Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

1958. JANUAR 1. SZERDA #►»*» MU. kfCirlap (Munkatársaink ű rtávír ón jelentikJ Szinte hihetetlennek tűnik még most is előttünk: a Hold­ban vagyunk, több mint há­romszázezer kilométerre az ol­vasótól, s nem a teli Holdat, ' hanem a teli Földet látjuk az égen. Be kell vallanunk; ma­gunk sem hittük az indulás­töUtyvcrfó&uU áima: Ä Pest megyei Hírlap két munkatársa a Holdba érkezett! íme, az űrruha. Nem valami kényelmes viselet, de bizton­ságos. Azért örültünk, amikor a szálláson levehettük ma­gunkról kor, hogy utunk sikerük De most örömmel jelenthetjük: si­került! Sikerült, s a Holdon ta­pasztaltak, egész sorát döntik meg a Földön jelenleg forga­lomban levő elméleteknek. Az indulás Az űrhajó kilövő állomáson érthető izgalom uralkodott. A Földön maradt kollégák ,j$gy- hedve. de kicsit szorongva bú­csúztak tőlünk. Egyikőjük meg :s kockáztatta a kérdést: és ha nem... Mi ugyan leintettük, de magunk is félve gondoltunk e.rra; ha mégsem sikerül... Az indulás maga nem is volt .na­gyon rossz. Pár pillanatra ól­mos bódulfcság lepett el ben­nünket, de nemsokára már egymásra nézhettünk. Nem szóltunk, csak egy bólintás volt a jel; mjfcden rendben! m Ol^i Föld! Mindketten ezt kiáltottuk, amikor kinéztünk a piciny ab­lakon, sárgás-vörösen ragyogó j hatalmas „Holdat“ pillantot- ; tunk meg. Igen, a Föld volt! j De pár perc múlva már cé­lunk, a Hold kötötte le figyel­münket. Mind jobban nagyob­bodott, jnár kivehettük a fur­csa alakú hegyeket, s megtet­tük az előkészületeket a le­szállásra. Persze, nem történt miniden olyan simán, de az útra nem akarjuk vesztegetni e szót! Fontosabb dolgokat kel! közölnünk! Van élet a Holdon ! Igen, van élet a Holdon. Még a lélegzetünk is elakadt, ami­kor mintegy négyszáz kilomé­terre a Hold felszíne fölött ke­ringve. leszálló helyet keres­tünk, s megláttuk a furcsa, kockaalakú, gömbalakú kép­ződményeket, melyek csakis élőlény keze nyomán szület­hettek. Felvettük az űrruhát — ezt különben olvasóink is lát­hatják —, s amikor űrhajónk földet, illetve a holdat érte, megdöbbenve láttuk, hogy tő­lünk mintegy kilométernyire nagy tömeg figyeli a lassan ol­dalára forduló űrhajót. Miután űrhajónk az oldalára fordult, s nagy üggyel-bajjal kinyithat tűk az ajtót, a tömegből lassan kivált egy háromtagú csoport. Beszél a holdlakó Be kell vallanunk, hogy a rémülettől a torkunk összeszo­rult. Mi lesz velünk? De ámu­latunk még nagyobb volt. ami­kor a közelünkbe érve a hók! lakók egyike hibátlan francin fcyelven szólalt meg: 1 — Üdvözlet a földi idegenek hek, kik végül eljutottak a Holdba, Üdvözlet, s kérdés; melyik nemzethez tartoznak a földi idegenek? — Mi.;. mi... — dadogtuk mindketten — mi... magya­rok vagyunk. — Ö, magyarok, egy pillanat — mondta a holdlakó, s hold­béli nyelven beleszólt valami kerek kis dobozba, mely a nya­kán függött. Pár pillanat múl­va nyíl formájú valami szök­kent felénk. Mint később ki­derült, ez a holdbéli autó, melv a földtől, ejnye, de erre jár a szánk, tehát mely a Holdtó1 egy félméternyire suhan. Tol­mácsot hozott! Uraim: rendelkezésükre állok Ezekkel a szavakkal léoetl ki a száguldó nyílból a tolmács, aki úgy beszéli a magyar nyel­vet, akár olvasóink. lehet, hogy nem ezt kellett volna kérdeznünk, de nekünk első kérdésünk ez volt: — Van olyan nyelv, amit nem beszélnek önök? — Nincsen! — És... és ;.. hogyan? — Ezt majd később. Ha megengedik Ilnek hívnak, az az úr pedig, akivel az előbb beszéltek: Kai úr, az Állam­tanács küldötte. A bemutatkozások után elin­dultunk a tömeg felé. Ürru- (hánkban nem nyújthattunk valami épületes látványt, de azt nem mertük levetni. A holdlakók mellett bizony na­gyon szánalmasain csetlettünk- bqtlottunk, de hát ezt megbo­csáthatja az olvasó. Az első pillanatokban, amikor a meg­hatottság szorongatja a torkot nem viselkedhet az ember a 1-agki fogást alanabbul. Ilyen nincs a Földön ! Igen, ilyen udvariasság nincs a F’öldön. Vendéglátóink, első­sorban Kai úr. és II. a tolmá­csunk minden kívánságunkat teljesítette. Olyan ^-lakóhelyet kaptunk, ahol- minden a- Föl­dön megszokottra emlékezte­tett, s ahol végre kibújhattunk űrruhánkból is. így sokkal jobban éreztük már magunkat. Természetesen azonnal ismer kedni kezdtünk a holdbéli élet­tel, s íme távirata stílusban egy-két tapasztalat: A világ legnagyobb csalása! Az első, amit kiderítettünk az volt, hogy a holdlakók az orrunknál fogva vezettek ben­nünket. Különleges készülé­keikkel a felszíntől mintegy száz kilométernyire a légkörbe vetítenek krátereket, hegyeket, amit akarnak. S ezt vizsgálhat­tuk mi évszázadokon keresz­tül! S a vetített kép leple alatt ők vígan élték életüket! De abból mi nem láttunk semmit. Ne kukucskáljanak be hoz­zánk — indokolta ezt II úr, s van valami igaza. Bezzeg öle mindent tudnak a Földről, Nincs többé titok! A holdlakók előtt nincs titok a Földön. Hatalmas távcsöveik­kel a Föld legkisebb részletét is kifürkészhetik, s legna­gyobb ámulatunkra megmutat­ták azt a fényképet, melyet in­dulásunkról készítettek, s ahol még a legkisebb hajtás is lát­szik a ruháinkon! De nemcsak látnak, hanem hallanak is minderet. Hatalmas fülekkel — holdnyelven ikikkel — hall­gatják a Föld minden zaját, hangját. így már érthető a nagy nyelvtudás is! Kívánsá­gunkra leforgatták az indulás előtti beszédeket, s hahotázva hallgattuk, hogyan sóhajtoz­tunk mintegy tizenkét órával azelőtt! Minek az űrhajó ? mosolyogtak a holdlakók, hi­szen mindent tudunk, mindent látunk. így sokkal kényelme­sebb. Igazuk van. De sok-sok dolog azért nem olyan kényel­mes náluk. Legnagyobb megle­petésünkre pár pirulát kap­tunk étkezésre (ó. disznótoros vacsorák, ó véget nem érő ban­kettek!). nagyon kemények a fekhelyeik, nem adnak sehol prémiumot (igaz, ilyen van a Földön is) s így tovább. Vi­szont vannak sokkal jobb dol­gaik is, mint nekünk a Földön. Ilyen például az, hogy amit meteorológiai intézetük jósol, az úgy is van (bezzeg nálunk!), a rádióban nincsenek unalmas műsorok, a televíziós adás ná­luk csak két esztendeig volt kísérleti, nincs 6-os villamos, s nincs másfélónát késő lajos- mizsei személyvonat! Az újsá­gok érdekesek, olvassa is azo­kat mindenki, a filmeknél a hangot is éiteni lehet (bezzeg egyes falusi mozikban ná­lunk!), a községfejtesztési já­rulékot mindenki befizeti, nincs tyúktolvaj (bezzeg a tá- piószelei Háfra Mihály), nincs rossz házasság, lehet mosógé­pet kapni, nincs részeg ember, j s még sok dolog, amit mos! | hely és idő hiányában nem tu- j dunk felsorolni. Fürkésszük a Földet Kai úrtól engedélyt kaptunk, hogy igénybe vehessük az egyik távcső-állomást az ikik­kel együtt, s tetszésünk sze­rint lássunk, halljunk mindent, amit csak akarunk. Azt hisz- szük, hogy minden olvasónk szívesen cserélt volna velünk, hiszen nem mindennap van ilyen lehetősége az embernek. Míg mi a távcső-állomásra in­dultunk, Kai úr elintézte, hogy visszatérésünkig felállítsák az űrtávíró és az űr-képtávíró adótornyait, hogy tapasztala­tainkról azonnal beszámolhas­sunk. Ott van Pest megye! Először a távcsőállomásról készítettünk egy képet, remél­jük, hogy azt olvasóink vi­szontlátják a lapban, majd be- léptünk a hatalmas épületbe, ahol a technika minden vívmá­nya most a mi rendelkezésünk­re állt. Pár perces keresgélés után megtaláltuk Magyaror­szágot, majd egyszerre vettük észre szőkébb hazánkat. Ott van Pest megye, sóhajtottuk, s egy pillanatra lehúnytuk sze­meinket. Láttuk a gidires-göd- rös, rázós országutakat, a Pest­re utazók s a Pestről kiutazók tízezreit, a félig kész kultúr- Iházaikat, de véget vetettünk az ábrándozásnak. Van, s még sincs ? A távcső-komplexum első állomása a megyei tanács volt. Bizonyára, ha tudják, hogy fi­gyelünk, akkor nem történt volna meg, hogy az egyik ve­zető annak ellenére, hogy bent ült a szobájában és nem csinált semmi különöset, a nyolcadik ügyfélnek tagadtatta le magát titkárnőjével. Ejnye... ej­nye ... ez mégsem szép dolog. Ott van. de csak egyeseknek? Hogy megfigyeléseink rend­szeresek maradjanak, távcsö­vünkkel először a tanácsokat vizsgálgattuk. így láttuk meg, hogy Nagykátán és Kerepesen bizony fittyet hánynak egyes tanácsi dolgozók a törvények­nek és rendeleteknek. Húzzák - halásszák az eddig állami ke­zelésben levő házak vissza­adását tulajdonosaiknak. II, a tolmácsunk segített ne­künk az ik'i kezelésében. ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy Gödöllőn viszont a ta­nács még Horthy egyik tábornokának is visszaadta a házát, most meg Mazsár János kovácsmester­től, meg Hirling Ernő fényké­pésztől megtagadja a jogos tu­lajdonát Az igazságtalanságo­kat a Holdban sem szeretik, szerencsére II velünk együtt megnyugodva vette észre a megyei tanács levelét, amely­ben megtagadja a volt alezre­desek és tábornokok házainak visszaadását. Kicsit szégyenkeztünk is tol­mácsunk előtt hogy azonnal a hibák ötlöttek elénk, de meg­nyugtatott bennünket, mert a távcsövet ő állította be először a hiányosságokra. Pedig a bors még csak ezután következett. Nagykőrös egyik utcáján meg­pillantottuk Labancz Dénest és II gyorsan elmesélte ennek fz embernek egy történetét. Ök már régen figyelik Labanc ügyködését, mert a városi ta­nács gyámügyi előadójaként. összejátszva a mamával, búsás haszon fejében elkótya­vetyélte két félárva gyermek vagyonát. Labancz persze nem is sejtette, hogy figyelik csel­vetéseit és a titok egyszer ki­pattan. Sajnos, Cegléden is hibát jelzett a lencse. Szelepcsényi elvtárs mindenáron szeretne egy házat megtagadni Berza Jánostól, aki már nyolc éve vár jogos járandóságára. Miért? Valaki mást patronál Szelepcsényi elvtárs Berza Já­nos helyett Nagy megrökönyödéssel lát­tuk azt is, hogy a dabasi járás pékjei milyen rossz kenyeret sütnek. Még innen, a Holdból sem vágyódtunk utána, pedig ahogy már írtuk is, csak tab­lettát kaptunk enni. Jó lett volna, ha a dabasi pékek is fel­jönnek velünk, s legalább táv­csöven át megnézik a ráckevei sütőipar készítményeit, azok igen! Még a Holdból nézve is gusztusosabbak. Az ild tükörszeme rátévedt egy Zöldért kirendeltségre. II kuncogva jegyezte meg, hogy ezt a micsodát ők fonnyaszló vállalatnak nevezik, mert csak közvetítő szerv, lassítja az áruknak a fogyasztókhoz érkezését és emeli az árakat is. Az ember sok értelmetlenséget is csinál — jegyezte meg halkan, igye­kezett finoman, sértés nélkül bánni velünk. Ipolytölgyesen egy rozoga épületre szaladt a tekintetünk. Ilyent láttunk Gyomron is, csak az nagyobb volt, kastély, ez pedig apró és egy tábla hir­deti, hogy a földművesszövet­kezet boltja. Úgy látszik arra várnak Gyomron és Ipolytöl­gyesen, hogy egészen összedől­jenek az ■ épületek. A * földmű­vesszövetkezet igazán rossz példát mutat,, reméljük, az évi nyereségből megjavíttátja ipolytölgyesd boltját, mire mi visszatérünk a Földre. A földművesszövetkezettel máshol is baj van. Dánszent- miklóson éppen parázs vita kellős közepébe kukkanthat­tunk be. A szövetkezetiek nem akarnak húsboltot nyitni a fa­luban, azt hajtogatják Holdra 1 és Földre esküdözve. hogy nem ; hoz hasznot. Maszeknak akar- j ják adni az árusítás jogát egy I szövetkezeti községben! Pedig azt még a Holdban is tudják. ! hogyha egy maszek vállal egy j üzletet, akkor ott haszon is van! Persze, nem szeretnénk, ha I a íöldművesszövetkezet is a Pest megyei Építőanyagipari Vállalathoz hasonlóan igyekez­ne búsás nyereséget is szerez­ni. Az iki távcsövei megmutat­ták, hogy ez a vállalat másod- és harmadosztályú téglákat adott el elsőosztályú - ként. Még az a jó, ‘hogyha va­laki rekláméit, akkor szó nél- j kül kicserélték a hibás téglá­kat. De hányán csak szidták a ! vállalatot. Szomorúan láttuk a ceglédi Tatarozó Vállalat elszámolási könyveit is, mert közel másfél- millió forintot elpazaroltak a vezetők. Persze, ők azt bizony­gatják, hogy ez nem lehet másként, de 300 ezer forint ér­tékű munkát maszek kel csinál­tattak meg. A megyei tanács építési osz­tályán éppen egy párbeszédet leshettünk ki. Nekik akarták adni — ki tudja hányadszor már — a Csepel Autógyár la­kótelepét. Ök kézzel-lábbal til­takoztak az ajándék ellen. ; Ugye furcsa? A távcső persze azt is megmutatta, hogy y lakó­telep bizony eléggé elhanya­golt és ezért tiltakozik a ta­nács. Ha átveszi a gyártól, meg kell javíttatnia, de ez pár millió forintba kerül. Ezért igyekszik a gyár is olyan kedvesen és állhatatosan el­ajándékozni a telepet. Közben sem a gyár, sem a tanács ve­zetői nem gondolnak arra, hogy az épületek tovább rom­lanak, egy-két év múlva mei­nem két-,- hanem- négy-, vagy ötmillióba kerül a kijavításuk. Akkor könnyebb lesz előterem­teni az összeget? Addig csak kínlódjanak a lakók az épüle­tekben? Kicsit elkeseredve forgattuk az iki irányító műszereit. Csak rossz dolgokat láthatunk innen a Holdból? Végre mosolyra de­rült az arcunk. Bekukkantva a műszaki boltokba, húszféle rá­diót, tizenhatféle kerékpárt ii láttunk. Megmutatta a távcső a sok-sok frissen épült családi házat, az 558 új boltot a me­gyében. Láttuk az épülő nagy- Uátai gimnáziumot, a szobi ál­talános iskolát, a ceglédi hús­ipari vállalat dolgozóit, akik nyereségrészesedésük összegét számolgatták, hiszen nagyszerű munkát végeztek az ó eszten­dőben. Kilestük a jövő titkait II figyelmeztetett bennünket, hogy ez a csodálatos gép a jövő titkait is megmutatja. Bár az idő már sürgetett bennünket, hiszen az újságnak időben kell eljiftnia az olvasóhoz (erről az expedíció és a terjesztés gyak­ran megfeledkezik, a nagyká- taiak és a tápiószeleiek bizo­nyíthatják), azért még megles­tük af új év egy-két „titkát“ is» Szentendrén négy új tanter­met kap majd a gimnázium) Dunaharasztin, Tóalmáson* Szi.getújfalun. Tárnokligeten, Érd-Újtelepen, Szigetmonosto­ron. Gyálon, Diósdon. Cso- bánkán. Dunakeszin. Bugyin* Ikladon és Leütésen új általá­nos iskolai tantermek épülnek) Újlengyelen, Törteién, Nagy­it alán két-két új lakást kap­nak a nevelők. Óvoda épül Pilisvörösváron, Aszódon, Ráckevén, Budakalá- szon pedig törpevízierőmű. Vác ez év végén már három új víz­tároló medencével büszkélked­het, a nagykőrösi strand vize nem fog eltűnni éppen a leg­nagyobb kánikulában, lesz jő kútjufc a síziigieitújfalu'i, péteri, kakucsi és ceglédberceli gaz­dáknak. Szigetszentmiklóson 44. Aszódon 54. Vácott pedig 57 család költözik majd gyö­nyörű új lakásokba. Szentend­rére. Nagykőrösön. Gödöllőn és Diósdon is megkezdik új lakó­házak építését. Érd és Nagy- káta modern orvosi rendelőin­tézeteket kap. gyermekosztály nyílik a nagykőrösi kórház­ban, lesz citrom, narancs és füge. a nyáron elég sör. sok italbolt kisvendéglővé alakul..) Alig győztük követni a táv­cső útját, azért reméljük, ol- vanórík is elégedettek a látot­takkal, persze leszámítva a hi­báikat. Ha tudósításunk meg­nyeri tetszésüket, mi megígér­jük, hogy jövőre iá ellátoga­tunk a Holdba, s reméljük, akkor már valamelyik lelkes olvasónkat is magunkkal hoz­hatjuk, bemutathatjuk neki II barátunkat és ezt a csodálatos műszert, az ikit. Filyó Mihály Mészáros Ottó A távcső és az iki központ, ahonnét a Földet figyeltük A kép felső részén jól látható a teli Föld i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents