Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-21 / 44. szám
fest MEGY Z/Ctrtap 1958. FEBRUÁR 21. PÉNTEK Miért bomlik fel sok fiatal HÁZASSÁGA? Sokat beszélnek manapság erről az emberek. A gyakori válások okainak kutatása egyre inkább társadatai üggyé válik. Azzá is kell válnia, hisz nem kis dologról va- szó. Mi dúlja fel a családok nyugalmát? Mi idéz elő törést az elvált szülők gyermekeinek nevelésében? É9 még számtalan kérdés vár feleletre. — Ivott a férjem. Későn járt haza, gyakran megcsalt. Utött-vert, mindennek elmondott .:: Elcsábították a házas- társamat,!. Nem szerettük egymást úgy, ahogyan kellett volna.:; Csak a testét szerettem — halljuk a válaszokat, amikor az elvált férjjel vagy asszonnyal beszélünk. Ne kutassuk most általában a válások okait. Mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg: a fiatalon kötött házasságok nagy része miért jut válságba. Azt nem kell bizonygatni, hogy hazánkban alapvetően megváltozott az élet. összehasonlíthatatlanul jobban élnek a fiatalok is, mint a múltban. Ha becsületesen végzik munkájukat, jól keresnék és a munkanélküliség réme sem lebeg a fejük felett. A gazdasági megalapozottság sok fiaital lányt és fiút korán arra késztet, hogy megházasodjék. E gazdasági alap mellől azonban hiányzik a kellő érettség, élettapasztalat és a családi élettel járó problémák kellő ismerete. Az első szép heteknek hamar vége szakad. Jönnek a gondok, a bajok. A „megélünk a jég hátán is. fő az, hogy szeretjük egymást” gondolata is hamar szertefoszlik, ha nem elég erősek a nehézségek leküzdésére. Többen ^rájönnek’’, hogy nem is szerették egymást eléggé, van. aki szebb. jobb. tisztább, mint a feleség vagy a férj. Mások csak akkor érnek el eddig a pontig, ha megérkezik a gyerek es még tovább sűrűsödnek a gondok. Kicsi a lakás, nem lehet eleget szórakozni stb„ sí.'b. A gyengéknél aztán nem marad más választás, felkeresik a válóperes bíróit. Ezt bizonyítja az alábbi, az életből ellesett eset is. Összetörtén lépett be az üzemi bizottság irodájának ajtaján. Arcán a szégyen pírja és a hosszú töprengés szülte elszántság tükröződött. — Nem bírom tovább! Elvá- lok! — tört ki belőle. ' Leültették, csillapítgatták. Látszott rajta, hogy a sírással küszködik, de elfogyott már minden könnye. — Mi történt? — kérdezték. — Hónapok óta iszik a férjem. Ha részeg, üt-ver. A gyerekek előtt is. Ennek véget kell vetni! Hangja roegesuikílott. önmagának szánva a kérdést, szinte suttogta: — Miért is mentem hozzá?! ' A tragédia végszava a kérdés? Nem, csak egyik felvonásáé! Hogyan jutottak el idáig? Mi lesz ezután? Mi, lesz a gyerekekkel? Okulásképpen hallgassuk meg, mit válaszol erre V. M.-né, az elhagyott asz- szony. Halkan, indulat nélkül beszél. Látszik, hogy sok munkában eltöltött nappalon átvirrasztott éjszakán számtalanszor végiggondolta már, hogy is zajlottak le együtt töltött éveik. — Tizenhat éves * voltam, amikor megismertem. Tizenkilenc éves, jóképű, szép szál fiú volt. Megszerettem. Ö is szeretett. Házasságot ígért. Én meg odaadtam neki magam. Elhittem, amit mondott. Gyerekem született tőle. A legidősebb kislányom, aki most nyolcéves. — Ekkor ért az első csalódás. Elfordult tőlem a gyermekem apja. Másnak ígért házasságot. Sokat szenvedtem, de lassan beletörődtem ebbe is. A gyermek tartására nem kaptam tőle egy fillért sem. Majd eltartom magam — gondoltam. Aztán mégis visszajött. Tizenkilenc éves voltam, amikor feleségül vett; Hamarosan még egy gyermekünk született; Szépen éltünk, pedig csak albérleti szobánk volt. Sokat