Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

MST MECTtt i^Cirlap 193«. JANUÁR 11. SZOMBAT Bulganyin elvtárs üzenete - a szovjet nép újabb békefelhívása A szovjet miniszterelnök üzenetet intézett az Egyesült Államok elnökéhez és Nagy- Britannia miniszterelnökéhez. Bulganyin üzenetében töb­bek között rámutat, hogy nemcsak a szovjet és az ame­rikai nép, hanem a világ min­den népe elvárja a két ország kormányától, hogy a lehető legnagyobb igyekezettel ku­tassa az áramok közötti vi­szony enyhítésének, s a gigá­szi méreteket öltött háborús készülődések beszüntetésének útjait, amidőn a hidegháború és a szó legszorosabb értel­mében vett háború iközötti ha­tár ingatag, s bármely napon eltűnhet. Sajnos, nyugati vezető kö­rökben az a nézet hatalmaso­dott el, hogy az erőre, főkép­pen az atomfegyverre támasz­kodva — s ennek gyártásában az Egyesült Államok bizonyos ideig fölényben volt — rá le­het bírni a másik felet, egyez­zék bele a háború befejezése után keletkezett vitás kérdé­sek rendezésének olyan felté­teleibe, amelyek összeegyez­tethetetlenek létérdekeivel, nemzetközi tekintélyével, s végül a támadók feletti győ­zelem közös ügyéhez való hoz­zájárulásával. Az üzenet ezután rámutat: jóllehet a NATO Tanács nem­régi ülésszakán hozott határo­zatok azt a nyilatkozatot tar­talmazzák. hogy ezt a szövetsé­get sohasem fogják felhasznál­ni támadó célokra, az Észak­atlanti Szövetség — ismeretes ott az Egyesült Államok bizo­nyos befolyása — minden gya­korlati lépése a nemzetközi feszültség fenntartására, sőt élezésére, a fegyverkezési haj­sza folytatására, sőt fokozására irányul. Az üzenet hangoztatja, hogy jelenleg teljesen megérett minden feltétel arra, hogy az államok vezető személyiségei egy asztalnál találkozhassanak, «.egyesítsék mindén erejüket (döntő fordulat elérésére) a nemzetközi helyzetben. Ebben a levélben — hangoz­tatja N. A. Bulganyin — meg­küldöm Önnek a szovjet kor­mány javaslatait a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdé­sében. E javaslatok szerint két- három hónapon belül össze­hívandó. az Északatlanti Szö­vetség és a varsói szerződés tagállamai, valamint ezen ál­lamcsoportosulásokba nem tar­elhangzott hasonló nyilatkoza­tokra is, és hozzáfűzi, mihelyt megvan a kölcsönös törekvés a tárgyalásokra, miért ne lehet­ne nyugodt légkörben a konfe­rencia asztala mellett a vezető államférfiak részvételével meg­vitatni a lesürgetőbb kérdése­ket, hogy az államok állásfog­lalásait közelebb hozzáik egy­máshoz. Az üzenet rámutat, hogy a szovjet kormány megelégedés­sel fogadta Macmillan január 4-i nyilatkozatát az említett or­szágok közötti ünnepélyes meg­nemtámadási szerződés meg­kötésének eszméjéről, s hivat­kozik arra, hogy a Szovjetunió már korábban, többször java­solta, hogy az európai bizton­ság szavatolására az Északat­lanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai kössenek ilyen megnemtámadási szer­ződést. Magyar dissiidcnsek a francia idegenlégióban A francia sajtóban mind- ezideig nem olvashattunk ar­ról, hogy magyar disszidensek francia idegenlégióba kerültek volna. A hallgatást a Paris Journal töri meg. A lap nizzai tudósítója beszámol arról, hagy a nizzai ügyészség nyomozása során a Douba melletti Sélom- court községben letartóztattak egy Kovách nevű magyart. A tudósító szerint Nizzában még a múlt november 16-án egy másik magyar disszidenst is le­tartóztattak; a 20 éves Sós Ist­vánt. A vád ellenük az. hogy ál­lítólag meg akarták akadályoz­ni, hogy honfitársaik szerző­dést írjanak alá a francia had­sereg külföldi alakulataiban teljesítendő szolgálatról, illetve felbujtogatták őket. hogy szök­jenek meg az idegenlégióból. A lap szerint azt is elősegítették, hogy honfitársaik visszatérje­nek hazájukba. tozó országok vezető személyi ségeinek tanácskozása. „A szovjet kormány - hangoztatja az Angliánál szóló üzenet — természeteset pozitívan fogadja a NATO ta nács ülésszakáról kiadott, ki állvány azon kijelentéseit amelyek kifejezik e szövetséí országainak készségét, hogy ; nemzetközi problémákat „tár gyalások útján oldják meg'' hogy „lefektessék a tartós bé ke alapjait“. Ugyanakko: őszintén meg kell mondanom hogy a NATO-résztvevők < békeszerető kijelentései, véle­ményem szerint, nem egyeztet hetők össze az északatlant tömb tanácsa december ülésszakán a hidegháború po­litikájának továbbfolytatásán és a fegyverkezési hajsza fo kozására irányuló határozatai­val. Hiszen éppen ezt bizo­nyítják többek között azok í határozatok, amelyek szerin irányítható lövedékeket bocsa tanak a NATO fegyveres erő főparancsnoksága rendelkező sére, s amelyek szerint atom- lövedékeket tárolnak, atbmtá masapontokat és rakétakilöví helyeket létesítenek nyugat­európai államok területén.“ Az üzenet arra is rámutat hogy a NATO-tagáilamok je lenlegi politikai irányvonala nak veszélyességéről tanúskotí nak a hidegháború és az erő- politika legvadabb híveinek a; úgynevezett preventív hábo­rúkra szólító felhívásai. Mindezt nem szabad figyel­men kívül hagyni, ha valójá­ban törekszünk a nemzetköz feszültség enyhítésére és a hi­degháború megszüntetésére — jegyzi meg N. A. Bulganyin — s a következőket írja: „Hí szembenézünk az igazsággal akkor a kérdés a következő vaigy leülnek a kerekasztalho; a kormányok vezetői és felvá zolják a nemzetközi feszültséí enyhítésének, s a világot iz gáté-vitás pr-oblémrák.megoldá sának útjait, vagy az atomhá­ború veszélye valamennyi szörnyű következményével együtt mindinkább növeke­dik.“ Az üzenet utal H. Macmillan alsóházi nyilatkozatára, amely­ben az angol miniszterelnök hajlandóságát fejezte ki tár­gyalásokra, konkrét eredmé­nyek elérése céljából, utal a nemrég más NATO-országok vezető személyiségei részéről Eisenhower elnök kongresszusi üzenetéről Eisenhower elnök — mint jelentettük — csütörtökön a kongresszus két házának együttes ülésén felolvasta üze­netét az „Unió helyzetéről“. Az elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államokra két igen fontos feladat megoldása vár. Az első — „a biztonság fenn­tartása az erő segítségével“. A második feladat — Eisen­hower szavai szerint — „épí­tő jellegű munka a tartós vi­lágbéke megteremtése érdeké­ben“. Az elnök kijelentette: a köz­vélemény szerint az Egyesült Államok most valószínűleg va­lamelyest a Szovjetunió mö­gött van a nagy hatósugarú ballisztikus lövedékek fejlesz­tésének bizonyos területein. Azt állította azonban a továb­biakban, hogy az Egyesült Ál­lamoknak is lesznek ilyen ra­kétái a „szükséges mennyi­ségben“ és"a „kellő időben", hogy támogassák és fokozzák az amerikai bombavető repü­lőgépek erejét. Az elnök üzenetében felszó­lított a hírhedt kölcsönös biztonsági programok fenntar­tására és megerősítésére, vala­mint az Egyesült Államok ál­tal létrehozott katonai csopor­tosulások megszilárdítására. Az elnök kijelentette, hogy az 1959-es költségvetési évben növelik a kiadásokat a ráké­tákra, nukleáris hajókra, az atomenergiára, a kutatásokra, a tudomány és a népművelés fej­lesztésére, s egy tudományos tartalékalapra. Ez szükségessé teszi, hogy az 1958. július 1-től 1959. junius 30-ig terjedő költ­ségvetés összegét az előző év költségvetési előirányzatához viszonyítva körülbelül négy- milliárd dollárral növeljék. Áttérve a háborús tervekről a „békeprogramra”, Eisen­hower hangoztatta, hogy a vi­lágnak fel kell hagynia az egy­re több pusztító háborús fegy­ver gyártásáért folytatott ver­sennyel és határozottan rá kell lépnie a tartós békéhez vezető útra. Eisenhower elismerte, hogy az egész világ népei bé­kére törekednek. Kijelentette, hogy a béke kivívása határo­zott gyakorlati intézkedéseket követel meg, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok részéről. Népeinknek — mondotta — jobban meg kell ismerniük egymást. Ennek alapjául szolgálhatnak a Was­hingtonban a Szovjetunió és si Egyesült Államok között a kapcsolatok kiszélesítésére irá­nyuló tárgyalások. Eisenhower elnök azonban nem terjesztett elő semmilyen új konkrét javaslatot a lesze­relésről és követelte a nyugati hatalmak e kérdésben előter­jesztett tervének elfogadását. Az e heti lottósorsoiás nyerőszámai A Iolto 2. heti nyerőszámainak húzását pénteken dél­előtt 10 órakor Vácott, a Madách Imre járási művelődési ház­ban tartotta meg a Sportfogadási és Lotto Igazgatóság, Erre a hétre 2 632 “59 szelvényt küldtek be a fogadók, s így egy-egy nyeróősztályra csaknem egymillió forint jut. A szokásos technikai felkészülés után a következő öt nyerőszámot sorsolták ki: 22, 28, 36, 61, 81. mm nap 1958. január 11, szombat, Ágota napja. A Nap kél 7,30 órakor, nyugszik 16,14 órakor. A Hold Ikél 23,36 órakor, nyugszik 10.17 órakor. Várható időjárás szomba­ton estig: felhőátvonulások, több helyen eső, a magasabb helyeken havaseső, havazás. Élénk, időnként erős nyuga­ti—északnyugati, majd dél­nyugati szél. A hőmérséklet alig változik. Várható leg­magasabb hőmérséklet ma: 4—7 fok, nyugaton helyen­ként 7 fok felett. — BEFEJEZTÉK a leltáro- ,zást megyénk gépállomásain és most már az ármegállapí­tásokat végzik. GYÜMÖLCSÖT HO­ZOTT a Golgotha virág Gyuris Gyula orosházi mű­kedvelő botanikus kertjében. Ez a virág az Amazonás menti trópusi őserdőkben honos cs az indiánok kedvenc növé­nye. — A BELOIANNISZ HÍR­ADÁSTECHNIKAI GYÁR korszerű, 1 kilowattos ultra- rövidhullámú frekvenció modulált rádióadót készített. A berendezést már sorozatban gyártják és február elején Jugoszláviának hatot szállí­taná!? belőlsi. — NÉGYSZERESÉRE EME­LIK az idén a Chinoinban a Tetrán gyártását, ami kivá­lóan alkalmas különböző gyulladásos megbetegedések gyógyítására. — HÉTSZÁZ elektromos szinkronórát gyárt burmai rendelésre a Pesterzsébeti Öragyár. Háromszáz órát már elkészítettek, a többit márciusig szállítják. — A JUGOSZLÁV ÉS A MAGYAR vízügyi szervek közös tervek alapján állítják helyre a kőröséri belvízleve­zető csatornát. — NAGY AZ ÉRDEKLŐ­DÉS a népi demokratikus or­szágokban és a Szovjetunió­ban is a magyar gépállomá­sok önálló gazdálkodással el­ért eredményei iránt. A Földművelésügyi Miniszté­riumhoz egymás után érkez­nek a levelek a baráti szak­emberektől. — SZÁZ KILÓ, jó csírázó? képességű magot szedtek egy mocsári ciprusfáról a világ­hírű szarvasi arborétumban. A Mississippi árterületéről származó fenyő magját — mázsája háromezer forint — külföldre exportálják. — PASZTELLSZÍNŰ bab lonruhák és szatén?,ártott kiskosztümök készülnek « Debreceni Ruhagyárban. — TIZENÖTEZER napos­csibe kelt ki a napokban a rácalmási és a kiskar tali ba­romfitelep jól fűthető nevelő­házaiban. ►JELENTIK* A Nagyvásártelepre pénteken reggel nyolc vagon és 12 teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között egy vagon savanyított uborka és hat vagon különféle zöldáru. A budapesti földművesszövet- fcezeti boltok 15-től, vagyis jövő hét szerdájától kezdődően palac­kozott. valódi málnaszörpöt hoz­nak forgalomba, literenként 31 forint 70 fillérjével. Huszadikétól kezdődően pedig palackozott fa­lusi kisüsti pálinkát. A KÖZÉRT-boltokban a makői gyökérzöldség új ára kilónként 2.00—3 forint, a gumós zelleré 4—i.80 forint. Pénteken több mint 3200 környékbeli őstermelő hozott fel különféle élelmiszert a csarnokokba és a piacokra. A tisztított kacsát kilónként 30—3J forintért árusították. A magánkiskereskedők a tisz­tított paraj eddigi kilónkénti 9.60—10 forintos árát S—9 forintra mérsékelték. (33) Gyors ugrásokkal a háznál termett. Fülelt, előrelopózott a ház fala mentén és a sarok mögé tekintett. A ház bejá­ratánál oldalra dőlt, szét­tört repülőhajó Irevert. Egyik szárnya felnyúlt a ház fölé, a csillagok felé ... Itt is, ott is mozdulatlan feketeség feküdt a fűben, mint a zsákok. Holt­testek voltak. A házban sötét volt és csönd. „Csak nem Guszev?’’ Iszsz a halottakhoz rohant. „Nem, Mars-lakók.” Az egyik a lép­csőn feküdt, fejjel lefelé. Egy másik a hajó roncsai közt csüngött. Alighanem a ház­ból leadott lövéseik ölték meg őket. Lösz felszaladt a lépcsőn. Az ajtó nyitva volt. Bement a házba. — Alekszej Ivanovicsl — hívta Gusvevet. Fülelt: csend volt. Bement abba a kis szobába, ahol a homályos tükör állt. Leült a !karosszékbe és kezébe tá­masztotta állat. „Megvárjam itt? Vagy a segítségére men­jek? De hová? Kié ez a szét­lőtt hajó? A halottak nem olya­nok, mintha katonák lettek volna. Inkább munkásfor­mák. Ki harcolt itt? Guszev? Tuszkub emberei? Nem sza­bad késlekedni.” Fogta a 'kapcsolótáblát és összekötötte a tükröt a Leg­felső Mérnöki Tanács háza előtt levő térrel. Megrántot­ta a zsinórt és nyomban olyan dübörgés tört föl, hogy visz- szahőkölt a tükörtől. A té­ren füst gomolygott a vörös lámpafényben, lángnyelvek ágaskodtak, szikrák röpköd­tek. A tükörben egy véres­szemű alak tűnt fel, széttárt karokkal. Lösz meghúzta a zsinórt és elfordult a tükörtől. „Hátha tudatja valahogy, hol találom meg ebben a felfordulásban’’ Hátratéve kezét, föl-alá járkált az alacsony szobában. Hirtelen megrázkódott, meg­torpant, gyorsan megfordult és felhúzta pisztolya kakasát. A földön, a küszöbnél, egy fej jelent meg: véres haj, véres, ráncos arc. Lösz az ajtóhoz ugrott. Kint, a fal mentén, vértócsá­ban egy Mars-lakó feküdt. Lösz felemelte, bevitte és le­tette a karosszékbe. A Mars­lakó hasán mély seb tátongott. A Mars-lakó ajka mozgott, alig hallhatóan mormogta: — Siess, Ég Fia, elvesztünk, ments meg minket... Nyisd szét o kezeme t... Lösz szétnyilotta a haldokló görcsösen összeszorított öklét és egy cédulát talált a tenye­rében. Nagynehezen kibetűzte: „Elküldtem magáért egy re- pülöhajót és hét munkást. Megbízható fiúik. Ostrom alá vettem a Legfelső Mérnöki Tanács házát. Itt szálljon le a téren, a torony mellett. Gu­szev.” Lösz a sebesülthöz fordult, hogy megkérdezze, mi tör­tént itt. De a Mars-lakó csak hörgőit, vonaglott a karosszék- >ien. Lösz tenyerébe fogta a hal­dokló fejét. A Mars-lakó el­hallgatott. Szeme kimeredt. Borzadály és öröm lángolt fel benne. „Ments meg ...” Aztán megüvegesedett a szeme, le­esett az álla. Lösz begombolta kabátját, sálat tekert a nyaka köré. Kifelé indult. De alig nyitot­ta ki az ajtót, a hajó roncsa mögül kék szikrák lobbantak fel; gyönge, éles ropogás hal­latszott. Egy golyó lesodorta fejéről c sapkát. Lösz össze szorította fogát, lerohant a lépcsőn, odaugrott a hajóhoz és nekivetette vállát. Izmai megfeszültek, rádöntötte a hajóroncsot azokra, akik a túlsó oldalán lapultak. Az eltörő fém roppanása hallatszott, aztán nyomában a Mars-lakók éles kiáltásai. A hatalmas szárny imbolygóit a levegőben, aztán rázuhant azokra, akik a roncs túlsó ol­dalán kúsztak. A homályos li­getben néhány meggörnyedt alak futott szét. Lösz egyet­len ugrással beérte őket és lőtt. A pisztoly dördülése ret­tenetes volt. A legközelebbi Mars-lakó a fűbe rogyott. A másik elhajította fegyverét, megállt és kezébe temette ar­cát. Lösz megragadta ezüstös kabátjának gallérját és a Mars-lakót, mint egy kutya- kölyköt, fölemelte. Katona volt. Lösz megkérdezte: — Tuszkub küldött? — Igen, Ég Fia. — Megöllek. — Ölj meg, Ég Fia. — Min jöttetek? Hol a ha­jó? A Mars-lakó a rémülettől tágranyílt szemével a 'fák felé intett: a fák árnyékában k’is hadicsónak állt. — Láttad a városban az Ég Fiát? Meg tudnád talál­ni? — Igen. — Vezess oda. Lösz a hadicsónakba ug­rott. A Mars-lakó a kormány­hoz ült. Felzúgtak a légcsa­varok. Éjszakai szél csapott arcukba. Hatalmas, vad csil­lagok imbolyogtak a fekete égen, MIT CSINÁLT GUSZEV AZ ELTELT NAP FOLYAMÁN? Guszev délelőtt tíz órakor indult el Tuszkub házából Szoacerába. A csónak fe­délzetén légitérkép, fegyver, élelem és hat darab kézigrá­nát volt; a kézigránátokat Lösz tudta nélkül, még Pet- rográdból hozta. — Délben — lent — megpil­lantotta Szoacerát. A központi utcák néptelenek voltak. Ä Legfelső Tanács háza előtt, a csillagalakú téren hadi­repülőhajók és csapatok áll­tak koncentrikus félkörökben. Guszev leereszkedett. Lent­ről alighanem észrevették: a térről csillogó, hatszámyú ha­jó szállt fel s a napsugarakban ringva, függőlegesen fölfelé repült. Fedélzetén ezüstös alakok álltak. Guszev egy kört irt le a hajó fölött. Óva­tosan elővett zsákjából egy kézigránátot. A hajó színes kerekei forog­tak, árbocán zizegtek a hu­zalok. Guszev kihajolt a csónakból és öklével megfenyegette a ha­jót. A hajón parancsszó hal­latszott. Az ezüstös alakok fel­emelték kurta puskájukat. Sárga füstszalagok szelték át a levegőt. Zümmögtek a go­lyók. A csónak fedélzetéből lehasadt egy szilánk. Guszev harsányan, vidáman káromkodott. Fordított egyet a kormányon. A csónak lefelé száguldott a hajára. Mint a vihar, zúgott el fölötte, s Gu­szev kézigránátot dobott a hajóba. Háta mögött fülsike­títő dörrenés hangzott, Meg­fordította a kormányt és visz- szafelé repült. A hajó esetle­nül megfordult a levegőben, füstölögve és darabokra: sza­kadva zuhant a háztetőkre. Megkezdődött ... Amint a város fölött szállt, Guszev fölismerte a tükörben látott tereket, az állami épüle­teket, a fegyvertárákat, mun­kásnegyedeket. Egy hosszú gyárfal mellett, mint meg­riasztott hangyaboly, sokez­res Mars-lakó tömeg kavar­góit. Guszev lejjebb eresz­kedett. A tömeg félrehúzó­dott. Guszev leszállt a szaba­don hagyott helyre. Fogai kivillantak. A tömeg megismerte. Kezek erdeje meredt a magasba, ezernyi hang kiáltotta: „Ma- gacitll Magacitll” A Mars-la­kók félénken közelebb hú­zódtak. Guszev remegő arco­kat, liönyörgő szemeket, re­tekvörös, gubancos üstököket látott. Munkásók voltak, sze­gényemberek. Guszev kimászott a csónak­ból, vállára vette zsákját, kardját a magasba lendítette. — Üdvözöllek benneteket, elvtársak. Halotti csönd támadt. Gu­szev óriásnak látszott a véz­na Mars-lakók mellett. — Beszélgetni jöttetek ösz- sze. elvtársak, vagy harcol­ni? Ha beszélgetni, akkor is­ten áldjon, ilyesmire nem érek rá. Nehéz sóhajtás futott végig a tömegen. Néhány Mars-la- kó kétségbeesetten felkiáltott és a tömeg felkapta szavaikat; — Ments meg minket, ments meg, Ég Fia! — Tehát harcolni akartok? — 1kérdezte Guszev és harsá­nyan, 'rekedten kiáltotta; — A harc megkezdődött! Az imént rám rontott egy repü­lőhajó. A pokolba küldtem. Fegyverbe, utánam! — Ügy kapott bele a levegőbe, mint­ha kantárféket ragadna meg". (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents