Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-15 / 195. szám

rtn

stecrtr

'■irr&p • m

^Cirlap

1957. DECEMBER 15. VASÄRNAP

ITALO CALVINO

Végül arra száll egy holló

(Részletek)

A hegyipatak medrében fodrozódva surran a víz. Az áttetsző, tiszta árban ezüstös villanások: pisztrángók csillantják meg hátukat.

— Tele van pisztránggal — mondja valáki.

— Ha közibük vágnánk egy kézigránátot, mind feljönne, hasra fordulva — mondja) a társa. Elővelt egy gránátot az övéből és kezdte kibiztosí- tarú.

Egy gyermek bámulta őket eddig szótlanul, most elöre- jött. Pirospozsgás fiú volt, innen, a hegyekből.

— Add ide — mondta és kivette egyikük kezéből a puskát,

— Hát ez meg mit akar — nyúlt puskája után az ember. De a fiú már célzott is, bele a vízbe. —- „Ha ez itt nekem a vízbe lő, eltűnnek a halak és vége a mulatságnak” — szerette volna mondani az ember, de el se kezdhette. Felbukkant egy pisztráng, épp hogy megcsillant és a fiú máris tüzelt. A hal hasára fordulva ringott a vízen.

— Ejha — hökkent még a társaság. A gyerek újra töltött és ikörüljártatta fegyverét. Üjabb villanás a víz színén: egy másik pisztráng. Lövés: ez is felfordult. Az embereik hol a pisztrángra, hol a gyéreikre bámultak.

— Lőni. azt tud — mondogatták.

A fiú még egy ideig a levegőbe célozgatott. Valahányszor célzott, összekötötte a puska csövét a céllal, most például egy sólyommal. Mikor elhúzta a ravaszt, a sólyom behúzta szárnyait és kődarabként zuhant a földre.

— Ez nem hibáz el egyet sem — mondták az emberek.

— Velünk jössz — mondta a vezetőjük.

— Ha 'kapok egy puslkát —» fejelte a fiú.

i— Rendben van.

Velük ment.

Egy almával teli tarisznya, meg két darab sajt volt minden holmija. Falujában mást se látott, mint köveket, szalmát, meg tehéntrágyát. Szívesen hagyta ott.

Sajnos, nem volt szabad lövöldöznie, megtiltották neki, csöndben kellett mennie, a töltényekkel takarékoskodnia kellett, ütközet esetére. Hanem egyszerre csak a csörte- tés zajától fölveri nyúl futott át az ösvényen; már csaknem besurrant a sűrűbe, mikor a gyerek lövése végzett vele.

— Szép találat — mondta még a parancsnok is —. csakhogy most nem vagyunk vadászaton.

Egy óra sem múlt még el ~s hát újabb lövések.

jifegint az a kölyök! — fu- M tóttá el a rancsnokot és eredt.

Ott állt pirospozsgás arcával és nevetett.

— Foglyok — mutatott a madarakra a gyéreik. — Egy sövényről szállták fel.

— Ha fogoly, ha tücsök, bánom is én. Mondtam, hogy nem szabad lövöldöznöd. Add ide a puskát..

Egy pásztorkunyhóban 'éjszakáztak. A fiú már pirkadatkor fölébredt. A többiek még aludtak.

Kiválasztotta a legszebb puskát, tarisznyáját teletömte tölténnyel és kiment.

Lassan eltávolodott a kunyhótól, egyre messzebb kalandozott.

Meglát egy gyíkot a falon. A fáiról egy pocsolyára, benne egy békára kalandozik a tekintete, onnan a szerpentin útra s az úton — az úton katonák jönnek, lövésre kész fegyverrel.

Mikor a piros képű. mosolygó gyereket meglátták, kezében a puskával, kiáltozni kezdjek és megcélozták. De addigra ö már kiszemelt egy arany gombot valamelyikük zubbonyán és rálőtt. Hallotta halálkiáltását és a golyók fütyiiméreg a pa- a fiú után

lését feje körül; gyorsan lehasalt egy kőrakás mögé, ott védve volt. Mozoghatott is, mert nagy volt a kőrákás, váratlan helyeken bukkanhatott fel, látta a katonák fegyvereinek torkolatában a villanásokat, szürke egyenruhájuk célpontot nyújtó részeit, tüzelt, hol egy rangjelzésre, hol egy hajtókára. Utána megint hasra és a másik oldalra kúszni — tűz! Kisvártatva: háta mögül is hallott lövöldözést, de a gólyák felette fütyültek el és a katonákat találták: ezek az övéi voltak, géppisztollyal siettek a segítségére.

