Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
HÁZI ZENEKAR Csak papír és olló kell hozzá... A felnőltek, valószínűleg szüléitek is. az óév utolsó napiénak éjszakáján köszöntik a kopogtató új esztendőt. Gyerekeknek éjszaka természetesen már ágyban a helyük, így hát ti az újév napján pótoljátok a mulasztottakat. Igenám — mondhatjátok —, de a felnőttek zeneszóra táncoltak, mulattak Szilveszter éjszakáján. Honnan vegyük mi a zenekart? Nos, eláruljuk nektek, hogyan szervezhettek minden kiadás és költség nélkül jól szóló házi zenekart. Vegyük sorra a hangszereket: Q SZALMA-IIANGSZER Falusi ház körül könnyen ta- 11 í» lálható valamiből, } i" { a szalmából muta1 ‘ tunk két játékot, én 1. A közönséges, egyenes, ép szalmaszálból vágjunk le egy 15—20 centiméteres darabot, melynek az egyik végén legyen csomó, a másikon pedig ne. A csomó arra kell, hogy az üres szalmaszál az egyik végén el le* gyen zárva, mert ha mind a két vége nyitott, akkor sohasem szólal meg. Fontos az is, hogv ®z általunk előírt nyíláson, kívül más nyíiás, repedés^ törés « szalmán ne legyen. Ott, ahol a csomó van, jó iéles késsel behasítunk a szalmába úgy, hogy egy kis nyelvet kapjunk. Vigyázzunk, nehogy átvágjuk a szalmát! fi nyelvnek olyan hosszúnak kell lennie, hogy elég könnyei» mozgatható legyen. Ezzel el is készítettük a trombitát. A csomós végét kell a szájunkba venni, úgy, hogy a bevágot* része is beljebb kerüljön » fogainknál. Ajkunkat jól ősz- ezeszorítva fújjunk bele. 2. Sípot is készíthetünk ugyanilyen szalmaszálból, egy« szerűen úgy, hogy a csomós vége mellett körmünkkel vagy hegyes késsel belehasf* tunk á szalmába. (A képen a vonal jelzi a hasadékot.) Ennek a szabad végébe kell belefújni. Hosszabb síp mélyebi» / •1 | Éles ollóval és néhány ív papírral (vagy kartonpapírral) púnk, melynek magassága at- | sok érdekes dolgot lehet csinálni. A fontos csak az, hogy a tói függ, hogy mennyi víz van I papír mindkét oldala egyforma sima és egyforma színű legyen. Hogyan ké«zíi<jiink forgót ? tói függ, hogy mennyi víz van 1 a pohárban, s milyen vastag | a pohár. | Különféle poharakkal egész f csomó hangot tudunk kapni. ! hangot ad, rövidebb síp magasabbat. FUVOLA Egy négyzetalakú hártyapapirost (oldalhossza mintegy 12 centiméter) hajtsunk össze úgy, ahogy az a rajzon látható — először kétrét, azután a széleit megint kétrét, de ellenkező irányban, A középső Ne veszítsük el a kedvűn-1 két, ha ezek a magunkkészt | tette hangszerek nem szólal- | nak meg mindjárt. Próbálgat 1 suk újra meg újra, hiszel* | mindenhez sok gyakorlat kell, 1 Ha sikerült több különböző | hangú sípot és trombitát ké- | szíteni, egész kis zenekart ál | líthatunk össze, amivel olya/- | jól fogunk mulatni, hogy bő- 1 ven kárpótolva leszünk a fa 1 radságért, amivel a hangs?.«*- \ rek elkészítése jár. Szép színes és kicsit kemény papírból kivágunk egv olyan négyzetet, ame'ynek minden oldala legalább 10 centiméter. Ceruzával megrajzoljuk az átlókat, majd mind a négy | TALÁLD KI! | Karácsonyi találós kérdéseink megfejtése hajtáson éles ollóval vágjunk két lyukat. Ha most ezt a papirost a rajz szerint a szájunkhoz szorítjuk és a hajtásba levegőt fújunk, előbb mélyen búgó. azután a fújást erősítve mind magasabb hangot kapunk, ZENÉLŐ POHÁR Vékonyfalú talpas poharat töltsünk meg körülbelül félig vízzel. Balkezünkkel a pohár talpát leszorítjuk az asztalhoz, hogy a pohár szilárdan álljon. Jobbkezünk megnedvesített mutatóujját kissé rányomva, körüljárjuk a pohár száját. Ekkor kellemes hangot ka1. Milyen fa van legtöbb a vásárban? Kofa. 2. Ha három fiú három pohát tejet három perc alatt Iszik meg, akkor 60 fiú SO pohár» tejet mennyi idő alatt í'o- evaszt el? Három perc alatt, mert egy pohárból egyszerre csak egy fiú ihat; ha 60 pohárba lehetne kitölteni a tejet, akkor másfél perc alatt tudnák kiinni. 3. Melyik ía nem ég a tüzöní A tréfa. 4. Egy fiúnak valaki ezt mondta: te fiam vagy, és én nem vagyok az apád. Ki lehetett az? Az anyja. 3. Mikor volt egy esztendőben csak három hét? 777-ben. 6 Ki nevezte Széchényit a legnagyobb magyarnak? Kossuth Lajos. T. A világot átéri, mégis egy tyúk átlépi. Mi az? A kerék nyom. I. Melyik két festéket kell összekeverned, hogy zöld 6zínt kapj ? A kéket és a sárgát, I, Nem mosdatják, nem ringatják, nem altatják, mégis fehér, mégis alszik. Mi az? Aludtej. 10 A legrosszabbul járó zsebórán hány óra késéit állapíthatunk meg ránézéssel? Hatot. 11. Melyik az ezer tó országa? Finnország. 13, Melyik az a kis állat, amelynek nevéből egy ékezetet elvéve híres magyat várost kapunk? Egér. 13. Melyik közmondás mássalhangzói ezek? K MSMK VitMT S, MG SK BL? Aki másnak vermet ás. maga esik bele. M. Hogyan fognak egy elefántot? Felírják egy fára: 2X2=5. Az okos elefánt csodálkozásában leül. és nagy testsúlya következtében nem tud felkelni. így könnyűszerrel elfoghatják. 15. Hogyan fognak két öreg elefántot? Fognak két fiatalt, és megvárják míg megöregszenek. v 16. Hogyan fognak három elefántot? Fognak négyet, és egyet eleresztenek. 17. Hogyan fognak sok elefántot? A Szaharát beteszik egy szitába és kiszitálják az egészet. Ami a szitában marad, azok az elefántok. (Vigyázat! Ha valaki azt mondja, hogy a Szaharában egyáltalán nincsenek elefántok, annak — igaza van.) 13. Kinek volt „Alva” az egyik keresztneve? Edisonnak. 19 Melyik prémből nem lehet bandát esinálni? Veszprémből. 30 Édesanyád gyermeke s néked mégsem testvéred. Ki az? Te magad. A találóskérdés-pályázat eredményét — kik nyerték a könyveket — vasárnapi számunkban közöljük. keverve, dobjátok le az asztalra. Ekkor kérjétek a többieket, hogy rakják össze az előbb látott T-betűt. (Fontos! Az ötszög szélessége szintén 1 centiméter legyen!) Négyzet sarkán belevágunk átlós irányban, nem egészen a közepéig, (Lásd baloldali ábrát.) Azután a képen kereszttel jelölt sarkokat egymásután a középre hajtogatjuk. (A középső ábrán mintának már kettőt behajtottunk.) Majd az egészet a közepén átszúrjuk egy erős. lehetőleg színesfejű gombostűvel, úgyhogy a gombostű mind a négy Dehajtogatot? sarkon és a papír közepén keresztül menjen. Ugyanezzel a gombostűvel aztán az egeszel egy vékony pálca végéhez erősítjük. T betű ■ ! i 1 i 1 1 1 f Ez egy kissé nehezebb feladat. Csináljatok (kartonból) a felső kis ábrákból 4—4 darabot s azokból próbáljatok egy négyzetet összeállítani. Mint az alsó ábrán látjátok, ez lehetséges. Még egy négyzet Fentiekhez hasonló feladat ez is. Egy négyzetet vágjunk négy- részre és a többiekkel próbáljuk újra Összeraitatni. Tanács: Mielőtt a szétvágott részeket asztalra dobnátok, Ezt a nyomtatott T-betűt rajzoljátok meg ugyanebben az alakban. Azaz a vízszintes szára éppolyan széles legyen, mint a függőleges: 1—1 centiméter. (A pontozott egyeneseket n'e rajzoljátok rá.) Ezt az ábrát .mutassátok meg a társaitoknak, s aztán a szaggatott vonalakkal jelzett, egymással párhuzamos (45°-os) egyenesek' mentén vágjátok 5 darabra (persze ezt ne lássák a többiek), aztán kissé összemindig rázzátok öesze markotokban, hogy az alsó és felső oldalak összekeveredjenek, «liiimiiimiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiniitiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiHiiiiiHHiifiiiiiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiuiiniiiiHiiHiiiiiHiiiiHiiinmHiiiimiinHiiiiiiKHiiiiiiiiiiiiufiHimHmiMi HiiiiiiiiHMHimJltmuiiuuiMHimiiiUinHiHHHiimmniiiiiiUüiiíMUHiiMmiimimHiiiiMiiiiiiimiiiMiiiimiiiiiimiHiiiiii muH mum mim huh iiiiHiHiiiiiiimiiitiiiiiimtiiiiiiiiiiiimiiiMiuii'iimmMiiNiimmiHiHKi j ndris első osz- Zl tályos. Jó tanuló. Negyedévkor mindenből ötösre állt. Csupán egy négyese volt: kézimunkából. Kús, ügyetlen keze akárhogy igyekezett, mégis pontatlanul hajtotta a papírokat és a csónak, buzogány, sótartó, cipöcske mire elkészült össze-vissza gyürődött. Hányszor csillogott könny a szemében, mert ő igazán szépre, nagyon szépre akarta. Csak hiába, az uj- jacskái nem. úgy végezték munkájukat, ahogy Andris és a tanító néni szerette volna... Egyik nap, amikor az iskolában tűvel- cérnával dolgoztak (a fiúkat is beavatják manapság az ilyen lányos tudományba), azzal jött haza: — anyu olyan érdekes, dolog történt. Ahogy varrók egyszercsak érzem, hogy fáj valamiért az ujjam. Hát megnézem — s tudod mi volt a baj? — oda- varrtam a papírhoz. Szóval ilyen hadilábon áll Andris a kézimunkával! Andris apja azt mondja, rám hasonlít ez a gyerek, nekem meg az a véleményem, hogy teljesen az apja fia! Természetes ez a lényegen nem változtat. Azért, hogy ügye- sedjék, esténként mutatgatöm, mit hogyan kell csinálni. S ha valami végre szép TITOK lesz — mindketten boldogok vagyunk. Karácsony előtt papírból láncocskákat kellett egymásba fűzni. Andrisnak elég jól sikerült. Dicséretet is kapott érte. Sőt, az iskolai nagy közös karácsonyfára is felfüggesztették. Ennyi dicsőségről — megvallom — álmodni sem mertem. z itthoni karácsonyi készülődés azonban elterelte a figyelmem Andris kézimunkázásáról. Sütni, főzni is kellett, meg annyi gond- ja-baja van az embernek! Közben azért szóltam a fiamnak, hogy ebben az évben együtt díszítjük a karácsonyfát. Legnagyobb meglepetésemre nem ugrott örömében a nyakamba, nem köszönte meg nagylelkűségemet. Inkább egy kéréssel rukkolt elő: anyuci vegyél nekem egy ici-pici karácsonyfát. — Minek az neked kisfiam? — Ne törődj semmivel anyu, egy fillér sem kell nekem, nem kérek ajándékot sem, csak az a kis karácsonyfa legyen meg. Hogy mi lesz vele — az titok. Attól a naptól kezdve titokzatossá vált minden körülötte. Nem volt. szabad benézni az asztalfiókjába. Nem volt szabad oda nézni, amikor esténként félrevonult a szoba sarkába. Játszani eszébe sem jutott. — Mégis — gondoltam, meg kellene tudni valamit a titokról. Hátha segítségre lenne szüksége. Nem mertem egyenesen kérdezni. Úgy kezdtem: — A tanító néni tudja, hogy mire készülsz? Nem együtt találtatok ki valamit? — Nem. A tanító néni semmiről sem tud. De hogy kérdezhetsz ilyet anyu, amikor ez titok. Es a titkot senkinek sem szokták elárulni. Nem folytattam tovább. Tudtam, hogy úgyis hiába. Más nem maradt hátra, mint a türelmes várakozás. Végre megvettem a kért ici-pici karácsonyfát is. Nem volt több 35 centiméternél. Mégis olyan boldogságot okozott Andrisnak, alig lehetett vele bírni. Ismét félrevonult és egész délután foglalatoskodott. Este, újságpapírral letakarva bevitt valamit a másik szobába. Ekkor már nyíltan kértem: mutassa meg. Ő is alig várta, hogy leleplezze titkát. Rettenetes lehetett kis hétéves lelkének egy hétig titkolni valamit az édesanyja előtt. Na-1 gyot lélegzett, az or- I cocskája elsápadt | és levette az ajándé- f kot őrző újságpapírt. \ A szavam is elállt. I Egy gyönyörűen fel- | díszített karácsonyfa | volt a titok. Színes 1 papírláncok csüngtek 1 rajta. Oldalt cérnára | fűzve legújabb | „külön”-ötösök. | Odébb papírcs&aak, f sótartó, szív és buzo- I gúny. Ragyogó tisz- l tán és milliméter § pontosan hajtva ... | i ndris le nem 1 zí vette rólam a § tekintetét. Félt a bí- I rálattól. S most a \ nagy készülés után f láttam rajta — sze- | gényesnek tartja az | ajándékát. Odahúz-1 tam magamhoz. 1 Megcsókoltam és a | fülébe súgtam: ennél | szebb, kedvesebb 1 meglepetést nem kap- | hattam volna kara-1 csonyra. — Igazán? — hi- | tétlenkedett. Mondanom sem 1 kell a nagymama | sírt, amikor meglát- | ta. Az apja pedig \ egész este azt bi-1 zonygatta: mennyire I rá hasonlít a fia. Késő este, amikor | Andris már boldo-1 gan mosolygott ál- \ mában, valamiért | benyúltam az aszta- i lába. A fiókban ren- | beteg összegyűrt, fél- | behagyott kézimunka | hevert. Hívatlanul, | né-mán is tanuskod-1 tak: mennyi igaz 1 szeretettel, akarással § készülhetett kis gaz- § dájuk az ajándéko- i zásra. — s.-------a. — I K arácsony után a tóti gyermekvárosban Kint hideg van, de a folyosón is lehet labdázni Rusnyák Anikó karácsonyi babáit dajkálja
