Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-15 / 195. szám

2 rrst »Ff. öJCirlao 1957. DECEMBER 15. VASÁRNAP Küzdelem vagy belenyugvás? A kinek fájnak a derékbatört családi életek, akik szí­vükön viselik az egyes embe­rek sorsát, napról napra több­ször és többször találják szem­ben magukat egy nagy hódí­tóval: az itallal! Sok családi élet jut zátony­ra. sok gyermeksors vesz ferde irányt az ital miatt, sok bűn eredendője, megszülője az ital. Ittak mindig az emberek Isznak ma is. Nem is irígyli tő­lük senki. De legyen határ, le­gyen mérték! Sajnos, sokan vannak, akik már nem ismer­nek határt, akiknél a mérték a felbukás, az eszméletlen ré- | szegség. Lehet-e segíteni? Per­sze, hogy lehet. S kell-e segí­teni? Természetesen kell. Szo­cialista társadalmunk nem hányhat szemet az olyan „be­ütések" felett, mint az iszáios- ság, a jobb holnapot akarók­nak nem lehet közömbös, hogy mennyi, de mennyi bajt. gon­dot. emberi életek megrokka­nását. bűnt hoz magával a> ital. Nemcsak nálunk gond e» hanem a világon szinte min denütt. A lapok a napokban adták hírül, hogy Csehszlová­kiában éles harc indult az al­koholizmus ellen, többek kö­zött nem premizálják a sze­szesital-eladást a vendéglátó­iparban stb. Nekünk is ten nünk kell. Beszélni sokat be­széltünk az alkohol okozta problémákról. Sok szó eseti arról is, hogy mit kellene ten­ni, de valahogy lassan megy ez a dolog. Lassan, s közben újabbak kapnak rá az italra, újabb családok élete borul fel az ital miatt, újabb apró gye­rekek tanulják meg, hogy mit jelent az, ha iszik az apa. Olyan ágas-bogas ez az egész kérdés, hogy nagyon nehéz hozzáférkőzni. Sok oldala van. Olyan például, hogy a ven­déglátóipar terve teljesítésén- törekszik. Hogy rengeteg új szórakozóhely nyílik egymás után, amelyek „csábítják” a szomjasadat, hát még azokat, akiket nem is. kell" csábítani Sok a talponálló, ahová nem is szórakozni mennek az evn- 1 berek, hanem pusztán az ivásért, ahol sokszor törhetet­len körülmények között isszák le a sárga földig magukat. Sok sikkasztás, csalás, lopás mögött inditóokként az ital található. Nem könnyű hát igazságot osztani. Nem könnyű az iszá­kosokkal sem boldogulni, hi­szen mindegyiknek „alapos oka” van az ivásra. Nem egy példát lehetne sorolni, hová jutnak az emberek az ital „se­gítségével”, hogyan csúsznak mindig lejjebb és lejjebb, oda, ahol már végül nincs meg­állás. Kevés a törvényes segítség. A részeg ellen csak akkor le­het fellépni, ha közbotrányt okoz. Pedig mennyi kárt okoz­nak a részegek! Csak mutatóba egy-két példát: Az 1930-as évekhez viszo­nyítva a szeszfogyasztás a két­szeresére nőtt napjainkig. Az emberek keresetüknek átlago­san 5—6 százalékát költik ital­ra! 1955-ben 255 ezer munka­nap esett ki az ipari termelés­ből részegség miatt, az alkohol okozta termelékenység-csökke­nés hozzávetőleges számítások szerint évi 928 millió forint kárt okoz. S még egy adatot: a gyermekvédelmi osztályra be­került gyermekek szüleinek 60 százaléka alkoholista. M egdöbbentő adatok! Ha csak az anyagi