Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-21 / 44. szám
1958. FEBRUÁR 21. PÉNTEK hírlap A Ceglédi Gépállomás traktorosai újra kezdik a versenyt Kintről a hirtelen támadt februári tavasz leselkedett be az ablakokon, langyos napsugarak pásztázták a dohányfüstös levegőt. A gépállomás igazgatója már több mint egy órája beszélt, de szavait még mindig feszült figyelemmel kísérte a hallgatóság. —A gépállomás nehéz kő. rülmények között kezdte a múlt évet, mégis megbirkózott o feladatokkal. Dolgozóink most jóval kedvezőbb helyzetben vannak, rajtunk múlik, élüzem lesz-e gépállomásunk vagy sem — hangsúlyozta az előadó. Vagy negyediknek a kék- overális, szikár termetű Szabó Károly kért szót. — Nálunk — kezdte elnyújtva a szót — az utóbbi időben nagyon ellaposodott a versenyszellem. Sokszor csak az előre „kinézett embereket“ futtatták. Versenyezzünk újra, de egyforma feltételek mellett azonos körülmények közötti Taps csattant fel, többen közbdkiáltottak: Igaza van! Ezután Nagy István emelkedett szólásra, — A magyar ember mindig szerette megmutatni, miire képes. Bennünk sem aludt el az egymás közötti vetélkedés szelleme. Ebben az évben lesz tíz éve, hogy megalakultak az első gépállomások, a szocialista mezőgazdaság első hírmondói. Azóta bizony sok szép eredményt mutathatnak fel, ünnepeljük hát' meg ezt az évfordulót nemes vetélkedéssel, ébresszük fel a szunnyadó versenyszellemet, így mi is jobban járunk és népgazdaságunknak is többet fogunk segíteni. Brigádunk ma reggel elhatározta, hogy a gépállomás valamennyi brigádját versenyre hívja,.. Végigolvasta a feltételeket s ennyit tett hozzá: — Mi is azt szeretnénk, hogy ebben az évben élüzem lehessünk! — Csatlakozom a versenyhez — ugrott fel Varga Ferenc briigádvezető. — Brigádom nevében ígérem, hogy md sem maradunk el. És hogy a ceglédi traktorosokból valóban nem halt ki a versenyszellem, azt bebizonyították a további hozzászólások. Előbb a brigádvezetők kértek szót, aztán az „egyéni“ felajánlók következtek. — Ezer normálhold felszántását vállalom ■— kiáltotta harsány hangon Abonyi Miklós idősebb traktoros, példát mutatva a fiatalabbaknak.- Párosversenyre hívom ki Abonyit — pattant fel Dómján István. A műszakiak vállalását Balogh István fiatal mérnök olvasta fel. „A javítási ráfordításokból ebben az évben 150 ezer forint megtakarítást vállalunk. Minimumra csökkentjük a külső vállalatokkal való dolgoztatást. Kijavítjuk u gépállomás körzetében levő tsz-ek gépeit.“ Tokaji elvtárs főagronómus így összegezte a felszólalásokat: — Ezek a felajánlások kétségkívül naigyon szépek, de ne felejtsük el, hogy egy-egy traktorosnak ilyenformán 30— 40 normálholddal kell többe* csinálnia egy idény alatt. — Meglesz! Meglesz! — hangzott a terem minden sarkéiból szinte kórusban a válasz. — Helyes, akkor talán kihívhatnánk egy másik gépállomást is. Az ötlet helyesléssel találkozott, s a versenykihívást nyomban meg is fogalmazták, amely így hangzott: „A Ceglédi Gépállomás versenyre hívja a Kiskunlacházi Gépállomást a ma megtartott termelési értekezlet határozata alapján. Gépállomásunk dolgozói vállalják, hogy a 75 400 normálhold tervelőirányzatot 115 százalékra teljesítik.