— He ez a kölyök fel nem ébreszt a lövöldözésével, jól nézünk ki — mondták.

M

ost, hogy erősítést kapott, nyugodtabban tudott célozni. Egyszerre azonban lövés horzsolta) arcát. Megfordult: egy katona fölébe került a szerpentinen. Bele- ugrott egy gödörbe, hogy fedezéket találjon, de közben tüzelt. Nem a katonát találta el, hanem a puskáját, pont a záródugattyúnál. Hallotta, hogy ellenfelének nem sikerül működésbe hozni fegyverét és földre dobja. Erre a fiú kiugrott és rálőtt; az már futott — vállapját érte a golyó.

Utána. A katona hol eltűnt a bozótban, hol felbukkant.. s Lövései hol sisakja szélét hol derékszíját súrolták.

Eljutottak egy elhagyott kis völgyecskébe, ahová már a csatazaj sem hallatszott. A katona elől elfogytak a bokrok.

A síkság közepén nagy kő fehérlett. A katona mögé ugrott. Átmenetileg biztonságban érezte magát. Voltak még kézigránátjai, a fiú nem közelíthetett hozzá. Ha egyet, len ugrással elérhetné a bozót folytatását, megmenekülhetne. De közben nagy darab sík terület húzódik, vajon meddig marad ott az a gyerek? A katona elhatározta, hogy próbát tesz: sisakját fel tűzi szuronya hegyére és kidugja a kő mögül. Lottes; a sisak átlyukasztva perdül a földre.

Ekkor egy madár suhan át az égen. Lövés, lezuhan. A katona megtörüli a homlokát. Másik madár jön, egy fenyőrigó: az is leesik.

Hirtelen egy ötlete támad: „Ha ez a gyerek a madarakat lesi, nem figyelhet rám. Amint lő, én már ugróm is”. Most egyszerre két madár is érkezik: szalonkák. A fiú lelövi az egyik szalonkát, a katona rögtön kidugja a si- sakját, hallja a lövést eldördülni — és a sisak a porba hull. Kiszárad a katona torka: meg kellene próbálni egy kézigránátot vágni a gyerekhez. Elnyúlik a földön,

M

ikor felnézett, arra egy holló.

hátraigazítja a karját, össze- | szedi minden erejét és elha-1 jítja a gránátot. Gyönyörű § dobás — csaikhogy félúton egy f újabb lövés felrobbantja.

szállt I Lassan körö- 1 zött fölötte. Most mindjárt | tüzel a fiú. De a lövés késik. | Talán túl magasan száll a hol- | ló? Végre! Egy lövés: most | mindjárt leesik a holló, de f nem, tovább köröz, rendűiét- § lenül. Helyette egy toboz esik | le a közeli fenyőfáról. Most 1 meg már a tobozokra kapott | kedvet? Egymás után szedi § le a toboz ókat, száraz köp-1 panással hullanak mellette a | földre. Minden egyes lövés- | nél a hollóra néz: leesett-e | már? Lehetséges volna, hogy a | fiú nem látja? Szólni keile-1 ne ennek a gyereknek, hogy | ne lövöldözzön tovább a fe-1 nyötobozokra.

A katona kiegyenesedett és | e fekete madárra mulatva, | felkiáltott a maga idegen nyel- | vén: |

— Ott egy holló! §

A lövedék pontosan a kitér- | jesztett szárnyú sast találta el, | ami a zubbonyára volt varrvc. I A holló pedig lassú körök- § ben egyre alacsonyabbra \ szállt. :

(Nemeskürty István | fordítása)

A teljes novella megjelent a | „Nagyvilág” világirodalmi folyó- | iratban. I

I OVIDIUS

BARBÁR TÁJAKON |

(Részlet)

ALKOTÓMŰHELY * * ★

Beszélgetés az írókká

Illés Endre rna jelentős irodalmi sikerek hőse. ,,Tris- tán”-ja most ünnepli 75-iik előadásét,'1 a „Történet a 'szerelemről és halálról” című ifjúsági regénye alighogy megjelent, kivívta azt az elismerésit, hogy ebben a műfajban máris a legjobbak közé sorolják.

— Témáját egy ősi hindu meséből merítettem — momd- ja ifjúsági regényéről Illést

— Fordított Orpheus—Euryki- de történet.

— Januárban az Európa Kiadónál megjelenik fordításomban. Stendhal „Pármai kolostor'-a. Ugyanitt egy tanulmányom Stendhal irodalmi munkásságáról. Ezután „Hamis játékosak” címen egy novelláskötetemet adják ki Leleplezések a múlt és jelen társadalmának jellegzetes figuráiról Régi és új írások.

— Most mit ír?

— Színdarabot. Komédiát. A címe: „Szurok”. A témája: egy panama története.

*

Mándy Iván, a tárca-novella mestere. Ez a műfaj csak az újsághasábokon él és — élt, virult Mándy tollán is abban az időben, amikor a lapok terjedelme ezt még megengedte.

— Ennek a műfajnak olyan kiváló művészei voltak, mint: Ambrus Zoltán, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Krudv Gyula és felejthetetlenül — Hunyady Sándor — emlékezik Mándy.

— Bizonyos mértékben magyar specialitásnak is nevezhetnék az irodalmi tárcaírást, éppen azért, mert ezt az irodalmi formát nálunk művelték a legjobban. Kicsit sajnálom, hogy a sajtó ennek most nem ad elég teret.

Szerencsére Mándynak van még egy szerelme: a novella - írás. Nyolc év novellatermá- sét most jelentették meg „Idegen szobák” címen. Egyidejűleg a „Móra" adta ki „Csutak” című gyermekregényét.

— Egy kisregényem pedig befejezés előtt áll. Több házasságon keresztül egy barátság történetét meséli el. Két ember egymáshozvalóságát nem az határozza meg, hogy

„szeretik egymást”, .hanem az, hogy belenőttek egymás életébe.

K iderül, hogy már egy új abb regény megírását is tervezi. Megint gyermékekről fog szólam. M agyar ázólag jegyzi meg:

— Nagyon szeretem a gyerekeket. Naphosszat elnézem, figyelem őkeit az utcán, a mozik előcsarnokában, az iskolák, házak folyosóin — és beszélgetek velük. A rádió rendszeresen bemutatja gyermek-lián gj át ék almiét.

★

Vidor Miklós — akinek neve „Szökőár” című regényével ugyancsak szökőárszerűen tört be az irodalmi ranglista élcsoportjába —, újságolja:

— „Szélcsend” címen a közeli napokban befejezem új regényemet és átadom a kiadónak. Témája az 1940-es év magyarországi lengyel emigrációjának a története. Egy kicsit személyes élményem is mindaz, amit itt leírok. Nemrégen Lengyelországban jártam kéthónapos tanulmányúton és művemhez itt gyűjtöttem további fontos anyagot. A regény középpontjában, egy lengyel grafikus áll, aki azután, hogy Hitler hordái végiggázoltak. Lengyelországon, Magyarországból, az ide- meneküit lengyel emigránstáborból irányítja aiz ottani ellenállást. Parancsokat juttat el Varsóba stb. Még sohasem írtam olyan nagy kedvvel egy könyvet, mint ezt a regényt. Ifjúságom emlékeit dolgoztam fel benne. 1940 május-júniusában, körülbelül egy jó hónap alatt játszódik le a történet, amikor Hitle- rék Flandrián keresztül Paris megostromlására indulnak. Ügy látszik, mintha a németek most nyelnék le a világot. A magyarországi hivatalos, politika a tengelyhez csatlakozik, de igen sok tisztességes embernek már ekkor módja van arra, hogy antifasizmu- sát kifejezve a lengyelek mellé álljon, A könyv véletlenül a lengyel—magyar kulturális egyezmény tizedik évfordulójára jelenik meg. Tavaly kellett volna elkészülnöm, de az októberi események késleltettek.

Az új regény megjelenését | megelőzi még egy mese- f könyve. Utána az író egy- I hónapos pihenőt tervez és | azután hozzáfog egy napjaink- | ban lejátszódó történet meg- | íráséhoz. |

Kalotai Gábor 1

Ei mlékeztek-e még Nasóra, az eltaszítottra?

