Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

1958. FEBRUAR 28. PÉNTEK Mil'.} M Új hangszeré ruház r A kereskedelem évek óta ígérte, hogy a fővárosban kor­szerű hangszer- és zeneszaküz- letet rendez be. Az ígéret csü­törtökön vált valósággá: Buda­pesten a Rákóczi út 60. számú házban ünnepélyesen megnyi­tották a főváros valóban kor­szerű új hangszerüzletházát. Érdekessége az üzletnek, hogy a hanglemezeket zárt fülkében hallgathatja meg a vásárló anélkül, hogy a lemezekkel vagy a készülékekkel bajlódnia kellene, mivel ez távirányítás­sal működik. Mód van egyéb hangszerek kipróbálására is. A megnyitáson a közönség megismerkedhetett a kézi har­monium nevű új hangszerrel, amelyet Tabányi Mihály har­monikaművész mutatott be. Kapcsos szívműtét Joszip Sóját, a banjalukai kórház sebésze merész szív­műtétet hajtott végre egy be­tegén. A beteget egy kocsmai verekedés alkalmával szíven- szúrták. Az orvos gyors elha­tározással felnyitotta betegé­nek mellkasát. Megállapította, hogy a szív alsó részén több centiméter hosszú seb tátong. Kinyomkodta a sebből az al­vadt vért és megkockáztatta az. e.gyedüli lehetőséget: há­rom fémkapoccsal összefogta a sebet. Ilyen merész szívműté­tet Bánj apukában még soha­sem végeztek. A betegen ez­után vérátömlesztést alkalma­zott. Sóját a műtét után kije­lentette, hogy amennyiben vá­ratlan bonyodalmak nem lép­nek fel, páciense életben ma­rad. A műtét kimenetelét or­vosi körökben is nagy érdek­lődéssel kísérik. Budakeszi válasz Megjegyzések a Kölcsönös jóindulat, őszinte, meleg közeledés kell! című cikkre Teljes az „üzem“ örömmel adunk helyt Kasza Gyula elvtárs levelének, amely egyik cikkünkre érkezett. A levelet kivonatosan közöljük és reméljük, a vita tovább folyta­tódik. A cikkre és a válasz­levélre egyébként szerkesztő­ségünk még visszatér A Pest megyei Hír'ap január 31-én és február 1-én Kölcsö­nös jóindulat, őszinte, meleg közeledés kell! című, két foly­tatásban megjelent írása még ma is jóleső izgalomban tartja a község lakosságát, különö­sen pedig a németajkúakat, akik a cikk megjelenésekor percek alatt megvásárolták a két lapszám valamennyi pél­dányát. Jómagam, sajnos, csak egy hét múlva jutottam hozzá a községben maradt egyetlen példányhoz. A cikk megjelenése óta egy hónap telt el s közben közsé­günkben megalakult a kultúr- bizottság, amelyben Budakeszi minden rétege képviselve van. A kultúrbizottság tagjai meg­tiszteltetésnek vették megbí­zatásukat és felszólalásukban meleg szeretettel beszéltek arról a baráti közeledésről, amelyet a Hazafias Népfron­ton keresztül a párt és a ta­nács tanúsít irántuk. Ezt a megnyilvánulást bátran nevezhetjük fordulópontnak a község életében, hiszen a felszólalásokból világosan ki­tűnt, hogy nem az új telepe­sek és nem az azóta idejött lakosság okozta a sok sérel­met és igazságtalanságot, ami na, hogy Türk Mihály elvtár- I sat mentsék fel hivatali mun- j kája alól és engedjék, hogy I egész idejét a község és a párt 1 ügyeinek szentelhesse. Ha én vagyok a cikkíró, el- I mentem volna Türk elvtárs f feljebbvalóihoz és meggyőztem I volna őket, Budakeszin na-1 gyobb szükség van rá, mint je-1 lenlegi munkahelyén, hiszen a 1 két funkció jó ellátása túl nagy I megterhelést jelent számára. | Kasza Gyula I Budakeszi I szol­II Mátyás király nyomában a pusztuló solymári romok között Új eljárás a rozsdaképződés megakadályozására A fémek felületén képződő rozsdásodas megakadályozá­sára, illetve a teljes átmaródás késleltetésére eddig az úgyne­vezett horganyzási eljárást alkalmazták. Az így kezelt rádió- alkatrész, műszeripari berendezés, lemezáru, drótfonat kétség­telenül időállóbb, viszont a horganyzott felületen képződő cinkrötsöásodás'— amely idővel telje» átmaródás*..eredmé­nyezhet — még így is elkerülhetetlen. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet korróziós osz­tálya nemrégiben új eljárást dolgozott ki a horganybevonat ellenállásának növelésére, tehát a cinikrozsdásodás megaka­dályozására. A horganybevonattal kezelt fémeket rövid időre különleges krómsó fürdőbe helyezik. Ezáltal a felületén kép­ződő védőréteg a bevont tárgyak élettartamát mintegy negy­venszeresére növeli. * Jól telelt a vetés — további gondos munkával kell megőrizni a várható Jó termest során feloldódik és a növény­zet gyorsan hasznosíthatja. Tél végén a laza talajokon gyako­riak a gabonák felfagyása, a gyökérzet elszakad, elválik a talajtól. Az ilyen vetéseket azonnal herugerezni kell. A szo­kásos fogasolást csak ezután két-három . héttel szabad meg­kezdeni, amikor a növények gyökerei újra megkapaszkod­tak a földben. Az őszi gabonavetésekhez hasonlóan eddig sem a szőlők­ben, sem a gyümölcsösökben nem esett kár. A múlt év őszén a kenyér- gabona legnagyobb részét idő­ben vetették el. A vetés a ked­vező időjárás hatására jól fej­lődött ,s megerősödött a télre. A gabonafélék az elmúlt hóna­pokban különösebb kártétel nélkül teleltek át, s kifagyás úgyszólván sehol nem volt. Az állami gazdaságok, termelő, szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók a korábbi éveknél nagyobb területen végezték el az őszi istállótrágyázást, a becslések alapján ez a terület 20 százalékkal nagyobb az elő­ző évinél. A tavaszi idő beköszöntővel í a termelők legfontosabb fel-1 \jyikolaj Szidorov adata, hogy a jól telelt vetést | ÍV fiatal tanító gondos munkával megóvják és f mintegy 30 évvel ez- helyes agrotechnikai módsze-1 előtt érkezett meg rekkel fokozzák a várható jóf Uszka-Orocsszkaja termést. Az ősz és a tél folya- | távol-keleti falucská­mén szokatlanul kevés csapa-1 ha. A falu néhány dék hullott és a talajban a | kis háza szinte elve- szokásosnál kevesebb nedves-1 szett a környező ha- ség gyűlt össze. Ezen az álla- = talmas pusztaságban. poton némileg javíthat még az í Az óriási tajga köze- esősebb tavaszi időjárás, de a í Dís„ éltek o ki? tniu hiányzó téli nedvességet ez I g'S' Stgénye- sem tudja teljesen pótolni. Az | sen tengették életű- elkövetkezendő agrotechnikai f ket A faiuban egyet- módszerek alkalmazásánál te-1 len oiyan ember ssm hát nagyobb figyelmet kell for- s volt> aki írni vagy dítani a talaj nedvességének § oh,asni tudoit t,oina> megőrzésére mind az őszi | Ide utazott Szido_ szántásoknál, mind az őszi ve-\ rov< hogy minf /jataí téseknél. Amint a talajra ra le- - tanító megkezdje pe­het menni, az őszi szántásokat I dagógiai tevékenyéé- azonnal boronálni, vagy simí- \ tózni kell. hogy abba korán j A faíuban bardl. kerülhessenek a tavaszi veto-1 ságta,anul fogadtdk, magvak. Az őszi vetesek tava-1 s hacSak tehették e]_ »zi munkai közül első a gyén- s kerülték Hosszú idő gébb fejlodesu gabonák fejtrá-| te>u el addig amíg Eyázása nitrogén műtrágyával. | faiu öregjei is szóba amely a koratavaszi esőzések | álltak vele. az őslakosságot érte. Meg- J inkább azzal foglalkoztam vol- j mondták, hogy ami itt tör­tént, az nem a párt és nem a tanács hibája. A kultúrbizottság alakuló ülésén nagy számban megje­lent pedagógusok és az ősla­kosok a legmesszebbmenő tá­mogatásukról biztosították a bizottság