kárt néz­nénk, akkor is megdöbbentőek. De az anyagi kárnál sokkal nagyobbról van itt szó: embe­rekről, családok, gyerekek sor­sáról! S ez kell, hogy az első­rendű szempont legyen. Hiszen hiába „keres” a vendéglátó- ipar, hiába -teljesíti tervét, ha az ilyen árral jár. Sokkal töb­bet veszítünk, sokkal többet, mint amennyit nyertünk. Még az anyagi veszteség is sokkal nagyobb, az erkölcsi veszteség pedig? Sajnos, ezt még mérni sem lehet! Válópereken, gyermetkbíró- ságon, bűnügyi tárgyalásokon újból és újból az ember sze­me közé vigyorog a szócska: ital. Pedagógusokkal, tanács­elnökkel beszél az ember: ital, ital. Anya, gyermek nélkülö­zik: iszik az apa. Fizetéskor áradnak a forintok a „csapszé­kek” kasszáiba, s annyival kevesebb a fizetés, annyival kevesebb lesz a kenyér, a ru­ha is a családnak. S még ar­ra sincs törvény, hogy ilyenkor a család kaphassa meg a fize- téátf, né adjaHnaw ntis a része-' ges agának! De arra sincs tör­vény. hogy a gyermekét, fe­leségét ütlegelő, rettegésben tartó iszákos házibasával szemben felléphessenek hiva­talos szerveink. A részegek, az iszákosok kis hányadát teszik ki társadal­munknak. De a becsületesek, józanok legtöbbje csak odóig jut el, hogy megvetően elhúz­za a száját, ha egy-egy része­get lát, vagy hallja valakiről, hogy már az is iszik! S akik fellépnek ellene? Ügy tűnik, hogy szélmalomharcot vív­nak. Nincs központi szerve ennek a harcnak, s törvény- hozásunk sem adott megfelelő segítséget az alkoholizmus megfékezésére. Valami or­szágos szerv kellene, amely javaslatokat készít, amely fel­méri és kimutatja, hogy mit okoz az alkoholizmus, amely­nek javaslatait figyelembe vennék, s amelyek alapján a helyi szervek is eredményesen tudnának harcolni. Sokszor halljuk: nem nagy ügy ez. csak felfújják. Igaz-e ez az érvelés? Nem. nem igaz. Igaz az, hogy nem ae alkoholizmus jellemző társadalmunkra, igaz az, hogy az emberek nagy többsége józan és becsület;«. De vajon lehet-e ennek alap­ján nemlétezőnek venni az alkoholizmus problémáját? A z alkoholizmus a világon - mindenütt meglevő je­lenség. Ránk is szép meny- nyiségben maradt hagyománya a múltból. Nyilván egyik napról a másikra nem is lehet megszüntetni. De a meg­szüntetéséhez tenni kell. Ten­ni, határozottan, céltudatosan és felelősséggel. Nem tessék- lássék módra. Sokat lehet és kell erről még írni. Szerkesztőségünk az el­következendő hetekben visz- szatór ezekre'' a problémákra. De szeretnénk, ha olvasóink is megírnák véleményüket. Hol, miben lelhetnénk meg a megoldást. Tegyenek javasla­tokat, számoljanak be a kör­nyezetükben tapasztaltakról. Közös erővel többet tudunk tenni. S ez az ügy megéri a fáradságot. Megéri, mert családokat, gyermekeket ment­hetünk meg. Ne alkudjunk meg. ne nyugodjunk bele. Küzdjünk. Meglesz az ered­ménye. Meg kell, hogy le­®yen! Mészáros Ottó aO»10RR»iMAS Rodriguez Guerra portu­gál bűvészt szörnyű hasfá­jással és hányingerrel szállí­tották be a lisszaboni Szent József kórházba. Az orvosok gyomormosást alkalmaztató. Éredmény: Rodriguez Guerra 