“ Néhány ponttal még kiegészítették a felhívást, megegyeztek, hogy küldöttség viszi át a versenyfelhívást Kis- kunlacházára. Újabb jelentkezők kérték szót és újabb felajánlások születtek. Végül Sándor Ferenc, a gépállomások megyei igazgatója méltatta a dolgozók kezdeményezését és megígérte, hogy a megyei igazgatóság messzemenően támogatni fogja a ceglédiek versenymozgalmát. Már délután volt, mire befejeződött az értekezlet. A gépállomás traktorai még aznap hozzákezdtek a szántáshoz a dánszentmiklósi határban. S. P. A „KIEV" elektronikus számológép | Az Ukrán Tudományos Ajka-1 démián a közelmúltban meg-| kezdték a „Kiev" univerzális! elektronikus számológép össze-1 szerelését, amely egyebek kö-| zött a kohászati és vegyipari | vállalatok, továbbá az olajfel-1 dolgozó üzemek termelési fo-| lyamatainak irányítására is 1 használható. Az újtípusú elek- | ironikus számológép egy má-1 sodperc alatt hétezer felada-1 tot képes elvégezni. ITT AZ ŰJ TELEFON! ,Gyulai kolbász izü"sajt, ömlesztett ementáli és trappista, valamint tubusos krémsajt gyártását tervezik Sajtgyáraánk bőséges meny- nyiségú árut gyártanak. Az idén még könnyebb lesz a feladatuk, mert nagymennyiségű tej begyűjtésére van kilátás. Januárban például a tervezettnél 10 TtniUio literrel többet vásároltak fel a begyűjtő szerVadászat farkasokra — repülőgépről Északkelet-Szibéria tundráinak hatalmas rénszarvas csordáit évente megtizedelték a tundra farkasok. A rénszarvasok ezreit pusztították el egy-egy télen. Legújabban repülőgépről vadásszák őket. A sík, erdőtlen tundrákon repülőgépről kitűnően fel lehet fedezni, üldözni és elpusztítani ezeket a vadállatokat. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy-egy farkas évente 1500 kilogramm húst pusztít el és így 5000 rubel kárt okoz, akkor beláthatjuk, hogy a repülőgépvadászat igen gazdaságos és kifizetődő. vek, s hasonló eredmény váltható ebben a hónapban is. Ezért — bár a választék kielégítő — lehetővé vált, hogy újabb fajjá., sajtóikat hozzanak forgalomba. A Budapesti Tejipari yáHálát tervezi, hogy az év második felében megkétszerezi sajtkészítményeinek számát. Az újdonságok gyártására már felkészültek. Nemrégen érkezett meg egy külföldi csomagoló gép, amelyet most szerelnek. A vállalat ömlesztett trappista és ementáli, valamint paprikával, fokhagymával fűszerezett, „gyulai kolbász ízű" ömlesztett sajtokat gyárt. Ezenkívül tubusban krémsajtot hoznak majd forgalomba. A legkellemesebb éghajlat | a világon A Hawai-szigetek éghajlatai az egész földkerekségen a leg- | kellemesebb. A2 átlagos évi| hőmérséklete már 25 észtén-1 deje 23 Celsius fok. A leg-§ utóbbi negyedszázad alatt | mindössze 11 napon át volt | borús az idő a szigeteken, A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár laboratóriumában elkészült a köralakú telefonkészülék mintapéldánya. Az új típus mintegy negyven dekával könnyebb a réginél és különböző színű műanyagból készül. Mintapéldányait bemutatják a brüsszeli világikiállításon is SiiiHiHiminiiiHiiiiimiimMiwHiuiimuiiimmiiimiiiMiiimiiiiiiiimiiHHiiuitiniiiHinHiiiiumiHiHiiiimiimiHtunnmHiHiMNAr FÉLÉV UTÁN - ÉRETTSÉGI ELŐTT (I.) AZ EMINENS A nagykőrösi Arany János Gimnázium négyszáz éves múltra tekinthet vissza. Négy évszázad nagy idő, amely kötelez. Kötelez az a tény, hogy kilenc esztendeig olyan tanára volt a gimnáziumnak, mint Arany János, de kötelez az is, hogy az iskolát fennállásának