tagjait, s hatalmas tapsvihar tört ki, amikor a tanácselnök bejelentette, hoey a művelődési otthon megnyitó ünnepségén már televíziós adást is láthatunk. Áttérve a fent említett cikk más, néhány fontos megállapí­tására, legyen szabad megem­lítenem. hogy bár igen jó szol­gálatot tett a lakosság kölcsö- | nős megbékélése előmozdítá­sának — mégis űgv érzem, több homálvos kérdés - tisztá­zásra szorul. Véleményem szerint nem domborodik ki belőle a helvl nártszervezet gigászi munká­ja. A cikkíró egyhelyütt ezt íria: „A pártszervezet vezető­sége, valamint a tanács felvi­lágosult tagjai, ha kissé későn is — de az utóbbi naookban felvették a harcot a téves, ká­ros nézetekkel szemben.” Nem az utóbbi napok, ha­nem 1957 májusa, sőt április 25-e óta nyílt harc folyik Bu­dakeszin — s nem a „fel-fel- bukkanó” —, de a valóságban még nyíltan meglévő ellenfor­radalmi, szektás és revizionis­ta elemek és nézetek ellen. Nem a jelenlegi pártszerve­zet hibája az sem, hogy a sze­mélyi ügyek sokáig elhúzód­tak, ezt csak akkor tudnám el­ismerni, ha a szóbanforgó cikk 1S58. február elseje helyett 1957. február 1-én íródott vol­na. Persze, ez meg sem tör­ténhetett, mert akkoriban nem volt olyan pártszervezet Buda­keszin, amely megnyugtató légkört tudott volna teremteni a kölcsönös jóindulat és az őszinte meleg közeledés -ki­alakításához. Jól érzik magukat a Pomázi Gyapjúárugyár napközi ott­honában a dolgozók gyermekei VéleMértyetrrszerinf : néhi il­lik a Budakesziről írt cikk ke­retébe, hogy milyen hibák van­nak a helyi pártszervezetben; hogy hosszú időn át miért nem tudtunk eredményt elérni; hogy hányán vesznek részt a továbbképzésben; hogy a párt tagjai többségükben a lakos­ságtól elzárkózva élnek; hogy a régi MDP-tagoknak még egyharmada sem lépett be az MSZMP-be, s hogy őket a pártszervezet nem keresi fel (minden MDP-tagot felkeres­tünk és hívtunk az MSZMP- be), továbbá, hogy akadnak még elvtársak, akik a meglevő tagságot is csoportokra oszt­ják: kommunistákra és pártta­gokra, s végül, hogy olyan vé­leményt is lehet hallani: a bu­dakeszi párttagság egyharma- dát ki kellene zárni, stb., stb. Úgy vélem, ez nem építő bí­rálat, még ha 10 százalék igazság is van benne, és árt a pártszervezet és a párttagság tekintélyének, magának a to­vábbi pártépítésnek is. Én — ellentétben a cikk író­jával — a pártszervezet és a párttagság lebecsülése helyett A solymári vasútállomás közelében tojásformájú domb magasodik a talajszint fölé, a tetején és az oldalán ódon falmaradványok és körülöttük időrágta, mohos terméskőda­rabok: egy nagyon régi vár omladozó emlékei. Solymáron évszázadok óta él és apáról- fiúra száll a legenda, hogy va­lamikor itt büszke vár ural­kodott a vadregényes környé­ken és ennek az ókori vár­nak az alapfalaira épített ké­sőbb gyönyörű vadászkastélyt Mátyás király, az igazságos. Viharos századok múltán a vár is, a vadászkastély is el­tűnt a föld színéről. Vaskos rétegek borultak maradvá­nyaira, csupán emlékük ma­radt meg a tovább élő legen­dákban. Ezeknek a meséknek az alapján kezdte meg a kuta­tásokat csaknem harminc évvel ezelőtt egy Solymáron lakó régész, dr. Valkó Arisztid,' aki ez- idő szerint zenetörténeti kuta­tásokkal .foglalkozik. Minden; 'hatósági ' támógátá's nélkül kezdte meg és igen szép ered­ményekkel folytatta a soly­mári ásatásokat. A legfonto­sabb eredményt a mély réte­gek alól föltárt évezredes alapfalak képviselik, valamint az a rendkívül értékes gyűj­temény, amelyet Valkó soly­mári lakásán állított össze az ásatások