Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

FEBRUAR 6. CSÜTÖRTÖK pest ilfCV K^Clrlav Jól sikerült népfront-estek — és ami mögöttük van vitathassák meg, mielőtt a ta­nács végrehajtó bizottsága elé kerül. * Tervekben, ötletekben nincs hiány Nagykátán. Ezeknek egy része — a népfront-est, az ezüstkalászosgazda-tanfolyam — már megvalósult, más ré­szük — gazdakörök létesítése, irodalmi estek stb.- — pedig minden bizonnyal megvalósul. Nem lenne azonban élethű a kép, ha nem írnánk a nép­front-bizottság munkájának gyengeségeiről. Itt vannak például az úgynevezett járási szakbi­zottságok. Három ilyen alakult, közülük azonban csak a mezőgazdasági szakbizottság működik. A jogi és az értelmiségi szak- bizottság csak papíron. Ezeket Berényi elvtárs már „örökség­be” kapta. Mint mondotta, az előbbiről tudja, hogy jogi ta­nácsadás lenne a feladata — eddig azonban nem vették igénybe —, az utóbbiról vi­szont fogalma sincs, milyen célzattal alakult? Mindjárt fel is jegyzi magának, hogy ezt meg kell beszélnie Szilárd Jó­zsef elnökkel.:: Ha már Szilárd elvtársat említettük, meg keli monda­nunk, hogy nagy elfoglaltsága ellenére — járási művelődés- ügyi felügyelő — egyike azon keveseknek, akik nemcsak pa­píron tagjai a járási népfront­bizottságnak. A kevesek közé tartozik még Benkő Bertalan, a népfront-bizottság elnökhe­lyettese, Ferber Viktor, Ba- ráth Károly, a járási pártbi­zottság titkára, Farkas elvtárs, a járási tanács vb-elnöke, meg néhány olyan bizottsági tag — Aszódi Zoltán, Kali Endre, Vaj kő István, Taraczközi Já­nos és Nyíri Pál — akik köz­ségi népfront-bizottsági elnö­kök, vagy titkárok. A 44-tagú bizottságból tehát 10 ember! S a többiek? Nagyrészt gazdasá­gi és pártfunkcionáriusok, akik minden jó szándékuk ellenére sem érnek rá. Vannak azután olyanok is, akiknél nem az el­foglaltságon, hanem a jó szán­dékon múlik;.: Berényi elvtárs — úgy lát­szik — ebből is levonta a ta­nulságot. A februárban sorra- kerülő járási népfront-tanács­kozáson — ekkor egészítik ki a járási bizottságot is — már csak olyan embereket javasol­nak a bizottságba, akik tudnak is, akarnak is a népfront-mozgalomban dolgozni. Kevesebb elfoglalt funkcioná­riust, és több egyéni, termelő­szövetkezeti parasztot, mun­kást, háziasszonyt, alkalma­zottat, értelmiségit és kisipa­rost. Azt szeretnék, hogy mind a járási bizottság, mind a köz­ségiek híven tükrözzék a járás, illetve a község lakosságának összetételét! Nyíri Éva Csapadékos időjárás esetén az idén lehet számítani belvizekre Az Országos Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatója Az elmúlt hónapok csapa­dék-mennyisége hazánkban csak egyes helyeken múlta fe­lül az átlagot. így a talajvíz- szintje általában átlag körüli. Az időjárás csapadékosabbra fordulása és egyéb természeti jelenségek kedvezőtlensége esetén azonban az idén is le­het tavaszi belvíz-elöntésekre számítani Hazánkban 7 millió hold a veszélyeztetett terület, ez az összmezőgazdasági terü­leteknek 60 százaléka, de érin­ti a közutakat és vasutakat is. Ezért az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság széles körben elő­készítette a tavaszi belvíz-vé­dekezés munkáját, Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság felhívására az állami gazdaságok főigazgatósága utasította a gazdaságok veze­tőit, hogy saját területük csa­tornahálózatát hozzák rendbe, a vízlevezetést a Vízügyi Igaz­gatóság irányításával gondo­san végezzék el. Szükséges, hogy a termelőszövetkezetek és a magángazdaságok ugyan­csak fokozott gondossággal ve­zessék el saját területükön a vizet. " Belgiumi magyarok fel akarják keresni az óhazát Az IBUSZ budapesti köz­pontjához nagy számmal ér­keznek levelek Belgiumból, amelyekben a két világháború között Belgiumiba vándorolt magyarok azt az óhajukat fe­jezik ki, hogy az elkövetkező hónapokban, főleg a nyáron, szeretnének rokoni látogatás­ra hazajönni. Az IBUSZ a brüsszeli világkiállítás alkal­mával lehetővé teszi a láto­gatást. A magyar pavilonban IBUSZ-kirendeltséget állíta­nak fel, ahol a külföldiek, akik érvényes útlevéllel ren­delkeznek, rövid idő alatt megkapják a látogatási vízu­mot. A hazautazást légi, vas­úti, valamint autóbuszjáratok­kal biztosítják. A vendégek részére kirándulásokat szer­veznek az ország legszebb tá­jaira. Negyvennégy százalék! Megdöbbentő adatokat tközöl az UNESCO az emberiség mű­veltségi fokáról. Adatai szerint jelenleg az emberiség 44 száza­léka írástudatlan Mi van a lepattogzott zománc mögött? • Egy lábas okozta az egész bajt... Egy lábas, amelyet N. La- josné vásárolt a napokban a nagykőrösi földművesszövet­kezeti vasboltban, egy lábas, amelyről lepattogzott a zo­mánc ... A vevő — észrevéve a hi­bát — természetesen ki akar­ta cserélni a lábast. A kiszolgáló — aki nem szereti a selejtelszámolást — természetesen megtagadta a cserét. Végül is a gyengébb fél, a vevő felhagyott a kilátástalan szópárbajjal (hiszen a főző­edény az ő kezében volt, a pénz pedig a bolt pénztárá­ban. A pénztártól való távo­zás után pedig tudvalevő — reklamációk nem fogadtatnak el) és kifelé indult, eképpen búcsúzva: — Majd olvassák el csütör­tökön a Híradót! (A „Hír­adó” a Pest megyei Hírlap nagykőrösi különkiadása). És ekkor — mintha a „Szá­zam nyílj meg” — jelszó hangzott volna el — megeny­hültek a zord eladói szívek, és a lábast kicserélték... Ezek szerint minden a leg­nagyobb rendben van — mondhatná a nyájas olvasó —, hiszen a dolog a lovagias­ság szabálya szerint rendbe­jött ... Hát nem egészen!... Ugyanis két bökkenője van ennek az ügynek. Az egyik bökkenő: a Nagy­kőrösi Híradó hasznos, eleven fegyvere az igazságnak. De ezt a fegyvert így felhasznál­ni, mint ahogyan N. Lajosné tette... enyhén szólva is re- volverezés... Ha valakit igazságtalan bántalom ér, ám írja meg a lapnak, de ezzel előre senki se fenyegetőzzék! Ha igaza van, a szerkesztőség úgy is kiharcolja, hogy ne ér­je károsodás A másik bökkenő: miért csak a „kiírás”-sal való fe­nyegetés után cserélték ki azt a hibás lábast? Addig nem volt hibás? Vagy vaj van valamelyik eladó fül© mögött, és nem mer vele a napra állni? Lám, csak egy lábas, még­hozzá egy hibás lábas körüli perpatvar milyen következ­tetésekre vezet! Érdemes mindkét félnefe levonni belőlük a tanulság»* kát! Ahol a múltat „őrzik“ a jelen és az utókor számára Képzeletbeli séta a 173 éves Pest megyei levéltárban Aki még sohasem járt levél­tárban, aki még sohasem fi­gyelte meg közelebbről az ott dolgozók munkáját, az nem is sejti, hogy egy levéltár mun­kája milyen változatos és sok­rétű. Induljunk el képzeletben rö­vid sétára a 173 éves Pest me­gyei levéltár helyiségeiben és kukkantsunk be kissé a „po­ros, unalmas iratok“ közé! öt raktárban, hatalmas tér­iwmimHivtMmMiiuitHiimiHHiimiiittHtinimTimiiiiimimiiHiiiiitiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiutiiiiiiiimiiiiiiimiiittiiiintiiimiiiiiii Az üllői földművesszövetkezeti bolt leltározásánál az igaz­gatóság és a szövetkezeti nőbizottság boltosbizottságának tagjai ellenőrzik a leltárfelvételt Egy kultúrliáz „alapkövei“ jedelemben helyezkedik el mintegy tízmillió akta, 10 kilométernyi polcon. Óriási mennyiség ez, Pest megye és kis részben Nógrád megye köz­igazgatási iratait foglalja ma­gában. Különböző szervek, hi­vatalok, vállalatok, üzemek, hi­telintézetek, iskolák, gazdasá­gok küldik be a működésük során „létrejött“ iratok közül a történeti értékűeket. A levél­tár munkájának célja ezek összegyűjtése, rendezése, őrzé­se, gondozása a jelen s az utó­kor számára. A Pesj. megyei levéltár 1785- ben alakult, da történelmi do­kumentumai között sokkal ré­gebbiek is akadnak. A polco­kon már a közigazgatásilag szinte legrégibb kortól. 1229- től találunk iratokat. Ezek a régi okmányok, oklevelek, bí­rósági iratok nemcsak történeü- mi értékűek, hanem a történe­lemkutatás miatt is igen szá­mottevőek. A tatárjárás idejé­től sorban következnek a do­kumentumok minden korból, természetesen egyre növekvő mennyiségben, egészen nap­jainkig. Ezek többnyire a me­gyei és községi közigazgatás során jöttek létre. Éppen ezért életszerűek, a mindennapi élet várnak ránk, de éppen ezért komoly feladat lesz megvaló­sítani céljainkat, mert igényes közönséggel állunk szemben,., — Céljaink pedig — veszi át a beszédet Madácsi Imre, a második titkár — létrehozni magunk közül egy színjátszó, ének, fotó, s egy irodalmi kört. Februárban Karinthy-, már­ciusban pedig nyilvános Mó- ricz-estet szeretnénk rendezni a színjátszók, az irodalmárok és az énekkar segítségével, és... — Bocsánat! — vág szavába Losonczi Miklós, a lakótelepi általános iskola magyar tanára —■, szerintem nem kell szétvá­lasztani az embereket, mert így csak azt érjük el, hogy egy-egy területen-válunk ott­honossá, holott a népművelés már maga sőkoldalúságot je­lent. Én azt se tartanám he­lyesnek, hogy csak az iroda­lommal foglalkozzék a kör. He­lyesebb volna, ha a művészet többVágait is megismernénk. Gondolok itt a zenére, képző- művészetre, s nagyon helyes­nek tartanám, ha felkérné a vezetőség Kocsis László festő­művészt — uki máskülönben nálunk tanít —, hogy tartson előadást a képzőművészetről. Mindenünnen helyeslés, s szégyenlős, de kirobbanó új hangok. Mindenki el szeretné mondani észrevételeit, gondo­latait, hogy ezzel is jobban, könnyebben menjen a munka, s szebb eredményeket érjen el a kör. — Barátaim! — töri meg a pillanatnyi csendet Dolinái Pis­ta építész és tanársegéd. — Én szívesen csatlakozom Lo­sonczi barátom javaslatához, s a magam részéről szívesen to­vább bővítetném. Örömmel vál­lalnám, hogy az építészeti problémákról, stílusokról elő­adást tartsak. s -majd... majd... örömmel vállalom az új kultúrház tervezését, ha lesz ilyen... — Persze! — kapnak ketten is a szón a vezetőségből — hisz ez a végső célunk! — Ide hallgassatok! Beszél­tem a tanácselnökkel. Azt mondta, hogy van erre 100 000 forint beruházása, — s ha meg­látja a járás, ha meglátja a megye, hogy itt mi komolyan dolgozunk: az is segíteni fog! Örömmel támogatott már így is minden megmozdulást. — Ide hallgassatok! Nekünk, i Berényi György embernek is, népfront-titkárnak is fiatal. Mindössze három hónapja tölti be a maigykátai járás népfront­titkári tisztségét. Tegyük hoz­zá, hogy nem is rosszul! De er­ről inkább beszéljenek a té­nyek. A járás lakosságának zöme mezőgazdasági dolgozó, akik télen jobban ráérnek, mint máskor. Ez vetette fel Berényi elvtársban és munkatársaiban azt a gondolatot, hogy nép­front-esteket kellene rendezni a parasztság művelődésére, szórakozására. Igen helyesen „közvéleménykutatást.” rendez­tek," hogy megtudják, lenne e jövője kezdeményezésüknek? Elsőnek a tápiógyörgyei gaz­dákat hívták össze, akik közül hatvanam jelentek meg a meg­beszélésen. , A gazdák nemcsak helye­seltek a tervet, de mind­járt azt is elmondták, hogy mi érdekelné őket, milyen előadásokat szeretnének hallani? fey született meg először Tá- piógyörgyén, majd később a járás többi községeiben is a népfront-estek naptára. A kez­deményezők gondosságát, kö­rültekintését dicséri, hogy a programot minden községben a helyi adottságoknak, igények­nek, s a tájjellegnek megfele. lően állították össze. Felerészé­ben ez a titka a sikernek, a népfront-estek látogatottságá­nak. A siker másik felét az előadók szerencsés kiválasztá­sa, alapos felkészülése garan­tálja. Berényi elvtárséknak arra is volt gondjuk, hogy — tanulva az elmúlt évek hibájából — minden téma­körben megfelelő szakem­bert kérjenek fel az elő­adások megtartására: ag- ronómusokat, orvosokat, pedagógusokat, irodalom- tanárokat, stb. A témák — az igényeknek megfelelően — rendkívül vál­tozatosak. Tápiógyörgyén pél­dául az ilyenek szerepelnek: a talaj összetétele, talajművelés, gabonatermelés, a házaséiet problémái, kapásnövények, tudnivalók az ázsiai influenzá­ról, gyermeknevelés, rét és legelő, állategészségügy, állat- tenyésztés, stb. Kókáról minden környékbeli tudja, hogy régi szőlő, és gyü­mölcstermelő község. A nép­front-estek témái között éppen ezért megtaláljuk a szőlőműve­lésről, és a borkezelésről, a gyümölcs- és zöldségtermelés­ről szóló előadásokat. Az újszilvásnak a többi kö­zött Kossuth Lajosról s a babo­nák elleni küzdelemről szeret­nének hallani: Farmoson Jó­zsef Attila életéről és költésze­téről, a házasélet problémáiról, Tápiószőllősön az exportminő­ségű szőlő- és gyümölcsterme­lésről kértek előadásokat a gazdák: Valamennyi községben nagy volt az érdeklődés a párt mezőgazdasági tézisei iránt. Ezekre az előadások­ra a járási pártbizottság biztosít képzett előadókat minden községbe. Ez is egyik jele annak a jó kapcsolatnak, amely a járási pártbizottság és a népfront- bizottság között áll fenn Nagy- kátán. A pártbizottság például rendszeres időközönként napi­rendre tűzi és megvitatja a népfront munkáját. Ezekre a vb-ülésekre természetesen meghívják a népfront-titkárt, Berényi elvtársat -is. A januári taggyűléseken egyébként vala­mennyi községi pártszervezet a helyi népfront-bizottság mun­káját s a szorosabb együttmű­ködés módjait tárgyalta meg. Hasonlóan jó a kapcsolat a járási tanáccsal. Most azt szeretnek, ha. ez lenne a helyzet községi szinten is. Szeretnék, ha a községi nép- frointbizottságok egy-egy tagja rendszeresen részt vehetne a tanács vb-ülésein. Természete­sen segíteni is akarnak a ta­nács munkájában: elhatároz­tak, hogy népfront kisgyűlése- ken ismertetik a lakossággal a községfejlesztési tervjavaslatot, hogy minél szélesebb körben Este hét óra lehet. -.. Hideg \ téli este. \ A szigetszentmiklósi párt- I ház nagytermében 35—Í0 lel- \ kés szempár tüze melegíti a \ szürke, hasas kályhát. | — Meglátjátok, lesz itt mjn­I den — lelkesíti a tagságot | Gyöüke Karcsi, a népművésze- l ti kör titkára. — A párttitkár- \ ral beszéltem, ezt a termet ne- | künk adja, nekik elég a má- I silk is. Már a legközelebbi ülés- I re elkérem tőle <j kályha csö- \ veit, s fát is ígért. \ Épp a legjobb pillanat, ami- | kor elkattintjuk képzeletbeli I fényképezőgépünket. Egy ala- \ kuló szervezet születése ez. I Most van a második, de lé- ! riyegében első ülése a körnek. I A tervek, álmok, vágyak, | óhajok mintha szárnyakon le- \ begnénelk, pedig a felröppenő | halvány leheletek, s cigaretták l füstjének karcsú kígyói úsz- 1 nak csak a teremben... 1 — Szigetszentmikl&son mind 1 a fiatalok, mind az idősebbek f körében már többször felme- | rült — de csak felmerült! — la kérdés: miért nincs a falu- ! ban — mikor lassan 14 000 főt = számlál — egy olyan szervezet, | ami, kielégítené a lakosság kul- 1 turális igényeit?! — veszi át I a szót Jakab Sándor, a kör | másik vezetője, majd így foly- 1 tatja tovább: — Itt tehát már ha az alapot megássuk, s a fundamentumot lerakjuk a magunk erejéből: már az győ­zelem lesz! — Letesszük a jegyzököny. vet is az alapba az alapítóle­vél mellé — kiáltja az írnok. A szembogarak egyre forrób­bak lesznek. Beet S. Sanyi kiájt most fel; — Gyerekeik! Én nem értek az irodalomhoz, és ezekhez, amiről beszéltetek, legfeljebb egy tizenegyest tudok rúgni a tiszteletetekre —, de azt mon­dom, az lesz a legszebb, ha kisfiam feláll arra a színpadra, 'amit én is csináltam és el­mondja az „Anyám tyúkjá“-t, vagy tudom is én, mit! Mon­dom, nem értek az irodalom­hoz, de az szép lesz! Mindenki nevet. s az arcokra valami gyermeki boldogság rajzolódik. Terveznek tovább! Észre sem veszik, hogy elkészült róluk a kép, s elköszöntünk tőlük, eredményes sok szép álmot, gyönyörű terveket valóra váltó munkát kívánva! Az ő szemeik már messze járnak. Pupilláik parázs tenye­rével egy csillogó, háromter­mes épület falát simogatják. Jaj, csak ez a tűz ne aludjon ki soha! H. Becz Imre sokszínűségét tükrözik. Tudó­sítanak bennünket többek kö­zött a munkabérekről, sztráj. kokról, képviselőválasztások, ról politikai és gazdasági in­tézkedésekről. Az emberek.ma­gánéletének eseményeiről is beszélnek a házasságok, hagya­téki ügyek és halálesetek ira­tai. A tudományos dolgozók, mérnökök, ügyvédek, profesz- szorok & egyetemi hallgatók nemcsak történelmi, hanem néprajzi, technikai, építészeti, társadalomtudományi, nyel­vészeti, jogi és még számtalan más szempontból kérik eze­ket az iratokat munkájukhoz: Vessünk csak egy pillantást a levéltár kutatószobájában levő szekrénybe! Most is a legkü­lönbözőbb iratokkal találko­zunk: Haynau közigazgatási iratai, egy mérnök „rövid és sommás” jelentése a Duna-lecsapolási munkálatokról 1781-ből, 1919- es direktóriumi anyag és így tovább. Egy másik kutató Rá- by Mátyás pőrét tanulmá­nyozza. A levéltári dolgozók egyik feladata, hogy a kutató­kat tudományos munkájukban segítsék. Természetes dolog, hogy az óriási iratanyag elhelyezésében bizonyos rendszerek érvénye­sülnek. Ezeknek a rendszerek­nek az írásbeli feljegyzései az iratleltárak és nyilvántartá­sok, melyek segítségével a? iratok között eligazodunk és bármit könnyen megkeresünk. A leltárak készítése a levéltár tudományos dolgozóinak, a le* véltárösoknak a munkája. Ök a leltárakban nemcsak az ira­tok térbeli elhelyezését, ha­nem tárgyát, állapotát, kutat­hatóságát is részletesen elem­zik. A levéltárosok feladata a különböző fajtájú iratok tudo­mányos feldolgozása is, ta­nulmányok formájában: E munka célja a forráskutatás megkönnyítése és egy-egy kor­szak, vagy közigazgatási szerv működésének részletesebb is­mertetése. Rövid képzeletbeli sétánk után azt hiszem a kívülálló is látja, hogy levéltárunk mun­kája valóban sokrétű és nemzeti érdekű. Különböző beosztású dolgo­zóink egyforma lelkesedéssel fáradoznak azon, hogy az ira­tokat rendbentartsák és ép­ségben továbbítsák a későbbi korok számára, mint ahogyan már hosszú idő óta továbbít­ják egymásnak a váltakozó le­véltáros nemzedékek. Berkes Lidia

Next

/
Thumbnails
Contents