négyszáz éves fordulóján a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki az Elnöki Tanács. Vajon mindez hogyan tükröződik a gimnázium életében, a félévi bizonyítványosztás után, s a közelgő érettségi előtt? A tizenöt osztályban négyszáznegyvenhárom diák tanul. Fiúk és lányok vegyesen. A tizenötből három osztály most az érettségire készül. A statisztika azonban különös képet mutat. Az iskola legjobb osztálya büszke címet már hetedik féléve a mostani IV. c. védi. Tanulmányi eredménye 4,04. A IV. b. a sorrendben a harmadik helyet foglalja el, míg a IV. a. osztály csak a tizenharmadik helyen kullog, 3,33-os eredményével. S ez a kép korántsem megnyugtató, csakúgy, mint az a tény, hogy a négyszáznegyvenhárom tanulóból mindösz- sze huszonhárom a kitűnő, ugyanakkor hatvanhárom bukásra áll. Mi. az oka cnnelvt.s vajon hogyan vélekedik erről a diák, a KISZ-titkár, az osztályfőnök és az igazgató? Erre ad feleletet a most induló riportsorozatunk. Csinos, barnahajű, csen- desszavú lány Gábor Anna. Esztendők óta osztályának, a IV. c.-nek legjobb tanulója. Szeretik és tisztelik társai. Nemcsak tudásáért, de azért is, mert szívesen segít annak, aki hozzáfordul. Osztálya eredményével általában elégedett, bár korántsem sorolja az osztály erényei llllllflllllll mii 11 iiiiiiiiiiiiiittiiiiuiiiiiíuiiiitiiiii im hí iiiiiiiiMitiiiiiiiiiitiuiiitiiHiiiiiitiiitiinti.i.t.'t'BitiiiifiiiiiiiPiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiii 11111*11111111 iiii|iiiiiitiiiiiffiiifiiiMiiiiiiiiiuiiiiii un 11 iitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiMiiiii'j n 1TKA MADÁR a gólya és JA. nyugodt. Nemcsak amikor féllábon áll a vízben, lesi a békát, hanem akkor is, amikor repül, gyikra, kígyóra, vagy éppen egérre vadászik. Párjához hű, erről már sokat olvastam, ellenkezőjéről keveset. Véletlenül lettem erkölcsi szemtanúja, és bevallom, elszomorított, amit láttam. Váccal szemben, a Pokolszigeten jártam. A horgászokat néztem, akik éppen úgy lesik horguk végére a harcsát, mint a gólyák a békát. A csend hallgatott körülöttünk. Ritkán kurjantott a rigó bíró után, néha szólt a varangyosbéka, ez azonban a rigót nem zavar- ta. Itt-ott szerelmesek kuncogtak és olykor nagyokat nevettek. Vastag könyv volt a kezemben. Olvasni szerettem volna a szigeten. De hirtelen suhogást hallottam. Két gólyát láttam és mintha a szokottnál gyorsabban repültek volna a kék ég alatt. Gólyát ritkán látni, horgászt gyakrabban és én otthagytam a horgászokat. Észak felé repült a két madár, láttam az erdő felett, ahová leereszkedtek. Valami mágnesként vonzott arra felé. Hónom alatt a könyvvel, fél óráig is bújtam a bozótot, míg megpillantottam egy fa tetején a gólyafészket. Már az is szokatlan volt, hogy három gólya állt a fészek tetején. Vendég gólya — gondoltam magamban — vagy bába gólya? Hát persze! Hiszen most 'költenekl Gólyafragédia Nem kelepeltek, nem örültek, Gondterhelten nézegették egymást, vagy talán sír* tak? A két hím gólya a tojóval szemben állt. Az néha fél- reforditotta fejét és maga alá nézett. Azután a hím gólya nyúlt a fészek mélye felé, de a tojó nem engedte. — Valami nincsen rendben, valami baj lehet a kis gólyákkal — gondoltam. — Vajon, milyen lehet a kis gólya? Még sohasem láttam. A hím gólya megint megkísérelte, hogy