28 pénzdarabot adott vissza, amiket bűvészi pályafutása során nyelt el. A napvilágra került érmék közül ma már egy sem érvényes. Éghefetlen szövet Londonban egy kiállításon éghetetlen ruha- és ipari szö­veteket mutattak be. A szö­vetet speciális eljárással te­szik éghetetlenné. A kiállí­táson bemutatták, hogyan ég el a szövet kezelés előtt. Ugyanez a szövet a speciális eljárás utón nem gyullad meg. UJ, RITKA TENGERI ÁLLATOK A7 ÁLLATKERTBEN Az elmúlt hónapokban az Állat- j kert igazgatójának megbízásából j az akvárium és terrárium-osztály vezetője három világrész mentén gyűjtött tengeri állatokat és gaz­dag „zsákmánnyal” tért haza. Van az új szerzemény között sok virágállat, tarisznyarák és ritka tengeri hal. többek között csikó­halaik, fonákhalak, korállszirti ha­lak. A gyűjtemény „legsúlyosabb tagjai” a két félmázsás óriás ten­geri teknős. A madárosztály néhány porce­lán bantam nevű tarka törpe­tyúkkal gyarapodott. A kis tyú­kok minden tolla három színű, a töve fekete, a közepe fehér, a vége sárga, lábait pedig hatalmas toliseprű díszíti. A magdeburgi állatkerttől szép shetlandi törpe mént kapott az Állatkert. Beszereztek több hazai állatot Is, egyrészt véri'elfrissítés céljá­ból, másrészt kipusztulóban lev’ő fajtákat, többek között fekete pödröttszarvú racka juhokat, pász­torkutyákat stb. Dohány — nikotin nélkül A. A. Szmuk szovjet akadémikus vezetésével az egyik ku­tató kollektíva — abból kiindulva, hogy a dohány és a para­dicsom közeli „rokonok“ — néhány éve kísérletet folytat, hogy nikotin nélküli dohányt termesszen. A dohányt paradicsom­gyökérbe oltja. A dohány jól fejlődik s leveleiben a nikotin­nak még nyomát sem találják. Ily módon a Szovjetunióban a világon először termesztettek nikotin nélküli dohányt. Valószínű, hogy a szenvedélyes dohányosok azt mondják majd: a nikotin nélküli dohány ízetlen fű. A dohánytermesztő szakemberek azonban nem osztják ezt a véleményt, s úgy vélik, hogy a nikotintartalom hiánya egyáltalán nem befolyá­solja a dohány ízét. nmnap 1957. december 15, vasár­nap, Valér napja. A Nap kél 7,25 órakor, nyugszik 15,53 órakor. A Hold kél 0,32 órakor, nyugszik 12,11' órakor. Várható időjárás vasár­nap estig: felhőátvonulások, több helyen, elsősorban a Dunántúlon és északon eső, majd havazás. Élénk déli­délnyugati, a Dunántúlon nyugati-északnyugatira for­duló szél. A hőmérséklet csökken. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet vasárnap: nyugaton: 5—8, keleten 10—13 fok között. — TAUSZ JANOS belke­reskedelmi miniszter, Kikil- lai Sándorné és Szabó Gusz­táv országgyűlési képviselők december 18-án, szerdán fo­gadónapot tartanak a Haza­fias Népfront megyei irodá­ján, Budapest, V., Városháza utca 7. sz. alatt. — A LÁBATLANT CE­MENT- ÉS MÉSZMÜVEK- BEN épül Közép-Európa leg­nagyobb Ulinkerégető kemen­céje. Magyar mérnökök ter­vezték és minden részét ma­gyar üzemek gyártják. — A NÉPMŰVELÉSI IN­TÉZET néprajzi osztálya de­cember 20-án és 21-én orszá­gos konferenciát rendez az intézet székházában (Buda­pest, 1. Corvin tér 8.) nép­művészetünk alakulásáról, mai helyzetéről, a falusi együttesek új módszerű munkájáról, a művészeti te­vékenység és a művelődési feladatok összehangolásáról. A konferencián a legjobb népművelési szakemberek vesznek részt. — A SZÖVOSZ IV. KONG­RESSZUSA tiszteletére de­cember 17-től 19-ig két irá­nyító postahivatal „SZÖ- VOSZ IV. Kongresszus” fel­iratú alkalmi bélyegzőt hasz­nál. Ugyanekkor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában alkalmi postahiva­tal működik, ahol a feladott küldeményeket ugyancsak „SZÖVOSZ IV. Kongresz- szus” feliratú bélyegzővel látják eL MEGHALT IDŐSEBB LATABÄR ÁRPÁDNÉ Hosszas betegség utá» pénteken éjszaka, 77 éve? korában elhunyt idősebt Latabár Árpádné, a Latabár- testvérek — Kálmán és Ár­pád — édesanyja. ’ Életében fáradalmas mun­kával járult hozzá a magyar színjátszás és a Latabár- színművészdinasztia sikerek­ben gazdag pályafutásához: Temetése hétfőn, december 16-án délután fél 4 órakor lesz a Farkasréti temetőben. — A. MINISZTÉRIUMI ÉLELMISZERIPAR 1957. évi termelési tervét decem­ber 14-én teljesítette. Az éves tervet az ipar előrelát­hatólag 105 százalékra fogja teljesíteni. JELENTIK­A Nagy vásártelepre szombaton reggel 51 vagon és nyolc teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között 20 vagon burgonya és 13 vagon alma. Az enyhe időt a vidéki áru- gyűjtő telepek fokozott szállí­tásra használják ki. Nyírségből szombaton reggel 20 vagon bur­gonya. Makó és Győr vidékéről nyolc vagon levesbe való zöldség es sárgarépa érkezett. A főváros környéki kertészek újból leszál­lították a paraj és a sóska árát. A parajt kilónként 2.80—1, a sós­kát 4—6 forintért hozták forga­lomba. A csarnoki szövetkezeti Daromíiárudák a tisztított tyú­kot kilónként 25—27, az első osz­tályú jércepulykát 24, az éiő tyúkot 25. az élő kakast pedig 20—22 forintért árusították. Az őstermelők a legtöbb csarnokban és piacon a tojásért 2.40—2.50 forintot kértek. a Tolbuchln körúti nagycsarnokban a falu­siak 2.30—2.40 forintért kínálták. E hét elején a falusi tojás ára 2.50—2.60 forint között mozgott. A KÖZÉRT zöldség- és gyü­mölcsboltokban a fejeskáposztát kilónként 1.20. a kelkáposztát 1.60 forintért árusították, ItlHIIMMIIIf II Ml Mtllllt II Mlllllt llHIIMHIIII lllllll lllll IMII Hilf nr Az uiölsó szalmaszál (13) — Szoacr. Lába elé mutatott és 'karját nagy Ívben tárta ki, mintha az egész bolygót át akarná ölelni. — Túrna. A háta mögött félkörben ál­ló katonákra, Guszevre, ön­magára és Loszra mutatott. — Soho. Megnevezett még néhány tárgyat és hallgatta, hogy ne­vezik azcüíat a Föld nyelvén. Közelebb lépett Löszhöz és gyűrűsujjával méltóságteljesen megérintette a homlokát, a szemöldöke közötti részen. Lösz üdvözlésül biccentett. Guszeu, miután őt is meg­tapogatták, mérgesen homlo­kára rántotta sapkája ellen­zőjét: — Ügy bánnak velünk, mint a vademberekkel. A Mars-lakó odament a gép­hez és sökáig nézdegélte el­fojtott, csodálkozással, aztán szemlátomást megértette a gép műszaki elvét és elra­gadtatva szemlélte a kor­moshéjú, óriási acéltojást. Hirtelen tenyerébe csapott, hátrafordult !katonáihoz és szaporán magyarázott nekik valamit, összeszorított ujjait az ég felé emelve. — Aiu — felelték nyújtottan a katonák. A Mars-lakó homlokához nyomta tenyerét, mélyet só­hajtott, majd felindultságán erőt véve, Löszhöz fordult. Szeméből teljesen eltűnt az előbbi hidegség. Átmelegedett, nedves szemmel nézett Lösz szemébe. — Aiu — mondta — aiu utara soho. dcccia Túrna ra geo Talcetl. Ezután kezével elfödte sze­mét és mélyen meghajolt. Ki­egyenesedett, magához intett egy 'katonát, elvette keskeny kését és egy ábrát karcolt a gép burkolatára: lerajzol­ta az acéltojást, föléje tetőt, oldalt egy katonaalakot. Gu- szev a válla fölött nézte, az­tán megszóla’i: — Azt ajánlja, hogy sátort vonnak a gép köré és őrt ál­lítanak melléje. Csakhogy én félek ám, Msztyiszlav Szerge- jevics, hogy majd széjjelhur- coliák a holminkat. Hiszen még zár sines az ab’akon. ■— Ugyan már, Alekszej Iva- novics, üres szalmát csépel. — De hiszen ott műszerek, ruhák vannak... Az előbb összenéztem az egyik katoná­val, ezzel itt ni,.. Nem vala­mi bizalomgerjesztő az ábrá­zata. A Mars-lakó figyelmesen és tiszteletteljesen hallgatta vé­gig a párbeszédet. Lösz jegek­kel tudtára adta, hogy a ján­latát elfogadják. A Mars-lakó sípot emelt keskenyajkú, nagy szájához. A hajóról ugyan­csak átható sípszó felelt ne­ki, Ekkor a Mars-lakó bizo­nyos jelzéseket adott le a sí­pon. A legmagasabb, kö­zépső árboc tetején hajszálvé- konv huzalok jelenték meg és szikrák pattogása hallat­szott. A Mars-lakó a repülőhajó felé bökve, Loszra és Guszev­re nézett. A katonák ‘közelebb húzódtak, köralakban álltak fel. Guszev rájuk pillantott, becsmérlő nevetésre fakadt, bemászott a gépbe, kihozott belőle két zsákot, melyekben fehérnemű és különféle hol­mi bolt, aztán intett a kato­náknak, rácsapott a revolve­rére, majd ujját fenyegetően megrázta. A Mars-lakók ál- mélkodva figyelték mozdula­tait. — No, Alekszej Ivanovics, aikár foglyok vagyunk, akár vendégek, mennünk kell — mondta Lösz, nevetett, vállá­ra kapta az egyik zsákot, s azzal elindultak a repülőha­jóhoz. Az árbocokon zajosan meg­indultak a függőleges légcsa­varok. A szárnyak leeresz­kedtek. Felvijjogtak a pro­pellerek. A vendégek vagy talán foglyok egy törékeny létrán felmásztak a fedélzet­re. A CSIPKÉS HEGYEK TÚLSÓ OLDALÁN A hajó északnyugati irány. ba repült, alacsonyan a Mars felszíne fölött. Lösz és a ko­pasz Mars-lakó fennmaradt a fedélzeten. Guszev lement a hajó gyomrába, a katonáikhoz. A szalmasárga. felső ka­binban beleült egy fonott l<a- rosszékbe és egyideig nézeget­te a fürgelábú, cingár katoná­kat, akik úgy hunyorgatták piros szemüket, mint a mada­rak. Aztán elővette hagyo­mányos, bádog cigarettado­bozát — hét éven keresztül ve­le volt a fronton — -megko­pogtatta a fedelét — „no, gyújtsunk rá. elvtársaik” — és megkínálta cigarettával a Mars-lakókat. A Mars-lakók riadtan ráz­ták a fejüket. Az egyik mégiscsak elvett egy cigaret­tát, alaposan megnézte, meg­szagolta, aztán fehér