Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-18 / 15. szám

/

r**r

UEcrtt

l&Cirlap

195«. JANUÁR 18. SZOMBAT

BARCSAY JENŐ KIÁLLÍTÁSA

d <J)ut nuqjp>l Töídaji izáinám írta: JCojüJul SihuLor niűahzMSrtbwz

Ez

szerűségről tesznek bizonyságot. Nem vázlatok ezek, hanem önálló, minden művészi igényt kielégítő alkotások. Tökéletes precizitás, ugyanakkor összefoglaló, lényegretörő nagyvonalúság, a vonalak elbűvölő szépsége jellemzi ezeket a munkákat.

Az a nagy komolyság és áhitatos tisztelet, amellyel Barcsay Jenő a művészetet szolgálja, példája lehet minden festőnknek, minden művészünknek és mindazoknak, akik valamilyen módon az emberi kultúra terjesztésére, szolgálatára hivatottak.

ASZTALOS ISTVÁN:

S

zeretettel: Barcsay Jenő — írta a kiállítás katalógusának első oldalára mindazoknak, akik kérték, barátaiénak, tanítványoknak, ismerősöknek, ismeretleneknek egyaránt. Mindenkinek: szeretettel.

így nyújtotta át a látogatóknak az elmúlt évek gazdag termését, végtelen műgonddal és művészettel megalkotott festményeit a Nemzeti Szalon kiállításáru

A kiállítás meglepetést jelentett még azok számára is, akik régóta ismerik és figyelemmel kísérik munkásságát, akik megcsodálták a — megjelenése óta már világhírűvé vált — Művészeti Anatómia csodálatos szépségű rajzait.

Mert az utóbbi tíz esztendőben csaknem kizárólag rajgokkal szerepelt a közönség előtt, tíz éve nem volt önálló kiállítása. Visszavonultan, teljesen elmerülve a művészet világába dolgozott, alkotott fáradhatatlanul. Erről az elmélyült művészi munkáról adott számot mostani kiállítása, mely egy nagyon gazdag és változatos művészi múlt és még sokat ígérő jövő egyik ál-< lomása* <

Barcsay Jenő ma a Képző- művészeti Főiskola professzora, festészetünk egyik legkiválóbb, legkultúráltabb képviselője. Eddigi útja emberileg nehéz és fáradságos, művészi fejlődése a kezdeti időszak — a huszas, harmincas évek — képzőművészeti zűrzavarának ellenére is végig magas színvonalú, szerves és következetes, egyre inkább emelkedő tendenciájú volt.

Többször járt Párizsban, járt Olaszországban és a művészetnek itt található remekeiből, a régi és modern halhatatlan mesterek műveinek tanulmányozásából gazdag tapasztalatokat gyűjtött, művészete mégis önálló és egyéni ma- radt,

A mostani kiállítás nem t&- reksöm'arra, hogy bemutassa a művész korábbi Ttórszákál- nak munkásságát, bar néhány kép ezt is illusztrálja. Súlyos, drámai alaptónusú az indulás.

Szenvedő, megtört, fáradt embereket, a külvárosok kisemmizettjeit festi, majd harcosabb kiállású, magabiztosabb embertípusokat varázsol a vászonra szuggesztív erejű, erőteljes előadással, határozott

^mi:iiiimi!uiiiiit<iiiiii:iiiiiiiiiiiHiii!miifiiHiiiiiiiiiimiiiiiiHimiiiimiiiiiiiiMiiHiiitimiHtiiitmiHitiuitinNiniiiiniiimtiiiiitiimiiniiiniiiiiiiiiiiimiMmiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiH iitimiiiiiiHiiiiuiin

körvonalak közé ágyazott» élénk és ellentétes színekkel. A kép szerkezete, felépítése nála mindig világos, tiszta, hangsúlyos, akkor is, amikor oldottabbá, árnyaltabbá, fes- tőibbé válik a stílusa. Művészetét mindig komolyság és egyszerűség jellemezte.

z a komolyság és monumentalitás jellemzi most is, de most nem a drámai hang uralkodik művészetén, hanem valami derűs komolyság, színes elevenség, élet — és emberszeretet. Apró formátumú képei egy egész élet emberi és művészi tapasztalatáról beszélnek, rajtuk van minden eredmény, minden tanulság.

Témái mindig egyszerűek, képein nem ábrázol történést, nem halmozza a tárgyakat, sőt a kevés és igénytelen motívumból is csak a lényeget emeli ki és mégis: festészete olyan gazdag és megragadó szépségeket tár fel, ami lenyűgözi és elbűvöli a szemlélőt. Kevés színnel gazdag szín- harmóniát ad, kevés motívummal az élet gazdagságát érezteti. Asztal néhány gyümölcscsel, házfal, festőállvány vagy lépcsőfeljáró mind téma Barcsay számára, mert mindegyiket élővé és megragadóvá tudja varázsolni ecsetjével, palettájának mély tüzű színeivel

E

mberábrázolása megraga-« dó. Puritán előadású pufók lányfejei, kedves kis szájak, a csillogó szemek harmonikus, tiszta és bájos belső világot tudnak tükrözni. Több alakos kompozícióin ritmus és egyensúly uralkodik, nyugalmat, biztonságot sugallva.

Kiállított rajza! hallatlan rajztudásról, művészi nagyPÁLYAZATOK EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI OKTATÓI ÁLLÁSOKRA

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi kara pályázatot hirdet tanársegédi állásra, a fizikai-kémiai tanszéken. A kinevezendő tanársegéd feladata részt venni a tanszék oktató mun- kájáiban, főként a hallgatók laboratóriumi gyakorlatának vezetésében.

Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészettudományi kara pályázatot hirdet adjunktusi állásra a kelet-ázsiai tanszékre. A kinevezendő adjunktus feladata: előadásokat tartant az újkori és a leg- újabbkori kínai történelem köréből.

EMBERSÉG

4 sztalos István romániai zx magyar író minden írása elárulja, hogy legkedvesebb műjaja a novella. A nagy sikert aratott Vád és panasz című kötetben az író régi, a második világháborút megelőző évek novella-termését gyűjtötte össze. A mostarji kötet, az Emberség, a Jelszabadulás után íródott novelláit tartalmazza,

A cím szinte önmagáért beszél. A kötet témája az emberség, az életnek az a teljessége, értelme, amelyet a múlt erőivel állandó harcban álló író csak ma, megváltozott, új társadalmunkban találhatott meg. E novellák tükrében olyan írónak látjuk Asztalos Istvánt, aki fennhangon hirdeti harcban és sokszor önfeláldozó munflcával elért eredményeinket, de aki éppoly nyílt és őszinte lendülettel

száll síkra a további előmenetelünket akadályozó hibák

megszüntetéséért isv — A kötetet — amely a magyar és a román Szépirodalmi Kiadó közös munkájának eredményeként került most az üzletekbe — az író finom művészi érzéke, kedves humora, lebilincselő mesélőkedve és nagy emberszeretete avatja gazdag, élménytnyújtó olvasmánnyá.

f* je

ERTEKES LELETEK

Értékes archeológiái leletekre bukkantak nemrégen a Bug folyó torkolatánál. Ezek — a vizsgálatok szerint — az időszámításunk előtti harmadik évezred első feléből maradtak ránk. A maradványok között edényeket és más kezdetleges készítményeket találtak.

Cf-Mm,Sünhöz, fáradalom

ELŐZETES JELENTÉS

A jövő héten mutatják be filmszínházaink az Elbeszélés az első szerelemről című, a fiatalok életét mcgeleveiiítő új szovjet filmet

é

ERSKINE CALDWELL:

Isten földecskéje

Európa Kiadó

.*3 öj*Q;.

rrrskine Caldwell neve már

Ej nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A Tobacco Road — magyarul Dohányföldek címmel jelent meg — nemcsak szerte a világon, de nálunk is nagy sikert aratott. A híres író újabb regényei azonban még nem jutottak el hozzánk, így többek között a Trouble in July és a Tragic Ground sem. Az Isten földecskéje 1935-ben jelent meg először. Azóta számos országban sok új kiadást ért meg s most náluny, is napvilágot látott az Európa Kiadó gondozásában.

Ty Ty Walden, az öreg aranyásó farmer és családja küzdelmes életét írja meg Caldwell, az Isten földecskéje című regényében színesen, sok humorral, de mély emberi együttérzéssel. A testet-lelket ölő nehéz testimunka mellett a babona uralkodik ezeknek a földhöz ragadt szegény embereknek szellemi életén.

Walden szinte gyerekes rajongással hajszolja az elképzelt kincset, s ezért egész családját maga köré gyűjti, hogy segítsenék. Ez a cél lelkesíti akkor, amikor vejét, Wiílt a közeli kisváros szövőmunká- sát is magához hívja földet ásni. Bár Will nem szívesen jön, de az a tény, hogy a gyár, ahol dolgozik, már 18 hónapja áll, mivel a tőkés nem akarja teljesíteni a munkások jogos bérkövetelését, feleségével együtt egy időre az öreghez költözik. A szíve azonban hamar visszahúzza a városba, a gyárba, a többi munkás közé, akik szilárdan eltökélték, hogy elfoglalják a gyárat és megindítják a gépeket, így szerezve érvényt jogaiknak. E harcot Will vezeti. Az egyenlőtlen harcban azonban éppen ő áldozza fel elsőként életét —t amikor megindítja a gépeket, egy rendőr golyója leteríti.

(p. P.)

itiiiiiinHimHiiMimHimitiiuiiHiiiiiiiiiHmitiHmtmtiiniiiMiMHimiitmiiMtitiitiiniiHiitiiimirttiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir

Botladozva lépeget az út túlsó oldalán egy görbebotos, hajlotthátú öregúr. Kemény pallérja a huszas évek divat- ját idézi, könnyű szövetruháján nyoma sincs a gyűrődésnek. Valami belső baj okozta fájdalom tükröződik, méla undorral keveredve az arcán. Szeme tűzte lenül fénylik. Időnként megáll, kifújja magát, megtörti homlokát, aztán elindul. %

Emitt, az út innenső felén fürgejárású idős bácsika közeledik. Pirospozsgás arcán jókedvű mosoly szélesedik, hetykén feltett kalapja alól hófehér haj kandikál elő. Amint észreveszi a túloldalt botorkálót, lelassít, szemügyre veszi, aztán átkiált:

■— Adjon isten, na hová, hová?

Az rá se hederít, csak biceg tovább kínlódva. Erre több sem kell a mi öregünknek, uccu neki, átlódul a mély árkon, máris ott terem előtte. Csaknem kiabálva újból megszólal:

— Dunai vagyok, hová tetszik menni?

A kérdezett meglepetten néz, majd nagynehezen, hangsúly nélkül kinyögi:-—Az orvoshoz.

‘— No, az nem jő. Én csak egyszer voltam orvosnál, a fene rágja meg, valamikor még legénykoromban. A fogam fájt, de irgalmatlanul. Mit volt mit tennem, elmentem a doktorhoz. Mire odaértem, kiállt a tetves fogból a fájás. Nem tudtam megmutatni, melyikre tegye a fogót. No, azóta se láttam én orvost.

A gorbebotos még mindi(J hallgat, megint csak Dunai bácsi kezdi:

rO UNAI BÁCSI...

•— Hány éves tetszik lenni?

■— Öreg.

— No, no, nem annyira —■ udvariaskodik emez.

c— Hatvankilenc.

— Jé, hu juj}, már 69? Szép idő... — gondolkodik, kissé hátralöki fején a kalapot aztán hozzáteszi;

Én még csak 87 éves vagyok.

Ez már végképp elkeseríti az Öregurat, keserűen tör ki belőle a kételkedés hangja.

— Bolonddá akar tenni, hisz olyan könnyen mozog. mintha 30 éves lenne.

■— Úgy látja az úr? Pedig annyi vagyok, a napokban töltöttem a 87-et.

Jóízűt nevet hozzá, hamiskásan megtörli a bajuszát, zsebébe nyúl és két illatos szivart húz elő.

— Tessék — kínálja — finom „verzsina“. mindig ezt szerettem. — A görbebotos most már nem olyan morcos, barátságosan utasítja vissza a felkínált szivart.

— Köszönöm bátyám, én Inkább pipára gyújtok. — Máris szent a béke, kezdődik az ismerkedés. Dunai bácsi legyőzte a gorbebotos úr közönyét.

*— Ha nem sértem meg, mi a mestersége az úrnak? — kezdi újból szivargyújtás után.

— Tisztviselő volta—. Pesten az Angol—Magyar Bankban, hosszú évekig. Most nyugdíjas vagyok.

— A’ jó, — veszi át a szót.

Én meg asztalosmester

vagyok. Püspökhatvaniban tanultam. Sok-sok menyasszonynak csináltam tulipános ládát. Persze egyebet is fabrikáltam. Egyszer bölcső kellett, máskor koporsó. Az öcskös is velem dolgozott, míg el nem esett a háborúban. Azóta egyedül húzom a gyalut.

— Magát nem vitték el? — szól közbe a görbebotos.

‘— A frontra nem, repülő- gyárba tettek. Repülőket csináltam. Hej, az volt ám még érdelces, leszabtunk 25 repülőt, utána a pilóta felvitt magával kipróbálni, mondva, hogyha rossz a masina, legalább a csi- nálója is vele pusztuljon. Mert hát még akkor — magyaráz tovább oktatőan — fából csinálták a repülőket. Nem is hozott le az ördög annyit, mint manapság.

Ilyen és ehhez haSOni6 párbeszéd gyakran megesik Dunai bácsiék környékén, Gyomron, a Dózsa György utcában. Ugyanis néhány év óta itt él Dunai bácsi, ez a mindig vidámlelkű, kedves öreg ember, aki talán még sohasem mutatta rosszkedvét mások előtt. Pedig az ő élete sem volt rózsásabb, gondtalanabb, mint a rm' oké. Ném is vitte sokra, nem szerzett vagyont, de megmaradt a minden gazdagságnál többet érő becsülete — sőt még az emberekbe vetett bizalmát sem veszítette el. Hej. pedig erre is lett volna alkalma bőven. Sokszor érték keserves csalódások, gyakran került nehéz megpróbáltatások elé. Dunai bácsi nem ingott meg, jókedvét egy pillanatra sem dobta félre, mindig mosolygott, s a legrosszabbhoz is a legjobb" arcot vágta,

A püspökhatvaniak jól Ismerik Dunai bácsit, hisz ebben a kis Pest megyei falucskában látta meg a napvilágot, itt tanult meg dolgozni, s itt szívta magába azt a kifogyhatatlan életderűt, amit méltán irigyelhetnék tőle nagyon sokan. Ma már Dunai bácsinak nem kell dolgoznia. Gyermekei, akikért annyit fáradt, gondtalanná teszik derűs életalkonyát. Persze, aki egész életét átdolgozta, az még öreg korában sem tud tétlenül élni. Dunai bácsi is így vám Minduntalan izeg-mozog, tesz- vesz a ház körül. Nyáron a szőlőlugasokat ápolgatja és dédelgeti a magaültette virágaikat. Télen meg fúr-farag, de egy pillanatra sem marad nyugton.

Amikor Gyömrőre költözött, már az első napon meghódította a szomszédaikat. Nem is akad a környéken olyan család, ahová ne lenne bejáratos. Ahol csak megjelenik, egyszeriben megváltozik a hangulat. Jókedve, életszeretete még a legeljásultabb embereket is felrázza. Aki csak egyszer is beszél Dunai bácsival, nehezen tudja elfelejteni a találkozást. Mély, a romlatlan lélek tiszta őszintesége és a falusi ember egyszerű, de nemes embersége árad ebből a kedves, idős bácsiból. Derűs történeteit, az ízes püspökhatvani dialektussal előadott meséit mindenki kíváncsian és szívesen hallgatja.

A kifogástalan életderü Dunai bácsinak csak egyik jellemvonása. E mellett még soksok jó tulajdonsággal áldotta meg a sors. Nagy barátja a nálánál rosszabb sorban lévőknek, s ahol csak teheti, ott feltétlen segít. A múltkor például egy szegény özvegyasz- szony — Dunai bácsiék szomszédságában — azon panaszkodott, nincs G ki összevágja tüzelőjét. Erre Dunai bácsi azonnal felajánlotta segítségét. A favágás kora reggeltől késő estig tartott.

— Mennyit fizetek? — kér dezte az özvegyasszony, s közben 40 forintot csúsztatott az öreg zsebébe.

— Na, még csak ez hiányzik, a kacifántosát! — kelt ki magából haragosan Dunai bácsi — csak nem gondolja, hogy eoy ilyen szegény asszonytól pénzt fogadok el, tegye csalk el, jobban kell az másra! — azon nyomban visszaadta a pénzt.

Máskor meg napokig dolgozott egy keritésjavitáson.

Amikor elkészült a munka, szó nélkül hazament.

— Hát Dunai bácsi, meg se mondta, mivel tartozom? —4 rohant utána a „rendelő”.

•— Mivel tartozik, mivel tartozik, ugyan már, jó szóval —* mentegetődzött az öreg.

Aztán addig-addig alkudoztak, míg Dunai bácsi nagynehezen elfogadott 20 forintot, de csak „szivarra”.

A párbeszéd még folyik, a beszélgetés fonalát természetesen Dunai bácsi vezeti. A görbebotos csőik olykor vet közbe egy-egy kérdést.

‘— Bátyám, mijiCk köszönheti ezt a ragyogó egészséget?

— Minek? — gondolkodik el Dunai bácsi.

— A mértéktartó életnek. Mindennap megittam egy stampedli pálinkát, no meg lenyeltem egy pohár bort, de nem többet ám! Kiszívtam egy fájintos szivart — és ez volt az egész. Nem látott engem részegen a faluban senki. A munka sohse’ maradt abba, addig nem nyugodtam, míg be nem fejeztem.

Közben megkondul a delet hirdető harang.

*— Hű, az áldóját, már dél van! — kap észbe hirtelen Dunai bácsi, akikor nekem mennem kell, mert becsuk a bolt.

Elköszön, s mint a nyúl, ugrik keresztül újból a mély árkon.

A város elfáradt fia pedig kissé irigyen néz a falu bár idős, de még életvidám gyermeke: Dunai bácsi után.

Súlyán Pál