Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-15 / 195. szám
nm. DECEMBER 15. VASÁRNAP ZtTrUi WClrläp 3 Kádár János olrtárs besssvde Csak a tagsággal együtt! f (Folytatás as 1. oldalról.) Vannak a falusi emberek között, akik büszkék erre a helytállásra — és büszkék is lehetnek rá — néha úgy beszélnek, hogy bizony „mi falun jobban megálltuk a helyünket, mint a városban a munkások”; Ezeknek nincs igazuk, mert más volt a helyzet abban az időben a városban és más a falun. A városban él — kedves elvtár- eak — a régi reakciós világ fő ereje, s Budapesten él — nem kevés tízezer — olyan ember, aki esküdt ellensége a népi demokráciának. — Ne felejtsék el, hogy a munkásosztály az ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet játszott. Hallottuk Szili István elvtársat, aki elmondta, hogy amikor hárman voltaik a legkritikusabb időben, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mi a munkásosztály forradalmi pártjára támaszkodva, a kommunisták erejére támaszkodva a központban nem tudjuk úgy megszervezni az ellentámadást. hogy megsemmisítsük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszaültek volna, akkor mit tudtak volna itt hárman csinálni? Ma itt nem lenne akkor szövetkezet és most nem tartottunk volna közgyűlést, íme a munkásosztály vezető szerepe a forradalmi ellentámadásban! Legyünk úgy büszkék a győzelemre, hogy mi, munkások és parasztik megint együtt védtük meg a munkás-paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt megsemmisíteni. 'Az „ősi föld“ problem« *— Hallom, hogy Somogybán helyenként jelentkezik az a bizonyos „ősi föld“ probléma. Nézzük meg ennek a paraszti oldalát. Van olyan falu is, aköl Hz esztendő alatt már hétszer volt tagosítás, Ott már senki sem tudja a földről pontosan, hogy eredetileg U, mennyit dolgozott ; azon. Ha mi most az ilyen faluban elkezdenénk a földeket felforgatni, ott nemcsak a termelőszövetkezetek rendjét bontanánk meg, hanem az j egyéni gazdát is megzav-ar- | nánk, mert már az egész föld- ! birtok össze-vissza keveredett. Ezt nem lehet az ilyen falukban megcsinálni, mert akkor megszűnik minden termelés, nemcsak a szövetkezeti, hanem az egyéni is. Egy egyéni gazda sem tud többé dolgozni, ha az egész falut újra meg újra összeforgatjuk. De gondolják meg a m; parasztembereink, hogy igazán mi is az „ősi föld’'? Elvégre jöhet majd az ősi föld „igazi gazdája“, aíki bebizonyítja, hogy az ő apja már Árpáddal jött be és ezért neki 60 000 hold jár itt Somogy megyében. Nem tehet tehát az ősi föld I jelszót elfogadni. Nem lehet \ az állam rendjét felbontani. Persze, vannak megbántott pa. rasztemberek is, de most mit j csináljunk. Nyissuk ki a ka- j put a régi tulajdonosok előtt, í mert ők is jönnek az ősi földjeikért? Ezt mi nem tehetjük, mert akkor a parasztságnak nem lesz földje. A megbántott ( parasztemberek dolgát viszont ; a lehetőségekhez képest rend- í behozzuk. A tévelygőkkel legyünk türelmesek, az ellenséggel szemben kemények f 1 — Mi türelemmel voltunk a I szemben { tévelygők iránt — folytatta j sétám, s m ezt I Kádár János. — Maguk is i folytatjuk! j említettek, hogy voltak, akik j ; az ellenforradalom idején, ki- j j léptek és mindenfélét mond- j tak a szövetkezetre. Nagy türelmet kell tanúsítani! Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják el, hogy az i illetők esküdt, ellensége nk-e, ! vagy alapjában véve a mi hú- | sunkból, vérünkből valók-e, közénk tartoznak-e? És ha j erre maguk azt válaszolják, ! hogy az ellenséggel nem állunk szóba, de a közülünk való embert — még ha tavaly egy kissé meg is zavarodott — kötelességünk visz- szasegítemi a helyes útra, akkor maguknak van igazuk. Ez erkölcsi lehetőséget ad maguknak arra, hogy megbocsátok legyenek a tévelygőkké! szemben. Mert nem az a cél hogy egy ilyen embert — akii valaki uszított valamire, hiszen |aki három lemondó nyilatkozatot is beküldött, azt legalább hat helyről piszkálták — ezt az embert odaajándékozzuk az ellenségnek. Ezt nem szabad. A tévelygőkkel a politikái \ — Félreértés ne essék, eh- ! hez hozzátartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szemben keménynek kell lenni. Maguk tudják, hogy most j mindenhol ordítják Nyugaton: miért nem adunk amnesz- j fiát, miért csukják be az író- j kát stb. Mi erre azt mondjuk: I azért, mert ők voltak a támadók. Népünk békében élt és dolgozott, nem bántott senkit, mégis rátámadtak. Aki rátámadt, azt meg kell büntetni. — Az együk felszólaló nagyon. fontos dologra figyelmeztetett: hallgassuk meg az embereket. Mondja el mindenki mi a baja, véleménye, javaslata. Legyen ehhez türelmünk, mert ha nem mernek szólni az emberek, abból sohasem lesz jó dolog. Sokan vagyunk, gondolkozzunk mindnyájan. Meg kell tehát hallgatni az embereket, s mérlegelni, vajon jó-e az, amit mondanak. Ha jó, meg kell szívlelni. Ez is egyik erőnk, hogy így gondolkodunk; eszem ágába sem jut, hogy azt mondjam; gazember, vagy ellensége a köznek. Mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mert j ellensége volna a szövetkezet- j nek, hanem mert gyermeklcora ; óta látta azt a szörnyűséget, j amelyben ö felnőtt, azt a ; sorsbizonytalanságot, amelyben a szegény ember volt és 1 csak azt tanulta meg, hogy ! ha a kis földjéhez kapaszko- , dilit, akkor a víz fölött marad, i ha az kiesik a kezéből, elsüly- j lyed. Innen ered aztán, hogy 1 az egyéniek egy része nem ! tudja olyan könnyen ráadni a fejét a szövetkezetre. Ezt j meg kell érteni, g nem mint J ellenséggel kell beszélni ve- j lük. annál kevésbé nem, mert j valamikor ők is itt lesznek — j ha szabad azt mondanom, a lelki szemeimmel látom: ez a j falu egy nagy virágzó terme- . lőszövetkezete lesz azoknak, 1 akik itt szövetkeztek és dolgosnak. Ha mindennek ez a j jövője, akkor eszerint „veszekedjenek” egymással, — Mi a szövetkezeti tagok nyugdíjkérdését is rendezni J akarjuk. A közeljövőben meg I fog jelenni a rendelet. Meg- j mondom azt is, hogy ez a | nyugdíj nem lesz akkora, mint j a régi világban egy vezérigaz- I gatónak a nyugdíja volt, de [_ mi azt szeretnénk, hogy az ország és a termelőszövetkezetek erejéhez mérten, elvileg feltétlen biztosítva legyen, hogy ha a termelőszövetkezetben egy tag odajut, hogy koránál fogva vagy más miatt kiesik a kezéből a munka, akkor ne legyen belőle koldus, hanem megbecsült ember legyen, akinek a közösség tar- i tozik annyival, hogy eltartsa őt. Ezt mi szabályozni akarjuk. Azon a nívón, amire most a gazdasági lehetőség megvan Ha majd valamikor jobb les» a helyzet, akikor még javítani fogunk. De az elv a fontos. Segíteni a szövetkezést A. szocialista tnesögaadaságá a jövő — .Beszélnünk kell a jövőről, s benne a mezőgazdaságról. Milyen jövő áll előttünk? Általános célkitűzésünk, hogy a szocialista társadalmat akarjuk építeni, szocialista módon, úgy hogy közben a dolgozó emberek élete a lehetőségekhez képest javuljon, s meg- védjük azt, ami ehhez a munkához szükséges — a békét. Ez a mi általános politikánk. Ebben magától értetődően benne van az is, hogy végeredményben a falun is a szocializmus a végcél. Másképp ugyanis nem lehetséges szocialista társadalmat építeni. — De milyen út vezet ehhez? Elsősorban az a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdaságot — a termelő- szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, az egyéni gazdálkodást —, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor mezőgazdaságunk nem nyújtja azt, ami az ország egész fejlődéséhez szükséges. Van-e itt tennivaló? Nagyon is sok van. Csak egyetlenegyet említek meg közülük. Ha megnézzük a búza önköltségét, vagyis, hogy mennyibe kerül egy mázsa búza megtermelése, akkor e .dólog nálunk úgy néz ki, hogy az egyéni gazdának országos állagban Í80 forintba kerül egy mázsa búza megtermelése, gyengébb termelőszövetkezetnél 140—150 forintba, jobb termelőszövetkezeteknél és állami gazdaságoknál 130 forintba. Ez nagyon szép eredmény, ha az egyéniek 180 forintjához mérjük. De tudni kell azt is, hogy a világpiacon kanadai, amerikai búzával is J elentkeznek, amelynek az ön- :ö!tsége 40 forint. Élhet-e egy Ország úgy, hogy olyan fontos terményt, mint a búza, ilyen árágán termel? Nem élhet. A mezőgazdaságot tehát minien vonalon fejleszteni kell. — Hogyan lehet ezt elérni? (.ehet azon az egyszerű módon is, hogy általában kicsit job- t>an dolgozunk: a pocsékolás megszüntetésével, meg az Olyan „szerző emberek” lefegyverzésével, akik szeretik <&gy intézni a dolgokat, hogy este lehetőleg ne üres kézzel menjenek haza. Közgazdasági értelemben azonban a mezőgazdaságot csak nagyüzemi termeléssel lehet fejleszteni. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztésének is többféle módja van. A kisbirtok az egész világon mindinkább összezsugorodik, megszűnik, eltűnik. Lehet nagyüzemi termelést kialakítani kapitalista módon is, például az Egyesült Államokban. A mezőgazdaság ott olyan modern technikával dolgozik, hogy bár a miénk volna olyan, de ők a gépesítésben körülbelül 70 éves előnynyel indultak. Mégis. hogy néz ki ott a nagyüzemi termelés? Úgy, hogy a mezőgazdasági krízis idején, a 30-as években — négy esztendő alatt 670 000 fanner ment tönkre az Egyesült Államokban. Ez nem kis szám. Olyan emberek voltak ezek, akiknek volt gazdaságuk, s aztán egyszerre nem lett. Ottmaradt a földjük, meg a vityi- lójuk, nekik pedig megmaradt a kabátjuk és a nadrágjuk — aztán elmentek az országúton valamelyik nagyváros irányába munkát keresni, vagy koldultak, vagy elpusztultak. Mindez rövid néhány év alatt következett be. Angliában hasonló volt a helyzet. — A másik út a szocialista út. Ezen is járnak népek. A Szovjetunióban a harmincas években az egész parasztság a szocialista útra lépett. Ott is volt megsértődés, báj — ott sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság többsége akarta, meg is valósította s a munkásosztály oldalán egy olyan erős államot épített fel, amelyet a második világháború idején még az ellenség is megtanult becsülni. Ezen is gondolkodni kell. Annyit összebeszéltek ellenségeink a kolhozrendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerék megszállták az egész Ukrajnát, negyvenmillió paraszt került megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhozparaszto’iat sem pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni, hogy egy négyzetméternyi földet is kisajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé • volt Kínában jelenleg a paraszti lakosság 96 százaléka, 500 millió ember tömörült termelőszövetkezetekbe. Bulgáriában a parasztság 87 százaléka, Csehszlovákiában több mint 60 százaléka, Romániában több mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottal beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk. hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik a jobb: a szövetkezés, vagy pedig visszamenni a régi kapitalista nyomorba? Koijvaii haladjunk előre? — Mit kell csinálni, hogy előre haladjunk? A párt Központi Bizottsága és a kormány azt akarja a jövő évben is, meg arautátn is, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk! Azt akarjuk, hogy minden parasztember, aki dolgozik és nem lótolvaj- lóssal, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldoguljon. De az egyéni parasztok is gondolkozzanak aram, hová vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyéni parasztság 99 száza-' léka néhány év alatt belátja a termelőszövetkezet előnyeit. De valahogy szeretik kicsit húzni az időt. — A termelőszövetkezeteknek feltétlenül fejlődniük kell. Először is jobban kell gazdái - kodtaiok. Ebben a szövetkezetben jól gazdálkodtak, de maga az elnök is azt mondotta, hogy ennél még jobban is lehet! Meg kell keresni ennek módját és lehetőségét, mert ez az ország, a nép érdeke is. Ezéhlíívül a termelőszövetkezeti tagok érdeke is! Ha egy egyéni gazdát látok, aki élelre-haláira kapaszkodik — A pártszervezet irányítójával a helyi szerveknek is — a gépáMöitú&báfc, a temács- nak. a népfrontnak — kell segíteniük a szövetkezetét. De ón itt az egyéni paraszttár- siunlkkal értek egyet: nagyon óvakodjanak bármiféle erőszaktól. Nem szabad erőszakot alkalmazni. Fontos a felvilágosító szó. Nem szeretik az emberek, ha lökdösik őket valami ajtó felé, él'jönnek magúktól is, ha megmagyarázzák, hogy ott van dolguk és oda kell menniük. Dolgozzunk rgyeáértésben Végül a békéről beszélt. — Mit tudunk mi tenni a békéért? Nekünk nincs hid- rogénbombánk, mi kis ország és szegény nép vagyunk. Mi is tudunk mégis valamit tenni1 a 'békéért. Ha mi a népi demokratikus államunkat olyan erőssé tesszük, a vezetés és a nép olyan egységes, hogy abból minden imperialista megérti, hogy itt köztünk nincs keresnivalója, akkor ő már a világot nem tudja itt visszafordítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a .békéhez. Amikor egy egyéni ember azon tanakszik, hogy be a szövetkezetbe, vagy vissza a szövetkezetbe,. vagy mi után fizessen adót, vagy mi után ne fizessen adót, azért ügyeljen arra, hogy gyorsan erősítsük a mi népi demokratikus államunkat, mert ha nagyon sokáig osztozunk ilyen kisebb kérdéseken, akkor esetleg a béke kérdésében nem tesszük meg azt, amit meg kell tennünk: aránylag gyorsan, egyetértésben, erős szocialista Magyar Népköztársaságot építsünk fel. — Elvtársak! Azt hiszem, mindnyájunknak ez a kötelességünk. egyénieknek is, meg termelőszövetkezeti tagoknak :s, vezetőnek, meg nem vezetőnek is. Ezért mi dolgozzunk egyetértésben, dolgozzunk úgy, hogy ne egymást üssük, hogy az ellenség nevessen rajtunk, hanem értsünk egymással szót és ha kell, üssük az ellenséget — mondotta többek .között Kádár János elvtárs. Zárszámadás, tervkészítés. Ez a legfontosabb munka most a termelőszövetkezetekben. Az előbbi tükörkép, mert a számadatok világosan mutatják, hogyan gazdálko. dott a tsz, az elmúlt gazdasági évben. Azért is készülnek a zárszámadással egy- idöben a jövő évi tervek, hogy az új gazdasági évben tovább fejleszthessék a jót és elhagyják azt, ami a múltban rossz volt. Látszatra nagyon könnyűnek tűnik ez a Feladat. Egy hozzáértő ember, mondjuk az agronómus, munkához lát, összegezi a tapasztalatokat és elkészíti a tervet. Úgymond, „korrigálja” a hibákat. Többéves tapasztalatok bizonyítják azonban, hogy ez a gyakorlat nem vezet eredményre. Az ilyen terv rendszerint a fiók aljára kerül, s nem szolgál alapul a következő év gazdálkodásához. Nehezebb ugyan, de eredményesebb az a módszer, ha a vezetőség megbeszéli a tagsággal, hogy a jövőben mit akarnak megvalósítani, s a tervkészítésnél figyelembe veszik a javaslatokat. Ebben az esetben jobban magáénak érzi a tagság a tervet és év közben mindig akad olyan tag. aki szóvá teszi, ml van a terv nek ezzel vagy azr /.al a részével. Lehet, hogy » felelőSségrevonás egyes tsat vezetőknek nem tetszik, d# mindenesetre hasznos. Nem kétséges, hogy az utóbbi utat kellene járni a terv-» készítéseknél. Jócskán akad azonban megyénkben olyan termelőszövetkezet, ahol » dolog könnyebb oldalát fogják meg. A vezetőség a tagok kizárásával készíti » „tervet”. De akad ennél még kirívóbb példa is, mint a váchartyáni Alkotmány Tsz- ben. Itt a vezetőség kiadta a tervkészítés munkáját a váchartyáni és vácdukai községi gazdasági felügyelőknek „albérletire". Valószínű, úgy gondolták, hogy „azok jobban értenek hozzá”. Igaz, hogy az alapos tervkészítéshez szükséges egy-egy jó szakember, de még az ő jelenlétük esetén sem lehet nélkülözni a tagság bevonását ebbe a fontos munkába, A termelőszövetkezetek vezetői „választhatnak”, melyik utat követik, de a jő tervkészítéshez csak egy út vezet — az, ha a tagságot is megkérdezik. ;— m — Előzetes jelentés Rövidesen új magyar, szovjet és nyugati filmek kerülnek tt mozik műsorára. Most egy-egy jelenetet mutatunk be ezekből a filmekből. Háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, Papp Laci életét eleveníti fel a Nehéz kesztyűk című új magyar játékfilm. Főszereplői Papp Laci és a fiatal Knn Magda Ribnyikov és Mordjukova. a főszereplője a rövidesen bemutatásra kerülő Válóok című szovjet filmnek A francia filmgyártás a Huszárok című filmmel jelentkezik, Főszereplője a nálunk is jól ismert olasz filmszfnésznő: Giovanna Ralli