El e a Városban nélkülem is ma nevem?

Tudja meg, akiben él: én barbár tájakon élek,

Csillagot itt sohasem ringat a tengeri hab.

Szarmata vad törzs vesz körül itt s ama géta s a besszus — | Arra se méltók, hogy csúf nevüket leírom!

Ámde a langy szellők évadján a Duna véd meg:

Habjai hömpölye nem tűri a háborúkát.

Es ha a csüggedt tél fölemelte komor-ködös arcát,

S fagy márványa feszül a ragyogó talajon,

S bomlik hz északi szél és omlik a hó az egekből,

Látni: a rezgő sark gyötri a népeket itt.

Leples a hó; de nem oldja a leplet a nap s az esőzés: Tartóssá merevül a Boreas fuvatán. |

El sem is olvad az első hó s jön a második is már,

S két esztendeig is megmarad itt meg amott.

S úgy megzúdul az északi tél dühe is, hogy a nyurga Tornyot a földre veti s hordja a ház fedelét.

Bunda s a férceit nadrág védi a testet a fagytól,

Nem látszik csak az arc a bús szőrme közül.

Hogyha fejük rázzák, zörög üstökükön sűrű jégcsap,

Durva szakállukat is zúzmara fénye fedi;

Korsó nélkül is őrzi a bor korsója alakját,

Errefelé az ital néha — harapnivaló. 1

Mondjam-e, hogy köti meg rohanó vizeinket a vad fagy, I S ásónk hogy veri szét a recsegő tavakat?

S hogyha a vad dühű, mord Boreas kordába szorítja A tengert s a folyam bőcsobogású vízét,

S szikkadt északi szél simára fagyasztja az Istert,

Barbár ellenség támad erős paripán;

Büszkén ül a lován, nyila messzire száll az idegről,

S hol szomszédja lakott, pusztul a messze határ.

Szétfut a szomszéd nép, már nincs aki védje a földet. Széthordják a vagyont, senki sem őrzi híven,

Elhajtják a tinót, viszik a nyikorgó taligákat S amit kincsének mondhat az árva paraszt.

Hátrakötött kézzel hajtják sokuk, a szomorú rab Hasztalanul pillog vissza tanyája felé;

Másokat átver a horgas nyíl s nyomorultan elesnek• Mérges nedvet ivott a suhogó hegyű vas.

S amit a barbár nem vihet el, mint dúlja tarolja. Ártatlan kalyibát perzsel a sanda üszők.

S béke-időn is retteg a háborútól a szegény nép,

Már ekevasra se dől, szántva a jó televényt.

Látja az ellent, s féli, ha tán nem is látja olykor:

Földje, az elhagyatott, nem terem: árva, halott.

Itt a kacsos szőlő buja fürtje se búvik az árnyban,

És nem is erjed a must nagyhasú kádak ölén.

S nem terem erre gyümölcs: nem lelne Acontius almát, Melyre szerelmének írna ravasz szavakat.

Nincs fa, se lomb, a szem itt a mezítelen tájra esik csak, Férfi, ki pfíldog vagy, jaj, sohase jöjj el ide!

Roppant tér a világ, nincs hossza, se széle, de nékem Ezt adták, ez a föld büntet vétkeimért.

(Kardos László fordítása)

7) ti imi«n iiuiimi immun min in ii mi ifi

ii minimum imiimmmmmmmimmimmiimiiimimmimimmimmmmimHift:

1940 OSZenek közepe felé, még jó meleg időben egy du- naparti kávéház teraszán üldögéltem és újságot olvastam. Egyszerre csak árnyék, vetődött asztalomra. Felnéztem: egy sovány, öreg, feketeruhás, kicsike asszony állott előttem. Egy „koldus néni’, vagy micsoda. Kalapja volt, de rongyos volt, a lábán ferdére taposott gombos férficipő. Gyászruhát viselt, tollas gyászJkálapot, aminek a lyukain keresztül látszott borzas, ősz haja. Kicsit züllött volt, mintha egy valaha tiszteletreméltó öreg hölgy, aki éppen temetésen volt, évekig tartó bujkálás, koplalás, ázás- fázás, kazlakban alvás után menekült volna ide az *őszi napfényben úszó dunapartra.

Koldus! A nsdrágzsebembe nyúltam aprópénzért, de a nénike, mielőtt alamizsnát adhattam volna, alázatosan és nagyon rossz magyarsággal ezt a két szót ejtette ki:

— Szappan árulok!

Nyögött egyet az erőlködéstől és máris elém tette a kerek márványasztalra viaszosvászon szatyrát. A szatyor már az asztalon volt, de észrevettem, hogy a nénike válla azért ferde maradt. Szegénykének a jobb karját úgy meghúzta a nehéz teher, hogy rajtamaradt a jegy, mint egy rabszolga-bélyeg.

Szappan ? Miért ne vegyek tőié egy darab szappant? Miért sértsem meg az egyenes alamizsnával? Végre is kalapot visel, hátha pislog benne valami haldokló önérzet, az ég tudja, micsoda szerencsétlenség hulláma vetette elém.

Még azt is engedelmesen

Hunyady Sándor:

EGY KOSÁR SZAPPAN

tűrtem, hogy érvényesítse, rajtam kereskedői ügybuzgalmát. Magyarázgatta a szappanéit, hogy ez tojásból van, ez jól habzik, ez szagos, ez „gyógyít a bőr!’’. Közben öreg, csirke szeme nyugtalanul pislogott köröskörül. Mintha félne valamitől. Holott ennek a dolognak két éve van már. Akkor még semmiféle rendelet nem korlátozta a szappan forgalmát, nyugodtan kereskedhettünk. Csak később jutott eszembe, hogy a néni bizonyosan a pincérektől félt, © szigorú pincérektől, akik még szigorúbb főnöki utasításra kötelesek távoltartani a finom kávéházak, teraszaitól az ilyen mozgó kereskedőket. Öh, szegény néni! Hogy lihegett, hogy dobogott a szíve, hány kávéházból kergethették ki már a rakományával együtt! Hogy reszkethetett, hogy most is lecsap reá a végzet, mielőtt nyélbeüti a vásárt.

Mit csűrjem-csavarjam

sokat a dolgot? Megvettem a néni egész kollekcióját. Mind a huszonkét szappant. Minek cipelje tovább a nehéz szatyrot? Ügy dobogott a szíve, úgy lihegett, a szuszogásától mozgott a papírszalvéta az asztalon. Amikor kezébe adtam üzletének ■vételárát, éreztem, hogy 'kérges keze van a kis vénasszonynak, mint aki fát vág vagy súrol, mi mindent dolgozhat még a nénike, azonkívül, hogy szappankereskedő.

Illetőleg már nem is volt az. Foglalkozása megszűnt, boltját eladta. Látszott rajta, hogy meg van rendülve a nagyszabású üzlettől. Lehet,

hogy bolondnak tartott. De azért szépen megáldott öreg szemével, majd elsietett az üres szatyorral, háta görbe volt, válla ferde, nem nyomhatott többet a nénike úgy, ahogy volt, kalapostól, kendőstől, táskástól, cipőstől együtt, negyven kilónál.

Ott1 maradt az asztalomon az áru. A pincérek vigyorogva néztek. Egy szappant azonnal adtam a trafikoskisasz- szonynak, egyet az újságos- gyereknék. A többit becsoma- goitattam és hazavittem.

Közel két évig dagasztotta keblem az a büszke érzés, hogy „készletem” van valamiből. Sajátságos hangulat az blyan ember részére, akinek soha semmiből nem volt semmiféle készlete. A szappankorlátozás életbeléptetésekor még megvolt majdnem a fele vagyonom. Sőt, még ma is van abból a rakományból vagy három darab. Néhány nap előtt, éppen a borbély volt nálam, amikor friss szappant vettem elő a szekrényből.

— „Szép, nagy szappan! Ilyent ma már nemigen csinálnak! Szabad megnézni?! —> mondta a borbély a szakértő kíváncsiságával.

Megnézte, megszagolta, megmérte a tenyerében a súlyát. Megkérdezte, hogy mennyiért vettem? Megmondtam. Olcsónak találta. Most legalább háromszor annyiba kerülne.

A bőr majd lejött. a képemről a szégyentől. Jót akartam cselekedni és ime, kiderült, hogy vagy harminc pengőt kerestem a gyászruhás, görbehátú, ferdevállú, kopott kis nénikén, akinek két éve, ősszel megvásároltam az egész árukészletét.