segített. Még a gyereket is megfürdette. Aztán még többen lettünk, összesen ötször szültem. Három gyermekem él. Nagyon megviselt ez, hisz fiatal vagyok. Mind többet idegeskedtem. A férjem lassan elhide- gült. Egyre durvább lett, egyre kevesebbet segített. Aztán inni kezdett. Részeges lett Jöttek az ültlegek. Eltakarta a szemét, megremegett. mint aki ismét végigéli a sok szenvedést. Aztán egyre csak azt hajtogatta: — Ostoba voltam. Meggondolatlan gyerek. Elvakítottak a szép szavak. Miért is tudtam hozzá menni?! Eközben megérkezett a férje. Egy gyárban dolgoznak. Megvető pillantások kísérték minden lépését. Leültették. — Miért durváskodik a feleségével? — kérdezték tőle. Cigarettát kotort elő, rágyújtott. A szavakkal együtt cigarettafüst és az ital szaga tódult ki szájából: — Magam sem tudom. — Mégis. — Mert nem szereti a kisfiámat. Sokszor megveri, pedig nem is rossz, csak csintalan gyerek. Az ital — meg aztán és is ideges vagyok — és ilyenkor gyakran eljár a kezem. — Nem szereti a feleségét» — Nem. — Nem is szerette? — Nem. — Hát a hat év? A gyerekek? — Csak a testét szerettem. Az asszony összerezzent. Bíborpír öntötte el arcát. Talán élete legnagyobb pofonját kapta ezzel férjétől. A párbeszéd folytatódott: — Semmiképp sem lehet rendezni kettőjük dolgát? — Nem. Elválunk. — És mi lesz a gyerekekkel? — A fiamat magammal viszem. — Azt nem! — csattant az asszony hangja. — Akkor én is maradok —- válaszolta cinikusan a férj. — Veled együtt egy percet se töltök. Szinte kiáltotta a szavakat az asszony. Ismét nyelt egy nagyot és mint akiből kiszakítanak egy darabot, folytatta. Szavai inkább sípolásként ha' tottak: — Vidd a fiadat, csak menj! Menj el tőlünk! És mindketten elindultak az ismeretlen jövő felé. A 3729-es hajnali útja Ebből az esetből már csak okulni lehet. De hogy igazán okulhassanak áMkrákrkiíék ez az írás szói, ahhoz ez az egy eset nem élég. Ezért, felkértük az illetékeseket, akik sok-soík tapasztalat alapján tudnak tanácsot adni, nyilatkozzanak, mondják el véleményűiket e fontos kérdésről. A nyilatkozatokat következő számainkban közöljük. Farkas István A HIÚ VŐLEGÉNY Általában a nőkről szokták mondani, hogy szívesen eltitkolják korukat. Most azonban kiderült, hogy néha még a férfiak sem vetik meg ezt a ravaszkodást. Amszterdamban bíróság elé állítottak egy 65 éves férfit, mert 1953-ban meghamisította keresztlevelét. Az 1892-ben született vőlegény-jelölt születési évét 1912- re hamisította és úgy mutatkozott be nála 30 évvel fiatalabb menyasszonyának, hogy mindössze 41 éves. Az okirathamisítás csak véletlen folytán derült ki, s a hatóságok emiatt bíróság elé állították. Fiatal felesége azonban any- nyira megszerette, hogy még ennek ellenére sem hajlandó tőle elválni, ügy látszik, hogy a férj fiatalságát nem csak keresztlevéllel próbálta igazolni... A Göncöl kerekei még az ég boltozatán. villogtak, amikor felhangzott az indulást jelző füttyszó. Két óra 43 perc. A mozdony — mintha álmos lenne — unottan rángatta a kocsikat, amíg a nyílt pályára nem ért. A 3729-es, hajnali munkásvonat elindult Lajosmizséről. 