nadrág­ja zsebébe dugta. Amikor meg Guszev rágyújtott, a katonák borzadva húzódtak el tőle és ezt suttogtak: — Soho tao tavra, soho-om. Keskeny. vöröses arcuk riadt volt, amint figyelték, hogy nyeli a ..soho” a füstöt. De amikor megszagolgatták, némileg megnyugodtak és is­mét odaültek Guszev mellé. Guszevet egy cseppet sem zavarta, hogy nem tud a Mars­lakók nyelvén, Oroszország­ról, a háborúról, a forradalom­ról és saját hőstetteiről me­sélt új barátainak. — Becsületes nevem: Gu­szev. Eredetileg a gúnárból származik; a gunár az amo­lyan jóféle baromfi a Földön, ti még álmotokban sem látta­tok olyat. Egyébként pedig Alekszej Ivanovicsnak hívnak. Nemcsak. hogy ezredet vezé­nyeltem, de egy egész lovas- hadtestet. Félelmetes hírem volt, mondhatom. Az az én el­vem: golyószóró ide, golyó­szóró oda, elő a meztelen kardot, aztán rajta! ..Add meg magad, büdös kutya!” Azzal aztán lehet aprítani. Köpjetek le. ha én magam csak egy kar­colást is kaptam. Nálunk a katonai akadémián külön tan­tárgy volt: Alekszej Guszev mestervágása’’. Nem hiszi­tek? Hadtestet akartak rám bízni. — Ujjúval föltolta sap­káját, megvakarta a '■ fiiletö- vét, — Nem, nem, elegem volt már. engedelmet. Hét eszten­deig harcoltam, más is beleunt volna. Msztyiszlav Szergeje- vics meg hívott, könyörgött: „Hát hogy a csudába repüljek maga nélkül a Marsra. Ale’k- szej Ivanovics?” így aztán el­jöttem. A Mars-lakók hallgatták, álmélkodtak. Az egyik egy fiaskót hozott, muskotálysza- gú. barna folyadék volt ben­ne. Guszev erre előhúzott zsákjából egy félüveg szeszt, amelyet még a Földről hoztak magukkal. A Mars-lakók meg­itták és valamit locsoglak. Guszev hátba verdeste őket, lármázott. Aztán mindenféle apróságot szedett elő a zse­béből és cserét ajánlott. A Mars-bikák örömest cseréltek vele arany holmikat a toll- késért, ceruzacsutkáért és a töltényhüvelyből készült, cso­dálatos öngyújtóért. Ezalatt, Lösz a fedélzet kor­látjára könyökölt és nézte az alattuk úszó. egyhangú domb­vidéket. Megismerte azt a házat, ahol előző este jártak. Mindenfelé ugyanolyan ro­mok és facsoportok voltak láthatók, s mellettük kiszá­radt csatornák kanyarogtak. Lösz a kihalt vidék felé mutatott és jelekkel kifejezte csodálkozását: miért olyan elhagyott és kihalt az egész vidék? A kopasz Mars-lakó tágmnyilt szemében haragos fény csillant fel. Jelt adóit és a repülöhajó feljebb emel­kedett s ívalakban a ésipkes hegyek teteje fölé szállt. A nap már magasan járt, a felhők is eltűntek. Szirénáz­tak a propellerek, a hajlékony szárnyak mozgás közben esi. korogtak, zúgtak a függőleges légcsavarok. Lösz észrevette, hogy a légcsavarok zúgásán és a szárnyak men a vitorlák csikorgásán kívül (ahogy a szelet hasították) más zaj nem hallatszik: a motorok zajtala­nul működtek. Nem is lehetett látni őket. Csupán a légcsa­varok tengelyén forgott egy- egy kerek doboz, mint a di­namóház, me a az elülső és a hátsó árbocon himbálózott két ezüstdrótból készült, ellipszis alakú kosárka. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents