Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-15 / 195. szám

1957. DECEMBER 15. VASÁRNAP fiibi MEG Adrian Óriásgép A leningrádi Szverdlovszk- g-yárban készül ez a hatal­mas csiszol ágép, melyet a brüsszeli világkiállításon mutatnak be. MMMHHiinMiiiiiiinntHiitiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiimiMiimiiiiiHii Bolgár szövetkezeti küldöttség érkezett hazánkba A SZÖVOSZ meghívására szombaton hazánkba érkeztek a bolgár fogyasztási szövetke­zetek központi szövetségének küldöttei, Georgi Jordanov, a szövetség elnökhelyettese és Hristo Boiagiev. A küldöttek részt vesznek a SZÖVOSZ de­cember 17-én összeülő negye­dik kongresszusán. A gödöllői tengeri kígyó — avagy: Akinek isten a barátja... Félmillió dinárt MEGETTEK AZ EGEREK Ivan Pencsics Fiume 'kör nyéki földműves évek óta min­den megtakarított pénzét szalmazsákjába rejtette. Most friss szalmát akart tenni szalmazsákjába, s legnagyobb ■meglepetésére mintegy fél­millió dínárnyi megtakarított pénzének hűlt helyét találta. Minthogy a szalma között összerágott bankjegyfoszlá­nyokat talált, megállapíthatta, hogy pénzét az egerek ,.fo­gyasztották el”. Pencsics any- nyira fukar volt, hogy még egérirtószerre is sajnált pénzt kiadni. ___________ A világ negyedik legnagyobb városa A világ negyedik legna­gyobb városa Sangháj. La­kosainak száma eléri a 7 millió 250 ezret. Sangháj la­kóinak száma egy év alatt több mint egymillióval növe­kedett. Az ügy, amelyről írok, nem ma kezdődött, hanem még a múlt év nyarán. Tengeriikígyó- nak nevezik az egészet, a pa­naszosok megjárták már száz tű hosszát Poncius és Pilátus között. Polonyi István gödöllői la­kos 1956 nyarán házépítéshez kezdett. Hogy-(hogy nem, két tanácsi dolgozó — Tóth János és Gyuris Károly — jóvoltá­ból megkapta az építési enge­délyt úgy, hogy házának egy részét a szomszéd portájára építette. Polgár József, a szomszéd tiltakozott ez ellen, de ahogy a közmondás is mondja, akinek isten a ba­rátja, annak minden si­kerül, hát Polonyi István­nak is sikerült keresztül­vinnie az akaratát. Tóth János, a Gödöllői Járási Tanács építési csoportjának iparügyi előadója megvédte a maga és társa igazát. Polonyi István a házát 36 centiméter mélyen Polgárék portájára, majdnem azoknak házára építette. Ez a hirtokháborítási ügy már a bíróság előtt van és januárban megszületik majd a valóban igazságos dön­tés. Pöligárék kártérítést kell. hogy kapjanak Polonyiéktól. Ezzel tehát az ügy fele le­zárult. De a másik nem. Miért vált ez tengeri kígyóvá? Ho­gyan adhatott ki ilyen szabálytalan építési engedélyt a járási tanács? Tavaly nyáron Tóth János tervezte meg Polonyiék házát. A terveken feltüntette, hogy a kivitelező, azaz az építő is ő, Tóth János lesz. A házépítés­hez azonban kölcsön is kellett és a bank tisztviselőinek fel­tűnt, hogy Tóth János nem kő­műves, nincs iparengedélye. Miért akarja hát ő felépíteni a házat? A terveket nem fo­gadták el és így Tóth János, á tanács dolgozója kénytelen volt lemondani a még búsá- sabb haszonról; Sverteczki Je­nő kőműves vette át az épít­kezés vezetését. Miért csak a bank vette ész- Polonyi re azt, hogy Tóth Jánosnak nincs iparengedélye? A terveket hivatali tűnő­kének, Gyuris KároJynak is látnia kellett, ő miért nem tiltakozott a kivitele­ző személye ellen? Kéz ke­zet mos alapon? Az építkezés megkezdésekor kitört a botrány. Polgár József nem engedte el­bontani a kerítését — jogosan. Erre Tóth János, mint hivatali közeg személyesen verte szét a két portát elválasztó léckerí­tést, hogy helyet csináljon pártfogoltja, Polonyi István há­zának. A veszekedés híre elju­tott Gyetvai elvtárshoz, a járá­si tanács elnökéhez is. ö, minit a legilletékesebb személyt, Gyuris Károlyt bízta meg az ügy kivizsgálásával. Gyuris Károly eltusolta az ellentéte­ket és a ház felépítését jogos­nak állította be az elnöknek adott jelentésében. Gyuris Károly arra hivatko­zik, hogy az építési engedélyt Polgárék fellebbezése után a megyei tanács illetékesei is jóváhagyták és csak tíz centi- méteres szélességű a vitás te­rület, amelyre Polonyiéknak a kocsi bejárása miatt van szük­ségük. A megye, igaz, jóvá­hagyta az engedélyt, de Buda­pestről nem látnak Gödöllőre, a döntés jórészt a járás előter­jesztésétől függ. A terület sem tíz, hanem 36 centiméter szé­les, és bár Polonyiék megkap­ták. a kocsi bejárásához szük­séges utat, azonban Polgárék még gyalogosan is alig tudnak bemenni a saját konyhájukba. Milyen jogon részesíthet előnyben valakit a járási tanács egy előadója, vagy csoportvezetője másokkal szemben? Érzi azt Tóth János és Gyu­ris Károly is, hogy nem tiszta a lelkiismeretük, mert a bíró­sági tárgyaláson — amelyre őket mint tanúkat megidéztek — nem mertek megjelenni. Ki az a Polonyi István, aki ilyen esete, az erdészek már 1949- ben is lopáson kapták. Vajon a társadalmi tulaj­don ellopása miatt, vagy esetleg más anyagi termé­szetű ügyek miatt ilyen népszerű és kedves Polonyi István, Tóth János és Gyu­ris Károly előtt? Erre a kérdésre magam sem tudok válaszolni, a vizsgálat majd kideríti a tényeket. A bíróság igazságot szolgál­tat Polgáréknak, a járási ta­nács vezetőségének igazságot kell szolgáltatnia a dolgozó népnek, amelynek szolgálatá­ban és képviseletében Tóth Já­nos és Gyuris Károly ilyen ga­rázda módon tevékenykedtek. Ki tudja, nem terheli-e más „tengeri kígyó“ is a lelkiismere­tüket, csak annak esetleg ma még nem látni a farkát. Filyó Mihály Rövidesen működik a Csepel Autógyár üzemi tanácsa A Csepel Autógyár üzemei­ben már az elmúlt héten hoz­zákezdtek az üzemi tanács megalakításához. A szakszer­vezet, a pártbizottsággal kar­öltve ütemtervet dolgozott ki, amely pontosan meghatározza, hogy az egyes gyárrészek mi­kor választják az üzemi tanács tagjait. A választásokat szé­leskörű felvilágosító munka előzi meg, üzemi bizottsági ér­tekezleten, aktívaüléseken, bi­zalmiértekezleten ismertetik az üzemi demokrácia új szervé­nek jelentőségét és feladatát, A választási kampányba be­vonják a műhelybizottságokat, és a gyáregységek vezetőit is. A Csepel Autógyár üzemi ta­nácsa 91 főből áll majd, és arányosan képviseli az egyes üzemeket. Eddig a Normáliagyárban és a Hajtóműgyárban zajlot­tak le a Választások. Szerdán a karbantartó és szolgáltató gyáregység dolgozói tartottak választással egybekapcsolt termelési értekezletet. Az ér­tekezleten a gyáregység 600 dolgozója közül négyet válasz­tottak, öt főt pedig delegáltak az üzemi tanácsba. A rész­vevők a következő dolgozókat választottak meg: Varga Dé- nest, a szolgáltatóüzem vezető­jét, Kloska Jenő művezetőt, Varsányi Mihály pártonkívüli csoportvezetőt és Antal Sán­dor pártonkívüli villanyszere­lőt. A delegáltak közül Glacz Ferenc, a TMK vezetője, Sza­badkai László műszaki rajzoló és Tóth András esztergályos, műhelybizottsági tagok, vala­mint Betz Ferenc bizalmi és Enyegi Imre bizalmi kerültek az üzemi tanácsba. A többi üzemrész a napokban választ­ja meg az üzemi demokrácia képviselőit, s december 27-én tartja első ülését a Csepel Autógyár üzemi tanácsa. A tudásból sohasem elég — ezt vallják az alsónémedi dolgozó parasztok „magas pártfogókra akadt? Csak ogy, egyetlen bizonyít­ható cselekedetét mesélem el. Nemrég a gödöllői erdőgazda­ság vezetősége feljelfentést tett István ellen falopás bűntette miatt. A helyszíni vizsgálaton Polonyiék udvarán 15 szál fekete fenyőt találtak, ötöt pedig már beépített a há­zába. Polonyi István tehát 2585 '■ forint értékű fenyőt lopott az I államtól. De nem ez az első illHlillllUlliMllllllllillliilliiiiiiiiiiiiiMiMiMitiHmmmiiiiiMiiiiniiiiiiiiimiiiiiiiiMniHiHiiMiiiiminiiiMiiiiMiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiuiiiimimiiiiiiimiiiiiiiiMiiiiHiiM; lüiiiHiimiiuiiimiiiP O-R-S-A-R-OK Görögországban egy kis vá­ros polgármestere a fekete táb­lára az alábbi hirdetést füg­gesztette ki: „Tegnap elveszett egy ezüst Vcarkötőóra. A becsületes meg­találó illő jutalom mellett adja át Xiantösz llia postamesternő­nek. Ismertető jele: a hátsó ré­szén zománcozva van. * Egy lengyel város tanácsá­nak irattárában már annyi régi ügyirat halmozódott fel, hogy parányi Jiely sem maradi üre­sen. A tanács bejelentette a felsőbb hatóságoknál, hogy (zen ügyiratokra már egyálta­lában nem lesz szükség és in­tézkedést kér. Hat hónap múltán a városi fanács a következő utasítást kapta: — Az ügyiratok elégethetők, tlőzőleg azonban másolat ké­szítendő róluk. Egy fiatal gazda közvetlenül nősülése után a következő kér­vényt nyújtotta be az elöljáró­sághoz: „Tisztelettel kérek engedélyt egy istálló építésére, mert há­zasságom révén egy tehénhez jutottam” * A harmincas években egy vidéki újságban olvastuk: „A polgármester úr megérkezésé­vel a marhakiállítás megkezdő- dött” * Egy idősebb „kisasszonynak” azt tanácsolta orvosa, hogy menjen férjhez és akkor nyom­ban megszűnnek lelki és testi fájdalmai. Erre a vénkisasz- szony azt mondta fiatal orvosá­nak: — Doktor úr, vegyen el fele­ségül! — Mi orvosók csak rendel­jük a gyógyszereket, de nem vesszük be. Nem először hallottuk azt a megjegyzést, hogy „az egész országban sem találni szorgal­masabb parasztokat, mint Al- sónémedin”. Lehet, öndícséret- nek tűnik, hogy magukról így vélekednek, de annyi bizo­nyos, hogy sok igazság van benne. Kora hajnaltól késő es­tig csak a határban lehet meg­találni őket a mezőgazdasági munkák idején. Szorgalmuk nem ismer határt, s ez a titka annak, hogy évente két ter­mést is ad a kiválónak éppen nem mondható alsónémedi föld, Ai elhódított kincs Varga Gedeon és Korcz Pál, e két köztiszteletben álló pa­raszt is egybehangzóan azt vallja, hogy az alsónémedi em­ber a jég hátán is megélne. Hogyne élne akkor meg Buda­pest tőszomszédságában, ahol még jobban kamatozik a szor­galom és a szaktudás, mint mondjuk a fővárostól távolabb eső vidéken. S Éppen ez a hajtóerő, hogy többet és job­bat termeljenek. A primőr­áruk értékesítésének kiváló le­hetősége pedig a termelés irá­nyára nyomja rá a bélyegét; Ma már nem tudják meg­mondani, ki volt az első a fa­luban, aki meghonosította a csí- ! ráztatott burgonya termelését, | csak arra emlékeznek, hogy az | apátfalviaktól lesték el e kin- ! eset érő „titkot”. Hol vannak | már az apátfalviak az alsóné- Amikor 111. Napóleon, nagy- i mediektől? Legalább annyira, zási hóbortjáról ismert francia l “int Makó Jeruzsálemtől. császár országának vidéki vá-\ Irumpütfrmelés^z^eUt fa­rosait látogatta, az egyik he- | je7lí- az aisónémcdi gazdának”, lyen diadalkaput emeltek tisz• = Februárban mozdulni sem le- teletére és a kapura egy óriási | hét a parasztházaknál a sok babérkoszorút függesztettek f krumplitól. Ekkor van ugyanis fel. A koszorú mellett egy { a burgonya csíráztatásának tábla hirdette: Ö megérdemli. I ideje. A leányos házaknál még , „ , i a legényfogadó szobában is Amikor Napoleon a diadal- = .. f .... 6 ... __. , , .... , . , , ,, i összetoljak a bútorokat, össze­kapj ele ért, egy hirtelen szel- | pakolják az ágyneműt, mert vihar elsodorta a babérkoszo- | ke]j a hely a krumplinak. Ha rút, úgy, hogy csak a tábla és § mással igen, de a csíráztatással a kötél hvrribálódzott előtte. | nem lehet késni. Március kö­! zepén vagy végén szemenként 1 kirakják a földbe. Május köze- § pén már a pesti piacokon ta- I lálkozunk az alsónémediek | „kincsével”. Kincsnek kell ne- ! vezni, mert kilója 12—15 fo- ! rint ilyenkor. Egy rókáról két bőrt | Amit nem lehet megcsinálni | a közmondásban szereplő ró- 1 kával, meg lehet tenni az alsó- ! némedi földdel. Két termést ad 1 évről évre. Az 1400—1500 hold | primőrburgonya után jön a | paradicsom, uborka, karfiol. | Ezek is beérnek még a krump- ! li után. De beérik a kukorica | is. A kukorica termelésének | külön kikísérletezett módszere 1 van itt. Már akkor elvetik a | magot a burgonya sorai közé | amikor az még javában zöl- I deli. Igaz, kikelés után sínv | lődik két-három hétig, de I miután felszedték a krumplit, I újra fejlődésnek indul és na- I gyobb termést ad, mintha fő- I növénynek vetnék. Kettős termelést folytatnak MŰTEREMBEN tehát az alsónémedi gazdák. Persze, ehhez nemcsak szor­galom és szaktudás kell, ha­nem még jónéhány dolog. Mindenekelőtt sok szervestrá­gya, de száraz nyarakon víz is. A trágyát, bárhol ' legyen is, felkutatják. Érdekes, hogy más községekben a szeszfőzdék melléktermékét, a kifőzött cef­rét fuvarossal hordatják el a szeszfőzdék udvaráról, itt a parasztok még fizetnek is érte „De mennyire vigyáznak arra hogy mindegyik gazdának ke­rüljön belőle” — mondja Korcz Pál. aki gazdálkodás mellett a szeszfőzde vezetője; A műtrágya meg sohasem elég. bármennyit is szállít a föld­művesszövetkezet. A község határában lépten- nyomon kutakba botlik az em­ber. Ha nincs eső, motoros szi­vattyúkkal emelik ki a vizet a szántóföldekre. A szivattyúk­kal azonban, amint Varga Ge­deon beszéli, az idén, úgy lát­szik baj lesz. Régebben az ön tözővállalattól kölcsönözték a gépeket, majd azok a Bugyi Gépállomás tulajdonába kerül­tek. Nemrégiben kaptak érte­sítést a parasztok, hogy a gép állomás felbontotta a szerző­dést velük. Nem is akartak hinni a szemüknek, amikor elolvasták a levelet. Jártak a gépállo­más igazgatójánál is, aki azt javasolta nekik, hogy „vegyék meg a gépeket”. Nem tudják megérteni, hogy éppen nap­jainkban adnak ki ilyen ren­deletet, amikor a párt politi­kája az, hogy az egyéni pa­rasztokat is támogatja a ter­melésben. Érthetetlen is..; Tovább tanulni — de hogyan ? Magasfokú termelési kultú­rát honosították meg az alsó­némedi gazdák. De téved az, aki azt gondolja, hogy nem akarják továbbfejleszteni. Ta­nulni szeretnének, újabb okos és ésszerű módszereket beve­zetni. „Magunk is kísérlete­zünk, különösen a műtrágya termésfokozó hatása érdekel bennünket” — mondja Var­ga Gedeon. Azért hozták létre még 1954-ben a gazda­kört, hogy tanulhassanak. A helytelen parasztpolitika kö­vetkeztében másutt elsórvad- tak a gazdakörök, itt azon­ban megmaradt. Mo6t is mintegy 200 tagot számlálnak. Vasárnap délutánonként itt jönnek óssize a gazdaköri ta­gok, beszélgetnek, politizál- gatnak. A legtöbb téma azon­ban a gazdálkodás: „Én így csinálom, te hogyan?’’ Ren­geteg termelési tapasztalat cserél gazdát egy-egy vasár­nap délu-tán poliarazgatás közben. A földműveeszövetke- zet italboltjából átgurítanak egy-egy kisebb hordó sört. vagy bort. Tudásszomjukat azonban a tanulásnak ez a formája nem elégíti ki. — Egyik évben ezüstkalá­szos-tanfolyam is folyt a gazdakörben, az idén azon. ban nem lesz — mondja szin­te szomorúan Korcz Pál. Hogy miért nem? A tanfolya­mot szervező járási és közsé­gi tanács nem fogott össze a gazdakör vezetőségével. Az egyik napon ha-ngosbemondón értesítették a gazdákat, hogy még azon a délutánon jelen­jen meg, aki ezüstkalászos- tanfolyamra akar járni. Ez így bizony nem megy. Elkéstek a tanfolyam szervezésevek ezért nem lesz az idén. Lenne egy másik megoldás a parasztok szaktudásának nö­velésére, de ehhez a járási ta­nács segítsége kellene. Azt ké­rik, hogy kiváló szakembere­ket küldjenek egy-egy vasár­nap délutánra előadónak. Szí­vesen elbeszélgetnének egy- egy szakkérdésről. Nagyon sze­retnék, ha a földművesszövet- ikezet könyvtárából megkap­hatnák a gazdakör részére: tt szakkönyveket. A későbbiek során maguk is vásárolni akarnak szakkönyveket. Egy kicsit furcsa Nem lebecsülésből mondják a parasztok és nem is akarják ők ezzel megsérteni, de kissé furcsának tartják, hogy egy ilyen nagy és fejlett gazdál­kodást folytató községbe, mint Alsónémedi, kevés gyakorlati tapasztalattal rendkező fiatal lányt helyeztek mezőgazda- sági felügyelőnek, ö is érzi ezt, mert szinte elzárkózik a .parasztoktól s jobbárh cs3k hivatali munkát végez, ez pe­dig kevés. A mezőgazdasági felügyelőnek együtt kellene élni a gazdákkal, megbeszélni a termelés problémáit Ezt még az sem pótolja, hogy a község párt- és tanácsveze­tői gyakori vendégek a gaz­dakörben. Azzal kezdtük, hogy szorgal­mas parasztok laknak Alsóné* medin. Azok voltak akkor is, amikor a helytelen politikából eredően nem fejthették ki ké­pességeiket. Most megszűn­tek, vagy megszűnőben van­nak a termelést gátló okok, s ennek eredménye sok-sok va­gon termény. Budapesttől nyolc kilométerre jó kezekben van a főváros ellátása. Mihók Sándor á RH ZORKIJ MOMITTJ FLEXAREr IJUBITELJ FÍNYKEPIZÓCfPflí mmmm JL jOPotéRT* boltokba« 1 — Kérem, mosolyogjon — Nézzétek, így kell ugrani

Next

/
Thumbnails
Contents