során napfényre ke­rült leletekből. A solymáriak a dombot, amely megőrizte a vármarad- vanyokat, Várhegynek tiszte­lik. Szinte mértani pontosság­gal a pilisi medence közép­pontjában áll, települési és hadászati szempontból vala­mikor igen fontos hely lehe­tett és — mint a föltájt em­lékek mutatják — volt is. A régészek figyelmét már a ré­gebbi időkben is felkeltette, Mahler Ede a század eleién végzett a közelben kutatáso­kat és a község lakott részé­ben lévő Györgyhegv oldalá­ban talált is néhány olyan római sírt, amely azt igazolta, hogy a ró­mai időkben is lakott hely volt ez a környék. Valkó Arisztid ásatásait 1928-ban kezdte meg és tizenkét éven át, egészen 1940-ig tervsze­rűen folytatta. A Várhegy alatt ő is talált számos római sírt, faragott föliratos kóko- porsókat, amelyek kétségtele­nül aquincumi mesterek keze alól kerültek ki a III. század táiékán. A mélyebb rétegek­ből bronzkori emlékeket ho­zott napfényre a csákány, egy másfélezer éves település két­ségbevonhatatlan nyomait. A közeli szántóföldekről és az agyagbányából most is mind­untalan kerülnek elő ilyen bronzkori maradványok, edénvcserepek, nyílhegyek, kőbalták, szerszámok. Lassan­ként kiderült, hogy egy egész bronzkori falut rejtegetett a talaj, ezt a falut valami természeti katasztrófa pusztíthatta el annakidején, nyomainak nagy részét pedig később a bányászat tüntette el. Azért így is sok minden előkerült a századok folya­mán alaposan megvastagodott rétegek alól, olyan értékes le­letek, amelyekből szinte tö­kéletes pontossággal meg le­het állapítani, hogyan élt a bronzkori falu népe. Az alapo­san kivallatott Várhegy el­árulta, hogy a bronzkori falu apró, kunyhószerű házikókból állott, ezek a házikók pedig űgv készültek, hogy építőjük néhány vastagabb karót szűrt le a földbe, a karókat hajlé­kony vesszőkkel fonta össze és a vesszőhálót agyaggal ta­pasztotta be. Több ilyen lakó­ház maradványai kerültek napfényre a Várhegyen. Később rábukkant a lelkes régész a Várhegy legértéke- sebh kincsére, a vár, majd a későbbi századokban épült kastély alapfalaira. A var 'JlllllllllllllllllllllllllllllllllMIIMIIIIIIimilinillllllllllllllllttlIllllllHIIIIKIlKMIMimillUIIIIIIIIIIIHIHIiniHIIIIIMI llllllllilllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllMlllllllllllllllllllllllllllMlIIIIIIIHII Az igazi tanító A betűvetés rend­kívül nehéz felada­tot jelentett a va­dászlándzsákhoz és más kemény szer­számhoz szokott pa­raszti kéznek. A ne­héz szerszámokat ügyesen forgató em­berek sehogy sem tudtak megbirkózni a vékony ceruzával és a papírral. Hány­szor vette tenyerébe a tanító a puha gyer- mekkezeket és a vas­kos munkásujjakat, hogy segítsen nekik agy-egy betű megraj­zolásában! Szidorov leghűsé­gesebb segítőtársára feleségében Valentyi- na tanítónőben talált. Az ö feladata az volt, hogy a gyerme­kek iskolán kívüli életével törődjék. Gyakran látogatták meg a vendégek is, a falu asszonyai, akik a földön ülve órákig hallgatták a tanítónő szavait. Milyen nagy újság volt a faluban, ami­kor egyetlen utcáján „végigsétált” a taní­tó tehene. A gyere­kek életükben elő­ször ízlelték meg a tejet. Hamarosan disznó is akadt és a falu vadászai moso­lyogva mondogatták: — minek menjünk az erdőbe, ha a kan a vadász elé jön? Évek múltán a ta­nító elhatározta, hogy tanítványaival „megműveltet” egy kis darab földet. Ve­tőmagot hintettek el, egy 7 X 7 méter alapterületű, két és fél méter vastagságú falakkal épített toronyból, tö­mör főépületből és a kettőt összekötő vaskos, külső bás­tyafalból állott. A négy helyi­ségből álló főépület egyik ol­dala 8, a másik 16 méter volt. a A régész az ásatásokkal egy- | idejűleg a levéltárakban is s nemsokára virágba f kutatott és ezeknek a kutatá- szökkent a föld. | soknak az eredményeképpen Az évek szaladtak l megállapította, hogy a vár a és egy negyed évszá- IXXII. században énülhetett, zad múlva egykori i DruPeth nádor ideiében, jő- tanítványavból íam-Ival Nasv Lai°s király halála tók, orvosok, gépé-1utan’ Később többször áténí- szek, katonák váltak. I +ették. bővítették, erősítették. Eltűntek a kalyibák 1 Solymár mindenkor a király­éi házak épültek. Inék birtoka vo,t és a budai Győzött a tanító szí- t várnagyok kezelték. Mátvás tóttá tűz, az élet... Ikira,v nagvon kedvelte ezt a | vadban, halban eavaránt isen Jelenleg Uszka- | gazdag, vadregényes vidéket, Orocsszkajában vi- | 37 átalakított öreg várat va- rágzó, gazdag kolhoz j dászkastéllyá építtette át, sok- működik. A lakótele- § szór abban nihente ki az or- pen iskola, kórház, | szaglás fáradalmait és 1490- klwb és postahivatal [ ben fiának. Korvin Jánosnak épült. Analfabéta f adományozta. jílar s’-ncs a la- I Mátvás solymári mulatozó- kók között. 1 sainak emléke kedves mesék­A tanító pedig to- ! bpr|. anekdotákban él ma is a vábbra is ott él, j környéken. A solymáriak, a mint egyszerű és 1 haidani munkaszerető ember. \ élete Szerény csodálatos mily [ eredmé- ■ királyi solymaszok vét, hanem egy szelíd, családi perpatvar szójátékos emlékét őrzi. Valami nézeteltérés tá­madt a legenda szerint Má­tyás király és a gőgös királyné között, aki haragjában meg- sarkantyúzta lovát és duzzog­va elnyargalt a sűrű őserdő valamelyik ösvényén. A lo­vaglás király utána vágtatott és útközben kérlelte: — Ugyan szólj már. szólj már valamit! — mondta neki többször. Beatrix királyné, aki sely­pítve törte a magyar nyelvet, csúfolódva fordult a király fe­lé: — Sólj már, sólj már ... Ezt hallotta meg a királyt vadász, aki aztán elmesélte pajtásainak és így ragadt a „Solymár” név a vadászkas­tély melletti falura. Mátyás király megválasztá­sának ötszázadik évfordulóját ünnepli az idén a magyar nép, amely megőrizte az igazságos király emlékét szívében. Ez az ünnepi évforduló teszi most különösen időszerűvé a soly­mári romok kérdését. Mert ezek a történelmi és régészeti szempontól egyaránt igen ér­tékes romok megindultak és veszedelmes gyorsasággal ha­ladnak a pusztulás útján. A hatóságok annakidején mű­emlékké nyilvánították ugyan az ásatások eredményét, de senki sem ügyelt arra, hogy megkapják-e ezek az emlékek a műemléknek kijáró törvé­nyes védelmet. A Várhegy a környékbeli gyerekek ked­venc játéktere. Igen jóízű iátélí esik az omladozó alapfalakon, a mohos kövek között. A fa­lak tovább omladoznak, anya­gukból sokat elhordták már azok, akik a közelben házat vagy istállót építettek a tel­kükre. Valkó Arisztid, aki kétség­beesve látja a műefnlék pusz­tulását, azt mondia. hogy sür­gősen konzerválni kellene a romokat — ez nem is kerülne sokba — és folytatni az ása­tásokat, mert a föld itt még nagyon sok kincset, érdekes­séget rejteget. Magyar László jfiiitmiiiiimiiimitimiMiitiiiiiiittiiimiiiiiiiiiiiiiitimiiitmta Kikelt az első csibe! , , , . 1o'zármazottai úgy tudják, nyekkel buszkelked- hogy a község nem is a va- i dászmadártól örökölte a ne­Szabó Imréné gyón! menyecs­ke nyilván ügyes gazdasszony, hogy ilyen korán csirkét kel­tetett. Most örömmel becéz- gcti a pelyhes kis jószágot 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents