Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

1938. JANUÁR 11. SZOMBAT irlnp A Homonnai-testvérek esete a fizetéssel Homonnai Tibor és Lajos, a két testvér együtt dolgozott a Pilisi Szénbányában. Homon- nai Lajos megbetegedett és amikor testvére, Tibor bement a fizetéséért, azt mondotta, adják kezéhez Homonnai Lajos bérét is. A pénztár a betegsza­badságon levő Homonnai Lajos fizetését', 507 forintot átadta Homonnai Tibornak. Amikor Homonnai Lajos visszaérkezett betegszabadságáról és fel akar­ta venni fizetését a legnagyobb meglepetéssel hallotta, hogy azt testvére időközben zsebre- vágta. Homonnai Tibor és Laics emiatt összevesztek és nana Tibor megígérte, hogy testvéré­nek visszafizeti a pénzt, ezt nem tette meg. Homonnai Ti­bor ellen a Budai Járási Ügyészség csalás miatt vád­iratot adott ki. Hiúsági gátépítő tábor, kul tiirbemntatók, középiskolai sportkörök, külföldi utazás Sok érdekes terv és elgondolás a középiskolai KISZ-titkárok és segítő tanárok közös értekezletén GYÓGYPALINKA A Szabolcs megyei folyók 'partján, mocsaras vidékein szinte ligeteket alkot a bodza. A földművesszövetkezetek gyógynövényként vásárolják meg a gyűjtött bodzát igen jó áron. Eddig csak mint gyógy­növényt ismerték, de tavaly a Jól beérett bogyós termésből finom aromájú pálinkát készí­tettek a megye szeszfőzdéi. A bodza terméséből készült pá­linkát gyógypálinkának neve­zik, mert a megállapítások Szerint megmaradnak benne azok az alapanyagok, amelye­ket a virágból vonnak ki a gyógyszeriparban. Ez a pálin­ka igen keresett megyeszerte. Az idén mintegy tízezer liter kerül belőle forgalomba, de ! jövőre ez a mennyiség meg- | kétszereződik. A KISZ Pest megyei bizott­sága értekezletre hívta meg a középiskolák KlSZ-titfcárait és a KISZ-t segítő tanárokét. A középiskolai KlSZ-szerve- zetek megerősítéséről, fejlődé­séről tanácskoztak. Megvitat­ták a KISZ Központi Bizott­sága ez évi programtervezetét és azt a levelet, amelyet a ta­nulókhoz kívánnak intézni. Bállá Balázs elvtárs, a KISZ megyei titkára ismertette azo­kat az elgondolásokat, ame­lyek a középiskolákban mű­ködő KISZ-szervezetek mun­kájának felélénkítését szol­gálnák. A KISZ megyei bizottsága mellett például létrehoz­nak egy középiskolai ta­nácsot, amelybe a KISZ- titkárokat, a tanácsadó tanárokat és néhány isko­laigazgatót választanak be. Ez a tanács közvetlen segít­séget tud majd adni az isko­lai KISZ-bizottságoknak. Ismertette Bállá elvtárs azt is, hogy az iskolákban ismét létrehozzák a sportköröket, s ahol lehetséges, ifjúsági sport­telepeket is létesítenek. így az ifjúság sportolásában na­gyobb szerep jut a KISZ-mek. Többen vitáztak: vajon szükség van-e tagtoborzásra. Abban valamennyi részvevő egyetértett: toborzásra nincs szükség, de arra ügyelni kell, hogy a létszám állandóan emel­kedjék. Ne legyen az, mint például A gépállomási traktorok csaknem felén elvégezték már a nagyjavítást a nagyjavításokat eddig a tavalyinál olcsóbban, s ke­vesebb alkatrészfel'haszná- lással végezték. Néhány megyében az ütem­tervhez viszonyítva, mutatko­zik bizonyos elmaradás. így Borsod és Bács megyében ed­dig nem vontak be kellő számú traktorost a munkába. Csong- rád megyében nem ellenőriz­ték kellőképpen a javítások minőségét, úgyhogy egyes ki­javítottnak vélt gépeket, újra munka alá kell venni. Vácon, ahol 500 tanuló közül csupán 31 tagja van az ifjú­sági szövetségnek. Helyes az, mint Cegléden a Kossuth Gimnáziumban, hogy megválo­gatják, ki lehet KISZ-tag, ki nem. Természetesen elsősor­ban a jó tanulókat veszik so­raikba. Gondot kell arra is fordítani, bogy a diákszállá­sok a KISZ-szervezetek gerin­cévé váljanak, s ezért igye­kezzenek ott is kialakítani a KISZ-aktívát. Nem helyeselték a részvevők azt a javaslatot, hogy a KISZ-en belül Ifjú Gárdát szervezzenek. Szerintük elő­ször a KISZ-t kell igazán eredményesen működő szer­vezetté tenni. Annak a jelen­legi viszonyok között nincs ér­telme, hogy egy erős szerve­zet helyében két gyenge végez­ze a feladatokat. Az értekezleten jelenlevő­ket lázba hozta az a terv, hogy a nyár folyamán ifjú­sági tábort szerveznek a dunai gátépítéshez. Azt ugyan még a Vízügyi Fő- igazgatóság nem döntötte el, hogy fizetést biztosít-e a fia­talok számára, vagy térítés- mentesen gondoskodik teljes ellátásukról. Ebben a tábor­ban nemcsak dolgoznának, ha­nem sportolnának, szórakoz­nának is a középiskolások. Módjukban állana letenni a csónak-, motorcsónak- és mo- torkerékpárvezetési vizsgát. Sok-sok terv foglalkoztatta még a tanácskozókat. Sokan a kultúra fejlesztéséről be­széltek, s helyeselték, hogy •kultúrbemutatókat rendezze­nek. Számosán külföldi uta­zások terveiről szóltak. S akadt olyan, aki elmondotta: már fel is vették a kapcsola­tot más országok középisko­láival. A hozzászólóik többsége bí­rálta a KISZ Központi Bizott­sága tervezetét. Sok helyen frázisos, dagályos, általános szólamokat hangoztat — mon­dották. Kivált az ifjúsághoz inté­zendő levél tervezetét ki­fogásolták, amely rendkí­vül hosszú és inkább bro­súrára, mint levélre ha­sonlít. A megyei KISZ-bizottsóg szervezte értekezlet' betöltötte feladatát. Valamennyi elvtárs kifejezte: szükséges volt már egy ilyen tanácskozás meg­szervezése, amelyen a taná­rok és a KISZ-titkárok együt­tesen vettek részt, hiszen az ifjúság nevelése, vá­gyainak teljesedése nem­csak az ifjúság, hanem az idősebb nemzedék ügye is. Éppen ezért mind a KISZ- nek, mind a tanári karnak azon kell lennie: tevékenysé­güket összehangolva, közösen fáradozzanak, hogy a tanulók megtalálják és megállják majd helyüket az életben. Rozsdamentes import-acél helyett: MINEBIT Az Angyalföldi Vasszerel- vénygyárban és a Salgótarjáni Acélöntődében hosszabb ideje kísérleteznek, hogy a drága importacélt hazai anyagokkal pótolják. A munkát siker ko­ronázta és minebit néven ki­váló minőségű anyagot állítot­tak elő kohósalakból. A mine- bit jól önthető, savaknak, lú­goknak kiválóan ellenáll. A belőle gyártott keramikus sze­lepek olcsóbbak, tartósabbák és tökéletesen pótolhatják a rozsdamentes nemes acélokat. Zenés kisvendéglő? Tegnap este bekapcsoltam a rádiót. „Népi muzsikát” közve­títettek éppen. Borízű hang hozta tudomásomra, miszerint a „kondorosi csárda ki van festve, odajár a cimbalmos a cimbalmával, cimbatmozni minden este”. A többire már nem is emlékszem, mert gon­dolataim másfelé kalandoztak. Hogy pontos legyek: Kistarcsa felé. v Kistarcsán ugyanis szintén van egy helyiség, amely ki van festve és odajár a cimbal­mos a cimbalmával, cimbal- mozni minden este. Ebből kö­vetkezik a helyiség neve is: zenés kisvendéglő. Meg kell mondanom, hogy kikeresztel­kedett; azelőtt IV. osztályú italboltnak hívták. Kereszt­apja a Váci Vendéglátóipari Vállalat. Smucig egy keresztapa, any- nyi szent! Igaz ugyan, hogy a helyiséget kifestették, s este hattól éjfélig zene szól, de ez­zel ki is merült az egész át­alakulás a IV. osztályú ital­boltból zenés kisvendéglővé. Azaz, még valamit elfelejtet­tem: az árak is zenés kisven­déglői árakká alakultak át! Ezzel szemben az egész ze­nés kisvendéglőben elvétve sem lehet találni egy árva hamutartót, virágvázát vagy —« a palackozott borokhoz előírt — talpaspoharat. A berende­zés legfeljebb egy IV. osztályú italbolthoz méltó. A vacsorá­hoz rendelt savanyúságot álta­lában közös tányéron szerví-i rozzák az ételekkel. Előfor­dult olyan eset is, hogy har­madnapos disznótorost szol-« gáltak fel a vendégeknek* megsavanyodott véreshurkával — zenés kisvendéglői árban! Senki sem veheti rosszné­ven ezek után, hogy a kistar- csaiak felzúdultak. A községi tanács levelet írt a Váci Ven­déglátóipari Vállalatnak. A vá­lasz azonban körülbelül így hangzott: „A vállalatnak nem áll módjában változtatni az árakon, mert az étterembe be­fektetett költségeket (!) más­képp nem tudja behozni. A berendezés kicserélésére pedig nincsen keret.” Kistarcsán tehát a helyzet változatlan. A zenés kisven­déglőben csak a cégér és az árak változtak, a kényelmetlen kerti székek az x-lábű aszta-« lók, az osztályon- es kritikán- aluli körülmények maradtak tisztelettel.., (ny—é) Több mint négyszáz népmesét és mondókét gyűjtött a ceglédi néprajzi szakkör Több mint 200 népmesét, 200 mondókát és 130 gyermek­játékot gyűjtött Cegléden és nti:ti imiiimiiifimiiiiiiiiiiiiimmHftmifHiminiitfmHiiffmtttMmiHiirntiiimmiiitiHHiiimmtiimJimitiHniniHmiiiiititiitii RAJT! rKŐRBE-KŐRBE aocunj: atiy,ag.bejizwzfa kis liibáaaL Az olaszországi Castell© Sforzesco körüli hagyományos pincérversenyt Cerliani színésznő indította. A háttérben a rajtra kész pincérek. környékén a ceglédi Kossuth Művelődési Ház néprajzi szak­köre. A játékok, mondókák a feudalizmus korából, a hajda­ni ceglédi pásztorvilágból származnak, s a legöregebb emberek is nagy szüleiktől hal­lottak alapján beszélnek ró­luk. Néhány játékot most fel­elevenítettek, az egyik ceglédi általános iskola tanulói pél­dául szívesen játsszák a több száz esztendős „csülközés”-t. A legérdekesebb meséket és mondókákat könyvben is meg­jelentetik. A néprajzi szakkör most kezdte meg a helyi népdal- és tánchagyományok gyűjtését iSj Az ezekből összeállított kom­pozíció lesz majd a ceglédi né­pi együttes egyik műsorszá­ma. A jellegzetes ceglédi ru­hadarabokból és használati tárgyakból kiállítást rendez­nék a helyi Kossuth Múzeum­ban, „ZSUZSI" szilveszterezik — Majd meglátod. Igaz, hogy rámegy a félhavi pré­miumom, de lesz terv. — Hát jó. Szóval akkor mellőzzük a hivatalos utat? — Mondtam, bízd rám az egészet. Csináld csák a dolgo­dat. Én most elmegyek és csak holnap délután jövök vissza, — Budapestre megyünk, onnan pedig majd tovább a Hengerműhöz — közölte Ra­vasz a gépkocsivezetővel. * G épzúgás, lemezzörgés ha­sított a Hengermű műve­zetői szobájának csendjébe. Tóth művezető a belépőre pil­lantott. Egykedvű érdeklődé­se pillanatok alatt csodálko­zássá vált. Tömött aktatáská­val a kezében Ravasz állt ott. Mögötte a gépkocsivezető, két hatalmas demizson alatt SÖr- nyedve. — Tiszteletem — motyogta Tóth. Majd tágrameredt szem­mel tette fel a szokványos kérdést: — Mi járatban? Ravasz közelebb lepett. Ke­zet nyújtott. Ismerték egy­mást a művezetővel, néhány­szor találkoztak a‘ miniszté­riumban. Intett a gépkocsive­zetőnek, aki letette a demi- zsonokat és eltávozott. Kis csend után a vendégnek illett megszólalni: — Tudja, Tóth elvtárs, mi már sok segítséget kaptunk maguktól. Gondoltam, meg­vendégelem kis kollektíváju- 'kát, ha nem veszik rossz né­ven. Az ember, ha vár vala­mit, adjon is. Nem igaz? Kinyitotta aktatáskáját és tartalmát az asztalra borítot­ta. Szép öngyújtók, cigaretta- tárcák csillogtak a villany­fényben. — Ezt meg a legjobbaknak hoztam — magyarázott tovább és a sisteregve kígyózó leme­zeket irányító emberek felé mutatva, folytatta: — Kérem, legyen szives be­hivatni a mestereket, úgyis rövidesen vége a miiszaknak. Hamarosan együtt ült a kis társaság. Poharakat is keritet, tek. Az ajándéktárgyak gaz­dára találtak már, amikor as eléggé emelkedett hangulat közepette ismét Ravasz emel­kedett szólásra: — Száktársak, engedjék meg, hogy üzemünk és a Hen­germű szoros baráti kapcsola­tára ürítsem poharam! Még meg is éljenezték. A poharak össze csendültek. It. tak. Ravasz végre előállt tu­lajdonképpeni céljával: — Szaktársak. Bajban va­gyunk. — Mi a baj? — hallatszott több felöl is. — Nem tudjuk teljesíteni a tervet. Nincs lemezünk. Többen is kérdezték egy­szerre: — Mennyi kellene ? — Úgy öt tonnára való. Pár percnyi tanakodás után kész volt a válasz: — Meglesz. — Köszönöm szaktársak. Akkor erre is inni kell — mondta a győztes pátoszával Ravasz. Amikor minden bor elfo­gyott, barátságosan elbúcsú­zott és elindult hazafelé. * szinte Hajóssal egyidőben ÍJ viharzott be Krampács, a TMK vezetője a Hengermű anyagbeszerzőj é hez: — Simikém! Ilyent még nem pipáltál! Képzeld, nem szállítják le a csapágytenge­lyeket. Végünk van. Két gép­pel le kell állni holnapután. Itt is fejvalkarás, káromko­dás, tanakodás következett, majd Sírni így öntötte szavak­ba a fejéből kipattant világo­sító szikrát: ■-— Lesz persely! — ??? — Majd meglátod. Van egy pokoli jó tervem. Két vállra fektetem azt az uborka orrú Nádi művezetőt. Ha máskép­pen nem megy, segít Ravasz, tudod az az anyagbeszerző, jó barátom. A Tátrába vágta magát és hajts! Amikor egy Skoda mel­lett húzták el, úgy rémlett, mintha Ravaszt látta volna benne. — Nem létezik! Mit keresne erre ilyenlkor? — hessegette el gondolatát. Bevásárolt és beállított Nádi művezető irodájába. Kezében tömött aktatáska, a sofőrnél demizsonok. Meglepetés, magyarázkodás, Majd az érintett szaktársak be, poharak elő, ivászat. A sok csillogó holmi is gazdára ta­lált. Talán mondani sem keilt hogy vállalták a perselyek el­készítését. Simi diadallal nyúlt a tele­fon után. Ravasz számát hív­ta, de közölték, hogy „házon kívül van". Sajnálta, mert őt is meg ákarta vendégelni Amikor minden elfogyott, szé­pen elindult hazafelé. * Ti avasz megérkezése után Ja azonnal hivatta Hajóst: ■— Na, mit mondtam, öre­gem! Lesz lemez. Hajós nem lelkesedett úgy, ahogy ez várható lett volna, ezért gyanakodva kérdezte tő­le Ravasz: — Mi bajod? — Semmi, csak itt volt a Simi a Hengerműtől és kiva­salta Náditól a perselyeket. — Hát mi is tartozunk ne­ki? — Igen. Én is tegnap tud­tam meg. Ravasz éktelen káromkodás közepette keservesen dörrnög- te: — Ha tudtam volna, meg­maradhatott volna a pénz. Simi amikor hazaérve meg­tudta. hogy Ravasz náluk járt, ugyanígy fakadt ki, csak azzal a különbséggel, hogy mérgé­ben még ólomkristály hamu­tartóját is darabokra törte a padlón. — farkas — Zsuzsi, a berlini állatkert bá­jos majomhölgy lakója szereti az alkoholt. Ez nem mutat jó- neveltségre, de mielőtt elítél­jük, gondoljunk arra, hogy a? új évet ünnepli és ez sokat 'megmagyaráz. jy-opogtatás nélkül robbant A be az anyagbeszerző aj. táján Hajós, az egyik beosz­tottja: — Mondd, Gyuszikám! Ne üsse meg az embert a guta? A Hengermű azt? írja, hogy nem tudják szállítani a meg­rendelt lemezeket. Most mit csiháljunk? Ravasz, a gyár anyaggaz­dálkodásának y,atyja“ megva­karta fületövét. Az imént meggyújtott cigarettáját ide­ges mozdulattal nyomta el a hamutartóban. — Ez lehetetlen! Hisz ak­kor három napon belül leáll a présüzem és oda a negyed­éves terv! Hogy azt a... — és itt egy olyant káromkodott, hogy akik ismerték csendes természetét, elájultak volna hallatára. Hosszasan nézte az asztalon heverő levelet. De az ismét könyörtelenül közölte vele a szomorú tényt. Felkelt, idege­sen méregetni kezdte lépteivel a szobát. Hajós a bajuszát pö. dörgette. Ö szólalt meg előbb: — Megkötbérezhetjük őket, de abból még nem lesz terv. — Lesz lemez! — csattant hirtelen a főnök kiáltása. Hajós elképedve nézett rá: — Lesz! Hogyan? Ravasz most már megnyu­godva ült vissza asztalához. Rágyújtott. Mélyen tüdejébe szívta a füstöt és mosolyogva válaszolt: — Nézd, Hajós elvtárs. Amit tenni fogók, az nem egészen egyezik a szocialista er köles- csel, de hát mit csináljak, ha egyes emberek még mindig fontosabbnak tartják egyéni hasznúkat, mint a kötelessé­gük teljesítését. — Mit akarsz tenni? A Földművelésügyi Minisz­tériumtői ' nyert1 értesülés sze­rint a gépállomásokon sokkal jobb ütemben halad a téli nagyjavítás, mint az elmúlt évben. Annak ellenére, hogy a jó időt kihasználva a trakto­rosok a szokottnál későb­ben vonultak be a földek­ről, az erőgépeknek csak­nem felén elvégezték már a nagyjavítást. Üzemképes állapotba helyez­ték a tavaszi munkákhoz szük­séges munkagépeket is. Emel-; lett ügyelnek arra, hogy a j kombájnok, cséplőgépek és i más, csak a nyári munkáknál; használt felszerelések is a i meghatározott ütem szerint: időben elkészüljenek.' Eddig ; megjavították a cséplőgépek egyharmadát, a kombájnok huszonöt százalékát. A gépál­lomások gazdasági önállósága a gépjavításoknál is érezteti kedvező hatását. Pontos adat ugyan még nincsen, de a rész­leteredményekből megállapít­ható, hogy imaliiilil 111 IIII till III IHIf II111 till Hill 111

Next

/
Thumbnails
Contents