Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Éjféli várakozás F alaka megkocogtatta az ajtó üvegét, de csak egy röpke rezzenés futott rajta végig. A, hiszen nem a Jóska, neki kulcsa van, s ha itthon is felejti a kulcsot, nem az ajtón, hanem az ablakon zörög. No, de ki lehet? Talán a Budámé, ki más hagyná ott a kuckóját Szilveszter éjszakáján. Megint hoz egy kis részvétet, meg egy keveset az ünnepi süteményből. Beengedje? Megrázta a fejét, s látta a tükörben, hogy a haja előrehullik, el is hitte mindjárt, hogy bástyát vont maga köré, bűvös falat, amely kívülrekeszti Budáimét örökös sopánkodásával és az egész házat, amely mintha most összeesküdött volna ellene, csak úgy öntötte magából a zajos vidámságot. Kifelé fülelt, kopog-e még egyszer Budámé. Kopogott és amikor ajtót nyitott, nem jött be, csak a nyakát nyújtotta beljebb. — Megjött? Együttérzés rebegett a szemén, de Rózsi kifelé lökte volna. hogy ne lássa meg az arcán a frissen kent festéket, az éjjeliszekrényen a kalapot, meg a kesztyűt, előbbi készülődésének nyomait. — Még nem, de hát nem is jön az tizenegy előtt. Tudja maga, hogy van... — elakadt, mit mondjon még? Budainé úgyis átlát rajta, oktalanság volt minden kis vucák bajjal hozzászaladni. — Hát addliy is, édes Rózsi- kám, jöjjön át hozzánk. Hideg van itt és tudja, hogy magának, nagyon kell vigyáznia. Én amikor a Ferit hordtam, az elsőt... Félbeszakította. — Nem, most nem Budai néni. Készülődnöm kell, meg aztán minden percben itt lehet. — Sikerült mosolyt kényszerítenie és hallotta, hogy a hangja is eléggé vidám. Megmozdult a kilincs felé, éppen csak annyira, hogy Budainé észrevegye, de amint látta, Jiogy íté kihúzódik, meg is sajnálta mindjárt. Kedvesön utánaszólt: — Köszönöm, hogy gondolt rám, de majd máskor. .i Egyedül maradt. Ült a tükör előtt, önmagát nézte előbb, aztán a szobát, a durva ágyat a sarokban, a rojtos függönnyel fedett vakablakot, a darabos konyhaasztalt és a didergő kicsi kályhát a sarokban. Nem szereti ezt a szobát a Jóska! ■Ha ide is húzza valami, tikkor az ágy az, arra ül mindjárt ha jön, s álig várja, hogy lekerüljön róla a ruha. Miért is jönne ide ma, amikor mindenki elkerüli az ágyat. Hát lehet hogy?!... Kilencre ígérte és most... most már több mint tizenegy. Csak a fejét kellene elmozdítania s látná az órát a tükörben, az ingát, amint, árnyékot dobál a falra s a kis dobozt a furcsa faragással. Negyed tizenkettő is elmúlhatott már, talán több is. És ha nem jön?! Megállt egy pillanatra a szíve verése, s ebbe a nagy mozdulatlanságba hirtelen beletört az óra ketyegése. Tisztán és élesen, szinte külön érzékelte a szerkezet minden apró darabjának súrlódását, percenését. Megrázta a fejét és máris távolodott az óra valamicskét. Tenni akart valamit, kezében volt már a mozdulat, de ismét rátört a gondolat, megbénította minden porcikáját. Talán nem is jön a Jóska! Maga elé képzelte az arcát, pontosan szembe, a tükörbe és simogatta, szerelmesen és könyörgően, hiába... És a sejtés bizonysággá nőtt benne. Jóska ma nem jön! Nem is tudta, hogyan került kezébe a fésű, de érezte nyelének húsét és ez elindította a megszokott mozdulatok sorát. Suhogott a haja, leb- bent, suhogott, a bőrét marta a' fésű, de csak járt a keze, mint a motolla. Nem hallotta már az órát, de tudta, hogy ott van a falon, szemben a tükörrel, csak a fejét kell félrebillentenie... Nem hallotta az órát, pedig kattogására zihált, apró borzongások keltek táncra a háta közepén, aztán a mellében terjedt szét a hideg szorítás. A gyerek! — vert benne ri- I adót a lélek és kapott is vol-1 na magára valamit, de csak | ott maradt ülve a széken és 1 átadta magát a karjaiból in- | dúló zsibbadásnak. Csak a fejét kellene elmoz- | dítani, nem sokat, csupán né- | hány centimétert s már látná § is az órát, a nagymutatót, \ amint rémisztőén közeledik a | tizenkettes szám felé. De nem | mozdult, inkább befúrta sze- | ■mát a tükörbe és kereste a, | mutatókat, legalább az egyi- | két, hogy egész leikével be-1 lekapaszkodjon és megállítsa | ott, a tizenkettes szám előtt. | Feikete vonalkák keringtek I a szeme előtt, őrjítően forgott | a nagymutató és ő utána for. | dúlt. | Ütött az óra egyet, tétováz- f va, aztán mintha kellemetlen | kötelességnek tenne eleget, | Sietve utánavert még tizen-1 egyet. ■k | Még nem is szürkült, ami- | kor a mentők lefelé vitték. § Előbb csak a Budaiék ablaka | világosodott ki a sarokban, § aztán utána a többi, végig a \ folyosón. Borzasak voltak az | embereik és félig öltözöttek, § szemükben még nem hunyt ki 1 a mámor. A zaj csalta ki őket, | s a rövid álom után most § gyorsan lobot vetett volna I mindenkinek a kedve. De hát \ cstilódniok kellett, hiszen csak § a Rózsit viszik. | — Hátra arc! Irány az ágy! | — kedélyeskedett a postás és 1 fordult. | Csak Budainé toporgott a 1 mentőorvos mögött. — Van\ már tán nyolchónapos is — | suttogta a fülébe, aztán lema-1 radt ő is és dideregve szaladt | fel a harmadakra. f Szólt a trombita az utcán | és ölelkeztek az emberek. Fia- i tál pár borult össze a sarkon, í s a mentőautó szirénájára a | férfi csak ennyit lehelt a | lánynak, két ■csók között: — No, ennek sincs, jobb | dolga. .................. 1 S iíkottott az autó rekedten \ és futott Rózsival új szilvesz- I terek felé. Kiss Sándor § clttllOH — Az idén itthon szilveszterezünk! — jelentette be a napiparancsot ellentmondást nem tűrő hangon nejem, Kenézné, született Szellő Amália, és én természetesen buzgón helyeseltem: — Ahogyan te akarod, fiacskám. Az idén itthon szilveszterezünk. Ez még karácsonykor történt. Karácsony első napján. Másnap ismét nyilatkozott nejem, Kenézné, sz. Sz. A.: — Az idén itthon szilveszterezünk! — Igen, fiacskám, már említetted ..; —' Ne szólj közbe! Itthon szilveszterezünk, de nem hívunk meg egy lelket se, a Krampácsnét meg különösen nem, erről ne is álmodozzál, viszont meghallgatjuk a rádiót, kettesben, utána pedig irány a tollasbál! — Igenis, fiacskám! — feleltem nem titkolt örömmel és megnyugvással, hogy végre- végre új esztendő napján nem kell parkettát kefélnem a vendégek után. Ugyan e napon az ebédnél — májgombócleves és a rántott- csirke között félúton — ismét nyilatkozott nejem, Kenézné, sz. Sz. A., ilyeténképpen: — Látom, nem tetszik valami, hát miért nem bököd ki?! Mondd meg, hogy nem akarsz velem kettesben szilveszterez* ná .. i — De fiacskám, én igazán : s. — Ne szólj közbe! Hát nem bánom, elmehetünk a Békébe, de ászondom, hogy már ma gondoskodj előre asztalról, mert ha el is megyek a kedvedért, arra már nem vagyok hajlandó, hogy akárkivel leüljek, és hallgassam egy részeg banda rajcsúrozását. Szóval sa- rokasztal legyén, négyszemélyes, és telefonálj Petőéknek, ha megvan az asztal, én már Petőnével megbeszéltem a dot- got. .ízMiiesztereziliik / — Kérlek, fiacskám! — pattantam fel. és csak tekintetem mel simogattam meg a rántott- csirke ingerlőén gusztusos püspökfalatját. — Máris megyek..; Éjféltájt járhatott az idő. amikor a budai basa meginvitált a háremébe és már éppen nyitotta az ajtót, amikor feleségem felébresztett: — Alajos! Alajos! Csakhogv végre felébredtél! Tudod, mire gondoltam? — A basa..: — Nem, nem, a Pasa bácsiról szó sem lehet! Nem szilveszterezünk vele, hisz tudod, hogy mindig hamisan énekel. De azt még megteszem a kedvedért, hogy elmegyek a moziba, hallom, jó kabaré lesz, neked biztosan tetszeni fog, tu. dom, szereted azokat a kétértelmű vicceket. És utána- benéznénk a Békébe, ha már Pe- tőéket odacsaltad ... Csak a jeggyel vigyázz, ne váltsd túlontúl előre, akkor a filmnél megfájdul a fejem, de nagyon hátra se, mert akkor a kabaréból nem látunk semmit. Érted?! Sajnáltam otthagyni a meleg ágyat, a háremet, de mit tehet ilyenkor az ember? Fel- cihelődtem, öltözni kezdtem, hogy megváltsam a mozijegyet — nem túlságosan előrp, de nem is nagyon hátra —, és hogy még jókor kiötöljek valamit, aminek révén valamelyes előleget csiholhatok ki a hivatalban. Másnap regigei benyit a fürdőszobába nejem, és érdeklődik: — Alajos!!! Te megvetted már a bort? Miután kihalásztam nyelőcsövemből a valódi nylon fogkefét, és megkapaszkodtam a mosdótál szélében, megkérdeztem: — Mi-mi-miféle bort, fiacskám?-T- Hát a bort! Csak nem akarsz üres kézzel felmenni Petőékhez?! — Petőékhez?! — Petőékhez! — De hiszen.. -. — De hiszen a te kedvedért beszéltük meg Petőnével, hogy a Békéből felugrunk egy percre hozzájuk. Nehogy azt mond, hogy nem teszek meg semmit a kedvedért. És mit kérek viszonzásul? Semmi az egész. Kell a fekete kosztümömhöz egy retikül, a régivel már nem mutatkozhatom, és egy fehér nylon stóla, az egész nem kerül többe hatszáz forintnál, rögtön ide is adhatod a pénzt, hogy megvehessem.:. És ne kéknyelűt vegyél, hanem valami jó vörösbort, ha nem kapsz szekszárdi bikavért, villányi is jó lesz. — De miből:.. — Miből csináljunk álarcot? Igazad van, erről majdnem megfeledkeztem, Petőéknél házlmaszkabál lesz.., Legjobb ha készen veszünk, egy ötvenesből kikerül.. Végezetül még egy megpróbáltatást tartogatott számomra a sors, azaz a sors képében nejem, Kenézné, sz. Sz. A. Szilveszter napjának délutánján magához intett, és megkérdezte: — Szendvicseket akarsz előbb csinálni, vagy a bútorokat tolod át inkább a másik szobába? Miután hideg vízzel életre, locsolt, megmagyarázta részle-’ tesen is a dolgot: — Nem hagyhatjuk, hogy kibeszéljenek bennünket, tudod, milyenek Petőék? Ha nem hívjuk meg őket Szilveszterre, elhíresztelik széltiben-hosszában, hogy potyázunk. így hét tőlük idejövünk, hozzánk, az egyik szobában büfé lesz, a másikban táncolunk, nem leszünk sokan, talán harmincán ., s — De fiacskám, nem lehetne talán inkább jövőre;. s — Igazad van! _ nyisszentette el nyöszörgésemet nejem* — Nagyon igazad van! Jövőre itthon szilveszterezünk! — ami. ItMfHIMIIMIHIimHIHIUIIIIiniHIflIlllMIIIMIHHIIilllllllllllllllllllHIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlMlllllllluitHtlIIMIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII I III IIIII« (II ■ ■ 111 • ■ 111111 i I »1*1 ■» 1111 ■ 11 t>l 11II1111 It I > III 11 tt t fi !(•«■ I •• »»Ml 11»1111 It I ■ I tldllt tt I llfirat I MII 111 til I IM 11 !«• 11 •• II «■ I • 11 • • • 1111 •<* 11 • • IMI • I ■ III1111*11II * M >11* 111II«III 11II f 11114111M11 ««*• 11II111 •!( IM 111II111 •! HI 11II »«IS} II Ili i > 11H11 ft Itf M IllV / C Ijniami Más aló: NEHEZ NAP M arkolni tehetett a jókedvet. Harsány kacagások görögtek, pajzán dalok úsztak a levegőben és a pincért Sizólongató hangoknak valósággal át kellett furakodniok a mindent és mindeneket elborító cigarettafüst tengerén. Erőlködtek, tolakodtak ezek a hangok, de hasztalan. Két- három asztalnyi utat megjártak, majd erőtlenül lehullottak a semmibe, vagy egymásnak ütköztek, bírókra keltek és a (küzdelemből nem került kli győztesként egyik sem. De még ez sem volt nagy baj. A kisvendéglő öreg, to- tyakos pincére nem várt. hi-, vasra, pattant egyik asztaltól a másikig, olykor megtörölte kopasz fejetetejét egykor fehér kendőjével, néha szusz- szantott egyet valamelyik kínálkozó oszlophoz támaszkodva, azután nekilendült ismét és mint a méhecske, gyűjtötte a megrendeléseket. — Igenis, kérem, egy liter forralt, szegfűszeggel; két disznótoros, két tokány, 'két kocsonya ... Ezzel lebbent tovább, és egy nagy asztaltársaságnál pihent meg ismét: — Parancsolnak, kérem? .. i Az egyik férfi, szöghajú, nevetősképű fiatalember, maga mellé intette, átkarolta a válilát és súgott neki valamit. — Mit, kérem? — döbbent meg a pincér. — Tizenhét adag... — Pszt! — intette le a szöghajú — csak lassan! Meglepetés tesz! — Hát az aztán lesz!. — bólintott rá az öreg, és valami mosolyfélére gyűrőd'ött a szája. — De — és itt ő is sut togóra vette a 'hangját — visz- szaküldeni nem lehet ám! A szögihajú csak legyntet* és a társasághoz fordult, mert rángatták már a karját: — Mire készülsz, Gyula" Mit főztél már ki megint? — Meglepetés! — felelte tó morén és a többit a pincér már nem hallotta, beleveszett a szó a szilveszteri zsongásba. A konyha folyosóján elkapta az üzletvezető: — Mi van? — Zsufi — fújt nagyot a> öreg. — Olyan tesz a lózung, amilyen még nem volt! — Akkor jó! — Jó a fenét! Ludtalpasra szaladom magam ma éjszaka' — Ah, ludtalpasabb már nem lehet úgysem! — Ez lúdtalp? Hát még csak nem is gágog! — Részegéit? — Nincsenek, még csak » szalonspiccnél tartunk, egv óra múlva, hajjaj... — Na m,i van? — dugta k" a fejét a konyhából a szakács. — Jó, hogy jössz! Tizenhét spenótot tükörtojással, kéf disznótorost... — Mit? A z üzletvezető is, a szakács is karikára tágult szemmel bámult: Szilveszterkor tizenhét adag spenótot tükörtojással?! ... — Rajt van az étlapon vonta a vállát az öreg. — Mi* akartok? — Ez vicc! — mondta a szakács. — Az, de mit törődsz vele? Mérd ki az adagot, mert kétszázan várnak rám. Igazán beállíthattatok volna egy kisegítőt! — Igen. ha le tudnánk akasztani valak t a szögről, de nem tudunk — hadarta az üz letvezető és bemenekült a szemrehányások elől a konv hába. — Szóval tizenhét adag1* kérdezte mégegyszer a sza kács. — Pontosan annyi. — De ha visszahozod?! — Olyan is volt már ! M ost a szakács volt az, aki vállat vont. — Te tudod! — és indult volna befelé, de az öreg nem engedte, elsorolta neki az egész megrendelést, nem hagyott ki egyet sem. Aztán ő is indult, kifelé, az étterembe, mint a katona a rohamba. — Egy feketét a parasztnak! — harsogott mindent túlszárnyalva a bejárait felöl. — Egy feketét a parasztnak, és mellé a blokkot! De katonásan! Ahol hely van, ott hely van, oda én leülhetek! Nem kell óz-, gulni, csak megiszom a feketémet és távozom! Katonásan! — Igenis kérem, katonásan — az öreg már az asztal mellett állt, és méregette a helyzetet. Hm ... Kedves kis társaság ül az asztalnál, és közéjük cseppent ez a piás pali... Nehéz lesz felemelni innen ... — Mit tetszik parancsolni ké- íem katonásan? — Kéremszépen ez az ember — kezdte az asztaltársaság korelnöke, de a részeg nem hagyta: — Hozza már azt a feketét, öreg... És kérem a köpőcsészét az asztal mellé! Még hogy nékem nincs jogom ideülni!?... Hét miért szolgáltam tzemnyolc évet a fronton, miért sebesültem négyszer? Nem vagyok én csibész! Munkás vagyok én, kérem! Katonás ember. A pincér segítséget kutatva körülnézett.,. Hát lenne, aki segítsen, de a hangulat... Rossz vért szül az ilyen ... Mert a pasas üvöltözni kezd. hogy így munkás, úgy melós, aztán ... Pedig»úgy melós ez, mint... Mindez egy pillanat alatt villant át rajta, és mire a gondolat végére jutott, már támogatta a „katonás“ vendéget a konyha felé. — Odabenn kap egy csésze valódi házifeketót, tudja, az nem olyan lötty, mint amit a vendégeknek adunk, az valami különleges extra brazil kávé..: Tartotta szóval, amig csak a konyha melege, az ételek sokféle illata meg nem csapta őket. Akkor letette a vendéget egy szélire, bögrét nyomott a kezébe, teleöntötte kávéval, megvárta, míg megisz- sza, feltámogatta és elvezette a hátsó kijárathoz. — Itt megléphet, apuskám, tudja, kinek az asztalához ült? Épp egy rendőrtisztet fogott ki magának... Na, agyő! Visszafele, a konyhában, a szakács a kezébe nyomta a tálcát. — Tizenhét adag spenót,,. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből! Én is! — és miár vitte. A hosszú asztalnál nagy üdvrivalgással fogadták. — A meglepetés! Megjött a meglepetés! Mi a meglepetés? Aztán ránéztek a tálcára, és elillant a jókedv. Csak a szöghajú vigyorgott a lógó orrok láttáin. — Egyétek és vegyétek, ez az én testem! — Hát ha már itt van ... — ragadta meg a kést, villát a mellette ülő lány. — De any- nyit mondhatok, nagy hülye vagy te, Gyulus! — De én nem szeretem a spenótot — nyögött fel egy amolyan vidéki bácsika kinézésű öreg az asztal másik végén. — Nem is tudnám megenni! Már gyerekkoromban se ettem, ha a fene fenét evett, akkor se! — Pótold hát a mulasztottakat! — dirigálta Gyula. — De nem! — Nem tesz semmit kérem — fuvolázta a pincér. — Van közte paraj is, majd azt adom, jó tesz? — Az bizony nagyon jó tesz! — enyhült meg a nagybácsi kinézetű, és várta az adagját. A z öreg vizsgálgatni kezdte a tálcára rakott tányérokat és hangosan számolta. — Ez is spenót, ez is spenót, ez is spenót, ez «6 az, meg ez is az, hopp, ez itt egy paraj, tessék parancsolni, kérem! Ezzel odapenderítette a tányért a finnyás vendég elé. Az felcsillanó szemmel hajolt az étek fölé, de visszahőkölt: — Hát hiszen ez is... — Jaj, bocsánatot kívánok, eltévesztettem, valóban az is spenót. De most. keresek egy valódi parajt — és visszavéve az első tányért, kezdte a játékot ismét: — Ez spenót, ez is spenót, ez is az. meg ez is, de itt végre egy paraj! É s penderült a második tányér. és szimatolt a finy- nyás vendég, és — nem szólt egy szót sem. Beletörődött a megváltoztathatatlanba. A pincér loholt a következő adagért a konyhába. — Na? — kérdezte a szakács és röhögött. — Látod! Megeszik! És most add a két disznótorost, a két kocsonyát! — De ilyet! — Szilveszter van, fiam! Ilyenkor minden lehetséges! Az egyik asztalnál fizettek. Kis töltöttgalamb asszonyka bogarászta ki a pénzt a reti- küljéből, számolta az aprót jobbra, számolta balra, de a végén százassal fizetett. — Befizettem neked! — nevetett a cihelődő férfire. — Látod, gavallér voltam! — Könnyű neked! — rep- liRázott a férfi — az én fizetésemből gavalléroskodsz! A pincér kiszámolta ami visszajár, és óvatosan a férfi felé csúsztatta az abroszon a pénzt. Annak nem kellett külön mondaná, lecsapott rá. mint héja a galambra. Az asszonyka szóhoz sem jutott, a pénz már a férje zsebében pihent. — No, de az enyém... A pincér széttárta a karját* — Hja, kéremszépen, mi férfiak összetartunk! Ezen aztán nagyot nevettek mind a hárman és a pincér máris odafordult az asztalra igényt tartó újabb vendégekhez: — Azonnal, kérem, csak éppen megfordítom az abroszt hiszen tetszenek látni ... És félhangosan hozzátette} — Ha ilyen utánuk az abrosz, milyen lehet a szőnyeg odahaza?! És még csak tizenegy ó-a volt. Hét órakor, újév reggelén halkan, lopva, cipőjével a kezében durrant be a hálószobába. Fáradtan, lassan gom- bolkozott, vetkőződött. Aztán bebújt az ágyba, az asszon« mellé. Az fel se ébredt egészen, ki se nyitotta a szemét, csak akkor, amikor az öreg pincér a fülébe súgta: — Boldog új esztendőt, öregem! — Neked is! — karolta át a nyakát. — Nehéz napod volt ugye, te szegény? — Hát — motyogta, az ember és lábát az asszony sovány, de meleg lábaszárához szorította ■— ahogy ez szokott lenni. Nehéz nap volt. És már aludt is. Halálos fáradtan, eltörődve, átfázva úszott át az álomba. 'P* kikor kelt fel a nap. Az új esztendő első napsugara kíváncsi tehetett az öreg pincérre, tapogatta sugaraival az ablakot, de be nem jutott, mert már az este teeragedték a redőnyt.