72,8 kilométert kell megtennie, hogy a fővárost környező falvakból a gyárakba, üzemekbe vigye a munkásokat. Percnyi pontossággal érinti az állomásokat. Felső- lajos, Táborfalva, Örkény, Hernád, Gyón, Dabas marad el mögötte. Az utasok egyre szaporodnak. Fiatal lányok kapaszkodnak fel a lépcsőn. Álmuk szépségét még a hajnali hideg szél sem tudta letörölni arcukról. A vonat körül _ lépegető kalauzok, forgalmis-1 ták lámpájuk fényében imbo-f lyognak. A sötétség még ural-! kodik a tájon. Az álmos föl- § dek csendjét csak a kerekek | csattogása töri meg. A fülkék-1 ben gubbasztó utasok meg-1 adóan tűrik a vonat ringását. | A kocsikban meleg van, azl emberek mégsem vetik le té-| likabátjukat, amelynek szőri-1 tásában talán a nemrég elha-§ gyott dunna ölelését érzik. | Hosszú az út Pestig, még me-1 netrend szerint is hosszú. Sze-1 rencsére mostanában ritkán | és keveset késnek a vonatok. | A MÁV kezdi visszaszerezni | jó hírét, még egy év és talán | újra a vonatokhoz igazítják az| órákat. A vasutasok szeretnék | megérni ezt. Molnár János 1 ejvtárs, a lajosmizsei állomás-1 főnök, munkatársai, ' a vona-1 tok személyzete, de minden I vasutas erre törekszik. Pedig | nekik sem egyszerű a munká-f juk. A vonatnak menni kell, | ha fagy, ha forrón tűz a nap, ] ha ünnep van, ha hétköznap. | Inárcson a forgalmista in-| dításkor odakiáltotta a vonat-1 vezetőnek, Balogh György | elvtársnak: j.Öcsán a 61-es és| a 62-es benn áll. A biztonsági | jelzőig járható a pálya.” Ebből | a vonat személyzete tudja, | hogy rend van az egész vona-1 Ion, mert a 61-esnek, s a 62-1 esnek most Ócsán kell lennie. | A szerelvény közben márf megtelt emberekkel. A tíz kis | kocsiban csak 512 ülőhely van, | sokan a folyosókon álldogál-1 nak. Akadnak olyan „ravasz emberek“ akik belülről lezárják a kocsi-i kát, s lefekszenek, nem törőd-! ve azzal, hogy esetleg mások; közben a lépcsőn állnak. Fur-f csa ravaszkodás ez. Mit szólna | a ravaszkodó ahhoz, ha egy-| szer ő maradna kívül. Biztosan felháborodva méltatlankodna, s neki lenne a legnagyobb hangja. A 3729-esen is bezárták az egyik kocsit. Szerencsére a vonatkísérők résen voltak, ismerik egyesek rossz szokásait. A 315-ös mozdony szuszogva kaptatott felfelé az emelkedőn. öreg gép, 1911-ben készült. A jelzőlámpák színei vibrálnak a mozdonyvezető, Barta Gyuri szeme előtt. A gépen hárman dolgoznak. Mind a hárman fiatalok. Barta Gyuri két éve vezet önállóan mozdonyt, Kulati Feri pedig a jövő hónapban szabadul fel. A fűtő, Németh László sem régen tömi a kazánok gyomrát. A szél néha végigsöpör a mozdonyálláson. A fiúk testének egyik felét a tűz, másik felét a szél mar- dossa. Nem könnyű foglalkozás a mozdonyvezetés. Már házak között szalad a vonat. Egy-egy villamos csikorgó síneken fordul ki a remízből. Ébredezik a város. A távolban feltűnnek a Nyugatipályaudvar csillogó szemaforjai. Szabad az út A munkások szedelőzködnek a fülkékben, felgyűrik a kabát hajtókákat. A mozdony még egy utolsót sípol, s mintegy válaszként az üdvözlésre, talán a Váci úton, talán Újpesten felbúg egy gyársziréna. A 3729-es munkásvonat 20- án percnyi pontossággal megérkezett Budapestre. (filyó) jiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiumHiiiMiMiiiiiiiiiiiiiiHiiiniiHiiiiiiHHiiiiiiiiiiiiniiHHiHliinrtitHiiHiiiiniimmnHMimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiii« Cjpjhu, cSztnház* Erődalom Fekete szem éjszakája Rövidesen teljesen befejezik a Fekete szem éjszakája című magyar—francia film kópiáit. Képünk a film két főszereplőjét, Nicole Courcelt és Bus Gyulát mutatja be az egyik jelenetben | Medvegyev s (itittmiimitittniimutinNUMHtiHittHiittniitftniimitHiiiit rr n 1 // Suru erdő Zrínyi Kiadó Új találmány: A hangos könyv Megjegyzem Jenő, a Gerard a helyzetben Philipe tudná nüt csinálni! kcu cuoen Rövidesen gyártásra kerül Japánban egy kisméretű gép, amely képes arra, hogy minden, vagy legalább is majdnem minden iratot megszólaltasson. Ez a szinkron olvasógépnek nevezett japán találmány egyes vélemények szerint érzékeny csapást mér a magnetofonrendszerű hangfelvételi eljárásokra. A feltaláló állítása szerint az új géppel megvalósul a „beszélő” újság, folyóirat, vagy könyv is. A normális modell mérete akkora, mint egy írógépé, de a tervezők újabb változatot is készítenek majd, amelynek nagysága állítólag akkora lesz csak, mint egy aktatáskáé. A szinkron olvasógép hasonló elv alapján működik, mint a magnetofonszalagos hangfelvevőgépek. A lényeges! különbség az, hogy a hangot I nem szalagra veszi fel, hanem | különlegesen kezelt papírlap-1 ra, amelyre a kívánt szöveget | közönséges kézírással, sőt 1 esetleg gyorsírással is ráírhat-1 ják. Ezt a papírlapot tetszés 1 szerinti példányszámban sok-| szorosítani is lehet egy köze-| pes könyvnagyságú berende-1 zés segítségével. Másik nagyon | fontos tulajdonsága az új gép-f nek az, hogy bármiféle papír] felhasználható, csak megfele-1 lő eljárás segítségével hozzá] kell erősíteni az előbb emlí-] tett különleges laphoz. Két ilyen szinkron olvasó- i gépet elküldenek a brüsszeli i világkiállításra is. a végtelen orosz mezőkön, cl erdőkben dörögnek a fegyverek. Kicsiny csoportok, alakulatba szerveződött férfiak, nők vívják harcukat. Partizánok. A front mögött, az ellenségtől körülvéve, minden lépésnél ellenségbe botolva, harcolnak. Harcolnak, mert nem kevesebbről: a hazáról, a népről, a népi hatalomról van szó. Csikorgó téli hidegben, tikkasztó nyári hőségben egyaránt, nem nyugszanak a diákokból, parasztokból, munkásokból, mindenféle foglalkozású emberekből álló csoportok. Egy a cél: pusztítani a fasisztákat, megkeseríteni az életüket, nem hagyni egy pillanatig sem nyugtot nekik, hogy mindig érezzék, betola- kodottak, akik soha, soha nem tudják rabbá tenni a népet, mely szabadsághoz, s igazsághoz szokott. Medvegyev, aki az ukrajnai partizánok ezredese volt, két év harcait, izgalmas kalandjait dolgozta fel könyvében. Nem író, de úgy beszéli el a változatos történeteket, hogy az embernek a mesélő paraszt jut eszébe: egyszerű, de mély, nagyon igaz szavak, minden sallangtól mentesek, arra valók, hogy a valóságot, a maga egyszerűségében, de nagyszerűségében a legjobban éreztessék. A harc sok áldozatot követel. Medvegyev nem hallgat a veszteségekről, de ugyanakkor megmutatja azt is könyvében, hogy az áldozat nem volt hiábavaló, az elesett hősök a szabadság megszerzését, a felszabadulást segítették elő, s azok, akik megmaradtak, akik megérték a fasiszták menekülését, akik csatlakozhattak a győzelmesen előrenyomuló vörös hadsereghez, nem feledték el elesett harcostársaik önfeláldozó magatartását. A könyv, amely több nyelven kiadásra került, most jut el először a magyar olvasó- közönséghez, bizonyára nagy sikert aratva. ■NinilUIHIHUItHNIIIIimHiniltItlItiltlIIHIIIIIIIIUIIilllHIIIHII Görög művészek Szófiában Már a vikingek sem tévedtek el? j Harold Langberg professzor, a Dán Nemzeti Múzeum ] egyik kutatója érdekes leletet talált, amely a professzor állí- | tása szerint azt bizonyítja, hogy a vikingek már egy évezred- ] del ezelőtt használtak útjelző táblákat. Langberg professzor állítását egy ásatási lelettel bizonyítja, i A lelet faragott kőtábla, mely rémülettől eltorzult arcot áb- | rázol. A lelet külön érdekessége, hogy a faragást csak akkor I lehet észrevenni, ha a nap sugarai bizonyos szög alatt érik. | Langberg professzor szerint ez a lelet kétségtelenül útjelző | tábla volt: valamilyen veszélyre hívta fel az utasok figyel-1 mét. 5 A napokban Szófiában mutatkozott be a görög népi énekés táncegyüttes