belenyúljon a fészekbe, de a tojó kiterítette, szárnyát. Messziről is láttam, hogy a fészek lakóit védelmezte. TjORGÁSZNYUGALOM és JA gólyatürelem kellett, amíg történt valami. A hím gólya a tojó fejére koppintott, majd várt egy kicsit, aztán megint koppintott. A tojó hang nélkül tűrte. Még a vendég gólya is kedvet kapott, és ő is a tojó fejére koppintott. Hol az egyik, hol a másik csapott csőrével a tojóra, és kis idő múlva -már úgy kopogtak, mint a kovácsok szoktak. Hátamon végigszaladt a hideg. Láttam, hogy valami gólyatragédiának vagyok a szemtanúja. Naoy lárma zavart mea gondolataimban. — Vége van! Agyonverték! Már nem látni a nőstényt! -- hallatszott és három kamaszgyereket láttam. Engem észre sem vettek nagy izgalmunkban. Az egyik hangosan kiáltotta: — Ledobták a nősténygá- lyát! — és szaladtak a fa felé. Egyszerre értünk oda és a fa tövében valóban élettelenül feküdt a tojó. A gyerekek meglepődtek, amikor megláttak. — Mi baj lehet ott fenn a fészekben? — kérdeztem, de ők csak egymásra néztek. — Meg kellene nézni —■ mondtam, de erre sem válaszoltak. Felnéztem a fára. ahonnan a két hím gólya már elrepült és eszembe se jutott hoav ünneplő ruhámban vagyok, csak másztam a fát. kúsztam a fészek felé. Nehezen, de feljutottam. Belenéztem a fészekbe és tűnődtem én is, mint a hím gólyák. Ilyet még sohasem láttam! Két kacsa sápítozott a fészekben. Bizony, kacsák! Z SEBRE DUGTAM ŐKET és lekúsztam a földre. Most már megértettem, hogy szegény gólyákat valáki csúfosan becsapta és a vélt korcsszülöttek miatt halt meg a nőstény gólya. — Élnek a kis kacsák? — kérdezte az egyik kamasz. — Honnan tudod, hogy kacsák volt&k a fészekben? — csaptam le kérdésemmel a kérdező gyerekre. — Kacsatojásból csak kacsa kelhet ki. Mátyás pedig kacsatojást tett a gólyatojások helyére — válaszolták a tettesen kívül mind a ketten és mutattak Mátyásra, mint egy hősre. — Hová tetted a gólyatojá- solcat? — kérdeztem és mérgesen néztem a megszeppent Mátyásra. — A tojások még tiszták voltak, biztosan megette rántotténak — válaszoltak Mátyás helyett a többiek. — Nem igaz! Eldugtam ott. hon a fészerbe — vágott visz- sza Mátyás erélyesén. A többiek most már vádlóm, néztek Mátyásra és . énrám úgy, mint bíróra. Bizony, melegem lett, hevesen vert a szívem, pergett nyelvem és ütésre kezem. A felnőttek harcos kedvemben Mátyás füle került a kezembe. — Ne bántson, bácsi — kérlelt a gyerek kétségbeesve. — Én nem ezt akartam!.. -. Én szeretem és sajnálom a gólyát, de nagyon kíváncsi voltam. — Sajnálod s mégis beavatkoztál a dolgukba? Ebadta rosszcsontja! Hol és kitől tanultad ezt a nagy kíváncsiságot? Látod, mi lett a kíváncsiságod következménye?! — A bácsi is kíváncsi volt, azért mászott föl a fára — válaszolta Mátyás, könnyesen, félreálló szájjal. Tp LENGEDTEM HÁT a fü* J lét, mert beláttam: valami igaza van. De hogyan lelendült a jogán és hét itt valamit jóvátenni? Míg \ ezen gondolkodtam, Mátyás | elindult két barátja után, én | meg álltam s néztem. Azután f utána szóltam: — Mátyás! Mátyás! Itt van- 1 nak a kis kacsáid, vidd haza! | Mátyás visszafordult: — Lesz nekem két kis 1 gólyám a kacsák helyett, mert § kiköltetem a tojásokat a li-1 bárMkal. A kis kacsákat vi- § gye el a bácsi, megérdemli. | Mátyás felnézett még egyszer | a fa tetejére, a gólyafészekre, | és eltávozott. Magamra maradtam a már- | tírhalált halt nőstény gólya- | val, és eltemettem az ágas fa | tövében. — Sáp. sáp — csipogtak a | kis kacsák a zsebemben, és I nem tehettem egyebet, én is f haza igyekeztem. Még cicka- | fark kór ót is szedtem az úton, 1 hogy a kis kacsáknak legyen ! mit enniük. Kíváncsian néztem, amint I ittak, ettek, majd megint a 1 vízhez igyekezték. Nem tagadom, hogy kárán- \ dulásom a váci Pokol-szigetre § rossz hatással volt a kedé-1 lyemre. Csak este, lámpagyúj- | tás után vettem kezembe a I könyvet. Ezt a könyvet Dar- f win írta és a „Fajok eredete” | a címe. A Z OLVASÁS kezdetben | -LJ- megvigasztalt, de beval-1 lom, hogy 1később lelkiisme-1 retfurdalást éreztem. Az ju- \ tott eszembe, hogy vajon ott, | a Pokol-szigeten nem eav 1 magyar Darwin fülét húzogat- | tam-e pirosra. Gádorosi Ferenc i közé azt, hogy két lány most, a félévben megbukott. — Ez bizony nem dicséretre méltó dolog — magyarázza csendes szóval —, hiszen osztályunk az elsőtől kezdve a mai napig a legjobb az iskolában, s ezért bennünket illet az Arany-osztály megtisztelő cím is. Természetesen a felelősség elsősorban a két tanulót terheli. Nagyobb szorgalommal kettes vagy hármas is lehetett volna az egyesekből. Különösen egyiküknél, aki igen jófejű gyerek, csak az a baj, hogy sokszor nemtörődöm, felületes. Ezért nemcsak a két lány, de egy kicsit az egész osztály is ludas a dologban. Hiszen itt élnek közöttünk, s tudtunk is gyakori gyenge szereplésükről. Több segítséggel, nagyobb buzdítással, elérhettük volna azt, hogy egyetlen bukott diák se gyengítse az osztály eredményét. De az osztály KISZ-szervezete is előbb észbe kaphatott volna, s akkor minden bizonnyal megelőzzük a bajt. S most mi a kiút? Hogyan akarják elérni, hogy a két lány mielőbb kijavítsa a fizikából kapott egyes osztályzatot? — A dolog elsősorban a lányokon múlik. Nagyobb akaraterővel kell hogy hozzáfogjanak a munkához, bár ez korántsem lesz könnyű dolog, mert szinte óráról órára jelentős mennyiségű ismételni- való is akad, nem is beszélve az érettségi-tételek kidolgozásáról. A feladat mégsem megoldhatatlan, már csak azért sem, mert az egész osztály szívesen segít. Szív és akarat, s Gábor Annánál egyikből sincs hiány. Sőt, mindez nagy szorgalmával és alaposságával párosul. Az első és legfontosabb dolog számára a tanulás. Pontos napirend szerint naponta háromtól hatig tanul. Ez az idő legtöbbször elegendő számára arra, hogy a következő naprá gondosan felkészüljön. Nincs különösebb tanulási módszere. Először egészében olvassa át a leckét, utána pedig szakaszonként, amelyeket önmagának nyomban visszamond. Nem afféle betűrágó, magoló diák, aki a szószerinti szöveg pontos visszaadására törekszik, hanem a szavak mögött az összefüggéseket és a mondanivaló lényegét keresi. Ez a titka annak, hogy amit egyszer megtanul, azt nem könnyen felejti el. Ennyit a munkájáról. A „magánéletéről” pedig, hogy szereti a jó könyveket — jelenleg Tolsztoj Háború és békéjét olvassa — és a jó filmeket. Szeret sétálni, táncolni és a saját bevallása szerint nem gyűjti a színészek képeit. Odahaza sem lehet különösebb panasz rá: szívesen segít dolgozó édesanyjának és kistestvéreinek. Orvos szeretne lenni. Ez álma-vágya. Sebész. Ez Gábor Anna, az eminens. Prukner Pál
