Ehhez persze az kell, hogy | mindenben, a legkisebb dologban is igaz legf/en az, amit 1 a vezető mond. * Közvetlenül az előbb idézett mondat mellett áll egy I másik is: „A megyei végrehajtó bizottság a helytelen né- 1 zetek ellen felvette a küzdelmet”. Ez helyes, szükséges, \ De feltétlenül szükséges, hogy ezzel párhuzamosan küzd- I jenek a helytelen módszerek ellen: így a vezetésben mu- 1 tatkozó felelőtlenség, a vezetők szavának megbízhatatlan,- 1 sága ellen is. f Február 23-án szervezetünk átveszi a párt és a kő- f zületek által adományozott zászlót, s felveszi Zalka Máté | nevét, ugyanakkor a KISZ-tagok leteszik a fogadalmat. I Szeretettel meghívunk téged is, s mindazokat, akik be- 1 számolód alapján talán ma rosszul vélekednek szerveze- I tünkről. Gyertek el, s győződjetek meg a tényekről sze- 1 mélyesen. Elvtársi üdvözlettel: Radványi Barna KISZ-titkár, Gyömrő mn-m'i ................................................................ifiHliimimiiiiimiiimiluuiniHtFVíziszárnyasok, őzek, nyulak, fácánok az 50 000 holdas hortobágyi rezervátumban A mintegy 50 000 holdas hortobágyi vadászterületet védett területté nyílvánították és az ottani állami gazdaságok irányítása alá helyezték. A tavasszal és az ősszel tízezrével érkező víziszárnyasok mellett védelemmel és telepítéssel növelik itt az egyéb vadállományt is. Majdnem tíz esztendeje már annak, hogy néhány őz-család a hegyes vidékről a Hortobágyra tévedt és az óhati erdőben talált „otthonra”. Azóta is a Hortobágyon élnek a fürgelábú állatok és a télen már majdnem 60 őzet számláltak meg. Otthonuk is megnövekedett: az elmúlt esztendőkben mintegy 1500 hold új erdőt telepítettek a pusztán, s a konyái és az árkusi részeken is látni már őzeket. Védelemmel és telepítéssel tovább növelik a nyulak és a fácánok számát is. Jelentősen felemelik a mezőgazdasági dolgozók táppénzét és anyasági segélyét A Szaktanács előterjesztésére a Gazdaságii Bizottság a napokban határozatot hozott a mezőgazdasági dolgozók társadalombiztosítási helyzetének megjavítására. Eddig a társadalombiztosításban részvevő mezőgazdasági dolgozók helyzete a következő volt: a 18 éven aluliak és a 60 éven felüliek — ha 65 százalékos táppénzre voltak jogosultak — napi 9 forintot, 75 százalékos jogosultság esetén napi 10,40 forintot kaptak táppénzként. A 18—60 év közötti dolgozók napi 12 illetve 13,80 forintban részesültek. Az új határozat megszünteti a kor szerinti megkülönböztetést, s — egységesen — 65 százalékos jogosultságnál napi 20 23 forint, 75 százaléknál napi forint táppénzt biztosít. ....... A Gazdasági Bizottság ugyancsak elfogadta a Szakta« nács javaslatát a mezőgazda^ ság nődolgozói egységes anyasági segélyének felemelésére* Eddig az anyák — ha a terhességi vizsgálatokon rendszeres sen megjelentek — az első szülésnél 1500. minden további gyermeknél 1400 forint segélyt kaptak. Ezeket az ösz- szegeket 2000, illetve 1900 forintra emelik fel. A határozat kiterjed az ikerszülés, illetve halvaszülés esetén járó segély felemelésére is. Az ismertetett rendelkezések 1958 március elsején lépnek érvénybe. Mint a fecskék, csivitelve szálltak vonatra. Öten voltak, kettő híján annyian, mint a gonoszok. De ez a kis különbség igazán nem számít. Csivitettek, vihorásztak, ficánkoltak a folyosón, a vonat keskeny sétányán, amit szinte szétfeszített az iskolából szabadult csitrilányok széles kedve. A fülkében Ikét fiú ült, meg egy álmosszemű férfi. Három hely szabad volt még, de csak két lány telepedett be a folyosóról, végül egy maradt benn. A másikat kihívták, és hosszasan, izgatottan magyarázták neki: kink kell megvárnia, amíg a két fiú Bercelen leszáll. Mert már az első percben megtudakolták: — Ugye, Bércéiig utaztok?... Akkor jól van ... Valami hallgatólagos megegyezés köthette őket: „fiús” fülkébe nem, ülnek. Az egy lány, az egyezmény megszegője is elhúzódott, béklyót vetett kedvére, orosz könyvet vett elő — készült a gimnáziumok harmadik osztálya számára — azt bújta. A férfi szunyókált, a két fiú hallgatott, a lány mímelte a tanulást, a többiek odaikinn versenyt kacarászták. Behallatszott a hangjuk: — Tavasz, az annyi, mint Frühling... — Bár már tavasz lennel mmmm .—/ In.\—/ LxVr/>>$—/ >X III» i r\ i i tJfáx uJr.í\ i íA — Tudom ám, mi az, hogy ökör- eunuch .,. — És a bika-? — Az fiútehén .., Óriási derültség. Az „oroszos’’ kislány is nevetett, remegett fekete köténye alatt kis keble és kezében a könyv. Azután, hogy észrevette magán a két fiú figyelő szemét, zavartan megkérdezte: — Mit jelent az, hogy „minden” — oroszul? — Vsze! — Kösz. A fiúk cihelődteik, kivonultak, még mindig komolyan, férfiasán, mint az őrszemek, akik posztjukat adják át. A lányok betódultak a helyükre. Táskába került az egy szál orosz könyv, újult erővel folytatódott a beszélgetés. — Az kilógott nyugatra... Valakije lehetett odaikinn ... Tudod, mi voltunk náluk párszor, olyan borzasztó erős lecsót főzött az édesanyja, hogy... — És biológiai gyakorlatunk is volt... Nahát... Két órát feleltünk... — Én már egymagám feleltem annyit... Kettesben maradtam vele, és,a FELHŐ — Es elmondtad neki a titkaidat, hogy hogyan szaporodnak.-.; a valamijeié virágok! . . ; Nevetnek a süldőlányók, a szemük is könnyezik bele. Most már a pedagóguson kacagnak. Hát nem nevetséges? Két óra hosszán át gyötör valakit — valamiféle virágok szaporodásáról ? Igen, ezután már a nevelőkre járt a rúd. — ... És akkor azt mondta: „Guten Tag, Kinder!" — a másik fruska halálosan komoly arccal beszélt, mintha a német tanárnő fennkölt, széles mozdulataival együtt annak tiszteletreméltó korát, méltóságát is örökölte volna — „Guten Tag". A lányok könnyeiket töröl- getik. Olyan jó ez, szabadon nevetni, sőt, kinevetni valakit, aki más körülmények között, a gimnázium komor falai mögött figyelmet, komolyságot, rendet parancsolhat rájuk .., Most itt az alkalom, visszaadni mindent-mindent: a szigort, a kényszerű fegyelmet, a kiszolgáltatottságot, mert most, hogy nincsen jelen: a tanárnő a kiszolgáltatott. És jaj annak, aki egyszerre 'i GrNT'G ís-'CX! í^\'i ke\~i LvVrí L\>~/ ’> halkan megjegyzi, a bőrkabátoshoz címezve a szavakat: — Na, rád is szép jövő vár, „tanító néni”! Aha, hát a duci kislány ezért nem heherészett ve* lük! Pedagógusnak készül, és a nyilak — akarva-akaratlan — őt is találták. Mert milyen érzés lehet olyan élethivatás- ra készülni, amelyikkel elke* rülhetetlenül vele jár a ne-* vetségesség és ezzel együtt egy parányi mártíromság is?! De a tizenhét éves barátnő iránt kíméletesebbek a fruskák, mint a jelen nem levő — talán őszhajú tanárnővel* Észreveszik magukat, mint a régi szakállas viccben a la- kodalmas vendég, aki az örömanyának beszélte el az ifjú asszony viselt dolgait. Felhő árnyékolja az iménti harsogó derűt. Nem, nem a tanárnőn esett meg a szívük, önmagukat szánják. Talán eszükbe jutott, hogy mindenki megöregszik egy-* szer, hogy mindenkit kicsúfoU nak egyszer, hogy őket is-.,, vagy ha nem őket, hát a bőr* kabátos duci lányt... És mire Albertirsára ér a vonat, és a lányok kivonulnak a fülkéből, nem maradt a ne* vetős kedvből semmi sem. Talán csak egy nagy tanulság, ami ha nem is ma, de később, évek múltán bizonyo* san eszükbe jut. Garami László öt bakfis csipkelődésének ke reszttüeébe kerül! — Én is benn voltam nált egyszer hospitálni — kap < szón az, aki az imént méj az orosz nyelvkönyvet tanul mányozta. — Mondtam, sze retném meghallgatni, milyet nála egy óra. — És? — És leültetett, az óra vé gén azután megkérdezte, mi t véleményem -..; — És? — És én megmondtam, hog, nálunk mozgalmasabb, többet részt vesznek a gyakorlatban — És meg merted monda ni? — Meg én! Csak láttad vol na, milyen arcot vágott? - és mert hogy nem láthattál hát megmutatja. ■ Egymáshoz dőlnek, valóság gal rázza őket a nevetés. Bőrkabátos, duci kislán: szólal meg, aki eddig csat mosolygott: — Pedig ő a legműveltebi tanárnő, akit csak ismerek! Az oroszos — alaposan fel vágták a nyelvét — visszavág — De rajta lehet a legtöbbe nevetni! Most már nem arat olyat sikert, mint az előbb. Az ablak mellett ülő szók
