Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
1958. JANUÁR 19. VASÁRNAP *N£«T ME Gt Cl WCirlan Gábor Andor emlékezete — LEVEL A SZERKESZTŐSÉGHEZ — P ártmunkás vagyok, s kicsit irodalmár: így tehát örökös is vagyok. Örököse az öt éve halott Gábor Andornak; az elvtársnak, az irodalmi példaképnek; a halálig-igaznak, a haüáttg-harcosnak. Engedjék hát meg, tisztelt örököstársaim, ott a szerkesztőségben, s mindenütt: megye- és országszerte. hogy szóvátegyem: rosszul gazdálkodtunk az örökséggel. A Petőfi—Ady—József Attila, névével fémjelzett forradalmi magyar költészetnek jeles és érdemes továbbvivő je Gábor Andor. Annyira jeles és érdemes, hogy szerintem az ő nevét is ott kellene emlegetnünk a három nagy mellett. Nem lenne méltatlan hozzájuk! Mi kell ehhez? Irodalomtörténeti szenttéavatás? Vagy csupán bátorság és kommunista tisztesség? Nagyon közeli, szivbeli rokon vagyok, s éppen ezért elfogult is iránta — emiatt lehet hogy ■nagyobbnak, többnek látom, mint amilyen, s amennyi. Meg- lehet, s akkor vitázzanak velem. De a számottevő kérdés most nem ez, hanem az örökség! A tisztesség megkívánja, hogy elöljáróban megjegyezzem: vannak ma is a magyar irodalomban méltó örökösei, ügyének-harcának továbbfoly- tatói. Vannak, de — sajnálatos — csak kevesen, s jobbára az idősebbek liözül, a fiatalok között csak itt-ott. Az örökség jelentős része azonban (jaj, nem vigyáztunk rá!) elkallódott, méltatlanok kezére került, A szellemi orgazdák: Parnasszust lóápolók, irodalmi kétéltűek és egyéb aezéltamásak egy tál lencséért eladták, s végül is. nem ér a nevem!-et kiáltva megtagadták még az ismeretséget is, nemhogy az örökösödési jogú rokonságot! F óliák olyan esztendők Gábor Andor halála óta Magyarországon, amikor a harcos, forradalmi költészet kiszorult az irodalmi piacról; amikor óz áporodott, nyálkás kispolgári irodalmi légkörben torkára forrott annak a szó. aki igazat, egészségeset akart mondani; amikor eszméről, hitről, harcról, munkáról írni szégyenletes, költőietlen dolog volt. 1957 az ocsúdás és tisztulás esztendeje volt az irodalomban is. Ma már nem fojthatják torkára a szót annak, aki a munkásosztály forradalmi igazságát kívánja hirdetni fennhangon és feltartóztathatatlanul, forradalmi szenvedélyességgel és igaz költdvséggel. De az a gégeroncsoló levegő, amely irodalmi közéletünket uralta, sok olyan fertőzést okozott, amit j óné hányán máig sem hevertek ki. Egyesek tűnődnek, mások várakoznak, vagy éppen szégyenkeznek. Időszerű hát — a naptárra, a kor igényeire, a forradalmi múltú magyar irodalomra hivatkozva — leszögezni: mint az édes falat-kenyér, úgy kell — magunk gyönyörködtetésére, jövő nemzedékeink tanítására — a pártos, igaz irodalom, a harcos, szókimondó politikai költészet. Emlékezzünk Gábor Andorra: hogy küzdött, milyen lebir- hatatlan szenvedéllyel a fehérterror, a nemzetpusztító Hor- thy-hóhérság ellen. Az Orgo- vány, a Megvertek egy asz- szonyt. Az én hazám, s a többi nagyszerű verse, felgyújtotta a forradalmi hazaszeretet tüzet az emberekben! Vagy a Bécsi levelek könyörületet nem ismerő, veséttépő gúnyáradata, amely forró lávaként zúdult a rendszer szálMsc&inálóinatk és szállásadóinak nyakábar Vagy a felszabadulás utáni években folytatott küzdelme a népi hatalom meggyökeresedésének mindenrendű ellensége ellen! M a, amikor az ellenforradalom maradék erői a föld alá húzódtak vissza, midién nagy szükség van Gábor Andor örökére: a pártos és a harcos, a múlttal és a múlt embereivel szemben könyörtelen, a jövőben bizakodó irodalomra! Ügye érzik ezt, elvtársak? Kedves elvtársak, ott a szerkesztőségben! A Pest megyei Hírlap születésétől adósunk egy irodalmi melléklettel. S ha törleszteni kezdik adósságukat — remélem: hamar — szerkesszék irodalmi rovatukat forradalmi nagyjaink, s nem utolsósorban Gábor Andor szellemében! Radványí Barna a monori járási pártbizottság munkatársa Szeszélyes Lajos: Állategészségtani ismeretek Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 364 lap. Az állategészségtan tulajdonképpen megelőző állatorvostudomány. melynek ismerete fontos, mert az állattenyésztő, a gazda ennek alapján tudja a gondjaira bízott állatoktól az egyes betegségeket távol tartani és bizonyos esetekben, különösen a fertőző és parazitás betegségek elleni küzdelemben, így tud az állatorvosnak segíteni. A könyv a betegségek keletkezésének külső és belső feltételeivel. vagyis azokkal a tényezőkkel. amelyek betegséget idéznek elő és amelyek elősegítik a betegségek kifejlődését, valamint azokkal az eljárásokkal, amelyekkel a betegségek elkerülhetők. Foglalkozik a könyv kortan! kérdésekkel. így a betegség -tüneteinek alapját képező körfolyamatokkal!, a normálistól elit-érő élet- jelenségekkel, fontosabb belgyógyászati betegségekkel, az ezek elleni védekezéssel és adott .esetekben elsősegély nyújtással. A mű az agráregyetem hallgatói számára készült, de a gyakorlati szakemberek számára is érthető sílusban írta szerző. Vécseyné Ticsénszky Marianna: Virág a házban ás a ház körül Mezőgazdasági. Kiadó. 1957. 296 lap. Ez a könyv, ellentétben a Mező- gazdasági Kiadó legtöbb kiadványával. elsősorban a nagyvárosi emberek érdeklődését kelti fel. Különösen a város kőrengetegében élők számára van nagy jelentősége a szívet lelket gyönyörködtető virágnak. A virág a legszebb és a legolcsóbb dísze a szobának, ablaknak, udvarnak, ha értünk kezeléséhez. Szerző művében megismertet bennünket egy rövid növénytani bevezetés után a szobanövényekkel: megtudjuk, milyen virágok, növények valók napos szobákba, mit tegyünk északi fekvésű helyiségeinkbe. hogyan kezeljük télen cserepes virágainkat. Megtudjuk, hogyan öntözzük az (egyes dísznövényeket, hogyan szaporítsuk virágainkat, hogy ablakunk, kertünk benépesüljön. Könyvének második felében szerző a falusi virágoskertek növényeivel foglalkozik, megismertet a kert-tervezés tudnivalóival, a kora tavasztól késő őszig nyíló virággal díszes házikert tennivalóival. A könyv rendszeres tárgyi ismeretet ad. ugyanakkor hangulatos olvasmány is. A művészi képek és rajzok nemcsak tanítják, hanem gyönyörködtetik is az olvasót. Földvári Ferenc Világraszóló kerámiai kiállítás Ostendeben A Nemzetközi Kerámiai Akadémia világraszóló kiállítást rendez Ostendében 1959-ben. Korunk legkiválóbb művészeinek alkotásait mutatja be a közönségnek. Tizenkét nemzet már hivatalosan bejelentette részvételét: Kanada, Chile, Kuba, Görögország. Irán, Japán, Monaco. Portugália, Csehszlovákia. Tunisz, Jugoszlávia és az Egyesült Államok. Egyes jelentések szerint előreláthatólag India és a Kína; Népköz- társaság is részt vesz a rendkívül érdekes kiállításon. bennlévők. Van, aíki a fegyverével piszmog, van, aki zavaros, mámoros szemeivel a semmibe bámul, van, aki teli üveg rum, vagy pálinka után kutat. Könnyű lányok viho- rásznak a lemezjátszó köré húzott szélxken, a két férfi, aki közöttük ül, malacságok- fcfl® igyekszik elütni az időt. Hangos szó magasodik a többi zaj fölé és pillanatók múlva székek reccsennek s asztal borul. Mindenki a középső szobába tolul, ahol egymásba csimpaszkodva a földön hempereg Colos, az élet- fogytiglanos, meg Frici, az őrnagy úr. A Főnököt csak akikor veszik észre, amikor szétlök- dösve őket, a verekedőkhöz lép s csizmás lábával az oldalukba bök: —- Hé! Megbolondultatok? Hagyjátok abba! Nem értitek? A két verélcedő paprikavörös ábrázattal tápászkodik fel a földről s leszegett fejjel állnak a Főnök előtt. ■— Mi az úristenen akasz- kodtatak össze? , Colos szája nyílik meg először. — Főnök! Az őrnagy úr börtön-tölteléknek nevezett bennünket. Azt mondta, hogy mi mindent elrontottunk, nekünk egy csipet sütnivalónk sincsen. — Mi? — Igen, ezt mondta. — Ugyan — kapcsolódik bele az őrnagy úr. — Félrema- \ tette a magáét. Magnetofont (pjaráz mindent. Én azt mond- kerítettek valahonnan, azt iám... nyékergetik s bele-belékurr— Azt mondta, amit én jantanak a dallamba. mondtam — vág közbe Colos. A Főnök tétován pillant körül, majd hirtelen gondolva egyet, oda veti: — No, elég. Eridj a dolgodra, Colos, te meg gyere be hozzám — fordul az őrnagy úr felé. 4. Tpricíkém — kezdte — ntifé- T ig ostobaság volt ez? , — A börtönben rothadnának, ha mi nem nyitjuk Iki nekik a kapukat. Mindent nekünk köszönhetnek! S akkor még az ő szájuk jár? — No, no — csitítgatta a Főnök s közben apró, kiismerhetetlen szemével szaporán pislogott — ne izgasd magad. Te is tudod, hogy egykét gesztenyét azért kikapartak ..; — Kész. Na és? Ez már örök dicsőség lesz nekik? Elvégezték, mehetnek. — Na jó, jó, de akkor sem kell... — Tudom, tudom, de kihozott a sodromból. Mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen senki ugrál nekem. Engedd meg, én őrnagy vagyok. Jány Gusztáv segédtisztje voltam, s most Király Béla maga küldött ide. 5. A szobákban nincs hiány-Á*. jókedvben. Az este óta benyakalt ital igencsak megEszre sem veszik, amikor kivágódik az ajtó, s ijedt arccal beesik rajta a fiatalabb folyosóőr. Tétován 'körülnéz. — Csönd — próbái üvötteni egyet, de az üvöltés számya- szegetten elhal a pokoli zsivajban. Dühében géppisztolyához kap, s egy sorozatot beleenged a plafonba. Rémült csend lesz. A Főnök is kiugrik a szobájából és ijedten bámulnak az őrre. — Mi van ? — Főnök! Lőnek! — Hülye! Na és? Most hallod először? — Nem. De ágyúval lőnek. Sok ágyúval! — Mi? Biztos? •— Hány óra? — Fél öt. — Milyen fél öt? — Reggel fél öt. November 4-e, hajnal fél öt — mondja precízen az őr. — Itt maradtok — mondja a többieknek a Főnök s int az őrnek — gyerünk. Megnézem, Kimennek. A szobában csend van. Tanácstalanul, ijedten álldogálnak. Pár perc múlva a Főnök rohan be. A rémült arcokat látva, átsuhan rajta a gondolat: hazudni... valamit hazudni kell. S a félelemtől összeszoruló torokkal nyögi: — Lőnék! Csakugyan sok ágyúval lőnek! Itt vannak az ENSZ-csapatok. Verik a rusz- kikat! A Nyugat megsegített. Dicsőség a Nyugatnak! öf I' In 6. I 11 óra. Lassan, vagyon | lassan meghasad a sö-1 tét kárpit. A vöröses villogd- i sok mind közelebb kúsznak, | érces csörömpölés úszik a vá- | ros fölött. Hemyótalpak in-1 dulója zeng a bazaltkockák | billentyűin, de a szobáikban I rikolt a bugi-vugi, elszaba- í dúlt dzsinként tombolnak a l bennlévak. | A két folyosóőr rohan be, | rémült arccal, kobráiként | szisszentük a többiek arca kö- 1 zé: | — Oroszok! i Ebben a pillanatban a Csá- I szárkeringő dallama csendül I fel a magnetofonszatagról s | elnyomja, ahogy a Főnök | ajkán akaratlanul is kibukik | a szó: I — Én marha. Le kellett vol- i na lépnem... Az ajtóban két vöröseslila- § gos szőrmesapka tűnik fel, a I Főnök a zsebéhez kap, de le- \ engedi a kezét. A folyosón még három ka- % tona áll. Először a Főnök 1 dobja eléjük pisztolyát, majd \ a többiek. A géppisztolyos ka- | fonák között megindulnak le- \ felé s a kiürült szobákban el- | hal a Császárkeringő utolsó § dallama,,:. | A berliniek szilveszteri kedvence volt ez a kis majom, amely kereken 100 grammot nyom. A csöpp kis állatot Brazíliából hozták, és „anyakönyvi kivonata“ szerint a Nip névre hallgat. Méreteiről csak annyit, hogy kényelmesen elígér egy pezsgő-bólés pohárban.., 1 A lURAI lONOSHAZ... Ha Sötét fátylát ráborítja az alkony a kacskaringéé túrái utcákra, s lámpafény villan a faragott ereszti házacskák atolakszemein, egymás után nyílnak a ’kis kapuk; Ringószoknyás, karcsú lányok ketten-hárman összekapaszkodva sietnek a fonóshá- zak felé. Nyolc-tíz ilyen fonós- ház van a faluban, ahol december elejétől kezdve farsang napjáig összegyűl a lánysereg, s vígsággal telnek meg a hosszú téli esték. Két-három évtizeddel ezelőtt még a fonás járta télen, innen a fonós- ház elnevezés. Forgott a sok rokka, peregtek az orsók, s ha leejtette gazdája, résen álltak azt felkapni a legények. Kiváltképp, ha szép volt a lány! Mert hiszen csókért lehetett visszaváltani az elgurult orsót. De mit is érne legények nélkül a fonósház, a farsang, meg az egész élet? A fonósházba ugyanis nem csupán a munka kedvéért jártak és járnak a lányok, hanem, mert itt folyik az ismerkedés, barátkozás a legényekkel. Sok szerelem, házasság fonódott már ezekben a fonósházaikbant A Víz-soron épült Kuti Ágis néni háza. Régen ott áll bíz az, s mindig a nóta, a vidámság kedves tanyája volt. Ágis néni Túra egyik híres nótafája, a régi dalok, táncok hűséges őrizője Január 21-én, Ágnes napkor lépi át a nyolcvan- egyedik esztendő küszöbét, de még tnost is ő mutatja meg a fiataloknak: hogyan kell eljárni azt a híres „kukós-táncot”. Ötvenöt évi boldog házasság után hagyta örökre itt az olyannyira szeretett kedves: Tóth István bácsi. Hanem Ágis néni nem maradt magára, bár családja nincsen: Kis háza állandóan vendégekkel van tele. Sorra látogatják rokonok, szomszédok, komák és keresztlányok. Este meg nála gyülekeznek a fiatalok. Nagy barátjuk nékik Ágis néni, bennük leli legnagyobb örömét. Letelepszik a tűzhely melletti faragott lócára, kuko- ricacsuhéjt simítgat a tavaszi szőlőkötözéshez, néha egy-egy marék fát, vagy forgácsot vet a tűzre, s fájós szemeit elgyönyörködteti a fiatalok szépségén, vígságán. Körű! a nagy asztalnál lányok ülnek koszorúban. A nagymamáktól eltérően, nem fonnak, hanem hímeznek. Fal— Hurrá! — szakadt fel a 1 rémület ordító lelkesedésbe, s 1 egy pillanat alatt kézben 1 vanndk az üvegék.-— Barátaink egészségére — | lóbálja meg a Főnök a rumos I f laskát s valamennyien mohón 1 öntik magukba az italt. Ágis néni mesél & régmúlt időkről. Tóth Ilonka, Csörgi Erzsiké és Tóth Zs. Marika mindig szívesen hallgatják védőkre, kosárruhák szegélyeire varrják a rózsákat, virágokat. Szép fejük a kézimunkákra hajlik, gyorsan jár a kezükben a fényes tű, s közben száll, repül a nóta: ,,Fekete cserepes, fekete cserepes a túrái bíró háza.' Sírva sétál abba, sírva sétál abba a túrái bíró lánya...” Sötét papírral vonták be az ablaküveget, hogy az utcán járók ne tudják, kik vannak Ágis néninél. Hanem a csengő dallamok úgyis elárulják a lányok ittlétét az arra sétáló legényeknek; Hamarosan nyílik is az ajtó, jönnek a legények egymás után. Egyelőre a szoba sarkában álldogálnak, diskurálva egymással. A lányok is mutatják még egy darabig szorgalmúikat, csak amikor mind együtt vannak, akiket bár nem hívtak — mert az nem illendő — de mégis odavártak, akkor dobják félre a kézimunkát. Megindul a beszélgetés, közös nótázás. Ebbe már Ágis néninek is van beleszólása, örömmel hallgatják a fiatalok, ő pedig szívesen elmondja, hogyan is voltak a dolgok régen, menyecske korában: „Mikor én még új menyecske voltam, Tulipános kiscsizmáiban jártam Csikorgóit még annak a szára is, öleltem a babám akkor még százszor is.:.” r* • • AgiS nem szívében még az emlékek is nótában élnek. Valamikor dalba foglalt minden eseményt, ami vele történt; az ura katonáskodását, a maga boldogságát stb. Most sorra veszi ismét ezeket a nótákat. Majd a fiatalok veszik át az ének fonalát az öregasz- szonytól, szállnak a dalok, vidámak, búsak. Remegve imbo- lyog a lámpafény, parázslóan lobbannak a tekintetek:.. Egy legény elkiáltja: — Játsszunk „Fordulj bol- há”-t! Egy kis széket a szoba bőze- pére tesznek. Ráül egy szép szőke lány, Borosi Marika. — Fordulj bolha! — kiált* ják kórusban a fiatalok^ — Nem fordulok — felet! Marika. — Meddig? — Keddig. — Mit vársz? — Csókot. — Kitől? — Jóskától; A megnevezett fiúnak csókot kell adni, aztán ő ül a székre, s a többiek újból kezdik a mondókát. Ártatlan játék ez, legtöbbször csak a levegőben csattan a csók. Kiváltképp a lányok szégyenlősek, Hiszen alig 15—16 évesek, nemrég hagyták el az iskolapadot. Igaz viszont, hogy Túrán hamar bekötik a lányok fejét. Amelyik 20 éves koráig nem megy férjhez, az már vénlánynak számít, s a bálba sem szívesen jár el, mert úgy Bem talál magához való legényre; Azért is oly kedvelt a fonósház, mert a hosszú téli estéken jól megismerhetik egymást a fiatalok, ki-ki párt választhat magának. Úgy illik, hogy mire eljön a farsang, kedvest kell találni minden leánynak — legénynek. Az Agis néni lányai bizonyára találnak is..i Szebelkó Erzsébet Négymillió írástudatlan el Spanyolországban A spanyol oktatásügy egyik vezetője, Tena Antigas a közel, múltban kijelentette, hogy Spanyolországban jelenleg 2500 iskolaépület hiányzik, s 17 000 iskolaépület alapos renoválásra szorul. Ezenkívül elmondotta* hogy Spanyolország területén négymillió írástudatlan él (ezeknek 50 százaléka iskola- köteles ifjú); A.z életbiztosítás gondtalanabbá teszi az öregkort.
